II. Milath törzse. (A Fejérpataky, Andaházy és Lipthay családok.) (Első közlemény.)

Teljes szövegű keresés

II. Milath törzse.
(A Fejérpataky, Andaházy és Lipthay családok.)
(Első közlemény.)
Liptómegyének délnyugati részén, a Vág folyó balpartján fekszik ama terület, mely a XIII. század elején, a be nem népesített lubellai (hol Lebele, Lobile, Lybele, Lubele, Luhile, hol Lubelának írva.) királyi praedium neve alatt, magában foglalta a mai Király-, Nemes- Lubella, Alsó-Felső Malatin, Kelecsény, mely régebben részben Fejérpataknak és Andiczének neveztetett – határában elterjedő területeket, mely területek különösen és nagyobb mérvben a tatárjárásra következett években királyi adományozás által feldaraboltatván, a mai községek határainak terjedelmében bomlottak fel; ezek képezték ama kulturelemeket, melyek a megye ezen részének művelődése történetében előtérbe nyomultak ugyan egy időre, de a szerepviselésre hivatva nem voltak, mert a közelségükben fekvő két szabadalmas város fejlődése, mint egyebütt, itt is a vidék rovására történt. Itt különösen azért is, mert Német-Lipcse idegenek által telepítve, midőn az a Raztokai nemesektől, mint azok descensualis földje 1229-ben cserében elvétetett, a tatárdúlás után már 1244–50 között mint bányatelep virágzott, s első csíráját képezé a vidék későbbi kulturájának. 1260. évben kiváltságot 79nyer, szabadalmas várossá lesz, s Lubella királyi praedium csak ezután jutott a felosztás sorsára; mint nemesi birtok, a jobbágyok benépesítése által, a művelődésre csak alkalmas anyagot kapott, de műveltséget magával nem hozott, s azt a közeli Német-Lipcse, s később a XIV. század második felében Rózsahegy szabadalmas várostól nyerte.
Mind e mellett azonban a városok lakói a művelődésnek nem egyedüli terjesztői voltak; a kiváltságolt földbirtokos-osztály itt is útat tört a haladásnak, s kisebb-nagyobb mértékben a telepítések, építkezések, egyházak, parochiák alapítása által bőven hozzájárultak a kultura terjesztésének azon elemeihez, melyeket a városi lakosok, az ipar, a kézművek terén magukkal hoztak, és melyekkel a nép életmódját befolyásolták.
Ezen birtokos-osztály sorában Liptómegyének fentebb említett területén az elsők közé tartozott a Milath törzse, melynek első leszármazói, habár az országos eseményekben nevezetes szerepet nem viseltek, mint a kultura terjesztői körükben, az akkori idők színvonalán állottak, s három most is élő családnak ősei voltak, mely családok összetartozósága, közös törzsből való eredete is kiveszett a köztudatból.
Milath törzsének egyenes leszármazói a kelecsényi Fejérpataky, andiczei Andaházy s a lubelai és kisfaludi Lipthay most is élő családok. Midőn az említett családok nemzedékrendjének és történetének megismertetésével kivánunk jelen értekezésünkben foglalkozni, ezt oly oklevéltári adatok alapján tesszük,* melyeknek csak egy csekély, csak a Lipthay-család nemzedékrendjére vonatkozó része ismeretes a genealogiai irodalomban; míg az említett másik két családot illető adatok teljesen ismeretlenek, s e mellett részben a Lipthay-család ismert genealogiájának hiányait is pótolják, hibáit helyre igazítják.
* A fő anyagot a Fejérpataky-család levéltára szolgáltatja, mely eddig a család ősi lakóhelyén Kelecsényben (Liptóm.) őriztetett. Legújabban mint letétemény a M. Nemz. Múzeum levéltárában helyeztetett el.
