BUDAPESTEN VOLT EGYHÁZI TESTÜLETEK PECSÉTEI. (Öt pecsétrajzzal.)
76BUDAPESTEN VOLT EGYHÁZI TESTÜLETEK PECSÉTEI.
(Öt pecsétrajzzal.)
(Öt pecsétrajzzal.)
E czím alatt a «Turul» V. kötetében tíz pecsétet már volt szerencsém bemutathatni; most ismét néhány érdekes példánynyal bővíthetem fővárosunk egyházi sphragistikáját.
I. A budavári sz. Magdolnáról nevezett magyarok plébániájának pecsétje.
Tudvalevő dolog, hogy a tatárjárás után a visszatért pestiek, miután eddigi szabadalmaikat, melyeket a pusztítás alatt elvesztettek, IV. Béla 1244-ben megújította, a pesti Újhegyen telepedtek meg, melyen Béla király 1255. évi oklevele szerint az ország oltalmára szánt többi várral együtt szintén épített olyat, mely számos néppel vala betöltve, a hová ugyanez utóbbi okmány szerint a bold. szűz tiszteletére templom volt építendő. Ez, 1269-ben ugyancsak IV. Béla által szűz Máriának a budai hegyen levő, újonnan épült templomának neveztetik. A Pestről jött lakosság német volt. Azonban, ugyan ez időben, éjszakról, a mai Ó-Buda (akkor Buda) felől szintén többen költözködtek a hegyre és pedig magyarok. Ezek a hegynek éjszaki részét foglalták el s szintén építettek magoknak templomot és pedig szent Mária Magdolna tiszteletére, a mit a németek nem szívesen vettek, sőt a templomot fiókegyháznak kívánták tekinteni, a miből hosszadalmas per lett, mely már II. Benedek esztergomi érsek (1254–1261) alatt kezdődött* s tartott 1441-ig, a mely évből az utolsó reá vonatkozó okmányt találtam.*
* M. O. D. L. 1059. sz. Schier, Buda Sacra 25. l. e pert már 1257 előtt kezdettnek mondja.
* Eszt. érseki ltár. Archivi Veteris, 46.
Helye ott volt, a hol jelenleg a várőrségi templom áll, mely ideiglenes plébánia-templomnak is használtatik. Ama véleményt, melyet eddig hirdettek, hogy e templom a mai dísztéren állt volna, mint tévest, rectificáltam.*
* Archaeologiai Értesítő V. 1885. 1–8.
Nyolczszögű hasábtornya még a régi, a többi része XVIII. századbeli mű. Mint emlékezetre méltót felemlíthetem, hogy benne a magyar czéhek oltárai valának.* Igen gazdag alapítványokkal is bírt.*
* Némethy. A múlt századokban Budán létezett jámbor társulatok. Sz. László-társ. jegyzőkönyve. 1877. 47.
* Knauz. A budai káptalan regestái. Magyar Tört. Tár. XII. 152.
Többen* állítják, hogy Hunyady László teste, 1457. márczius 16-án történt fejevétele után e templomban helyeztetett. el. Szerémi azonban azt állítja, hogy a cseri barátok templomába történt emez ideiglenes elhelyeztetése,* a mi a közelség miatt is valószínűbb. A templom körül volt magyar temetőben, mely a zsidó piaczczal határos volt, temettetett 1541-ben Verbőczy István.*
* Bonfinius Dec. III. Lib. VIII. Turóczi, Pars IV. cap. LX. Ranzan Indice XVIII.
* Szerémy i. m. 48.
* Kimutattam: Arch. Értesítő 1885. 6. l.
A templom történetéből mint felette érdekes eseményt felemlítendőnek tartom Károlyi János esetét 1461-ből, ki az őt fegyverrel üldöző Kalmár István, kassai bíró és polgárok elől e templomba menekült és így életét megmentette.*
* Károly család oklevéltára II. 342.
Mivel lelkészeit még eddig felsorolva nem találtam, azokat felemlíteni érdekesnek tartom.
