1. György (Gurke) ágazata.
1. György (Gurke) ágazata.
A Csák genus három ágazatát e folyóirat tavalyi folyamában már ismertettük. Itt következik a negyedik leágazás, melyet első ismert törzs-őse nevéről György vagy Györke ágazatának nevezhetünk annál több jogosultsággal, mert ez utóbbi név gyakori volt az egész ágazatnál, és Gurk, Gurke (kiejtve Gyürke vagy Györke), sőt Gurg és Guug alakban is fordul elő az oklevelekben, és bizonyosan a Georgius névnek oly népszerű elváltozása, melyet nem az egyházi keresztelés útján, hanem a magán életben nyert az érdeklett személy, és a mely annyira közforgalomba jött, hogy idegenek által is, gyakran a valódi komoly nevezetnek nem tudása mellett, általános keletűvé vált; míg az igazit csakis az érdeklett tulajdonos és családja által kiállított oklevelek tartották fel. Így fogjuk ezt látni mindjárt az első hiteles okmányban, melyet ez ágazatra vonatkozólag ismertetnünk kell.*
* Fejér Cod. dipl. IV. 1. 98.
Ezen első ismert hiteles oklevél, melyre ágazatunk származtatását alapítanunk lehet, 1237-ben kelt, és sajátlag családi kiadmány, melyben Csák sopronyi főispán a Chák nemzetségbeli György-nek fia, a czistercziek Sz. Máriáról nevezett monostorát kegyeibe fogadván, építését elhatározván, családjának temetkezése helyeűl választja és adományozásával gazdagítja. Ez oklevélben, melyben magát «Ego Chak, filius Georgii de genere Chak, comes Soproniensis»-nek nevezi, – mint sopronymegyei ősi birtokos tűnik fel, és a meddig a király után a kegyúri jogot birandja, és Sopronymegye főispánságát viselendi, a nevezett egyháznak a fertői vámot jövedelmeivel együtt adományozza és ha Sopronból elköltöznék, azon esetre is hét fia közül az elsőszülött örökölvén ősi apai birtokait, magát évi száz márka fizetésére kötelezi és egyéb szerzett és szerzendő birtokait is a monostornak adandja stb. Ez alapítvány-levél, a mint kiérzik belőle, végrendelet gyanánt is hangzik. És ha figyelembe veszszük azt, hogy már hét élő fiáról van benne szó; továbbá hogy az alapítványozó már temetkezési helyről és így haláláról gondolkodik, ez idétt már joggal öreg korára következtethetünk, a miből ismét tovább fűzve következtetéseinket, kitűnik, hogy Csák főispán atyjának a nevezett 21György-nek életkora jól benyúlik a XII. századba, és nem vélünk tévedni, ha őt a II. Gejza (1141–1161) király korában élt azon Gurk nemes vitézzel azonosítjuk, ki Thúróczi tanúsága szerint a király udvarához tartozott és a Borics elleni hadban is részt vett.*
* Thuróczi, Schwandtnernél II. rész 67. fejezet.
Visszatérvén György vagy Gurk fiához, Csák-hoz, róla még csak annyit tudunk, hogy ő már előbb is, 1235-ben, sopronyi főispán vala, és az volt egyfolytában 1240-ig,* mert azt, hogy azon Csákkal, kit később 1247 és 1254 között ismét Soprony főispáni székében találunk, azonos személy legyen, adataink hézagossága eldönteni nem engedi. Valamint azt sem, hogy Miklós, 1240-ben gömöri főispán, kinek atyjáúl szintén Gurk nevű iratik,* nem volt-e testvére Cháknak. A fennebb említett 1237. évi oklevélből csak annyi bizonyos, hogy Cháknak hét fia volt, de neveiket sajnálatunkra az oklevél nem említi. Bizonyosra kell mégis vennünk azt, hogy ezek egyike, nagyatyja György (vagy Gurk) nevéről, Gurk nevet viselt, mert az oklevelileg bizonyos, hogy Chák életkorának megfelelőleg egy Chák nemzetségbeli Gurk V. István király korában, nevezetesen 1267-ben Abaujmegyében birtokszomszédja volt az ugyancsak Chák genusbeli Pous és Domokosnak, a mint ez azok részére Encsen földről kiadott adomány-levélből kitetszik.* Ezen Gurknak fiairól pedig ismét hiteles oklevél tesz tanuságot. Ez a budai káptalannak 1292-ben kiállított bizonyítványa, mely szerint királyi parancs alapján Berky Mihály-nak fia Tamás a végett volt beidézve, hogy Chák nemzetségbeli Gurke fiainak Gurké-nak és Mihály-nak, kiknek testvérét Pál-t nevezett Berky Tamás megölte vala, tizenhat márkát lefizessen, és ötven nemes tanúval együtt hitet tegyen. A tárgyalásra a vádlott Berky Tamás meg is jelent, a 16 márkát lefizette, és a jelenvolt ötven nemessel együtt arra is esküt tőn, hogy nem ellenséges, előre kitervelt szándékból, de véletlenűl és akarata ellenére lett vala okozója Pál halálának. A tárgyaláson a királyi parancs értelmében a két vádló testvérnek is meg kellett volna jelenniök, hogy Berky Tamásnak a feloldozó levél kiadathassák; azonban Mihály elmaradván, abban egyeztek meg, hogy Gurke (a III-ik) magára vállalta öcscsének Mihálynak húsz márka fizetésének terhe alatt egy, máskorra kitűzött határnapra előállítását, hogy akkor együttesen a vádlott Berky Tamásnak a testvérök halála iránt a felmentő-levelet kiadhassák.*
* Fejér IV. 1. 27. IV. 3. 552. Hazai okmánytár IV. 20.
* Wenzel, Árpádkori Okmánytár VII. 100.
* Fejér IV. 3. 411.
* Gróf Zichy család Okmánytára I. 74.
Ezen oklevélből genealogiai tekintetben azt tanuljuk, hogy a Chák nemzetségbeli Gurkénak (II-dik) 1292-ben két nagykorú fia: Gurke (III.) és Mihály éltek, a harmadik fia Pál röviddel előbb véletlen eset áldozatáúl esvén. Mindkettőről keveset tudunk. Gurke-ról annyit, hogy 1282-ben körösmelléki Ölvend birtokát a váradi káptalan előtt eladta.*
* Knauz Monumenta Eccl. Strigon. II. 159.
A Csák Gurke ezen két ivadékát politikai nézeteik Robert Károly király pártjára vonzották, épen ellenkezőleg hatalmas vérrokonukkal trencséni Csák Mátéval, kinek ellenében Thúróczi tanúsága szerint ott harczoltak 1312-ben a híres rozgonyi ütközetben, hol mindketten, és pedig Gurke a királyi zászlóval, elesvén, hűségöket vérük kiontásával bizonyíták be.*
* Thuróczi II. r. 90. fej.
Mihálynak utódairól még nincsenek adataink. Gurke-nek (a III–iknak) egy fia ismeretes: Pál, ki 1330-ban fejérmegyei verebi birtokát elcserélte a királyra szállott sóskúti birtokért.*
* Nagy Imre Anjoukori Okm. II. 495.
Kihalt-e már ekkor Gurke ága Pálban? vagy még tovább is terjedt ezen ágazat? – azt szerencsésebb kutató fogja majd eldönteni.
Az előadottak alapján így alakult a családfa:
György de genere Chák (vagy Gurg 1161.); Chák soproni főispán 1235–1240.; N. 1.; N. 2.; N. 3.; N. 4.; N. 5.; N. 6.; Gurke II. 1267.; Pál megöletett 1292 táján.; Gurke (III.) 1282. 1292. elesett 1312.; Mihály 1292. Elesett 1312.; II. Pál 1330. cserélte Verebet.
Még egy végső pillantást vetve ez ágazatra, mely annyi Gurke nevet mutat fel, habár összeköttetési pontot adataink nem nyujtanak is, mégis meg kell említenünk, hogy egy Cháknak fia 22Gurg már I. Béla király korában (1061–1063) szerepelt és Szent-Iván, Kecset stb. jószágot birt az erdélyi részekben, mint ezt IV. Béla királynak 1245. évi adomány-levele igazolja.*
* Fejér Cod. dipl. IV. 1. 392–393.
