A brebiri Melith család czímere.
A brebiri Melith család czímere.
Csergheő Géza tagtársunk folyóiratunk jelen füzetében a Káta nemzetség czímeréről értekezvén, mellesleg érinti a brebiri Melith családot is; felhozza róla, heraldikai bizonyítékok által támogattatva, hogy valószínűleg e család is abból a Subich nemzetségből ered, melyből a Zrínyiek, mert ősi czímerük, a sasszárny, közös. Említi továbbá, hogy a Melith család későbbi czímerébe a kerék valószínűleg a Káta nemzetségbeli Csáholyi családdal való összeházasodás révén, az utolsó Csáholyi örökösnő emlékezetére, mint mellékjegy vagy bővítés kerűlt.
Ezen heraldikai okok alapján történt feltevéseket fényesen igazolja egy oklevél, melyet a Nemzeti Múzeumban lévő Kállay-levéltár őriz, hová szintén házasság útján a Melithek számos oklevele kerűlt.
A brebiri Melith családnak a XVI. század második felében élt férfitagjai, úgymint Melith Györgynek és nejének Csáholyi Annának, családja utolsó sarjának, fiai: István és Pál, továbbá unokatestvérök Melith Vid azon kéréssel járultak Rudolf királyhoz, hogy ősi czímeröket, úgymint a brebiri Melithekét és anyai részről a Csáholyiakét egyesítse, bővítse és czímerújításként adományozza nekik és utódaiknak, tehát az egész Melith családnak. Az oklevél szerint: …«ex speciali nostar gratia et munificentia antiquć ipsorum nobilitatis tam paternć familić Melyth de Bryber quam maternć familić videlicet Chaholiorum generationis insignia, in unum collecta et aliquantulum aucta ac illustrata ipsis, eorumdenque hćredibus et posteritatibus utriusque sexus universis iam natis et inposterum nascituris, adeoque universć familić Melyth de Bryber denuo clementer conferre dignaremur.» Ugyanekkor régi, II. Endre, IV. Béla, I. Lajos és Zsigmond 143királyoktól eredő okleveleiknek átírását és megerősítését is kérik a királytól.
Rudolf király 1580. február 24-én kelt fényes kiállítású oklevelében eleget tesz e kérésnek; megerősíti régi okleveleiket, egyesíti és pontosan leírja a Melithek és Csáholyiak czímerét. Az átírt oklevelek közt Zsigmond királyé 1412. évből a brebiri Melitheket egész határozottan a Subichok nemzetségéből (de generatione Subiciorum) eredőknek mondja. Ime tehát az egyik, heraldikai úton nyert feltevést oklevél is bizonyítja.
A két családnak egyesített czímerét az oklevél ekkép írja le: Vörös mezőben zöld halmon koronás, szárnyas angyal, hosszú kék ruhában, mellén keresztbe tett vörös stólával, karjai meztelenek, lábai keresztbe vannak téve, kinyújtott jobbjában arany koronát tart, melyből két fekete sasszárny emelkedik ki (a Subich nemből eredő Melith család czímre), a korona alatt arany félhold és ez alatt arany csillag; baljával egy fa kocsikerékre (Csáholyi czímer) támaszkodik. Sisakdísz: két fekete sasszárny között, melyeknek egyike a félholddal, másika a csillaggal van megrakva, kinövő angyal. Takaró: arany-vörös, arany-fekete. Az oklevél szavai szerint: «Scutum videlicet militare erectum, purpurei seu rubri coloris, cuius fundum viridis monticulus occupat, cui sub humana effigie angelus in veste oblonga et cślestini coloris lucida, stola rubea informam crucis a collo per pectus defluente prćcinctus, sparsis crinibus, corona regia insignitis, alis discoloribus, visuque delectabilibus expansis, brachiisque nudis prominentibus et pedibus in formam similiter crucis positis insistere, manuque sinistra rotam currus ligneam, dextra vero in dextrum scuti latus extensa coronam auream cum eminente ex illa duplici ala aquilina nigra tenere, subtus vero coronam lunć sphćra media et sub ea stella, utraque aurei coloris ordine posita esse conspiciuntur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam regio diademate alterum angelum inter duas nigras alas aquilians hinc luna, illinc stella radiante ornatas, umbilicotenus conspicuum, priorique per omnia similem proferente ornatam. A summitate vero sive cono galće laciniis seu lemmiscis hinc aurei et rubri, illinc aurei similiter et nigri colorum in utramque scuti oram defluentibus, illudque decenter exornantibus».
Az oklevél szövege hivatkozik az elején lefestett czímerre, mint a melylyel ez a leírás teljesen megegyező. A czímer kifestése azonban a könyvalakban kiállított díszes diplomából elmaradt.
E nagyérdekű oklevél, melynek a Brebiri Melith-czímer utolsó alakulásának pontos leírását köszönjük, teljesen igazolja azon feltevéseket, melyekkel Csergheő Géza említett czikkében találkozunk. Az összehasonlító heraldika diadalát látjuk benne, mely szerencsésen keresztűl vitt combinatiókkal gyakran oly eredményekre képes vezetni, melyekre oklevelek, ha ugyan a jó szerencse megőrizte számunkra, vezetnek; s hogy a heraldikára alapított combinatiók a legtöbbször nem puszta feltevések, a jelen esetben okleveles alapon kimutatható.
F.
