III.
III.
A Hunt-Pázmán nemzetség egyike azon szerencséseknek, melynek multja több egymást követő jeles értekezések alapján, nagy részben tisztázva áll előttünk. – Tisztázva vannak: története beköltözésüktől, birtokviszonyai, elágazásai. – 117Elágazása oly kiterjedt volt, hogy az ezen nemzetségből származó családok nevei, egy hosszú névsort képeznek. – Ide tartoznak a Bazini és Szentgyörgyi grófok, Bucsányiak, Csalomjaiak, Cseryek, Forgáchok, Jánokyak, Vajdayak, Korláthkőyek, Kováriak, tisza-ujhelyi Újhelyiek; Zovárdffyak, Fancsikayak, Endrédiek, Werbőczyek.* – E nagyszámú családokból eddig tudtommal csak a Szentgyöngyi grófok, Bucsányiak, Forgáchok, Jánoky és Vajdayak, Korláthkőyek, Kováryak, Ujhelyiek és Fancsikayak czímerei ösmeretesek. – E czímereket sorra veszszük, hogy azokból megnyerhessük heraldikai bizonyítékainkat.
Nem Werbőczy István családja, l. Bunyitay: Váradi püspökség III. 251.
1. A Szentgyörgyi és Bazini grófok czímere, több hiteles pecsét után kétségtelenűl megállapítva: hatágú csillag. – Ezt látjuk, Szentgyöngyi Tamás 1278-iki,* Ábrahám 1302-iki,* Tamás 1394-iki,* és Péter 1511-iki* pecsétein, s az országos levéltárban őrzött nagyszámú kiadatlan pecséten. – Ez egyszerű hatágú csillagot látjuk a Szentgyöngyi György gróf czímerpajzsában a szentgyöngyi templomban levő 1467-ből származó gyönyörű sírkövén.* – Hogy ezen csillag haránt osztott volt; ezt már Szentgyöngyi Tamás 1278-iki pecsétén észlelhetjük s ezt erősíti meg 1450-ben III. Frigyes császár czímeradományozása, melynél a kék pajzsban levő hatágú csillag, arany s veresben haránt osztott.
Orsz. ltár 998. Nyáry: Heraldika 139.
Orsz. ltár 1638, Nyáry 219, XIII-tb. 96.
Orsz, ltár 7994., Nyáry V-tb. 44.
Turul V. 51. 52.
L. Henszlmann: Magyarország műemlékei II. 196.
A kassai szentségházon levő Szentgyöngyi-czímernek pajzsa kék, a csillag arany. – Ezen színek szolgálhatnak útbaigazításúl az ősi nemzetiségi czímer színeire nézve is, mivel ezekkel a még ösmert, ezen nemzetiségből származó családok czímerszínei is egyeznek. – Sisakdíszszel ellátott pecsét az 1450. évi, III. Frigyes császár által adományozott czímerbővítést megelőzőleg, nincs közzé téve, azonban Rajcsányi czímer-tollrajzai között van egy Szentgyörgyi-czímer, melynek sisakdísze: szarvaival felfelé álló holdsarló, reá illesztett hatágú csillaggal. – Hogy Rajcsányi ez adatot az Országos levéltárban őrzött nagyszámú Szentgyörgyi-pecsét valamelyikéről vette, valószínű.
2. A Bucsányi-czímer, Siebmacher után: Kék pajzsban, arany leveles koronára illesztett, szarvaival felfelé álló ezüst holdsarló, felette hatágú arany csillag. – Sisakdísz: a pajzsalak; takarók: kék-arany, veres-ezüst. A dr. Szendrei oklevélgyűjteményében Bucsányi Pál nyitramegyei alispán pecsétje ezzel teljesen egyező, csak a korona hiányzik a pajzsból.
3. A Forgách-czímer. – Ismeretes azon czímer-monda, mely szerint Mária királynő 1386-ban megengedi Forgách Balázsnak, hogy képét czímerében viselhesse, – Majláth Béla, – ki ezen mondát a Hunt-Pázmánokról írt jeles értekezésében* felemlíti, végűl megjegyzi, hogy erre okiratos adatot nem ösmerünk. – Ha ezen mondát hitelesnek elfogadnók, ezáltal feladatunk is meg lenne oldva, valószínűség is szól mellette, annyival is inkább, mert ezen különös királyi kegyet – mely mellett könnyen háttérbe szorúlhat az ősi czímerjelvény is – később férje Zsigmond király, is gyakorolta.* – Azonban a Forgáchok czímerére vonatkozó legrégibb pecséttani adalékot vizsgálva, egészen más eredményre jutottam. – A Forgách-család czímer 118pajzsát tulajdonképen nem is ösmerjük, mostan használt czímerük a legrégibb sisakpecsét után alakult lassanként át. – Ezen legrégibb sisakpecsét Forgách Péternek egy 1412. évből származó magyar köriratú pecséte,* hol a csőrsisakon koronás női törzs látható, tehát az általában használt segéd sisakdíszek* egyike, mely támpontúl szolgál a tulajdonképeni sisakdísznek, a halántékához illesztett két befelé fordult holdsarlónak.*
Turul I. 77.
Dr. Szendrei: Miskolcz város monographiája I.
Közölve b. Radvánszky által, saját levéltárából Századok 1880. 485. 1.
Mint tudjuk a segéd sisakdíszek nyolczfélék: ú. m. szarvak, szárnyak, kalapok, férfi, női és állati törzsek, forgótartók, táblák, zászlók és zacskók. – Ezenkívül a pajzs s pajzsalak színeinek visszaadására: püspöksüvegek és strucztoll-forgók. – Nálunk leginkább a szarvak, szárnyak, törzsek és strucztoll-forgók voltak használatban. – Ez utóbbiak a II. Ulászló, II. Lajos és I. Ferdinandtól adományozott czímereken.
A pecséten a korona két szélső erősen kinyúló sugára könnyen tekinthető a lebegőként nem alkalmazható csallag támaszának, s ez esetben megtaláljuk e sisakdíszen kétszeresen a Hunt-Pázmánok ősi czímerét.
Hogy a pajzsalak mi volt? Ezt nem tudjuk, de nincs okunk kételkedni, már csak ezen sisakdíszt tekintve sem, hogy az a Hunt-Pázmánok ősi jelvénye, a csillag s holdsarló volt.
Ezen sisakdíszből alakult lassanként a mai Forgách-czímer, melyen hogy a holdsarlók mily előkelő helyet foglaltak el, mutatja az, hogy a kassai dóm szentségházának czímerfestője a XV. század közepe táján ezeket elnézésből a koronás női alak hátára szárnyaknak festette. – Ugyanezen sisakpecsét képezi az 1525-ben II. Lajos királytól adományozott czímer pajzs alakját is, ezt használja még Forgách Zsigmond 1618. évi pecsétén is,* de az idők folyamán a holdsarlók elvesztik fontosságukat, főalakból az egykori sisakdísz kiséretévé lesznek, később a sisak helyét korona váltja fel a pajzsban, melyben a női törzs növekvő alakká válik, az egyik holdtartót csillag helyettesíti s lassanként megalakult a mai Forgách-czímer.
Mocsáry: Nógrád varmegye ismertetése . IV. 129.
4. A Jánoky és Vaday családok 1431-ben kelt armálisban adományozott czímerét fentebb ösmertettem. – Előbbi czímerökre nézve útba igazít, az ugyanezen családból származott Demeter veszprémi püspök 1391. évből fennmaradt pecsétje,* mely mandula alakú. – Csúcsíves fő fülkéjében Mihály arkangyal látható, a sárkánynyal viaskodva, felette Mária, a gyermek Jézussal ölében s alatta a püspök térdelő alakja. – A püspök alakjától jobbra és balra helyezett háromszög pajzsok czímerképe: szarvaival felfelé irányúlt holdsarló, felette hatágú csillag.
Nyáry: Heraldika XII. tb.
5. A Korláthkőy-család czímerével, az Országos levéltár 24148 számú oklevelén levő pecsét útján ösmerkedünk meg. – Ez Korláthkeőy Péter királyi kanczellár és főajtónálló pecséte 1524-ből, ki Mohácsnál esett el s halálával családját is sírba vitte. – Czímere: osztott pajzs felül sas; alól szarvaival felfelé fordúlt holdsarló, felette hatágú csillag.
6. A Kóváry-család czímerét Kubinyi Ferencz úr volt szives velem közölni. E czímer, a mint azt Kóváry Pál mester, Garay Miklós nádor itélő 119mestere, 1421-ik évből kelt pecsétje mutatja szarvaival felfelé álló holdsarló, felette hatágú csillag.
Az eddig elősorolt egybevágó heraldikai bizonyitékok erejét növeli az, hogy mindezen családok, melyek e bizonyítékokat nyujtják, a Hunt-Pázmán nemzetség ősi fészkén éltek századok során át, legtöbbje egészen kihalásukig s így ősi czímerüknek folytonos ösmeretével birtak. De hogy ez ősi jelvény iránti kegyelet és ragaszkodás nem halt ki a távol Szathmár- és Ugocsamegyébe költözött nemzetségek szívéből sem, mutatja:
7. A Fancsikay-család czímere. – E család Komáromy András jeles értekezése szerint* kétségtelenűl bebizonyítva a Hunt-Pázmán nemzetségből, Felician comestől származik. – Ezen Felician ötödizen való unokája: Fancsikay Lázár (Lazarus de Fanchoka) a nevezett értekezésben közlött leszármazás szerint 1423-ban Ugocsamegye alispánja volt, de egy birtokomban levő 1425-ben kelt eredeti oklevél szerint, már Szathmármegyének volt alispánja. – Ez oklevélen fennmaradt az alispánnak sárga viaszba nyomott pecsétje is, melyen erőteljes lenyomatban látható a szarvaival felfelé fordult holdsarló s felette hatágú csillag.
Dr. Komáromy: A Hunt-Pázmán nemzetség ugocsai ágazata. Turul VII. 148.
Ezen sokszoros, egybevágó heraldikai bizonyiték ellen, csupán egy bizonyít: a tisza-ujhelyi Ujhelyi család kétségtelenül újabb eredetű czímere, mely dr. Komáromy leirása szerint «két egymás ellen ágaskodó vadászeb, markolatánál fogva meztelen pallost tart».
Ezek elmondása után úgy vélem, a bécsi krónika is inkább mellettünk bizonyít, mint ellenünk. – Látunk ott egy nemzetségi czímert, mely kétségtelenűl létezett, a csillagot s félholdat, egy oly nemzetségnek (Héder) tulajdonítva, melynek ettől teljesen elütő czímere számos sphragistikai adatok segélyével kétségtelenűl constatálva van, ha tehát sikerül sokszoros heraldikai bizonyítékokkal bebizonyítanunk azt, hogy ezen nemzetségi czímer valóban létezett s hogy a Hunt-Pázmán nemzetségre vonatkozó legrégibb s újabb sphragistikai adatoknál ezen a Héder nemzetségnél tulajdonított czímerkép folytonosan előfordul, sőt a pajzsalakot teljesen az képezi, nem látszik túlmerésznek azon állítás, hogy a bécsi krónikában a Héder-nemzetségnek tulajdonított czímerkép: a hatágú csillag és holdsarló, a Hunt-Pázmán nemzetség ősi czímere volt.
Nagyon valószínű, hogy ezen ősi czímert a XIV. századot megelőző időkben csak az egyszerű hatágú csillag képezte, a mint azt a Szentgyörgyieknek, a Hunt-Pázmán nemzetség ezen kétségtelenűl legelőkelőbb ivadékainak czímerében látjuk, s a félhold csak később a XIII. század végén, vagy a XIV. elején, a nemzetségi elágazásoknál talán mint czímertörés vétetett fel a csillag mellé. – Ezt eldönteni a további pecséttani kutatások feladata leend.
Hogy a «Bécsi krónika» miért tulajdonítja e czímert a Héder s nem a Hunt-Pázmán nemzetségnek? Erre biztos feleletet alig adhatunk. Legvalószínűbb feltevés az, hogy a krónika-író határozottan egyik nemzetség czímerét sem ösmerte,* de tudta, hogy ezek egyike a csillagot 120s félholdat viseli czímerűl. – Előbb kerülvén megirás alá a Héder-nemzetség, az előtte kétséges czímert itt használta fel, s az utóbb következő Hunt-nemzetségnek beszélő czímert adott, vagy Majláth Béla fent idézett jeles értekezése szerint, annak pajzsát a sváb lovagok jelvényével látta el.
S valószinűleg származásukkal sem volt tisztában. Kézai a Wolfer és Hedrik testvérekről ezeket írja: «Ezután Wolfer jöve be Hedrik testvérével Vildoniából negyven tegzes lovaggal stb.» Kézay ezen előadását a «Bécsi krónika» így bővíti ki: «Ezután Alemanniából a Heinburgi grófok közől eredt Wolfger jött be, testvérével Hedrikkel együtt, háromszáz pánczélos lóval stb.» – Ezzel szemben német tudósok (Wisgrill: Schauplatz III 248– 266, Nach alten Pfandbriefen und Gedenkbücher im k. k. Hof-Kammer-Archiv; Bergmann Jos. Über die. Grafen von St. Georgen und Pöring in Ungarn und Österreich, Jahrbücher der titeratur CXXIII, Anzeigeblatt 1848) állítják, hogy a Szentgyörgyi és Bazini grófok eredetileg a német Altenburgi vagy Heinburgi grófoktól származnak. – A Heinburgi grófoktól származott családok czímere, vagy annak jellegzetes fő czímeralakja a csillag volt (L. Siebmacher, Cilley alatt), mely egyezik a Szentgyörgyiek általánosan ösmert czímerével. – Ezek szerint a «Bécsi króniká»-nak a Hedrik nemzetségre vonatkozó megjegyzése is a Hunt-Pázmánokra vonatkozhatik.
Ezzel befejeztem észrevételeimet. Százados, meggyökerezett vélemény ellen küzdeni, sőt azt megdönteni akarni, sokkal fontosabb feladatnak tartom, semmint hogy azt egy szűk keretek közzé szorított értekezéssel kivívni lehetne, de czélomat értem, ha talán soraimmal az érdeklődők figyelmét, a Hunt-Pázmán nemzetség czímerkérdése s annak tisztázása iránt felkölthettem.
CSOMA JÓZSEF.
