Szeged czímerei.*

Teljes szövegű keresés

186Szeged czímerei.*
* V. ö. ugyanezen tárgyról «Szeged város czímere és pecsétje» cz. közleményt. Turul 1884. 172. 1.
Szerk.
(Négy pecsétrajzzal.)
Szeged város czímerével először Jerney foglalkozott behatóbban, a kinek önálló kutatáson alapuló véleménye szerint Szeged ősi czímerét egy sas képezte.* Podhraczky ellenben, a ki ezen kérdéssel szintén foglalkozott, a város mohácsi vész előtti czímeréűl a bárányt tartotta,* a mely állat Jerney szerint a szomszédos Dorosma község czímere volt. Varga Ferencz, a ki a város történetének megírásánál a czímerkérdést sem mellőzte,* Jerneynek Szeged czímerei- és pecsétjeiről írt összes állításait magáévá tette, s ez által azon kényelmes helyzetbe jutott, hogy a kérdésnek minden behatóbb tanúlmányozását mellőzhette.
1 Jerney J.: Szeged városában levő esztendőszámi felírásnak magyarázata. 1829. 31. l.
2 Tudományos Gyűjtemény. XII. Ért. 90. 1.
3 Varga F.: Szeged város története. 1877. I. köt. 111–119. 1.
A ki azonban Jerney állításait szorosabb felülbirálat tárgyává teszi, azt fogja találni, hogy az ő dolgozatába számos hiba csúszott be. A hibák sorozata ott kezdődik, a hol a városnak 1719. évi kiváltságlevelével nyert czímerét ismerteti, a mely egészen megegyez a mai czímerrel. (I. ábra.) A kiváltságlevél szavai szerint ez a czímer egy, a Tisza medréből kihalászott pecséttöredék után készült, a mely állítólag 1200-ból való volt. (II. ábra.) Jerney sokalta az 1200 évet, s azt az inkább hihető theoremát állította fel, hogy azon pecsét, melyet a folyóból állítólag kihalásztak, s a melyet a bécsi udvari kanczelláriának megujítás végett a szegediek annak idején bemutattak, nem 1200-, hanem 1500-ban készült, a mit Varga is elfogad. De a ki a pecséttöredék czímerét közelebbről megvizsgálja, azt fogja találni, hogy az annyira modern készítmény, hogy csakis a török hódoltság kora utáni időből származhtik.
Hogy e czímer,* melyet különben a város ma is használ, nem középkori s egyáltalán nem is történelmi eredetű, hanem egy egészen önkényűleg készített hamis pecsét alapján csúszott be III. Károly király 1719. évi kiváltságlevelébe, azt e sorok írója mutatta ki első ízben, s ezt nem sokára a város másik történetirója, Reizner János is elismerte.*
Szegedi Hiradó: 1887. 171. sz.
2 Reizner János: A régi Szeged. 1887. II. köt. 166. 1.
Szeged régi czímeréről nemcsak tényleg nyilvánúlt, de valóban nyilvánúlhat is többféle vélemény. Ennek egyszerű oka az, hogy a városnak nincsenek meg az első és legrégibb szabadalomlevelei, vagy legalább monografusai még nem kutatták fel azokat. Ily viszonyok között a régi pecsétek sphragistikai adatihoz kellett fordulni, a miknek nyomán csak annyi tény, hogy a városnak 1490. évi (III. ábra) és 1691. évi (IV. ábra) pecsétjein a sast, vagy mint Reizner véli, a pelikánt használta czímer gyanánt. Az egymagában álló sas vagy pelikán 187volt tehát a város ősi czímere, a mi arra mutat, hogy ezt a czímert Szeged vagy azzal a királyi oklevéllel nyerte, a mely által bizonyos – ma még ismeretlen, – időben városi rangra (civitas) emeltetett, vagy önkényűleg vette azt használatba még akkor, a mikor a királyok czímereket még nem is osztogattak.
A város czímerének kérdésében ma már határozott haladást jelez az a körülmény, mely szerint a mai napig is használatban levő czímer ősrégisége és középkori eredete teljesen meg van döntve. Szeged imént említett monografusa, Reizner is elismeri, hogy az 1200-, vagy 1500-as évszámmal ellátott pecsét (II. ábra) hamis, és így csak csodálkozhatunk azon, hogy miképen lett a múlt század elején a kanczellária ezen pecsét által oly csúful rászedve, hogy az a III. Károly király által 1719-ben kibocsátott privilegiumban hiteles pecsét gyanánt ismertetett el s az ekkor adományozott új czímer is annak nyomán lett szerkesztve?
Ezen kérdésre a feleletet az illető kor adja meg. Szeged a török uralom alatt királyi város (civitas) volt. A török hódoltság idejében ezen jellegét elvesztette, s midőn a hódoltság kora elmúlt, ezt minden áron vissza akarta szerezni. Régi szabadalomlevele, a melylyel a középkorban városi rangot nyert, valószínűleg elveszett, sőt nagy a valószínűség, hogy ilyennel nem is bírt soha. Az egyéb, szabadalmakat magukban foglaló Endre, Béla, Zsigmond és Mátyás királyoktól nyert oklevelek mellett tehát szüksége volt a városnak egy oly régi pecsétre is, a mely egyrészt a királyi város jellegére valló felírással bírjon, másrészt pedig oly czímert tüntessen fel, a mely Szeged egykori birtokaira s ezen kívül a királyi házhoz való állandó hűségére vessen világot.
Így koholták a szegedi ősök a múlt század elején azt a pecsétnyomót, a melyen a «Regiae Civitatis» felírat a városnak egykori királyi városi jellegét, a felezett kétfejű sas az uralkodóház iránt való hűséget, a pajzssisak feletti bárány pedig a dorosmai puszták tulajdonjogát volt hivatva bizonyítani. (II. ábra.) Ezen pecsétre azután rávéstek egy réginek látszó évszámot, a mely valószínűleg «1500» akart lenni, s ekkor előálltak vele mint olyannal, a mely még a mohácsi vész előtti időkből való s a melyet a halászok a Tiszából véletlenül fogtak volna ki.
Ez a története a hamis pecsétnek, mely utóbb rendeltetését egészen teljesítette. A királyi kanczelláriának ugyanis e pecsét a szabadalomlevelekkel együtt bemutattatván, ott annak hitelessége ellen semmi kétség sem merült fel, s a kanczellária nagyon méltányosnak találta, hogy a város kérelme teljesíttessék. III. Károly király 1719-ben kelt privilegiumával Szegedet ennek következtében szabad királyi városi rangra emelte, s a szabadalomlevélben a hamis pecsét czímeréhez hasonló czímer használatának jogával ruházta fel a várost. Azóta Szeged mindig ezt a czímert használja.
Nem lehet azonban tudni, s a város újabb monografusa, Reizner J. sem ad erre nézve kellő felvilágosítást, hogy ezen hamis pecsét, a mely mint említők, a czímer pajzssisakján feltűntetett bárány alakjával a dorosmai pusztáknak Szegedhez való tartozását volt hivatva bizonyítani, a múlt század közepén a kun puszták iránt folyt per folyamán mint bizonyíték valóban igénybe vétetett-e és mily sikerrel ? Úgy látszik, hogy ez nem történt meg, bizonyára azért, mert a locális érdekeltség a pecsét és a rajta levő czímer hitelességét könnyen kétségbe vonhatta volna.*
1 Dudás Gy.: Kritikai jegyzetek Szeged történetéhez. (Szeged. 1888.) 43.
De bármiként történt a dolog, kétségtelen, hogy a város jelenlegi czímere a XVIII. századbeli hamisítványok egyik legérdekesebb példányát reprćsentálja. S érdekességét növeli az, hogy a készíttetőket vezérlő tendenczia egészen czélt ért; a hamis czímer királyi hitelesítést nyert; és Szeged czímere, mint ilyen, bizonyára egyedül áll a magyar városok, czímerei között.
DUDÁS GYULA.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages