L’art héraldique par H. Gourdon de Genouillac. (Páris, Maison Quantin ed., 1890. 8-r. 292 l.)
L’art héraldique par H. Gourdon de Genouillac. (Páris, Maison Quantin ed., 1890. 8-r. 292 l.)
A franczia könyvpiacon nemrég egy czímertani kézikönyv jelent meg H. Gourdon de Genouillactól, a ki a franczia heraldikusok közt igen előkelő helyet foglal el. Gourdon de Genauillac negyven év óta műveli e tudományágat, számos jeles munkát írt, s ezek egyike, a Grammaire héraldique 1853 óta több kiadást ért. Szóban forgó műve, a L’art héraldique a Quantin-féle Bibliothčque de l’enseignement des beaux-arts vállalatban látott napvilágot, mely hat évi fennállása alatt egész könyvtárt adott ki könnyed modorban írt kézikönyvekből a szépművészetek és azzal összefüggésben álló tudományszakok minden ágából. Mint a vállalat valamennyi kiadványa, e kötet is első sorban a szépművészetek érdekeit szolgálja, innen czíme: a heraldikai művészet; s e czélt nem annyira tudományos, mint inkább gyakorlati igények szemmeltartása mellett oly módon iparkodik elérni, hogy a művészettel és műiparral foglalkozókon kívül a nagy közönség kezébe is alkalmas kézikönyvet adjon. Francziaországban, a hol a czímerek teljesen elveszték értéküket s csak dekoratív szempontból bírnak jelentőséggel, e felfogás jogosúltsága kétségen kívül áll; de azok, a kik a heraldikának a műtörténet melléktárgyául való tekintését szakuk lealacsonyításaként fogják fel, azok sem ignorálhatják ez irányt, mely a tudományág perspektíváját elvitázhatatlanúl óriási módon kiszélesíti.
A díszes kiállítású, rajzokkal bőven ellátott, terjedelmes kötet mindenekelőtt a czímertan alapelemeit ismerteti, röviden, de világosan és érthetően; érdekes képét adja a czímeralakok fokozatos fejlődésének az egyszerű heroldfiguráktól kezdve addig a pontig, midőn a külvilág és a képzelet világának alakjai népesítették be a czímerpajzsokat; betűrendes jegyzékbe foglalja a czímerek alkatrészeinek nomenklatúráját, ismerteti a czímerek külső diszítéseit; a koronát, sisakot, sisakdíszeket, takarókat, rendjeleket stb. s a rang, méltóság, egyházi és világi állás és foglalkozás különböző jelvényeit, melyek a monarchikus Francziaország czímereinél nagy szerepet játszottak. A városi czímerek, 96melyek az egymást felváltó államalkatok alatt folytonos változtatásoknak voltak kitéve, hasonló jelentőséggel bírván, ezeket is külön fejezetben ismerteti. Ez ez első négy fejezet tartalma, a munka szoros értelmében vett heraldikai része. A következő három fejezet összefüggő részt képez, s a heraldikának a művészetben való szerepével foglalkozik, s mint t. i. az a középkor építészeti emlékein, a ruházaton, a pecséteken, érmeken stb. gyakorlati alkalmazást nyert. A bevezetésben hangoztatott elvek és maga a vállalat jellege után ítélve e részben kellett volna a munka irányának kulminálni; de bár sok érdekes dolgot mond el benne a szerző, egészben véve meg kell vallanunk, hogy várakozásunkat nem elégíti ki teljesen; ahhoz a gazdag anyaghoz képest, melylyel a feudális Francziaország emlékei e szempontból kinálkoznak, kissé röviden talált ez érdekes műtörténeti kérdéssel végezni. Külön fejezet van szentelve Francziaország régi czímerének a liliomnak, melynek fejlődési története szintén egyike a franczia heraldika legérdekesebb thémáinak; ugyanitt foglalkozik a sassal, az oroszlánnal és leopárddal, a kereszttel és a heraldika egyéb gyakoribb alakjaival. Ez utóbbiaknál már az összehasonlító czímertan mezejére csap át, de úgy ebben, mint az angol, német és többi nemzetek heraldikáját tárgyaló következő fejezetben megleheetős felületességet árul el. Ez utóbbi fejezetben tulajdonképpen csak az illető országok és uralkodóházak czímereit ismerteti. Hogy hazánkban itt nem jutott hely, azt annál inkább felróhatjuk, mert a japániakról megemlékezik, idézve a Bibliothéque Nationale-ban létező japáni czímergyűjteményt; sőt még a bosnyák czímerkérdést is eldönti, egy soha nem ismert czímerrel, (vörös mezőben ezüst félhold és nyolczágú csillag), ajándékozva meg az «új királyságot». E résznél többet ér az utolsó fejezet, mely a heraldika glossariumát adja s a függelékül csatolt bibliografiai repertorium.
Apróbb hibáitól eltekintve külömben teljes elismeréssel nyilatkozhatunk e munkáról. Bár franczia adatok alapján a franczia közönség számára van írva, nálunk is hasznát veheti az, a ki hosszabb tanulmányok nélkül akar megismerkedni a heraldika alapelemeivel, s alkalmas rövid magyar kézikönyv hiányában, (mert báró Nyáry Albert nagy munkáját ilyennek nem tekintjetjük), a külföldi irodalomra van utalva.
–RR.
