A LESZTEMÉRI CSALÁD CZÍMERES LEVELE 1422-BŐL. (Színes czímerképpel.)
171A LESZTEMÉRI CSALÁD CZÍMERES LEVELE 1422-BŐL.
(Színes czímerképpel.)
(Színes czímerképpel.)
A XV-ik századból s különösen Zsigmond király korából származó armálisaink egész sorozatát mutatta már be folyóiratunk s országos levéltárainkban még több kiadatlan példány van, úgy, hogy számra s heraldikai jelentőségre nézve egyaránt büszkék lehetünk oklevél kincseinkre. A közlevéltárakon kívül azonban talán még nagyobb számban lappanganak XV-ik századbeli armálisaink magánlevéltárakban és magántulajdonban, miért is azt hiszem, ezeket, melyek inkább ki vannak téve az elkallódásnak, kellene sietnünk első sorban publikálni.
Részemről ezúttal ily magántulajdont mutatok be a Leszteméri család armalisában, mely a Butykay József családi levéltárában, illetőleg gyűjteményében foglal helyet.
A Leszteméri család nevével a XIII-ik századtól kezdve bőven találkozunk okleveleinkben s okmánytárainkban, mind a mellett a család több ágának összefüggése s leszármazása meg nem állapítható. Azon család, mely az itt bemutatott czímeres levelet kapta, nevét a zemplénmegyei Lesztemértől vette s ott továbbá Ung, Borsod és Gömör vármegyékben birtokolt és ágazott el.
Okleveleiknek egy része ugyancsak Butykay József gyűjteményében van s ezekből látjuk, hogy:
1344-ben a szepesi káptalannak január 6-án kelt bizonyságlevele szerint egyrészről Leszteméri Pethő és Márton az Albert fia, másrészről pedig Leszteméri Miklós és Donch a Döme fiai, valamint Benedek a László fia, osztozkodnak a Lesztemérben levő «Laborczalja», «Breszalja» és «Roghmező» nevű részbirtokokon s a «Toronyalján» Labarcz vizén álló két malmon.
1395-ben január 24-én a leleszi convent előtt a Leszteméri László fia Benedek, András deák és János a Mátyás fiai, János és László a Pethő fiai, Bereczk és Pál a Miklós fiai, továbbá a Donch fia János, a Benedek fia Mátyás és László és István a fentebbi Mátyás fiai, mindannyian Lesztemériek, az izsépi és cselei részbirtokokra nézve egyezkednek Izsépi Dömével és a Bogáthradványi nemzetségből való Cselei Dömével.
1721418 junius hó 25-én Zsigmond királynak Strassburgban kelt oklevele szerint, a Leszteméri János fia Imre és testvérei, valamint vérszerinti rokonai az Isztriában, Burgundiában és Spanyolországban szerzett érdemeikért összes birtokaikra nézve pallosjogot nyernek. Ez az Imre a későbbi czímerszerző is.
1435 november hó 14-én kelt oklevele szerint a leleszi conventnek, bizonyíttatik, hogy Dancs Dániel magvaszakadtával a zemplénmegyei Leszteméren s az Ung megyében levő Jenke, Kereszti és Czekó vagy Szekó nevű birtokok a Leszteméri Orbán deák fiaira, Balázsra és Jánosra szállanak.
1436. Palóczy Mátyus nádornak szeptember 16-án kelt oklevele szerint a Leszteméri István fiai, Jakab, Miklós és Mátyás, Klára nevű nőrokonuknak a leánynegyedet kiadni tartoznak.
1454-ben a leleszi conventnek november hó 3-án kelt bizonyságlevele szerint egyrészről a Leszteméri Orbán fia Balázs, mint az Iván ágának leszármazója, másrészről az István fia Jakab, valamint György és Pál a László és Pethő fiai, nemkülönben a Balázs fia Tamás és az András fia György, 50 budai márka vinculum kikötése mellett osztozkodnak a «Breszje földje» a leszteméri részbirtok és a Laborcz vize felett álló malmon.
1472. Baranyai Csukás Bertalan, Ung megye alispánja, október hó 31-én határidőt tűz ki a Verescsaládnak, hogy az ungmegyei Szekó vagy Czeko, Kereszt és Jenke, valamint a zemplénmegyei Lesztemér nevű részbirtokokra nézve zálogjogát igazolja.
Maga a czímeres levél 1422 szeptember hó 17. Nürnbergben Zsigmond király által adományoztatott, melynek szövege a következőleg hangzik:
Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus ac Hungarie, Bohemie, Dalmatie, Croatie etc. rex. Omnibus Christi fidelibus tam presentibus quam futuris, presentium notitiam habituris, salutem in eo, qui dat regibus regnare et victoriose triumphare. A daro lumine throni cesaree vel regie maiestatis, velud e sole radii, nobilitates legitimo iure procedunt, et omnium nobilitatum insignia ab imperatoria vel regia maiestare sic dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat cesaree vel regie dignitatis. Sane ad universorum notitiam tam presentium quam futurorum harum serie volumus pervenire, quod fidelis noster dilectus Emericus filius Johannis de Lyztemer, nobilis comitatus de Wngh, vicemagister agazonum nostre maiestatis, ad nostre celsitudinis accedens presentiam, propositis et declaratis suis fidelitatibus et fidelium obsequiorum meritis per ipsum nostre claritati exhibitis et impensis, quedam arma seu nobilitatis insignia, in presentium literarum nostrarum capite depicta, maiestati nostre exhibendo, ab eadem maiestatis nostre celsitudine eadem arma seu nobilitatis insignia sibi, et per eum Ladislao et Martino filiis prefati Johannis carnalibus, item Ladislao filio Pethew, Andree, Johanni et Stephano filiis Mathyus, Jacobo filio eiusdem Stephani, Urbano filio Ivan, Ladislao filio Briccii, Mathie filio Petri et Petro filio Thome de eadem Lyztemer, fratribus et consanguineis suis, cunctisque eorumdem fratribus et consanguineis ac heredibus et successoribus universis, ex liberalitate nostra dari et conferri humiliter et devore supplicavit. Unde nos diligenti consideratione animadvertentes preclaras fidelitates et fidelium obsequiorum gratuita merita ipsius Emerici, quibus ipse a non pauxilli temporis decursu comitive nostre maiestatis adherendo in diversis nostris et regnorum nostrorum predictorum arduis agendis et expeditionibus difficilimis, sicuti prosperis sic et adversis, sub diversitate locorum et temporum, maiestati nostre se gratum reddidit utique et acceptum; et presertim, dum quibusdam nostris emulis et infidelibus in regno nostro Bozne, iurisdictione sacre nostre corone Hungarie subiecto, existentibus, qui rebellionis spiritu ducti contra nostram maiestatem recalcitrare presumserant, ad reprimendam eorum proterviam congregato nostro valido exercitu predictum regnum nostrum Bozne subintrassemus, ipse Emericus diligenti animo nostram sequendo maiestatem inibi nobis plurima impendit servitia, per que idem erga nostram maiestatem non immerito potuit commendari; porro etenim, cum pro salubri et diu desiderata sancte matris ac universalis ecclesie et sacri Romani imperii reformatione, in cuius assecutione potiti sumus, votis nostris, repellendoque pestifero cismate, quod in eadem ecclesia diu durarat, diversas mundi partes non sine sudorosis nostris laboribus et fatigiis perlustrassemus, ipse Emericus in partibus Foriiulii, demum vero Lombardie, Sabaudie, Anglie et Almanie partibus, ubique nostram sequendo maiestatem, se et sua pro nostri honoris incremento fortune casibus submittere non expavit; nihilominusque pridem nobis cum nostre gentis valida potentia pro exstirpatione hereticorum, dei et nostrorum notoriorum infidelium, in regno Bohemie pululantium, qui nedum manus sacrilegas in patrimonium Christi inmittentes bona queque ecclesiarum diripuere, verum etiam templa dei per divos nostros predecessores aliosque fideles christicolas cum magnis sumtibus ex expensis fundata, pluribusque donis et beneficiis dotata, verterunt in ruinam, nosque tamquam dominum suum naturalem spernentes, vota eorum in personam alterius transferre sunt conati, predictum regnum Bohemie subintrantibus et tam pro vindicta iniuriarum universalis ecclesie quam etiam nostrarum toto nostro posse laborantibus, idem Emericus pristine sue fidelitatis non oblitus inter alios nostros fideles pro nostro honore in obtutibus nostre maiestatis cum nostris emulis et fidelibus viriliter et fortiter dimicavit; licet enim ipse Emericus ratione previa maiora autidotorum premia deberet promereri, tamen in aliqualem premissorum laborum suorum recompensationem prescripta arma seu nobilitatis insignia, hic depicta ac pictoris magisterio distincte descripta, animo deliberato et ex certa scientia nostre maiestatis eidem Etnerico vicemagistro agazonum nostrorum et per eum memoratis Ladislao, Martino, Ladislao, Andree, Stephano, Jacobo, Urbano, Ladislao, Mathie et Petro ipsorumque cunctis fratribus, consanguineis ac heredibus et successoribus universis virtute presentium conferimus, immo de habundantiori plenitudine specialis nostre gratie ad maiorem ipsius Emerici et aliorum supradictorum nobilitatis gloriam proprio motu concedimus et presentibus elargimur, ut idem Emericus aliique prenotati cunctique eorumdem consanguinei et heredes necnon posteritas universa nata et nascitura hec arma seu nobilitatis insignia ammodo in antea in preliis, hastiludiis, torneamentis 173et in omni exercitio militari gestare valeant pariter et deferre. Gaudeant igitur favore regio, ac de tanto munere singularis gratie antefatus Emericus et alii prenotati, eorumque posteritates merito exultent, tantoque fideliori studio ad honorem regium eorumdem in antea solidetur intentio, quanto ampliori favore preventos se conspiciunt et munere gratiarum. In cuius rei memoriam perpetuam presentes nostras literas, sigillo nostro secreto, quo ut rex Hungarie utimur, impendenti communitas prefato Emerico et aliis prenotatis duximus concedendas. Datum in Newremberga nostra imperiali civitate, feria quinta proxima ante festum beati Mathei apostoli et evangeliste, anno domini millesimo quadringentesimo vicesimo secundo. Regnorum nostrorum anno Hungarie etc. tricesimo sexto, Romanorum duodecimo et Bohemie tertio.
A Lesztméri család czímere 1422. évből
Maga a hártyára irott oklevél egészen jó karban van fentartva, csupán a felső jobb sarokban, hol a czímertábla áll, érte víz az oklevelet, mely a czímerkép felső részéről a festéket leolvasztotta. Vörös-fehér selyem fonálról függő pecsétje töredék. Az oklevél szövegének első három szava s a nagy kezdő betűk gothikus typussal vannak rajzolva.
Az oklevél élén az adományozott czímer képe látható. Kerete rózsaszín, kétféle, vörösen festett rozettával diszítve. Maga a czímer koczkásan damaszkolt arany alapú táblán balra dőlt paizs, melynek kék mezejében czombtól kezdve pánczélos láb látható, bokáján sarkantyúval. A lábat alúl aranyszárú nyílvessző üti át, melynek hegyéről s a sebzett helyen vércseppek hullanak alá.
A láb pánczélzata a kornak megfelelően sínpánczél, melynek fölszerelései, csatjai stb. a legpontosabban vannak megrajzolva, a magyaros kerek pengéjű sarkantyúval együtt.
A paizs fölötti sötéten futtatott ércz csőrsisak oromdísze a czímerkép. A sisak takaró foszladéka kék és vörös.
A czímertábla magassága 12.07 cm., szélessége 10.8 cm. A czímerkép magassága az oromdíszszel együtt 8.01 cm.
Czímerünk általában úgy a heraldikai stilisztika, mint festői szempontból is a kor egyik legsikerültebb czímerfestményének mondható.
A czímerkép felső háromnegyedében a víz az arany damaszkolást leolvasztotta s a sisakoromdíszt is megrongálta.
Az oklevélben a czímer leírva nincsen. Mint látjuk, a czímerszerző, Leszteméry Imre, már régebben ungmegyei nemes s most testvérei és egész vérrokonságával egyetemben csak czímert kap, melynek rajzát felmutatta a királynak.
Érdemeiűl fölsoroltatnak, hogy mint már akkor kir. allovászmester, résztvett a boszniai lázadás leveretésében, a csehországi vallási háborúk alatt s hogy nem kevésbbé jó szolgálatokat tett a királynak Lombardiában, Olaszországban, Német- és Francziaországban s Angliában.
Bár mennyire károsnak kellett vala tartanunk hazánk belviszonyaira vonatkozólag Zsigmond királynak hosszas külföldi tartózkodásait, ép oly mértékben jó szolgálatot tett az nekünk az által, hogy főuraink és nemességünk egy része folyton a király kiséretében levén világot látni, az akkori európai műveltség magvait hozták magukkal a hazába.
A király általában, úgy látszik, a legkényesebb hadi és diplomatiai küldetésekre szívesen szemelte ki hűségben és hadi erényekben egyáltalában kitünő magyar vezéreit.
Ily érdemekért nyernek tőle armálist 1417-ben Petneházy Márton, 1418-ban Mohorai Vid, 1432. ben Szlopnai Péter és 1430-ban zágrábi Dabi Mihály.*
* Turul 1885., 1887., 1888. évf.
A mi Lesztemérink, mint az armális szövegéből látjuk, oly helyeken is járt külföldön, hol nem csupán hadat vezényelni s kardot forgatni kellett tudni, hanem hol bizonyára, mint királya követének, államfontosságú küldetésekben is kellett eljárnia s így benne valószinűleg egyik XV-ik századbeli magyar diplomatánk emlékét is tiszteljük.
Dr. SZENDREI JÁNOS.
