TÁRCZA.
TÁRCZA.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság 1891. november hó 26-án Nagy Imre társ. másodelnök elnöklete alatt ig. válaszmányi ülést tartott, melyen jelen voltak: Bánó József, Csánki Dezső, Csontosi János, Majláth Béla, Nagy Gyula, Dr. Szendrei János, Szent-Ivány Zoltán, Szinnyei József Tagányi Károly vál. tagok és Fejérpataky László titkár.
Az ülés megnyitása után Majláth Béla vál. tag felolvasta a «Hough nemzetség története» czímű dolgozatát, mely jelen számunkban olvasható. – Ezután Dr. Schönherr Gyula bemutatta a sárkányrend jelvényének a müncheni nemz. múzeumban lévő eredetijéről készült fényképet, melyet a társaságnak felajánl. A választmány az ajándékot köszönettel fogadta.
A folyó ügyekre kerülvén a sor, felbontattak az ig. vál. tagságra beérkezett ajánlatok, melynek értelmében Dr. Csánki Dezső és Tagányi Károly vál. tagok az igazgató választmány tagjaivá Dr. Schönherr Gyula és Dr. Wertner Mór társ. évdijas tagokat ajánlják. Az ezután következett titkos szavazás által Dr. Schönherr Gyula egyhangúlag, Dr. Wertner Mór pedig szótöbbséggel az igazgató választmány tagjaivá választattak.
A titkár ezután bejelenté a következő új tagokat: pártoló tagokúl baczkamadarasi Kis Bálint cs. kir. kamarás Magyar-Igenben (ajánlja a titkár), Dániel László Torontálmegye főjegyzője Nagy-Becskereken, Karátsonyi László földbirtokos Beodrán, Schulpe Vilmos földbirtokos Török-Kanizsán, Dr. Duka László kir. törv. biró Nagy-Becskereken, eddig évdijas tag (ajánlja Szent-Ivány Zoltán); évdijas tagúl: Dr. Kopcsányi Károly jogakadémiai tanár Pécsett (aj. a titkár). Az ajánlottak a társaság tagjaivá megválasztattak.
A pénztárnok kimutatása szerint f. évi január 1-étől november 25-ig volt
Bevétel 3968 frt 13 kr.
Kiadás 3594 " 33 "
Maradvány 373 frt 8o kr.
E pénztári kimutatás ideiglenesen tudomásúl vétetett és az évi pénztári számadások megvizsgálására Csontosi János, Nagy Gyula és Szinnyei József vál. tagok kérettek meg.
A titkár ezután bejelenté, hogy a deczember hó 10-én tartandó nagygyűlésen Dr. Szendrei János vál. tag fog felolvasást tartani «Magyar viseletképek czímeres leveleken» czímmel.
A jegyzőkönyv hitelesítésére Majláth Béla és Tagányi Károly vál. tagok kéretvén meg, zárt ülés következett, melyen a titkár előterjesztést tett a társulat jövő évi tíz éves jubilćuma alkalmából kiadandó művek felől. Ilyenek volnának: a Turul tiz éves folyamának tárgy- és névmutatója, továbbá a kiadandó czímer-album, mely czélra húsz színnyomatú, az 1526. év előtti czímerkép áll rendelkezésre. Beható eszmecsere után e tárgyuak bővebb megvitatása és a hozandó határozat az 1892. január végén tartandó választmányi ülésre halasztatott.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság f. évi deczember hó 10-én Nagy Imre másodelnök elnöklete alatt tartotta IX-ik nagygyűlését, melyen jelen voltak: Csergheő Géza, Csoma József Dr. Komáromy András, Majláth Béla, Nagy Gyula, Ováry Lipót, Pauler Gyula, Dr. Schönherr Gyula, Szilágyi Sándor, Szinnyei József, Szendrei János, Tagányi Károly vál. tagok, Czanyuga József pénztárnok, Dr. Szombathy Ignácz pártoló, Dedek Crescens, Kovács Nándor évdíjas tagok és Fejérpataky László titkár.
197Az elnök megnyitván az ülést, Dr. Szendrei János vál. tag felolvassa a «Magyar viseletképek a czímereslevelekben» czímű dolgozatát, melynek magyarázatáúl 100-nál több czímerrajzot mutat be.
