A czímerkérdés a magyar államjog szempontjából.
A czímerkérdés a magyar államjog szempontjából.
Báró Jeszenszky Bélától e czím alatt igen érdekes közlemény jelent meg az Egyetértés ez évi szeptember 27-ki számában, mely a magyar államczímer kérdésének mai állásával foglalkozva, ahhoz figyelemre méltó közjogi megjegyzéseket tesz. A kérdés heraldikai részének különböző fázisai és megoldása ismeretesek e folyóirat olvasói előtt; s ismeretes az 1874-iki legfelsőbb rendelet intézkedése, mely Magyarország, 142a társországok (Dalmácziát is ideértve), a régi Erdély és a separatum corpus jellegével bíró Fiume czímereit közös czímerpajzsban egyesítve tette a magyar állam jelvényévé. Ez az összetett czímer lépett az előbbi magyar állami czímer helyébe, melynek használata ezentúlra az anyaországot egyedűl érintő esetekre korlátoztatott. E mellett az 1868. 30. t. cz. által a társországok részére külön czímer lett megállapítva, melyet saját belügyeikben országos czímerűl használhatnak. Mennyiben felel meg az összetett czímer használata s e czímer egyes alkatrészeinek az anyaország s a társoszágok külön czímereiűl való kiszakítása az egységes magyar állam eszméjének, ez tisztán államjogi kérdés, melyhez a heraldikának nincs köze; de ahhoz igen is van, hogy az egyszer czímertanilag és közjogilag megállapított czímerek használatában a következetesség ne csak heraldikai, de államjogi tekintetben is megtartassék. Ez államjogi következetességet látjuk megsértve a minisztertanács legújabb, f. évi június 20-án kelt megállapodásában, mely midőn a magyar czímerkérdésben az országgyűlés elé terjesztendő törvényjavaslat számára Magyarország s a magyar szent korona országai czímereit megállapítja s azok használatának elveit körvonalozza, ama három miniszterium számára, melyek hatásköre a társországokra nem terjed ki, nem az összetett állami czímert, hanem az egyszerű magyar országczímert készűl hivatalos jelvényűl kijelölni. A magyar államjog szempontjából, mely egységes királyi hatalmat s annak legfelsőbb közegéűl egységes állami miniszteriumot ismer, ez intézkedés a legnagyobb mértékben hibás és végeredményben az államegység eszméjének gyöngyítésére vezetne. Az államjogi formák körűl elkövetett ilynemű hibák sokkal fontosabbak, mint az első pillanatra látszik, s báró Jeszenszky Béla nagy szolgálatot tett az ügynek, midőn előre figyelmeztet arra a nagy óvatosságra, melyet az új czímer-törvény szerkesztése igényel. Épen ezért, bár czikke a czímerkérdéshez heraldikai szempontokból újat nem nyújt, szükségesnek láttuk arról mégis e szakfolyóirat hasábjain megemlékezni. Egyik megjegyzését azonban nem hagyhatjuk észrevétel nélkül. Közleményének második részében megemlékezett az említett megállapodás ama részéről, mely szerint a király nevében kiadott okmányokon szívpajzsul az uralkodóház magánczímere alkalmazandó. Jeszenszky az itt föltételezett alaki különböztetést alkotmányellenesnek s így a szívpajzs használatát vagy minden esetre kiterjesztendőnek vagy egészen mellőzendőnek véli, amiben igaza van; nincs okadatolva azonban az az intése, hogy ha az országgyűlés ily intézkedést akar törvénybe igtatni, «jól vigyázzon, melyik czímert proklamálja a királyi család jelvényeűl». Nem reflektálva ama felfogásra, mely a közös hadseregnél jelvényűl használt kétfejű sast az uralkodóház czímeréűl kívánja tekinteni s tisztán heraldikai szempontból tekintve a dolgot, úgy véljük, hogy az országgyűlés részéről itt választásnak helye nincs. Az uralkodóház czímerének csak egy alakját ismerjük: a habsburgi oroszlánból, az osztrák pólyából és a lotharingiai haránt-gerendából összetett czímert, melyet az uralkodóház tagjai, mint a Habsburg-Lotharingiai család sarjai családi czímerükül használnak. (Ettől meg kell különböztetni az összetett czímert, mely az uralkodóház tagjait ausztriai főherczegi és magyar királyi herczegi méltóságuk jelvényeűl illeti meg.) Az uralkodó, mint ausztriai császár, a kétfejű sas mellére alkalmazva használja e czímert – s ez egyúttal az osztrák császárság czímere is; – mint magyar királynak, a királyi czímerben természetesen a császári sas nélkül kell azt használnia. És így az alternativa, a mitől Jeszenszky fél, hogy «vagy jóváhagyjuk, hogy a közös hatóságok osztrák jelvényt használjanak, vagy elismerjük, hogy a magyar czímer szívpajzsát a szövetséges császári állam czímere képezi» – ez az alternativa egészen elesik. A Habsburg-Lotharingiai czímernek szívpajzsul alkalmazása semmi összefüggésben nincs sem a közös hadsereg jelvényének, sem a monarchia közös czímerének kérdésével, melynek, ha egyszer megoldásra kerűl, csakis egy megoldása lehet: a magyar állami czímernek és az osztrák császárság czímerének külön pajzsokban, saját koronáik alatt egymás mellé való helyezése.
–RR.
