SZULYÓI FELIX BALÁZS EMLÉKALBUMA. 1620.
SZULYÓI FELIX BALÁZS EMLÉKALBUMA. 1620.
A történeti multnak maradványai közt azon csekélyebbek is, melyek egyes családokra, egyénekre vagy helyi viszonyokra vonatkoznak, figyelmet kelthetnek, s megérdemlik érdeklődésünket, különösen ha egyes szálakat találunk, melyek a tárgyat ismeretes eseményekkel fűzik össze.
Az ily egyéni s napi emlékek közé tartoznak az Albumok, melyek nem éppen ritkák, s közöttök némelyek rendkívüli becscsel birnak.
Az e sorokban ismertetendő nem tartozik ugyan az utóbbiak közé, birtokosa sem igényelheti valami feltünő mérvben a fontosságot: mind a mellett tartalmának nem egy köz- és családtörténeti s czímerrajzi vonása van, a mi által nem érdemetlen méltánylásunkra.
Az Album hosszúkás 16-adrét könyvecske fehér bőrkötésben, lapszélmetszete aranyozott, van benne 176 levél hollandiforma írópapirból (nehány kivágva) 9,5 cm. széles, 16 cm. magas, vízjegy nem található. A külső táblák szerény keretnyomatokkal diszítvék, felseje névbetűket és évszámot mutat: F. B. D. Z. 1620.
Ezeknek jelentését, úgy mint a tulajdonos nevét, továbbá állását olvassuk belül a harmadik levélre ékesen írt czímlapon:
Theatrum Virtutum, Thesaurus Moecenatum – stb. stb. – per Felicem Blasium de Szuliow Illmo Dno Comiti Emerico Thurzo de Bethlemffalwa etc. ab Epistolis. Szerzője tehát Szulyói Felix Balázs Thurzo Imrének volt titkára, ennek korán elhúnyta után pedig anyja Czobor Erzsébet titkárának czímeztetik.
A Wittenbergben tanult nagy tehetségű tüzes lelkű Thurzó Imre, a kiváló szerep, melyet Bethlen Gábor állampolitikai működésében játszott, az időpont, melyben egy év lefolyása alatt 1620–21 annyi nevezetes esemény játszódott le: megannyi momentum, mely figyelmünket felköltheti.
127Vessünk egy futó pillantást a történeti helyzet alakulásaira, és illeszszük hozzá a keltezési időrendbe szedett beirásokat, s ezen úton követve a tulajdonos nyomdokait, kisértsük meg némi képet nyerni érintkezései felől.
1620 ápril havában Kassáról a fejedelem székhelyéről küldöttség ment Prágába Fridrik pfalzi választóhoz a confoederatio megerősítése végett. Egyik kiváló tagja volt Thurzó Imre. Május végén már kezdtek gyülekezni Beszterczebányára, a nádor által hirdetett országgyűlésre. Későn, julius 10-én jöttek a császári követek, julius 18-án, érkezett Cölln a portának rendelt fényes ajándékokkal. Aug. 2 7-én az utczákon kihirdették s ki kiáltották a választott királyt: Szt.-Mihály-napján (sept. 29.) lejárt a fegyverszünet, s az őszi hadjáratban Bethlen Nagy-Szombatban s Pozsonyban táborozott, – november 8-án Csehországban a Fehér-hegy alatt megtörtént a hires csata, melyben a cseh királyság és confoederatio megbukott. E fordulatnak hirét vevén Bethlen, a magyar koronát Pozsonyból elszállíttatta Zólyom várába.
A következő 1621. év októberében kezdődtek a béketárgyalások, melyekhez Thurzó Imre a fejedelem oldaláról Nagy-Szombatból, midőn elindult, már beteg volt, a közhiedelem szerint az utolsó udvari lakomán kapott méregtől, s Nikolsburgban október 19-én reggel meghalt. A tárgyalások elhúzódtak, végre 1622. január 6-án megköttetett a béke; Thurzó Imre pedig január 19-én temettetett el Árva várában.
