II. A MIKE-PÉRCSI PÉRCHY CSALÁD.
II.
A MIKE-PÉRCSI PÉRCHY CSALÁD.
A MIKE-PÉRCSI PÉRCHY CSALÁD.
Bihar és Szabolcs megye legrégibb nemes családjainak egyike.
Régi iratai közűl sok elégvén, részint pedig elhányódván, a család történetét teljesen nem ismertethetjük.
E régi Pérchy családot egy néhai kiváló genealogusunk, a volt debreczeni professor Nagy Gábor, gyűjteményes munkájában* a kihaltak közt említi; azonban ez határozottan téves állítás, minthogy a család jelenleg is több tagjában él; s szakadatlan lánczolatban az Árpádkortól kezdve kimutatható leszármazása.
Collect. Gabr. Nagy Mss. – Nemzeti múzeum.
Nagy Iván ismert nagy munkájában azonban a mike-pércsi Pérchy családot mint élőt említi, röviden; – régi eredetének minden érintése nélkűl. Az általa ott közlött s a jelen századból való nemzékrendi töredék azonban tényleg a régi Pérchyek ivadékait tünteti fel, miként ez, az alább közlendő adatokból és származékrendből ki fog tűnni.
Az ismert oklevelek sorát V. István királynak Chepanus részére, Pérch nevű föld adományozása érdemében kelt oklevele nyitja meg, melyet fia IV. László király is utóbb 1272-ben (Datum Albe in vigilia nativitatis beatae Virginis) átírt és Chepánt abban megerősítette.* Kellett azonban a családnak annál régibb oklevelének is lenni s jelesül II. Endre: egy 1225. évben kelt donationalis levelének mert – mint alább is érintendjük – ez oklevelet még 1845. évi kisasszony hava 26-án Szabolcs megye előtt Pérchy János több más családi oklevéllel egyetemben produkálta is.* Minthogy azonban jelenleg ez oklevél holléte nem tudatik, – tartalmát nem ismerve, erről csak mellékesen és ennyiben emlékezhetünk meg csupán.
Wenzel: Árpádk. Új okmt. III. 233. l.; úgy Hazai okmt: IV. 52. l.
Ered. oklevél.
Kún László még 1282. évi aug. 10-én – a Szaláncz vára vívásakor szeme láttára súlyos kőütést szenvedett Pérchy Dines részére is – ugyancsak adománylevelet állít ki.*
Wenzel: IV. 239. l.
E Dénest azonban egész biztonsággal nem tudjuk a család alább közlendő nemzékrendjébe beilleszteni; hacsak Myke 3-ik fiát Dienest, – kit a családi oklevelek 1320–1335 közti időben említenek – annak el nem fogadjuk. Nem lehetetlen különben, legalább chronologice véve, hogy 1282-ben ez már csatában vehetett részt.
A család kétségtelenűl ismert első őse okleveles alapon ilykép: Chepanus dactus de Peeyrch. Ez az Árpádkor utolsó tizedében még élt, nemkülönben testvére Márton is.
Chepánnak egy Myke nevű fia s egy leánya volt, utóbbit a nagybátyja Márton vette el feleségül, s így húgával Miklóst, s több leánygyermekét nemzette.
Mártonnak említett fia Miklós, – édesanyja (Chepán leánya) jogán – a váradi káptalannak 1317-ben (Datum sabbato proximo post octavas santi regis Ladislai) kelt tanúsítása szerint, Peeyrch és Ketheles helységekből őt illető leány-negyed rész iránti igényét jelenti be.*
A váradi káptalannak 1327. évi átiratából. (Családi oklevelek.)
Mykének gyermekei közűl négy fia ismeretes, ú. m. Princh vagy Perench, Zayo vagy Zayus, Dienes és Mihály.
Viszont Miklósnak – Márton fiának – Mihály nevű fia után két unokája maradt: Ornold és Ilona, ez utóbbi Staár Imre nemesnek lőn nejévé.
Miklós említett bejelentett igényét békés úton sikerrel érvényesíté is, mert a váradi káptalannak két rendbeli és pedig 1320-ban (Datam feria sexta proxima ante dominicam Laetare) úgy 1322-ben (Dat. in die coenae Domini) kelt hit. kiadványai szerint* Myke átengedte Miklósnak és Ornoldnak Peeyrch község és egyház kegyuraságára nézve, a quarta puellaris fejében Pérchnek keleti részét, tartozandóságaival együtt.
Ugyanabból.
