SZAKIRODALOM.
SZAKIRODALOM.
A Siebmacher-féle magyar czímeres könyvből megjelent a XIII. füzet is. A Karg–Kiss családokat foglalja magában; összesen 205 családról szól, a mellékelt 18 táblán pedig 216 családi czímer van feltüntetve. A nagyszabású vállalat részletességét illustrálja az, hogy pl. hat Károlyi, hét Kelemen, kilencz Kerekes, ugyanannyi Király, és negyvenkét Kiss-család czímeréről találunk benne adatokat, pedig ez utóbbi családból, úgy látszik, még a következő füzetre is marad néhány. Tekintettel arra, hoy a hátralevő füzetekben még számos oly név (pl. Kovács, Nagy, Szabó stb.) fog előfordulni, melyet sok különböző eredetű család viselt, a könnyebb megtalálás szempontjából nem volna czélszerűtlen, ha a szerkesztő az ilyeneket praedicatumaik szerint betűrendbe szedné. Kiválóbb családaink közül a Károlyi, Keczer, Kemény, Kendi, Kinizsi stb. családok foglalnak helyet e füzetben. Némely családnál, pl. Kazy, Kelcz, Keszey, nemeskéri Kiss, bővebb heraldikai és itt-ott genealogiai kitérésekkel találkozunk. Régi, mohácsi vész előtti armálisról e füzetben csak egyszer találunk említést. Ez a Király családé, melynek egy tagja mint mellékczímerszerző 1453-ban Fodor Ferenczczel együtt kapott czímert V. László királytól; az oklevél eredetije Szatmármegye levéltárában van. – Örvendünk, hogy a nagy vállalat Csergheő Géza szakavatott szerkesztésében ily gyorsan halad befejezése felé; ha a füzetek ily gyors egymásutánban jelennek meg, három év lefolyása alatt az érdeklődőkre nézve nélkülözhetetlen segédkönyv egész teljességében rendelkezésünkre áll.
–
Az illyr czímergyűjtemények. Thallóczy Lajos tagtársunknak becses dolgozata, melylyel az úgynevezett «illyr» czímergyűjteményeknek legfontosabbjait folyóiratunk két megelőző füzetében behatólag taglalta, külön nyomatban is megjelent. A kis nyolczadrétű 114 lapra terjedő füzet ugyanazt tartalmazza, a mit a folyóiratunkban megjelent közlemények; s a szerző az által, hogy ezen, hazánkra nézve kiváló fontossággal és érdekkel bíró czímergyűjteményeket dolgozata külön kiadásával szélesebb körben ismertette, elismerésre méltó dolgot cselekedett.
–
Uj oklevéltárak. Kubinyi Ferencz tagtársunk az általa huszonegy évvel ez előtt megindított «Monumenta Hungariae historica» gyűjteménynek kiadta második kötetét, mely 1256–1399. évekből hontvármegyei magánlevéltáraknak 210 oklevelét tartalmazza. Mint előszavában olvassuk, szándéka a vállalatot tovább folytatni; s a megjelenendő harmadik kötet a most kiadott anyag folytatását és esetleg a Kubinyi-család várgedei és nyustyai levéltárának okleveleit, a következők pedig a Kubinyi-család kóvári levéltárának anyagát ölelnék fel. Mindenesetre nagy elismerést érdemel a kiadó, hogy e vállalatot saját erejéből, nem támaszkodva valamely tudományos társulat támogatására, indítá meg; a közlött anyag belső értékén kívül, már e körülmény miatt is megérdemli az érdeklődők legmelegebb pártolását. Minthogy a kötetet füzetünk más helyén behatóbban ismertettük, utalunk arra; s itt még annyit említünk meg, hogy a kötet Pfeiffer Ferdinánd budapesti könyvárús bizományában 4 frtért kapható. – A Zichy-család oklevéltárából, melynek utolsó (4-ik) kötete tíz évvel ezelőtt (1878-ban) jelent meg, a család nagylelkű és hazafias elhatározásából elkészült az ötödik kötet. A történelmi társulat által közvetített kiadványt kitünő oklevél-kiadónk Nagy Imre szerkeszté, s az új kötet az 1396–1400 éveket öleli fel. – Ezzel kapcsolatban felemlítjük, hogy az akadémia tört. bizottsága által kiadott és Kovách Nándor által szerkesztett tárgy- és névmutató a Wenczel-féle Árpádkori új okmánytárhoz szintén elkészült. Az évek hosszú során át nagy fáradsággal és lelkiismeretes gonddal készült terjedelmes (60 nyomtatott ívnél többre terjedő) index megjelentét, mely az akadémia egyik nagybecsű kiadványának használhatóságát nagyban előmozdítja, kétségtelenül örömmel üdvözlik az érdeklődők.
–
Bresslau H. oklevéltana. A berlini egyetemen az oklevéltan tanára, Harry Bresslau «Handbuch der Urkundenlehre für Deutschland und Italien» czím alatt nagy munkát írt, melyből az első kötet első fele (480 l.) nem régiben hagyta el a sajtót. A műből, mely két kötetre van tervezve, még kevés fekszik előttünk arra, hogy róla ítéletet mondhassunk. De annyi a megjelent félkötetből is kitünik, hogy a tudós író műve kiadásával nagyon hasznos dolgot cselekedett. Alig van tudomány, melyben a speciális kutatások néhány évtized óta annyi új eredményt derítettek volna föl, mint a német és kivált a pápai oklevéltan terén. A bécsi Institut für öst. Geschichtsforschung, a Monumenta Germaniae nagy vállalata, de leginkább a jelenleg uralkodó pápa által a tudomány hasznára megnyitott vatikáni levéltár annyi új ismerettel gazdagították a diplomatika terét, úgy, hogy még a szakember sem kísérhette kellő figyelemmel azon új eredményeket, melyek önállóan vagy szaklapokban elszórva napvilágot láttak. Ezeket összefoglalni, a német és pápai diplomatika jelenlegi állásáról megbízható képet adni s ezek alapján rendszerbe szedni a szétszórt ismereteket, volt czélja Bresslau munkájának. Ajánljuk az értékes művet, melyből az első kötet befejező része már a jövő év elején megjelenik, a szakférfiak figyelmébe.