Az Album tulajdonosa Szulyói Felix Balázs személye felől adataink nincsenek. Családját Nagy Iván Lehoczky Stemmatographiája nyomán tárgyalja, sőt részletes nemzékrendeket ad, de ezeken nem mutatkozik hely Felix Balázsnak alkalmas beillesztésére. Albumában egyik beirója őt nobilissimus iuvenis-nek mondja; ez az egyetlen s ily alakban eléggé határozatlan jelzés, mely szerint őt I. Theodosius gyermekei családfokozati kortársának lehet és kell állítani, mert amaz a megelőző század utolsó, és ennek első tizedeiben szerepelt, 1624-ben pedig már «agg kora miatt» visszavonult. E mellett ellenben némileg feltünő a családi elnevezés: mert akkoráig még közösen dívott a Sirmiensis név, a szulyói adományból alakult Szulyovszky pedig csak a későbbi nemzedéknél, az unokáknál jött használatba, holott az Albumban az előbbinek sehol semmi nyoma, és csak latinos vagy magyar-szláv de Zulio, Szullyói, Sulowsky, Szuloviensis stb. változatok találhatók.
A mi az egyéniséget illeti, való ugyan, hogy ilynemű névbejegyzéseknél a hő barátság ömlengéseit, vagy hizelgő udvariasság bókjait nem lehet mérvadóúl venni az ünnepeltnek jellemzésére – mindazonáltal, leszállítván a magasztalásokat, találkozunk egyes kitételekkel, melyek oly tulajdonokra utalnak, miket némelyek különösen kiemelendőknek véltek. Hozzávevén az imént említett juvenis jelzést, mely szerint tág értelemben legalább még az érett férfikoron alúl álló éveket kell gondolni, szép dicséretnek tekinthető; hogy jeles tehetségei és tanultsága említtetnek insignes dotes ingenii, azután literatissimo és doctissimo, vagy non vulgariter docto, – különösen idegenek vagy külföldiek részéről, kik valószínűleg nem ok nélkül választották egyebek közt épen ezen epitheton ornans-t, hanem valósággal alapos tanultságot, tudományos műveltséget észleltek s becsültek benne. Így továbbá: fides, probitas, vitae integritas is előfordul, mintegy elismerésül, hogy jelleme méltóan megfelel azon bizalomnak, mely őt fontos állására helyezé; – hasonlag a «juvenis»-nél jelentékeny jelzés: experientia, magno rerum usu, scholastico aulicoque, hogy helyes itélettel, tapintattal és ügyességgel forgott azon viszonyokban, melyek feladata teendőivel jártak.
Kisérvén már most a bejegyzések keltezéseit, látjuk, hogy az 1620-iki nevezetes évben urával járt annak politikai tevékenysége színhelyein, s ottan természetesen megismerkedett sokakkal, kikkel ura érintkezett s némelyekkel talán közelebbi barátságot is kötött. Ezek közül többeket megkért, hogy albumába írjanak. Fel kell tennünk, hogy valami nevezetesebb körülmény indíthatta a könyv tulajdonosát az illető személyek vagy alkalmak emlékezetének megörökítésére, – mely azonban, mint a beirások nagyon változatos árnyalataiból kivehetjük, majd egyéni hajlam, majd tárgyias érdek lehetett. A praestantissimus iuvenis azonban idején-óráján bizonyára tudott víg pajtás is lenni, mert a iucunditas, iucunda recordatio, iucundum contubernium említése alkalmasint derült czimboraságra vonatkoznak.
A bejegyzések nagyobbára latin nyelven írvák, van nehány magyar is, meghittebb vidékiek vagy udvartársak részéről; némelyek jelmondatokat bocsátanak előre, melyek között idegen nyelvismereteiket (görögöt vagy francziát is) tündököltetik, miből azonban még nem következik, hogy a könyvtulajdonos szintén értette és birta ezen nyelveket, melyeknek ismeretével az egyetemek philologiai oktatásán nevelt lutheranus tudósok szerettek dicsekedni.
Az aláirások keltezései néha valamely napi vonatkozást érintenek, és ebben holmi apró történeti adat is rejlik.
Prágából 1620-ból három bejegyzés van, ápril 25–27 között. A közbenső Quasimodo vasárnapon (apr. 26.) a szövetségkötés megünneplését említi: memoriae ergo in Confoederationis sollennitatem. Mert ugyanis ama vasárnapon egyházi szertartással ünnepélyesen nyilváníttatott a politikai tárgyalások végeredménye: a szövetségkötés.
128Ez meglevén, Thurzó rögtön hazautazott, mert titkára, ki vele volt, május 6-án már Bitsén irat albumába. A prágai és bitsei keltezés között csak nyolcz nap esik, mi alatt Prágából Trencsénmegyébe kellett érniök, a mihez az akkori utazási viszonyok mellett több nap volt szükséges. Thurzó prágai útjából bitsei várába csak futó látogatásra térhetett be, és sietett a fejedelemhez jelentést tenni s oldala mellett készülni a beszterczebányai gyűlésre: mert a titkárnak udvartársai beírják nevöket Bitsén május 8-án búcsuzásúl: «mint az mely napon tőlünk az udvarból elvált», nyilván pedig nem állásából, mert az album tanúsága szerint abban még évekig megmaradt: hanem urával elindult bizonytalan távolmaradásra.
Beszterczebányán, in comitiis, a bejegyzők keltezései jul. 22. és aug. 27. közé esnek, mely idő után a titkár nem sokára hazatért, minthogy sept. 4-én már ismét Bitsén írja be nevét egy barátja. Az őszi hadjáratban Thurzó bizonyára a fejedelmet kisérte, mert titkára Nagy-Szombatban és Pozsonyban nyer albumába bejegyzéseket nov, 21. és decz. 15. között. (Kivétel az egyik pridie kalend. IX-br., hacsak nem tollhiba X-bris helyett?) Nevezetes a nov. 23. adat: «dum corona Hungariae Vetuzolium deportareturn, holott Fessler széljegyzetben nov. 14-ére teszi a korona Zólyomba való átvitelét. Ezentúl a háborús események folyamán Thurzó Imre kardját villogtatta, s azalatt tollnak szolgálatára sem szüksége, sem alkalma nem volt, azért úgylátszik hazabocsátotta titkárát, ki talán állandóan otthon maradt urának biztos várában, mert márcziusban és májusban Lietaván nyer aláirásokat könyvébe. A mi azonban ennél feltünőbb, ez azon látszat, mintha urát nem kisérte volna őszkor a béketárgyalásokra, hol ez, mint Prágában és Beszterczebányán, bizonyára jó hasznát vette volna tapasztalt titkárának; mert az Albumban bejegyzők kelteznek Lietaván 1621. okt. 3-án és nov. 2-án, mely időközbe esik okt. 19-én Nikolsburgban Thurzó Imre halála. Igaz, hogy egy hónapi időköz elegendő, hogy a titkár ura mellé oda elmehetett s halála után nov. 1-ig ismét hazajöhetett.
De – ha tekintjük, hogy a titkár ily alkalmakat nem szokott elmulasztani emlékbejegyzések gyűjtésére: méltán kétkedésünket keltheti ama hiány, hogy oly fontos sürgésforgás, milyent a béketárgyalás bizonyára előidézett, oly megrendítő váratlan esemény mint saját lánglelkű urának gyors halála, és ez által támadt intézkedések közben előforduló találkozás jövőmenő számos ismerősökkel – ha csakugyan a titkár mind ezek közepette jelen lett volna – emlékkönyvében erre semmi adat, semmi nyom ne maradt légyen? Úgyannyira, hogy e hézag tért nyit a kétkedő feltevésnek, hogy a titkár távol a dolgok színhelyétől, otthon időzött, s nem volt urának oldalánál végperczeiben.
Ezekután «Comitissae Elisabethae Czobor», az öreg nagyasszony titkárának czímeztetvén, nem volt többé alkalma a politikai külső színpadon mozogni s így az Album névbejegyzései sorrendjében harmadfél évi szünet mutatkozik. A következők 1624. májustól 1626 februárig mind csupán Lietaváról származnak, egyetlenegy, 1633-ból kelt Trencsénben, a mely egyszersmind az Album utolsó bejegyzése.
Nevezetes, hogy az Albumban három festett czímer és két színezett tollrajz is előfordul. – A czímerek elseje mindjárt a könyv legelején áll a czímlap után, sajnos hogy a felette és alatta tekercs alakban festett feliratokra szánt táblák üresek, úgy hogy hiányzik a czímertulajdonos megjelölése, mely a másik kettőnél megvan.