1270. László. A nápolyi Margit-legenda szerint: «dominus Ladislaus sacerdos sanctae Mariae Magdalenae de Buda» látta el a haldoklók szentségével Pétert de Buda, «qui fuit de Topulczano.»*
1270. László. A nápolyi Margit-legenda szerint: «dominus Ladislaus sacerdos sanctae Mariae Magdalenae de Buda» látta el a haldoklók szentségével Pétert de Buda, «qui fuit de Topulczano.»*
* Magyar Sion. 1868. 568.
1279–1297. Kelemen, ki a nagyboldogasszonybeli plébánosok Angelus és Albertus ellen keresetet indított.* Ezt követte:
* M. O. D. L. 1059. – Knauz Monumenta Strig. II. 428., 429., 693.
1297. Mihály. Ki, midőn visszalépett, utódául a nagyboldogasszonybeli káplán, György választott meg.*
* M. O. D. L. 1059.
1308–1321. György, kinek tevékenységét több okmány örökítette meg.*
* Mon. Vatic. S. I. T. II. 106. Knauz Mon. Strig. II. 693. Anjou okt. I. 693., 699.
1342–1349. Tamás, ki a szombattéri lakosság és a váradi püspök kérelmére választatott meg plébánossá;* saját házzal bírt Budavárában.»*
* Schier, Buda Sacra. 51.
* Zichy család oklevéltára, II. 259.
1366–1375. László, jó barátságban volt János küllői főesperessel, ki nála szokott volt megszállani.*
* Schier, i. h. 52.
Ő kiállítója amaz oklevélnek, melyen a plebánia templom pecsétje manapig épen fenmaradt.*
* M. O. D. L. 6296.
1390–1392. Gergely, tevékeny védője egyháza jogainak.*
* Schier, i. m. 52.
1441. Thari László. Egyháza határait Ulászló király újból kiszabta.*
* Eszt. érseki ltár. Archivi veteris 46.
771460–1478. Pál, több okmányban említtetik.
1487. István. Plébániája számára tekintélyes alapítványt kap.*
* Eccl. Cam. 41. cs. 76. sz.
A XVI. században voltak ismeretlen években:
Jakab, ki Nyás Dömötör egyetemes érseki helynökhöz írt magánleveléből ismeretes.* Őt követte:
* Formularium Strig. 38. sz.
Mátyás, ki Bakács eszt. érsek (1497–1521) parancsára két papot elfogatott.*
* U. o. 54. sz.
1515–1530. Benedek, kalocsai őrkanonok a szent Annának szentelt kápolna iránt Stochaeus karmelita főnökkel egyezkedett,* templomának alapítványait összeírta.* Említi Szerémi, hogy a mohácsi vész előtt hadi költségekre ő szedte be a templomok kincseit.* Az 1530-iki budai ostromban is részt vett.*
* Knauz, A budai kápt. regestái. XV. sz. i. h.
* U. o. 152. sz.
* Szerémi, Emlékirat Magyarország romlásáról 115.
* U. o. 287.
A mi az itt bemutatott pecsétet illeti, beválik a XIV. századba, tehát nem sokkal az oklevél kelte (1375) előtt készülhetett. Körirata:
Azaz: Sigillum Ladizlai Plebani Ecclesiae Beatae Mariae Magdalenae de Castro Budensi.
Készítése a sphragistica remekének mondható: Magdolna alakja balra fordulva, az alabástrom edényt tartja baljában. Az egész alakban sok festőies van, redős ruhája a kor divatjának megfelel. A talapzat, melyen áll, a legrészletesebben van kidolgozva. Az alak körül csinos csillagok vannak elhintve. A pecsét zöld viaszba van nyomva, s zöld és meggyszín zsinórról függ.
Az oklevélnek* reá vonatkozó szavai ezek: «Nos, Ladislaus ecclesiae beatae Magdalenae plebanus de castro Budensi… In memoriam firmitatemque perpetuam praesentes litteras nostras privilegiatas pendentis authentici sigilli nostri munimine roboratas duximus concedendas. Datum in festo beati Antonii confessoris, Anno Domini MCCC. septuagesimo quinto».
* M. O. D. L. 6296.
II. Szent-Gellértől nevezett plebánia Gellért nevű plebánosának pecsétje.
Mielőtt emez érdekes pecsétet bemutatnám, a plebánia-templom történetére vonatkozó néhány ismertető adatot kell előrebocsátanom.
Szent-Gellért vértanú püspöknek szentelt plebánia templom Kelenföldén, vagyis Kispesten volt.
Kelenfölde a XIV. században, a mely időből a pecsét való, nemcsak a mai vár és Gellérthegy között levő völgyben terült el, hanem magában foglalta a Gellérthegyet és az ettől délre elterülő lapályt is. Mint plebániához, hozzátartozott fiókként két község, kántorral biró templomaikkal (capellae magistrates), névleg Eörs és Sassad. Ezek idővel önállókká lettek.
Kelenfölde maga is két helységből állt, a villa Creynfeld, vagy minor, máskép parvus Pest, mely a két hegy között terült el, Szent-Gellértnek szentelt plebánia-templommal; továbbá Szent-Erzsébetfalvából, a János lovagok kórházi templomával az alsó hévizeknél, mely: «Hospitalis Ecclesia sanctae Elisabethae de Kelenfeld alias Krenfeld» nevezettel birt.
A kelenföldi plebánia-templom – mondják kútforrásaink* – ott volt, a hol Szent-Gellért vértanúságot szenvedett. Névleg a helységben, nem pedig szorosan a helyen, a hol feje sziklán szétzuzatott; mert a hegy tövében, a Duna áradásának kitett szikla helyén, a hová a hegyről még több szikla is eshetett, nem hiszem, hogy építettek volna plebánia-templomot: hanem azt hiszem, a képes krónikának* szavait, a melyben először történik e körülményről említés, csupán a helységre kell érteni.
* Marci Chronica de Gestis Hungarorum. – Muglen Krónikája. – Thuróczi Krónikája és Bonfini Decadesei.
* Nunc in eadem loco ubi contritum est caput ejus in honorem beati Gerhardi martyris ecclesia sub monte apparet fabricata.
Még csak azt akarom megjegyezni, hogy Szent-Gellért Székesfehérvárról jövet Diósdnak jött s onnan a mai Kamarai-erdőn át a budaeörsi útra vágott át, mely akkor: «Magna via Albensis»-nek, fehérvári nagy útnak neveztetett* ellentétben amaz úttal, mely manap Tétény és Budafokon át, a Szent-Gellérthegy tövében vezet 78Budára, mely akkor, a Budafok és Gellérthegy között volt s részben még most is létező mocsárok (Lágymányos) és a Dunának közelsége miatt a Gellérthegy tövéhez, melynek szikláit mosta, kevésbé volt használatban. Azért a rév nem lehetett – mint többen vélik, – a Gellérthegytől délre, hanem északra, ott a hol a mai Tabán van, annál is inkább, mert a Duna balpartján, ezzel szemben fejlődött Pest.
* Az 1300. évbeli határjárásban. Hazai oktár I. 93.
Ezekből bizonyos, hogy Szent-Gellért Fehérvárról jövet a mai Tabán felé tartott s egész a Dunaparthoz érkezve hurczoltatott fel a hegyre, a melyről letaszíttatott. Tehát temploma sem lehetett a hegy déli tövében, hanem az éjszakiban, ahol, az ott elterjed városban plebánia-templom volt, melynek kegyúri jogát IV. Béla király 1237-ben, meggyilkolt anyjának Gertrudnak lelke üdvére, a czisztercziták számára alapított Bélaforrása nevezetű, ukurdi apátságnak adományozta,* a mi által azonban a veszprémi püspök jogaiban rövidséget szenvedett, azért a plebániának birtokába IV. Béla a püspököt 1269-ben ismét visszahelyezte.*
* Fejér, C. D. IV. I. 60.
* Wenzel, Árpádkori okt. 1. 99. Fejér C. D. IV. III. 398.
A templom mint kegyelemhely, Szent-Gellért pedig pestis ellen mint pártfogó tiszteltetett, azért számosan tettek le benne hálaadományokat.*
* Jovius. Hist. sui temporis. L. XXXVIII. 1550. kiad. 360.
Lelkészei közűl csak néhány ismeretes. Ilyenek: 1351-ben Péter, a kihez VI. Kelemen pápa levelet intézett,* 1392-ben Miklós, a ki: «Rector parochialis Ecclesiae Sancti Gerardi sub monte Pesthiensi» jelzéssel fordul elő.*
* Theiner. Mon. hist. hung. I. 798. MCCXX. sz.
* Schier. Buda Sacra 72.
A XIV. században volt Gerhard is plebánosa Szent-Gellért templomának, a kinek pecsétjét itt bemutatni kivánom.
A pecsét legendája tanuskodik provenientiájáról, mely román stylű majusculákkal írva ez:
Azaz: «Sigillum Gerhardi plebani sancti Gerhardi.»
Maga a pecsétnyomó a nemzeti Muzeum tulajdonát képezi. A leltári feljegyzés szerint Budán találtatott 1838-ban. Anyaga sárga réz. Alakja kerekded lemez nyél nélkül. Tárgyát hat szárnynyal biró cherub-fej képezi, mely gyöngysor és mély vonalból képezett négy karaly (Vierpass) által van szegélyezve. Sajátságos, hogy a pecsét mezeje mélyebb, mig a legendája magasabb. A mi a mellett tanuskodik, hogy a typarium viasz nyomásra készült.
III. A pálosok buda-elővárosi szt. István első vértanúról nevezett templomának pecsétje.
E pecsét 1488-ban szt. Imre herczeg napján (nov. 5.) Buda elővárosában a pálosok szt. István vértanú zárdájában kelt oklevelen van, melyet Gergely, az esztergomi tartomány vikáriusa s a nevezett zárda perjele állított ki.
A pecsétre vonatkozó része az oklevélnek* ez: «Nos, frater Gregorius, vicarius districtus Strigoniensis, prior, totusque conventus fratrum heremitarum sanctissimi Augustini episcopi et confessoris in alma ecclesia sancti Stephani, protomartyris in suburbio civitatis Budensis fundata…, quibus sigillum novum dicti conventus nostri est impressum.»
* Keszthelyen a gróf Festetics család ltárában. Misc. 690. Ez adatokat Nagy Imre úr szívességéből bírom, kinek ezennel is hálás köszönetet mondok.
A pecsét mandola alakú, tárgya szt. István első vértanú egész álló alakja, baljában a vértanúk jelét, pálmaágat, jobbjában vértanúsága eszközeit, köveket tart.
Belől a jobb kéz alatt és vele vízirányosan a baloldalon két-két szám látható, nézetem szerint 1487.
A szent lábainál czímer, a hármas halomból kiemelkedő kettős kereszt. Körirata:
Azaz: Sigillum Conventus Sancti Stephani Prothomatyris Budae.
79Felette érdekes, hogy eddig Buda helyrajztörténetében e templom teljesen ismeretlen volt. Sőt még a pálos rend történetírói sem tesznek róla említést. Csupán homályos ismerete létezett annak, hogy a pálosok, Buda mellett volt szt. Lőrincz zárdájukon kívül, még Budán is két zárdát bírtak: Ad S. Paulum és B. Mariae Virginis. Előbbiről némelyek* vitatták, hogy a várban, mások,* hogy a vízi városban állt. Utóbbit csak a Tabula Monasteriorum* említi. Nem tévedek, ha azt hiszem, hogy a zárda és curiája sz. Pálnak volt ugyan szentelve, a ki a rendnek védszentje vala, de nem a templom, melynek védszentje sz. István, első vértanú volt. Legalább az előttem ismeretes oklevelekből ezt bírom kihozni. Ezek elseje* 1398. nov. 25-én kelt; ebben a pálosok eme templomát illetőleg ez áll: «In suburbio dictae civitatis Budensis penes fundum curiae sancti Pauli… extra murum sub eadem domo praefatae sancti Pauli a parte Danobii.» Ezekből bizonyos, hogy szt. Pálnak ház és curia volt szentelve, Budán az elővárosban a Duna mellett. A másik* 1544-ből ezeket tartalmazza:
* Schier, Buda Sacra 53. Knauz, A szent Pálról czímzett budai pálos zárda. Magyar Sion 1865. 920–923.
* Rupp, Budapest Helyrajzi Története. 173.
* Tabula Monasteriorum Ordinis Sancti Pauli Primi Eremitae sub corona regni Hungariae, quorum catalogum retexit Cardinalis Pázmán. 1629. Meg van különböztetve e zárda a «B. M. V. de Alba Ecclesia»-tól, mely külön említtetik fel.
* M. O. D. L. 8373.
* N. R. A. 567. cs. 9. sz. az országos levéltárban.
«Monasteriis fratrum Heremitarum Beati Pauli Heremitae et Beatae Mariae Virginis supra Veterem Budam existentem.» Ebben is csak monostor említtetik, mely szt. Pál remetéé volt, s nem a templom, mint az az 1488-beli okmányban megnevezve van.
Kiváló figyelmet érdemel az oklevél tartalma is. 1481-ben ugyanis Septhei Péter mester királyi udvari jegyző, a budai határban fekvő három szőllejét bizonyos misékért a templomnak hagyta. E szőllők kettejét a rendtagok eladták, hogy templomukat átalakíthassák («ad reformationem ecclesiae»). Az említett mester ekkor hogy alapítványát nevelje, öt darab értékes könyvét a templomnak ajándékozta.
Névleg: «Auream cathenam, Secundam secundae sancti Thomae; Sermones sancti Bonaventurae de tempore et sanctis, Unam bibliam» és végre: «Chronicam Hungarorum» mindnyáját nyomtatásban. Ezek fejében kötelezték magokat a rendtagok, Rohonczi István a magyar tartomány helynöke jóváhagyásával, hogy hetenkint két misét, névleg csütörtökön és pénteken fognak a bold. szűz conceptiója tiszteletére mondani. Ezt erősítette meg 1488-ban nov. 5-én Gergely perjel a bemutatott, felette érdekes pecséttel.
IV., V. A pálosok pesti conventjének két pecsétje.
A nemzeti Muzeum pecsétnyomó-gyűjteményében a pesti pálosok conventjének két pecsétnyomója őriztetik. Mindkettő XVIII. századbeli, s csak azért tartozik az általam felsoroltak keretébe, mert a pálosrend hazánkban meg lőn szüntetve s rendháza is megszünt. Ma a kath. tud. egyetem és a központi papnövelde van benne.
A rendház történetét itt ismertetni nem tartom szükségesnek. Tettem azt máshol.* Itt csupán azt említem, hogy a pálosok Pesten 1688-ban telepedtek meg, és Kisasszony (Nativitas B. MV.) tiszteletére szentelt díszes templomukat és zárdájukat maguk építették.
* A pesti főtemplom története.
Rendházuk mig kisebb terjedelmü volt, residentia czímmel birt, eme időbeli pecsétje is megvan ily körirattal:
Midőn az conventussá emeltetett, megváltoztatta pecsétnyomóját és ily feliratot készíttetett:
Ugyanekkor kisebb pecséttel is kellett birnia a conventnek, mely a majussal ellentétben minusnak neveztetett.
Leírásukat mellőzöm azért is, mert a térszűke nem engedi, de azért is, mivel különben is ismeretesek. Oroszlánok, pálmafa, holló kenyérrel csőrében, képezik tárgyukat.
VI. A salvatoriánusoknak nevezett ferencziek sz. Péter apostolnak szentelt zárdájának pecsétje.
Pesten és Budán az assisi máskép seraficus szt. Ferencz rendének tagjai egyidejűleg telepedtek le; Budán 1269–1270 körül épült fel zárdájuk. Pesten először 1268-ban történik róluk említés.* Kezdetben: «fratres ordinis Minorum S. Francisci» egyetemes névvel neveztettek, később a conventuales jelzőt vették fel. A XV. században ezektől Julian bibornok pápai követ intézkedésére az observansoknak, vagy cseribarátoknak nevezettek nyerték meg e két zárdát s ezek egyik tartománya, mely az Üdvözítőről bírja nevét (salvatoriánusok), bírta a pestit 1710-ig, a midőn a szűz Máriáról nevezett magyarországi tartománybeliek, mariánusok, kapták meg azokat. Az alábbi pecsét a salvatoriánusoké volt, a mire körirata vall:
* Balázsovics. Brevis Historia Conventuum. 125.
80Azaz: Sigillum Conventus Pestiensis Ordinis Sancti Francisci Provinciae Hungaricae Sancti Salvatoris.
Készítésének idejét, habár a salvatoriánusok a pesti zárdát 1444 óta bírták, mégis csak a XVIII. századba teszem. A pecsétnyomó a gyöngyösi zárda rendtartományi levéltárában őriztetik. Sárgarézből készítve, a nevezett időszakban használt alakban. Felette érdekes a pecsétnek tárgya, szt. Péter apostol a kulcsokkal, a mi bizonyságot tesz a mellett, hogy a salvatoriánusok birtokában, zárda és templom szt. Péter apostolnak vala szentelve. Alcantara szt. Péter nevét, melyet jelenleg bír, csak 1710 után nyerhette.
VII., VIII., IX. Az observánsoknak nevezett ferencziek budai zárdájának három pecsétje.
A nemz. Muzeum sok ezer pecsétnyomója között el van helyezve az observansoknak nevezett Szent-Kapisztrán tartománybeli ferenczieknek, sebhelyezett (stigmatisatus) Sz.-Ferencz tiszteletére emelt zárdájuk és templomuknak három pecsétje.
I. Lipót király 1691-ben e szerzeteseknek, mivel akkor, midőn Buda a török iga alatt volt, nem tekintve a legnagyobb nehézségeket, üldözéseket, a keresztények számára az isteni tiszteletet teljesítették, templom és convent számára a Duna mellett a vizivárosban, terjedelmes területet jelelt ki. II. József császár parancsára eme, a Szt.-Ferencz sebhelyei tiszteletére szentelt zárda tőlük elvétetett és a Szt.-Erzsébetről nevezett apáczáknak adatott, a hol szegény nőbetegek számára kórház építtetett. A ferenczieknek kárpótlásul ugyanazon fejedelem az országúti plebániát a bőujjúaknak (de larga manica) nevezett Szt.-Ágoston rendűek Szt.-István első vértanúnak szentelt conventjével és telkeikkel együtt adományozta. A minek következtében mindhárom pecsétnyomójuknak használata megszünt.
Ezek elseje ezüst, kerek alakú. Legendája:
Tárgya Szerafikus Szt.-Ferencznek valamely templomkapu előtt térdelő alakja, kitárt karokkal. Égfelé emelt szemeivel a levegőben lebegő keresztre feszített üdvözítőre tekint.
A második pecsétnyomó tojásdad alakú, valamivel kisebb mint az előbbi, tárgya is ugyanaz. Legendája:
A harmadik tojásdad alakú. Tárgya hasonlít az előbbiekéhez. Körirata:
Mindhármat a nemzeti Muzeum Cimeleothecája említi a 7., 8. lapon, a 12., 13. és 14. számok alatt.*
* Midőn a budai sz. Ferencziek pecsétnyomó-gyűjteményét, mely 34 darabot foglal magában, az Egyházművészeti Lapban (1882. 101–104, 142–147 és 174–178-ig) ismertettem, hangsúlyoztam, hogy gyűjteményükből e darabok hiányzanak. Most van alkalom ezeket is bemutatnom.
X. A szentháromságról nevezett, rabkiváltó szerzet Ó-Buda mellett volt, kisczelli zárdájának pecsétje.
E pecsét ugyancsak a XVIII. századból való, de mivel oly testület zárdájának pecséte, mely már többé nem létezik, azért beleillik a Budapesten volt egyházi testületek pecséteinek sorozatába. Körirata:
Azaz: Minister Conventus Vetero-Budensis.
Tárgya a rendnek jelvényét képező kereszt, melynek függélyes vonala vörös, a vízszíntes pedig kék, a mi heraldikailag is jelezve van. A kereszt díszes szegélyű pajzsnak közepét foglalja el, mely felett ötágú, nyilt korona van.
A rendház történetéből röviden megemlítem, hogy azt vásonkeői Zichy Péter grófnak özvegye született Bercsényi Zsuzsánna grófné 1738. márcz. 20-án kelt oklevelével alapította.
A zárda alapköve 1745. aug. 12-én, a templomé 1747. aug. 27-én tétetett le Zichy Ferencz, 81győri püspök által. A templom, mint kegyhely igen tiszteltetett s az emlékszerűleg épült zárdával együtt festői látványt kölcsönzött az egykori Aquincum tájának.
II. József parancsára 1784-ben február 1-én ütött a végső óra a rend és zárdája számára. Előbbi eltöröltetett, utóbbiból kaszárnya, utóbb katonai kórház lett; most üresen várja további sorsát.
***
Záradékul a nagy Praynak a sphragisticai gyűjteményekről mondott szavaival: «Kitünően cselekszik, s magának a tudományok körül nem közönséges érdemeket szerez, a ki ily emlékeket, kivált nemzete és hazája sajátjait szorgalommal gyűjti, megőrzi és közhasznúvá teszi», fordulok mindazokhoz, a kik régi pecsétek, vagy pecsétnyomók birtokában vannak, s kérem, ne rejtsék el azokat továbbra is szekrényeikben, hanem akár maguk, akár társulatunk által tegyék azokat közhasznuakká. Megbecsülhetetlen lehet a haszon, melyet ily módon a sphragistica, heraldica, genealogia, sőt maga a történelem is nyerhet. Ismerek magam is néhány tekintélyes gyűjteményt, melyek megérdemelnék, hogy leltáraik közkincscsé tétessenek. Ilyenek a nemz. Muzeum régiségi osztályának pecsétnyomói. A főváros levéltárának pecsétnyomó-gyűjteménye. A Salvatorianusok gyöngyösi zárdájának pecsétnyomó-gyűjteménye, mely nem egy történelmi kérdés megfejtésére szolgálhatna adatokat.
Vannak azonban gyűjtemények, melyek a közérdeknek máris hozzáférhetővé tétettek, leltározva, sőt leltáraik már publicálva vannak is. Minden bizonynyal első helyen említhetem fel dicsérőleg az országos levéltárt, mely az általa őrzött okmányok pecséteinek czédula-catalogusát már 1526-ig összeállította, melynek segélyével sikerült az elmondottakban, több igen érdekes, eddig ismeretlen pecsétet bemutatnom. A buda-országúti ferencziek gyűjteményének ismertetését az Egyházművészeti Lapban már említettem volt. Ide sorozhatnám még saját gyűjteményemet, melynek (29 typariuma és 335 pecséte közűl) több becsesebb darabja szintén már ismertetve volt.
Vajha az elmondottak ügybuzgalomra serkentenék mindazokat, a kiknek alkalom és mód adatott a magyar sphragistica bármely irányát az általuk ismert anyag közzétételével fejleszteni, de a birtokukban levő sphragisticai kincset értékesíteni is.
NÉMETHY LAJOS.
