Az ó-budai prépostság és káptalan pecsétje.
Az ó-budai prépostság és káptalan pecsétje.
Ennek hivatalos czíme mindig budai prépostság és káptalan vala. Nemcsak Budán, de országszerte is a legtekintélyesebb és legvagyonosabb testületek egyike. Az ország főpapjai közűl többen tagjaiból kerültek ki. A pecsétjével ellátott legrégibb oklevél, mely az országos levéltárban őriztetik, 1232. évből való. Mint hitteles hely temérdek oklevelet bocsátott közre pecsétje alatt.
Eddig dr. Czobor Béla feljegyzései szerint* három különféle, de egymástól nem sokban különböző pecsétje volt ismertetve. Névszerint egy 1348. évi oklevélről Batthyány Ignácz által.* Ennek körirata:
Magyarország világi és egyházi hatóságai kiadott pecséteinek jegyzéke. 62. l.
Leges Eccles. Reg. Hung. I. 208. l.
Megvan Jerney-nél is.* A második 1461-iki oklevélről. Ezt Jerney ismerteti először.* Körirata ugyanaz. A harmadikat 1473. évből Péteyffy tette közzé.* Körirata:
A magyarországi káptalanok és konventek mint hielmes és hiteles helyek története. – Történelmi Tár. II. köt. 10. ábra.
U. o. 11. ábra.
Sacra Conc. Eccl. Rom. C. in Regno Hung. I. k. Az 1741-iki kiadásban 91. l. Az 1742- ikiben 90. l. – Jerney-nél 12. ábra.
Utána közli Jerney is.
Mind a három oly elkopott és hiányos lenyomatokból rajzoltatott, hogy az alakok egész biztossággal meghatározók nem voltak; azért örömmel ragadtam meg az alkalmat, hogy az országos levéltárban a budai káptalannak eddig már több mint száz consignált pecsétje közül a 29legépebbet kiszemeljem, melyet egy 1376. évi oklevelen találtam. A mandorla alakú pecsét (sigillium cuspidatum) sárga viaszba van nyomva és vöröskék zsinórról függ.
Az oklevélnek* a pecsétre vonatkozó része szószerint ez: «Nos capitulum ecclesie Budensis…. sigillique nostri munimine consigninari ipsisque religiosis dominabus dari fecimus … Datum feria tertia proxima post dominicam Judica, amo domini millesimo CCC. septuagesimo sexto»
MODL. 929. sz.
Legendája ugyanaz, mint a Péterfy és Jerney által ismertetett pecséteken és pedig:
A köriratot belülről gyöngysor szegélyzi. A pecsét mezejében Sz. Péter ábrázoltatik, mint Jerney is mondja, főpapi jelmezben faldistoriumon ülve. Fején alacsony, a XIV. században szokásos infula, mely a fej körül és fölfelé a csúcs irányában széles szalaggal bir. A szentnek arcza csupasz, bajusz és szakál nélkül. Testét bő és dúsan ránczozott, bokáig érő öltöny födi. Jobb kezét arcza magasságáig emeli, olykép, hogy három első ujja felemelve, míg a két utolsó lezárva van. Jerney szerint áldást oszt. Azonban a kéznek ily alkalmazása az eskütételnél is szokásos. Baljával Jerney szerint, melléhez keresztet szorít: pedig voltakép két kulcsot tart, mint Krisztustól nyert főpapi jogának jelvényeit. Könyöke magasságában S és P betűk láthatók két oldalról, mint a «Sanctus Petrus» név első betűi. E betűk mellett a pecsétmező kitöltéseül szalagszerű idomok láthatók, míg a lábfők alatt hatágú csillag.
Ha már most rajzunkat a Jerney által közölt három rajzzal összehasonlítjuk, azonnal fel fog tünni ezeknek felületessége. A 10. szám alatt levő 1348-ból korra nézve legközelebb áll a miénkhez (1376.), de lényeges részeiben felette különbözik ettől. Névleg az igen csúcsos infula, mely a XIV. században szokásos nem volt; a mellhez szorított kereszt, melynek alakja a két kulcsból kompiláltatott; az S. P. betűkből czikornyás alakok lettek. Egyedül legendája egyezik meg a most bemutatott pecsétmással, a miből az következik, hogy az 1348. évi oklevélről függő pecsét ugyanazon typarium lenyomata, csak Batthyány rajzolója – talán mivel nem állott rendelkezésére ép pecsét – készítette a kevésbé hű rajzot. A 11-dik ábra 1461-ből már közeledik a valóhoz; de még ebben is sok helye van a képzeletnek. Kétségkívül különösebb a 12. ábra 1473-ból. Benne az infulát valódi clownsüveggé torzították. A kulcsok elmaradtak, a csillagból keresztet csináltak, stb. Péterffy rajzolója igen gyarló pecsétet birhatott mintául.
A hiteles helyek okleveleit rendesen a káptalan vagy convent feje a testület nevében szokta volt kiállítani, így cselekedtek az ó-budai prépostok is, mint a káptalan fejei. Ép azért nehányat a budai prépostok pecsétjei közül szintén bemutatok, és pedig sorrendben:
1. Ákos mester és a budai káptalan prépostjának pecsétjét valamely 1257-iki oklevélről közli Péterffy.* A kerekalakú pecsétnek legendája:
Sacra Conc. I. k. 46. l.
(azaz Sigillum Magistri Akus prepositi Budensis).
A pecsét két kulcsot ábrázol, melyek háttal vannak egymás felé fordítva. Mindkét oldalon félhold és felette csillag látható. Úgy hogy a kulcsok felülről lefelé foglalják a pecsét mezejének közepét, míg a csillagok jobb és bal felől.
Ákus mester személyét illetőleg felemlíthetem, hogy már 1235-ben fordul elő mint pesti plébános, 1244-ben IV. Béla házi káplánja gyanánt találom őt alkalmazva. 1257-től 1272-ig pedig mint a budai káptalan prépostja igen gyakran fordul elő az oklevelekben, melyek közül több leírt pecsétjével van ellátva.
2. Urményi János mester és a budai káptalan prépostjának pecsétje az országos levéltárban őrzött 1278. évi oklevélről* van másolva. Ennek 30segítségével határoztatott meg az időközben előkerült typariuma is, mely jelenleg a nemzeti múzeum régiségtárának birtokában van. A kerekded pecsét legendája a következő:
MODL. 643. sz.
Az oklevélben a pecsétre vonatkozólag ez áll: «Nos Johannes miseratione divina Colocensis et Bachiensis ecclesiarum electus, prepositus Budensis, aule domani regis cancellarius… litteras presentes eisdem concessimus sigilli nostri munimane roboratas. Datum anno domini M. CC. LXX. octavo.» A pecsét anyaga sárga viasz, mely zöldfehér zsinórról függ. A legenda két, kettős vonalak által képzett körben van. A pecsét mezejét szentnek mellképe foglalja el. Feje körül gyöngy zsinórból van a gloria. Jobbjában a két kulcs, a mely körülmény után a szentet Péter apostolnak, a káptalan védszentjének tartom, mind a mellett, hogy haja a szerzetesek szokása szerint van nyirva, úgy hogy hajzata fején csak koszorút képez. Öltönye felette bő. Balja az öltöny redői között el van rejtve. Vállai körül, és melle előtt érseki palliumhoz hasonló szalag fut alá. Jobbjánál félhold, lóheridomú szár; baljánál nyolczágú nagy csillag, alatta lóheridom látható. Kiváló figyelmet érdemel e pecsét, erőteljes alakjai, és szép dombor vésete miatt.
Nem lesz érdektelen, ha a pecsét egykori tulajdonosának személyével is megismerkedünk. Habár a pecsét legendája csupán budai prépostnak mondja őt, mégis az oklevélből, melyről a pecsét függ, már bővebb tájékozást nyerhetünk személyéről, mert ott egyszersmind a kalocsai és bácsi egyháznak választott érsekeül említtetik. S valóban 1278-tól 1301-ig a kalocsai érseki székben találjuk.* 1277 óta 1282-ig találom őt az oklevelekben a budai káptalan prépostja gyanánt említve. Ugyancsak 1277-ben esztergomi kanonok is volt,* 1278-ban fehérvári választott prépostnak* és IV. László király alkanczellárjának,* sőt kanczellárjának* is említtetik.
Katona Historia Metrop. Colocensis Ecclesiae I. 327, kk. 11.
Fejér C. D. VII. 5. 437
Hazai okmtár. VI. 230, 232.
Tört. Társ. okmtár 85.
MODL. 643. sz.
János érsek, Fejér György szerint az Ürményi (de Ilmur) családból származott, mint ezt az Ürményi család levéltárának egyik okleveléből* sikerült kinyomoznia. Wenzel szerint,* atyja comes Andreas, Ivanka comesnek fia vala. Nővére Jolanth, özvegye volt Ogeuch comesnek, Mykou comes fiának.
Fejér, C. D. VII, 5. 438.
Wenzel, Cod. Arpad. IV. 90. l.
Ürményi János az Árpádház kihaltával a trónviszályokban nagy szerepet vitt; kezdettől fogva Venczel ügyét pártolta, kit magyar királylyá koronázott, a miért VIII. Bonifácz pápa őt 1301 okt. 17-ikén kelt rendeletével hivatalától megfosztá és törvényszéke elé idézé; azonban János érsek a rendelet végrehajtása előtt meghalt.*
Katona, Hist. Crit. T. VIII. 6 kk. 11. Hist. Metrop. i. m. 332. l.
Megjegyzendőnek tartom még, hogy a nemzeti múzeum által megszerzett typarium, habár ónból készült, mégis régisége daczára a legépebb állapotban van.
3. Ratold István, a budai káptalan prépostjának pecsétje, melyet b. Nyáry Albert közöl* az országos levéltárnak valamely 1361-dik évi okleveléről,* mandorla alakú. Legendája:
Heraldika 214. és XII. tábla 93. Sz.
MODL. 5076. sz.
Hazánkban a XIV. század közepén túl már a csúcsíves stil annyira meghonosult, hogy az eddig szokásban volt kerek alakú pecsétek helyett a mandorla alakúak jöttek általán használatba, 31melyekben a csúcsíves izlés idomai közkedveltséggel alkalmaztattak. A káptalannak pecsétjén, mely szintén mandorla alakú, ez izlés architectonicus díszítményei érvényre még nem jöttek, míg István prépost pecsétje igen gazdag ilyenekben. Ötívű baldachinummal biró faldistorium foglalja el a belső terület legnagyobb részét. Rajta mitrás főpap ül, igen bő redős öltönyben. Kezeinek helyzete igen emlékeztet a káptalan pecsétjére, mert éppúgy mint az ott látható szent, jobbját fölemeli, baljában pálczát látszik tartani, valószínűleg azonban, úgy mint ott, kulcsokat. A mező alsó harmadában van a prépostnak térdelő infulás alakja, kifelé fordulva. Mellette két oldalt egy-egy pajzs, melyekben a Ratold nemzetség hársfaleveles czímere felismerhető.
Ratold István az oklevelekben 1331–1361-ig fordul elő, mint a budai káptalannak prépostja. Korra nézve legközelebb áll a budai prépostság és káptalanhoz:
