TÁRCZA.
TÁRCZA.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1890. november hó 27-én Nagy Imre másodelnök elnöklete alatt ig. választmányi ülést tartott, melyen Majláth Béla vál. tag felolvasta a Tornallyai-családról szóló értekezését; felolvasása kapcsán a családra vonatkozó több eredeti oklevelet mutatván be, köztük Kis-Károly királynak még magyar királylyá tétele előtt Erzsébet királynőhöz Tornallyai Miklós zárai várnagy érdekében intézett 1383. évi nagyérdekű levelének eredetijét, és a Palugyay családnak Mátyás királytól 1476. évben nyert czímeres-levelét. A dolgozat folyóiratunk jelen füzetében olvasható.
Ezután Bánó József vál. tag egyérdekes XVI. századi ötvös művet (ezüst palaczkot) mutatott be, melyen négy czímer látható, ú. m. a Dessewffy, Horváth-Stansits, Holligans családoké és egy ismeretlené. Egyúttal jelentést tett a demétei (Sárosmegyei) kastélyban egy ajtó fölött látható czímeres faragványról.
A folyóügyekre kerülvén a sor, a titkár bejelenti a következő tag-ajánlásokat. Alapító tagúl 100 forint alapítványnyal: Gr Cziráky Antal Lovas-Berényben (eddig évdíjas tag); pártoló tagokúl: Szent-Ivány-Nagy Margit úrnő Budapesten, Koronghy Henrik Budapesten (ajánlja Szent-Ivány Zoltán), Eötvös Jenő Vásáros-Náményban (aj. Csergheő Géza), Malobiczky Ignácz plébános Csesztén (aj. Ipolyi György); évdíjas tagokúl: Hodinka Antal Bécsben, Tóth Kálmán Sopronban, Kilián Frigyes könyvkereskedése Budapesten (aj. a titkár), Malobiczky János Budapesten (aj. Ipolyi György), Gr. Pongrácz Frigyes Bécsben (aj. Thallóczy Lajos), Dr. Konkolyi Balázs Komáromban (aj. Nagy Imre.) Az ajánlottak a társaság tagjaiúl megválasztattak.
A pénztári ügyrend kidolgozásával az április 24-én tartott vál. ülés által megbizott, Majláth Béla vál. tagból, a titkárból és a pénztárnokból álló bizottság előterjeszté javaslatát, mely némi változtatásokkal elfogadtatván, a választmány a társaság pénztári ügyrendjét a következőkép állapítja meg:
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság pénztári ügyrendje.
I. Pénztári könyvek.
1. §. A pénztárnok a következő könyveket vezeti: a) Pénztári napló. b) Törzs- vagy tagdíj-könyv. c) Alapítványok könyve. d) Esetleges külön kiadványokról (mint a Nemz. Zsebkönyv) vezetett pénztári könyvek.
a) A pénztári naplóba minden bevétel és kiadás megtörténte után legkésőbb 48 órával időrendben bejegyzendő. A pénztári napló minden év végével lezárandó.
b) A törzs- vagy tagdíj-könyv betűrendben magában foglalja a társaság összes tagjait. Ebbe az évi tagdíj- vagy alapítványi kamat-befizetések, utalással a pénztári napló illető lapjára, bejegyzendők. A törzskönyvben a tagokat illető minden változások körülményei, mint halálozás, kilépés stb. pontos bejegyzés által feltüntetendők.
216c) Az alapítványok könyve magában foglalja az alapító tagok névsorát, az alapítványi összegeket, az alaptőkét képező értékpapirok számait és névleges értékét. Az újabb alapítványok abba beérkezésük sorrendjében (utalással a pénztári naplóra) bevezetendők. Az alapítványi kötelezvények, lejáratuk kitüntetésével, külön beirandók. A társulat évi pénztári maradványából tőkésített összegek és egyéb adományok, melyek az alapítványok természetével nem bírnak (Alapsz. 41.), külön nyilvánlatban tartandók.
d) A külön kiadványokról vezetett könyvek berendezését azok természete, esetleg a választmány által adandó utasítás határozza meg.
II. Alapítványok.
2. §. A társaság alapítványait mint kezelési letétet az osztrák-magyar bank budapesti főintézeténél helyezi el. Az erről szóló letéti jegyet a pénztárnok biztos helyen őrzi. Az értékpapirok kamatait a fizetés napján a nevezett intézettől nyugta mellett felveszi, és a pénztári naplóban számadásba teszi.
3. §. A társulatot mint letét-tulajdonost az alaptőke letételénél és esetleges tőke-kivételnél az elnökök egyike, a titkár és a pénztárnok együtt képviselik.
4. §. Új alapítványoknál, ha azok készpénzben fizettetnek be, valamint a társaság évi pénztári maradványából a választmány által tőkésíttetni rendelt összegeknél a választmány által meghatározandó értékpapirt a pénztárnok megszerzi, és azt a nevezett intézethez juttatja. Az értékpapirokban befizetett alapítványokat szintén ott helyezi el. Az ezekről szóló letéti jegyeket az elnök vagy másodelnök láttamozásával ellátva megőrzi; és erről a választmánynak jelentést tesz.
5. §. A nevezett pénzintézetnek az alapítványokról szóló értesítései, kimutatásai stb. az elnöknek és a választmánynak bemutatandók.
6. §. Az alapítványi kötelezvényeket biztos helyen a pénztárnok őrzi.
III. Bevételek.
7. §. A bevételi rovat minden egyes tétele melléklettel igazolandó, mely a pénztári napló illető folyó számával látandó el. Ily mellékletek:
a) póstán érkező pénzküldeményeknél a pénzutalványok szelvényei, pénzes levelek borítékai stb.
b) a tagoktól nyugta mellett beszedett tagdíjaknál, vagy a pénztárnoknál személyesen teljesített tagdíjfizetéseknél a rendes tagdíj-nyugtatványnak szelvénye, mely kitöltve és a fizetést teljesítő fél által aláirva, a történt fizetés igazolásáúl szolgál.
c) Rendkívüli bevételeknél, mint egyes füzetek eladásánál, adományoknál stb. kitöltött és a fizető fél által aláirt nyomtatott ellennyugtatvány-lapok szolgálnak bizonyítékúl.
8. §. A pénztárnok a Budapesten lakó tagoktól a tagdíjakat minden év első felében a társaság megbizható alkalmazottja által szedeti be. A tagdíjukkal hátralékos vidéki tagoknak a folyóirat évi III. füzetét utánvétellel küldi meg, vagy póstai megbízás útján hajtja be a tagdíjat.
9. §. A befolyó pénzekből, hacsak a társaságnak nagyobb kiadásai nincsenek közeli kilátásban, a 300 frton túl menő összeget a társaság nevén takarékpénztárban helyezi el, ott kamatoztatja és a kamatokat a pénztári naplóban bevételezi.
IV. Kiadások.
10. §. A kiadások minden egyes tétele nyugtázott számlákkal, nyugtatványokkal igazolandó, melyek pénztári napló illető folyó számával látandók el. Pénzt a pénztárnok csak az elnök vagy másodelnök és a titkár által aláirt utalványokra szolgáltat ki. (Alapsz. 13. §.)
V. Számadások.
11. §. A pénztárnok minden vál. ülés elé összegezett kimutatást terjeszt a bevételek, kiadások és alaptőke állapotáról. A nagygyűlés elé és a év végén a költségvetés rovatainak megfelelő részletes számadást készít, melynek megvizsgálásáról a választmány intézkedik (Alapsz. 21. §.)
12. §. Az év végén az évi számadással egyidejűleg összeállítja a tagdíjukkal hátralékos tagok névsorát s azt a választmány, illetőleg a számadás-vizsgáló bizottság elé terjeszti.
13. §. A pénztárnok az elnök vagy másodelnöknek rendkívüli pénztárvizsgálati szándékát mindenkor tartozik teljesíteni (Alapsz. 10. és 12. §.)
14. §. A jelen ügyrend 1891. január 1-én lép életbe. A pénztári ügyrenddel kapcsolatban határoztatott, hogy az esetleges tőke-kivételek felől a választmány esetről-esetre külön fog intézkedni.
Ugyancsak a pénztári ügyrend kidolgozására kiküldött bizottság előterjeszté véleményét a társulati tagdíj-hátrálékok tárgyában, melynek következtében határoztatott, hogy választmány ezúttal a hátralékok behajtása tekintetében külön intézkedések tételét nem látja szükségesnek; azonban a társulat fővárosi tagjai nyugtáik előmutatása mellett a pénztárnok által tartozásaik részletes törlesztésére fel fognak szólíttatni; a vidéki tagok részére a Turul f. évi III-ik füzetének utánvétellel történt szétküldését egyelőre elégséges intézkedésnek tartja; s egyúttal hosszabb idő óta tartozásban lévő tíz tagnak nevén kiknek holléte tudva 217nincs, a törzskönyvből törültetni rendeli és tartozásukat törlésbe hozza.
A pénztárnok kimutatása szerint november 26-áig volt
Bevétel
|
3798
|
frt
|
59
|
kr.
|
Kiadás
|
2542
|
«
|
76
|
«
|
Készpénz maradvány
|
1255
|
frt
|
83
|
kr.
|
Ezután felbontattak az ig. választmányi tagságra beérkezett ajánlatok, mely szerint vél. tagoknak ajánltattak: Pór Antal pozsonyi kanonok, évdíjas tag (ajánlják Csánki Dezső, Tagányi Károly, Szinnyei József és Fejérpataky László vél. tagok) és Dr. Karácsonyi János nagyváradi theol. tanár és évdíjas tag (ajánlják Csánki Dezső és Tagányi Károly vél. tagok). A bekövetkezett titkos szavazás által mindketten a társaság igazgató választmányi tagjaivá választattak.
A pénztárnok évi számadásainak és a pénztári állapotnak megvizsgálására Csontosi János, Nagy Gyula és Szennyei József vál. tagokból álló bizottság küldetett ki.
A titkár előterjesztésére a választmány felhatalmazást adott a szerkesztőnek arra, hogy a Turul f. évi III. és IV-ik füzete 1-2 nyomtatott ívvel bővíttessék.
Ugyancsak a titkár javaslatára a választmány a társulati ügyrend 1. és 2. szakaszát a gyakorlatnak megfelelőleg következőképen módosítja:
1. A társaság egyelőre évenként négy igazgató választmányi ülést és egy közgyűlést tart. A választmányi ülések január, ápril, szeptember és november hónapok utolsó csütörtökén tartatnak. A választmányi üléseken egy-egy felolvasás fél óránál hosszabb ideig nem tarthat. A közgyűlés napját és tárgyait a szeptemberi választmányi ülés határozza meg.
2. A «Turul» czímű folyóirat terjedelme egyelőre évenként huszonnégy ívben, s alakja negyed rétben állapíttatik meg. Márcziús, június, október és deczember hónapokban jelenik meg egy-egy füzet.
A Nemzetségi Zsebkönyv folytatásának módozatai és az e tárgyban teendők megbeszélése a jövő választmányi ülésre halasztattak.
A jegyzőkönyv hitelesítésére Majláth Béla és Széll Farkas vál. tagok kéretvén meg, az ülés véget ért.
* * *
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1890. deczember 6-án Nagy Imre másodelnök elnöklete alatt tartotta nyolczadik nagygyűlését, melynek főtárgya Pór Antal vál. tagnak «Az Osl nemzetség története a XIII. és XIV. században» czímű értekezése volt. A dr. Schönherr Gyula által felolvasott terjedelmes dolgozatot folyóiratunk jelen füzete tartalmazza.
Ezután a titkár olvasta föl jelentését a társaság elmúlt évi működéséről, mely egész terjedelmében a következő:
Tisztelt Nagygyűlés!
Nyolczad ízben számolván be a t. nagygyűlés előtt társulatunk évi működéséről, miként eddig is tettem, vázolmi szándékozom társulatunk működésének elmúlt esztendejét, röviden felemlíteni a társulat életében előfordult nevezetesebb mozzanatokat, ismertetni az eredményeket, melyeket a működése czéljául kitűzött szaktudományok terén úgy felolvasó ülésein mint rendes időközökben megjelenő folyóirata hasábjain elért; e mellett felemlítem a társulat anyagi életében előfordult nevezetesebb eseményeket, remélve, hogy ezeknek hű elmondása által való képet nyujtok a t. nagygyűlés birálata alá, melynek figyelmét pár perczre az elmondandók meghallgatására igénybe venni bátorkodom.
Mindenek előtt örömmel constatálhatom, hogy az érdeklődés a nagy- és kivált a szakközönség körében társulatunk működése iránt az elmúlt évben sem csappant meg; kivált azon körülmény, hogy a heraldikai és genealogiai tudományok terén társulatunk élénk irodalmi mozgalmat teremtett, mely évről évre növekvőben van, úgy, hogy a társulat folyóiratának szűkre szabott hasábjai az új virágzásnak indult szaktudományokban elért eredmények közzétételére hovatovább elégtelennek bizonyulnak: eléggé fényesen igazolja azt, hogy társulatunk megalakulására a szaktudománynak szüksége volt s hogy az valósággal hézagot tölt be. Míg más társulatoknál az illető szaktudománynak már meglévő virágzása tette szükségessé az egy czélra való egyesülést: nálunk, mondhatjuk, megfordítva áll a viszony. Az alkalom hiányában csak csöndben, elvonultságban, sok helyt amateur-szerűleg művelt disciplináknak organumra volt szükségük, hogy virágzásnak induljanak, hogy szakszerűleg, a tudomány szabályainak megfelelőleg műveltessenek.
E szaktudományok művelésére társulatunk hetedik (1889. nov. 9-én tartott) nagygyűlése óta öt ig.-választmányi ülésben (1889. nov. 28., 1890. jan. 30., ápr. 24. szept. 25. és nov. 27-én) a kisebb-nagyobb fontosságú folyó ügyeken kívül tizenkét tagtársunk összesen 13 felolvasást, előadást tartott, s ezek kapcsán a hazai heraldikának számos becses emléke került bemutatásra.
Így Szendrei János vál. tag a kapivári Kapyaknak azóta a N. Muzeumba került levéltárából öt nagybecsű czímeres levelet mutatott be, melyek közül koránál fogva legérdekesebb a Tétényi és Haraszty családoké, a Kapyak őseié, kik 1405-ben Zsigmond királytól nemességet, és külön oklevélben czímert is nyertek. Korra nézve a legrégibb armális ez, melyen az adományozott czímer kifestve látható (mert a Semseyek 1401. évi czímeres leveléről nincs biztos tudomásunk). A minden tekintetben érdekes armális abban is eltér Zsigmond király hasonló kiadványaitól, hogy az adományozott czímer képe nem a szöveg élén, hanem annak közepén 218foglal helyet. Íly elrendezéssel, mely Zsigmond királynak a német birodalom részére adott czímeres leveleiben gyakori, hazánkban csak néhányszor, így pl. Csapi András czímeres levelében találkozunk. – A bemutatott oklevelek közt kiváló figyelemre méltó a Zárai családé, melyet 1533. évben János királytól nyert; ez az adományozó személyénél fogva a ritkább emlékek közé tartozik.
Szádeczky Lajos vál. tag szintén az eredetiek bemutatásával a gr. Teleki-család marosvásárhelyi levéltárából négy czímer-adományozó oklevéllel ismertetett meg minket. Ezek között legnevezetesebb a Somkúthi családé, melyet Zsigmond királytól 1415. évben nyert. A festése által is kiváló emléknek legnagyobb érdekessége az, hogy azt a német birodalmi kanczellária állította ki magyar nemes részére, jelezve azzal, hogy ez időben még a két kanczellária szoros határokkal egymástól elkülönítve nem volt.
A titkár bemutatta a Komjáthy-családnak 1415. évből való, és Komjáthy Béla orsz. képviselő birtokában levő eredeti czímeres levelét és ezzel kapcsolatban részletes jelentést tett a néhai Paur István tagtársunk hagyatékából a választmány jóváhagyásával megszerzett kilencz darab mohácsi vész előtti czímerképről. E czímerek: az Eresztvényi család 1414., a Szecsődy cs. 1418, a László-karchai Török cs. 1418, a Jersay cs. 1431, a Bászna cs. 1434, a Pryber cs. 1476, a Tapprai Spissich cs. II. Ulászló korabeli, a Mesthery cs. 1500, és az Imreffy cs. 1523. évi czímerei. E hű czímer-másolatok megszerzésével folyóiratunknak hosszú időre becses anyagot biztosítottunk.
Egyéb bemutatott tárgyak közűl ki kell emelnem a Nagy Imre másodelnök által ismertetett Kis-Károly-féle oklevelet, mely oklevéltani ritkaságot folyóiratunk később a bemutató magyarázó soraival hasonmásban tette közzé. Mint ötvösmű, figyelmet gerjesztett a Bánó József vál. tag által bemutatott XVI. századi ezüst-palaczk, melyen három nevezetes felvidéki családi, a Dessewffy, Horváth-Stansits, Holligans és egy ismeretlen czímer látható.
Az üléseinken tartott felolvasások tárgyaikat leginkább a genealogia köréből merítették. Rövid ismertetésöket a következőben adom.
A legelső magyar királyi család, az Árpádház régibb kori nemzedékrendével foglalkozott Dr. Karácsonyi János vál. tag «Az Árpádház második elágazása» czímű értekezésében, melyben kritika alá vetvén az eddig minden történelmi munkában elfogadott nemzedék-rendet, egykorú források adatai alapján azon új eredményre jut, hogy I. Endre és I. Béla királyok atyja nem Szár László, hanem ezek testvére Vazul (szerinte Vászoly), kiknek atyja Gyula, keresztény nevén Mihály, Géjza (szerinte Gecse) fejedelem testvére volt. Az új genealogiai combinatio, ha föltevés számba jönne is, mindenesetre alapos kritikai vizsgálat és tanulmányok eredménye.
Fejedelmi családnak, a történelmünkben nagy szerepet játszott Brankovicsoknak nemzedék-rendét a XIV. század derekán élt Mladen vajdától, az 1516-ban elhalt utolsó sarjig, György metropolitáig, Dr. Wertner Mór tagtársunk állította össze, egyik ülésünkön felolvasott és folyóiratunkban közzé tett dolgozatában, melylyel e családnak okiratos alapon álló első teljes genealogiáját nyújtotta.
Hazánk egyik legrégibb, bár idegen eredetű, de e földön korán meghonosodott és rendkívül szétágazott nemzetségének, a Hunt-Pázmánoknak eddig merőben ismeretlen leszármazású ugocsai ágazatával foglalkozik Dr. Komáromy András vál. tagnak a múlt nagygyűlésen felolvasott terjedelmes dolgozata, melyben eddig érintetlen családi levéltárnak adatai alapján a XIII. század elején élt Hunt-Pázmán nembeli Feliczián comestől a Fancsikay- és fancsikai Lázár, a vele egykorú Marczellus comestől pedig a wédi Újhelyi, tisza-ujhelyi Újhelyi és Zovárdffy családok tagjait mutatja ki ez előkelő nemzetség ivadékaiúl.
Ugyanezen nemzetség egy másik, abaujmegyei elágazásának, a Jánoki és Vajdai családoknak a XIII. század első évtizedeiben élt Hunt-tól való leszármazását állította össze Csoma József vál. tag «Vajday György czímerlevele és a Hunt-Pázmán nemzetség czímere» czímű, új eredményeket nyujtó dolgozatában, melyben Zsigmond király egy 1431. évi czímer-adománya kapcsán kiterjeszkedik a Hunt-Pázmán nemzetség czímerének kérdésére. Heraldikai és sphragistikai kétségbe vonhatatlan hitelű bizonyítékok alapján kimutatja, hogy a nagy nemzetségnek, melynek ivadékai közt az említetteken kívül a Szentgyörgyi és Bazini grófokat, a Forgáchokat, a Korláthkőieket stb. látjuk, Ősi jelvénye nem a képes krónika által vallott kutyafej, hanem a Héder nemzetségnek tulajdonított hatágú csillag és holdsarló.
Egy, folyóiratunkban közölt czikk nyujtott alkalmat Dr. Karácsonyi János vál. tagnak «Mese-e vagy valóság?» czímű értekezésére, melyben a Miczbántól állítólag eredett hét családnak regéjét tudományos és első sorban okirati alapon tarthatatlannak bizonyítja be.
A felsővidéknek egy ősrégi, az 1283 táján élt Serefeltől a Pongráczokkal együtt eredő családjáról a Tornallyayakról Majláth Béla vál. tag értekezett, kiemelvén különösen a család egy tagjának, Miklósnak, ki Zára várnagya volt, a XIV. század 80-as éveiben vitt politikai szereplését. Értekezése kapcsán több oklevél eredetijét is bemutatta; ezek közt Kis-Károlynak még királylyá tétele előtt Erzsébet királynőhöz az említett zárai várnagy érdekében intézett levelét, és a Palugyay 219családnak Mátyás királytól 1476. évben nyert armálisát.
Újabb, jobbára a XVI-XVII. századokban szerepelt család multjával foglalkozott – eredeti oklevelek bemutatásával – Széll Fakas vál. tag «Kihalt-e a telekesi Török család?» czímű értekezésében, alapvető nagy genealogiai munkánk egy téves állítását rectifikálván. Míg dr. Szombathy Ignácz tagtársunk egy általa talált régi családfa és egyéb okiratok alapján a nagyemőkei és győri Török család leszármazását és történetét állította össze.
Felolvasó üléseinket, t. nagygyűlés, e tárgyak foglalkodtatták. Ugyanezen értekezések és bemutatások folyóiratunk hasábjain – kevés kivétellel – szintén megjelenvén, szak-irodalmunkat gyarapították. Ezeken kívül azonban igen gazdag az az anyag, melylyel folyóiratunk az általunk felölelt tudományos disciplinák irodalmának gazdagításához járult.
A heraldika terén társulatunk, miként eddig is, a lefolyt évben szintén kiváló figyelmet fordított a mohácsi vész előtt kelt czímeradományozó oklevelek, a magyar heraldika legbecsesebb forrásának felkutatására és kiadására. Miként az elmúlt években, utolsó évfolyamunknak is minden egyes füzete egy-egy színes czímer-mellékletet adott, melynek rajza az eredeti oklevélről vétetett. A társulat nem kimélt költséget, sem fáradságot, hogy e nemcsak czímertani, hanem műtörténelmi szempontból is nagybecsű emlékeket közkincscsé tegye. Hogy e tekintetben mennyit tett a társulat, álljanak itt a szám-adatok, hogy nyolcz éves fennállása óta folyóiratában összesen 29 ily czímerképet tett közzé, melyekből 19 Zsigmond király, 2 Hunyadi János kormányzó, 2 V. László, 5 Mátyás király korára esik; 1 pedig XII. Lajos franczia királytól való. E számban az elmúlt év füzetei a következőkkel vannak képviselve: A Nagymihályi nemzetség 1418. évből való czímerét Dr. Komáromy András vál. tag a Gr. Sztáray-család oklevéltára második kötetének megjelente alkalmából ismertette; míg egy másik Zsigmond-kori czímer, Vajday Györgyé, 1431. évből, Csoma József vál. tag említett dolgozatában akadt szakavatott ismertetőre. Berekszói Péternek 1448. évben Hunyadi János kormányzótól kapott czímerét az Erdélyi Múzeum-egylet tulajdonában levő eredeti után a szerkesztő tette közzé; ezzel ismeretessé tevén a kormányzónak második ilynemű kiadványát. Végre Sváby Frigyes tagtársunk a gr. Csáky család lőcsei levéltárából Telegdy Istvánnak XII. Lajos franczia királytól 1502. évben kapott czímerével ismertetett meg, melylyel az előkelő magyar főúri család idegen uralkodótól, követségben szerzett érdemeiért egészen új czímert nyert jutalmúl.
A választmány határozata következtében e czímerképekről díszes kiállítású különnyomatok készültek; s jelenleg egy nem sokára kiadandó czímertani publicatio czéljaira már 16 ily kép-melléklet áll rendelkezésre, mely hivatva lesz e nembeli emlékeinket hazánk határain kívül a külfölddel is megismertetni s azokra a szakférfiak figyelmét felhívni.
Az ország különböző levéltáraiban még legnagyobb részt felhasználatlanúl rejlő czímertani anyag ismertetése és legalább lajstromos felsorolása a folyóiratnak kezdettől fogva egyik kitűzött czélja lévén, a már közölt gazdag anyagú jegyzékekhez legutóbb hármat csatoltunk: a Máramaros vármegye levéltárában és Nagybánya sz. kir. városában lévő czímeres levelek sorozatait, melyek Dr. Schönherr Gyula tagtársunk, és a Borsodmegye levéltárában őrzöttekét, melyek Dr. Szendrei János vál. tag közlésében jelentek meg.
A magyar heraldika egyik legérdekesebb és legkevésbbé megoldott kérdésével, a régi nemzetségek czímer jelvényének meghatározásával, Csoma József említett dolgozatán kívül Csergheő Géza tagtársunk foglalkozott, ki a lefolyt évben ismét egy genusnak, a Rathold nemnek czímerét heraldikai és sphragistikai bizonyossággal állapította meg, vizsgálata körébe vonván az e nemzetségből eredett családok czímereit. Ugyancsak ő adalékúl az erdélyi családok heraldikájához, az Apaffy, Rhédey és Wesselényi családok ősi czímeréhez érdekes megjegyzéseket közölt.
A czímerek egy különös és nálunk igen gyéren előforduló csoportjára, a gúnyczímerekre nézve példát nyújtott Csoma József vál. tag a Guthay családnak Rudolf királytól nyert 1582-évi czímerében, melylyel kimutatta, hogy a czímer-adományozás eredeti jellegével teljes ellentétben lévő gúnyczímerekre hazai heraldikánkban is van példa.
A heraldika kőbe vésett emlékei, a czímeres sírkövek közűl, folyóiratunk a megelőző évfolyamokban közzétett gazdag anyaghoz, újabban hárommal járult. Csoma József vál. tag Tarczay Tamásnak 1493, Csergheő Géza vál. tag Lazói Jánosnak 1523, és Szerémi Tapolcsányi Jánosnak 1598. évi sírköveit közölték. Mindezen emlékeknek heraldikai és genealogiai vonatkozásai a közlők ismertetésében kellő kifejezést nyertek.
A városok heraldikája köréből vette tárgyát Dudás Gyula tagtársunk egy közleménye, mely Szeged czímereivel foglalkozik.
A czímertan körébe vágó dolgozatok mellett úgy mennyiség mind eredmények tekintetében méltó helyet foglalnak el azok, melyek a hazai genealogia terén vitték előbbre tudásunkat.
Első nemzeti uralkodóházunk családi összeköttetéseit világítják meg Dr. Wertner Mór tagtársunknak «Álmos királyfi és családja» és «Sz. László király orosz veje» czímű dolgozatai. Az elsőnek legfőbb eredménye az, 220hogy a szerző kimutatni igyekszik az Álmos és Ingeborg svéd királyleány közt kötött házasság tarthatatlanságát és Álmos nejéül az orosz Predszlávát tartja, kit íróink Kálmán király nejének mondanak. Utóbbi dolgozatában kimutatja, hogy sz. László király egyik leányának Jaroszlav orosz herczeg volt férje. – Szintén e szerző a régi magyar nemzetség-nevek tekintetében oklevéltáraink két hibájára figyelmeztet, és kimutatja, hogy az azokban előforduló «genus Sol» és «genus Bouch bani» elnevezések alatt az Osl nemzetséget és Borich bán nemzetségét kell értenünk.
Ismeretlen családi levéltárak adatai nyomán egészen új világot derítenek Majláth Béla vál. tagnak terjedelmes dolgozatai hazánk egyik éjszaki megyéjének, Liptómegyének családtani bonyodalmaira. A megye benépesítésének korszakától, a XIII. század első évitől kezdve nyomról-nyomra kimutatja a családi kapcsot egy közös őstől leszármazó családok közt, és feleleveníti a közös törzsi összetartozás tudatát számos oly családnál, hol az már veszendőbe ment. Dolgozatai világos fogalmat nyújtanak a megyének nemcsak családtani, hanem középkori topographiai képéről, a birtokviszonyokról, melyeknek zűrzavarba biztos kézzel belenyúlva, hosszú évek tanulmányainak eredményét nyújtja «Liptómegyei törzsökös-családok 1526. évig» czímű czikksorozatában. E tanulmányok eddigelé a Seperétől eredő Rásztokay és Szalay, a Bogomér nemzetségből származó Szmrecsányi, Szent-Ivány és Baán, a Hauk Polkutól kiágazó Dettrich, Luby, Horánszky és Andreánszky, Zalók ivadékairól: a Podhorányi., és végre Serefel leszármazottairól: a Pongrácz és Pottornyai (Tornallyay) családok legrégibb nemzedékrendéről nyújtanak felvilágosítást. A még be nem fejezett sorozat következő részei által Liptómegye középkori családtani viszonyairól oly teljes képet fogunk nyerni, minőt az ország egy megyéjéről sem bírunk.
Soós Elemér lev. tag dolgozata Miczbán eredetéről a családregék ködös homályába vezet vissza, és a családi hagyománynak igazolását keresi egyes történeti és mondai motivumokban.
Genealogiai munkákba becsúszott hibákra, apróbb tévedésekre figyelmeztet Doby Antal lev. tag a Perényi család nemzedék-rendét illetőleg; míg Bay Ilona tagtársunk a ludányi Bay család leszármazásához, egyes tagjai szerepléséhez érdekes adatokat közölt, melyekhez később Bay István tagtársunk néhány kiegészítéssel járult. Ily adatokkal gazdagították ismereteinket: Br. Radvánszky Béla, társ. elnök, ki a Teleky Mihály leányának, Annának, Apafi Miklóssal 1676-ban költött házassága alkalmából kiadott nyomtatott házasság jelentést közölte; a bibliographiailag is nagyérdekű egy leveles kolozsvári magyar nyomtatványt folyóiratunk hasonmásban is közé tette, Thaly Kálmán vál. tag gr. Bercsényi család nemzetségfáját bővítette két – bár tovább nem ágazó – kihajtással; s egy rövid ideig virágzott főúri családot – a br. Heölgyieket – emelte ki az ismeretlenség homályából.
Meg kell még emlékeznem Csergheő Géza tagtársunk rövid közleményéről, melylyel hazánk nagy költője Petőfi Sándor leszármazásának, nemesi voltának és czímerének kérdését a pozsonymegyei levéltár néhány adata alapján új világításba tette.
Ezek azon tárgyak és tudományos kutatások, t. nagygyűlés, melyeket társulatunk elmúlt évi működése eredményeül felmutathat. Ehhez járulnak még a folyóiratunkban nagy számmal közzétett apróbb közlemények, a szakirodalom termékeinek ismertetései, és az általunk művelésre kitűzött dísciplinák körébe vágó hírek, melyekkel annak haladását figyelemmel kisérni és azokat az érdeklődők tudomására juttatni igyekeztünk.
A tudományos részről szóló jelentésemet – hogy teljessé váljék – ki kell egészítenem a társulat anyagi gyarapodásáról, tagjai számának állapotáról, annak körében beállott változásokról szóló adatokkal, melyek habár nem is tanuskodnak társulatunk rohamos növekédéséről – hisz zajtalan, a tudomány szolgálatában álló, és minden feltűnést kerülő működésünk inkább a belső virágzást mozdítja elő – de feltüntetik azt, hogy az egyensúly társulatunk működésében annak anyagi ereje és a nyújtott eredmény közt megmaradt, s hogy nem terjeszkedtünk tovább, csak addig, a meddig ez egyensúly veszélyeztetése nélkül terjeszkednünk lehetett.
Alaptőkénk a tavalyi nagygyűlésen kimutatott 11.200 frtról 11.800 frtra emelkedett; ennek biztosítására, valamint a társaság pénztári kezelésének rendezésére az újonnan alkotott pénztári ügyrend által elkövetett a választmány minden lehetőt. Erélyes eljárásának eredménye az, hogy az alapítvány összegből csak 700 frt olyan, melyet eddig többszörös felszólítások daczára alapító kötlevelekkel vagy tényleges befizetésekkel biztosítani nem sikerült. – Évi bevételeink tekintetében megmaradtunk a tavaly elért keretben, úgy hogy most 3000 frtnál többet fordíthatunk évenként arra, hogy folyóiratunk a modern követelményeknek teljesen megfelelő belső és külső kiállításban lásson napvilágot.
Múlt nagygyűlésünk óta tagjaink száma 1 kétszázforintos, és 4 száz forintos alapító, 12 pártoló és 34 évdíjas taggal növekedett. Tekintve azonban, hogy néhány évdíjas tagunk az alapítók sorába lépett, továbbá hogy a lefolyt évben szokatlanúl pusztító halál többeket kitörült tagjaink sorából s hogy mintegy tizen az alapszabályokban minden öt év elmultával érvényesíthető kilépési jogukat igénybe vették, valamint hogy 221egyéb okok is közreműködtek tagjaink számának apasztásában: a növekedéssel szemben csaknem ugyanannyi veszteség áll; úgy hogy jelentésem szorosan véve csak a status quo fentartásáról szólhat.
A társulat által az alapszabályok értelmében közzétett vállalatnak a Magyar Nemzetségi Zsebkönyv I. kötetének anyagi dolgait még véglegesen rendezni – a nagy áldozatokkal közre bocsájtott kötet iránt nem az óhajtott mértékben nyilvánuló érdeklődés miatt – eddigelé nem sikerült. Mindenesetre megfontolást érdemel a vállalatnak a közeli jövőben leendő folytatása, mert a társulatnak amúgy is nagyon igénybe vett szellemi és anyagi erejét túlcsigázni a jelen körülmények közt még nem látszik tanácsosnak.
Választmányunk halálozás által nagyérdemű tagját, a feledhetetlen Pesty Frigyest vesztette el; habár e veszteség sokáig pótolhatatlan marad, választmányunk új erőket nyert Pór Antal és Dr. Karácsonvi János évdíjas tagok személyében; kiknek társulatunk iránt tanusított élénk érdeklődését némileg viszonozni és folyóiratunkban közzétett számos becses dolgozataik iránt érzett elismerését óhajtotta a választmány kifejezésre juttatni azzal, hogy őket november 27-én tartott ülésében tagjai sorába iktatta.
Ime, t. nagygyűlés, rövid kivonatban egy év története társulatunk életéből. Ha megnyugtató az érzés, mely valakit a kötelesség teljesítésekor elfog; ha kellemes a visszaemlékezés, melyet valaki elvállalt tiszte betöltésekor érez: úgy társulatunk is megnyugvással gondolhat vissza a munkában eltöltött évre, mely szaktudományainkat számos új, eddig nem is sejtett eredménynyel gazdagította.
Kérem a t. nagygyűlést, hogy jelentésemet tudomásúl venni méltóztassék.
* * *
A nagygyűlés e jelentést tudomásúl vévén, a titkár előterjeszti a pénztárnok részletes kimutatását a társulati pénztár állapotáról. E szerint deczember 3-án az következő képet nyújtott:
Bevétel.
Pénztármaradvány 1889. évről
|
873
|
frt
|
09
|
kr.
|
Értékpapírok kamatai
|
384
|
«
|
–
|
«
|
Alapítványok befizetése
|
300
|
«
|
–
|
«
|
Alapítványi kamatok
|
100
|
«
|
–
|
«
|
Pártoló tagdíjak
|
1610
|
«
|
–
|
«
|
Évdíjak
|
875
|
«
|
37
|
«
|
Egyes füzetek eladásából
|
27
|
«
|
–
|
«
|
Összesen
|
4169
|
frt
|
46
|
kr.
|
Kiadás.
Személyi, irodai stb. kiadások
|
657
|
frt
|
82
|
kr.
|
Nyomtatás
|
1183
|
«
|
45
|
«
|
Metszetek, rajzok, festések
|
435
|
«
|
80
|
«
|
Expediálás
|
24
|
«
|
54
|
«
|
Írói tiszteletdíjak
|
707
|
«
|
50
|
«
|
Tőkésítés
|
302
|
«
|
82
|
«
|
A Nemz. Zsebkönyv nyomdai számlájának törlesztésére
|
300
|
«
|
–
|
«
|
Összesen
|
3611
|
frt
|
93
|
kr.
|
Készpénz
|
557
|
«
|
53
|
«
|
Vagyonállás.
Értékpapirokban
|
7800
|
frt
|
–
|
kr.
|
Alapító kötelezvényekben
|
3300
|
«
|
–
|
«
|
Alapító kötelezvények nélküli alapítványok összege:
|
700
|
«
|
–
|
«
|
Összesen
|
800
|
frt
|
–
|
kr.
|
Minthogy a választmány a számadások megvizsgálásáról már intézkedett, a pénztári kimutatás ideiglenesen tudomásúl vétetett.
A jegyzőkönyv hitelesítésére Cserghe Géza és Csoma József vál. tagok kéretvén meg, a nagygyűlés véget ért.
