RÉNOLD NÁDOR ÉS IVADÉKA.
RÉNOLD NÁDOR ÉS IVADÉKA.
Rénold* nádor egyike azoknak, kikkel a történetírás eddigelé keveset foglalkozott. Pedig nem volt jelentéktelen ember magában sem; még inkább megérdemli azonban figyelmünket mint a hírneves Rozgonyi család őse és alapítója.
1 Neve ily alakban is előkerűl: Reynold, Reinald, Renolt.
Ha szófukar kútfőink meg nem tévesztének, ismerjük Rénold nádor atyját, sőt nagyatyját is. De nem sokat nyertünk e felfedezésünkkel, mert mindketten kevésbé jelentékeny emberek valának. Nagyatyját Bertold-nak hítták, atyját Rénold-nak. Ez utóbbi 1221-ben mint királyi ember – homo regius – 1240-ben Csák Ugrin, kalocsai érsek tiszttartójáúl (procurator) említtetik.*
2 Árpádk. új Okmt. VI. 160. VII. 107.
Birtoka Esztergom vármegyében feküdt és Bozteh (Bazteh, Boztih vagy Boztuh) néven fordúl elő. Úgy vélem, a mai fehér-vármegyei Vasztil puszta Csabdi szomszédságában. Innét nevezték magukat Rénold, az atya, fiai és unokái valamennyien mindaddig, míg egyik ágok, a László-ág, melynek Abaúj-megyében Rozgony jutott osztályrészűl, a Rozgonyi nevet vette föl.
Bozteh, az ősi fészek későbbi szerzemények által székhelye lett ugyan egy nagy uradalomnak, melynek részei Esztergom-, Fehér- és Pest-vármegyében terűltek el; de az időben, mikoron Rénold atya fiai, számszerint négyen: András, Károly, László és Rénold növekedének, a XIII. század derekán, nem nyújtott elég táplálékot ezek – ambitiójának.
Andrást, úgy látszik, a korra idősbbet, honn hagyták tehát, hogy a gazdaságnak viselje gondját; hárman pedig elszegődtek szolgálni, szerencsét próbálni nagy urak udvarába.
Károly és László, a jeles horvát bánnak, a 115Gút-Keled nemzetségből való Istvánnak állottak szolgálatába. Jutalmok a Dráva mellékén elterűlő birtok lett, melyet előbb Gurbisa, később Zeme földének, utóbb Szombathelynek híttak. E jutalmat már István bán halála után ennek fiaitól: Miklóstól, a királyi étekfogók «kanczellár»-jától és Ivakintól, Béla királyfi, Szlavonia herczege főpinczemesterétől 1263-ban kapták.*
1 Árpádk. új Okmt. VIII. 58. V. ö. VIII. 355. – Hogy ez István bán nem a Subicsok nemzetségéből való, mint régibb és újabb történetíróink (Lucius, Du-Fresne, Nagy Iván, Salamon Ferencz) hitték, hanem Gut-Keled, az iránt kétségben nem lehetünk. (Lásd a Hazai Okmánytárban VII. 43. közlött okiratot és István bán többször közzétett czímeres pecsétjét.) Fia pedig, az Ivachinus, pincernarum magister Belć ducis – úgy sejtjük – egy személy a hirhedt «Pektári Joákim»-mal, mire árpádistáink szíves figyelmét irányozni bátorkodnánk, ha ugyan észrevételünkkel el nem késtünk volna.
Boztehi Károlynak és Lászlónak fiai aligha maradtak, mit nemcsak onnét következtetünk, mert említés rólunk nem történik, hanem mert említett drávamelléki birtokuk a Rénold nádor maradékára szállott.
Ezen Rénoldra, a hasonnevű atyának – úgy tetszik – legkisebb fiára különben is a legfényesebb szerencse várt. Ő csaknem egykorú lévén IV. Béla királynak 1239. októberben született fiával, a későbbi V. István királylyal, a királyi udvarba kerűlt, mint a királyfi apródja és játszótársa. A királyfi nagyon megszívelte apródját, ki őt, immár Stiria herczegét, minden hadjáratában, Németországba, Karintiába és Csehországba elkísérte, hűsége és vitézsége által magát kitüntette.
Mily benső volt a két ifjú közti viszony, kimutatta István herczeg azzal, hogy megkérte Rénold számára a Buzád nemzetségből való Arnold fia Ponit gróf leányát feleségűl, mert – úgymond – azt óhajtaná, hogy a két vitéz férfiú ez atyafiságos kötelék által még hívebben tartson hozzá. Azonban csaknem kudarczot vallott. Ponit gróf azt felelte, hogy Rénold szegény legényke ahhoz, hogy leánya számára illő hitbért birna lekötni. István herczeg tehát, nehogy násznagyi fáradsága kárba veszszen, maga gondoskodott kellő hitbérről, midőn Söjtör (Zalam.) és Csesztnói (Csesztreg?) falvakat adta Rénold-nak és feleségének, még pedig oly kikötéssel, hogy ha e házasságból örökösök nem születnének, Söjtör és Csesztnói Ponit grófra és ivadékára maradjon.*
1 Hazai Okmt. II. 5. – IV. Béla király 1259. május 17-én megerősítette fia ez adományát. – Ugy látszik, e házasságból örökösök csakugyan nem maradtak, mert Rénold fiai birtokai közt a nevezett két helyet hiába keressük.
V. István ez első adományát több más követte, mert miután Stajerország Magyarország számára elveszett, István herczeg pedig Erdélyt kapta kárpótlásúl, Rénold mester már «tisztességes fegyveres csapatával»* csatlakozott István harczias vállalataihoz, a mit aligha tehetett volna, ha az ifjabb király a módot meg nem adja vala hozzá. Rénold részt vett Görögország (Bizancz) ellen indított hadjáratban, azonképen mind az öt bolgár hadjáratban; kettőben, melyeket István maga vezetett, és háromban, melyeket vezérei által intézett. Dicsőséges hadjáratok voltak ezek, melyek arra késztették a bolgár fejedelmet, hogy Magyarország fönhatóságát elismerje. A magyar királyok ez időtől fogva czímezik magokat Bolgárország királyainak is.
2 «Cum honesta et armata familia», mond V. István király.
Midőn pedig, mint István király mondja, szüleitől «soha meg nem érdemlett» üldözést szenvedett, Rénold sok inségben és bajban híven kitartott mellette. Az ilsvaszegi (izsaszegi) sorsdöntő ütközetben is Rénold volt egyike azoknak, kik Német-Ujvári Henrik bánra, a királyi hadak vezérére törtek. Rénold a király szeme láttára lándzsájával kiemelte őt nyergéből s ekkép fogolylyá tette. Nem történhetett ez nagyobb küzdelem nélkűl, minthogy Rénold balszemét vesztette és kegyetlen sebeket vett ez alkalommal.
V. István király hű embere jutalmazásáúl rábízta fia, László herczeg gondozását, kinevezvén őt annak udvarmesteréűl.*
3 Dapiferorum magister, ki mint ilyen a mai udvarmesteri hivatalt végezte.
Továbbá megtette őt a királyi lovászok és Szabolcs-vármegye ispánjának. Neki adta az abauj-vármegyei Rozgonyt, Básföldét és Lapos-Patakot minden hozzá tartozókkal, szabolcs-vármegyei Tuzsért és Bodonföldét, nem különben a zemplén-vármegyei Csicsvát a lengyel határon, tartozékaival: Hosszúmezővel, Visnyóval 116és egyebekkel, a mint azokat Rosztizló herczeg birta volt. Ez alkalommal megerősítette régibb adományai: Szelencze (Szaláncz Abaujban) és Szokola birtokában is.*
1 Árpádk. új Okmt. XII. 12. 18.
Azon zavaros időben, melyet Kún László uralkodásának nevezünk, nemcsak megtartotta Rénold mester országos méltóságát, mint a királyi étekfogók mestere és Szolga-Győr ispánja*, hanem a nádorságig vitte. 1289. szept. 9-én IV. László király czímezi őt nádornak, ugyanazon hónap 30-án a szepesi káptalan.* A Czeh-féle nádori névsor szerint 1290. augusztus után szintén Rénold volt a nádor;* tehát III. Endre király uralkodása alatt is viselte a nádori méltóságot, valaminthogy III. Endre híve maradt azután is, mert mint volt nádor Petne Péterrel és bizonyos Jakab gróffal egyetemben a király megbízásából Zemplén vármegyében biráskodott.* A kilenczvenes évek közepén halt meg. Aba Amadé nádor Gönczön, 1296. szept. 15-én kelt levelében róla már mint néhairól emlékezik.*
2 Kubinyi: Diplomatarium Hontense, I. 14. és egyebütt; de 1275-ben nem fordúl elő az ország főméltóságai közt. (Hazai Okmt. VII. 157. 159.)
3 Árpádk. új Okmt. XII. 479. 482.
4 Frankl: A nádori és országbírói hivatal, 159. 1.
5 «Judices in comitatu de Zemplin per dominum regem constituti.» (Árpádk. új Okmt. V. 59.)
6 Árpádk. új Okmt. X. 217.
Két feleségéről tudunk.* Fiai, kikről emlékezés történik, következők: Salamon, Dénes, László, Gyula és Péter. Leányai egyikét, a ki özvegy anyjával a zárdába vonúlt, Anná-nak hítták, a másik neve ismeretlen.
7 Az egyik az imént említett Buzád Ponit leánya; a másik – úgy gyanítom – Lipóczi és Nekcsei Demeter, királyi tárnokmester nővére, vagy legalább közel rokona volt. Gyanítom pedig onnét, mert Demeter tárnokmester védte Rénold nádor özvegyének és két leányának, az időben margit-szigeti apáczáknak jogait hozományára, illetve leánynegyedi jussokra. Hasonló minőségben járt el utóbb Gelet fia Miklós, ugyancsak Demeter tárnokmester veje. (Anjouk. Okmt. II. 246. 478.) Ily követelések érvényesítése első sorban a rokonokat illette. Különben Rénold nádor zempléni birtokai egy része Lipóczvár szomszédságában feküdt. (Fejér, CD. VIII, 3. 237.)
Mielőtt e gyermekeket sorba vennők, elmondjuk Andrásnak, Rénold nádor testvérének és fiainak végzetét.
András jól gazdálkodott Boztehen. Testvérei s a viszonyok által segíttetve, kisebb-nagyobb szerzeményekkel gyarapította a közös birtokot. Kezdett ellene a szomszédok féltékenysége ébredezni, minek egyik jelét látjuk abban, hogy Bajnai Péter eltiltja őt, «Beztuhi Andrást» és fiait Bajna vételétől és elfoglalásától.* De azért Bajna (Esztergom vármegyében) több más fekvőséggel (Saras, Vigmoon) András kezére kerűlt. – Leányairól is jól gondoskodott. Aglent-et előbb Miklós, a Katpán nemzetségből vette feleségűl, a kinek a frigyből Imre nevű fia született;* azután Oroszvári Csama. András úr ekkor még élt és jelen volt az ünnepségnél, midőn Aglent asszony rabszolgálója leányát a pozsonyi káptalan előtt Isten nevében szabadon bocsátotta. Jelen volt ez alkalommal András úr másik leánya is, Kene asszony, Oroszvári Tamás felesége (1293).*
1 Árpádk. új Okmt. X. 130.
2 Fejér, CD. VII. 3. III. 147.
3 Árpádk. új Okmt. V. 89.
Atyjok halála után a fiúk eltértek a becsület útjáról s azon országos rablókhoz csatlakoztak, kik a XIII. század végén s a XIV. elején törvénytelenségeik által a hazát a végromlás szélére juttatták.
Nevezetesen Boztehi András fia Miklós a Vech unokaöcscsét Zoárdot «rabló módjára» 400 márkáig megkárosította, míg özvegy anyja és testvérei: András, János és Beke pártolása által (ratione hospitalitatis) bűnrészeseivé lettek. Hasztalan idézte meg őket III. Endre király ismét és ismét udvarbírája törvényszéke elé: megjelenni konokúl vonakodtak, a miért makacsságban összesen tizennyolcz birság erejéig elmarasztaltattak. Az ítéletet az esztergomi keresztes vitézek hajtották végre, néhai Boztehi András birtokait elkobozván s a kárvallott Zoárdnak adván át, kit azokba törvényesen be is vezettek.*
4 Árpádk. új Okmt. X. 391. 393. 408.
Hogy azután András fiai fölhagytak volna az erőszakoskodással, alig képzelhető; hisz nem kell felednünk, hogy Csák Máté korabeli dolgokat beszélünk el, kivel András fiai egy húron pendűltek. De elvégre is a törvényesség győzött és se Bajna, se Vigmoon nem képezi tárgyát 117a Renold ivadéka osztozkodásának, sem András fiai nincsenek az osztozkodók közt. Mi lett belőlük? annak se jutottunk nyomára. Valószínűleg elvesztek, elzüllöttek a párttusák közben. Csakis egyről közűlök, Andrásról, hallunk teljes negyvenkét év múltán valamit. Miután az osztozkodás Rénold nádor fiai és unokái közt már bevégzett ténynyé vált, 1342. évi szeptember 1-én, tehát már I. Károly király halála után, kielégítik Rozgonyi László fia Péter és János fia László rokonukat, András fia Andrást, kivel eddig osztatlan állapotban (iure communi et indivisionarie) valának, a zemplén-megyei Dobodellel és husz márka dénárral. András és fia teljesen beérte ez aránytalanúl kicsi osztályrészszel,* mely a mondottak után inkább alamizsna, mint törvényes tartozásképen jutott nekik.
1 Anjouk. Okmt. IV. 242.
Ellenben Rénold nádor többi fia híven szított az Anjou-párthoz. Gyuláról, példáúl, tudjuk, hogy Károly Róbert király csehországi hadjáratában részt vett. Nevezetesen Katonbánya (Kuttenberg) ostrománál jelen volt (1304.), és alighanem elveszett, vagy legalább is fogságba kerűlt volna, mert a kirohanó ellenség már lováról levetette, ha szolgái más lóra nem segítik; a miért meg is jutalmazta őket.*
2 Anjouk. Okmt. I. 190.
László fiai: Boztehi Péter és János, a későbbi Rozgonyiak is nagy szolgálatot tettek Károly királynak, midőn Csicsva várát a lengyel határon a király hűtelenei ellen védték egy teljes évig és jó sikerrel, noha várnagyjok, Peres Miklós balkezét, négy atyjafia pedig életét hagyta ott.*
3 Ugyanott I. 405–9.
Általában véve Rénold nádor ivadéka, nevezet szerint az imént említett Gyula és Péter I. Károly király nagyon buzgó párthívei lehettek, minthogy a király szükségesnek találta fölmenteni őket mindazon kártevések feleletterhe alól,* melyeket az az Amadéfiak, Kopasz nádor és Petne fia Péter lázadásaik idején «a király szolgálatában» elkövettek és megtiltani az ország főbiráinak, hogy – az emberölés és birtokfoglalás kivételével – törvényt látni merészeljenek fölöttük.*
4 «Pretextu universorum damnorum, nocumentorum, destructionum villarum, confractionum ecclesiarum.»
1 Anjouk. Okmt. III. 154.
Később is részt vesznek ők a király hadjáratában. Így értesűlünk, hogy László fia, Péter és János fia László, kik már mind sűrűbben kezdik magokat Rozgonyiaknak nevezni, hamarosan szállanak a királyi hadba (1337). Részt vesznek 1340-ben Druget Vilmos nádorral a ruthén hadjáratban. 1347-ben Olaszországban táboroznak.*
2 U. o. III. 362. IV. 26. V. 143.
Magok közt is patvarkodik, az igaz, Rénold nádor ivadéka;* de ezen, enyém és tied fölött viselt harcznak határt szabott az 1339-ben megejtett végleges osztozás.*
3 U. o. III. 5.
4 U. o. III. 553.
Az osztozkodók valának: Salamonnak, Dénesnek és Lászlónak maradéka: János, Pál és Gergely, a Salamon fiai; Lambert, a Dénes fia, Lambertfi János és Desk, a Dénes unokái; Péter, a László fia és Jánosfi László, a László unokája.*
5 Gyulának, Rénold nádor vitéz fiának örökösei, t. i. fiörökösei nem maradtak; egy Anna nevű leányát ismerjük, ki 1325-ben margit-szigeti apácza. (Anjouk. Okmt. III. 206. 229. 235.) – Hogy Péternek, kit Amadé nádor 1296-ban Gyulával együtt nevez Rénold nádor fiának (Áprádkori új Okmt. X. 217. 223.), akár felesége, akár gyermekei voltak volna, arról nincs emlékezés.
Az osztozkodás tárgyát öt uradalom képezte: Csicsva, Rozgony, Szombathely,* Mány és Tuzsér.
6 «Prope civitatem Kaproncha, in banatu totius Sclavonić, circa fluvium Drave.» Tehát e Szombathely a már említett Szemefölde «inter Dravam et Plutyicham», melyet Rénold nádor fivérei, Károly és László Gutkeled István szlavon bánnak tett szolgálataikért kaptak. Ezen birtok miatt 1325-ben Rénold fia László két leánya: Margit, Szalaszegi László özvegye és Klára, a Dampninchai Chamaz gróf felesége vetekedtek. – Mindketten leánynegyedi illetőségük fejében követelték Szombathelyt, mely elvégre is Margitnak maradt. (Anjouk. Okmt. III. 170. v. ö. IV. 41. 70.)
A mányi uradalomhoz tartozának az (akkor) Esztergom vármegyében (ma Fehér megyében) fekvő: Bozteh, Gyarmat, Füzes, Kulud (ma Kuldó), Szent-Márton-Mány és Kápatelek, másként Egyházas-Kápa; Pest vármegyében: Zsidód (másként Zsidó-Egyháza), Apatelek, Görgeteg, Bod, Kéza és Bebech; Fehér vármegyében: 118Sorul. A csicsvavári uradalom Zemplénben, a rozgonyi Abaújban, a tuzséri a Tisza mellett Szabolcs vármegyében, melyet akkor nem ritkán Nyirvár-megyének is neveztek, feküdt.
A Salamon- és Dénes-ágnak együtt jutott a nagyterjedelmű mányi uradalom, melynek birtokosai azután is megtartották a Boztehi előnevet. A többi uradalmak a László-ágnak jutottak, melynek tagjai a Kassa közelében fekvő Rozgonyban telepűlvén meg,* Rozgonyi-aknak nevezték magokat; ők tehát a hazánk történetében előkelő szerepet játszott Rozgonyiak közvetlen ősei.
1 Anjouk. Okmt. V. 284.
A Rénold nádor ivadékának ezen, 1339. május 15-ikén megejtett osztozkodása, miután annak némely föltételeit előbb betölték, 1341 szeptember 25-én újra megerősíttetett és végrehajtatott.* Az erről kiállított okiratban előszámlált családtagok teszik lehetővé a következő családfa összeállítását:
2 Anjouk. Okmt. IV. 135.
Bertold.; Rénold de villa Boztyh 1221-ben homo regius, 1240-ben a kalocsai érsek procuratora.; Károly 1263. †; László 1263. †; Rénold nádor 1259–1291. 1. neje: Buzádi Ponit leánya 2. neje: Demeter tárnokmester növére (?), utóbb apácza.; András 1293.; Salamon 1274–1291.; Dénes 1274.; László 1274–1291.;Gyula 1296–1304.; Anna apácza. 1325.; Péter 1296.; N. és Anna 1326. apáczák.; János 1339–1344. homo regius.; Pál 1339–1341.; Gergely.; Lambert 1339–1341.; László. 1341.; János †1316.; Péter. 1316–1342.; Miklós †1366.; Klára 1335. 1335-ben Dampninchai Chamaz gróf neje 1340-ben özvegye.; Margit, Szalaszegi Pál özvegye 1335.; Péter 1333–1341.; Miklós 1341. Gál 1341. György 1341.; András 1341. de Bozteh.; Mihály 1341. de Bozteh.; Miklós. 1341.de Bozteh.; László 1339. de Bozteh; Péter. 1341. de Bozteh; Desk.1339. de Bozteh; László 1341. de Bozteh; János 1339. de Bozteh.; László 1316-ban gyermek, 1366-ban de Rozgony.; Anna Vörös Jánosné 1366. de Rozgony; János. 1342. Lőrincz. 1336–1341. Miklós 1341. de Rozgony; László 1366.; István 1366.; Simon (a későbbi országbiró) 1366. de Rozgony; Barnabás. 1341.; Mihály 1341. de Bozteh.; János 1341.; Miklós 1300.; András 1300–1342.; János 1342.;Beke 1293–1300.; Aglent, férjei: 1. Katpán János 2. Oroszvári Csama. 1293.; Kene, férje: Oroszvári Tamás.;
PÓR ANTAL.
