MESE-E VAGY VALÓSÁG?
MESE-E VAGY VALÓSÁG?
A heraldikai és genealogiai társaság elnöke beköszöntő beszédében e társaság czéljául többek közt azt mondotta ki, hogy «hirdetni, gyarapítani és terjeszteni akarjuk a kritikailag tisztázott valót».
E czél elérését akarom előmozdítani ezen dolgozatommal, a melyben az állítólagos Micz bánnak egyszerre született hét fiáról szóló elbeszélést és az ezen elbeszéléshez csatolt magyarázatokat kritikai vizsgálat alá veszem.
A kérdéses elbeszélés e folyóirat olvasói előtt ismeretes. Mellette, mint azt a Turul 1890. évf. I. füzetében kimutatták, csaknem háromszázados hagyomány tanúskodik.
A hagyomány maga szintén kútforrása a genealogiának; sok helyt zavart okoz ugyan a személyek, idő, hely fölcserélése által, de másutt meg útba igazít. Elvetni tehát a hagyományt épen csak azért, mert hagyomány, nem lehet.
Ámde sehol nagyobb elővigyázat nem kell a hagyomány fölhasználásánál, mint a genealogiában, mert sehol könnyebben nem hamisították meg a hagyományt, mint a családok származásának előadásában.
Az állítólagos Miczbán hét fiáról szóló hagyományt pedig még a közönségesnél is szigorúbb vizsgálat alá kell vetnünk.
És pedig először azért, mert szokatlan, rendkívüli dologról tudósít. – Annak eldöntése, hogy születhetik egyszerre egy anyának hét gyermeke és az mind életben marad? tulajdonkép az orvos- és természettudomány dolga. De az bizonyos, hogy a történettudós előtt az ilyen eset rendkívüli, szokatlan dolog számba jön.
Rendkívüli eseményt pedig a történettudós csak akkor fogadhat el valónak, csak akkor hirdetheti azt megtörténtnek, ha azt a hitelesség minden kellékével bíró tanúk bizonyítják.
Másodszor azért szükséges e hagyományt a közönségesnél szigorúbb vizsgálat alá vetnünk, mert teljesen, szóról-szóra megegyező elbeszélés fordul elő a német irodalomban is. Bruschius nevű író Altorfi Isenbert német gróf Irmentrud nevű nejéről teljesen, ismételjük: szóról szóra megegyező esetet mond el; a különbség csak a névben és a számban van, mert szerinte Irmentrud nem 7, hanem 12 fiút szült egyszerre.* Már pedig tagadhatatlan, hogy a mesék vándorolnak, s a hogy egy kis alkalom nyílik reá, más személyekre is átviszik. Csak kétségbevonhatatlan hitelű tanúk biztosíthatnak bennünket arról, hogy az állítólagos Miczbán hét fiának eseténél nem a német mesét alkalmazták.
Beyerlinck: Theatrum vitae humanae. III. k. 150. 1.
Hitelre méltó-e tehát az állítólagos Miczbán egyszerre született hét fiáról szóló hagyomány.
A hagyományt részletesen két, a XVIII. század elején élő író jegyezte föl: Alvinczy Péter, kassai pap és Szamosközy István erdélyi történetíró, kevésbbé részletesen több a XVII. század elejéről való sírkő és a mint látszik, egy 1596-iki oklevél.
Vegyük ezeket egyenkint vizsgálat alá.
Alvinczy elbeszélését végig olvasva, a legvégén mindjárt szemünkbe ötlik az, hogy szerinte a 121hét fiútól: «Csapi, Bocskai, Szörtei, Sós, Ráskai, Eszeni, Kövesdi» nevű családok származtak.
E fölsorolás által Alvinczy saját jólértesültségét ingatja meg. – Ugyanis a Ráskai-család a Butykay-val együtt a Guthkeled-nemzetségből származott és `semmi köze sincs a Csapy, Bocskay, stb. családokhoz;* továbbá XIV. és XV. századbeli hiteles oklevelek szerint a Csapyakkal egy törzsből a következő hét család származott: Szerdahelyi, Csapy, Bocskay, Ágócsy, Gálszécsy, Soós és Szürtey családok;* a család történetében való nagy járatlanságra mutat tehát Alvinczynél az, hogy ő három, a Csapyakkal rokon családot (Szerdahelyi, Ágócsy, Gálszécsy) kihagy, s ezek helyében odateszi a) a Ráskai-családot, a mely, mint tudjuk, egész más törzsből származott, b) az Eszenyi-családot, a mely a Csapyval egy, mert ez előbb Eszenyről, azután Csapról írta magát,* c) a Kövesdy-családot, a mely nem létezett, vagy ha létezett, még távolról sem volt rokon a Csapy, Bocskay stb. családdal. A zemplénmegyei Kövesd a XIV – XV. században mindig a Szerdahelyi és Sóvári Soós család birtokában volt, arról más nemes család nem nevezhette el magát.*
Nagy Iván: Magyarország családai IX. k. 634-35. ll.
Károlyi-család oklevéltára II. 37. l. Rupp. Magyarország helyrajzi története, II. k. 300, l. Zichy cs. okm. V. 406. 1. Csánky Dezső: Magyarország történ. földrajza a Hunyadiak korában. I. 338. 369. ll.
V. ö. Zichy cs. okm. I. k. 89. l.
Zichy cs. okm. I. k. 225. 1. Fejér: Cod. Dipl. VI. II. 215. 1. Csánky Dezső: Magyarország tört. földrajza. I. k. 334. l.
Még jobban arczul támadja az igazságot Alvinczynek azon állítása, hogy a hét fiúnak atyja és a hét család törzse Miczbán nevet viselt.
1271-1329-ig terjedő időközből legalább is 15, mindenféle, királyi, káptalani, megyei oklevél állandóan és kivétel nélkül Simonnak nevezi a hét család törzsapját. (Fejér. Cod. Dip. V. III. 17, 52, 106, 249, 274, 321, 333, 487; VI. II. 215. Árpádkori új okmánytár V. 59, VIII. 342, XII. 434; Zichy cs. okm. I. k. 64, 225, 230; Anjoukori okm. II. k. 163, 452. ll.) Hogy pedig ez oklevelek írói nagyon jól tudták, a mit írtak, semmi sem bizonyítja jobban, mint a Soós-család ősének, Györgynek, azon levele, a melyben magát: «Georgius filius Simonis»-nak nevezi;* már pedig ő csak tudta, hogy az atyját hogy hívták.
Fejér: Cod. Dip. V. III. 397. l.
Ámde azt mondhatná erre valaki, hogy ezek a hivatalos oklevelek írói nem akarták használni azt a hét család törzsének közönséges, a magán életben elterjedt nevét.
Ezzel szemben bátran merjük állítani, hogy a hét család törzse soha Miczbán melléknevét nem viselt. Következtetjük ezt először is abból, hogy okleveleink köztudomás szerint nagyon is szeretik használni a ragadvány neveket és nemcsak az ilyen Miczbán-féle ártatlan mellékneveket, hanem Czudar, Ördög, Gunya, Öklelő, Kopasz, stb. furcsább neveket is. Lehetett volna tehát használniok okleveleinknek a Simon mellett a megkülönböztető Miczbán nevet. De nemcsak lehetett volna, hanem kellett volna is használniok, mert a hét család törzsatyjával éppen egy időben élt egy Thekule nemzetségből származó Simon comes, és egy Kaplyon nemzetségbeli Simon (a Károlyiak őse);* hogy tehát ezektől megkülönböztessék a hét család törzsatyját, mily önként kinálkozott a Miczbán melléknév! S ha még sem használják, mi más az oka, mint az, hogy ilyen mellékneve a kérdéses Simonnak nem volt. Végre nemcsak hivatalos oklevelek, hanem magán levelek is beszélnek a hét család őséről; így pl. Demeter zólyomi főispán Amadé nádorhoz írt magán levelében: «Simon filius Simonis»-nak nevezi a Szürtei család ősét; pedig tudhatta volna, mi a közönséges neve, hiszen rokona vala.* Aztán pedig Drugeth Fülöp 1323 előtt a kérdéses Simon unokáihoz intézett levelét így czímezi: «Ladislao et Nicolao et omnibus fratribus eorum de genere Syman».* Elképzelhetetlen, hogy így magán levelekben mért nem használták volna a közönséges nevet, mikor az sokkal különb megkülönböztető jel lett volna?!*
Árpádkori új okmánytár VIII. 242. l. Károlyi cs. levéltára. Fejér. VII. l. 330. l.
Fejér. Cod. Dip. VI. II. 340. l.
U. o. 342. l.
Árpádkori új okmárnytár VIII. 342., l. Fejér. Cod. Dip. V. III. 52, 10, 6185. ll.
Végre abban is hibázott Alvinczy, hogy a hét család törzsatyját «bán»-nak nevezi. Az egykorú oklevelekben a törzsatya mindig comesnek 122van írva. Így neveztetik még 1284-ben is, mikor már nem volt az élők sorában vagy legalább nem szerepelt a tettek mezején.* Már pedig a bán szó oly nagy czím volt, hogy azt az egyszerű comes czímért soha oda nem adták; letehette a hivatalát az olyan, de a «Banus» «alias Banus» czímét soha el nem hagyta. Mivel pedig a hét család törzsatyja csak «comes» czímet visel, s legtöbbnyire még azt sem adják meg neki, világos, soha bán nem volt.
Fejér. V. III. 249. l.
Alvinczy elbeszélésével ekkép végeztünk. Az ő hivatkozása az előkötőre csak akkor érne valamit, ha annak az előkötőnek évszámát is följegyezte volna. Egy, esetleg XVI. században készűlt hímzéssel nem sokat bizonyít. A józan kritika olyan tanúnak, a ki annyira tájékozatlan, annyi tévedést követ el s még a főszemélynek nevét sem tudja, mint Alvinczy, bizonyságát el nem fogadhatja. Nem fogadhatja el még közönséges dologban sem, annál kevésbbé oly rendkívüli esemény elbeszélésében, mint a minőről ő szól.
Lássuk már most Szamósközy bizonyságát. Ő a dolog velejét nagyjában úgy adja elé, a mint később Alvinczy előadá, de a hét család törzsatyját ő Simonith bánnak nevezi. Ez pedig a Szamosközy hitelét is megingatja, mert, a mint láttuk, a törzsatya nem volt Simonith, hanem csak Simon és nem volt bán, hanem csak comes. Téved e szerint még a fő személyre nézve is. Mennyire járatlan volt a család régi iratainak ismeretében, mutatja azon megjegyzése, hogy «a király ad ezeknek egy oroszlánt czímerűl, ki az szájában és lábában egy nyílat tart, az farka penig hét ágra discrimináltatott, mely az hét fiakot jegyzi».*
Történeti maradványai 240. 1.
Világos ebből, hogy Szamosközy a Bocskayak eredeti czímerlevelét soha sem látta. A Turulban közölt és az eredetiről vett czímerképről látjuk, hogy ott az oroszlán nem a szájába, hanem a jobb szemébe ütött vető dárdát tart és a farka nincs hét ágra elosztva.*
Turul. 1885. III. füzet.
Ennélfogva Szamosközy sem alkalmas tanú ily rendkívüli eset igazolására.
A sírkövek és az 1596-iki oklevél megint nem fogadhatók el hiteles tanukúl, mert azt állítják, hogy a hét család törzsatyja Miczbán nevet, vagy Miczbán melléknevet viselt, pedig egyik sem igaz.
Van-e már most valami más, elfogadható bizonyíték az állítólagos Miczbán egyszerre született hét fiáról?
Újabban, mint látszik, hivatkoznak az eszenyi népre és annak hagyományára, a következő szavakban: «Simonnak egyik fia, Tamás (az eszenyi Chapy család őse) Eszeny faluját kapván 1355-ben osztályrészűl, ott megtelepedett, várkastélyt építtetett s azt származásának emlékeűl eszenyi Miczbán kastélynak nevezte el. Az eszenyi nép a letarolt földön képzeletében most is látja a Miczbán kastélyt s a való ismeretének hiányában a hozzá fűződő mesét.*
U. o. 1890. 44. l.
E hagyomány, úgy, a hogy előadatott, semmi hitelt sem érdemel. Eszeny, akkor, mikor a hét család alapítói születtek, nem volt a Baksa-nemzetségé, hanem a Becsegregoroké.* Csak 1284-ben, a mikor már a hét család alapítói mind meglett emberek voltak, vették meg e falut Baksa és Tamás, Simon fiai, Becsegregor Gergelytől és Jakabtól.* Fejérnél fordul ugyan elő egy oklevél-kivonat, a mely e dolgot éppen megfordítva adja elő, de ugyanezen oklevélnek a Századokban megjelent kivonata,* továbbá az idézett és nem kivonatos, hanem egész terjedelmükben közlött oklevelek kétségtelenné teszik, hogy a Fejér-féle kivonat hibás, s az, hogy Eszeny már régebben a Baksa nemzetségé lett volna, tévedés.
Árpádkori új okmánytár. VIII. 262. l.
Fejér. Cod. Dip. V. III. 321, 510. ll.
Századok 1882. 51. l.
Az eszenyi nép tehát közvetlen tapasztalásból nem tudhatja a hét fiú történetét, mert azok nem ott születtek s még földesuraik sem voltak.
Továbbá 1355-ben a Csapyak őse; Simon fia, Tamás nem építhetett Eszenyben kastélyt, mert még Kún László idejében 1289 körül meghalt.* Az ő unokáinak egyikét szintén Tamásnak hívták ugyan s ez építhetett ott Eszenyben várkastélyt, de, hogy azt miért nevezte volna el Miczbán kastélynak, s egyáltalában csakugyan 123annak nevezte-e? annak tudományos értelme, alapja nincsen. Bátran mondhatjuk ennélfogva, hogy az eszenyi nép hagyománya nem eredeti, nem az esemény megtörténte óta köztük élő, szájról-szájra adott történeti elbeszélés, hanem mint annyi más, az irodalomból a nép közé átültetett mese.
Zichy cs. okm. 64. 1. Fejér. Cod. Dip. V. III. 487. l.
Az állítólagos Miczbán hét fiára vonatkozó bizonyítékok sorát befejezi egy oklevél-kivonat, a mely a Századok 1882-iki évfolyamában (50. l.) jelent meg és így szól: «1281. Mátyás, Roland bán fia, Kövesd, Semyen és Halász birtokot elcseréli Miczbán Simon fiával Batan és Dióvég birtokért a Mátra mentében».
Kétségbeejtőleg rosszúl állhat már akkor a hét egyszerre született fiú ügye, ha ilyen bizonyítékhoz kellett nyulni. Hiszen ugyanezen oklevél már régen, egész terjedelmében közölve van Fejérnél* és ebben épen a kérdéses Miczbán szó hiányzik. Az oklevél-kivonat tehát hibás, sőt nemcsak hibás, hanem interpolált is.
Cod. Dip. V. III. 52. l. 2 Turul. 1889. 32-33. ll.
E szerint az összes bizonyítékok közűl egy sem állja ki a kritikát.
Még tovább megyünk vizsgálódásainkban és azt állítjuk, hogy minden igyekezet a Miczbán hét fiáról szóló hagyománynak és a való történeti adatoknak kiegyeztetésére meghiusult.
Így pl. teljes lehetetlenség, hogy a XIV. század első felében élő Micsk bánt és a hét család törzsatyját egy személynek vegyük. Oklevelek alapján, kétségbevonhatatlanúl kimutatta ezt e folyóirat lapjain Bunyitay Vincze,* de már Nagy Imre is figyelmeztette rá történettudósainkat.* Oda lenne a történeti bizonyosság, ha a kronologiának ily világos adatai előtt sem hajolnánk meg.
Turul, 1889. 32-33. ll.
Anjoukori okm. II. 455. l.
Így pl. már régen tudták, hogy az oklevelek szerint a hét család törzsatyjának, Simonnak, tulajdonkép nem hét, hanem csak hat fia volt. Hogy tehát a hagyományt és az oklevelet kiegyeztessék, már régebben egy Demeter nevű fiút vettek föl, és erről azt írták, hogy szerzetes, később leleszi prépost lőn s ezért nem fordul elő a birtokügyeket tárgyaló levelekben.* Újabban meg azt mondják, hogy ez a Demeter nem leleszi prépost, hanem a convent őre «custos ordinis» (így) lett volna.*
Nagy Iván i. m. I. k. 9. l.
Turul. 1890. 44. 1.
Mivel már annyian mondják és oly biztosan állítják, talán már kénytelenek lettünk volna megadni magunkat és elhinni, hogy csakugyan ez a Demeter volt a hetedik fiú, ha szerencsénkre hozzá nem teszik, hogy e Demeternek a vezetékneve «Kövesdy» volt. De ezzel elárulták, hogy oklevelek nélkül dolgoztak. Kövesd akkor, midőn ez a Demeter a szerzetbe lépett volna, még nem volt a Baksa-nemzetségé, hanem a Rátolté. Már 1281-ben kisérletet tettek ugyan annak csere útján való megszerzésére,* de az nem vezetett czélhoz, mert Kövesd még 1283-ban is Rátolt Mátyásé.* Csak 1283 után jutott Kövesd vétel útján a Baksa-nemzetség kezére, s a kérdéses Demeter prépost, vagy konvent-őr állítólag már 1280-ban meghalt. Hogyan viselhetett volna tehát Kövesdy előnevet?!
Fejér. V. III. 52. 1.
Árpádkori új okm. XII. 383. 1.
Fentebb kimutattuk, hogy «Kövesdy» nevet még azután sem vettek föl a Baksa-nemzetség tagjai, miután Kövesd az ő kezükre jutott, hát még azelőtt hogy vehették volna föl? Míg okleveles adatot nem mutatnak föl, mindig tagadjuk a hetedik fiúnak létezését és fentartjuk azon nézetünket, hogy csak azért adott a hagyomány a Csapyak, Bocskayak stb. ősének hét fiút, mert hét család származott tőle; pedig ez úgy történt, hogy az egyik fiú, Dénes, két családnak, az Agóczy-nak és Bocskay-nak lett alapítója.
A hagyomány és a való történeti adatok kiegyeztetésére irányuló magyarázatot olvashatunk újabban a Turul 1890. I. füzetében. Négyes föltevéssel igyekszik itt a «Miczbán eredete» cz. értekezés szerzője a dolgot kimagyarázni a) hogy a beregmegyei Miczköz Miczbán nevét tartá fenn, b) Miczközét a hét fiú atyja nejével, Bánkbán leányával kapta, c) Miczbán tulajdonképen annyi, mint Miczpán = földesúr. Ugyanis a beregmegyei szláv nép így nevezte közönségesen a hét fiú atyját és ebből a magyarok ajkán Miczbán lett. d) A hét fiú atyja Simon neven kívül Miczbán nevet is viselt.
A történelem, ismételjük, csak olyasmit fogadhat 124el valónak, a miről hiteles tanú tesz bizonyságot. Ha hiteles tanú nincs, néha az igazság könnyebb kiderítése végett hozzáfordúl ugyan a feltevésekhez, hypothesisekhez, de valamint a természettudományban, úgy itt is, csak azon föltevésnek van jogosultsága, a melynek kiinduló pontja, alapja biztos; mert különben az egész kártyavár, vagy a mi még rosszabb, petitio principii.
Lássuk tehát a fölsorolt négy föltevésnek biztos-e a kiinduló pontja és van-e valami alapja.
Az első föltevésre nézve (hogy a hét fiú atyja nevét a Miczköze tartja fenn) hadd álljon itt egy oklevél-sorozat a Baksa-nemzetség első birtokairól. Ez nem olyan érdekes ugyan, mint valami rege, de való.
1271-ben V. István királytól kapták Simon fiai Kengyelteleke nevű, zemplénmegyei földet.*
Árpádkori új okm. VIII. 342. l.
Ugyancsak V. István királytól kapták Szerdahelyt; mert az bizonyos, hogy e faluról 1332-ben határleirással ellátott kiváltságlevelet mutattak föl;* minthogy pedig a régen birt falvakról szóló új adományozások akkor még nem voltak szokásban, az a kiváltságlevél nem lehetett más, mint adomány-levél.
Anjoukori okm. II. k. 603. l.
1280-ban kapja Simon fia, Tamás, a pataki várhoz tartozó Radván földet.*
Fejér. Cad. Dip. V. III. 17. l.
1281-nél hamarább nem szerezhette a Baksa-nemzetség Csap falut, mert ez évben az még Rátolt Mátyásé volt.*
U. o. 104. l.
1281-ben vette meg e nemzetség Szürte falut Rátolt Matyástól.*
U. o. 106. l.
1284-ben vették meg a Simonfiak Eszenyt a Becsegregoroktól.*
Századok. 1882. 51. l. Fejér V. III. 510. l.
1284-ben IV. Lászlótól kapták Rát falut Ungmegyében.*
Fejér. V. III. 249. l.
1285-ben kapta Simon fia, György, Sóvárt és tartozékait.*
U. a. 274. l.
1286-ban kapta Simon fia, Tamás, Ásvány ungmegyei falut, Butykai Andrástól.*
Fejér. Cod: Dip. V. III. 333. l.
IV. Lászlótól kapta a Baksa nemzetség a leleszi monostor kegyuraságát.*
U. o. 487. l.
1289 körül vették meg a Simonfiak Rátolt Mátyástól Hunka, Booz, Kövesd nevű zemplénmegyei és Szürte nevű ungmegyei falvakat.*
Zichy cs. okm. I. k. 64. 1.
Végre 1321-ben kapták Simonnak unokái Purustyán várát a hozzá tartozó Gálszécs, Bacskó, Tehna, Kohány, Gerenda, Zebegnyő, Horváthpálháza, Visnyó, Andrásháza, Albun, Kenchench, Polyánka és Pornó falukkal, továbbá Bazza (most Possa) falut.*
Zichy cs. okm. II. k. 123. l. Anjoukori okm. II. k. 452-54 ll.
Mi tünik ki ebből? Az, hogy a hét család alapítói legkeletiebb birtokaikat: Rátot, Szürbél, Eszényt, Ásványt, Csapot mind később; atyjuk halála után szerezték és Beregmegyében nem volt birtokuk. De talán nem ismerjük minden birtokukat? Dehogy nem 1329-ben Simon unokái megosztoztak a közös szerzeményű és ősi javakon, részletesen fölsorolják, kinek mi jutott, kiterjeszkednek egy falu hatod részének elosztására is, megmondják mi marad közös birtoknak, de egyetlen egy miczközi, vagy csak beregmegyei falut sem említenek olyat, a mely az ő birtokuk volna.* Pedig ez osztálylevélből hiányozhatnak és hiányoznak is a nem közös szerzeményű, hanem az egyes fiúk személyét illető birtokok, de nem hiányozhattak a közös törzsatyától örökölt javak, mert ezekhez az unokáknak már születésüknél fogva joguk volt.
Anjoukori okm. II. 452-54. ll.
Hogy lehet már most minden adat nélkül, az oklevelek ellenkező bizonyságaival szemben ráfogni a hét család törzsatyjára, hogy a Miczköze tőle veszi nevét, mikor ő ott még birtokos sem volt. A Miczközén valóban birtokos Káta és Gutkeled nemzetség annyit perlekedik a XIII-XIV. századokban, annyi határjárást tartat, hogy van tehát, hogy e perekben a Miczközét állítólag birt Miczbán vagy fiai és unokái se tanúkul, se szomszédokúl soha sem említtetnek?
Nincs erre más felelet, mint az, hogy a hét család törzsatyjának és Miczközének semmi közük egymáshoz.
Egy szikrával sem szerencsésebb azon föltevés, 125hogy Miczközét a hét fiú atyja nejével, Bánkbán leányával, kapta.
Erre nézve egy 1270. királyi oklevél a következőkről tudósít bennünket: V. István a Gertrud királyné megöletésében részes és maradék nélkül elhúnyt Simonnak (Simeonis sine herede decedentis, qui aviam nostram interfecit) birtokait és pedig Bátyút, Botrágyot, Szalókot és Két-Lónyát, továbbá Szolyvát és Szentmiklóst (Beregmegyében feküdtek) Endrefia Mihálynak adományozza. Lónya faluról megjegyzi az oklevél, hogy azt Bánkbán pénzért vette és leányával az ő vejének, az említett Simonnak, adta (Bankbanus pretio comparaverat et cum filia sua Simoni generi suo donaverat).*
Árpádkori új okm. VIII. 260-62. ll.
Világosan mondja ezen oklevél, hogy az a Simon, a ki Bánkbánnak veje volt, maradék nélkül halt el. Hogy lehet már most ezt összezavarni a hét család törzsátyjával? Boldog Isten, mire jutunk, ha minden Simon nevű embert egy személynek veszünk! Nem elég, hogy annyi ideig összezavarták a hét család törzsatyját, Simont, Nagymartoni Simonnal, most meg újra egy másikkal cseréljük föl?
Az első és második föltevés alaptalanoknak bizonyulván be, elesik a harmadik föltevés is. Az ung- és beregmegyei szláv nép csak akkor nevezhette volna el a hét család törzsatyját Miczpánnak = földes úrnak, ha csakugyan birt volna ott földekkel, de föntebb kimutattuk, hogy nem birt.
A negyedik föltevésre, hogy t. i. eredetileg nem a hét család ősét, hanem ennek atyját hívták Miczbánnak és Simon e nevet atyjától örökölte volna, egyszerűen azt feleljük: affirmanti incumbit probatio. Mi fentebb eléggé kimutattuk, hogy az egykorúak használhatták volna a Simon mellett a Miczbán melléknevet, kellett volna is használniok, s mert még sem tették, joggal okoskodhatunk úgy, hogy ilyen mellékneve a hét család törzsatyjának nem volt.
Hiábavaló fáradság tehát a Miczbán hét fiáról szóló hagyománynak és a való történetnek kiegyeztetésére törni. Nem lehet azokat kiegyeztetni azon egyszeri okból, mert az igazság a hazugsággal össze nem fér.
Említsem-e még, mekkora bakokat lő a hagyomány a hét fiú születéshelyének ki jelölésében? Némelyek szerint Purustyán várában történt volna a rendkivüli szülés. Ámde ez lehetetlen, mert Purustyán várát, a mint láttuk, csak 1321-ben kapták a Baksa nemzetségbeliek.*
Zichy cs. okm. II. k 123. l.
Mások szerint Kövesd várában történt az eset. De a hét család alapítóinak születésekor ez sem volt a hét család törzsatyjáé s maga a kövesdi vár csak 1289 után épült. Ismét mások szerint Erdélyben Egeresen történt volna, holott az csak pár százévvel a hét család törzsatyja halála után került a hét család egyikének kezére.* Mese-e tehát vagy valóság?
V. ö. Zichy cs. okm. I. k. 64. és 225. ll.
Bizony mese, tele tévedéssel; és mint ilyen nem méltó arra, hogy a «Turul» lapjain, a hol a kritikailag tisztázott valót hirdetjük, komolyan számba vétessék, vagy hogy annak valaki védelmére keljen.
Dr. KARÁCSONYI JÁNOS.
