ERDÉLY RÉGI CSALÁDAIRÓL.

Teljes szövegű keresés

174ERDÉLY RÉGI CSALÁDAIRÓL.
Ismerve országunk e keleti részének földrajzi fekvését és politikai viszonyait, melyek, folytán kül- és belháborúk pusztításait csaknem mindig első sorban kellett kiállania, nem csodálkozhatunk azon jelenségen, hogy a magyar családok genealogiái között az erdélyieké van leginkább elhanyagolva s legtöbb kétség és homály között hagyva. Voltak közéletünkben legelső szerepeket játszott, egykor dúsgazdag s történelmünk alakulására is mélyen befolyt családok, melyekre nézve a szereplő egyéneket még csak pár izen át sem vagyunk képesek leszármazási összeköttetésbe hozni, vagy ha ezt meg is kisértjük, inkább csak következtetéseink alapján, mint biztos adatokból teszszük, s így tág tere van a tévedhetésnek. De még a ma élő leghatalmasabb családaink genealogiájában is számtalan hibát és hiányt fedezhetünk föl. Legyen szabad ezekkel pár szóban foglalkoznunk, hogy az érdeklődők figyelmét rájuk irányozva, lassanként kiküszöbölhessük.
Legfőbb és leggyakoribb hibája genealogiáinknak a chronologia mellőzése. A kinek születése és halála évét tudjuk, soha sem volna szabad ez évszámok kitételét elmulasztanunk, de ha ezeket nem ismerjük, legalább azon év számát, melyben az illető egyénről valami följegyezve találtatik, s ha több ilyen van, legalább is a két szélső évszámot mindig ki kellene a családfán tennünk. Ez által legtöbb tévedés válik kikerülhetővé, s új adatok felmerülése esetén legtöbb esetben nem lesz kétely az iránt, hogy a hasonnevűek közt melyikre vonatkoznak.
De ott, hol az évszámok ki vannak téve, ezek egyszersmind a leszármazás helyes összeállításának is ellenőrzéseül szolgálnak. És hány képtelenséget, lehetetlenséget látunk a családfákon e tekintetben! Ezek egy része (és ez a jobb eset, mert a leszármazás helyességét nem zavarja) onnan ered, hogy az évszám rossz; t. i. figyelem hiányából azon év tétetik ki, melyben az illető egyénről megemlékező okmány kelt, nem pedig az, melyben az ezen okmányban említett egyén szerepelt; és itt a különbség lényeges lehet, akár egész századra is terjedhet. Rosszabbak azonban az oly hibák, midőn az illető egyének csakugyan a jelzett évben éltek, de épen ez évszámok mutatják, hogy lehetetlen, miszerint a családfán kitüntetett leszármazási összeköttetésben állottak volna egymással.
Az ily hibák forrása vagy az, hogy az egyes nemzedékek rendjében az adathiány folytán be nem tölthetett hézagok nincsenek feltüntetve, s például azt, kiről tudjuk, hogy előd volt, de nem bizonyos, vajjon atya, nagyatya vagy még távolabbi előd, egyszerűen atyának írjuk be; vagy pedig ellenkező forrásból ered a hiba s nem létező izeket igtat be részint megismételt nevekkel, részint a mellékágakra tartozóknak a felmenők közé sorozása által.
Ez utóbbi hiba épen nem ritka, és sok esetben nem is csak véletlen tévedés; hanem azon körülményre vihető vissza, hogy hazai hagyományos szokások szerint a családok előkelőségét a fölmenő ág izei szerint szokták mérlegelni, s így egyik vagy másik régi genealogusnak gondja volt rá, hogy ha netalán hosszú életkorral voltak megáldva elődei s így a generatiók csak nagyobb időközben váltakozának, azért mégis meg legyen családfáján legalább a «hét nemzedék».
E főhibákon kívül vannak hiányosságok genealogiáinkban, melyekben megérdemelt büntetését kell látnunk egy oly bűnünknek, melylyel mi, a lovagias magyar nemzet, fel sem tennők, hogy vádolhatók legyünk.
Ugyan hogy is gondolhatnánk arra, hogy mi oly lovagiatlanok vagyunk, – sőt eleink is azok voltak századok óta, – hogy nem vették kellő figyelembe a – szépnemet?
A genealogus végig néz táblázatain, érzi e hibát és bünhődik érte. Némely családnál minden nő tag ki van hagyva; másoknál be van ugyan írva, hogy leányivadékok is kereszteltettek, de aztán annál kevesebb gond van rá, hogy mi lett ezekből s kikhez mentek nőül; ismét másoknál pedig a családfán előjövő személyek nejei nincsenek kitéve, vagy ha többször nősültek, nincs meghatározva, hogy melyik házasságból melyik utód származott.
Egyszóval be kell ismernünk, hogy a nők iránt nem voltunk elég figyelmesek, s bünhődésül lépten-nyomon; épen e miatt akadunk meg kutatásainkban, akár felmenő, akár lemenő irányban akarunk is egy nagyobb szabású genealogiai összeállítást kidolgozni.
175Pedig ott, hol az ellenkező eset van, s a családok nőtagjai is kellő figyelemben részesültek, az összehasonlító áttekintés az egymással házassági összeköttetésekben állott családok leszármazását illetőleg, kivált még ha kellő chronologiai feljegyzések is járulnak hozzá: legmegnyugtatóbb kritikáját képezik az ily családfák helyességének.
Ezért e sorok írója családtani irodalmunkra nézve nagy nyereménynek tekinti, ha bármely eddig tévesen közölt adat történelmi hűséggel kiigazíttatik, s ha családfáinkban a hitvesekre, s ezektől való leszármazásra, a leánygyermekekre s ezek férjhezmenetelére vonatkozó adatok bármi részben is kiegészíttetnek.
Érdeklődjünk ez iránt mindnyájan, legalább azon családokat illetőleg, melyek leszármazás, összeköttetések, társadalmi érintkezés, lakás vagy temetkezőhely tekintetében közelebb állanak hozzánk. Okmányok, régi birtokviszonyok kutatása, – kivált most, miután ezek magánjogi és vagyoni jelentőségüket elveszítve, hozzáférhetőbbek lettek, – ezenfelül föliratok s főkép síremlékek, sok becses adatot nyujthatnak a kutatóknak, melyekkel erdélyi családaink nem elég gondban részesített genealogiáját helyesebbé s teljesebbé fogjuk tehetni.
A mi eddig földeríttethetett, az többnyire Nagy Iván jeles tudósunk óriási fáradtsággal s munkaeredménynyel létrehozott «Magyarország családai» czímű művében van összesítve, melyet bizton alapul vehetni, úgy hogy a kutató csak arra kell hogy törekedjék, hogy azokra hozzon világot, mi e munkában még felderitetlen vagy téves maradt, s oly adatokat gyűjtsön melyek abban nem foglaltatnak.
E sorok írója magkezdi közölni a mit a vázolt irányban földerítnie sikerült, nem hitegetve magát, hogy azon családokra nézve is, melyeket tárgyalni fog, valami tökéletest tudott volna összeállítni, sőt inkább örülni fog, ha némi figyelmet keltve csak azon eredményt érheti is el, hogy avatottabb és illetékesebb kutatók e családokra nézve is több és kimerítőbb adatokat fognak e folyóirat útján közzétehetni. Sőt mivel szándéka minél több erdélyi nemes családról s főképen a kihaltakról mentől több és biztosabb adatot gyűjteni s azokat mentől kimerítőbben ismertetni, felette hálás lesz, ha e tudomány kedvelői szivesek lesznek a Nagy Iván idézett művében nem foglalt családfákat vagy egyéb adatokat, esetleg okadatolt helyreigazításokat és különösen a hitvesekre és női családtagokra vonatkozó pótlásokat, alúlírtnak Magyar-Igenbe czímezve megküldeni.
Megemlítendő itt, hogy Magyarország többi részei és Erdély közt családtani szempontból szoros határvonalt húzni, lehetetlen. Már a mohácsi vész előtti korszakban hol itt szerepeltek a Királyhágón túli megyékből származott családok, hol megfordítva ott erdélyi eredetűek, s a nemzeti fejedelmek korában is, kilc tudvalevőleg Magyarország kisebb vagy nagyobb részének szintén urai voltak, épen így megvolt e kölcsönösség s a családoknak úgy birtok mint házassági összeköttetés s közhivatalok útján való összevegyülése; úgy hogy szabatosan megjelölni azt, hogy melyek erdélyi s melyek nem erdélyi családok, valóságos lehetetlenség.
E czikksorozat tehát csakis azért szól «Erdély régi családairól», hogy ez által jelezze azt, miszerint írója csak bizonyos szűkebb tért szabhat kutatásai elé s a rendelkezésére álló segédeszközökhöz képest csakis oly családokkal foglalkozik, melyek vagy erdélyi eredetűek, vagy itten birtokosok, vagy más itteni családokkal szoros összeköttetésben állók voltak. – Örülne az író, ha más kutatóktól minél több adattal segítve, e czikksorozatot mentől kiterjedtebbé és tartalmasabbá tehetné!
* * *

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages