1A MAJLÁTH CSALÁD NEMZEDÉKRENDJE. (Négy rajzzal.)

Teljes szövegű keresés

1A MAJLÁTH CSALÁD NEMZEDÉKRENDJE.
(Négy rajzzal.)
Őseink eredetének és nemzedékrendének történelmi kútforrásokon alapuló felderítése, gyakran kíméletlen kezekkel belenyúl a megcsontosodott családi tradicziókba; leszedi a párducz kaczagányt az ősapák vállairól, s a legenda-, a meseszerű alakok, a múltak homályos ködéből kibontakozva, épen nem festői ideálokban tűnnek fel előttünk. Ámde ha a múltakban a történelmi igazságokat keressük, s a társadalmi osztályok fokozatait a mai kor szellemével tekintjük: nem praejudikálhat a valóság kimondása, sem a született aristokratiának, a mely társadalmi rangjánál fogva, kötelességszerűen emelkedett ki a tömeg soraiból; sem azoknak, a kik, akár mint idegen származásúak, akár a nép nem kiváltságolt osztályából eredők, érdemekért küzdöttek, érdemeket gyűjtöttek a haza java körűl, s jutalmúl, a méltó fáradtság méltó jutalmazásául, az elmúlt századok során felküzdötték magukat, családjokat a kiváltságolt nemesi családok sorába.
Meg kell barátkoznunk valahára azon eszmével, hogy a családi hagyományok dajka meséiről föllebbentsük a fátyolt, s az okiratos történelem fáklyafényénél megnézzük, mi rejlik alatta; s a történelmi igazság érdekében meg kell ezt tiszta valóságában mutatnunk a közönségnek, legyen az akár párduczbőr, akár tót bocskor, akár oláh báránybőr-süveg, akár német hálósipka; annál is inkább, mert az az érdem fogalmát nem csökkentheti; s hívatva van társadalmi múltunk lezajlott századait, a szükséges, kellő világításba helyezni, mert hiszen régi családaink történelme, egyszersmind magyar hazánknak is története.
Okiratos történelmi kutatások alapjára helyezkedett a magyar heraldikai és genealógiai társaság, midőn kimondá, hogy a családtani szövevényes bonyodalmakat tudományos alapon czélozza földeríteni; ezen álláspontból indúlt ki, annak közlönye a Turul, midőn czikksorozataiban már nem egy genealogiai kérdés sikeres megoldására vezetett. Ugyan azon czél lebeg előttünk is, midőn ez alkalommal genealogiai tanúlmányaink egyik eredményét a Majláth-család eredetének és nemzedékrendi leszármazásának történetét, forrástanúlmányok és okiratos adatok alapján bemutatni kivánjuk.
Erdély történetének egyik legérdekesebb korszaka az, mely a mohácsi vésztől 1541-ig, Budavárának a törökök által való megszállásáig tartott. Ezen korszakban tünt fel és szerepelt Ma˙lad István, nem jelentéktelen hatáskörben, mint Erdély vajdája, a székelyek grófja és országos főkapitány, és elég jelentékenyen Erdély separatiójának előeseményeiben arra, hogy nevét a történelem megörökíthette, s az ország előkelő nemes családai sorában, az elsők között foglalhasson helyet. Családjának eredetét illetőleg, a homályt, melybe az burkolva van, régebbi történetiróink kétes értékű adatai még inkább összezavarták, elődeinek nemzedékrende pedig épen ismeretlenűl maradt; s nemzetségének utódai között megszakadva áll a kapocs, hiányzik 2a lánczszem, mely összekötheti vala a szunyogszegi Ma˙ladokat a székhelyi Majláthokkal, úgy hogy ezekkel a közös eredet kimutatható lett volna.
Történetiróink között Bonfin az első, ki a Maylat nevet az aradi 1131-ik évi országgyűléssel kapcsolatba hozva, mondja: hogy mielőtt Borich ellen táborba száll vala vak Béla, megkérdezé főembereit, ha vajjon Borichot törvényes gyermeknek tartják-e vagy nem? s akkor a kétkedőket felkonczoltatá. Ezek között volt Lampert, kit saját testvére agyonvert, s annak fiát, Miklóst is kivégeztette. Ugyancsak ott megölték az Ákos nemzetségből származó Maylátot is.* Ezen eseményt hasonlóan írja le Márkus krónikájában,* valamint Thuróczi is;* de mind a két utóbb nevezett történetíró «Maynolt»-ot ír az Ákos nemzetségből és nem Maylátot. Valószínűnek tartjuk, hogy Bonfin története megírásakor ismerte Márkus és Thuróczi krónikáját is, s nem bírjuk elképzelni minő indokok alapján faragott Bonfin Maynoltból Maylátot, bár ha mind a két név külömböző leírása egy és ugyanazon időbeli, ugyanazon cselekményre s ugyanazon személyre vonatkozik, annyival is inkább, mert az illetőt mind a három író az Ákos nemzetségből származottnak vallja. Ámde figyelmen kívül hagyva Bonfinnak semmivel sem igazolt névferdítését, s ha ez csakugyan Maylat nevet viselhetett, az Ákos nemzetségre vonatkozó megegyező adata alatt az említett íróknak, korántsem a száznyolcz nemzetségből való Ákos értetendő; de inkább Ákos a kún vezér, a ki a mostani Oláhországból 1092-ben hadaival az országra tört, s a kit szent László király legyőzvén, népének egy részét foglyúl az országba behozta.
* Bonfin Rex. Hung. dec. Basileae 1568. pag. 283.
* Marci cronica 1857. pag. XLIII.
* Thuróczi krónikája. Augsb. 1488. i. 2. lapon.
Csak ezen föltevés bírhat némi jogosúltsággal, az Ákos nemzetségre nézve, ha elfogadható volna Bonfinnak helyes névírása. Minthogy több évi fáradtságos kutatásaink eredményei kimutatják a Maijlátoknak Oláhországból való eredetét, s midőn ezeknek nyomát alig másfél század múlva az aradi országgyűlés után, s két századdal később Ákos kún vezér betörésére, már itt hazánk földén megtaláljuk; valószínűnek tartjuk, hogy nem akkor csöppentek az országba, midőn először találkozunk nevükkel, de azt megelőzőleg már itt kellett lenniök jóval előbb, mint hogy nevükkel a XIV-ik század első felében mint helynévvel találkozunk. A mi pedig azt illeti, hogy ezen Maynolth vagy Ma˙lath, Miklós comesnek testvére, tehát Lampert comes fia lett volna,* mint ilyen sem Márkus, sem Thuróczy krónikájában, sem Bonfinban írva nincsen, s nem ismerjük a kútfőt, mely után ezt Nagy Iván, nagyérdemű genealogusunk állítani jónak véli. Régi krónistáink, az aradi eseményt leírva, sehol sem hozzák családi kötelékbe Maynoldot Lamperttel, hanem külön említik Miklóst mint Lampert comes fiát; és külön Maynoldot de genere Ákos, mit nem kell vala tenniök, ha az utóbbit mint Lampert comes fiát állítanák oda.
* Nagy Iván: Magy. csal. VII. k. 248. l.
Eltekintve tehát minden problematikus állítástól, a hypotesisektől, melyek okiratos bizonyításra várnak, történelmi adataink mellett, a szunyogszeghi Ma˙lad család oláh eredetét legalább is félbizonyító értékkel támogatja: azok ismert első őseinek vallása, társadalmi állása birtokviszonya és a keresztnevek használata, melyek ezen családban még a XVI-ik század elején is divatosak valának.
Gróf Majláth Józsefnek genealogiai följegyzései az okiratos bizonyítékok nyomozásában visszavezetnek bennünket a XIV-ik század első felébe, s az egy 1335-ik évben, a pécsi püspök István és káptalana által kiadott okirat, mely szerint János, Ivánka fia saját és Miklós de Pary nevében egyrészről, másrészről pedig Malath mester, Benedeknek fia, Borsnak fia, a káptalan előtt megjelenvén, János kinyilatkoztatja, hogy a Saar folyó mentén, Tolnamegyében levő Kesdi egész birtokrészét Malath mesternek 25 márka banális denárért örökáron eladta.*
* Kovachich. Series episc. Quinqueeccl., utána kiadta Koller: Hist. Episc. Quinqueeccl. tom. II. pag. 465.
Ime itt találkoznánk a Ma˙láth névnek első alakjával a Malath szóban, a hol is ezen 1335-ben élt Malathnak apja Benedek, és nagyapja Bors megemlíttetik. Ezen utóbbi két generatió, egy-egy nemzedéket harmincz évvel számítva körülbelől 1250–60-ik évek közé esik.
3A most említett Malathnak két névutódát, Pált és Pétert, a XIV-ik század vége felé Pozsonymegyében találjuk mint birtokosokat, Királyfalván. 1397-ben ezeknek fiaitól Mátyástól Pálnak fia és Andrástól Péternek fia Zsigmond király királyfalvi birtokukat elveszi, s helyette a Csallóközben Sárosfalvát és Nádasdot cserébe adja;* a statuálást és bevezetést Zsigmond király még ugyanazon évben elrendeli a pozsonyi káptalannál.* András ezen okiratban még nem neveztetik ugyan Malathnak, de már 1413-ban ugyanazon cserére vonatkozó királyi okiratot a pozsonyi káptalan által átiratva, abban Andreas dictus Malath civis Posoniensisnek van nevezve.
* Fejér Cod. Dipl.: X. II. pag. 523.
* U. o. 529. l.
Azon körűlmény, hogy Majláth Boldizsár, Miklósnak fia a most említett okiratot 1692-ben pro tutione jurium suorum Lipót király által átiratja, gróf Majláth József kézirati genealogiai feljegyzésében azon vélelemnek ad helyet, hogy a székhelyi Majláthoknak, ezen Malathok valának ősei. Ámde az oki és kapcsolatos összefüggés és a nemzedékrend leszármazása a későbbi ivadékoknál, sem a szunyogszegi, sem a székhelyi Majláthok között, sem a Malath és Majláth név azonossága mellett, ezen az alapon ki nem mutatható, és okiratilag egyáltaljában nem bizonyítható; annál kevésbbé, mert ugyanazon időben, midőn Malath András 1413-ban mint pozsonyi polgár szerepel, két évvel később egészen más körülmények között az ország más vidékén, 1415-ben határozott alakban találjuk a Ma˙láth nevet, úgy is mint hely-, úgy is mint személynevet. A tagadhatatlan tények logikája, bizonyossággá érlelé bennünk a meggyőződést, hogy föltevésünkben nem csalódtunk, midőn a Maijláthok ősi eredetét oláh nemzetiségűnek vallottuk; habár azt pragmatice kimutatni nem tudjuk, ha vajjon beköltözött oláhországiak, vagy pedig benszülött oláhok valának ősei, noha adataink némileg azt is bizonyíthatnák, hogy oláhországi eredetűek, minthogy a XVI-ik első felében is találkozunk Oláhországban lakott és ott szerepelt Maijláth-tal. Mind e mellett azonban nincs kizárva annak lehetősége sem, hogy a most említett Maijláth, viszont innét származhatott Oláhországba. Kutatásaink sorrendje Krassómegyébe vezet, hol a borzafői kenézségben 1415-ben a Ma˙láth helynévvel ismerkedünk meg. Ugyanis ozorai Mátyás, ozorai Pipó temesi comesnek testvére, a krassómegyei borzafői keneziatusban levő Maylath Maancho, Lukaipataka, Dragon, Draxateleke és Dragothateleke nevű királyi birtokokat, mint a Fülöp, Péter és Dragmer, Juga fiainak kenézsége alá tartozókat benépesíteni akarván, egy, 1415-ben Fábián és Sebestyén vértanúk ünnepe előtti csütörtökön kiadott s Temesvárott kelt oklevelében elrendeli s meghagyja az említett kenézeknek, hogy az ott betelepedni kivánók hét évig szabadok, minden adózástól mentek legyenek, azoknak szabadságait semminemű módon ne zavarják és kiváltságaik élvezetében ne korlátozzák.*
* Gróf Majláth György zavari levéltárában.
Krassómegyének tudvalevőleg oláh nyelvű lakossága, a XIII-ik század második felében telepedett meg nagyobb csoportokban, a szomszédos Erdélyből, más oláh vidékekről és Oláhországból is, sőt a mint az érintett okiratból látjuk, a benépesítés még a XV-ik században is folyt, s a kik az irtásokat, a községek építkezéseit, a letelepítéseket magukra vállalták, a knézek, kenézek valának, kik mint a felsőmagyarországi soltészek, scultétusok, jutalom fejében birtokrészeket kapván, az előljárósági tisztet viselték. Ilyenek voltak a borzafői kenézek: Fülöp, Péter és Dragomér, Juga fiai.