* * *
Liptómegyének nagyobb mérvű és újabb benépesítése IV. Béla alatt a tatárpusztítások után vett lendületet, a királyi praediumok feldarabolása és eladományozása által. Ezen adományosok között majdnem az elsők között találjuk Bosint fiaival, ki mint a királyi rengeteg erdők és vadászterületek őre és liptói lakos 1248-ik évben Verbicha és 80Akalichna között elterjedő három ekényi föld adományozását kérte IV. Béla királytól. Bosin elegendőképen rászolgált a király kegyességére, s ez nem is késlekedett a kiérdemlett adomány által Bosint hívének, vitéz katonának és jobbágyának vallani. Ugyanis a liptói Bosin és fiai: Sevislov, Punak, Milath, Bohuta és Bohuret (quod populi de Liptov Bosin cum filiis suis Sevislov, Punak, Milath, Bohuta et Bohuret) kérelmét teljesítendő, meghagyja Mike zólyomi comesnek, hogy az említett földbe és annak minden tartozandóságaiba Bosint és fiait iktassa be. A megbizott zólyomi comes a beiktatásról jelentést tevén a királynak; ez az adománylevélben felsorolja Bosin és fiainak a tatárok ellen viselt harczait (debellando ferocissimos Tartaros crudeli periculo mortis se ipsos opponentes) és más szolgálataik jutalmáúl őket jobbágyi állapotukból kiemeli, s oly előjogokban részesíti, melyeknek élvezetében csak a birtokos nemesek valának. Igy mondja a többi között az oklevél, hogy az ország nemeseinek és báróinak tanácsából azon királyi kegyben részesíti az adományosokat, kéri s egyszersmind parancsolja is különösen a zólyomi comeseknek, hogy Bosint és fiait pártfogolják; a király és a zólyomi comes szolgálatain kívül minden egyéb szolgálattól mentek legyenek, minden adózástól fölmentetnek; őket senki biróság elé ne idézhesse, csak a király és a zólyomi comes személye előtt kötelesek megjelenni, s ha pörüket elhalasztani kivánnák, jogukban álljon azt két vagy három évig elodázni, a zólyomi comes jogainak megsértése nélkül.*
* Árpádkori új okmt. VII. 258. l.
Az adományozott kiváltságok azonban még nem foglalták magukban a teljes nemesi előjogokat, mint hogy Bosin és fiai még bizonyos tizedet és censust is fizettek a zólyomi comesnek 1276-ig, azon időig t. i., a midőn Likwán (Lichva, Likova) Bosin fia Milath birtokrészt szerzett, valószínűleg cserében a Verbiche és Akalychna között fekvő birtokokért; mert már 1276. éven túl itt birtokosok nem voltak, de Milathot, Bosin fiát, ugyanazon évben már Likwán találjuk. A nemesi kiváltságok teljes élvezetébe csak akkor léptek, midőn 1263. évben Béla király liptómegyei vadászmestereinek, Bosey, Stoysa, Sadrek, Cozma, Koyzlo, Vitko, Egyednek és Milath-nak az általuk fizetett tized és census visszatérítését elrendeli.*
* Magyar Tört. Tár IV. k.: Liptói registrum 41. l.
Nem ismerjük a körülményeket, melyek között Milath Likwa birtokába jutott, minthogy az erre vonatkozó oklevelek holléte iránt tájékozva nem vagyunk; azok a Milathtól leszármazó családok egyikénél sem őríztetnek; és a mint azt később látni fogjuk, azok Domokos zólyomi comes hatalmas fiának Donch mesternek birtokába jutottak. Annyit azonban határozottan állíthatunk, hogy Likwát Milath nem adományúl kapta, de az saját szerzeménye volt, s Likwán csak részbirtokos lehetett. Ezen állítást kellőleg támogatja azon tény, hogy ugyan azon időben, illetőleg pedig még előbb, Tamás mester (csókakői) Béla király ajtónállója, midőn 1261. évben Liptó vármegye comese lett, ezen kinevezési oklevélben, mint Likwa birtokosa említtetik; ez adat egyszersmind relativ meghatározásúl szolgál arra, hogy Likwa vára mikor épülhetett. Az említett oklevél, mely Zólyomban kelt, Tamás mestert liptómegyei comesi tisztséggel ruházza fel; ebben megengedi neki a király, hogy addig, míg a saját maga birtokán Likwán a várat felépítteti, Liptóvárott lakhatik. »… primum honorem comitis provincie nostre de Liptou eidem contulimus, cum illa potestatis facultate, ut in castro nostro Liptouwar, mansionem suam tamdiu habere possit, donec sibi in terra sua Likwa propriam arcem exstruxerit.«*
* Árpádkori új okmt. XI. 504. l.
Nem tartjuk lehetetlennek azt sem, hogy Milathnak likwai részbirtokát már atyja Bosin szerezte, s úgy ment át Milath birtokába; midőn t. i. Bosin fiai osztozkodtak, neki a likwai birtokrész jutott; ez az osztozkodás azonban csak 1276. éven túl, atyjuk halála után történhetett; minthogy 1276. évben még egyszer találkozunk Bosinnal s annak fiaival: Sevislov, Punak, Milath, Bohuta és Bohurettel, midőn is az említettek 1248. évi kiváltsági oklevelüket IV. László király által átiratják s maguknak kiadatják;* holott Milath, mint már említettük, 1276. éven túl Likwa birtokában volt.
* U. o. IX. 142. l.
Milathtal mint élővel 1276. éven túl az oklevelekben többé nem találkozunk, s úgy látszik, hogy már e tájon elhalálozott, s egyik fia I. Péter is 1311. év előtt elköltözött az élők sorából. Erre mutat azon oklevél, melyet az esztergomi káptalan 1311. évben június 13-án kiadott, melyből kiderül az is, hogy a Milath törzsnek Hontmegyében Lisson is volt birtoka, de vajjon ez Milathnak vagy Milath fiának I. Péternek volt-e adományos birtoka vagy szerzemény e, azt meghatározni nem vagyunk képesek, minthogy az oklevél csak arról tesz említést, hogy a lissói birtok I. Péter fiának Jacev (Jákó) és Andának öröklött vagyonát képezi: »… confessi sunt terram ipsorum iure hereditario in Lysso in comitatu videlicet Huntensi ipsos contingentem … « Ugyanezen oklevél szerint Gergely fia Ybor, Serephel fia Máthé, Péter fiai Jacev és Anda és Lőrincz fia Lukács, liptói nemesek »nobiles de Liptow« megjelenvén az esztergomi káptalan előtt, kijelentették, hogy lissói birtokrészüket Egyed fiának Bede mesternek tizenegy márkáért tíz évre zálogba adják.*
* Anjoukori okmt. I. k. 229. l.
A Milath-nemzetség körülbelől 70 évig Likwa részbirtokukon békés egyetértésben élt egymás között. Tamás mester ezen idő alatt, 1312. év körül, befejezte Lykawa várának felépitését. Ugyanez időtájban éltek és birták a lykawai birtokrészt Milath nemzetségéből már annak fiai és unokái is, kik között némi perpatvar támadván, egymással egyenetlenkedésbe jutottak. Legvalószínűbb okát képezé ezen egyenetlenkedésnek Domokos zólyomi comes fia Donch mester, kit erőszakoskodásairól, jogtalan foglalásairól, a Bogomér-törzs leírásából is ismerünk. Donch ugyanis 1315. évben Csókakői Tamás elhaltával Likawa várát Csák Máthé elleni érdemei jutalmáúl adományúl kapta, s hihetőleg az ő hatalmaskodása nem jó szemmel nézte azt, hogy a likawai határ területén más birtokosok is legyenek kivüle, s valamelyes körülménynél 81fogva kényszeríté a Milath-nemzetségbeliek egy részét, hogy likwai részbirtokukat neki eladják. Az eladás ezen esetét constatálja egy 1335. évi october hó 6-án a túróczi convent által kiadott oklevél, melynek szövege munkánkra nézve érdekes nemzedékrendi adatokat tartalmaz.
Ugyanis ezen oklevél szerint az említett convent előtt megjelent I. Péter fia Anda Albus s előadja, hogy tudomására jutott az, miszerint legközelebbi rokonai, Milath fia Sad, Sad fiai Márton és Fylpes, Miklós fia Pachouch, Markus unokája, és Milath fiának, Mártonnak fia Myck, az ő és a saját szerzett likavai (Lichwa) birtokukat Liptóban Domokos zólyomi comes fiának Donchnak Tornoch liptói birtokért, az ő tudta és akarata nélkül, a lichwai birtokra vonatkozó összes oklevelekkel és kiváltságokkal egyetemben cserébe adták; a mi ellen óvást emel.*
* »… quod Anda Albus filius Petri … per modum protestationis nobis significare curavit, quod Sad filius Mylath, Martinus et Philpes filii eiusdem Sad, Pachouch filius Nicolai, filii Marchus et Myck filius Martini, filii ante dicti Mylath proximi sui de Liptovia, possessionem eorum et suam aquisiticiam Lichwa vocatam in districtu de predicta Liptovia existentem magistro Donch filio Dominici comiti de Zolio in concambium possessionis Tornoch nominate in eodem Liptou adiacentis sine scitu et voluntate sua tradidissent et dedissent, una cum instrumentis et privilegiis super eadem possessione Lichwa vocata confectis et emanatis …« Anjouk. okm. III. 202.
Ezen sorok felvilágosítanak bennünket egyszersmind arról is, hogy a Milath-törzsnek likavai birtokára vonatkozó okiratok miért nem találhatók az említett törzsből leszármazó családok egyikének levéltárában sem; azért, mert ezen oklevelek, a birtokkal együtt, idegen kézre kerültek.
Nem tudjuk biztosan meghatározni, valjon Anda tiltakozásának lett-e eredménye, s végrehajtatott-e az elidegenítés vagy sem? de annyi bizonyos, hogy Milath leszármazói még 1341. évig birtokosai voltak a lychwai részjószágnak, s hogy az csere útján királyi kézre került, 1341. évben, midőn is Károly király, Milath fiának Saadnak, Saad fiainak Fülöp, Márton és Györgynek, Jákó fiainak: Anda, Lach, Miklós és II. Péternek; és végre Patuch fiainak: Jákó, Miklós és Andának, Likva birtokukért Libelét (Lubelát) cserébe adja.* Ezen adománylevelet 1348-ban a szepesi, s 1354-ben az esztergomi káptalan is átírja.*
* Magy. Tört. Tár IV. köt. 14. l.
* »… quod Anda Albus filius Petri … per modum protestationis nobis significare curavit, quod Sad filius Mylath, Martinus et Philpes filii eiusdem Sad, Pachouch filius Nicolai, filii Marchus et Myck filius Martini, filii ante dicti Mylath proximi sui de Liptovia, possessionem eorum et suam aquisiticiam Lichwa vocatam in districtu de predicta Liptovia existentem magistro Donch filio Dominici comiti de Zolio in concambium possessionis Tornoch nominate in eodem Liptou adiacentis sine scitu et voluntate sua tradidissent et dedissent, una cum instrumentis et privilegiis super eadem possessione Lichwa vocata confectis et emanatis …« Anjouk. okm. III. 202.
Mielőtt az események fonalán tovább haladhatnánk, az 1335. és 1341. évi fentebb idézett oklevelekben előforduló Sad – Zaad-ról, Milath fiáról, kell némi megjegyzéseket tennünk, a történeti igazság érdekében. Kényszerít erre ama történeti és chronologiai tudatlanság, az események azon irányzatos elferdítése, a mely Hyros István Miklós »Zámok Lyhava« czímű könyvében minden lépten-nyomon nyilatkozik, hol az említett Sadról állításokat koczkáztat, melyek a legnagyobb történelmi tájékozatlanság mellett meghamisítják az eseményeket s képesek a czélzatos tévtanoknak tárt ajtót nyitni, mert az említett mű a liptómegyei közönség körében igen el van terjedve. Azt mondja ugyanis Hyros említett munkájának 50. lapján, hogy 1312. évben Lykava várának ura Radmir volt, a templáriusok liptó-szent-mártoni utolsó priorja, holott azt Domokos zólyomi comes fia Donch építtette, s annak birtokában is volt. Irja továbbá, hogy ezen Radmirnak neve Sadmirnak olvasandó, minthogy ugyanakkor Lykava birtokosa Saad Milath fia volt, s mondja végre az 52. lapon: lehetséges, hogy ez ugyanazon Saden, 82a kit a váradi regestrum Bél «Adparatus«-ában a CV. §-ban említ.
Teljesen téves Hyros azon állítása, hogy Radmir a templáriusok utolsó priorja lett volna Liptó-Szent-Mártonban; még csak prior sem volt, s mint ilyen a templáriusok történetében ismeretlen, s így azt a hozzá kötött mesével együtt fictiónak kell kijelentenünk. Hogy ezen Radmirból minő alapon csinál Sadmirt, ezt még kevésbé látjuk igazolva, s midőn azon Radmirból Sadmir lesz, s ebből Milathnak fia Saad válik Hyros tolla alatt: ezt egyenesen szándékos ferdítésnek kell bélyegeznünk, melylyel a tényeket meghamisítani iparkodik, oly czélból, hogy a három különbözö névből egy negyediket alkothasson, a Saden nevet, hogy így mind a négyet egy kalap alá hozva, a négy névből kikerekítse Milath fiát Saadot, a ki mint templárius prior birta Lykava várát Radmir név alatt, de Sadmirnak kellene kiejteni, a ki pedig Saad volt, Milathnak fia, a kitől származtatja a kelecsényi és lubellai Lipthay-családot, de a kiről lehetőnek tartja, hogy ugyan azonos vala azzal, a kit a váradi regestrum Saden névvel ír. A most említett Saden a váradi regestrum szerint nem is a CV., de a CVIII. §-ban följegyezve, Boka községéből mint tanú állíttatott elő Gecha által, Vitalis zonuki comes elé, s ez a tüzes vas próbájára itélvén Saden, azt kiállani ajánlkozott, igaz mondása mellett. Eltekintve attól, hogy ezen Saden Zonuk megyebeli Boka községből való volt, s e szerint a szentmártoni templáriusok priorja nem volt, a liptómegyei Milath fia nem lehetett; általános tudomású dolog, hogy a váradi regestrum feljegyzései II. András király idejéből 1201–35-ig valók, s így az, a soha sem létezett Radmir prior, vagy a vele azonosnak tartott Sad, Milath fia sem lehetett, minthogy ez még 1341. évben is élt, midőn t. i. Lybelét cserébe kapta lykavai részbirtokáért; s miután Saden 1201–35 között élt, a szentmártoni utolsó prior sem lehetett. Ime a nevek önkényes magyarázata, összeolvasztása s a chronologiai tudatlanság a történelmi eseményekben s könnyelmű összetévesztése a lykavai vár és a lykavai birtokrész fogalmának, mire vezetett; holott tudjuk, hogy a vár birtokosa Donch vala, Saad pedig, Milath fia, csak részbirtokos volt Lykaván, s a várat soha sem birta.
Milathnak fia Saad (Zaad) minden valószínűség szerint 1341. és 1353. évek között meghalt, mert míg 1341. évben mint adományos fiaival együtt említtetik a Lybelével történt cserénél, többé mint élő elő nem fordúl az oklevelekben; 1353-ban annak fiát Fülöpöt mint homo regiust említi Tamás comes országbiró itélő levele Okolicsányi Péternek Palugyai Miklós elleni ügyében.* »Philipes filius Zaad homine region. Ugyanezen oklevélben mint homo regius előfordúl még Libelei Anda fia Máté is, a Milath törzséből. Az imént említett Zaad fia Fülöp 1355. évben, Lajos királynak a túróczi conventhez intézett, s a Kubinyi-családot érdeklő felső kubini határjárási ügyben kiadott parancsban mint homo regius ismét előfordúl.*
* Eredetije Luby Boldizsár benedekfalvi levéltárában.
* Genealogia Familiae de Felső-Kubin a Petro Kubinyi 1824 pag. 27. Nagy Iván Lipthay-család nemzedékrende. II. rész 4. l.
A Milath-törzsnek ez időtől kezdve teljes nyolczvan évig birtokviszonyai ugyanazok maradtak, s gyarapodásuk az egyes ágakon lemenő ivadékoknál az 1435. évnél kezdődik, akkor t. i., midőn már ez évet jóval megelőzőleg, a különvált ágak különböző nevű családokban oszlottak fel, s részint személyükben, részint a családok alapításában, a községi élet fejlesztésében emlékeket hagytak maguk után Liptó- s azon megyék területén, a hol birtokot szerezve, megtelepedve, élethivatásuk feladatuk czéljait elérni törekedtek. Azonban azon időköz, mely 1355–1435. terjed, nem volt jelentéktelen a Milath-törzs történetében, s ha ennek jelentősége nem is foglal helyet az országos események között, annál inkább becsesek azok reánk nézve Liptómegye történetének, és a család, nemzedékrendének szempontjából, minthogy épen ezen időszakra vonatkozó levéltári buvárlataink adják kezünkbe a kulcsot, az elágazott családok közös eredetének, közös birtoklásának megfejtéséhez, a családnevek és a községek neveinek elváltozási folyamatjához; s kitöltik azon hézagokat, melyek Nagy Iván úttörő munkájában »Magyarországi családok« és a »Lipthay-család nemzedékrende és oklevelei« czímű művében előfordúlnak. Az utóbb említett műben ugyanis, az oklevéltári részben, míg a II. oklevél 1335 kelt, a III. már 1435-ben adatott ki, s mert az ezen időközre eső oklevelek a Lipthay-család levéltárából hiányzanak, természetes volt a következtetés, hogy azok elenyésztek az idők viszontagságai miatt: Ámde, ha kimutattuk hova lettét a XIII. századbeli okleveleknek, kimutathatjuk azt is, hogy az 1355–1435-ig terjedő időszakra vonatkozó okiratok nem vesztek el; s minthogy a Milath-törzsnek Zaad ágán leszármazó Filpes ága Liptómegyéből elköltözve a Lipthay-családot alapítá, a törzsökös ősi birtokra vonatkozó oklevelek, a Liptómegyében helyben maradt Milath-törzsnek idősebb ágánál, a Pétertől leszármazó Jákó-ágából eredő Fejérpataky és az Anda-ágból származott Andaházy-családoknál maradtak; Milath többi három fiának, Pachuch, Márkus és Mártonnak, családjára csak az 1389. évig vannak adataink, mikor aztán azoknak nyoma vész.
Kövessük azonban az oklevelek adatait, melyek 1356-ban I. Péter fiához Jákóhoz vezetnek, kit Miklós mester liptói alispán valamelyik szomszédja földének elszántása miatt megbirságolt és elmarasztalt; ez a birságot meg is fizette s az elfoglalt földet vissza adta »quod 83Petrus filius Jako solvit birsagium nostrum, super actione satisfecit, super eo, ut metas rearasset et reedificasset«. Az említett alispán az erről szóló oklevelet kiadta, a mondott év június 22-én.*
* Eredetije a Fejérpataky-család levéltárában.
I. Péternek gyermekei között egy 1359. évi oklevélben reá akadunk Erzsébet nevű leányára is, ki Magyar Pálnak – »Paulus dictus Mager« lett nejévé; ennek fiai Miklós, István, Hank és András 1359. évi ápril 3-án a túróczi convent előtt megjelenvén, kijelentették, hogy az anyjukat megillető negyedet a lubelai birtokból Anda fiaitól György és Mátétól, és Lubelai Jákó fiától, II. Pétertől, természetben megkapták; s hogy ugyanazon birtokrészt az említett Anda és Jákó fiainak öt márkáért örök áron eladták.*
* U. o.
Ugyanezen oklevelet Péter nógrádi alesperes által két héttel későbben, ápril 17-én, Jákó és Anda fiai átiratták, s ezen oklevélben a fentebb említett Máté Mátyásnak »Mathias filius Anda de Libele« van írva.*
* Fejérpataky-csal. levélt. Eredeti.
A Magyar Pál nejének, Erzsébetnek, járó leánynegyedre vonatkozó egyesség, a Magyar Pál fiai és Lubelai Jákó és Anda fiai között nem hajtatott végre, s az daczára a convent előtt kötött egyességnek, kelletlen halasztást szenvedett. Ez ügy újolag felmerülvén Péter nógrádi főesperes előtt, ez e dologban egy kelet nélküli oklevelet adott ki, a mely okirat reánk nézve igen érdekes adatokat tartalmaz. Ugyanis mondja az említett főesperes és érseki helyettes »vicariusque sede vacante», hogy az ő liptai helyettes-vicariusa Herman által írt levélben értesült arról, hogy a legközelebbi keresztelő szent János nyolczadában Anda fiai, I. György és Máté, Jákó Péter fia Lubeláról (Lebeele), másrészről Pál fia Miklós többi testvéreivel előtte megjelenni tartozván, a lubelai nemesek nevében Jákó fia Péter; Pál fiai nevében pedig megjelent Tamás fia Miklós; midőn is Miklós kijelenté, hogy a lubelai birtoknak negyedrészét Pál fiainak, Miklós, Hank, András és Istvánnak kellene birniok, minthogy ezeknek anyjuk, az említett Péternek leánya, Jákó és Andának pedig leánytestvére volt. Péter erre kinyilatkoztatta, hogy ez csakugyan igaz; mire itéletileg Péter főesperes elhatározta, hogy ha a nádor még az évben a liptai részekbe menne törvényt tartani, s ha Anda és Péter fiai még, akkor is a birtokban maradnának, az esetben a jövő Szent-Mihály napjának nyolvzada körül említett Herman és Scellechi – most Szlécs – Miklós a lubelai birtokot négy részre osztják, s annak negyedrészét megbecsüljék, s mindezekről Szent-Mihály nap utáni 16-ik napon Herman főesperesnek irásbeli jelentést tegyen.*
* Ezen oklevél, mely a Fejérpataky-család levéltárában őríztetik, minden valószínűség szerint 1360 év kürül adatott ki, minthogy az ott előforduló Anda fia Máté utoljára az 1359-ik évi oklevélben fordul elő, és Herman vicevicarius is azon időtájban élt, s 1364. vicearchidiaconus volt.
A többször említett Zaadnak fiával Fülöppel még egyszer találkozunk az oklevelekben, midőn is t. i. Turapataky – később Thuránszky Ferencz fia Péter 1363. évi sept. 27-én a turóczi convent által a turapataki – most Thurik birtokba bevezettetik, a hol Lajos király által mint homo regius említve van, valamint lubelai I. Miklós fia Bálint is.*
* Eredetije Thuránszky Zoltán levéltárában Thurikon.
Saadnak fiától Fülöptől ezen leszármazó ág Filpesi de Libelének hivatott, mindaddig, míg belőle a Lipthay-család ki nem vált.
Jákó fia Laczk, Péter testvére 1364-ben már nem élt, s Margit nevű özvegyet hagyott maga után, a ki ugyanazon évben Bode Márkus neje lett. Erre vonatkozólag Herman lipcsei plébános és alesperes, a mondott évben kiadta Péternek a bizonyítványt a felől, hogy testvére László özvegyének Bode de Filia Márkus nejének hét forintban a jegyajándékot és női hozományt kifizette s az azt fel is vette: »quod Petrus filius Jakow nobilis de Lubelaw persolvit relicte fratris sui Ladyzlay consortis Marci de Filia Bode pro parafernalibus et pro dote VII. florenos … et Marcus maritus predicte Margarethe, illam pecuniam VII. florenorum recepit«.*
* Ered. Fejérpataky-csal. levélt.
1369. évi május 2-án egyrészt lubelai Jákó fia I. Péter és lubelai Miklós fia Mátyás, másrészt pedig Pál fiai István és Anda egyességet kötnek Sándor fia János liptai alispán előtt, egy hajadoni negyed czímén Mátyásnak átadott lubelai 84földrész iránt, mely szerint Péter Mátyást, István és Anda ellenében védelmezni tartozik, de minthogy ezen rész birtoklása iránt, az említettek már ezen egyezkedés előtt bizonyos szerződéseket kötöttek, azon iratokat Mátyás semmiseknek nyilvánította és visszaadta az alispán előtt.*
* Fejérpataky-család levéltárában az eredeti.
Az 1370. év a Milath törzs leszármazóinál a családok kiválására nézve a közös törzsből forduló pontot képez, minthogy a három ágban terjeszkedő nemzetség háromféle családnevet vesz föl; s részint az ősök neve, részint a birtokok helyneve után először neveztetnek másmás néven. Így az I. Péter egyik ágán Jákó fia II. Péter Feiérpataki-nak iratik egy 1370. évi márcz. 22-én »feria sexta proxima post dominicam Oculi» kelt s a szepesi káptalan által kiadott oklevélben. Ugyanis Fejérpataky I. Péter, Jákó fia, úgy a saját, mint fiai Tamás I. János és István, továbbá Anda unokái, I. György fiai: László és István nevében megjelenvén az említett káptalan előtt, ünnepélyes óvást emelt Pál fiai András és István ellen, a kik tudomása szerint, az anyjuk révén a nekik adott negyedet az ő tudtuk nélkül elidegenítették és eladták s ezért őket az eladástól óvják, a megvételtől pedig bárkit, de különösen Lachnai István fiait Lőrinczet és Andrást eltiltják, »quod Petrus filius Jacow de Feierpatak … in sua ac Thome, Johannis et Stephani filiorum suorum, ac Ladistai et Stephani filiorum Georgii filii Anda … a venditione … et emptione prohibuit contradicendo et contradixit inhibendo …«*
* Fejérpataky-család levélt.
Ugyanazon év június 26-án János liptói alispán előtt Lubelai Jákó fia II. Péter egy pörös erdőrész ügyében békebiróság által kivetett öszszeget Lubelai I. Miklós fia I. Bálint és Lubelai Filpes fia II. Miklós részére lefizetvén, e felől Pétert az alispán nyugtázza.*
* U. o.
A családtagok közötti békeszeretet és rokoni érzet kevéssé fejlődött ki a Milath-törzs ivadékai között, mert majdnem az egész XIV. század végeig a folytonos viszálkodás emlékeivel találkozunk az oklevelekben, hol óvások, hol tiltakozások, hol egymástól való foglalások és elbirtokolások alakjában. Igy találjuk 1373. évben Lubelai Jákó fia II. Péter megbizottját, Malatini Demke fiát Pétert, ápril 6-án Sándor fia János liptói alispánnál, ki ott megjelenvén és előmutatván az alispán pecsétjét, kinyilatkoztatá, hogy az alispán pecsétjével eltiltotta Lubelai Filpesy fiait II. Miklóst, II. Bálintot és I. Pétert mindennemű részbirtoknak és dolgoknak elfoglalásától és használatától, melyek Pathouch unokája, I. Miklós fia II. Jakab birtokában voltak, a melyek egyedül csak Jákó fiát II. Pétert illetik »quod Petrus filius Demke de Malathyn cum sigillo nostro … Nicolaum, Valentinum et Petrum filios Philpesy de eadem Lybele a perceptione … utilitatum ac rerum Jacobi filii Nicolai filii Pothouch … prohibuisset cum sigillo nostro prenotato.«*
* Fejérpataky-csal. levélt.
Ugyancsak 1378. évi június 23-án Lachk fia Bertalan és Malathyni András fia István kezükben az alispán Egyed fia János pecsétjével kijelentették, hogy Jákó fia Péter nevében Malathyni Lachnik István fiát Lőrinczet eltiltották Péter birtokainak Fejérpatakon – most düllő Kelecsén határában* – való elfoglatásától »… a perceptione et usu possessionarie portionis eiusdem Petri, Feierpatak vocate prohibuissent …«*
* Fejérpatak már a XVI. század derekán -mint »olim possessio, nunc in praedium redacta« fordul elő.
* Fejérpataky-család levélt.
A sokféle zaklatásnak és birtokháborgatásnak kitett Péter, a folytonos óvás és tiltakozásba belé nem únt s jogainak megóvása szempontjából, hogy annak nagyobb és ünnepélyesebb nyomatékot adjon, nem elégelte meg az alispán előtt tett tiltakozást, hanem a túróczi convent egy hites emberével megjelent a Bódogazzonfalván 1381. évi october 16-án tartott megyei gyűlésen s ott Bubek György liptói comes, mint királyi rendelettel kiküldött homo regius jelenlétében ünnepélyesen tiltakozott különösen a malathini nemesek és a német-lipcsei polgárok ellen, a lubelai határban levő birtokai hasznának, ú. m. legelés, vadászat- és halászatnak élvezete és elfoglalása ellen.*
* Fejérpataky-csal. levélt. az eredeti.
Nem tudjuk minő, de bizonyára nem csekély oka lehetett azon királyi oklevél kiadásának, melyet I. Lajos király 1382. évi április 26-án 85Ligethen keltezve »datum in castro nostro Ligeth tertio die festi beati Georgii martiris« menesztett a szepesi káptalanhoz. Ezen oklevélben elrendeli a király, hogy az említett káptalan, a király emberével, küldje ki a maga hites emberét, s azzal egyetemben, idézze meg a király elébe Lubelai Fülöp fiait III. Miklóst, II. Bálintot és I. Pétert; I. György fiát Andrást; Jakab fiát II. Pétert; II. Péter fiait I. Tamást és Istvánt; az Anda-ágbeli I. György fiait Istvánt és Lászlót. A megidézésről szóló jelentését a káptalan ugyanazon év május 15-én ki is adta.
Milath fiának Márkusnak ága, a negyedik ízben Patuch fia II. Jakabban még az 1382. év előtt fiúörökösök hiányában kihalt, s ennek hátramaradt birtokát, minthogy az a fiú ágat illette, részben Jákó fia II. Péter vette át, mert az ebből járó negyedet az illetőknek Péter fizette ki. Erre vonatkozólag János, Egyed fia, liptói alispán 1382. évi június 25-én a Péter által teljesített kifizetésről szóló bizonyítványában mondja, hogy Filpes fia Miklós kijelentette, hogy Jákó fia Péter 19 forintot, 40 garassal számítva, Osztoy – most Körmös – Kermes Györgynek, Rózsahegyi Pank fiának Lenknek és a Detrik-generatio fiainak kifizette azon lubelai birtokrész után, melyet az örökösök nélkül elhalt Patouchim fia Jakab birt: »Nicolaus filius Philpes … fassus est … quod Petrus filius Jacov de eadem Libele viginti florenos minus uno floreno, per XXXX. grossos usuales numerando, Georgio dicto Kermes de Osztoy, Lenk filio Pank de Rosomberk, nec non generationi filiorum Detrici pro quarta puellari de prescripta possessione Libele, de portione videlicet Jacobi filii Patouchim absque heredum solatio decedentis dedisset et persolvisset … «* Ugyanazon napról keltezve az alispán előtt elismerik Osztoy Kermes György, János fia Mátyás s a többi érdekeltek, hogy a Patouch fia Jákó birtokrésze után járó negyedet Lubelai György fiai László és István kifizették.*
* Fejérpataky-csal. levélt.
* U. o.
MAJLÁTH BÉLA.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages