Az Apaffyak, Rhédeyek és Wesselényiek legrégibb ismert czímerei. (Adalék Erdély heraldikájához.)
Az Apaffyak, Rhédeyek és Wesselényiek legrégibb ismert czímerei.
(Adalék Erdély heraldikájához.)
(Adalék Erdély heraldikájához.)
Egyes czímer valódi értéke manapság a megállapított használat szerint ítélhető és határozható meg.
Történhetik ugyan, hogy egyes czímerek művészi és művelődéstörténeti szempontból felkölthetik figyelmünkat a nélkül, hogy bebizonyítani tudnók: használta-e tulajdonosa vagy 84nem? de az ilyen czímerek száma azokhoz képest, melyek ezen művészi momentumokat nélkülözik, oly elenyészőleg csekély, hogy azok csak az általános szabályok kivételeinek tekinthetők.
Hogy valamely család czímerében királyi adomány folytán pólyát vagy medvét volt-e jogosítva viselni, ez heraldika-történeti szempontból legtöbb esetben mellékes dolog, változik azonban a helyzet, ha bebizonyítható, hogy ezen adományozott czímer a család egy vagy több tagja által tényleg is használtatott.
Ezen megjegyzések előrebocsátása azért sem volt felesleges, mert sokan vannak, kik nem tudják, hogy sok oly adományozott czímer létezik, melyet sem az adományos, sem utódai nem használtak; de viszont tekintélyes azon czímerek száma is, melyeket oly családok vagy azok egyes tagjai használtak, – állandóan vagy kivételesen, – melyek ennek használatára jogosítva nem voltak. Tévedés volna az újabb heraldikai kutatás szempontjából az első pont alá eső czímereknek kiváló fontosságot tulajdonítani, de még nagyobb tévedés volna az utóbbiaktól az őket megillető fontosságot megtagadni. Ezeket, valamint bárminő czímer-változatot akár jogosan, akár értelmetlenségből származott, megilleti a kellő figyelem, mert nem tudhatjuk előre, hogy talán épen azon czímer, mely valamely nagy horderejű állításunknál szolgálna bizonyítékul, nem csak abusus folytán használtatik-e?
Azonban a változatoknál való kutatásoknak is megvannak bizonyos határai, nehogy az anyagok felhalmozása által inkább zavart idézzünk elő, mint egyes kérdéseket tisztázzunk, gondos bírálat szerint kell váltogatnunk azokat, tekintetbe véve a pecsételő személyiségét, a pecsét ismétlődését, az oklevél fontosságát, sőt a pecsét művészetét is, stb. stb.
Ha összehasonlítást akarunk tenni az újabb s a csak nehány évtizeddel ezelőtt kiadott czímer-könyvek között, meggyőződünk, hogy ez újabb kiadványoknál úgy nálunk mint külföldön, a fentebb kifejtett elvek szerint járnak el, ezekben sok oly czímereket találunk, melyeknek uralkodótól történt adományozása nem bizonyítható be, melyeknek színei ismeretlenek, sisakdísze hiányzik, s ezekre fektetik a fősúlyt, mert ezek többnyire a legrégiebbek s legérdekesebbek. Ez irány követése az „Alter Siebmacher” korában vagy sokkal későbben is lehetetlen volt, mert az ismeretlen színezésű sisakdísz nélküli czímerek, alapítványi helyek, egyházi lovagrendek s kamarási méltóság megnyerése végett összeállított ősi próbáknál, családi czímerkönyveknél, albumoknál nem voltak használhatók s így a gyűjteménybe fel nem vétettek. A régibb czímerkönyvek magánérdekek, hiúságok kielégítése végett állíttattak össze, nem pedig a tudomány szolgálatára. Ez a különbség a régibb s újabb kiadványok között.
A meddig tudomány és művészet fennállanak, addig a heraldika is mindig elfoglalja az őt megillető helyet s noha némelyek a heraldikát «holt tudománynak» tekintik, mely leélte magát, de akkor is ez oly halott, melynek még van ereje és hatalma éltetőleg és felvilágosítólag hatni és működni.
Az új heraldikai iskola Magyarországon mindenek előtt azon igyekszik, hogy a heraldikát – nem tekintve többé értéktelen játékszernek – valódi szabályaira és törvényeire visszavezesse s az így újjá alkotott tudományt öntudatos, tehetséges működésében, mint biztos tanácsadóját, munkatársát felhasználja. Ezen feladatot és czélt írta fel az új iskola zászlójára.
* * *
Az Apaffy czímer – úgy a mint azt Apaffy Mihály erdélyi fejedelem pecsétein és pénzein látjuk, – egyike azon kevéssé ízléses czímereknek, melyek az újabb származás bélyegét viselik magukon. E czímert használta a család kihaltáig.
Reichenau: «Siebenbürger Adel» című művében (Siebm. IV. kt. 12. füz. 15. tb.) nem mulasztotta el az alkalmat, hogy ezen ismert czímert, a pallossal átszúrt sisakot, a zöld alappal s gyümölcsös szőlőtőkével együtt, aranyszegélyzetű tojásdad paizsban, mint az Apaffyak ősi czímerét (1285-ből!) be ne mutassa.
Már egy korábbi alkalommal megjegyeztem, hogy az Apaffyak ezen czímere, ha nagyon korai, a XVI. század elejéről, legjobb esetben a XV. század végéről származhatik, e kort megelőzőleg az Apaffyak más czímert használhattak. E feltevésemet az «Országos levéltár»-ban történt legújabb kutatások igazolták, a mennyiben Nagyfalvai Apaffy Ferencz 1493. ápr. 6-án (D. o. 19989) következő czímerrel pecsétel: haránt helyezett pallos, melynek pengéjét nyugvó* nap sugarai látszanak megvilágítani.
A nap a paizs jobb felső sarkában «kelő»; középen «déli»; balra «nyugvó». Ugy hiszem, hogy az Apaffy czímer szerkesztője előtt ezen finom megkülönböztetések ismeretesek lehettek.
85Gyaníthatólag a nemzetség egy tagja e czímert valamely alkonyatkor elkövetett hőstettért nyerte.
A jelképes czímerek a korcs heraldika* termékei. Ezek külföldön a XV. század végén, de nálunk már ugyanezen század elején lépnek fel. Bármennyire ellenkezik is ezen jelképezés a klasszikus heraldika szellemével, de lételét nem tagadhatjuk, mert tényleg létezett s mint kedvelt irány, számban szaporodva, napjainkig fentartotta magát.
A korcs heraldika össze nem tévesztendő a «Zopf» heraldikával. A korcs jelző csak a valódi, a minta heraldikától való megkülönböztetésére szolgál s e korból nagyon sok szép czímer származik. A Grünenberg-féle hírneves czímerkönyv is részben a korcs heraldika termékének tekinthető.
Ezen jelképezést idők folytán többé-kevésbbé jó eszmén alapulva legtöbb esetben ízléstelenűl, gyakran nevetségesen alkalmazták, az Apaffyak ezen jelképes czímere eszme és kivitel tekintetében egyike a legsikerültebbeknek.
Azonban ezen czímer megismerésével az Apaffy czímerkérdés még nincs véglegesen megoldva, mert miként fentebb jeleztü, e czímer jellege a XV. századra utal, s ezt megelőzőleg más czímert kellett használniok.
Ki fáradságot vesz magának összehasonlítást tenni ezen 1493-ból származó legrégibb s az általánosan használt későbbi Apaffy czímer között, azonnal észre veszi, hogy az újabb a régiből fejlődött. A haránt helyezett pallos mindkettőben megvan, a sisak a nap sugaraiból képződött.
* * *
A «Turul» 1883. I. és 1886. II. füzeteiben két czímer van közölve. Az első egy lengyel czímerkönyv* után, másik hasonmása a Mátyás király által 1466-ban Nagyrhédey János stb., részére adományozott eredetinek. A kitűnő történeti nevek, az ábrázolás szokatlan újszerű volta, azonnal nagy mértékben fölköltötték a kutató figyelmét. Azonban ezen érdekeltség nem volt oly teljes, minő más körülmények között lehetett volna s nem elégítették ki teljesen. Miért? Mert a két czímerről még kevéssel ezelőtt az volt meggyőződésünk, hogy noha joggal illették az adományozottakat, ezek azokat sohasem használták. Most e két czímerre mint olyanokra hívom fel az olvasók figyelmét, melyek tulajdonosaik által tényleg is használtattak.
Bartosza Paprockiego Herby Rycerstva Polskiego etc.
Szólok először a Rhédey czímerről, noha a Turul elébb a Wesselényi czímert közölte. Ennek leírása: kék paizsban két egymással szembeszökő veres oroszlán, melyek első karmaikkal közösen egy kosfejet tartanak. Ezen czímerrel pecsételt 1469. márczius 3-án Rhédey János erdélyi alvajda, kétségtelenűl mag az adományos, az adományozás után alig három évvel. A Rhédey czímerkérdés – bármily becses legyen is különben ezen legújabb adat – ez által csak szövevényesebb lett, mert ennek következtében a család egyes tagjai által különböző időben használt czímerváltozatok száma hétre szaporodott.
A «Magyar nemzetségi zsebkönyv», mely a leghitelesebb források után dolgozott, a Wesselényi czímert következőleg írje le: «kék mezőben szemközt fordult koronás syrén, balra hajló hal-farkkal, jobbjában zöld száron három vörös rózsát tart, balját csípőjére teszi. Sisakdísz a kinövő paizsalak.»
Sajnálatunkra nem találjuk itt a forrást idézve arra nézve, hogy e czímer mikor s kitől adományoztatott? Miután azonban a Zsebkönyvben a jelmondat is idézhetik, a paizstartók is leiratnak, ez alig lehet más, mint azon bárói czímer, mely Wesselényi István hadadi bárónak († 1734. ápr. 28.) adományoztatott, erre utal a báró Wesselényiek mai napig használt czímere, melyben a paizsalak a fentebb leírt syrén.
A Wesselényiek azonban legalább a XVII. század első éveitől kezdve, koronás, haltestű, felkunkorodott farkú kutyát vagy oroszlányt használtak paizsalaknak, néha hullámzó paizsláb (folyó) fölött, mely első lábaival három, száras, leveles rózsát tart. Sisakdísz a paizsalak. Ezzel pecsétel W. Ferencz 1602-ben, ugyancsak W. Ferencz, a nádor 1642-ben. A Zichy Albumban* Wesselényi Ferencz czímere 1649-ből – tehát három évvel grófi rangra emelése után – kékben, a kutya koronás, balra fordúlt griff-fejjel, kék-arany és vörös-ezüst takarókkal.
Wesselényi Ferencz 1663-ban ismét az elébb leírt czímerrel pecsétel; tehát a grófi rangra emelése után is használta az 1649-ki régi pecsétnyomót. Hasonló esetek előkelő egyéneknél Magyarországon gyakoriak.
Annál meglepőbb volt reánk nézve, midőn a «Turul» említett számában Wesselényi Ferencznek 1576-ból következő czímerét találtuk: a paizsláb felett, melyben egy hal van, egy kutya felfelé kanyargó halfarkkal nyakánál fogva egy gyökértelen fatörzshöz van lánczolva. Sisakdísz: három strucztoll. A kétely melylyel e czímert fogadták, nem volt jogosított, mert hogy e czímert Wesselényi Ferencz erdélyi kincstárnok s 1590. ápr. 7-étől lengyel indigena valóban használta; bizonyítja a Tarnóczy-féle gyűrűgyűjtemény egy darabja, melynek saphirjában F. W. kezdőbetűkkel a lengyel czímerkönyvben levőhöz teljesen hasonló czímer művészi vésete látható, csupán a paizsláb a benne levő hallal maradt el, talán tér hiányból. (Mellékesen megjegyzem itt, hogy a hal elmaradása 86nem lényeges,mert oly czímereknél, hol a víz kivételesen, nem hullámos, hanem egyenes vonalak által jeleztetik, a hal csak a víz szabatosabb feltüntetésére szolgál.)
A legrégibb eddig ismert Wesselényi czímer tehát az, melyet a «Turul» 1883-ki I. füzetében közölt. S miután az a lengyel czímerkönyvben közölt. S miután az a lengyel czímerkönyvben 1576. évszámmal van jelölve, holott Wesselényi Ferencz a lengyel indigenatust csak 1590-ben nyerte, hanem az általunk eddig ismert legrégibb nemesi czímere volt, mely az 1582-ben bekövetkezett bárói rangemelés alkalmával javíttatott s melyet 1602. évtől okleveles bizonyítékok szerint használtak.
CSERGHEŐ GÉZA.