A czímerek leirása a következő:
a) Vörös mezejű paizs, alján földszínű dombon arany oszlop áll, melynek tetejéből három arany szárú és levelű kék rózsa nyúlik ki. Az oszlopot, jobbról kettősfarkú koronás arany oroszlán, balról fekete medve tartja. A paizs felett aranyszegélyű rostély sisak, rajta leveles arany korona, ezen egy hosszúcsőrű szürke gólya (vagy daru?) jobb lábával követ tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
A könyv elején elfoglalt helyből azt lehetne gondolni, hogy az a tulajdonosnak saját czímere; de Nagy Iván Magy. csal. czikkében adott, valamint jegyzetben más forrásból idézett czímerleirások olyannyira külömbözők, és ettől elütők, hogy ezt azok egyikével sem lehet összeegyeztetni, kivévén azon esetleges körülményt, hogy Nagy Iván leirásában is három rózsa fordul elő.
b) Négyelt pajzs, felváltott páros képekkel (1–4, 2–3). Az első udvar fent jobbra (herald.) vízszintesen haránt osztva, felső fele vörös, alsó ezüst, benne ugró egyszarvu váltakozó színezésben, t. i. a vörös alapon az állat színe fehér ezüst), az alsó ezüst mezőben levő rész vörös. Második udvar fent balra, rézsút lefelé, jobbról balra osztva, felül függélyes három-három vörös és ezüst pólya, alul arany mezőben száguldó fekete agár arany karikával a nyakán. A harmadik és negyedik udvarban ugyane képek felváltva és akkép, hogy itt is egymásfelé (befelé) vannak fordítva. Két sisak; jobbról arczrostélyos ezüst, rajta két vörös sasszárny között emelkedő ezüst egyszarvú, foszladék ezüst-vörös; balról zárt aranysisak, rajta fekete agár ül kinyujtott vörös nyelvvel, nyakán arany bilincs, arany kézszíjjal. Foszladék arany-fekete.
Felűl s alúl papirtekercs rajza, az alsónak aláirása: Bonae memoriae ergo pingi curabat et subscribebat Posonii Mense Novembri Ao MDCXX, Zachar. Starzer J. C.
A harmadik czímer a következő:
129c) Kék mezejű pajzs, alján leveles arany korona, melyen fehér, feketén árnyazott tollazatu pelikán kiterjesztett szárnyakkal mintegy fészkén ül, vörös csőrével mellét szaggatva. Aranyszegélyű aranyrostélyos sisak, leveles aranykoronával, melyen ugyanazon pelikán ismételve. Foszladék ezüstvörös-aranykék.
A czímer felett mondatok, alatta aláirás Amica manu aeviternae nominis sui memoriae dicata Johannis Kraus de Lublio, Sereniss. Regnorum Hungariae et Transylvaniae Principis etc. per Hungariam Secretarii apposita Nevsolii 15. Augusti Ao MDCXX.
Az aláirások között szemlét tartva, több ismeretes névvel találkozunk, – másoknak szerepét nevükhez csatolt megjegyzésekből ismerjük meg. Bocatius, Rimai, Cölln, Schallenberg (utóbb gróf), történetileg ösmert alakok, Hodiegora, Gessenius, Dhona, Dornavius, Landaw és Zach. Starzer (a festett czímer tulajdonosa) nevük és megbizásuk szerint jelezve előfordulnak Kazy Hist. p. 176 felsorolásában. Zawodsky naplója által (1586–1624) örökíté meg az utókor előtt emlékét; Armpruster Ferencz Thurzó Imre nevelője volt; Dóczy Miklós anyja Thurzó Magdolna által az uri háznak rokona, hasonlag Justh András anyja Sirmiensis által rokona az Album-tulajdonosnak. Dubecius Zólyommegye jegyzője, utóbb követe, így Máriássy János is később szepesi követ. – Abraham Burggraf zu Dohna Rudolf császártól birodalmi herczegi diplomát kapott, de sem ő, sem utódai e rangot nem érvényesítették, mint itteni grófi aláirása is tanusítja. – Az idegenek között találunk nehány csehországi küldöttet «ad Comitia», s néhány tagját a portához Beszterczebányáról indítandó combinált nagy követségnek; máskülönben pedig mindennemű protestáns egyházi és világi személyeket, jeléűl a Thurzó-ház élénk összeköttetésének vallási és politikai tekintetben a bel- és külföldi protestáns elemekkel; végűl a fejedelem udvari irodája nehány titkárának neveivel is találkozunk, felvidéki ösmeretes családokból.
Guszith de Thuran praedicatuma magyar nemességre vall – e név azonban Nagy Iván Magy. csal. jegyzékében nem találtatik. Ugyanott a számos és terjedelmes Mesko-családtáblákon egyetlen Joob nevű családtag sem fordul elő. A Lászlóffy de Illava előnév a családnak származási vidékére utal, mely Nagy Iván munkájában a dunántúli Lászlóffy de Thard család után csak röviden akként érintetik, hogy hasonló nevű család Trencsénmegyében is létezett; – Kraus pedig szepesi nemesnek jegyeztetik, melynek itt lublyói előnevét és czímerét is nyerjük. – Gróf Erdődy György és Gábor testvérek. 1626-ban még mint igen fiatal legénykék látogathatták Lietavát, mert csak húsz évvel ezután emelkedtek volt országos méltóságokra.
Mindezekből tehát Szulyói Felix Balázs társadalmi érintkezéseiről elég változatos kép nyilik szemünk előtt, és ezeknek az Albumban felismerhető nyilvánulásaiból az ő derék és jólképzett egyénisége felől kedvező véleményt alkothatunk magunknak.
Álljon itt a keltezési idősor szerint rendezett névlajstrom:
Pragae.
1620. 25 Apr. Samuel Phrysius Nobilis.
– 26 Apr. Assessor consistorii Pragensis sacerdos Johannes Rosacius Horzovinus ecclesiarcha ecclesiae Micro-Nicolaitanae (– circa confoederationis sollennitatem dominica Quasimodogeniti).
– 27 Apr. Danyel Karel z Karlspergha, impressor w Nowem Mesti Pražskem.
Bitse.
– 6 Maii. Johannes Philippus Müllerus Rheno-Weissenburgensis iuratus notarius 5. Georgiens.
– 7 Maii. Mathaj Rebenickh Micro-Pragens. (in patriam suam abituriens).
– 8 Maii. Michael Dallos (… velem együtt régen lakozó társamnak stb.) azon napon, mely napon tőlünk az udvarból elvált, úgymint:
– 8 Maii. Michael Cherko (… sok esztendőkig az Bytchey udvarban barátságosan egy són kenyeren levén …)
– 8 Maii. Joannes Laszloffy de Illawa (… fratri et socio suo …)
– 8 Maii. Stephanus H. Pápainus.
Novisolii in comitiis.
– 22 Jul. Joan. Bocatius consularis Cassov. et sereniss. H. ac T. princ. historicus ordinarius.
– III. ante kal. sext. Martinus Sculteti alias Lehotzky (azaz: Scultéti de Alsó-Lehota) Eperiensis (amici mei veteris …)
– prid. kal. sext. Caspar Dornavius.
– 4 Aug. Emilius Baro ab Hodiegora S. R. M. Boemiae ad comitia Novisol. legatus.
– 5 Aug. Henricus Dreylingk, R. M. tis in Boemia ad portam Ottoman, secretarius.
– 7 Aug. Georgius Dubecius, R. D. Im.
– 8 Aug. Johannes a Cölln, S. R. M. consil. ejusdemque necnon inclyt. regni et ei incorpor. et confin. provinciarum ad portam Ottoman. legatus, (… in discessu Bistriciae reliquit …)
– 14 Aug. Apollo M. (velut suo carissimo filio).
– 15 Aug. Johannes Kraus de Lublio, serenissimi regnorum Hungariae et Transiluaniae principis etc. per Hungariam secretarius. (Czímer).
– 18 Aug. Franciscus Armpruster.
– 18 Aug. Andreas Justh de Neczpaál.
– 21 Aug. Joan. Rimainus, ex comitiis Neozoliens. legationis munere ad portam Otthomanicam abiturus.
– 23 Aug. Doctor Johan. Jessenius a Jessen, acad. Prag. rect. et cancellarius nuncque in comitia Ungariae regis Boemiae ordinarius legatus.
– 25 Aug. Ludwig Hethstachner (?)
– 25 Aug. Erasmus L. B. a Lantau.
1301620. 26 Aug. Wolff Christoff von vnndt zu Schallenberg, der beeden Ertzhertzogthum Osterreich Untter vnndt Ob der Ense Legat zur Ottomanischen Porten.
– 27 Aug. Martinus Huditius notarius regiae et liberae civitatis Veteri Soliensis.
– 27 Aug. Joachimus Stubenuol, vicenotar regiae liberaeque montanae civitatis Cremniciensis.
– (sine die). Stangl … (?) Buechhalter zue Newsol.
– (sine die). Andreas Nagy nunc intimus suae Regiae Maiestatis janitor (tehát aug. 27).
– (sine die). Abraham Burggraff zu Dhona Obrister.
Bitse.
– 4 Sept. Paulus Deesy (in discessu meo Bjchâ scripsi).
Posonii.
– prid. kal. IX-br. (talán tollhiba X-br. helyett?) Martinus Keszler, liberae regiaeque civitatis Posoniens. juratus assessor.
– mense Nov. Zacharias Starzer J. C. (Czímer).
– 23 die Nov. dum Corona Hungariae Vetuzolium deportaretur* scribebat … … Thobias Bozj m. p. (?)
Holott Fessler széljegyzetben nov. 14-ére teszi Kazy historiája nyomán.
Tyrnaviae.
– 21 Nov. Georgius Thurchany de eadem.
– 22 Nov. Georgius Wolffius Pripolit. (?) Fr.
– 25 Nov. Martinus Graimelius phiae & med. doctor.
– 26 Nov. M. Johannes Schreiner ecclae evang. ibidem concionator.
– 29 Nov. Stephanus Bossany de Nagy-Bossan.
– 30 Nov. Stephanus Sandor de Zlavnicza in secretaria Electae Regiae Mattis juratus notarius.
– 4 Dec. Stephanus Lany Nagy-Bossanensis in secretaria El. Regiae Mttis Hungar. notarius.
– 5 Dec. Joann. Ztrasay alias Laboda.
– 15 Dec. Matthias Erbinaeus a Brandaw nobilis philos. et med. Bohaemus mgr (vagy mpr ?)
1621 febr. Matth. Guszith de Thuran.
Lietava.
– 8 Mart. Nicolaus Gyllany P.
– 8 Mart. Joh. Hodikius pastor eccliae Bittchens. ac superattendens evangelicar. Ecclarum per cottum Thrinchiniens. Arwens. Lypt.
– 8 Mai. Andreas Diosy ecclesiae Senicensis minister ejusdemque contubernii senior.
– 3 Oct. Nicolaus Uyfalussy de Dyvek-Uyffalu.
– 3 Nov. Joannes Mariasi, (…discessurus Lethauâ…) 1624. (sine die). Stephanus Kisschelkensis Saxo Transylvanus.
– 21 Mai. (sine loco). Michael Orechowaj Trenchiniens.
1625. 19 Junj. Nicolaus Klobuczziczky junior.
– 19 Juny. Joob Messko.
– 19 Juny. Johannes Both.
– 19 Junj. (sine loco) Johannes Peklinsky.
– 20 Junj. Boliaj Janos.
1626. 5 Febr. Johannes Borneman Hadelensis Saxo.
– 5 Febr. Comes Georgius Erdeődy – Comes Gabriel Erdeődy.
– 5 Febr. Nicolaus Dóczy de Nagy-Luche.
– 8 Febr. Joannes Trnkocius rationista Arwensis.
– 17 Febr. Georgius Zawodsky.
– (sine die et loco) M. Petrus Fradelius Schemnicensis, vetustissimae acad. Pragens, prorector et collegii Omnium Sanct. praepositus.
1633. 20 Febr. Trenczinj in Za Wog, – Johannes Alexandri Maliřz Lipinsky (két kissé színezett jelképes alak tollrajzban).
Összesen 64 (és egy névtelen).
Az Album közlőnek birtokában van, atyja b. Mednyánszky Alajos kézirat-gyüjteményében.
B. MEDNYÁNSZKY DÉNES.
