A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság ülései
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság ülései
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság f. évi október hó 25-én Br. Radvánszky Béla elnöklete alatt tartotta ez évi nagy-gyűlését.
Az elnök megnyitván az ülést, megemlékezett azon súlyos veszteségekről, melyeket társulatunk Deák Farkas ig. vál. és legújabban br. Kemény Gábor pártoló tagok halálával szenvedett; a társulat múlt évi működését illetőleg pedig utalt a titkári jelentésre, mely alább egész terjedelmében olvasható.
Ezek után Széll Farkas vál. tag olvasta fel «A nagybessenyői Bessenyey család történetéről» írt dolgozatát; a tetszéssel fogadott értekezés folyóiratunkban fog megjelenni.
A titkári jelentésre kerülvén a sor, ezt a titkár a következőkben mutatta be:
Tisztelt nagy-gyűlés!
Hatodszor van szerencsém a t. nagy-gyűlés előtt a társaság évi működéséről beszámolni; mielőtt annak részletezésére térnék, mindjárt elején ki kell emelnem azt, hogy az összes lefolyt évek alatt a jelen évben fejtette ki társulatunk legnagyobb mérvű tevékenységét, rendes időközönként tartott ülésein és megjelenő folyóiratán kívül eleget tévén alapszabályaiban elvállalt kötelezettségének, a Magyar Nemzetségi Zsebkönyv első kötetének közzététele által.
Hat éves fönnállása óta társulatunk megszilárdult annyira, hogy e nagy feladat kiviteléhez foghatott; hosszú tanácskozások előzték meg az első kötet közzétételét, melyet elhamarkodni nem lehetett, mert ez által kellett meghatározni a tervezett új vállalat czélját, berendezését, megállapítani a következő kötetek schemáját s a mit legelőször kellett volna említenem, előbb némileg anyagilag kellett biztosítani a társulat által megtakarított összegekből a költséges vállalat megjelenhetését.
A magyarországi főrangú családokat magába foglaló kötet f. évi május havában került ki sajtó alól. 558 lapon 331 főrangú családról tartalmaz megbízható adatokat; s habár első sorban a szerkesztőség érzi annak egyes hiányait, tudja tévedéseit: de annyi kétségtelen, hogy társulatunk kiadványa úgy külső kiállítás mint belső tartalom tekintetében, általános tetszéssel találkozott; s ha az annak közzétételével járó nagy anyagi áldozatokat némi pénzügyi siker kíséri, a társulat megelégedéssel tekinthet kiadványára.
E nagyfontosságú új vállalat megindításán kívül a társaság rendes tudománykörét a lefolyt évben fokozódott munkássággal művelte; s e czélból utolsó nagy-gyűlése (1887. decz. 3-ika) óta három igazgató 181választmányi ülést tartott (jan. 26., ápr. 26. és szept. 27-én) s ezeken – beleértve a tavalyi nagygyűlést – hét dolgozat olvastatott fel, illetőleg mutattatott be jobbára szerzőik által.
E dolgozatok közül a genealogiát három képviseli; s ezek: Majláth Béla vál. tagé, ki a Majláth család őseiről értekezvén, azok sorát a XIV. század végén élt Jugá-ig vivé vissza s a XVII. század elejéig hozá le, mikor oklevelek adataival ki nem tölthető hézag mutatkozván a leszármazás sorrendjében, a későbbi nemzedékeket a korábbiakkal összekötni nem lehet. Dr. Komáromy András vál. tag a jász-kúnok történetében nagy szerepet játszott Illéssy család multját tárta fel előttünk, levezetvén annak leszármazását az 1633-ban czímeres nemeslevelet nyert Illéssy Györgytől. Dr. Szombathy Ignácz tagtársunk pedig az alkalomból, hogy a gróf Szápáry (Szapáry) család társulatunk véleményét kérte a beküldött családi iratok alapján nevének helyesírása felől, «Szapáry vagy Szápáry» czím alatt e téren tett kutatásainak eredményét adta elénk.