A betelepítés azonban ezen királyi birtokokon, a kenézek és a szomszéd birtokosok között határvillongásra adott alkalmat; ozorai Pipo temesi comes, egy 1418-ik évben Temesvárott kelt okiratában meghatározza a kenézek jogkörét a királyi birtokokon, s egyszersmind leírja a határokat, a Ma˙láth Maycho patak mentén fekvő részekre, s megnevezvén a szomszéd birtokosokat és a kenézeket, ugyanazokat, kik az 1415-iki oklevélben előfordúlnak, t. i. Fülöpöt, Pétert és Dragmert, Juga fiait, csak hogy itt már Dragmert Ma˙láth Dragomérnek írja, s a borzafői castellánus Jakab de Abel és a krassófői kenézek, valamint a felek jelenlétében egyezséget kötnek, s köztük a területet a kijelölt határok alapján egyrészt Fülöp, Péter és Ma˙láth Dragomer, 4Juga fiai, másrészt pedig a szomszéd birtokosok között megosztja.*
* Magyar nemz. múz. levéltárában, Sax Eberhard 1433-ik évi átiratában.
A temesi comes előtt kötött egyezség azonban, az azóta egymás között gyakrabban kitört egyenetlenségnek magvát hordotta méhében, s az osztályosok viszályban éltek egymás között, míglen 1433-ik évben László, Jugának testvére, Ma˙láth Dragomér, Fülöp és Péter kenézek ellen ismét panaszt emel birtokháborítás czímén, és jogainak védelme szempontjából az 1418-ik évi egyezményt ozorai Pipo, temesi comesnek szent Lászlóvári kapitánya Sax Eberhard által átíratja, a ki egyszersmind itéletet hozva kimondja, hogy a kérdéses két Maycho között emelkedik a nagy Mogilitza hegy, s a két Maycho falu határában foly a Ma˙láthmaycho nevű patak; s a villongás tárgyát képező birtokrész, csakugyan azon határok között van, melyek Fülöp, Péter és Ma˙láth Dragomér tulajdonait elhatárolják, s ellenfeleit örökös hallgatásra itéli,* s ez okiratot saját pecsétje alatt kiadja Juga Péter és László részére.
* Magyar nemzeti múzeum levéltárában.
Kétségtelenűl bizonyítják mindezen tények, hogy az említett Ma˙láth Dragomér oláh eredetű volt, tanúsítja ezt oláhok közötti lakása, keresztneve és kenézi állása, mely tudtomra csak az oláh nemzetiségű vidékeken levő községi előljárók elnevezéseként volt kelendő. Azt azonban bizonyítani, ha vajjon Oláhországból szakadtak-é ide? vagy innét származtak el Oláhországba? nem tudjuk, bár ha a valószínűség nézetünk szerint a mellett szól, hogy onnét szakadtak ide, akár midőn az oláhság Erdélyben, akár későbben, midőn az Erdélylyel határos megyékben letelepültek. Annyi positiv tény és okiratilag támogatható, hogy még a XVI-ik század első felében, a mostani Oláhországban, a Ma˙láth nevű család található volt. Ugyanis Wlad, oláhországi vajda 1533-ik évi junius 22-én somlyói Báthory Istvánhoz, erdélyi vajdához levelet intéz, a melyben panaszt emel Szürthey István és emberei ellen, kik, midőn emberei és bojárjai a török császárnak az adót Karánsebesre vitték azon időben, a hogy a szultán Bécs ellen indúlt, embereinek nagy károkat okoztak, lovaikat és más holmijokat elszedték. Ez iránt elégtételt kér és sürget Báthory Istvántól.* Ezen levéllel egyik bojárját, Ma˙láth ezredest és titkárját, Pythar Pétert küldötte Erdélybe, s kéri a vajdát, hogy azok szavának hitelt adjon: «deinde quod quod Boyaro noster nomine Ma˙láth spatár (ezredes) atque egregius Petrus Pythar secretarius noster… dicent fidem indubiam ei prestare velitis».
* Magyar nemzeti múzeum levéltárában.
Nem tartozik épen a ritka esetek közé, hogy a telepítések és a községek benépesítése körűl érdemeket szerzett egyének, scultetusok, kenézek, a nemesi kiváltságolt osztályba vétettek fel, s az azzal járó előjogokkal jutalmaztattak meg. Így történhetett az is, hogy 1433. és 1480-ik év között Ma˙láth Dragmér vagy ennek utóda nemességet kapott, s már vagy maga Dragmér, vagy talán csak annak utóda Mátyás 1480-ik évben Krassómegyéből a szomszédos Erdélybe származott, minthogy az 1480-ik évben Ma˙láth Mátyás Fogaras vidékén telepedve, kománai birtoka után mint Maylad de Komana lett ismeretes, s a későbbi oklevelekben Bojaro, nobilis de Komana szerepel, s néhány rövid év alatt, szerzemény útján a fogarasi kerületnek igen nagy része birtokába kerűlt. Ezenkívül Alsó-Fejérmegyében, egy 1509-ik évben* Nagy-Enyeden kötött szerződésben csesztvei Barlabássy Jánostól 60 arany forintért ennek királyhalmi birtokrészét zálogba veszi, s ugyancsak azon évben Forró Mihály, Péter, Miklós és Lászlótól szunyogszeghi félbirtokukat örök áron megveszi, s Ulászló király ezen vételt helyben hagyva «nobili Maylad valacho Bojaroni videlicet nostro de Komana», és szerzett érdemeinek jutalmául minden királyi haszonvételi jogot reáruház.* A birtokba lett iktatásról, a kolozsmonostori convent még azon év május 13-ról kiadja az oklevelet.*
* Gyulafejérv. kápt. levélt. Centur. CC. Nro 77.
* Kolozsmon. convent levéltára. Com. Alb. Lit. M. Nro 10.
* U. o. Com. Alb. Lit. M. Nro 19.
Ekkor történhetett, hogy Maylad Mátyás, mint görög nem egyesűlt hitű, vallását elhagyván, római katholikussá vált. Ezen okból, s néhány főúr tanácsára s ajánlatára Ulászlótól 51511-ben Királyhalma negyedrészét adományúl kapta* s Királyhalmának negyedik negyedrészét is vétel útján megszerezvén, az ezen birtokrészbe való beigtatását Zápolya János erdélyi vajda 1512-ben a kolozsmonostori conventnek elrendeli, még pedig Maylad Mátyás és gyermekei Komcha, Nagovicha, János, István, Demeter és Mártha részére.* Az iktatás és birtokba vezetés ellen Pethky Antal nevében Soos Máthé óvást emel és ellentmond, de meghatalmazás nélkül jelenvén meg, Pethky Antal felhivatott a vajda előtt személyesen megjelenni. Az óvást és ellenmondást visszavonta, s az iktatás végrehajtását a kiküldött kolozsmonostori convent 1512-ik évi márczius 22-éről a vajdának bejelenti.*
* Ungar. Mag. III. köt. 174. lap.
* Hiteles másolata gróf Majláth György zavari levéltárában.
* Kolozsmon. conv. levélt. Com. Alb. Lit. M. Nro 3.
Mátyás mint szunyogszegi birtokos, tőszomszédja levén a brassóiaknak, azokkal folytonos viszálkodása és birtokháborítási pörlekedése volt. Így 1514-ben Sárkány erdejét magáénak vallván, a brassóiak pört indítottak ellene, s Thuróczy Miklós alvajda által ugyan azon év január 28-án kiadott végzésében odautasíttatott Maylad Mátyás, hogy Szunyogszegre vonatkozó birtokjogát okiratilag bebizonyítani tartozik.* Ezen okiratban már nobilis Maylad de Szunyogszegh iratik, s ezen időtől kezdve elhagyva a Komana előnevet, mindig de Szunyogszegh előnevet használtak.
* Eredetije Brassó város levéltárában, hiteles másolata gróf Majláth György zavari levéltárában.
Két év múlva, az 1516-ik évben Vitus és Modestus vértanúk napján Budán kelt oklevélben II-ik Lajos király, Maylad Mátyásnak érdemei jutalmául szunyogszegi s minden bárhol levő birtokainak határán belől, pallos jogot adományoz.*
* Gyulafejérv. kápt. levélt. Centur. XX. Nro 85.
Mátyásnak neve okiratilag még csak egyszer fordúl elő az 1519-ik évben, midőn is Pethky Antal eczeli Tamássy Pétertől szerzett királyhalmi birtokát, Maylad Mátyásnak 75 arany forintért zálogba adja, s az erre vonatkozó záloglevelet a kolozsmonostori convent Fábián és Sebestyén vértanúk napján kiadja.*
* Gyulafejérv. kápt. levélt. Cista 1. Alba fasc. 2. Nro 42.
Valószínűnek tartjuk, hogy már 1520-ban nem élt, annál is inkább, mert szunyogszegi birtokát István fiának átadván, ezen birtokon a vásártartási jogot 1518-ik évben nem Mátyásnak, de Istvánnak adományozza II-ik Lajos király,* s többé Mátyásnak nevével nem találkozunk.
* Gyulafejérv. kápt. levélt. Cista 1. Alb. fasc. 2. Nro 14.
Ha vajjon Mátyásnak Somogymegyében volt-e ősi vagy szerzett birtoka, vagy ennek fiai közűl János, Demeter és István örököltek, szereztek-e birtokot, azt bizonyítani nem tudjuk, daczára minden kutatásunknak, csak azon tény okiratos bizonyítását mutatjuk ki, hogy Istvánnak, Berzencze vára, Somogymegyében, 1532-ik évben birtokában volt, mert Nádasdy Tamás sógorához innét írt több rendbeli leveleinek datuma ez: Datum ex castro suo Berzencze,* s ismét Demetert 1545-ik évben Somogymegyében találjuk.
* Eredetiek az országos levéltárban.
Mátyásnak birtokai Erdélyben, Fogaras vidékén Szunyogszegen, Királyhalmán öt fia között osztály alá kerültek, és Istvánt ezután berzenczei jószágán találjuk, hol még nősűlése után is egy ideig állandó tanyát ütött.
Istvánnak születését bárha bizonyosan meg nem határozhatjuk, a XV. század utolsó vagy a XVI-ik század első éveire kell tennünk; anyjának neve szintén ismeretlen, s csak az bizonyos, hogy keresztapja Zápolya János erdélyi vajda volt.*
* Szerémy emlékiratai Magyarország romlásáról. 350. l.
István ifjúkorában II. Lajos király udvaránál tartózkodott, hol őt 1525-ik évben mint dispensátort találjuk. 1526-ban a mohácsi vész napján Czetriczczel és Schlickkel a Csele patakba fúlt király oldalánál volt, s Budán mint szemtanú igazolta a király elvesztéről keringő híreket. Rövid időn arra, hogy Budára érkezett, a királyi kincseket összeszedvén, Nádasdy Tamással és Zalay Jánossal azokat Pozsonyba vitte,* s Ferdinándnak kézbesítette, s ezért 1527-ben Ferdinandtól Fogaras várát adományúl kapta a fél uradalommal.*
* Katona Histor. crit. R. Hung. XX. köt. 12. l.; Bethlen Farkas: I. köt. 172. l.; Forgách: Comment. 302. l.
* Ungar. Mag. III. k. 176. l.; Forgách: u. o. 302. l.
6A Báthory István nádor által, november 25-ikén Pozsonyba összehívott országgyűlésen István Zalay Jánossal együtt pozsonyi várparancsnok volt* s azok közé tartozott, kik a nádorral együtt Ferdinándot királylyá kiáltották.* 1527-ben Zápolya Budáról Hatvanba menekülvén, a Ferdinand által Bodó ellen, Eger felé küldött sereg élén volt Maylad István is, Bakics Pállal, Török Bálinttal, Paxy Gáspárral és Petry Lajossal együtt.*
* Engel: Gesch. d. Ung. IV. k. 4. l.
* Fessler: Gesch. d. Ung. VI. k. 354. l.
* Bethlen Fark. Hist. Rer. Transyl. lib. I. pag. 105.; Ursinus Velius: De bello Pannonico. 1762. III. könyv 45. l.
1529-ik évben Raresch Péter moldvai vajda Erdélybe törvén, a Bárczaságban a Földvár melletti csatában István is részt vevén, mint Ferdinánd egyik vezére, serege megveretett, s az Olt folyó hídja alá menekülvén, csak nehezen kerűlte el a moldvai vajda dühét.*
* Bethlen Fark. i. m. I. k. 150. l.
1530-ik évben István Nádasdy Tamás húgát, Annát nőül vevén,* ettől két gyermeke, Gábor és Margit született. Sógora a Ferdinándtól 1531. évben, Zápolyától 1532-ben adományúl kapott fogarasi uradalom másik felét, mint húga női hozományát sógorának, Maylad Istvánnak 1532. évben átengedi.* Ugyanazon évben István hadainak egy részével Oláhországba tört, hogy Ferdinánd érdekében az onnan elűzött vajdát visszahelyezze, de pórul járván, fogságba esett* s onnan szökés által menekült.
* Budai Fer. hist. crit. 678.
* Eder: Siminianus 16. l.
* Ipolyi: Oláh Miklós levelez. 116. lapon.
Maylad István 1530-ik évben Ferdinánd királynak erdélyi vajdája, és a székelyek ispánja volt.* Tevékenyen működött az 1531-iki veszprémi és az 1532-ik évi kenessei országos gyűlésen.
* Tudományos Gyűjtem. VII. köt. 44. l.
Zápolya János 1532-ik évi Márton napján Segesvárott kelt oklevele által, Istvánnak szunyogszegi birtokát hűtlenség czímén elkobozza és a brassóiaknak adományozza.* Még az évben sógora Nádasdy Tamással véd- és daczszövetséget köt.* 1533-ban márczius havában, midőn Ferdinánd a török követet nagy ünnepélyességgel fogadá, ott István János testvérével együtt Ferdinánd tanácsosai között foglalt helyet.* 1534-ik évben a Gritti ellen, a Megyest ostromló sereg fővezére, a várat elfoglalja.* 1535-ben Zápolya által Erdély vajdájává és a székelyek comesévé neveztetik ki.* Ugyanazon évben zálog révén birtokba veszi Thalmácsot, mit Zápolya János neki 2000 frtig inscribál;* ezen birtokot azonban 1539-ben a szebenieknek 1000 frtért visszabocsátja.* 1537-ben Náznánfalvi Thamássy Bernáttól, Lajostól és Ferencztől 4000 arany forinton megszerzi, a Harina, Monyoros, Bylak és Necz nevű birtokokat.*
* Brassó város levéltárában.
* Batthyány: Leges Eccl. R. Hung.: I. köt. 565. l. d) jegyzék.
* Ipolyi: Oláh Miklós levelez. 336. l.
* Fessler: i. m. VI. köt. 495. l.; Bethlen Farkas: i. m. I. köt. 213. l.; Katona i. m. XX. k. 923. l.
* Brutus. Magy. Hist. II. köt. 29. l.; Forgách: Comment. 217. l.
* Eder: Simig. I. köny 13. l. 14. jegyz.
* U. o. 179. l.
* Gyulafejérv. kápt. levélt. Com. Doboka Lit. T. Nro 2.
Ugyanazon évben szerezte még nejével és Demeter testvérével együtt a Belső-Szolnok vármegyei Bálványos várát összes tartozandóságaival együtt. Ezt zálogjogon inscribálta neki Zápolya János s az erre vonatkozó beiktatást márczius 14-én Zamosfalvi Mikola László alvajda adta ki.* 1538-ik évi november havában, ezen uradalmat Frater György, Zápolya kincstartója a Kosár Miklóstól 8000 frton vett borbereki kastélyért és az alvinczi uradalomért elcseréli vele.*
* Kolozsmon. convent levélt.: Lad. A. Nro 86.
* U. o.: Neoregistr. Lit. W. Nro 18.
1539-ben szövetséget köt Balassy Imre és Kendy Ferenczczel Almáson,* hogy Erdélyt saját kezére kerítse, ugyanilyen értelmű frigyet kötnek vele összeesküvés czéljából Szent-Gálon 1540-ik évben Kornis Miklós, Andrássy Márton, Geréb Péter, Sándor Mihály, Kachyay Ferencz, Lázár Imre és Nyujtody Gergely;* ezt követte még a harmadik, a mely Görgényben kelt.* Ferdinándtól 1541-ik évben Huszt várát tartozandóságaival és a mármarosi sóaknákat bérbe kapja.* 1541-ben török fogságba került s 10 évi 7börtönszenvedés után 1551-ben Konstantinápolyban a Jediculában meghalt.*
* Gyulafejérv. kápt. levélt.: Cista I. fasc. 5. Nro 38.
* U. o. Extra ordinar. Cc. Nro 9.
* Magy. nemz. múzeum levélt.
* Szilágyi Sándor Nádasdy Tamás első követsége Erdélyben 48. l. XVIII. okm.
* Országos levélt. Történelmi emlékek 1551.
Jánosról, Istvánnak testvéréről csak annyi ismeretes, hogy 1533-ban, márcziusban, midőn Záray Vespasian a török császár békés hajlamainak hírét Ferdinándnak meghozta, s a török követet Bécsben Ferdinánd nagy ünnepélyességek között fogadta, ez alkalommal a magyar főurak között Ma˙láth János is jelen volt.* Ivadéka ismeretlen.
* Ipolyi: Oláh Miklós levelez. 336. l.
Demeter 1535-ben, István testvére által, a Pethky Gábortól hamis pénzverés miatt hűtlenség czímén elkobzott jószágainak átvételére lett kiküldve.* 1537-ben a Pethky Antaltól nyilvános lopás miatt elkobzott jószágokat Ma˙láth István vajdai minőségében, Demeter testvérének adományozza.* Ugyancsak azon évben István testvérével együtt megszerzi a bálványosi uradalmat minden tartozandóságaival.* Még azon évben Demeter a Prépostfalvi Györgytől gyermekgyilkolás miatt elkobzott királyhalmi részbirtokot adományúl kapja.* 1540-ik évben Demetert, testvére István Oláhországba küldötte, pártütési tervei részére segélyt szerzendő,* Demeter e feladatnak meg nem felelhetett, s az oláh vajda őt letartóztatván, foglyúl ejtette.*
* Gyulafejérv. kápt.: Miscellan. Cista I. fasc. 5. Nro 2.
* U. o. Miscel. Cista I. fasc. 5. Nro 17.
* Kolozsmon. conv. Centur. A. Nro 86.
* Gyulafej. kápt. Centur. A. Nro 47.
* Horváth Mih.: Magyarorsz. tört. III. k. 124. l.
* Jovius Paulus: Opera quotquot extant. 1548. 427. l.
Demetert 1545-ik évben Somogymegyében találjuk, hol az apai jószágban letelepedvén, valószínűnek tartjuk, hogy István testvére ottani birtokrészét is megszerezte, hihetőleg cserében az erdélyi bálványosi uradalomért, minthogy a Zápolya Jánostól a gyulafejérvári káptalannak kiadott beigtató rendelet,* bár ha azt István és Demeter együtt szerezték, Demetert nem s csak is Istvánt említi olyképen, hogy őt az egész uradalomba igtassa be «in dominium totalis castri Bálványos». Ennek egy fiát: II. Mátyást ismerjük.
* Gyulafejérv. kápt. Centur. A. Nro 88.
Komcha és Nagovicháról egyáltaljában semmit sem tudunk, de valószínűnek tartjuk, hogy az Erdélyben elterjedett s Wledén, Előpatakon, Szunyogszegen és Dezsánban élő teljesen oláhoknak maradt számos Majláth ezeknek az ivadékai.
Mártha vajjon mint hajadon, vagy mint férjesült nő halt-e meg? arról tudomásunk nincsen.
Gábort, Istvánnak fiát, Nádasdy Tamás Bécsben Makárius József által neveltette. Még atyja halála előtt, 1547-ik évben bárói rangot nyert.* Az akkori szokások szerint, külföldi országokba ment tapasztalatokat szerezni, s a tudományok művelését igen kedvelte. Gábor mint Fogaras várának örökös ura, előnevét Fogarasról írá, a szunyogszeghi praedicatumot elhagyva. Atyjának török fogságba esése után fogarasi birtokait János Zsigmond elkoboztatta, Ma˙láth Istvánné azonban folytonosan Fogaras várában tartózkodott, s azt megszállva tartotta, ezt bizonyítják testvére, Nádasdy Tamáshoz 1542-től 1562-ig írt levelei, melyek majdnem mind Fogaras várából vannak keltezve.* 1558-ik évben Gábor, Bars- és Nyitramegyében mint birtokszerző fordúl elő. Ugyanis az esztergomi főkáptalan az említett évben adta ki, Kis-Györöd, Bartha és Thelek barsmegyei, Kalmárfalva, Chegel és Szőllős nyitramegyei nemesi birtokokba való beigtatását Majláth Gábornak.* 1560-ik évben János Zsigmond Gábornak fogarasi birtokait visszaadja, 1561-ben nőűl veszi alsó-lindvai Bánffy László leányát Annát,* kitől Gábor, István, Anna és Ilona nevű gyermekei születtek. 1567-ik évben Fogaras földe már János Zsigmond birtokában van, kinek azt Majláth Gábor eladta, s Magyarországra jövén, rövid időre itt telepedett le; azonban innét is nemsokára elköltözött Morvaországba, hol a cymburgi grófi uradalmat megvevén, honosíttatá magát, s az alsó-ausztriai úri rendbe felvétetvén, 1567-ben az anyakönyvben mint gróf fordúl elő.* 1577 julius 22-én meghalt Olmützben, hol a ferencziek zárdájában eltemettetett. Sírírata következő: Illustrissimo, Spectabili et Magnifico Domino Gabrieli 8Majlath Siculorum comiti nec non libero baroni et perpetuo Comiti Terrae Fogaras, ac Domino in Cymburg Qui obiit die 22 Julii hoc in loco sepultus. Cujus anima requiescat in pace.*
* Országos levéltár lib. Reg. folio 127.
* Károlyi Árpád és Szalay József: Nádasdy Tamás nádor családi levelezése 115–174. ll.
* Esztergomi kápt. levélt. 1558-ik év 23. és 887. sz.
* Károlyi és Szalay u. o. 171. és 172. ll.
* A bécsi Herrnstand Archivban: Lad. M. I.
* Ungarisches Magazin III köt. 176. l.
Ma˙láth Gábor nyilvános életéből kevés ismeretes adattal bírunk. 1561-ik évben azon gyanúban állott, hogy János Zsigmondot egy Cytharides Hyeronimi olasz orgyilkos által meg akarta öletni, de az nem sikerülvén, Fogaras várából Lengyelországba futott. Nemsokára azonban sógora, somlyai Báthory András közbenjárása, ismét kegyelmébe fogadja, és már az 1562-ik évben János Zsigmondnak a fellázadt székelyek ellen hasznos szolgálatokat tett, s azok lecsillapításában sokat fáradozott, s Marosvásárhelynél megütközvén velök, sok emberét leölték, s alóla a lovát kilőtték. Udvarhelyre győzelmesen bevonúlt, s magát egy kolostorban megerősítvén, Radák László embereivel egyesűlt és szétverte a székelyeket.*
* Miles: Chron. Transylv.
Margit, Gábornak nővére, 1551-ben somlyai Báthory András nejévé lett. Özvegységre jutván, 1562-ben Iffiú János vette nőül. Ujra megözvegyülvén, Thomori Nagy István alvajdával törvénytelen házasságban élt.*
* Kolozsmon. convent levélt.: Lit. 7. Nro I.
Gábornak II. Gábor fia valószínűleg fiatal korában halt el, míg II. István, mint vitéz katona, 1595-ik évben az esztergomi csatában egy puskagolyó által száján találva, vitézűl esett el; s benne I. Istvánnak férfiága kiveszett.
Anna leánya báró Pongrácz Dániel nejévé lett. 1600-ban Ilonát előbb Horkai Horeczky János vette nőűl, s mint özvegy Jeszeniczei Szunyog Mózessel férjesült.
A Majláthok további sarjadékát tudtunkkal I. Mátyás unokája Demeternek, István testvérének fia II. Mátyás propagálta, kinek nevét, 1570-ből egy pöriratban találjuk,* midőn is Demeternek leánya, Anna, özvegy Bikásfalvi Miklós Jánosné a szunyogszegi és wladeni birtok osztálya miatt óvást emel.
* Kolozsmon. convent levélt. Protoc. I. fol. 30.
II. Mátyásnak fia Péter még 1610-ben Erdélyben volt, s a fennebb említett pörben mint Mátyásnak fia fordul elő, ki későbben, 1633-ban kiküldetett, hogy I. Rákóczy Györgytől, a közte és Ferdinánd között kötött egyezségre nézve az esküt kivegye.* Minden valószínűség szerint Péternek lehetett a fia Miklós, ki már a XVII-ik század elején Erdélyből Magyarországba származott, a kinek apai örökségül az ősi birtokból a három- és csikszéki jószágok jutottak, s mint ilyen, első kezdette a székhelyi előnevet használni. Vajjon a pozsony- és nyitramegyei birtokokat Péter vagy Miklós szerezte-e? az bizonytalan; de már az 1623. évben, a pozsonymegyei szolgabírót és esküdttársát Tamás fiának özvegye, Sántha Erzsébet ellen folyó pörben az itélethozataltól eltiltja.* Meg kell itt azonban jegyeznünk, hogy az 1623-ik évszám leírását hibásnak tartjuk, mert ha az említett évben Miklósnak fia, Tamás már özvegyet hagyott hátra, legalább 20 évesnek kelletett lennie, s apjának 40 évesnek, s így midőn Miklós 1685-ben meghalt, 102 évet ért volna el, a mi nem valószínű.
* Engel: Gesch. d. Ung. IV. k. 474. l.
* Az esztergomi főkápt. levélt. 1623. 534-ik sz.
Mellőzve itt mind azt, a mi Miklós életéről már ismeretes,* csak még néhány pontban kívánjuk összegezni azt, mi róla mint birtokszerzőről és birtokviszonyairól ismeretlen maradt, s melyeket idáig felkutatnunk sikerült; s a mely adatok mind, az esztergomi főkáptalan levéltárában az eredeti okiratokban feltalálhatók. 1654-ben Zavar pozsonymegyei községben Milojkovics házastársakkal házat cserél. Ugyanazon évben, a nyitrai és zavari birtokok iránt kötött csereszerződést Milojkovics házastársak visszavonják. 1655-ben Hortis György, Czirjék és Páltól a zavari nemesi curiát zálogba veszi.
* Nagy Iván: Magy. csal. Pótkötet «M» betű alatt.
Ugyanazon évben Rédey Mátyással a csongrád- és csanádmegyei földvári, továbbá a soltmegyei csezáregyházi birtokok iránt kiegyezik. 1656-ban a vízkeleti malom és a fölszászi birtokba beigtattatik, 1674-ben vízkeleti malmát elzálogosítja, ugyanakkor egy másik vízkeleti kétkerekű malmát Lindvay Mártonnak 600 frton elzálogosítja, 1675-ben Pacz Bálint egy pusztafödémesi curiát örökáron fel vall; ugyanaz évben egy másik puszta-födémesi birtokba beigtattatik, 1676-ban Balázs Tamástól Magyar-Bélen egy házat és 9szőllőt örökáron megvesz. 1680-ban felszászi majorságát Széchényi Mártonnak elzálogosítja, 1685-ben, kevéssel halála előtt, Kánya Balázstól nagyszombati házrészét 100 frtért zálogba veszi. Ugyancsak Miklós szerezte a zalamegyei birtokokat is, de vajjon mikor? és minő körülmények között, annak tudomására nem juthatunk.
Miklósnak nejétől világosvári Erős Jusztinától származó ivadékait és azok nemzedékrendét, Nagy Iván kimerítő közlése mellett, felsorolni fölöslegesnek tartjuk. Miklós 1685-ik évben elhalálozott.
Annak bizonyítására, hogy Miklós csakugyan a XV. és XVI. században az Erdélyben szerepelt szunyogszegi Mayladok ivadéka, felemlítjük még Nagyszombatban 1683-ik évi bőjtelő-hó negyedik napján kelt végrendeletét,* melynek egyik helyén ezeket írja: «de mivel nyilvánvaló az én vékonyszerű messze feöldről ideszakadásom»; s végrendeletének utolsó pontjában ezt mondja:
* Eredetije az esztergomi főkápt. levéltárban.
«Az erdéli jószágomot hagyom az ott való atyafiaknak… a kinek executoráúl hagyom a mostani és ezután következendő csikszéki feő és vice királybírót s kapitány és akkori szent-simoni plébános uramokat». Ezek alapján, úgy hiszem, hogy nem csalódom, ha állítani merem, hogy Miklós, ki első használta a székhelyi 10előnevet, ezt csikszéki nemesi birtoka alapján vette fel, s maradt azontúl is mostanig a Majláth család előnevéül. Kevésbbé bizonyít a közös származásra az, hogy a Majláthok kiskéri levéltárában vannak a szunyogszeghi Mayladokra vonatkozó eredeti okiratok és levelezések halmaza a XVI-ik századból.
Figyelmen kívül hagyva tehát az okiratokkal nem igazolt állításokat, Márkus és Thuróczy krónikájában a XII. századbeli Maynolthot, Bonfin Ma˙láthját; nem tekintve továbbá a tolnamegyei Malathokat a XIV. századból, mint a melyek közűl az 1396-ban élt Malath András, a krassómegyei Jugával okiratilag össze nem köthető: a komanai, szunyogszeghi, fogarasi, zechei s végre székhelyi előnevet viselő Majláthok nemzedékrende szakadozott sorozatban ilyképen állítható össze:
Juga 1370–1415.; Fülöp 1415–33., Péter 1415–33., Ma˙láth Dragmer 1415–33. Borzafői kenézek Krassómegyében.; Maylad Mátyás 1480–1519. Erdélyben.; Komcha 1512.; Nagoycha 1512.; János 1512–33.; István Nádasdy Anna 1512–51.; Demeter 1512–45.; II. Mátyás 1570.; Péter 1610–30.; I. Gábor 1532–1577 báró 1547-ben neje alsólindvai Bánffy Anna 1561.; Margit férjei: somlyai Báthory András, Iffiu János.; II. Gábor magtalanúl elhalt.; II. István † Eszterg. vivás 1595. magtalanúl elhalt.
II. György országbíró kézirati jegyzeteiben, kamarai levéltári kivonatok alapján, előfordúl még az 1566. évből Majláth Jakab Antal zólyommegyei építőmester, ki az említett évben zsoldjának további kifizetése iránt a kamarához folyamodik. Ha vajjon ezen Jakab Antal II. Mátyásnak testvére, vagy Péternek fia s lehetőleg I. Miklósnak testvére vagy épen ennek apja volt-e, s egyáltaljában az erdélyi Majláthoktól származott-e? arra nézve minden eddigi kutatásunk meddő maradt.
Előfordúl még az 1608-ik évből Zechei Majlad Sebestyén és ennek fia János, kik az említett évben Báthory Gábor fejedelemtől nemességet és czímert kapnak; tehát Sebestyén szintén az erdélyrészi Majladoktól származott, de ennek sem leszármazását, sem János fiának ivadékait nem ismerjük, s így sem Jakab Antalt 1566-ból, sem Sebestyént 1608-ból a nemzedékrendbe beállítani nem vagyunk képesek, s csak mint ismert két ízét a rokonnévnek constatáljuk.
Zechei Majláth Sebestyén 1608 sept. 24. nemességet kap, neje Erdélyi Erzsébet; János 1608.
Ezenekívül előfordúl még egy Gáspár is az 1567. évben,* de hogy kinek fia, volt-e családja, azt kikutatnunk nem sikerült. Bárha sok jel támogatja azt, hogy az 1623–1685-ig élt és a székhelyi előnevet viselt Miklós Péternek volt fia, de okiratos adatok hiányában, a feltevés, noha sokkal kevesebb valószínűséggel, fennállhat Jakab Antalra és zechei Majláth Jánosra nézve is, de míg e két utóbbit illetőleg csak a puszta föltevés állhat fenn, az előbbenire nézve Miklós végrendeletén kívül indokolja a nagyobb valószínűséget az is, hogy a mint már említém, a szunyogszegi Majláthok oklevelei a székhelyiek levéltárában őriztetnek, s még Miklós fia, Boldizsár és I. István gyűrűpecsétjének birtokában és használatában volt, bárha ezen körülmény a rokonnevek kapcsolatos összefüggésének nem positiv criteriuma.
* Gyulafejérvári kápt. levélt.: Albens. Cista V. fasc. Nro 22.
A Majláthok által használt nemesi czímert 1532-től kezdve ismerjük. De sajátságos az, hogy a bár egy ízben megszakadó nemzedékrend a közös származásra Erdélyben visszavezethető, s az előnevek ötszöri változását a nemesi birtokczímek indokolják is, legalább előttünk feltűnő, oly gyors egymásutánban a czímerképek ötszöri változása.
I. István erdélyi vajda 1532-ik évben kelt s Nádasdy Tamáshoz intézett levelének pecsétjén, czímeres gyűrűje a következő czímerképet tünteti fel: a czímerpaizsban jobbra fordúlt első jobb lábát felemelve tartó, szárnyait fölfelé terjesztve lépdelő griff madár, a czímerpaizson kívül fönt a szelvényben S. M. betűk (Steph. Majláth).
Ugyancsak István 1538-ik évben Fogarason kelt* s eöri Jankaffy Miklóshoz, bongárthi Zalay Istvánhoz és Gáspárhoz, sombori Rod Jánoshoz egy osztály végrehajtását meghagyó hivatalos levelének vörös viaszra nyomott pecsétjén van, a négyelt czímerpaizs első és negyedikében az előbbi 1532-ik évi pecséten is előforduló griff madár; a második és harmadikban: koronából kinövő vadkecske, mely felemelt első lábaival egy fa felé ágaskodik, a czímerpaizsot, a paizs háta mögűl félig felbukkanó kiterjesztett szárnyú angyal tartja.* A pecsét köriratából csak egy-két szó olvasható.
* Magy. nemz. múz.: gróf Bethlen csal. levéltára.
* A griff madár az összetett czímerben kétségtelenűl ugyanaz, melylyel az 1532-iki pecséten találkoztunk; a másik czímer-alak, a kinövő vadkecske igen hasonló a Garázda családból eredt horogszeghi Szilágyi és Teleki családok czímereihez. Igaz ugyan, hogy ezeknél a kecske lángokból emelkedik ki, de ez eltérés lényegtelen. Nem lehetetlen, hogy Majláth István anyja e családok valamelyikéből eredt, mert M. Mátyás nejét nem ismerjük; s fia anyja czímerét egyesítette a magáéval ez összetett czímerben.
A harmadik az 1547-ben bárói rangra emelt Gáboré, I. István fiáé. Ez kék mezőben arany griff madár, fölemelt két első lábának karmai között arany markolattal ellátott kardot tartva. Sisakdísze növő griff, takaró: kék-arany.
A negyedik zechei Majlad Sebestyéné, ki azt, mint feljebb említők, a maga és neje Erdélyi Erzsébet, János nevű fia és még születendő örökösei részére 1608-ban szeptember 24-én 11Gyulafehérvárott Báthory Gábor fejedelemtől kapta. Czímerképe a következő: kék mezőben sisakos, vértezett és pánczélos álló alak, jobb kezében két vörös- és fehérszínű zászlóval ellátott dárdát, baljában érett buzakévét tart, sisakdísze királyi korona. Takaró: határozatlan színű.
Az ötödiket Miklós, a királyi ügyek igazgatója, 1672-ik évben (?) I. Lipóttól kapta, a mely a tőle leszármazott élő ivadékok által mai napig is használtatik. Rajza és leírása ismeretes Nagy Iván munkájából. Ehhez egészen hasonló az 1785-ben grófi rangot nyert II. József ágának czímere, csak a sisakdísz nyert bővítést, a mennyiben a nemesi ág czímerpaizsán egy sisak van két sasszárnynyal, közepén három fehér strucztollal; a grófi ágén pedig három sisak, a két szélsőn egy-egy sasszárny, a középsőn három strucztoll.
Midőn ennyiben kivántuk ez alkalommal genealogiai tanulmányunkat bemutatni, tudjuk, hogy az ki nem elégítő eredményében, de mert sem a hontmegyei kiskéri családi, sem a pozsonyi, a somogy- és zalamegyei levéltárakat ez irányban nem ismerjük; nyújtottunk csak annyit, a mennyit okiratos alapon felkutathattunk mint ismeretlent; nyújtottunk annyit, a mennyi elégséges alapúl szolgálhat, kiváltképen a család tagjainak arra, hogy ezen munka hiányait pótolják, netaláni tévedéseit kiigazítsák, s oly adatokkal szaporítsák, melyek a nemzedékrend hiányzó lánczszemeit egybefűzhetik.
MAJLÁTH BÉLA.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages