III. A Hongh nemzetség ivadékai. (A Szentannai és Bobrovniki Bobrovnyiczky és Hadászi Kiszely családok.)
III. A Hongh nemzetség ivadékai.
(A Szentannai és Bobrovniki Bobrovnyiczky és Hadászi Kiszely családok.)
(A Szentannai és Bobrovniki Bobrovnyiczky és Hadászi Kiszely családok.)
Liptómegye művelődéstörténetének első századából a fenmaradt emlékek, a profán építkezés romjaihoz kalauzolnak bennünket; melyek egyike, Liptó-Újvár, omladékaiban a megye keleti részén ma is megvan; másika észak-nyugaton alig 50 éve porlott el végképen s a jelen ivadék ifjú korában, a magas sziklatetőről bámulva nézett le Liptó-Óvár utolsó bástyafalának roskadozó törmeléke közül, le a gyönyörű malatinai völgybe, mely egykoron a megye főközlekedési útja volt Árvamegyébe.
E két építészeti műemlék szoros kapcsolatban van a Hongh nemzetség első történetével, részint azoknak építése, részint védelme és megvivása szempontjából.
Azonban nemcsak e két vár keletkezésének és építésének momentumai, hanem még más, Liptómegye történetében talán még fontosabb culturális események azok, melyek a Hongh nemzetség emlékét a XIII. és XIV. századból megörökítették, úgy a királyi várjobbágyság történeti értékű adalékjaival, valamint azon tények művelődéstörténeti mozzanataival, melyek visszamenve a XIII. század elejéig, bevilágítják azon sötét pontokat, melyék Liptómegye topographiájában, a megye benépesítésének legelső századaiból, Liptóvár környékére nézve mindeddig vagy homályban maradtak, vagy melyeket hamis világításban, öntudatos czélzatossággal mutattak be úgy, hogy a tévesztő úton hagyott olvasó, Csak azon következtetéseket vonhassa le belőlük, melyeket a hazai szláv történetírók, a magyar cultura rovására kivántak elérni.
A királyi prćdiumok között Liptómegyében ez a legelőkelőbb terület történeti szempontból, melynek culturális epochái Liptóvár keletkezésével összefüggnek, s azon vidék községi alapításainak összes phasisait a XIII. században magukban felölelik, s kihatással voltak mindazon elemekre, melyek a Liptóvár területéhez tartozott határok között a társadalmi csoportosulást, az érdekközösséget, a községi életet megteremteni hivatottak valának. Itt látjuk keletkezését, gyér adatokban némi fejlődését a várjobbágysági szervezetnek, a várispánság eredeti fészkét, mely míg egyrészt a védelmi rendszer katonai szempontját világítja meg előttünk, másrészt a megye elnevezésének régi homályba takart keletkezésére, bár ha csak derengő félhomályba burkolt hozzávetést enged meg a további kutatások terén, midőn a régi magyarság egy oly nemzetségének találjuk itt – Szt.-Anna-Aszszonyfalván ősi fészkét, eredeti megszálló helyét; melynek ivadékai a mai napig fentartották ősi 162nevüket. Ez a génus Dobak, a mely a királyi várjobbágyok első letelepedett nemzetsége volt Szt.-Anna-Asszonyfalván, a mely nemzetségnek egyik tagja már az 1263 évét jóval megelőzőleg, az országos nemesek közé emeltetvén, Liptóvár környékén terjedelmes földbirtokot kapott adományúl, s mint ilyen 1263. évben Bogomér comest Wezweres földének birtokába bevezette Béla király rendeletéből: «… eodem Bogomir … per fidelem nostrum comitem Dobak … dictam terram Wezueres fecimus assignari…* A szétterjedt Dobak generáczióhoz tartozott a Hongh nemzetsége is, kinek ivadékai Liptóvár alján, Szent-Annán, Bobrovnyikon és Nezsitházán letelepedve, a megye culturális tényezőiként a XIII. és XIV. században élénken szerepeltek; a XV. és XVI. században azonban már csak a család-történeti momontumok azok, melyek reánk s e sorok olvasóira érdekkel bírnak, de általában véve a Hongh nemzetségnek, s az abból leszármazott családoknak négyszázados története teljesen ismeretlen levén: hiszszük, hogy nem meddő munkát végezünk, midőn eredeti, oklevéltári források alapján ismét földerítünk oly genealogiai bonyodalmakat, melyek nemcsak mint családtani adatok, de a megye legrégibb topographiai viszonyait megvilágító tényezőkül szolgálandnak annak, a ki egykor hivatva leend Liptómegye történétének monographikus megírásával foglalkozni.
* Szentiványi csal. levélt. Lit. A. fasc. I. no. 8, eredeti. Dobak fia Demeter Hontban Drégel és Nógrádban Legénd birtokot kapja Fejér, Cod. Dipl. IV. 3. 12; statuálja az eszterg. kápt. (Árpádk: új. Okmt. IX. köt. 554. és 572. lapon).
* * *
Kétségtelennek tartjuk, hogy Liptómegyében is épen úgy, mint más megyei területeken a település első csirái azon vár területe körül keresendők, a mely a megyének nevét adta. Ez itt Liptó vár volt, a mely a megye észak-nyugat-északi határa felé az Árvamegyén keresztül Galicziába vezető országútat uraló völgy feletti hegyen az úgynevezett malatini úton épült, s területét nyugatnak a lucskai völgy és Tépla, délfelé a Vág vizén is túl Lipcse, Lubella, keletnek Tarnócz és Szjelnicz, északnak pedig a kvacsáni völgy határolta el. Honnan veszi eredetét e szó: «Liptó», azt eddig meghatározni senkinek sem sikerült, nem a szó fejtegetése alapján s nem földrajzi szempontokból, melyek e szónak topographiai értelmezésére vezethetnének. S mi is most, midőn e kérdést fölvétettük, csak némi támpontot kivánunk nyújtani annak, a ki talán egykor beható búvárlatok alapján szerencsés leend a «Liptó» szó megfejtésében. Mi azon szerény nézetünknek merészelünk kifejezést adni, hogy a «Liptó» szónak sem etymologiai, sem topographiai értelmezése és fejtegetése czélhoz vezetni nem fog, s annak meghatározása minden szócsavarás nélkül, a legtermészetesebben elérhető, ha azt személynévre vezetjük vissza; a mely nézetünkben különösen két körülmény támogat. Az egyik az, hogy hazánknak több olyan megyéje van, a mely várának nevét határozottan személynévtől kölcsönzé, s így azon vármegyék, várispánságok nevében benne van az első építők személyes neve. Ilyenek, hogy csak nehányat említsek, Bars-, Borsod-, Abaúj-, Doboka-, Csanád-, Keve-, Hont- és Szabolcs vármegyék nevei. Ez tehát nem zárja ki a lehetőséget, hogy Liptó várát, a melytől a megye nevét kapta, Liptó nevezetű egyén építtette. A másik körülmény, a mely koczkáztatott nézetünkben még inkább megerősít az; hogy a «Liptó» személynévnek nyomai még a tizenharmadik és tizennegyedik században is megvoltak, s, az mint ilyen, oklevelileg is korunkig fenmaradt. Igy találjuk László királynak 1285. évben kiadott oklevelében a Liptó személynevet; a mely oklevélből kiderül, hogy Rutk földét, a melyet egykoron Rutkay Pál, Stank és Miklósnak, továbbá Bohumil, Hana, Jákó, Iwán, Mikónak, Thomai, Malicho, Withk, Benich, Nemeclen, Liptó és Dwinknek adományozott, tőlük elvette, s nekik az említett évben ismét visszaadja. Ugyanezen oklevelet 1387-ben az esztergomi káptalan át is irta.* Azt hiszszük, hogy itt a «Liptó» név határozottan személyt jelent. A «Liptó» személynév tudtommal 1335 július 1-én a buda-felhévvízi convent által kiadott oklevélben fordul elő, a hol a «Liptó» személynév még pregnansabban jelentkezik; midőn is163 t. i. az említett convent előtt Becsei Imre fiai, Töttös, Vesszős és Tamás ingóságaikon Jakab mester, továbbá Lőrincz fia Miklós, Vesszős apródja és Liptou fia Pascha jelenlétében megosztoznak: «coram domino Jacobo magistro ordinis nostri … . . item coram Nicolao filio Laurentii famulo ipsius Wezzeus ac Paschato filio Lyptou … in tres partes diviserunt coram nobis …*
* Fejér Cod. Dipl. X. 1. 398. lapon; Engel Monum. Ungarica 64. lapon.
* Anjoukori Okmt. III. k. 178. lap; és Zichy-Codex I., 460. lap.
Egyébiránt lehet, hogy ezen Pascha Liptóból került az osztozkodó testvérekhez, sőt talán ugyanaz, a ki 1273-ban Mihály zólyomi és szepesi comessel együtt Liptómegyében egy földrész átadásánál szerepelt.*
* Magy. nemz. Múzeum könyvtárában.
Ugyancsak a Liptó személynévvel találkozunk a sághi conventnek 1279. évben kiadott oklevelében, midőn is a palásti birtok-osztály alkalmával Gurg fiai, Miklós és Liptó mint osztályosok említtetnék.* Ugyanez 1282.* és 1289. évből;* továbbá Bagonya fiai Lipthow, Kutaz, Pasca, stb. 1300. évben, midőn az említettek a várjobbágyságból a nemesi rend közé soroztatnak András király által.* A Liptó személynevet olvassuk továbbá az Árpádkori új okmánytárban is.* Végre Donch fia Tamás elleni ügyében megjelent az országbiró előtt Pál Liptó fia.* Mindezen adatok alapján legalább is nagy valószínűséggel bir, hogy Liptó várát Liptó nevű egyén építtette, s emlékét ugyancsak a nevéről elnevezett megye őrzi.
* Palásthyak. Kiadja: Palásthy Pál. I. 1890., 9. és 11. lapon.
* U. o. 19. lap.
* U. o. 23. lap.
* U. o. 31. lap.
* IV. köt. 247. és 326. lapon.
* Gr. Zichy cs. Okm. I. 241. l.
Liptó várral, mely a megyének nevet adott, s a XII. század utolsó 20 événél aligha előbb épült, keletkezett egyszersmind a liptói várispánság is, s ezzel együtt megkezdődött a vár területének imént említett határai között benépesítése is, a mely természetesen egyrészt a vár őrzése és fentartása czéljából várjobbágyságból állott; másrészt pedig a várispánság mint királyi prćdium oly elemekkel telepíttetett meg, melyek a haldús vizekből a királyi asztalra a halak, s a vad-dús erdőkből a vadak nagy menynyiségét voltak hivatva, szállítani. Az ilyen telepek nyomai fenmaradtak a helynevekben a mai napig. Így a régi nevezetű Hadáz – manapság Bobrovnik, hol a várkatonaság birtokolt, Sólymos – bizonyosan a királyi sólyomvadászok legrégibb lakhelye, – melynek mai neve Szokolcs, a sólyom tót fordítása, a halásztanyák, a hód-fogók, erre mutat Hódos – a mostani Kis-Bobroch eredeti magyar neve. – Mindezen telepek legrégibbje azonban Zent-Anna-azzon; a honnan a várjobbágyság és katonaság a környéken elterjedt. Innen származik, mint ősi fészkéből a genus Dobak de Zent-Anna-azzon, innen származik a Hongh nemzetsége, a kinek ivadékairól ezen rövid kitérés után szólani kivánunk.
A Hongh név, a ki egyébiránt Hugonak,* Hugnak,* Hunghnak* is iratik, oklevelileg, mint Szent László király alatt élt nemzetség, említve van a pozsonyi káptalannak egy 1361. évben, november 6-án kelt kiadványában,* a mely szerint Vejkei Dénes ősatyja Szent László idejében a Hungh nemzetségből származó Henrik grófot Castiliába kísérte. Nem tartjuk lehetetlennek, hogy a liptói Hungh, másképen Hongh, ugyanazon nemzetségből származott, bárha, mert Hugnak, Húgónak is neveztetik, ezen feltevésre nem jogosít; ámde ha tekintetbe veszszük a személynevek elferdítésének számtalan variatióit a XIII. században: nincs kizárva lehetősége a közös törzsből való eredetnek.
* Bobrovnyitzky László levéltárában Rózsahegyen 1273. évről.
* U. o. 1286.
* U. o., ugyanazon évből.
* Anjouk. Okmt. I. köt., 42. lapon.
Ez a Hongh a várispánság kőfaragója, lapicidája volt, a ki Izumbárral, a balistáriussal együtt Liptó várában volt elhelyezve, s ott a vár épségben tartásáról, a tatarozásokról s a vár felszerelésének jó karban tartásáról gondoskodtak; s ugyanezek építették fel Liptóújvárat is Donch mester, Churba Domonkos fia, rendeletére, a ki az újvár területét Belezka néven Onth, Pethő, Denke és Batyztól önhatalmilag elfoglalta, s mint azt egy 1341-ik évben – kelt s az esztergomi káptalan által kiadott oklevél mondja: 164azon egy kővárat is épített» … per magistrum Donch filium Dominici dicti Churba in ablationibus ipsius possessionis ipsorum Belezka vocate in comitatu Liptoviensi existentis, in qua etiam castrum lapideum Wywar nominando idem magister Donch propria vi et potentia construxerat ….»*
* Eredetije Demke Frigyes levélt. Malatinban.
Liptó-Újvár pedig csak 1262-ben épülhetett fel, s az nem volt királyi kézen még akkor, mert a régi várnak neve, 1262-ben is csak mint Liptóvár van említve Béla királynak ugyanazon évben Zólyomból kelt levelében, melyben Tamás főajtónálló mesterének, – a kit ugyanakkor Liptómegye comesének nevez ki, – megengedi, hogy míg Likava birtokán várat építend, Liptóvárott lakhatik: «primum honorem comitis provincie nostre de Liptov eidem contulimus, cum illa potestatis facultate, ut in castro nostro Liptouwar, mansionem suam tam diu habere possit, donec sibi in terra sua Likova propriam arcem exstruxerit.»*
* Wenzel Árpádk. új Okmt. XI. köt. 504. lapon.
1262 után azonban már Liptó-Óvárnak neveztetik, minthogy a most említett évben Liptó-Újvár teljesen felépült és felszerelve lett, a mit világosan bizonyít Béla királynak ugyanazon évben Izumbár balistarius és Hongh lapicida részére kiadott oklevele, a melyben kellő elismerést tanúsít Béla király a nevezettek azon érdemei iránt, hogy Liptóvár fentartása ügyében igen szükségeseknek és hasznosaknak bizonyultak; a miért is nekik az András comes által a király rendeletére Liptó-Újvár alatt kiutalványozott három ekényi föld adományozását oklevélileg megerősíti: «quod Izumbar balistarius et Hongh lapicida de Liptow ad nostram accedentes presentiam instantissime supplicarunt, petentes a nobis ut terram trium aratrorum sub novo castro Liptow existentem quam comes Andreas ex nostro mandato eis assignavit nostro dignaremur privilegio confirmare. Nos igitur consideratis ipsorum utilitatibus, quia pro conservatione castri nostri de Liptow necessarii et utiles habebantur, ipsam terram ad instantiam eorundem Izumbar et Hongh … relinquentes nostro privilegio confirmamus…:»*
* Eredetije Bobrovnyiczky László levélt. Rózsahegyen. Kivonatban: Fejér Cod. Dipl. IV. 3. 66. lap; és Magy. tört. tár IV. köt., 41. lapon.
Izumbár és Honghnak az imént említett s Újvár alatt fekvő földje már későbbi adományos szerzemény e volt, s annak birtoklásába csak. azon a réven juthatott, hogy Újvárt építette, máskülönben arról tudomása már csak azon oknál fogva sem lehetett, hogy míg Újvár a várispánság keleti végén feküdt, Liptó-Óvár pedig észak-nyugati részén, a hol Hongh letelepítve levén, törzsbirtokait is ott kapta, megelőzőleg az Újvár alatti adományozást.
Meddig volt Izumbár és Hongh eme földrész birtokában, arról a teljes sorozatban meglevő oklevelek felvilágosítással nem szolgálnak, de talán megközelítjük a valóságot, ha azt 1341-ik éven túlra teszszük, midőn is Károly király, a Liptó-Újvár alatt elterülő földeket, melyeket, mint már említők, Donch mester Onth, Pethew, Batyz és Denke testvérektől elfoglalván, azt a felhozottak leszármazóinak visszaadatta, s az említett évben kicserélte a Malatyn körül fekvő jószágokkal,* midőn is Belezka Újvárral együtt királyi kézre került. Izumbár balistarius neve az oklevelekben csak egyszer említtetik, 1341. évben, midőn is unokái reá, mint ősapjukra hivatkoznak.
* Demke Frigyes malatini levéltárában. Lajos királynak 1378. évben kelt átiratából. Eredeti.
IV. László király, a Zólyommegyéhez tartozó területen levő birtokviszonyok vizsgálatára kiküldvén Mihály zólyomi és szepesi comest Pascha mesterrel együtt, 1273. évben együttesen kiadott oklevelükben bizonyságot tesznek arról, hogy mint a király küldöttei megvizsgálván Hugo mester királyi kőfaragónak vagy építőmesternek földbirtoklási jogait, a jószágrészt neki átadták: Nos Michael comes de Zoulum et de Scypes et magister Pascha pro expeditione terrarum omnium sub comitatu Zoulum existentium a domino rege destinati damus pro memoria, quod terram magistri Hugonis lapicide domini regis sic possidere eidem Hugoni ex gratia domini regis permisimus perpetuo …»*
* Eredetije a M. N. Múzeum levéltárában.
Hongh királyi építőmester 1273. és 1285. év között eltünt a megyéből, mert már 1286. évben gyermekei azon birtok felét, a melyet 165atyjuk Béla király adományából három ekényi kiterjedésben bírt, eladták egyik elhalt testvérük fiának. Ugyanis Hongh fiai Rudolf, Mátyás, Mihály, Miklós és János 1286-ban megjelenvén, a turóczi convent előtt, kijelentették, hogy ők Mese fiának, Lászlónak azon három ekényi földbirtokot, melyet atyjuk Béla királytól a liptói vár alatt kapott, 15 márkáért eladták. Ezen birtokrész azonban nem azonos azon három ekényi földdel Liptó-Újvár alatt, mert a határ-leírás határozottan a Szeszterche patak mellé helyezi és egy későbbi oklevél azt Meseházának nevezi, a mely a mai Nezsitházának felel meg. Az erről szóló bizonyság-levelet a turóczi convent 1286-ban adta ki.*
* Eredetije Tarnóczy Imrénél Budapesten.
Fentebb említettük, hogy Hongh 1273–1285 között a megyéből eltünt. Hogy ez csakugyan így történt, annak világos nyomait találjuk Demeter mester zólyomi comes 1286. évi julius 28-án «quarto die beati Jacobi apostoli» kelt oklevelében; a melyben tudomásul adja, hogy a Liptóvár alatt, azaz «Váralján» levő gazdátlan Hunkfelde nevű birtokrészt, mely már azelőtt is Mese és fiaié volt, mások ellentmondása nélkül ugyanezeknek örökre átadta, úgy a hogy azelőtt is birták; minthogy Lőrincz comes leveléből kitünt, hogy Hunk megszökvén, azon földbirtokot elhagyta és hogy az Máté liptói várnagy által, a comes rendeletére Lászlónak, Mese fiának statuálva volt: «… quandam terram prope et sub castrum Lyptou existentem Hunkfelde vocatam et antea Messe et filiorum fuerat, ex fugitivo recessu eiusdem Hunk vacantem … Ladislao filio ipsius Mese perpetuo dimissimus … prout antea ipsius fuerat, possidendam et habendam… .»*
* Bobrovnyiczky László levélt. Eredeti.
A birtokjog teljessége azonban sem Demeter zólyomi comes assignatiója, sem Máté Liptóvár castellanusa által történt statutiójával biztosítva nem volt, s a visszaszerzési jog érvénye szempontjából, ahoz még a királyi adományozás is föltétlenül szükséges vala. Nem is mulasztotta el Mese fia László az alkalmat akkor megragadni, midőn László király a magyar felvidéken tartózkodva, Liptó-Óvárott megszállott, s előtte bemutatván Demeter comes levelét, 1287. évi márczius 30-iki kelettel «datum in Lyptov in dominica Ramispalmarum» azt átírva saját patens levelével megerősítette.*
* U. o. Eredeti.
Mese fiainak: Lászlónak, Tamásnak, Péternek és Jánosnak várszolgálati viszonya a liptói ispánságban az 1288. évvel megszünt, minthogy a most említett évben február 22-én kelt oklevéllel* László király az említett testvéreket felszabadítja Meseháza birtokukkal együtt. Eme felszabadítás azonban föltételes volt, s ezen föltételeket még Lajos király is fentartotta 1355-ben, a melyre később visszatérendünk.
* Kivonatban M. tört. tár., IV. k., 19. lapon.
László király felszabadító levelét III. András 1293-ik évben márczius 30-án átírja és megerősíti.*
* Bobrovnyiczky csal. levéltárában. Eredeti.
A Zent-Anna-azzon községében letelepített Hongh nemzetség földbirtokának kiterjedése hova-tovább mindig nagyobbodott; s a mint láttuk, első törzsbirtokán kívül Zent-Anna-azzon határában, tulajdonul bírt immár Liptó-Újvár alatt Belezka földjéből három ekényit; Váralján, Óvár alatt, Meseházán (Mezénak is írva) a később elváltozott Nezsitházán, tulajdona volt immár az első ős Hongh által szerzett Hongh- (Hunk, Hugó) földe, a mely a Szesztriche patak mentén levő «Hadaz»-nak első neve volt, a mely még később a XV. század folyamán Bobrovnyikká változott. De megváltozott maga a Hongh nemzetség családi életének viszonya is; mert nemcsak hogy Hongh a törzsatya, de annak öt gyermeke közül Rudolf, Mátyás, Mihály és Miklós is vagy elhagyták a törzsfészket, még a XIII. század utolsó éveiben s másfelé alapíthattak családokat vagy elhaltak, s csak Mese, a legidősebb maradt helyben s propagálta a Hadáz, s később kétfelé elváltan a Bobrovnyiczky és Kiszely-családot.
A váralján letelepített várjobbágyság és várkatonaság néhányának családjáról, birtokairól és szolgálati viszonyairól, szemben azon kötelességekkel, melyek reájuk háramlottak, nem sok ugyan, de igen érdekes okleveles adatok maradtak fenn.
Általán véve azt tapasztaljuk ezen most említett adatokból, hogy a liptói várispánságban a 166conditionatus birtokosok valamennyien a Liptóvárhoz tartozott királyi jobbágyok és várkatonák soraiból származtak, s többé-kevésbbé a liptóvári castellanusok jurisdictiója alá tartoztak: Ilyen volt a királyi szolgálathoz kötött feltételes adományozása Fyáthafavának – most Fiacsicz – a mely 1279. Fyáthának, Damian fiának adományoztatott, a ki «Solmus»-on, jelenleg «Szokolcs» tót neve a sólyomnak, királyi jobbágy és sólyomvadász volt.* Ezek között voltak István fia Miklós és Gergely fia Miklós. Gallicus János mester 1262. évben Olozy határában négy ekényi földet kap oly feltétel, illetőleg kiváltság alatt, hogy a király hadjáratai alkalmával János és ivadékai, mint katonák Liptóvár őrizetére a várban maradjanak.* «… Johannes et sui successores tempore exercitus regii generalis remaneant sicut miles in castro Lipto in custodiam ipsius». Továbbá János fiai Péter és Miklós Váralján – későbben, 1391-ben már Bakonyának hivják, s a XV. század vége felé végképen elpusztul – három ekényi földet oly föltétel alatt kap, hogy a királynak bárhol történendő hadjáratánál, az adományosnak egy pánczélos embere a király zászlaja alatt tartozik szolgálni.*
* Eredetije Matyasovszky Lajos rózsahegyi levéltárárában. Kivonatban Magy. tört. tár. IV., 11–12. lap.
* U. o. Kivonatban M. tört. tár IV., 11–12. lapon.
* M. tört. tár IV. 17. lapon.
1294-ben junius 22-én kelt és Mika comes liptói castellanus által kiadott oklevélben ismerkedünk meg Yauk fiával, Jánossal de villa subcastrali, tehát Váraljáról, a ki Mese fiával, Lászlóval határvillongási pörben állott, s az végre az említett évben Mika castellánus – által barátságos úton kiegyenlíttetett a pörös felek között, midőn is a határjeleket felállították: «… inter Ladislaum filium Mese ex una parte, et Janus filium Yauk de villa subcastrali ex altera …»* További szerzeménye Mese fia Lászlónak, a Nogbokovina nevű erdőség és az úgynevezett Gergely-réte, a mely birtokrészek a Szesztriche folyó mentében, tőszomszédságában voltak azon mezőbirtoknak, melyet László már előbbi időben atyja testvéreitől, Rudolf, Mátyás, Mihály és Miklóstól 15 márkáért megvett; Gergelyréte nevűt pedig, az akasztás útján bünhődött Gergely és fiai halála után kapta érdemei jutalmazásáúl; az előbbit 1297. évi nov. 1-én, a másikát 1299-ik évben András király patens levele által.*
* Bobrovnyiczky csal. levélt. Eredeti.
* M. tört. tár. IV., 41. lapon.
Lászlónak fentebb említett négy testvére pályafutásuk jelentéktelenségében merültek el, sem a köznapi, sem a családi, sem a culturális ténykedés mezején nem hagytak nyomot magok után, míg végre a megye területéről is végképen eltüntek. László azonban birtokszerző lett, családot alapítván, mint első őse az ötszáz év óta virágzó s mostan is fenálló Bobrovnyiczky és Kiszely családnak, úgy a községi életben, mint vitéz katona a harczok mezején kitünt, kimagaslott, s érdemeinek kellő elisméréssel adózott Demeter mester pozsonyi, sárosi és zólyomi comes, midőn tekintetbe véve sok évi hű szolgálatait és a harcztéren szerzett vérző sebeit: az atyja, Mese, testvérei Rudolf, Mátyás, Mihály és Miklós által bírt, de ezektől elhagyott birtokokat Lászlónak adományozza 1299-ik évben: «… . consideratis fidelitatibus suis et servitiis que nobis a multis temporibus cum sui sanguinis effusione impenderat … dedimus eidem Ladislao …» még pedig azon érdekes kikötéssel, hogy abban sem apjának, sem testvéreinek birtokrésze ne legyen: «… quod non pater suus non fratres sui aliquam de ipsa possessione habeant portionem, qnam eidem Ladislao pro servitia preposita dinoscimur contulisse.*
* Kállay Adolf liptó-szt.-miklósi ügyvéd birtokában az eredeti.
Demeter mesternek ezen adományozását a turóczi convent effectuálta, midőn is azt András király azon évben kelt patens levelével szentesíti.*
* Bobrovnyiczky László családi levéltárában. Rózsahegyen. Eredeti.
Mire a XIII. század lefolyt, a liptói várispánság három ivadékon keresztül látta a Hongh nemzetség ténykedését, a várispánság monumentalis építkezése körül Liptóvár- és Újvárott, a culturális és községi élet terén három község alapítása által, Meseháza, Honghfelde és Nogbokovina megtelepítésével, és végre vitéz, harczedzett katonai szolgálatát István, László 167András király hadjárataiban, mely ténykedés, ha nem is országos jelentőségű a közélet terén, annál értékesebb a hazai események tűzhelyétől távol eső és szűk határok közé szorított megye történetében, mert azok művelődési alkotásai, bár részben csak romokban és emlékekben vannak meg, de nagyobbrészt ötszáz év multával a községi telepítvényekben és az – alapított családokban mai napig is megvannak.
A XIV. századnak beálltával, a Hongh generationak újabb ízületével találkozunk, Mese fia, László fiaiban, kik a szűlőiktől öröklött tulajdonságokkal bírva, részint mint birtokszerzők, részint pedig mint vitéz katonák tüntették ki magokat.
Még László király uralkodása alatt történt, hogy a Liptóvár körüli terület kikerekítése czéljából Mese fiaitól, László és Istvántól, egy részt elfoglaltak annak rétjéből; de a király kitünő érdemeik – elismerésének kivánván jelét adni, elrendelte, hogy az említett rét nekik ismét visszaadassék. Domonkos mester zólyomi comes tehát 1302-ben határjárást eszközölvén, a mondott kaszálót László és Iwánnak, Mese fiainak ismét birtokába juttatta; «quod cum dominus noster Ladislaus rex … Ladislao et Iwan filiis Mese pro fidelibus servitiis et meritoriis obsequiis quoddam pratum seu fenetum sub castro domini regis de Lyptow situatum … quod ad dictum castrum fuerat occupatum, in modum pristinum eisdem duxerit conferendum …»*
* Bobrovnyiczky csal. levélt. Eredeti.
Egy 1304. évi január 31-én: «datum et actum proxima feria sexta ante purificatinem beate virginis» a turóczi convent által kiadott oklevél tanuskodik arról, hogy Mese fia László, a szomszédos árvai várispánságban is birtokszerző volt. Ugyanis előadja az említett oklevél, hogy Mese fia László egyrészt, másrészt pedig Jan László testvére és Isyp nővérük utáni unokaöcscsük a convent előtt megjelenvén, László kijelentette, hogy a Moecha nevű földnek felét, a melyet Schaya fiától Zolthantól készpénzért vett, előbbeni szomszédos birtokától és a Zolthantól vett földtől a Bisztricze választja el.* Ugyanezen oklevelet László nádor 1371-ben átírja.
* Knauz Monum. Eccles. Strigon. Tom. II. pag. 539, egy 1371. átiratból.
Mese fia László 1312. évben mint választott biró Seraphin fia Andrással, Bodó comessel, Mykus fiai Bense és Péterrel egyetemben, Tywan fiainak Jánosnak és Gergelynek, Thywodor fiai Balázs, Péter és Benedek elleni birtokperében ténykedik, s egyességet hoz létre, a mely egyesség iránt a turóczi convent 1312. évi márczius 1-jén «datum in medio XL-me» kiadta bizonyság-levelét.*
* Eredetije saját gyűjtem.
1313. évben Mese fia László, Malocharyte nevű birtok felett, a turóczi convent előtt testvéreivel, Tamás, Péter és Jánossal osztozkodik; erre vonatkozó egyességükről az említett évben a convent kiadja bizonyság-levelét, a melyet későbben Lajos király is megerősít.*
* Magyar. tört. tár. IV. köt. 42. lapon.
László 1313. és 1319. között elhalt, mert többé az oklevelekben az ő neve nem, csak a fiaié fordul elő. Igy már azon adomány, melyet 1319. évi jan. 13-iki kelettel: «in octavis Epiphaniarum domini» Károly király a Liptóvár és Árva között elterülő Mayocha nevű erdő- és mező-birtok felől kiadott, László fiai Mihály és II. Mese és Fülöp, László unokájának szól.* Ezen adományt Lajos király 1355. évi julius 30. «tertio kalendas mensis Augusti» megerősíti.*
* Magyar tört. tár. IV. köt. 22. lapon.
* U. o.
László fia Mihály még atyja életében Donch mester zólyomi és pataki comes udvarába jutott mint apród, s ott magának kiváló és nyilvánvaló szolgálatai által nagy érdemeket szerzett, s őt ezért Donch mester jutalmazni óhajtván, 1323. évben kiállította az adomány-levelet,* melylyel Mihály az Árva és Dubova között fekvő műveletlen és lakatlan Jaszenova-réte nevű erdőrész birtokába lépett. Ezen adomány-levelet a turóczi convent 1324-ben átirta és Lajos király 1355. megerősítette.*
* Fejér, Cod. dipl. tom. VIII. vol. II. p. 485.
* U. o.
A Hongh generatiónak leszármazására nézve legnyomatékosabb és leghitelesebb azon oklevél, melyet Károly király 1341. évi márczius 11-én «sabbato proximo ante dominicam Ramispalmarum» Visegrádon adott ki László fiai Mihály, Leustach, II. Mese és András részére, a kik azon kérelemmel járultak Károly király elé, 168hogy mert ők Izumbár balistariusnak és Hongh lapicidának egyenes leszármazói s a nevezettek az ő eldődeik és ősapjuk, részükre az Izumbár és Honghnak szóló, és IV. Béla király által 1262. évben kiadott adomány levelet írja át és erősítse meg; «quod Michael filius Ladislai de Zentannaazon suo, Leustachii, Mese et Andree fratrum suorum nominibus … supplicando, ut quia predicti Izumbar et Hongh eorum predecessores et attavi fuissent ipsum privilegium simul cum donatione dicte terre trium aratrorum acceptando, ratificando et approbando, titulo eiusdem donationis pro eisdem confirmare dignaremur.»*
* Bobrovnyiczky László csal. levélt. Eredeti. Kivonatban Magy. tört. tár. IV. köt. 41. lapon.
Ezen érdekes oklevél felvilágosít bennünket arról, hogy László testvéreivel Tamás, Iwan és Péterrel megosztozkodván, a XIV. század elején Zentannaazun községben kapta ki ősi birtokát s ott lakván de Zentannaazun-nak hivatott, továbbá látjuk azt, hogy Hongh ivadékai 1341-ben nemcsak megújíttatták a Liptó-Újvár alatt, Belezkán levő földrészüknek birtokjogát, melyet Hongh 1262-ben Béla királytól kapott, de egyuttal a további birtoklásnak újabbi adományozását is kérik és megkapták. A birtoklás ezután már csak rövid volt, mert Károly király még azon évben Belezkát, Liptó-Újvárát a hozzátartozókkal együtt Onth, Pethew, Lachk és Denke leszármazóival a két Malatin királyi birtokért elcserélte: «eandem possessionem Belezka cum suis omnibus iuribus proventibus utilitatibus fructibus usibus et pretinentiis universis quovis nomine vocitatis et specialiter cum castro in eodem constructo presentibus eisdem regio et nostro hominibus sub antiquis metis et terminis ac limitibus quibus per ipsos et eorum priores progenitores habita exstitisset et posaessa nullo iure seu dominio de eadem pro se reservando eidem domino nostro regi et suis filiis ac heredibus heredumque suorum successoribus in concambium et permutationem prelibatorum possessionum Malatyn et alterius Malatyn vocatorum nullo contradictore existente statuissent…»*
* Demke Frigyes levéltárában, Malatinban. Eredeti.
Lajos király még egy feltételes adománylevelet állított ki 1355. julius 30. László fiai Mihály és II. Mese és Leustach fia Fülöp részére egy, három ekényi föld iránt, a mely donatió fejében az adományosok háború idején Liptóvárban két felfegyverezett katonát tartani köteleztettek.*
* Magy. tört. tár. IV. 22. lapon.
Család-történeti szempontból egy érdekes okirat őrizte meg azon eseményt, a mely Péter fia, Márknak halála után bekövetkezett. Megtörtént ugyanis, hogy egy Fülöp nevű jövevény Márknak özvegyét feleségűl vette, s ez ki tudta magának eszközölni, hogy a vármegye őt behelyezte a Hongh nemzetség birtokaiba. Panaszt emeltek ez iránt Erzsébet királyné előtt Lachk és Miklós, Mese fiának Tamásnak fiai, és ugyanazon Lachknak fia Dénes. A királyné 1363. évi aug. 15-én «Datum in Lypche in festo assumptionis virginis gloriose.» Erre a királyné parancsolatot meneszt Bubek György liptói comeshez, és az alispánhoz, a melyben a panasz tárgyát leírva, elrendeli, hogy a panaszosokat, ha mint királyi várkatonák szolgálatuknak eleget tesznek, ősi és szerzett birtokaikba visszahelyezze, ha holmijokat elvették, nekik visszaadják, s az idegen Fülöpöt onnan eltávolítsák: «quod quendam advenam nomine Phylippum, tradendo sibi dominam relictam quondam Mark filii Petri in uxorem … et locassetis eundem in terra eorum Mesefelde … fidelitati vestre firmiter precipiendo mandamus, quatenus prefatos Lachk et Nicolaum filios Thome et Dionisium filium eiusdem Lachk filios videlicet iobbagionum regalium exercituantium, in terra eorum hereditaria et emptitia … libere et pacifice admittatis permansuros … res eorum si quas abstulissetis eisdem reddentes … ac prefatum Phylippum advenam removentes de terra eorundem …»*
* Bobrovnyiczky László csal. levéltárában. Eredeti.
Az 1391. évben Bubek Imre országbiró és liptói főispán által tartott általános birtokvizsgálat alkalmával a Hongh nemzetség ivadékai közül a birtoklási törzsokleveleket bemutatták Meseházára vonatkozólag, Meseházi Miklós fia Tamás, Mayocha, Váralja, Belezka, Nagbokovina, Gergely-réte, Malocha-réte, Honghfelde felől pedig II. Mese fia Miklós a saját és testvérei nevében.*
* Magy. tört. tár. IV. kötet.
169A XIV. század utolsó tizedében Zentannai II. László fia Péter még egy katonai ténynyel fényesítette meg nevét, mely nemcsak a megye, de a haza történetében is méltó saját jelentősége szerint helyet foglalni. Ugyanis, midőn Mária királynő halála után Hedvig és Ulászló lengyel királyi pár a magyar koronára igényt tartottak s e miatt Zsigmond király velök viszálykodásban állott, nem csak nekik, de rokonai Jodok és Procoppal, Hedwig és Ulászló igényeiket érvényesítendők, 1395-ben az északi megyék határán át betörtek az országba s fegyveres haddal megszállották Liptó-Óvárat is.* A vár visszavívásának és megvételének fegyverténye az, a melylyel a Hongh-nemzetségből származó II. László fia Péter Zsigmond királynál kiváló érdemeket és érdemeinek elismerést szerzett, azon adománylevél által, a melyet Zsigmond király 1399. évi aug. 11-én, midőn Lengyelországból visszatérve Rózsahegyen megpihent: «datum in Rozomberg secundo die festi beati Laurentii martiris». Felsorolja ezen oklevélben Zsigmond király azon tényt, hogy midőn Prokop morvai őrgróf a Liptóban levő Noghwárt embereivel elfoglalta, akkor Péter László fia kimenvén a várból, a visszafoglalás iránt olyan intelmeket, tanácsokat adott, a melyek alapján a várat, a mint az kivánatos volt, visszaszereznie lehetett. Ezen tényeért Péter a Noghwárhoz tartozó Hadáz birtokot – ezelőtt Honghfelde – minden jogaival, haszonvételeivel új adomány czímén kapta: «… quod nos consideratis … multimodis fidelitatibus … fidelis nostri dilecti Petri filii Ladislai de Zenthanna nobilis comitatus nostri Lyptoviensis … cum omni fidelitatis fervore indefesse studuit complacere, presertim in reobtentione et repugnatione castri nostri Noghwar vocati in dicto comitatu Liptoviensi … apud manus Procopii marchionis Morauie et hominum suorum habiti … idem Petrus … exeundo per sua monita consilia et inductiones restitutionem castri nostre maiestati fiendam … fidelitatem suam studuit sincero corde et pura conscientia demonstrare … quandam possessionem Hadáz vocatam in dicto comitatu Liptoviensi habitam ad dictum castrum nostrum Noghwar nuncupatum pertinentem* «… s az adományozott birtokba való beiktatást ugyanazon napról keltezve, a turóczi conventnél elrendelte, s a convent a beiktatásra vonatkozó jelentését 10 nappal reá, augusztus 21-én már ki is adta.*
* Horváth, Szalay, Katona csak a betörés szándékát rójják Hedvigre, míg Feszler határozottan állítja, hogy a magyar határt átlépték. Fessler Gesch. IV. kötet. 103. lapon. Ezt a jelen oklevél is teljesen igazolja.
* Bobrovnyiczky csal. levélt. Eredeti.
* U. o.
A Hongh nemzetség leszármazói ezen ténynyel, a XIV. század utolsó évében történt érdemeik elismerésével befejezték Liptómegye területén szereplésüket; s mindaz, a mit róluk ez időn túl mint Hadáziak, Zentannaiak és Meseháziakról, 1474-ig lakóhelyük után így nevezve őket az oklevelek 1526-ig nyújtanak, leginkább a családtörténet genealogiai részére s azon elágazásra vonatkozik, a mi már 1438-ban bekövetkezett, midőn a Hadázi ágon, a családból János fia Benedek kivált s Kyssel néven neveztetik; de nem tudom biztosan, valjon azonos-e ez a benedekfalvi Kiszely családdal vagy talán más család; mert 1485-ben egy Kizel Péter «providus», tehát nem nemes említtetik;* 1513-ban pedig Kyzzel «Bernold és György» nobiles de Kis-Palugya szerepelnek Palugyay Györgynek és Jánosnak ellenük való ügyében.* Annyi azonban bizonyos, hogy a Dobak család czímerében megegyező czímerkép van.
* Lokcsánszky Bélánál az eredeti L. Sz. Miklóson.
* Pongrácz Albertnél az eredeti Andrásfalván.
A fentemlített 1399. évi oklevélben legelőször tapasztaljuk Liptóvárát Noghwárnak nevezni. Ezen adományra vonatkozólag 1402. évi márczius 17-én Zsigmond király elrendeli a turóczi conventnél, hogy az adományozott Hadáz birtokot Nogwár területétől határolja el,* a mit a convent május 12-én eszközölt s arról jelentést tesz.*
* Bobrovnyiczky csal. levélt. Eredeti.
* U. o.
1406. évi márczius 29-én «quarto kalendas Aprilis» Zsigmond 1399. évi donatióját László fia Péter részére újra átírja és új függő pecsétjével látja el.*
* U. o.
1438. nov. 11-én Benedictus Kyssel de Hadáz János fia, az esztergomi szentszék jegyzője, 170Vidafeldi György, Márton fia előtt minden ügyeire nézve ügyvédeket vall, ú. m. Gáspár mester esztergomi kanonokot, Kis Györgyöt Esztergomból, Zentannai Literatus Jánost, Podhorányi Márkot, Stoyzafalvi Bálintot, Szentkereszti Bálintot, Benedekfalvi András fiát Gergelyt és Dratz Tamást Boldogasszonyfalváról.*
* Bobrovnyiczky László csal. levélt. Eredeti.
1459. évi január 10-én Komorov Péteralispán elé idéztetvén Hadázi János Benedek testvére: … Joannes de Hadaz, dictus Kysel, frater Benedicti de eadem Hadaz vallomást tesz Szentkereszti Cin András ellen s esküvel bizonyítja, hogy Cin András jobbágyát Szentannán nem bántalmazta.*
* U. o.
1469. évben okt. 11-én Komorov Péter alispán előtt vallja István Hadázi Kyssel Benedek fia: … «Stephanus filius Benedicti Kyssel dicti de Hadáz …», hogy Zentannai birtokán Dobry György jobbágyát Párizházi Lőrincznek négy arany forintért zálogba vetette.* 1470. évi augusztus 15-én a turóczi convent előtt Prozeki Péter fia Tamás nyilatkozik, hogy a néhai Hadázi Kyszel Benedek özvegyét, Isypházy András leányát, nőül birván, a női hozományt és jegyajándékot Hadáz, Meseháza, Zentanna, Malatin és Jasenova birtokrészek után Benedek fiától, Istvántól készpénzben megkapta: … Barbara filia Andree de Ysypháza consorti quondam Benedicti Kyzel dicti de Hadáz … de universis possessionibus videlicet Hadáz, Meseháza, Zentanna, Malatin et Yassenova … quondam Benedicti nunc super ipsum Stephanum iure hereditario devolutis…* 1474. augusztus 30-án Meseházy László mint homo regius jelen volt Zemercheni Simon és Péter, Mihály és László és Nádasdi Miklós, Tamás és Pál birtokba iktatásánál, Yalócz, Szaar, Zemerchen és Nádasd birtokokba.* 1485. decz. 11-én kelt oklevelében a turóczi conventnek találkozunk Hadázházi Kissel István Anna nevű özvegyével és fiával II. Benedekkel, midőn is egy országbirói ítélet alapján Madachházi András neje Juliánna és az említettek között, az ítélet végrehajtatik. Hadázháza most fordul elő először Bobroniknak nevezve – és e név még az 1718–26. nemesi összeíráskor is köztudatú volt, minthogy az Acta Publ. Com. Liptov. jegyzőkönyv 576. lapján előfordul: «Hadaz alias Bobrovnyik.» 1500. év jul. 15-én Dettrichfalvi Dettrik alispán előtt megjelent Bobrovnyiczky Bertalan, László fia Bobrovniki Kyzel Benedek ügyében megsebesítési tárgyára vonatkozólag.* 1538. szeptember 15-én kelt kiadványában Okolicháni János alispánnak, a megidézett tanúk vallják, hogy Bobrovniknak fele Kubinyi Lászlót, Salamont, Mátyást, Dánielt, Lenárdot és Márkust illeti, másik fele pedig Bobrovniki Bertalané volt s most Ferenczet, mint annak fiát illeti.*
* U. o.
* Bobrovnyiczky László családi levélt. Eredeti.
* U. o.
* U. o.
* Bobrovnyiczky László csal. levélt. Eredeti.
A Hongh nemzetség leszármazását és családi elágazását, a feldolgozott oklevelek alapján a mellékelt tábla tünteti fel.
A Hongh-törzséből eredő családok nemzedékrendje 1526-ig.; Izumbár? 1262.; Hongh 1262.; I. Mese 1286.; Rudolf 1286.; Mátyás 1286.; I. Mihály 1286.; I. Miklós 1286.; I. János 1286.; László 1286–1319.; Iwan 1302.; I. Péter 1288.; Tamás 1323.; Ismeretlen nevű leány 1304.; Márk 1341.; II. Mihály 1319 de Zenthannaazzon (Bobrovnyiczky család ága.); Leustach 1319 (Hadázi Kiszely család ága.); II. Mese 1319.; András 1341.; Lachk 1363.; II. Miklós 1363.; Dénes 1363.; II. Tamás 1391.; II. János 1402–59.; II. László 139l.; I. Benedek de Hadáz (dictus Kissel neje Izsyphházi Borbála) 1438.; III. Miklós 139l.; Márton 1391.; Lőrincz 1391.; II. Péter 1399 de Hadáz.; III. László 1474 de Meseháza.; István de Hadáz (dictus Kyssel 1469 neje Anna.); Bertalan 1500 de Bobrovnik.; II. Benedek Kyszely de Bobrovnyik; Ferencz 1540 Bobrovnyiczky
MAJLÁTH BÉLA.
