László erdélyi vajda nemzetsége.
László erdélyi vajda nemzetsége.
Pór Antal a Turul 1889. évi 3-dik füzetében László erdélyi vajda nemzetségéről írván, mondja: «többszöri úttévesztés után, úgy hiszem végre valahára megtaláltam a mit kerestem, állítván, hogy László erdélyi vajda a Kean nemzetségből származott». Czikke végén szigoru de igazságos birálatot kiván. Erre válaszol Wertner Mór a mult évi (1890) «Századok» novemberi füzetében.
Mivel én sem Pór Antal úr állítását nem tartom elfogadhatónak, sem Wertner úrét bebizonyíthatónak, észrevételeimet az általam ismert kútfőkre támaszkodva, következőkben részletezem.
Első feladatnak tartom a Kean (Kan) nemzetségű Jula bán származását megállapítani s aztán keresni mennyiben hozható azzal összeköttetésbe László vajda, illetőleg bizonyítani, hogy a vajda nem lehetett említett Jula bán fia. Könnyebb áttekintés végett ide sorozom a Kean nemzetségű Jula bán származási tábláját:
Simon de Suklos de genere Kan.; 1191-ben osztoznak.; Buchk idősb testvér.; Jula 1191–1240 közt bán és 1240 előtt megh.; Péter.; Comes Miklós.; Péter de Beremen 1281.; Gyula.; Péter 1303–41. 1313 comes de Baranya.; Ilona, az Ówár-i Jakab neje.
A pécsi káptalan előtt osztoznak 1191-ben a Kan (Kean) nemzetségű Siklósi Simon fiai Buchk és öcscse Jula.*
* «ad petitionem comitis Buchk et Jule filiorum Simonis de Suklos de genere Kan» stb. Hazai okmánytár VI. kötet 4. szám alatt.
A «Századok» 1870. évfolyamának 380 és 484. lapjain egy okmány-kivonat van közölve az 1303. évből, hol «Petrus filius Nicolai comitis de Schuklos ex progenie magni Jula
i» szavakkal van említve Jula bán unokája Péter.
Az Anjoukori okmánytár eddig megjelent öt kötete több helyen igazolja ezen Siklósi Péter említett származását, valamint a reá vonatkozó személyi és vagyoni tudósítások itt oly teljesek, miszerint legalább is nem valószínű, hogy a híres erdélyi vajda nagybátyja lett volna ezen Siklósi Péternek.
Jula bán hűtlenségét legalább a rokonai nem tartották olyan szégyenletesnek – mint Pór Antal állítja, – hogy e miatt hallgatták volna el a tőle eredő származását. Mutatja, hogy nem csak unokája Péter «ex progenie magni Jula bani», de bátyja Buchk utódai is a pécsváradi káptalan egy 1281. kelt levelében «de generatione Jula bani» eredettnek mondják magokat.* Ez inkább azt mutatja, hogy daczára a hűtlenségnek oly kiváló személynek tartották Jula bánt, kire büszkék voltak, hiszen a «de genere Kean» helyett is csak az ő személyére hivatkoznak mintegy tüntetve, hogy az ő nemzetségéből származnak. Tudjuk, hogy ezen korban egyik király hűtlene a következő királynak mily kedves embere lett; a nemzet annál kevésbbé tarthatta a hűtlenséget örökre megbélyegzőnek. Különben hogy a két testvér Buchk és Jula utódai mennyire tartották a rokonságot, mutatja egy 1326. évi példa is. A Jula bán unokája Siklósi Péter, Buchk utódát Beremeni Miklós fia Istvánt, kire siklósi vára őrizetét is bízta, daczára, hogy ebből kifolyólag csunya perrel támadta meg – még is rokonának (sui proximi) nevezi.*
* Hazai Okmánytár VII. kötet 135. szám alatt.
* Anjoukori Okmánytár I. kötet, 241. szám alatt.
Ilyen nagy a rokoni összetartozás érzete köztök, hihető-é, hogy a híres vajdáról, kire különben is büszkék lehettek – meg ne emlékeztek volna, pedig mint fennebb említém, Jula bán egyenes utódainak, a Siklósiaknak oklevelei szép számmal maradtak fenn s ki vannak adva az Anjoukori Okmánytár eddig megjelent köteteiben.
Azon Jula nevű bán, ki magát 1232-ben «banus totius Sclavonie et curialis comes regie» 1236-ban pedig «Jula iudex curie domini regis et comes de Ceue» – czímezi, czímere, a hársfa levél után ítélve, a Rathold nemzetségből származott. Ugyan ezen hivatalt viselte már 1222-ben s ekkor csakugyan «Jula frater Rathold» neveztetik.* A kérdéses korban 1200–1240-ig több Jula nevű ispán, bán, vajda, országbíró sőt nádor is volt s mivel főleg a báni czímet a hivatal viselése után is gyakran megtartották – a személy azonosságát kimutatni csak egyes esetekben lehet. A Pór Antal úr által idézett adatok különben azt sem teszik egészen kétségtelenné, hogy a Kean nemzetségű Jula bán és a Nekché-től megfosztott (exhoeredatus) Jula bán egy személy.
* Schwartner-nél.
Wertner Mór fenn idézett czikkében tudomást sem vesz arról, hogy Pór Antal a Turulban – 44pedig ezen tanúlmányra is válaszol – a gyulafehérvári káptalan 1292-ben kelt levelével bebizonyította, hogy az 1292-ben vajdaságot viselt Borsa nemzetségű László nem egy személy a későbbi hasonnevű László vajdával; sőt egyenesen a Pór által idézett adatra hivatkozva, állítja, hogy a Borsa nemzetségű László 1292 után is viselte az erdélyi vajda méltóságát és egy személy a III. Endre király halála után oly nagy szerepet vitt László vajdával. Ennek azonban ellent mond a mind kettőjök által idézett gyulafehérvári káptalan kiadványa. Nem kerülte tehát el a Pór Antal figyelmét mint czikkíró megjegyzi s «nem feküdt észrevétlenűl idők során, hogy úgy mondjuk az útczán».
Miután eddig, úgy látszik a közzé tett adatok hiánya miatt – megállapítható nem volt, vajjon a XIII. század második felében szerepelt László nevű vajdák közül való-é Ottó király és a szent korona híres letartóztatója, míg ez minden kétséget kizárólag bizonyítva nem lesz, csak is az 1299–1313-ig szerepelt László vajdáról lehet szó. Hasonló az eset az ugyan azon korban szintén erdélyi vajdaságot viselt Miklós-okkal. Háromnak kimutatható a nemzetsége. Egyik IV. László trónra lépte idején a kiskorú királyt palotaforradalom utján az úgynevezett Németújváriak kezéből kiszabadító Miklós a Pok (Puk) nemzetség tagja, a Móricz fia, a Moriczhidai vagy Medgyesi család őse. Másik a IV. Béla király Pál nevű nádornak a fia, Geregen testvére, a Borsa nemzetségből származott. Harmadik a Henrik bán fia a Hedreh nemzetségből, az úgy nevezett Németújvári Miklós. Volt-é e hármon kívül más is és mint váltották fel a vajdaságban egymást, biztosan még nem tudjuk; legalább sem Szabó Károly «Kún László» czímű művében, sem Pór Antal «Chák Máté»-jában megfejtve nincs. Egyes években ki lehet mutatni ezt vagy amazt, de mindenikben meghatározni eddig tudtommal meg sem kisérlette nyilvánosan senki.
Wertner Mór László vajdának még két testvért, Miklós választott esztergomi érseket és Gyulát tulajdonít. Az általa idézett s a Hazai Okmánytár IV. kötetében a 37. szám alatt kiadott IV. László-féle oklevél Lászlóról mit sem tud, sőt az okmány szavaiból: «magister Nicolaus sancte Strigoniensis ecclesie electus eiusdemque loci comes perpetuus, aule nostre cancellarius et magister Gyula filius Ladislay woywode frater eiusdem» – inkább lehet Gyulát az érsek unokaöcscsének tartani. Különben «magister Nicolaus… et magister Gyula filii Ladislai voyvode» lett volna a correct kitétel. A fentebbiekben azt hiszem elfogadhatóvá tettem azon állításomat, miszerint nem hihető, hogy az Ottó király s a szent korona letartóztatója a Kean nemzetségű Gyula bán fia lett volna; valamint, hogy bebizonyítva nincs, hogy az a Borsa nemzetségű László vajda lett volna. Már pedig ez utóbbi állítás ha lehető is, csak úgy bir teljes érdekkel, ha az czáfolhatatlanúl van bebizonyítva, csak így lehet azt a történetírásnak haszonnal értékesítenie.
A sok negativ érv után legyen szabad nekem egy positiv adatot is felhozni, mely ha útba talán nem igazítana is a további nyomozásnál, de azt a kérdéses személylyel connexusba hozni és megegyeztetni okvetlen szükséges lesz.
Ezen adat László erdélyi vajdának és Székely ispánnak saját ítéletlevele* 1308-ik évből, tehát oly évből, hogy a személy azonossága iránt semmi kétség nem marad fenn. Ezen levelében a vajda előadja, hogy előbbi levele folytán azon peres ügyben, mely Pecut föld iránt Balenth fia János, Albert fia Péter felperesek közt egy részről, és Zemlek mester közt más részről huzamosabb idő óta folyt, – Zemlek mester az általa tartott közgyűlésen előtte megjelenvén, felmutatta a «Jó emlékű Lőrincz mester az ő (t. i. a vajda) legközelebbi rokonának»* levelét. Ezen levél tartalma szerint Lőrincz mester Pecut földét, melyet ő a királytól kapott – említett Zemlek mesternek adja hű szolgálataiért. Felmutatta továbbá Zemlek ugyan az nap a «Jó emlékű Leukus mesternek az ő (a vajda) testvérének»* levelét, melylyel «Leukus mester az ő atyja Lőrincz mester»* adományát megerősíti. A vajda a közgyűlésen jelen lévő és hozzá tartozó nemesekkel és másokkal azt határozta, hogy a pernek véget vet s Lőrincz és Leukas mesterek adományát jóvá hagyja. Erről szóló levelét saját pecsétjének reá nyomásával megerősíti.
* Nos Ladislaus voyvoda Transilvanus et comes de Zonuk… Datum iuxta Naragh feria secunda proxima ante festum Johannis baptiste anno domini 1308. Gr. Zichy cs. Okmt. I. k. 155.
* «Exhibuit litteras magistri Laurentii proximi nostri bone memorie»…
* «Exhibuit etiam litteras magistri Leukus fratris nostri bone memorie…»
* …ipsam collationem magistri Laurentii patris sui confirmabant et similiter sibi contulerat per suas litteras… Gróf Zichy cs. Okmánytára I. k. 135. szám.
Ha a diplomatika középkori latin nyelve szabatos lenne, e levél határozottan felderítené a kérdéses rokonságot. Midőn László vajda Lőrincz mestert proximus-ának nevezi, ez alatt csak közel rokont érthetünk, de ha látjuk, hogy ezen Lőrincz mester fiát Leukus mestert már «frater noster»-nek czímezi a vajda, önként jön a feltevés, hogy Lőrincz-mester atyja s Leukus mester testvére volt a vajdának. De épen mivel oly ingatag volt e tekintetben a diplomatika nyelve,* lehet Lőrincz testvére és Leukus unokaöcscse 45a vajdának, de legyen így, vagy úgy, minden esetre igen közeli, vérbeli volt a rokonság.
* Mennyire ingatag volt e tekintetben a középkori latin nyelv, feltünőleg mutatja azon példa, hogy János de Kapla országbíró Leustach de Ilswa nádort legkedvesebb testvérének (frater noster carissimus) mondja, holott tudva van, hogy az országbíró nagyatyja Desew és a nádor szépapja Roland nádor a Rathold nemzetségű Leustach fiai voltak csak testvérek, és így negyed fokú rokonság volt köztök. Lásd a Gr. Zichy cs. Okmánytára IV. kötetének 461. számú okmányát.
Ezen Lőrincz fia, Leukus mester, azt hiszem egy személy azon Lökössel, kiről Pór Antal «Chák Máthé» életrajzában azt írja, hogy 1304-ben több főúrral megjelent Pozsonyban Károly király előtt, a cseh háborúba menendő. Négy év múlva tehát már nem élt; lehet azon cseh háborúban esett el. Nemzetségét az általam ismert kútfőkből meghatározni nem lehet; marad tehát a híres László vajda nemzetség-neve is egyelőre ismeretlen s buzdításúl az érdeklődőknek elmondhatjuk: qui perdidit numerum, incipiat iterum.
PUKY ANDOR.