Az utóbbi keletű oklevélben Ornoldnak fiai: Miklós és Mihály is felemlíttetnek.
Pérchnek, a családnevet is adó, e Bihar 126megyei (ma már hajdumegyei) törzsfészeknek – bár törvényes alapból kifolyó csonkítása, nem volt azonban ínyére Mykének; törekvése ugyanis folyton odairányult, hogy azt valahogyan a rokonoktól visszaszerezhetné.
Ezt azonban már csakis fiai tudták keresztűl vinni 1335-ben, midőn is Perench, Zayó és Dénes, szabolcsmegyei Ohaát községi részbirtokukért, az ezen birtokkal járó, s a «boldogságos szűz» monostora, úgy «Szent-György martyr» szentegyháza feletti kegyúri jogokkal együtt, – visszacserélik Miklóstól, s illetve ennek unokáitól Ornoldtól, úgy az Ilona és Staár Imrétől származott Chenchlinus és Miklóstól a már ezek kezein levő negyed jogon átengedve volt pérchi és kötelesi részbirtokokat.
Hogy mikor elégíttettek ki az igénylők a kötelesi birtokból, arra okleveles nyomot nem találtunk; ám miként a csereszerződés mutatja, ekkor már negyed-jogon ez is át volt adva nekik.
A váradi káptalan előtt 1335-ben (Dat. in octavis Omn. Sanctorum) kelt e csereszerződésben,* erősen köteleztetnek a felek azt betartani, a csere tárgyát kölcsönösen nem háborgatni; az ezt megszegő fél alávetvén magát a bíró által alkalmazásba veendő párviadal itéletének.
Szabolcs vmegye által 1793-ban átírva annak megemlítésével, hogy az átírt okmányon levő hit. pecsét annak hátára nyomva látható.
Márton ága – Arnold fiaiban: Miklós és Mihályban vész el; legalább ezek utódjaira nézve további adatokban szűkölködünk. Hasonlóképen Myke ágán Princh, Zayus és Dénes leszármazottjai felől más adatunk nincs, minthogy Zayusnak Péter és Myke nevű fiai voltak. E Myke felől annyit tudunk, hogy Várdai Domokossal perben állván, a kitűzött határnapra nem jelent meg; az e részben megejtett nyomozás következtében a leleszi convent jelenti 1380-ban a királynak, hogy Pérchi Myke ama kifogása, hogy azért nem jelenhetett meg, mivel Horváth János bánnal oda volt a király hadjáratában, nem való, mert akkor semmi hadban Myke távol nem volt.
Ugyancsak Myke 1381-ben a király rendeletéből elfoglalta Kisvárdai Domokosnak birtokát, abban nagy pusztítást vivén végbe.
1382-ben perben áll Balázs nevű kisvárdai telepítvényessel, a kin hatalmaskodást követett el, de a biróság előtt meg nem jelenvén, birságoltatik, sőt ismételt makacskodásai miatt kettős bírság terhével is sújtatik. (Mind erről a gróf Zichy-codex IV. 138, 176, 183, 184, 185, 196, 200 és 205. sz. oklevelei bővebben felvilágosítanak.)
Ellenben, Myke 4-ik fiának, Mihálynak, ágát okleveles alapon egész a jelenkorig kimutathatjuk; s így a család Mihály utódjaiban él jelenleg is.
Az alább említendő oklevelek mutatják, hogy ez időtájt, avagy kevéssel utóbb már, a családnak kezein tetemes birtokok voltak. Egész községek is, valamint birtok-részek.
Az ezekre vonatkozó régi adományleveleket nem ismerjük; de bizonyos, hogy ősi birtokok voltak, a későbbi királyok által nagyobbrészt új adomány czímén erősíttetvén meg ezekben a család.
Így ugyancsak a váradi káptalannak egy 1400-ik évben (die quarto termini praenotati) kelt* és Zsigmond király azon évi (Dat. tertio die festi beati Jacobi apostoli) határjárást rendelő parancsához képest, – e határjárás foganatosítását tanúsító okleveléből olvassuk, – hogy a Myke 4-ik fiától Mihálytól származott Miklós ugyancsak Myke de Pérch nevű fia által nemzett Mátyásnak birtoka (biharvármegyei) Banch földje meghatároltatik.
Ugyanazon megyei átiratból. (Erre nézve megjegyzi a vmegye, hogy a pecsét hiányzik, zsinórja azonban részben megvan.)
