II. Lardus Tádé sirköve.
(1512.)
Megbeszélendő sirkövünk a kassai székesegyház ujjáépítése alkalmával napfényre került sírkövek gazdag tárházából való. Anyag veres márvány, szélessége 0˙82, magassága 1˙90 m. A kő síma felületét, keret nélkül egy czímerpajzs tölti be, a legenda a kő alján, – a képes mezőtől vízirányos erősen kidomborodó hármas pálczatagozattal elválasztva, lapidaris betűkkel vésve következő:
A római számokkal vésett évszám a legalsó sorban le van törve csak a tizes számos (XII) olvashatók s ez épen elég arra, hogy a sirkő korát (1512) meghatározhassuk.
A sirkő síma lapját egy czímerpajzs tölti be, mely karikába akasztott szíjon látszik függeni. E szij csokorszerűen többszörös hajlásban előtűnik a pajzs mögűl s alól két vége bojtokban végződik. Az osztott pajzsban kettősfarkú oroszlán látható oldalára illesztett nyolczágú csillaggal, felűl mindkét oldalt, szintén nyolczágú csillagtól kisérve.
E czímer egy minden tekintetben sikerűlt renaissance alkotás – még pedig kétségkívül a Mátyás király alatt gyökeret vert olasz renaissance iskolából, mestere előtt mindenesetre ösmeretesek voltak a nemes minták az élő heraldika korából: a valódi czímerpajzsok, melyek oly gyér számban maradtak reánk. – Az oroszlán állása, tartása, stylja ugyanaz, a mi a marburgi és seedorfi czímerpajzsokon ma is látható, ügyesen idomítva a renaissance követelményeihez. – Ugyanily szerencsés az oroszlán elhelyezése is a pajzsban, kikerűlve a szokásos «zöld alapot», mely a legszebben alkotott czímerállatoknak is, modern és naturalistikus jelleget kölcsönöz.
A művész a pajzsalak erőteljes kidomborítása által vét ugyan a heraldika szabályai ellen, de műve épen ez által vált sokkal tetszetősebbé s plasztikusabbá.
Szokatlan és ritka a kiséretül alkalmazott nyolczágú csillag is, leggyakoriabbak a hatágúak. Vannak 7, 5, 4 ágúak is. Nyolcznál több ágúak általában nem fordulnak elő, a heraldikában, mert az ilyenek már inkább a «Nap» jelzésére szolgálnak.
Lardus Tádé személyére vonatkozó némely 125adatok már voltak a «Századokban» említve , ezekhez pótlékúl még a következőket adom: a XV-ik század végével esztergomi érseki udvarmester volt, 1501–1508-ig az egri püspöki javak kormányzója, 1511-ben egész 1512 júl. 14-én bekövetkezett haláláig egri őrkanonok.