Bács-Bodrogh vármegye czímere.
Bács-Bodrogh vármegye czímere.
Bár a vármegyék institutióját a nyugati minták után szt. István király létesítette, mindazáltal bizonyos, hogy az első vármegyék, melyek sorába Bács és Bodrogh is tartoztak, első királyainktól épen oly kevéssé nyertek czímert, mint a nemesség. A czímereknek s czímeres leveleknek adományozása nálunk csak a vegyes házból származott királyok idejében jött divatba, a mi nagyon is érthető, ha tudjuk, hogy a heraldika csak a keresztes háborúk kora után, tehát a XIII. század végén kezd virágzani.
Az utókornak azonban sajnálattal kell constatálnia, hogy e vármegyéknek nemcsak az Árpádok korából, nemcsak a mohácsi vész előtti korból,* hanem még csak a török hódoltság korából sem maradt fenn czímere. Így aztán épen nem lehet tudni, mikor kezdtek e vármegyék czímert használni, s ha használtak, mi volt legrégibb czímerük? E kérdésekre csak úgy lehetne feleletet adni, ha akár az országos czímergyűjteményekben, akár pedig a régi oklevelekben maradt volna fenn nyoma a vármegyei czímernek, vagy legalább irott feljegyzések lennének felmutathatók, a melyek alapján a czímer-részleteket megállapítani lehetne.
1 Bodrogh vármegye 1351-ben Háj-Szt-Lőrinczen tartott közgyűléséből kifolyólag a királyhoz intézett egyik fölterjesztésében az ottani káptalan pecsétjét használta, még pedig ezen indokolással «quia notorio sigillo utenti caremus.» (Zichy okmtr. II. 447.)
Ezek hiányában Bács- és Bodrogh vármegyék régi czímereiről kellő positivitással épen nem szólhatunk, s mindaz, a mit azokról mondhatnánk, nem lenne egyéb problematikus találgatásnál. A helyett tehát, hogy az egykor létezett czímerek jellegét meghatározni törekednénk, helyesebbnek véljük Bács és Bodrogh vármegyék azon czímereiről szólni, a melyek maig ismeretesek.
E vármegyék, mint tudva van, a mohácsi vész után elvesztették önnállásukat, s nem is nyerték vissza mindaddig, míg e területről a törökök ki nem üzettek. Az 1698-ik évben felujíttatván az alsó Tisza-Dunaköz vármegyei szervezete, most Bács és Bodrogh vármegyék is ujjászülettek. A vármegyék megalakulása után természetesen első dolog volt önálló czímert, 213pecsétet készíttetni, a mi minden valószinűség szerint az I. Lipót királytól nyert visszaállítási diploma által részletesen meg volt állapítva. Minthogy azonban e diploma a XVII. század elején bekövetkezett zavarok s a Rákóczy-féle szabadságküzdelmekből folyó pusztítások áldozata lett, így ma már azt nem tanulmányozhatjuk.
De bár az ezen vármegyéket visszaállító oklevelek idő folytán veszendőbe mentek, mindazáltal maradt fenn oly adalék, a melynek nyomán a vármegyei czímereket ismerhetjük. Ez az adalék pedig nem más, mint a különböző időkben készült pecsétek gyűjteménye, vagy a pecséteknek egykorú lenyomata. Számos, maig létező oklevélen találkozhatunk Bács vármegyének 1699-ben készült pecsétjével, mely vármegyei czímerrel ékeskedik.*
1 E pecsét ma a vármegyei levéltárban (Zomborban) őriztetik.
Bodrogh vármegye 1698-ban szintén visszaállíttatván, ez alkalommal új czímert is nyert. E czímer az egykorú lenyomatok szerint két egymásba szakadó folyót «Duna és Tisza» ábrázol, melyek egyikén kacsa uszik. Ugyane folyó «a Duna» bal partján egy tornyos erőd «állítólag Bodrogh vára» látszik. E czímert, miután a vármegye pecsétje a Rákóczy-féle mozgalmak zivatarai között szintén elveszett, 1715-ben lett megújítva, de mivel Bodrogh vármegye már 1729-ben megszűnt önállóan működni, e pecsét a következő évben felsőbb rendeletre a kir. kancelláriához küldetett fel.
Bács vámegyének fentebb említett 1699-ben készült pecsétje egy ovális alaku fémlap, melyen «Sigillum Comitatus Bachiensis. 1699.» felirat között szt. Pálnak álló, jobb felé néző, jobbjában hegyével lefelé fordított kardot tartó, baljával pedig égfelé mutató alakja látható. E pecsét állandóan alkalmazásban volt egész 1837-ig, a midőn magyar vésetű új pecsét készült. Ezen újabb pecsét a czímeren semmi változtatást nem mutat, kivéve azt, a mit a ma is használatban levő vármegyei czímeren is láthatni, t. i. hogy szt. Pál nem jobbra hanem előre néz. A pecsét körirata azonban az 1699-ikivel szemben eltérést mutat, a mennyiben latin helyett magyar nyelven szól és a két vármegye «1802-ben történt» egyesülésére is vonatkozással van. A felirat teljes szövege ez: «Bács Bodrogh Vármegye Petsétje. 1699. Meg-Ujitatott 1837.»*
1 Nem rég a zombori határban egy pecsétet találtak, melyen Magyarország czímere szerepel ezen felirattal: «Comitatus Bachiensis. 1786.» E pecsét, úgy látszik, csak II. József korában lehetett rövid ideig használatban. L. Bács B. várm. tört. társ. évkönyve 1890. évf. 16. l.
E pecsét egészen 1848-ig volt használatban, s az azóta készült újabb pecsétek sem heraldikai, sem sphragistikai szempontból nem különös érdekűek.
DUDÁS GYULA.