A heraldika és sphragistika köréből jobbára egyes emlékek, czímeres levelek, pecsétek mutattattak be egyes tagtársaink által. Így Szádeczky Lajos vál. tag a kálnói és ádámföldi Bornemisza család, más alkalommal pedig a De Corzan-Avendano család czímeres leveleit ismertette meg velünk. Schönherr Gyula tagtársunk pedig egy eddig ismeretlen királyi pecsétet, Nagy Lajos királynak négyszögletű gyűrűs pecsétjét mutatta be, az eredetiekről készült több galvanoplastikai másolattal egyetemben.
A felolvasások közt meg kell emlékeznem Deák Farkas vál. tagnak, kit a jelen évben veszítettük el sorainkból, emlékbeszédéről Ipolyi Arnold felett, mely múlt nagygyülésünkön olvastatott fel.
Az ügyrendileg évenként előírt négy ig. választmányi ülés azonban koránt sem volt elég arra, hogy azokon tagtársaink újabb kutatásaik eredményéről beszámoljanak. E czélra a jelen esztendőben épúgy, mint az elmultakban, a társaság folyóirata szolgált, mely a jelen évben is a tudományos vizsgálatnak számos eredményét tette közzé.
Társulatunk egyik főfeladatának tűzte ki azt, hogy az érdeklődő közönséget és a szakférfiakat hazai heraldikánk és genealogiánk legmegbízhatóbb emlékeiről, a czímeres nemeslevelek mennyiségéről s hollétéről tájékoztassa. Jól tudva azt, hogy csakis akkor gondolhatunk a magyar czímerek sajátságainak, jellegzetességének megállapítására, ha ismerjük egész teljességében az anyagot, mely az elmult századokból reánk maradt.
E czélból tettük közzé folyóiratunk előbbi évfolyamainak hasábjain azon betűrendes jegyzéket, melyet Tagányi Károly tagtársunk az orsz. levéltárban 1690-ig terjedő időből található czímeres nemeslevelekről készített. Ennek gazdag anyagát sokban kiegészíti a Karagyéna Mihály elhunyt tagtársunk által készített jegyzék, mely a magyarországi hiteles helyek levéltáraiban található czímeres nemeslevelekről a hiteles helyek hivatalos jelentései alapján keszült. E két jegyzéknek a healdikus és genealogusra nézve eléggé meg nem becsülhető anyagát nemsokára még egy harmadikkal is bővíthetjük, melyet Pettkó Béla tagtársunk az orsz. levéltár helytartótanácsi osztályának «Nobilitare» jelzetű csoportjából készített, s mely 700-nál több névre terjedő jegyzék legközelebb közzé is tétetik. E három jegyzék kiadásával társulatunk kétségtelenűl nagy hiányt pótol, s régi mulasztást tesz jóvá.
A társulat folyóirata a lefolyt évben ismét kiváló figyelmet fordított hazai heraldikánk legrégibb s legmegbízhatóbb forrásainak, a mohácsi vész előbbi czímeres leveleknek kiadására. Az elmult évek alatt társulatunk folyóiratában tizenhét 1526 előtti czímer képe jelent meg színes másolatban melyek közűl 15 db. Zsigmond király, 1–1 db. pedig V. László és Mátyás király idejéből való. E számhoz a lefolyt évben hármat csatoltunk, egyet Zsigmond és kettőt Mátyás király korából. E czímerek: a Pethneházy család 1418. és 1462. évi czímerei, melyek közűl az első, mint heraldikai műalkotás, e kornak kétségtelenűl jelesebb termékei közé tartozik; a másik, Mátyás királyé, pedig mint miniaturfestmény, a czímertartó angyal fínoman kivitt ábrázolása által, ezenfelűl még valóságos műértékkel bíró darab. E két czímer Fejérpataky László magyarázó szavaival kísérve jelent meg folyóiratunkban. A harmadik kiadott czímer a Mérey családé 1474-ből, melyet Schönherr Gyula tagtársunk tett közzé.
Az ig. választmány egykori határozatához képest mindezen czímerekből finom kartonpapiron különnyomat készült, melyek majdan összegyűjtve egy, a Társaság által kiadandó díszes czímergyűjtemény alapját képezik. Jelenleg már nyolcz ily kép van a társulat tulajdonában, s ha e szám tizenkettőre emelkedik, a társulat hozzáfoghat terve megvalósításához.
E festett czímeres emlékeken kívül Majláth Béla vál. tag a Kolos család czímeres leveléről írt dolgozatában megismertetett minket a legrégibb magyar czímeres levelek egyikével, melyet Róbert Károly király 1332. évben a nevezett családnak adott. A nagybecsű oklevelet folyóiratunk hasonmásban tette közzé. – E régi, mohácsi vész előtti czímerek tulajdonságait szerkesztési hibáit és előnyeit Csergheő Géza vál. tag vette vizsgálat alá több igen figyelemre méltó megjegyzést tevén azok sajátságairól.
182Folyóiratunknak már eddigelé többször nyílt alkalma az érdeklődők figyelmét hazai heraldikánk egy ekkoráig kevéssé méltatott forrására, a czímer-albumokra felhívni. Egy ily ismeretlen, részben a XVI., részben a XVII. századból való czímeres albumot, a gróf Zichy Edmund birtokában levőt, tette közzé ifj. Kubinyi Miklós tagtársunk, beható magyarázatokkal méltatván annak 33 czímerből álló anyagát.
Ily czímeres albumok sorába tartoznak az «illyr» czímergyűjtemények, az 1595-ben összeállított Korjenić-Neorić-féle raguzai czímergyűjtemény, a XVII. század közepén szerkesztett bécsi, az ugyanezen korbeli fojniczai czímergyűjtemények és a suttiscai czímertábla; e heraldikai emlékek, melyek a magyar sz. koronához egykor tényleg tartozott délvidéki tartományok nemességének történetére nézve kiváló fontosságúak, Thallóczy Lajos vál. tagban szakavatott méltatóra és ismertetőre találtak.
Hazai heraldikánk szétszórt emlékei közül Dr. Szádeczky Lajos vál. tag. Erdélyben tett kutatásai eredményeűl tizenhárom czímeres levéllel ismertetett meg. Lehoczky Tivadar vál. tag pedig kilencz, jobbára a felsővidéki levéltárakban őrzött armálisról közölt adatokat. A kisebb idevágó czikkekből kiemelhetem Dudás Gyuláét Zenta városa, Csergheő Géza és Csánki Dezső vál. tagokét a Buzlay család czímeréről.
Azon becses s eddig kellőkép nem méltányolt czímertani anyagot, melyet hazai régi sírköveink rejtenek magukban, Csoma József vál. tag vállalkozott kiaknázni.
A folyóiratunk előbbi folyamában közzétett nagybecsű anyagot a lefolyt évben számos nagyérdekűvel szaporította. Ilyennek a Zsegrai sírkő, Tornay János, Lardus Tádé, a Palóczyak, Jurisics Ádám és Anna, Dobó István és Máriássy Krisztina sírkövei, melyek a XIV–XVI. századokat ölelik fel; ezeket közlőjük tetemes és elismerésre méltó áldozatokkal legnagyobbrészt maga kutatta fel és fényképeztette le s ezzel alkalmat nyujtott folyóiratunknak arra, hogy e kiváló műemlékeket megbízható reproductióban, a közlő szakszerű fejtegetéseivel kísérve, tehesse közzé.
Ezek, t nagy-gyűlés, főbb eredményei a folyóiratunkban közzétett heraldikai dolgozatoknak, melyek mellett azonban a genealogia terén elért új eredmények, a forrásokon alapuló új kutatások sem állanak hátrább.
Folyóiratunk elejétől kezdve kiváló figyelmet fordított a régi nemzetségek, genusok nemzedékrendi szövevényeinek, azok elágazásának, birtokrendi viszonyainak s általában a nemzetségi kérdés megoldásának felderitésére. Ezekkel foglalkozott Komáromy András vál. tag a Káta nemzetségről írott terjedelmes dolgozatában, melyben e kevéssé ismert régi nemzetség viszonyait egészen addig a korig, míg a közös törzsből birtok-osztály következtében az egyes családok kiválnak, oklevelek alapján megvilágítá. Egy még kevésbbé ismert nemzetségről a Brucsa (Borcsa) genusról közölt adatokat Karácsonyi János tagtársunk, ki e téren már több nagy figyelemre méltó kutatást tett.
Wertner Mór tagtársunk, ki az elmult években az Árpádok genealogiája terén több alapos dolgozatot tett közzé, a lefolyt évben egy más uralkodó családnak, az Anjou háznak leszármazási rendjét tette vizsgálat tárgyává s folyóiratunkban ez uralkodó háznak eddigelé legteljesebb leszármazási tábláját közölte.
Egy kiváló főrangú családnak, az Eszterházyak leszármazásához Thaly Kálmán vál. tag közölt adalékokat és ugyancsak ő az ináncsi Ebeczky család nemzedékrendjéhez. Az idén elhunyt Deák Farkas vál. tagnak utolsó dolgozata az alcsernátoni Damokos család történetéről, melyet alig három héttel halála előtt fejezett be, folyóiratunkban látott napvilágot. Kisebb adatokat szolgáltattak még Petrovay György tagtársunk a Sárközyek és F. a csataji Tuczentaller család történetéhez. Lehoczky Tivadar vál. tag pedig egy multszázadi emlékiratot tett közzé, melyből sok magyarországi és erdélyi előkelő család genealogiai összeköttetése világlik ki.
Régi genealogiai viszonyok földerítése czéljából Pór Antal tagtársunk kérdéseket vetett fel Philippus de S. Geroldo és László erdélyi vajda leszármazása felől, melyek közűl az előbbire Karácsonyi János tagtársunk adta meg a választ.
A czímertannak rokon tudományából a pecséttanból közzé tett dolgozatok sorából kiemelem Wenczel Gusztáv-ét, ki Pécs városának XV. századi czímerét ismertette e város pecsétje nyomán; míg Szendrei János vál. tag Homonna városának szintén XV. századi pecsétnyomóját tette közzé. Az egyházi sphragistika terén Némethy Lajos vál. tag a Budapesten volt egyházi testületek pecsétjei felől közzétett adatait újabban még öt új pecséttel bővíté.
Ezekben, t. nagy-gyűlés, szerencsém volt főbb vonásaiban előadnom társulatunk tudományos működését a lefolyt évben, mely tekintve a rendelkezésre álló csekély anyagi erőket, a megelőző évekéhez képest nem csak nem apadt, hanem a Nemzetségi Zsebkönyv kiadása által nagyobb mérveket öltött. Hogy azonban jelentésem teljessé legyen, szükséges társulatunk egyéb viszonyairól s a lefolyt év főbb eseményeiről röviden megemlékeznem.
A múlt évben telt le az első öt év társulatunk fennállása óta; ez az alapszabályok értelmében maga után vonta az elnökség és a társulati tisztviselők új megválasztását, kiknek megbizatása öt esztendei 183időszakra terjed. Az e czélból előre hirdetett nagy-, illetőleg ig. vál. ülésen az elnökségnek és tisztviselői karnak összes tagjai további öt esztendő tartamára (1888–1892.) újra megválasztattak. Az igazgató választmány is új kiegészítést nyert, a mennyiben Bunyitay Vincze nagyváradi kanonok, társulatunk levelező tagja, a körünkbe vágó tudományok terén kifejtett eredménydús munkássága elismeréseűl, a jelen évben ig. vál. taggá választatott; míg aszalói Kecskés Dezső tagtársunk a társulatunk sikeres terjesztése körül szerzett érdemeiért levelező tagjaink sorába iktattatott.
Az öt éves cyclus eltelésével évdíjas tagjaink közűl társulatunk kebeléből kiléphetési jogukat 21-en vették igénybe; ezzel szemben azonban társulatunk az elmult évben 2 100-frtos alapító, 16 pártoló és 14 évdíjas, öszzesen 32 új taggal gyarapodott; így a kilépés általi veszteség nemcsak pótoltatott, hanem társulatunk tagjainak száma valamivel szaporodott, úgy hogy az most is a 600-at megközelíti.
Alaptőkénk mennyisége lényegesen nem változott; a tavalyi 10.800 forinttal szemben az idén 11.000 frt. áll; oka e csekély szaporodásnak az, hogy azon tetemes költség, melyet a Nemzetségi Zsebkönyv közzététele okozott, nem engedte azt, hogy társulatunk a mult évi tiszta pénztári maradványból egy részt alaptőkéje növelésére fordítson.
Halálozás általi veszteségeink a lefolyt évben igen súlyosak voltak. Igazgató választmányunk sorából f. évi jún. 4-én vesztettük el Deák Farkas társunkat; egyikét azoknak, kiknek társulatunk megalakítása körűl legnagyobb érdemei voltak; társulatunk ügyei körűl nagy tevékenységet fejtett ki, az általunk művelt tudományoknak hivatott munkása volt, s halála valóban sokáig kitölthetetlen űrt hagyott maga után; az érdemeit méltán megillető emlékbeszédről a választmány van hivatva gondoskodni. Pusztított a halál többi tagtársaink sorában is. Évdíjas tagjaink köréből elhúnytak Karagyéna Mihály, Csanády György; pártoló tagjaink közűl Ghyczy Kálmán, Br. Du Mont de Beaufort-Várhegyi Lajos, Br. Kemény Gábor; oly férfiak, kiknek halála a közélet és társadalom terén is súlyos veszteséget okozott.
Titkári jelentésemet ezekkel befejezvén, kérem a t. nagy-gyűlést, hogy azt tudomásúl venni méltóztassék.
–
A titkári jelentés tudomásúl vétetvén, bemutattatott a pénztárnok jelentése a pénztár állapotáról; mely szerint:
Bevétel volt 1888. okt. 25-ig 2238 frt 35 kr.
Kiadás volt 1888. okt. 25-ig 2004 frt 31 kr.
Készpénz-maradvány 234 frt 04 kr.
A társaság alaptőkéjének állása pedig a következő:
Értékpapirok névleges értékben 6800 frt
Kötelezvényekkel biztosított alapítvány 2600 frt
Alapítványok, melyeknek kamatai pontosan fizettetnek 1600 frt
Összes alaptőke 11000 frt.
A kimutatás, melynek megvizsgálásáról a választmány intézkedik, ideiglenesen tudomásúl vétetvén, az elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére Széll Farkas és Majláth Béla vál. tagokat kéri meg; ezzel a naggyűlés véget ért.
–
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság f. évi november hó 29-én Br. Radvánszky Béla elnöklete alatt ig. választmányi ülést tartott, melyen Szilágyi Sándor vál. tag felolvasta Kropf Lajos Angolországban élő hazánkfiának «Captain John Smith» czímű dolgozatát, mely jelen fűzetünkben olvasható. Ezután Dr. Szendrei János vál. tag értekezett a Tarnóczy Gusztávné gyűrű-gyűjteményében lévő czímeres-gyűrűkről, bemutatván azokból mintegy 1600 darabot és több százra menő lenyomatot. A választmány Tarnóczy Gusztávnénak azon szivességéért, hogy nagybecsű gyűrűgyűjteményének egy részét a társaság ülésén leendő bemutatására átengedte, köszönetet szavazott.
A folyóügyekre kerülvén a sor, a titkár bejelenté a következő tagajánlásokat: Dr. Kisfaludy Á. Béla egyetemi tanár Budapesten (ajánlja Fraknói Vilmos); Benedekfalvi Luby Sándor és Bubics Zsigmond m. k. postatiszt Budapesten (aj. Ipolyi György); Kassai társalgási egylet és Vécsey József árvaszéki ülnök Kassán (aj. Kecskés Dezső); Csernovics Diodor m. k. pénzügymin. titkár Budapesten (aj. Simonyi Kálmán), Felső-torjai Sztáncsek Zoltán Budapesten) aj. Schönherr Gyula). Az ajánlottak megválasztattak.
A pénztárnoknak nov. 29-ig terjedő kimutatása a következő adatokat tünteti föl:
Bevétel 3423 frt 35 kr.
Kiadás 2487 frt 5 kr.
Készpénz maradvány 936 frt 30 kr.
A társulat pénztárának megvizsgálására Csontosi János, Szinnyei József és Nagy Gyula vál. tagokból álló bizottság kéretett föl.
Ezután felolvastatott Bunyitay Vincze vál. tagnak az elnökséghez intézett levele, melyben ig. vál. taggá történt választatásáért köszönetet mond; tudomásul vétetett.
A titkár inditványára határozattá lőn, hogy a Pettkó Béla tagtársunk által készített «Pótlék Tagányi Károly nemesi jegyzékéhez» közzététele czéljából a Turul f. évi 4-ik füzetének ívszáma, ha szükségesnek 184látszanék, egygyel szaporíttassék, és e jegyzékből 50 példány különnyomat készíttessék.
A jegyzőkönyv hitelesítésére Szilágyi Sándor és Szendrei János vál. tagok kéretvén meg, az ülés véget ért.