E Pérchi Mykének Mátyáson kívül még két fia volt; ú. m. László és Benedek, kik személyesen panaszolkodván Zsigmond király előtt, hogy ezen Banch nevű birtokukban Pérchy Zayus fia, Péter, részéről háborgattatnak, – Zsigmond király 1416-ban (Budae in dominica Oculi) keletű parancsával* a leleszi conventet utasítja ez ügy megvizsgálására és jelentés-tételre, mihez képest a convent saját kiküldöttje a király emberével Pérchy Zanon fiához Péterhez – ki Papus helységében lakott – kimenve, az ügyet rendbe is hozza, Banch helységének önhatalmú megzavarásától nevezettet sikerrel eltiltja.*
Az egri főkáptalannak 1800. évben (D. Agriae sabbatho prox. ante dominicam 8-am p. Pentecosten in diem 26-am mens. July incidente) kelt eredeti átiratából.
Most idézett egri főkápt. átiratból.
A család – női hozomány s illetve leánynegyed jogán birtokossá vált biharmegyei Zepes, Poch és Ebes falvakban is, az előkelő Szepesy család útján. De nem a legjobb viszony lehetett a két család között, mert a surlódások köztük egymást érték, miről több oklevél tanúskodik. Ilyen Zsigmond királynak 1423-ban (Dat. Cassoviae feria sexta prox. ante festum Sanctae Trinitatis) kelt vizsgálatot rendelő parancsa,* melyet a leleszi conventhez az iránt intézett, hogy panaszkodván előtte Mikepérchi László neje – Szepesy Dorottya – s ennek több megnevezett testvére, a miatt, hogy, a fentnevezett birtokokban Szepesy István – Ábrahám fia – által háborgattatnak: felhívja a conventet az ügy kiderítésére.
Ugyanabból.
Pérchi László és Benedek, Pérchi Péterrel egyetemben panaszt emelnek ugyancsak Zsigmond király előtt, hogy Szepesy Imre fiai az ő 127Vásári nevű községükben a halfogókból a halakat elhordták; több jobbágyaikat Ebes faluból és Pércsből elfogták, – lovaikat elidegeníték; – szóval, hogy nagyobb hatalmaskodást követtek el ellenükben, miért is a király Ozorán 1423-ban (in festo beatae Barbarae virginis) kelt vizsgálatot rendelő parancsával a leleszi conventet kiküldi az ügy felderítésére.*
Most idézett egri főkápt. átiratból.
Ugyan ők – és még Pérchi Miklós (Mihály fia) is, megint csak panaszolkodnak Zsigmond előtt bizonyos Miklós nevű úr ellen is, – hogy reá törvén Vásári birtokukra, ott belső embereiket, különösen pedig egyet kegyetlen szavak s ütések közt megsebesítettek, – lovát, fegyverét elszedték, egy jobbágyát is elfogva s azt az erdőbe hurczolva, ott kifosztották, – ezen erdőt is elfoglalva tartják stb.; nékiek, ez által tetemes károkat okozván: miért is a király a leleszi conventet küldi ki vizsgálatra Budán (feria secunda proxima post festum purificationis Virginis gloriosae) 1426. évben kelt oklevelével.*
U. a.
A Szepesy-család és Pérchi Miklós – Mátyás fia – között Keötheles és Ebes helységek újbóli meghatároltatása s ebből kinek-kinek illetősége megállapítása okáról Bátohry István ország biró határozatához képest mindkét fél kijelölt békebiráinak – arbiterek – közvetítése mellett 1440-ben határigazítás történt a váradi káptalan azon évi (Datum feria tertia proxima post festum beati Brexii confessoris) oklevelének* tanúsítása szerint.
Szabolcs vmegyének 1793. évi ápr. 15-én kelt átiratából. (Ered. oklevél.)
Más oldalról megint Héderváry Lőrincz nádornak ugyancsak 1440-ben kelt (Dat. Budae feria secunda prox. post festum sanctae et individuae Trinitatis) vizsgálatot rendelő parancsa* mutatja, hogy Pérchi Miklós előtte panaszt emelt, hogy a Szepesyek, jelesűl: Szepesy László és István, úgy János és Mihály – Szepesy Imre fiai – nyolcz holdnyi gabonáját egyik jobbágyától elsajátították; Banch helységéből egy részt saját Poch nevű birtokukhoz hozzáfoglaltak; stb.
Már hivatk. egri főkápt. átiratból.
Eléggé kitűnik ezekből tehát, hogy e két család egymással megférni nem tudott s ama kor szokásához képest részint birtok-, részint jobbágy-foglalás által igyekeztek a Szepesyek a Pérchieket gyengíteni; károsítani.
Most említett Miklós egyébként őseinek birtokára új adományt is eszközölt ki 1440-ik évben; s ebből látjuk főleg, hogy a család tekintélyes birtokok fölött rendelkezhetett. Ugyanis Ulászló király 1440. évi feria quarta proxima post festum ad vincula beati Petri apostoli – keletű adománylevelében* ezen Miklóst (fidelis nostri Nicolai filii Mathiae de Pérch) ama hű szolgálatjaiért, hű és engedelmességet tanúsító érdemeiért, melylyel nevezett király irányában, királylyá választatása, majd megkoronáztatása idejétől fogva, s azóta is nevének tisztességet s becsületet szerezve viseltetett: Bihar megyei Pérch, Kisfalu és Keöteles helységekben, úgy Keszi és Vásári nevű birtokrészekben; nemkülönben Pércs helység tartozandóságait képező Kornistheleke, Csigás, Babolchia és Mikes majorokban; végül Szabolcs vármegyei Horth helységben, melyeket Miklós ősei régtől fogva birtak, és maga jelenleg is bir, megerősíti és néki s maradékinak adományozza; egyszersmind pedig a váradi káptalant megbízza, hogy e birtokokba Miklóst szabályszerűen iktassa be. Mi, nevezett káptalannak azon évi (Dat. duo decimo die diei introductionis et statutionis praenotatae) oklevele szerint,* ellentmondás nélkűl meg is történt.
Szabolcsmegyének fent hivatk. 1793 évi átiratából.
Ugyanabból.
Úgy tetszik, hogy Miklós a királyi kegy reá vetett sugarától igen is felmelegedett, mert a sok bosszantást, mit a Szepesyek családjának okoztak, a király palástjába burkolódzva, egy csapással akarta rajtuk megtorolni; ugyanis egy évre rá, hogy ősi birtokaiban megerősíttetett volna, már ismét megkérte a királyt, hogy új adomány czímén erősítené öt meg Kurnyúhalma és Csigás nevű, a Szepesyek ős fészke, Szepessel határos földek birtokában is.
Erről Héderváry Lőrincz nádornak 1441-ben Budán (Datum sabbato prox. ante dominicam Ramispalmarum) kelt, a leleszi conventhez intézett nyomozó parancsa értesít;* melyből kitűnik, hogy a Szepesy családbeliek panaszkodtak előtte, hogy Pérchi Miklós – Mihály fia – nevezett földekre, a melyek ő nekik ősi birtokuk s jelenleg is tulajdon birásukban vannak, titkon, az ő hírük tudtuk nélkűl a királytól magának új adományt kérelmezett, nemcsak, hanem még e földeket hatalmasúl el is foglalta légyen.
Egri főkáptalannak többször idézett eredeti átiratából.
Hogy ezen Csigás nevű föld nem lehetett azonos az 1440-ik évi adománylevélben is nevezett Csigos nevű majorral, mutatja az, hogy erre nem volt szükséges új adományt kérni s pedig annál kevésbbé, mert abba Miklós minden ellentmondás nélkűl 1440-ben be is iktattatott; hanem ez valószínűleg egy hasonló nevű düllő lehetett a szepesi határban.
Miklósnak két fia volt: Balázs mester és Miklós. Balázst a XV. század utolsó előtti tizedében 128Mátyás király szolgálatában találjuk mint királyi kamarai jegyzőt, kinek is hű szolgálatai s érdemeiért, s általa testvérének Miklósnak, Mátyás király 1485-ben kelt oklevelében Zaránd megyei Pypoly, Chythagos és Sokló nevű birtokrészeket adományozza.*
Ez oklevél csak másolatban van meg. Eredetije még 1834-ben is megvolt a családnál – de ennek is több régi oklevéllel együtt nyoma veszett.
Balázs mester elcseréli 1500-ban kötelesi javai egy részét s erre II. Ulászló királytól jóváhagyást is nyert.* Leszármazottjai felől nincsenek adataink, valószínűleg deficiált; testvére Miklós azonban ágazatát mai napig kiterjeszté. Utódjai, családi iratok, szerződések, cserék és egyéb bevallások adataiból, nemesi tanúlevelekből stb. összeállítva, az alább közlött nemzékrendi táblázaton láthatók.
Családi feljegyzés.
Ezek közűl az I. táblán látható Györgynek Cherneő Annától született hasonnevű fia, Zegedey Pál csanádi vál. püspök és leleszi prépostnak 1588. évi (Dat. feria sexta in festo nimirum divisionis beatorum apostolorum) bizonyítólevele szerint szabolcsmegyei horthi illetőségét 140 frtért eladta Báthori István országbirónak.*
Egri főkáptalannak 1801. évi. (Dat. feria quarta prox. post dominicam vigesimam tertiam post Pentecosten, in diem quartam mensis Novembris incidente) eredeti átiratából.
Ezen Györgynek unokái Szabolcs megyei Földesen* lakó György deák és Ferencz deák kötelesi rész porcziójukat, a melyet még eleik nemes Szoboszló városának elzálogosítottak volt, 1682-ben 18 évre 200 m. forintban ismét zálogba lekötik;* majd a 18 év elteltével ugyanők 1700. évi decz. 1-én újabban is 20 évre a zálogidőt meghosszabbítják.*
Földes curialis nemes községre szóló, I. Lipót király által 1692 okt. 1-én kelt adománylevél, VI. Károly róm. császár s magy. királynak 1718. évi átiratában a család birtokában van.
Családi feljegyzés.
Váradi káptalannak 1731. évi (feria quinta prox. post dominicam Exaudi in diem decimam mensis Maii incidente) keletű átiratából. (Ered. oklevél.)
Ezen Ferencznek fia Mátyás, a Pérchy-család iratait «egy nehéz három ember emeletű ládában» Debreczenben Károsi János házánál helyezte el, mely levelek ládástól 1717-ben ezen ház kigyulladása alkalmával mind a lángok martalékává lőnek.*
Királyi tábla jurátussa által teljesített vizsgálat adataiból. (Csal. iratok.)
A másik elzálogosítónak Györgynek fia János 1725-ben megint auctiót vett fel Kötelesre Szoboszló városától; ismét 10 évre kötvén le e birtokot.
1733-ban János és Mátyás miután Szoboszlóval a zálogösszeg iránt, mely Kötelest terhelte, megállapodásra jutottak, megint csak 18 évi hosszabbítást adnak, azonban fiaik György és Ferencz a váradi káptalan előtt 1734-ben ennek ellentmondanak.* Az ellentmondó György és testvére Mátyás, hogy magokat Kötelesre nézve jobban megerősítsék, új adománylevelet kérnek; s ez nekik gróf Batthiányi Lajos nádor által 1754. évi január 23-án kelt nádori új adománylevéllel meg is adatott.*
Váradi kápt.-nak 1734. évi kiadványa. (Eredeti oklevél).
Váradi káptalannak 1754. évi iktatást tanusító okleveléből. (Ered. oklevél.)
A jelen században Pérchy Dániel Szabolcs megyétől, nemkülönben ugyanő, úgy testvérének Mihálynak fiai: Eduárd és Antal Bihar megyétől is vesznek ki 1845-ben nemesi bizonyságleveleket. Előbbiben felsoroltatnak ama oklevelek, melyeket: «ezen, s több nemes megyékbe szét ágazott s lakós nemes Pérchy-család tagjainak nevekben s képükben is teljes hatalmu biztosuk nemzetes Pérchy János, a megye előtt producált; ú. m. András királynak 1225-iki, Zsigmond császárnak 1367-iki,* Ulászlónak 1440-diki, Mátyásnak 1467-iki, Leopold császárnak 1692-ik, Károly császárnak 1718-ik, Mária Thereziának 1752-ik évekről szólló kegyelmes adományleveleik. »*
Ezen, kortanilag nyilván tarthatatlan évszám, valószínűleg az oklevél téves olvasása, – avagy tollhibából eredhet.
Bihar vmegyének 1845. évi márcz. 3-án kelt nemesi tanú-leveléből. (Ered. oklevél.)
A család levéltára, mint láttuk, sok pusztulást szenvedett; mind e mellett is több régi oklevelet ritka szerencsével sikerűlt a családnak megtartani; sőt, az említetteken felűl még, 1834-ben Pérchy János Szoboszló város nemes birtokossága biztosainak kezeire transummáltatás czéljából több eredeti oklevelet ad át; köztük két váradi káptalani eredeti kiadványt leány-negyed iránt, 1317 és 1320-ból; úgy a fent is érintett Mátyás király-féle 1485. évi adománylevelet is. E levelek holléte felől azonban ez időszerint nincs tudomásunk.
A család maiglan Bihar, Hajdú és Szabolcs megyékben él; azonban más megyékben is elszórva vannak egyes családtagok. A legújabb nemzedékből Antal (I. táblán) Hajdu megyei hadházi lakos, az 1848/9. évi szabadságharczban honvédszázados volt, fiai közűl Árpád lakik Sopronban, az első m. ált. bizt. társaság felügyelője, Zoltán huszártiszt.
A nemzékrend okleveles alapon összeállítva a következő:
129Mike-pércsi Pércsy család nemzedékrendje.
I. TÁBLA: Chepanus dictus de Peeyrch 1270–1300.; Mgr. Myke 1317.; N. leány (Martinus de Peeyrch.); Princh v. Perench; Zayo v. Zayus 1320–22.; Péter; Myke; Dienes 1335.; Mihály; Miklós 1400.; Mike de Pérch 1400.; Mátyás; Miklós 1440-ben uj adományt nyer; László (Szepessy Dorottya); Benedek; Balázs † Mátyás kir. kamarai jegyzője. Adományt nyer testvérével együtt 1485-ben; Miklós; György, 1552. (nemes Cherneö Anna); György † 1588.; Klára; Mátyás; György 1625–42.; Mátyás †; György; János † 1650–1700.; Ferencz; Mátyás; János 1724–33. (balkányi lakos.); Ferencz † 1724–33. (balkányi lakos.); György 1754-ben nádori adom. Kötelesre; Ferencz; Mátyás 1754-ben nádori adom. Kötelesre; János; György; Márton; Miklós; Lajos; József Lak. Földes; Mihály (Darvas Thekla); János; Dániel 1845. (Gálbori Anna.); Sándor; Domokos; 1870.; Ede 1845.; Antal (Reich Anna.); Árpád; Zoltán; 1886.; József 1845.; István; János; János; Lajos 1845.; Imre; György. Martinus (neje ugyancsak Pérchy leány Myke nővére.); Miklós 1317.; Mihály 1317.; Arnold; Miklós; Mihály; Ilona (Emericus de Staár); Cenchlinus; Miklós; Több leány.
II. TÁBLA: Ferencz 1754.; János; Ferencz 1754.; György; Sándor; János; Ferencz; Márton; József; László; Márton; Gábor; József; Lajos; Sámuel; János; Balázs; György.
III. TÁBLA: Mátyás 1754.; György; Márton; József; Lajos; Ferencz; Bálint; János; Gábor 1845.; Lajos; Márton; László; József; Lajos; Márton; Gábor; László; János; Ferencz 1754.; János; Lajos; Mátyás; Gábor; József.
IV. TÁBLA: Mátyás 1700.; János; János; Miklós; Sándor 1845.; Gábor; Mátyás; Márton; János; Márton; Gábor; Lajos; János; László.
II. TÁBLA: Ferencz 1754.; János; Ferencz 1754.; György; Sándor; János; Ferencz; Márton; József; László; Márton; Gábor; József; Lajos; Sámuel; János; Balázs; György.
III. TÁBLA: Mátyás 1754.; György; Márton; József; Lajos; Ferencz; Bálint; János; Gábor 1845.; Lajos; Márton; László; József; Lajos; Márton; Gábor; László; János; Ferencz 1754.; János; Lajos; Mátyás; Gábor; József.
IV. TÁBLA: Mátyás 1700.; János; János; Miklós; Sándor 1845.; Gábor; Mátyás; Márton; János; Márton; Gábor; Lajos; János; László.
130Érdekes volna a család. nemesi czímerlevelét is ismerni, azonban ebbeli igyekezetünk eredményre nem vezetett; s minthogy Bihar megye. 1666. évi okt. 8-án kelt bizonyítványa szerint,* melyben mikepércsi lakos nemes Pérchy István (atyja Miklós, anyja nemes Fekete Ilona) nemesi származása bizonyíttatik, világosan felemlítve van az, hogy «mint az e megye sok községében a nemesi családokon sajnosan megesett a török háborúk dúlásai közepette» így a Pérchy-család «armalissa» is elpusztult, megégett; nem is lehet tehát sok reményünk arra, hogy azt megismerhessük.
Egri főkáptalannak 1794 évi junius 20-án kelt átiratából. (Ered. oklevél.)
A most említett Pérchy István a családfán nem fordúl elő; a rendelkezésünkre állott adatok alapján ugyanis a nemzékrendbe beilleszthető nem volt.
MAKAY DEZSŐ.
