A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság
f. évi decz. 3-án tartotta negyedik nagygyűlését a M. T. Akadémia I. emeleti ülés-termében.
Báró Radvánszky Béla elnök megnyitván az ülést, felhívja a megjelent tagokat arra, hogy lejárván az öt évi cyclus, a Társaság elnökségét a legközelebbi öt esztendőre válaszszák meg. A választás tartamára pedig az elnöki tiszt viselésére Melczer István párt. tagot kérte meg. Melczer István elfoglalván az elnöki széket, kérdést intéz a tagokhoz, vajjon az elnökségre egyszerre, vagy külön-külön az elnökre és másodelnökökre 196óhajtják-e a szavazatokat beadni. A nagygyűlés az előbbi mód mellett nyilatkozván, elnök a szavazatok beszedésére Csontosi János és Szendrei János vál. tagokat kéri meg.
A szavazatok összeszámíttatván, kitünt, hogy beadatott 23 szavazat, melyek a következőkép oszlottak meg: Elnökségre kaptak: br. Radvánszky Béla 21, Nagy Iván 1 szavazatot; másodelnökségre: Nagy Imre 21, Nagy Iván 20 szavazatot (Majláth Béla és Melczer István 1–1 szavazatot). Ekképen a társaság elnökévé a következő öt év tartamára br. Radvánszky Béla, másodelnökeivé pedig: Nagy Imre és Nagy Iván ig. vál. tagok választattak.
Az éljenzéssel fogadott eredmény kihirdetése után br. Radvánszky Béla elfoglalván az elnöki széket, a következő beszédet intézte a nagygyűléshez:
Tisztelt nagygyűlés!
Történetíró gyakran jut abba a helyzetbe, hogy egyes szereplő egyén közelebbi viszonyairól, családi körülményeiről, származásáról szeretne tájékozva lenni, sőt szüksége is volna erre, a mennyiben esetenként csakis az illető viszonyainak lehetőleg teljes ismerete adhatja meg egy-egy rejtélynek látszó esemény kulcsát.
Sokszor csupán ezen ismeretek segélyével vagyunk képesek kikutatni egy-egy, az elmúlt századokban szerepelt, államférfi politikai irányának indokait, szereplésének mozgató erőit.
Egy-egy család hagyománya, politikája, a rokoni összeköttetések, a politikai légkör, melyben a család – később szerepre hivatott – ifjai nevekedtek, a birtokviszonyok és a birtokoknak az ország mely részében való fekvése, az egyeseken a felsőbbség által ejtett jogtalan sérelem vagy ezeknek összehalmozása – mindez döntőleg hatott kivált a XVI. és XVII. században a politikai pártállásra, sőt az actio megkezdésére.
Mindezeknek felkutatása, magyarázata az egyes családoknál, a szélesebb alapokra fektetett családtörténelem feladata. De feladata egy másik nem csekélyebb fontosságú részlet is, s ez a családok benső élete. Mit műveltek, mivel foglalkoztak, mint mulattak a család tagjai, ezekkel szemben a családfő állása időről időre minő változásokon ment át, hogyan voltak a házak, kastélyok, várak berendezve, minő volt a háztartás, miként gondozták és nevelték a gyermekeket. A férj és feleség, valamint a gyermekek és szülők közötti viszony; a gazdaság kezelése, a családi viszálkodások és pereskedések ismerete mind megannyi tanulságos dolgok.
Ha mindezt családonként ismerni fogjuk, akkor alkothatunk majd valódi képet magunknak nemzetünk fejlődéséről, nemzetünk benső életéről.
Ilyenféle és a már más alkalommal elmondott gondolatok vezettek akkor, midőn érezve a történelem társtudományai fejlesztésének különös szükségét, több mint hat évvel ezelőtt összehívtam néhány barátomat egy Heraldikai és Genealogiai Társaság alakításának megbeszélése végett – hogy képesek legyünk az említett tudományok folytatólagos művelésére szakfolyóiratot alapítani.
Öten voltunk, kik a felhívást aláírtuk, egyik társunk, b. Nyáry Albert, fájdalom, már elköltözött közülünk és nem érhette meg fenállásunk első ötéves cyclusát.
Felhívásunkat siker követte, de az aláírók száma nem valami gyorsan szaporodott, 200-nál alig valamivel voltunk többen, midőn elhatároztuk, hogy a társaságot megalakítjuk. Mire alakuló gyűlésünket 1883 február 25-én meg is tartottuk, aláíróink 300 és néhányra szaporodtak, de ezen szám nem lett volna elég. Az alakuló gyűlésen kifejeztem azon reményemet, hogy működésünk megkezdése után tagjaink is szaporodni fognak. Nem csalódtam, ma öt és fél százan vagyunk. Szép szám, köszönetünket fejezhetjük ki tagtársainknak az érdeklődésért, de még mindég nem vagyunk elegen, hogy mindazon czélokat, melyeket magunk elé tűztünk, elérhessük. Hogy működésünk körét kellően kitágíthassuk, még néhány száz tag részvevésére volna szükségünk.
Folyóiratunknak a «Turul»-nak legalább hatszor kellene évenként megjelennie, hogy a megszaporodott ívszám terjedelmesebb dolgozatok közölhetésére szolgáljon.
Munkásságunk eddigi eredménye főként említett folyóiratunkban látott napvilágot. A menynyiben anyagi erőnk engedte, igyekeztünk folyóiratunkat külső csín tekintetében is úgy kiállítani, hogy társaságunk tagjai megelégedéssel vehessék azt kezökbe. Hogy tartalma ménnyiben igyekezett kitüzött czéljainknak megfelelni, arról a titkári jelentés fog számot adni.
Működésünknek egy másik kitüzött irányát még csak most fogjuk megközelíteni. A «Nemzetségi Zsebkönyv» elkészítése eddig akadályokba ütközött, mert az anyagnak fárasztó és sok aprólékos munkával járó összegyűjtése csak a folyó évben volt eszközölhető. Most azonban már annyira haladt, hogy sajtó alá ment és reménylem legkésőbb jövő év február havában már a közönség kezében lehet.
Az elmondottakban csupán jelezni kívántam főbb irányokat, melyeket lefolyt ötévi működésünk alatt követtünk és követni szándékozunk ezentúl.
Ennek kapcsán engedjék meg, hogy köszönetemet fejezzem ki úgy saját, mint elnök-társaim nevében is azon bizalomért, melylyel újból reánk bízták Társaságunk vezetését; alkalmunk fog nyílni így továbbra is közreműködni abban, hogy történetírásunk előbbre vitelét czélzó részletek 197kidolgozását továbbra is elősegíthessük, Társaságunk működésének fejlesztése által.
A tetszéssel fogadott beszéd után Csontosi János vál. tag lépett a felolvasó asztalhoz, felolvasván Deák Farkas vál. tagnak Ipolyi Arnold néhai alapító és vál. tagunk felől írt emlékbeszédét. A nagy hatást tett emlékbeszéd folyóiratunk jelen számában olvasható.
Ezután a titkár a következőkben terjeszté elő évi jelentését:
T. nagygyűlés!
Öt esztendeje annak, hogy társulatunk szerény körülmények között, alig háromszáz tag segélyére támaszkodva, olvasó sőt mondhatjuk író-közönség hiányával kilépett a nyilvánosság terére. Oly tudományágak művelését írtuk zászlónkra, melyek bár addig is szakavatott művelőkre akadtak; de hiányozván a központ, nem lévén az általunk művelésre kitüzött tudományoknak külön közege, e szakok irodalma nem indulhatott meg meghatározott terv szerint, a termékek elszórtan, sporadikus jelenségek gyanánt tüntek fel irodalmunkban. A szükség, hogy az elhanyagolt heraldikai és genealogiai kutatásoknak, melyeknek annyi szövevénye vár felfejtésre, annyi rejtvénye megoldásra, tág teret biztosítsunk és egyszersmind központot teremtsünk, mely a vidék elrejtett emlékeit az érdeklödökkel siet tudatni, hol e tudományágakkal foglalkozók egymásnak találkozót adnak, hol annyi elszórt ismeret és kiderített eredmény közös tulajdonná lehet: egyre égetőbbnek bizonyúlt. Megszületett így a M. Heraldikai és Genealogiai Társaság, mely szerény eszközeivel e kitüzött czélt elérni törekedett s hogy szándéka megvalósításához közeledett-e, erre nézve ítéletet mondani a t. nagygyűlés az elmondandó adatok alapján van hivatva.
Előbbi évek jelentéseiben vázoltam az irányt, melyen a társaság czélját elérni véli; s így azt ismételni fölöslegesnek tartom. Miként tavaly, úgy most is hangsúlyozhatom, hogy a heraldikában az emlékek felkutatása, ismertetése, ezek alapján a jó, a helyes heraldika szabályainak – tekintettel a hazai sajátságokra – megismerése; a genealogiában pedig a meséknek, a századok alatt gyökeret vert tévhitnek kiirtása, s a családtani bonyodalmaknak oklevelek alapján történendő megoldása volt a főelv, mely működésében a társaságot, közleményeiben pedig annak folyóiratát, a Turult vezette.
A társaság ez irány művelésére az elmúlt esztendőben, utolsó nagygyűlése óta öt igazgató választmányi űlést tartott (1886 nov. 25, 1887 febr. 5, apr. 8, okt. 8 és nov. 24.), melyeken – beleértve a tavalyi nagygyűlés tárgyait – összesen tizenhárom felolvasás, bemutatás tartatott.
A felolvasások közűl a czímertant a következők képviselik: Csergheő Géza vál. tagnak folyóiratunkban is megjelent dolgozata a Ratold-nemzetségbeliek czímerében látható hársfalevélről, figyelemmel kiséri azon változatokat, melyeken egy családi czímer századok folyamán át keresztül megy, melyekben azonban az eredeti ősi czímer lényege megmarad. Dr. Csánki Dezső vál. tag felolvasása egy 1511. évi harminczhat pecsétes oklevélről, a gazdag sphragistikai anyag mellett tanulságos czímertani eredményeket vont .le; és egyes kérdéseket – mint pl. a Zsigmond király alapította sárkányrendet illetőleg, fejtegetései kiváló érdekűek. A felolvasott heraldikai és sphragistikai dolgozatok közt nem mellőzhetem dr. Myskovszky Viktorét Bártfa városa legrégibb pecséteiről és czímeréről, melyben felvidéki városaink emlékeinek buzgó kutatója a város e nembeli emlékeiről behatóan értekezik, s melyben különösen kiemelendő a városnak 1453. évben V. Lászlótól nyert czímeres-levelére és az ennek alapján készült új városi pecsét készítőjére vonatkozó új adatok ismertetése. Ide sorolhatom még. Deák Farkas választm. tag emlékbeszédét elhúnyt nagyérdemű heraldikusunk, br. Nyáry Albert felett, melyben az elhúnytnak kivált. a heraldika és sphragistika terén kifejtett munkásságát jellemzi.
A czímertani emlékeket tagtársaink jobbára az eredetiek bemutatásával igyekeztek szélesebb körben ismertetni, hódolva annak a nézetnek, hogy megmutatása az eredetinek sokkal közvetlenebbül hat és az emlékek iránt az érdeklődést jobban felkölti, mint azoknak elvont ismertetése. Így dr. Szendrei János vál. tag megismertetett egy XVI. századi nürnbergi czímeres-könyvvel, mely a méltán oly nagy érdeklődést keltett becses Haller-féle családi könyvvel hihetőleg közös eredetű. Ugyancsak ő három czímeres-levél eredetijét (a Balázs alias Székely, miskolczi Her és a Boér-családokét) ismertette meg társulatunkkal. A heraldikai emlékeknek legbuzgóbb bemutatója dr. Szádeczky Lajos vál. tag volt; ismertetett egy Báthory István lengyel király idejében készült s neki ajánlott lengyel czímeres-könyvet, mely sok magyarországi család lengyel nemességéről is ád felvilágosítást; majd négy czímeres-levelet mutatott be (a Pohronczy 1598, Szent-Benedeki 1626, Turcsinszky 1668, br. Szent-Ivány 1721. családokét). E sorhoz csakhamar tizenkét erdélyi czímeres-levelet csatolt, melyeket erdélyi útja alkalmával sikerült felkutatnia. Ehhez járul legújabban még négy (a Prusinszky családé Zápolya János királytól 1530. évből, Tibald 1596, Harcsa 1625 és Megyeri családoké 1701-ből). A titkár bemutatta Krasznai Für Jánosnak Báthory István szakácsának fejedelmétől 1579-ben kapott czímerét stb. Mindezen czímeres-levelek a választmány határozatához képest lemásolva a társaság irattárában őriztetnek, mely idő folytán tekintélyes gyűjteménynyé válhatik.
A társulatunk által felölelt másik tudományágat, a genealogiát Komáromy András vál. tagnak két felolvasása képviseli: «A nemzetségekről» és «A Káta nemzetségről», melyeknek elseje a nemzetségek vitás kérdését általában mai kritikai szemmel és a történeti kutatások mai vívmányaival igyekszik megvilágítani; míg a második dolgozat, alkalmazván az elsőnek eredményeit egy speciális esetre, egy kiváló de eddig igen homályos multú és elágazású nemzetség szövevényeit hozza tisztába a maig kikutatott oklevélanyag világánál.
Ime röviden ismertetve az anyag, mely űléseinken felolvasásra, bemutatásra került. Ezt aztán kiegészíti, mert az elmondottak nagyobb része is e sorba tartozik, az a tömérdek adat, feldolgozott czikk és sokban új eredmény, mely társulatunk közlönyében látott napvilágot. Itt fejté ki voltaképen a társaság igazi tevékenységét az általa művelésre választott tudományok terén, s e tekintetben változatos, nemcsak egy 198irányban, de különböző korszakokra és tárgyakra kiterjedő szakirodalmat teremtett.
A heraldika terén a folyóirat nem tévesztette szem elől annak leghitelesebb forrásait, a czímeres-leveleket, s kiváló figyelemmel volt azoknak legrégiebbjeire, hazánkban a Zsigmond-korától a mohácsi vészig kiállítottakra, melyekből a középkori magyar czímersajátságokat és a hamisítatlan magyar czímer-stílus jellemző vonásait legjobban megismerhetjük. A lefolyt ötéves időszak alatt társulatunk nem kevesebb mint tizenhét 1526 előtti czímer képét közölte színes hasonmásban. E mennyiségből 15 darab Zsigmond korára esik, egy V. László, egy pedig Mátyás király idejéből való. Ezen nagybecsű czímertani anyag összegyűjtéséhez és méltatásához folyóiratunk a lefolyt évben a következőkkel járult: A Csontos-család 1418-iki czímerét, a családra vonatkozó adatokkal egyetemben Nagy Iván másodelnökünk tette közzé; heraldikai fejtegetései egy kis vitát is eredményeztek, Csergheő Géza vál. tag ugyanis ily czímű dolgozatában: «Megjegyzések a Csontos-család czímere 1418-ból és némi heraldikai észrevételek czímű czikkre» több tárgyilagos fejtegetéssel foglalkozván, hozzá járult sokban a heraldikai eszmék és fogalmak tisztázásához. Ugyancsak előbbi nagyérdemű heraldikusunk, Nagy Iván, a Szlopnai-családról és 1432-ik évi czímeréről írt ismertetést. Zsigmond királynak 1430-ban Zágrábi Dabi Mihály nevü borbélya részére adott czímerét, mely annyiban is nevezetes, hogy az – a mi e korban armálisoknál nagy ritkaság – hazánkban Pozsonyban kelt, F. L. tette közé. Míg a későbbi, 1456-ból való Disznósy-féle czímert, a család múltjának rövid vázolásával Kubinyi Ferencz tagtársunknak köszönhetjük. Ha összehasonlítjuk a ma már ismert és ismertetett, sőt jó részben költség nem kimélésével hű színezett hasonmásokban közétett, 1526 előtti czímereink számát az öt évvel ezelőttiekkel: valóban el kell ismernünk, hogy társulatunk e téren komolyan fogta fel hivatását, komolyabban mint sok hasonló czélú külföldi vállalat, és becsüknek teljesen megfelelő figyelmet és áldozatot fordított a magyar czímertan e legértékesebb emlékeinek felkutatására. Hogy e hazai heraldikánk díszére váló emlékek szélesebb körben ismeretesekké váljanak és a közelismerést kivívják, választmányi határozat következtében ezekből külön díszes kiadvány (czímer-album) fog készülni, mely azokat a külfölddel is óhajtván megismertetni, több nyelvű magyarázattál fogja heraldikánk díszeit bemutatni. Jelenleg négy ily műlap áll már készen, mihelyt e szám 20–25-re emelkedik, a társaság sietni fog közzétételével.
Mohácsi vész előtti czímert mutatott be Csergheő Géza vál. tag «A Vay és Ibrányi családok czímereinek bővítése 1507-ben» cz. dolgozatával, kimutatván hogy egy a XV. század elején fiágon kihalt család a megtörtént fiusítás után megtartva nevét, miként vette föl és viselte tovább annak a családnak czímerét, melynek egyik sarja a fiúsított leányt nőűl vevén, a családot a nő nevén tovább folytatá.
Egy régi nemzetség ősi czímeréről irott rövid dolgozat egész vitát támasztott folyóiratunkban, mely nagyban hozzájárult a kérdés tisztázásához. Petrovay György tagtársunk egy rövid czikkében felvetvén a Divék nemzetség régi czímerének kérdését, állításai Rudnay Béla és Tagányi Károly vál. tag dolgozatait szülték, kik szakavatottsággal szóltak az ügyhöz, s különösen az előbbi a Divék-nembelieknek a közös törzsből történt elágazásaira nézve érdekes összeállítást is közölt.
Békey István «Magyarország czímerének jelképei» czímű czikkében e kérdést Horvát István iskolájának módszerével iparkodik tisztába hozni; míg Dudás Gyula a zentai curialisták czímereiről szólván, megemlékezik a betelepített szerbek közt 1751-ben történt tömeges nemesítésekről és czímer-adományozásokról.
A heraldikának új forrását nyitotta meg előttünk Csoma József párt., most már vál. tag. Évek hosszú során át szenvedélyes gyűjtője okleveleknek és heraldikai emlékeknek, újabban kiváló figyelmet fordít a régi magyar sírkövekre, melyek úgy czímer-isme, mint genealogiai tekintetben ránk nézve kiváló érdekűek; tetemes áldozatok és fáradság árán gyűjti össze az anyagot, mely feldolgozásával egyetemben a szerint a mint az emlék túlnyomólag figuralis, vagy heraldikus jellegű, részint az Arch. Értesítőben, részint a mi folyóiratunkban lát napvilágot. Eddig egy ily kiváló érdekes sírkő jelent meg közlönyünkben, az Abanemből eredő Gagyi Lászlóé, melyet ismertetője becses megjegyzésekkel kísér az Aba-nem czímerjelvényének változatairól.
A heraldika másik fontos kútforrása a sphragistika, melyet folyóiratunkban három dolgozat képvisel. Említettem Dr. Csánki Dezső-ét az 1511-iki harminczhat pecsétes oklevélről, melynek gazdag pecséttani anyagát az író teljesen kiaknázta; ehhez aztán pótlásokkal szolgált Csergheő Gézának «Heraldikai és sphragistikai adalékok a Harmiczhat pecsétes oklevél 1511-ből cz. közleményhez» – czímű dolgozata. Az egyházi sphragistikát Némethy Lajos vál. tag közlései képviselik, ki rajzok kiséretében Budapesten létezett 10 egyházi testület pecséteit mutatta be.
A társulatnak gondja volt arra, hogy az általa felölelt tudományágak főforrását, a levéltárakat, s azok idevágó anyagát ismertesse. Lehoczky Tivadar vál. tag a Beregmegye, Salamon Vincze pedig a Székesfehérvár és Fehérmegye levéltárában őrzött czímeres nemeslevelek sorozatát közölték, így tévén lassanként teljesebbé a képet ezen ránk nézve becses anyagról, melynek megismerésére társulatunk létezése óta kiváló figyelmet fordított; csak úgy hivén czélját megközelíthetni, ha előbb világos áttekintést ád a reánk maradt emlékekről s útmutatást arra: mit hol keressünk. Nem hagyhatom e helyen megemlítés, nélkül, hogy az a becses jegyzék, melyet Tagányi Károly vál. tag mintegy 7000 családnak az orsz. levéltárban őrzött vagy följegyzett czímeres nemesleveleiről folyóiratunkban közölt, az orsz. levéltár szíves készsége által rövid idő alatt mintegy 2000-re menő újabb adattal lesz kiegészítve, melyeket a belügyministerium felhívására a hiteles helyek levéltáraiból érkezett jelentések alapján Karagyena Mihály tagtársunk állított össze. A családi levéltárak érdekében Melczer István tagtársunk szólalt föl, több igen figyelemre méltó megjegyzést bocsájtván világgá.
A másik fő tudomány-ág, melynek művelését a társulat és közlönye feladatának ismeri: a genealogia. Ebben is azok a szempontok vezették, melyeket már megelőző években szerencsém volt előadni. Lehetőleg kiterjeszkedett a folyóirat nevezetesebb kihalt, valamint egyes élő családaink történetének hiteles megállapítására; sőt iparkodott egyes régibb idevágó irodalmi 199termékeinket is, melyek már-már feledésbe kezdenek merülni, szakszerűen ismertetni. Így Deák Farkas behatóan foglalkozott Mikolának az erdélyi családokról írott. genealogiájával; mely korában (1731-ben) nagy zajt ütött, de azóta csaknem teljesen megfeledkeztek róla.
A kihalt családok történeteit tárgyaló dolgozatok közűl első helyen említem dr. Wertner Mór-ét, ki az első magyar királyi család, az Árpádok genealogiai kérdéseiből «Glossák az Árpádok genealogiájához» czím alatt többet a kritika bonczkése alá vesz. Fejtegetései a két Zsófiáról, Szent István gyermekeiről, a Rixa és Anasztázia királynék közötti rokonságról, Bertáról sz. László állítólagos leányáról és Steflingi-rietenbergi Adelhaid királynőről sokban tisztázzák a zavart és eloszlatják a homályt, melyben az Árpádok genealogiai összeköttetései felől hosszú időkön át voltunk.
Dr. Karácsonyi János a kerekegyházi Laczkffyak leszármazásáról értekezett, kimutatván a hibákat, melybe egyes genealogusok a kerekegyházi és a szántói Laczkfyak összezavarása által estek. Egy másik kihalt, elfeledett család történetéhez, a Gechey-ekéhez, Csoma József vál. tag szolgáltatott becses adatokat.
Az élő családok körébe vágó közleményekből kiemeljük dr. Karácsonyi János-ét, ki a Zichyek első ismert őséről értekezvén, annak új adatok alapján, melyek az eddigi genealogusok figyelmét kikerülték, a XIII. század végén vagy a XIV. elején élt Szajki Gált mutatja ki. Egy a multban és a jelenben kiváló szerepet játszó család teljes leszármazását és történetét adta Petrovay György az Orczy-családról irott terjedelmes dolgozatában. Míg Szombathy Ignácz két közleménye a gr. Laszberg-család multját tárja elénk. Kisebb adalékokat szolgáltattak még Sz. K. a Szelestey, váradi Szabó János a Csiffy és Deák Farkas a kissólymosi Simó családok történetéhez.
Ime, tisztelt nagygyűlés, a folyóiratunk legközelebb múlt évi folyamában megjelent dolgozatok rövid ismertetése, mihez még a szakirodalom idevágó termékeinek méltatását, rövidebb irodalmi híreket, s a heraldikai és genealogiai apróságokat sorolhatjuk, melyek a Turul egy évi számaiban megjelentek; ezek bizonyítják, hogy a folyóirat az eddigi évfolyamokkal elért színvonalon megmaradni s a szakirodalom haladásával, a mennyire ezt a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erők megengedik, lépést tartani igyekezett.
Kötelességemnek ismerem, t. nagygyűlés, társulatunk mellék vállalatáról, a Nemzetségi Zsebkönyvről is beszámolni. Eddig úgy költségi okok, mint az anyag beszerzésének nehéz, valamint felhasználásának kényes volta gátolt abban, hogy alapszabályainkban igért kötelezettségünknek, hogy időközönként egy ily zsebkönyvet teszünk közé, megfeleljünk. Most már jelenthetem, hogy a vállalat első kötetére való anyagot, melynek gyűjtése tetemes áldozatokkal és fáradsággal járt, immár nemcsak egybegyűjtöttük, hanem részben fel is dolgoztuk, s hogy a kötet megjelente, melyből társulatunkra nézve nem csekély hasznot várunk, csak addig fog késni, míg azt technikai okok gátolják; a választmány által megbízott szerkesztők munkájokkal és feladatuk megoldásával teljesen tisztában vannak.
A társulat egyéb ügyeire és vagyoni helyzetére térvén át, örömmel jelenthetem, hogy a súlyos veszteségek daczára, melyek társulatunkat a lefolyt évben történt halálozások által érték, a választmány kiegészítése, úgy alaptőkénk szaporodása mint tagjaink számának növekedése által társulatunk tekintélyben és erőben sokat nyert. Az igazgató választmány három új taggal erősödött meg. Csoma József, dr. Komáromy András és Lehoczky Tivadar urak, az általunk felölelt szaktudományok buzgó művelői iránt csak méltó elismerését fejezte ki a választmány, midőn őket tagjai sorába iktatta. Alaptőkénk a tavalyi 9600 frtról 10,800 frtra növekedett; oly összeg, melynek csak igen csekély része (2100 frt) nincs kötlevelekkel biztosítva, bár erre is biztos a remény, hogy ez rövid idő multán megtörténik. A többi, mint ez a pénztári kimutatásból kitünik, legnagyobb részt készpénzben befizetett s csak kis részben alapító kötelezvényekkel biztosított alapítványokból áll. – Tagjaink száma is emelkedett. A 200 frtos alapítóké 4-gyel, a 100 frtosoké 2-vel, a pártolóké 8-czal, az évdíjasoké 27-tel, úgy, hogy összes tagjaink száma a hatodfélszázat meghaladja. Ezen, társulatunk rövid idejű fennállásához arányítva kedvező vagyoni állapot lehetővé teszi, hogy évenként – ide nem értve a társulat administrationalis költségeit – tisztán irodalmi czélokra 3000 frtnál többet fordíthatunk.
Ez anyagi virágzás mellett azonban fájdalommal kell megemlékeznem azon nagy veszteségekről, melyek kiváló tagjaink elhúnytával a lefolyt évben értek.
Éppen most egy esztendeje vesztettük el alapító és választmányi tagunkat, Ipolyi Arnold nagyváradi püspököt, kinek váratlan halála gyászt hozott az egész országra. Illetékes toll örökítette meg az elhúnyt nagy férfiú érdemeit e nagygyűlésünkön, mely az ő emlékének volt szentelve; a ravatalára társulatunk nevében helyezett koszorú néma hirdetője volt a gyásznak és fájdalomnak, melyben egy egész országgal együtt társulatunk is részt vett.
Alapító tagjaink sorából elvesztettük még id. báró Bánffy Ádámot, pártoló tagjaink közűl Békássy Károlyt, Tarányi Ferenczet, Luby Zsigmondot, kiknek elhúnytát a családi körön kívül a közélet is gyászolja.
Elmondtam, t. nagygyűlés, az eddigiekkel társulatunk működését, történetét az elmúlt esztendőben; s midőn hosszúra terjedt jelentésemet befejezem, teszem ezt azon kérelemmel, hogy azt tudomásul venni méltoztassék.
* * *
A titkári jelentés tudomásul vétetvén, a titkár előterjeszté a pénztárnok kimutatását, mely szerint a pénztár állása decz. 3-án a következő:
Bevétel 1887 jan. 1-étől
|
3.245 frt 17 kr.
| |
Kiadás
|
2.015 frt 31 kr.
| |
Készpénz maradvány
|
1.229 frt 86 kr.
| |
A Nemzetségi Zsebkönyv alapjának állása
| ||
Bevétel
|
85 frt.
| |
Kiadás
|
210 frt
| |
Készpénz
|
640 frt.
| |
200Alapitványok: 30 alapító tag befizetett alapítványa (részben a Társaság évi pénztári maradványából tőkésített összeg) értékpapírosokban
|
6.100 frt.
|
10 alapító tag alapító-kötelezvénye
|
2.600 frt
|
12 alapító tag alapítványa, kötelezvények nélkül, melyeknek kamatai rendesen fizettetnek
|
2.100
|
Összesen
|
10.800 frt.
|
Minthogy a választmány a pénztár megvizsgálásáról már intézkedett, a pénztári kimutatás ideiglenesen tudomásul vétetett.
A jegyzőkönyv hitelesítésére Csontosi János és Szendrei János vál. tagok kéretvén meg, a nagygyűlés véget ért.