A tetszéssel fogadott felolvasás után a titkár előterjeszté jelentését a társaság mult évi működéséről, mely egész terjedelmében a következő:
* * *
Tisztelt Nagygyűlés!
Ismét egy év folyt le társulatunk életében; nyereséggel és veszteséggel teljes év. Nyereséggel, ha azon tudományos vívmányokat és új eredményeket tekintjük, melyeket társaságunk az ülésein és folyóiratában eddig közzétettekhez csatolt; veszteséggel, ha végig tekintünk azok során, kiket körünkből a kérlelhetetlen végzet más hazába szólított. Ily vegyes érzelmek fognak el, midőn jelentésemmel a t. Nagygyűlés színe elé lépek és annak figyelmét rövid időre igénybe venni bátorkodom, hogy társaságunk fennállásának kilenczedik esztendejéről tudományos és egyéb tekintetekben beszámoljak.
A munkában eltöltött kilencz év után mindenki tisztában lehet a czéllal, melyet társaságunk maga elé kitűzött, tisztában az iránynyal és eszközökkel, melyekkel azt elérni iparkodik. A történelmünkben szerepet vitt magyar családok multját, a reá vonatkozó mindennemű emlékeket felkutatni, ismertetni, kétségtelenűl hasznos szolgálat, melyet a magyar történetírásnak és a nemzeti mult ismertetésének teszünk. Történelmünk figyelmes tanulmányozása arra vezet, hogy annak folyamara e családoknak döntő hatásuk volt; fontos actiók, hatásukban nem ephemer jellegű cselekvények kulcsát családi összeköttetések, a rokoni kapocs által sokféleképen összefűzött családok aspiratiói adják meg. Ezek tanulmányozására, a rájok vonatkozó emlékek összegyűjtésére és ismertetésére szenteli társaságunk főtörekvését. Nem elmúlt idők visszaidézője, a korszellem által sírba tett fogalmak felébresztője óhajt lenni, hanem kutatja múltját egészében és részleteiben annak a nagy intézménynek, a magyar nemességnek, melynek története egy a nemzet történetével s melynek minden egyes tagja a magyar szent korona országainak integráló része volt. E tudományos czél megközelítése vezette a társaságot eddig működésében, és hogy annak mennyire felelt meg az elmúlt év folyamán, válaszoljon arra a következő részletezés.
Társaságunk múlt évi nagygyűlése (1890. decz. 6-ika) óta az alapszabályilag és ügyrendileg megállapított ig. vál. üléseket 1891. jan. 29-én, ápr. 30-án, okt. 8-án és nov. 26-án tartotta meg. Ez üléseken kilencz tagtársunk ugyanannyi előadást tartott, ezek kapcsán részint saját dolgozataikat, részint a körünkbe vágó tudományok, nevezetesen a heraldikának egyes emlékeit mutatván be.
Az ily módon megismertetett emlékék között a legrégibb Zömléni Dávidnak Zsigmond királytól 1418. évben nyert czímeres-levele, melynek az oklevél élére festett czímerképe érdekes heraldikai ábrázolással sapkás sólymokat ábrázol. A nagyérdekű heraldikai emléket elnökünk br. Radvánszky Béla ismertette meg velünk. Hasonlókép ily régi, szintén Zsigmond királytól való czímeres-levelet mutatott be, öt más, korra nézve fiatalabb armálissal egyetemben, Dr. Szendrei János vál. tag, a Leszteméri családnak 1422. évből való czímeres-levelét, melyet szerzője Leszteméri Imre kir. allovászmester a harcz mezején szerzett érdemein kívül, leginkább a diplomatia terén tett szolgálataival érdemelt ki családjának. – Ghyczy Pál tagtársunk II. Ulászló királynak a Dombay család részére 1506. évben adott czímerével ismertetett meg. A hanyatló heraldika ízlését híven feltüntető, de costumetani szempontból mondhatni párját ritkító czímert folyóiratunk színes hasonmásban közlé. Széll Farkas vál. tag Győrdeák Mátyás 1619. évi czímeres-levelének eredetijét mutatta be nekünk, s ezzel az eredetijükben megismertetett armálisok sorát kimerítettem.
A szerencsés véletlen újabb időben egy II. Ulászló korabeli formula-gyűjteménynyel gyarapította gyér formulás könyveink számát. A Horváth Ferencz kassai premontrei tanár tulajdonában lévő nagyérdekű kézirat alkalmúl szolgált Dr. Schönherr Gyula tagtársunknak, immár vál. tagnak, arra, hogy a 215 levélre terjedő kézirat több százra menő és históriai tekintetben nagybecsű oklevelei közül a II. Ulászlótól származó czímeres-levél formulákat, melyek valóságban expediált oklevelekről készültek, társaságunkkal megismertesse. E czímeres-levelek, bár keltük a formulák jellegének megfelelőleg kitéve nincs, a XVI. század elejéről valók, s azon körülmény, hogy az általuk adományozott czímerek leirását a szöveg közli, historiai vonatkozásaikon kívül heraldikai szempontból becsüket nagyban emeli. Ily módon nyolcz czímer-adományozás lett ismeretessé; a podmanini Podmaniczky, Gosztonyi, Szeremléni családoké, János kir. udvarnoké, Bonfin másolójáé, Nagybessenyei Istváné, a velenczei köztársaság követéé, valószínűleg Vincenzo Guidottoé, egy ismeretlené, és Kassa városának egy eddigelé nem ismert czímere. E sorozat a gyűjtemény nagy becséről fogalmat ád, melyet első ízben társaságunk ismertetett még az érdeklődőkkel.
A körünkbe vágó tudományok egyik legfontosabbját, a hazai genealogiát a felolvasások sorában három nagy dolgozat képviseli; mindegyik ősrégi nemzetségek családtani bonyodalmairól vonja le a leplet és 198tisztán állít elénk eddig nem ismert eredményeket. Az első ezek között Pór Antal vál. tagnak terjedelmes, az eddig közzétett források összességét felölelő dolgozata az Osl nemzetség történetéről, mely e nemzetség összes elágazásait összefüggő táblázatban állítja elénk. A nemzetség leszármazása a XII. század második felében élt Osl comestől, kit a szerző délszláv eredetűnek tart, teljésen tisztázva áll előttünk; világos az összeköttetés, mely az Osl nemzetségéből eredő Nagy-Hefláni, Agyagosi, Szemenyei és Szántai, Kis-Hefláni, Lozsi, Viczai, Herbortyai (Csávai és Vásárosfalvi), Asszonyfalvi, Bresztóczi, Tardi, a maig virágzó asszonyfalvi Ostffy és a történetünkben oly nagy szerepet játszó Kanizsay családokat egy közös törzs hajtásaiúl összefűzi. E dolgozat által mondhatni első ízben bírjuk egy genus összes leszármazottjait egy közös családfán egybefoglalva és feltüntetve a kapcsot a nemzetségnek nevet adó őstől addig, míg az egyes ágakból – a nemzetségi összetartozás megszünésével – önálló családok válnak ki.
Ugyanezen szerzőtől, Pór Antal vál. tagtól egy másik vitás kérdés megoldásának megkísérlését hallottuk vál. üléseink egyikén. S ez László erdélyi vajdának, a XIV. század eleje hatalmas kényurának, ki Otto magyar királyt koronájától megfosztá, származása. A szerző már régebben folyóiratunkban azt a nézetet vallá, hogy e László, kit többen a Borsák nemzetségéből valónak hisznek, a Keán nemzetségének volt sarjadéka. Puky Andor tagtársunk e véleményt kellőkép bebizonyítottnak nem látván, kétségeket emelt annak alapossága ellen, melyekre, válaszúl említett vál. tagunk dolgozata következett, mely a míg egyrészt föntebbi véleménye mellett több új érvvel harczol, másrészt beható tanulmányok alapján összeállítja a XIII. század végén és a következőnek elején volt erdélyi vajdák sorozatát, világosságot hozván a több László és Loránt hasonnevű vajdák szereplésére, a kor politikai történetéből is érveket merítvén állítása igazolására.
Pór Antal tagtársunknak úgy az Osl nemzetség történetében mint más helyen kifejtett nézetei a régi magyar személynevek felől, sorompóba hívták a régi magyar menologia buzgó művelőjét Nagy Gézát, hogy elveinek vál. ülésünkön és folyóiratunkban hirdetője legyen. «Árpádkori személyneveink és az Osl nemzetség eredete» czímű terjedelmes dolgozata míg egyrészt az Osl nemzetség besenyő eredetét iparkodik kimutatni, a Pór által hirdetett délszláv eredettel szemben, másrészt beható nyelvészeti tanulmányok alapján az árpádkori személynevek nagy részének török eredetét mutatja ki, a Pór által felállított elmélettel szemben azon nézetet hirdetvén, hogy e személynevek legnagyobb része nem a keresztény martyrologiumi nevek kicsinyítéséből, átidomulásából vagy népiessé tételéből eredt, hanem ellenkezőleg az ősmagyar nevet iparkodtak a középkor papjai keresztény nevekké átalakítani, azokra magyarázni és azok analogiájára vonni. Az onomasticonunk ismeretére nagy fontosságú kérdéshez kétségtelenűl hozzá fognak szakértőink szólni s a tárgy mindkét oldalról való megvitatása sokkal fog járulni a kérdés tisztázásához.
Felolvasásaink sorát Majláth Béla vál. tag értekezése zárta be a Hongh nemzetség történetéről. A várnépek sorából a XIII. század első felében kiemelkedett nemzetség, melynek Liptómegye kulturális történetében nevezetes szerep jutott, legelső tagjaiként Izumbár balistarius és Hongh kőfaragó, építőmester (lapicida) említtetnek; mindketten Liptó-Ujvár építésénél és védelménél foglalatoskodnak. Közűlök az utóbbi alapít családot és őse a Bobrovniczky és hadászi Kiszely családoknak. A kiadatlan sőt teljesen ismeretlen levéltári anyagon alapuló tanulmány része azon terjedelmes és új eredményekben gazdag czikksorozatnak, mely Liptómegye középkori családtani viszonyaira merőben új világot vet és melyről jelentésem kapcsán még lesz alkalmam megemlékezni.
Ime, t. Nagygyűlés, a tudományos anyag és eredmény, melylyel tagtársaink minket felolvasó üléseinken megleptek. Ezek egyúttal irodalmunkat is gazdagították, mert-csekély kivétellel mind folyóiratunkban láttak napvilágot.
Ez eredményhez a Turul hasábjain ezeken kívül közzétett dolgozatok hosszú sora csatlakozik: A heraldikai tárgyúak kezdjék meg a sorozatot.
A régi nemzetségek czímerével folyóiratunk több ízben foglalkozott s nem kis mértékben járúlt ahhoz, hogy manapság már 24 régi nemzetségünknek ismerjük jelvényét sőt soknak teljes czímerét, színeivel és tartozékaival együtt. Ezek között minden tekintetben első rangú az az eredmény, melyet Csergheő Géza vál. tag a Guthkeled nemzetség czímerének vizsgálatával elért. 1236. évtől egész a jelen XIX. századig beható tanulmány tárgyává tevén a Guthkeled nemből eredő családok pecsétjeit és czímerét, megállapítá e genusnak teljes czímerét, színeivel, sisakdíszével és takarójával egyetemben. – Ugyancsak ő a Divék nemzetség leszármazási és czímerkérdéséhez újabb adalékokkal szolgált. – Egy másik genusnak, a Hunt-Pázmánoknak czímeréhez Csoma József vál. tag, ki e kérdést folyóiratunk múlt évi folyamában teljesen megoldotta, szolgáltatott új adatot, az e nemből eredő Osgyáni Bagos szepesi alispán és várnagy 1346. évből való pecsétjének közlésével, mely a szerző felállított nézetét, hogy e genus ősi jelvénye szarvaival felfelé fordúlt holdsarló, ráillesztett csillaggal, nem pedig a 199Képes Krónika által neki tulajdonított kutyafej, – újabb bizonyítékkal támogatja.
Nagy Gyula vál. tag megismertetett Lazói János erdélyi főesperesnek 1489-ben Mátyás királytól kapott czímerével, melynek vésete az esperesnek a római S. Stefano il Rotondo templomban lévő sírkövén látható. – Folyóiratunk egyéb régi czímereslevelek közt ismertette II. Lajos királynak Szigethi György kir. kanczelláriai jegyző részére 1519-ben kiadott, nemesítéssel és birtok-adománynyal összekötött czímer-adományát; továbbá az Igali családnak 1539-ben I. Ferdinánd királytól kapott czímerét.
A czímertannal rokon sphragistika körét Dr. Szendrei János vál. tagnak Zólyom városa régi pecsétjeit ismertető közleménye képviseli. A közzétett, 1395-ből való régi városi pecsét már alakjánál és ábrázolásánál fogva is hazai sphragistikánk érdekesebb emlékei közé tartozik. – Ugyanő ismertette Wesselényi Ferencznek egy czímeres pecsétgyűrűjét, mely a családi czímer variansaihoz újabbal járul. – Itt említem fel Dudás Gyula tagtársunk közleményét, mely Bács-Bodrogh vármegye czímerét és régi pecsétjeit ismertette.
A heraldika kőbe vésett emlékeinek, a folyóiratunkban már eddig közzétett czímeres sírköveknek száma a lefolyt évben egygyel gyarapodott, Schwabovszky (vagyis Sváby) György 1597-ből való sírkövével, melyet ez emlékek buzgó kutatója és szakavatott ismertetője Csoma József vál. tag kimerítő heraldikai és genealogiai magyarázatok kiséretében tett közzé.
Végül, e rész kiegészítéséül megemlítem, hogy folyóiratunk eleitől fogva kiváló súlyt helyezvén a levéltárainkban szétszórtan rejlő czímertani anyag repertoriumszerű megismertetésére: ennek megfelelőleg a lefolyt évben ismét egy törvényhatóság, Szabolcsmegye levéltárában őrzött czímereslevelek jegyzékét közölte; biztos kilátása levén, hogy e közhasznú jegyzékek sorát a legközelebbi jövőben újabbakkal kiegészítheti.
A czímertan terén elért eredmények mellé méltán állítható fontosság és újság tekintetében az, melylyel folyóiratunk a hazai genealogia bonyodalmainak megoldásához, elfeledett családi kapcsok megújításához, családok történetének megismeréséhez a legközelebb mult időben járult.
Legelső helyen kell azon kimerítő czikksorozatot említenem, a családtani tanulmányok meglepő eredményekben gazdag sorát, melyeket Majláth Béla vál. tag Liptómegye középkori családtani viszonyainak felderítésére szentelt. A kis terület, mely abban a szerencsés helyzetben van, hogy középkori oklevélanyaga nem is sejtett teljességben és mennyiségben maradt reánk, családtani tekintetben érdekes tanulmányozási tárgy. A családtörténet oly modorban tárgyalva, mint e sorozatban, a legszorosabban összefügg a terület történetével. Nyomról nyomra követhetjük a megye benépesítésének, faluk, helységek alapításának processusát; láthatjuk a terméketlen területnek műveltté tételét, a cultura terjesztését, melynek első factora a család. Liptómegye keletkezése, fejlődése újabb korba esvén, oly időre, melyről már okleveleink vannak, mindennek menetét azok világánál követhetjük; mit megyéink legnagyobb részénél azok régisége miatt nem tehetünk. Minden egyes része e tanulmányoknak a megye más-más területére vet világot, annak első megtelepítésétől mindaddig, míg a család azon szétágazik, vagy a megyéből más vidékre szakad. E tanulmányokból folyóiratunk a mult évben Serephel leszármazottjai közül a csáthi és pottornyai Pottornyay, a Milath törzséből eredő Fejérpataky, Andaházy és Lipthay és a Palugyay családra vonatkozókat közölte, visszavivén okleveles alapon mind-ezek leszármazását a XIII. század első feléig. Elfeledett családi összeköttetéseket, eddig ismeretlen levéltárak anyagának halmazát tárják fel ezek előttünk s a megyének középkori birtokviszonyait oly világításba helyezik, minőben eddig egy megyénkét sem láttuk. Megemlítem, hogy e tanulmányok egyikéhez, a Palugyay családról szólóhoz mellékletként díszes színnyomatú czímerkép járult, mely a családnak Mátyás királytól 1476. évben nyert czímerét ábrázolja.
Rövid időn, alig két emberöltőn keresztül a hatalom és fény legmagasabb fokára jutott, s alig kéthárom emberöltő multával teljesen elenyészett család multját állítá elénk Komáromy András vál. tag tartalmas dolgozata, mely Dózsa nádor és a Debreczeni család történetét foglalja magában. A család kimagasló alakja Dózsa erdélyi vajda, majd nádor, Károly király föltétlen híve, kinek politikai rövid szereplését a róla szóló oklevelek világosan elénkbe állítják; annál homályosabb azonban leszármazása, mely atyjánál megakad. A dolgozat felhasznált minden közzétett adatot, de e hirtelen feltünt család régibb multját meg nem világíthatta; ellenben a lemenő ágak viselt dolgait, birtokviszonyaikat ritka teljességben állította össze, kimutatván gyakran döntő szerepüket a XIV. század első felének eseményeiben.
A Bárcza nemzetség jelenleg is virágzó sarjának, a Bárczay családnak történetét és teljes leszármazását, visszavivén azt a XIII. század első felében élt comes Inachig, közlé velünk Bárczay Oszkár tagtársunk, főbb vonásaiban ismertetvén a család kimagasló tagjainak viselt dolgait. Értekezéséhez mellékletül a családnák Zsigmond királytól 1421. évben nyert czímerképe járul, mely hivatva van a czímer felől elterjedt 200hibás felfogásokat és ábrázolásokat helyesbíteni. Puky Andor tagtársunk saját családi levéltárából összeállítá az abaúj- és biharmegyei Kinisy-ekre vonatkozó adatokat; fölelevenítvén egy abaújmegyei régi, családfáját a XIII. század elejéig fölvivő család emlékét; az egyidejűleg Biharmegyében virágzó hasonnevű családnál megemlíti a lehetőséget, hogy történelmünk kiváló alakja Kinisy Pál, kit némely forrásaink Biharmegyéből származtatnak, e családnak volt sarja. – A XIV. század vége óta országos szereplésre és a virágzásnak magas fokára jutott keresszeghi és adorjáni Csáky család teljes családfáját, a családi levéltár legalaposabb ismerője Sváby Frigyes tagtársunk állította össze; azonban a család lőcsei levéltára, a mily teljessé és megbízhatóvá tette az újabb nemzedékek történetére vonatkozó dátumokat: oly hézagos a régibb ízeket illetőleg, úgy hogy adatai nyomán a leszármazás csak az 1366 körül élt Peleskei Lászlótól mutatható ki, és ezután is eldöntetlen marad, mily genusból vette a család eredetét.
Két historiai szereplésű családunkról, az olnodi Czudarokról és a homonnai Drugethek eleiről Wertner Mór vál. tag közölt felvilágosító czikkeket. Ismert modorában összeállítá a Czudar családról és egyes tagjairól szóló kiadott oklevelek regestáit, birtokaikat, czímerét, nemzedékrendét. Míg második dolgozatában a Drugethek olasz és franczia őseivel foglalkozván, arra az eredményre jut, hogy azok a franczia Mello, illetőleg nápolyi Merlotto családdal semmi vérségi kapocsban nem voltak, hanem ősrégi, olasz eredetű családból eredtek.
Egyéb genealogiai dolgozatok közül ki kell emelnem Széll Farkas vál. tagét, ki egy kihaltnak tartott család leszármazásával foglalkozván, a Telekesi Török családról, melynek egyik tagja II. Rákóczy Ferencz ezredese volt, kimutatja, hogy az ma is virágzik. Továbbá Noszlopy Tivadarét, ki a költő Berzsenyi Dániel családjának nemzedékrendét állítá össze 1559. évtől. És végre Turzó Miklósét, ki egy újabbkori kézirat alapján a podmanini Podmaniczkyak leszármazásához szolgáltatott pótló adatokat.
Hogy felsorolásom teljes legyen, megemlítem Dr. Karácsonyi János vál. tagnak az Achtum személy- és nemzetségnév kiejtéséről írt, a magyar onomasticon körébe vágó dolgozatát, melyben számos példa alapján az Ajtony kiejtést javasolja.
Ha a felsorolt dolgozatokhoz még hozzá számítom azt a számos ismeretterjesztő apróbb czikket és adatot, szakunkba vágó könyvek ismertetését és birálatát, melyeket a Turul múlt évi folyama közzé tett, teljes képet nyújtottam a t. Nagygyűlésnek mindazon új eredményekről és ismeretekről, melyekkel társaságunk a körébe vágó tudományok felvirágoztatásához hozzájárult.
Folyóiratunk a lefolyt évben ismét kiváló figyelmet fordított a mohácsi vész előtti időből való czímerképek felkutatására és közzétételére. Azon díszes és tanulságos sorozathoz, melyet fennállásunk kilenez esztendeje alatt hű színes másokban megismertettünk, a lefolyt évben magán családi levéltárakból három járult. A Bárczay család 1421. évi czímere Zsigmond királytól, a Palugyayáké 1476-ból Mátyás királytól és végre a Dombay családé 1506-ból II. Ulászlótól. Hogy fennállása óta mennyit tett társulatunk ezen a téren s mily áldozatok árán iparkodott hazai heraldikánk e nagybecsű emlékeit ismeretessé tenni, mutatja az eredmény, hogy kilencz év alatt folyóiratunkban 32 ily színnyomatú czímerkép jelent meg, melyek közűl 20 Zsigmond király, 2 Hunyadi János kormányzó, 2 V. László, 6 Mátyás, 1 II. Ulászló korára esik, egy pedig XII. Lajos franczia királytól való.
Négy évvel ezelőtt 1887. febr. 10-én a választmány elhatározta, hogy a folyóiratunkban közlendő színes czímerképekből díszes kiállításban különnyomat készüljön, s ez egy külön kiadványban a magyar heraldika legbecsesebb emlékeiként tétessék közzé. A választmány határozatából e czélra már 20 ily czímerkép áll rendelkezésünkre; oly befektetés, mely, ha most óhajtanánk létesítéséhez fogni, a társaságnak több ezer forintját venné igénybe; míg a követett eljárás által a becses anyag megszerzése csekély áldozatokkal járt.
Mily változatos és tanulságos e sorozat, mutatja ez összeállítás.
1415. Komjáthy családé
1417. Petneházy «
1418. Nagymihályi «
1418. Zömléni «
| 1421. Bárczay « |
1422. Leszteméry «
1430. Daby «
1431. Berényi «
Zsigmond királytól
––––––––––––––––––––––––––––––––––––
1431. Vajday «
1447. Pogány «
144.8. Berekszói «
Hunyadi János kormányzótól
––––––––––––––––––––––––––––––––––––
1453. Leövey «
1456. Disznósy «
V. Lászlótól
––––––––––––––––––––––––––––––––––––
1459. Bakócz «
1462. Petneházy «
I474. Mérey «
1476. Palugyay «
1486. Bakócz «
Mátyás királytól
––––––––––––––––––––––––––––––––––––
1502. Telegdy «
XII. Lajos franczia királytól
––––––––––––––––––––––––––––––––––––
1506. Dombay «
II. Ulászlótól.
––––––––––––––––––––––––––––––––––––
E czímerképeknek közzététele, mivel társaságunk a hazai heraldika legbecsesebb forrásai iránt érzett 201kegyeletének ád kifejezést, talán jövő évi tíz éves fennállásunk alkalmából lehető lesz. A választmány bizonyára meg fogja a közzététel legalkalmasabb módját és formáját találni.
Másik vállalatunk, a Magyar Nemzetségi Zsebkönyv, mit sajnálattal vagyok kénytelen jelenteni, még nincs abban a stádiumban, hogy közelebbi folytatásáról gondolkodhatnánk. Az első kötet közrebocsájtásával járt áldozatok nem termették meg a várt gyümölcsöket s míg annak ügye teljesen tisztázva nincs, a társaság sem anyagi, sem szellemi tekintetben nem koczkáztathatja hitelét. A választmány különben a vállalat folytatása czéljából megalakította annak szerkesztő bizottságát, mely javaslataival remélhetőleg nem hosszú idő multán elébe lép.
Társulatunk pénzügyi helyzetét illetőleg a felolvasandó pénztárnoki kimutatásra utalva, belső életéből kiemelem, hogy utolsó nagygyűlésünk óta tagjaink száma 6 pártoló és 21 évdíjas taggal szaporodott. Nem nagy szám, kivált ha azon súlyos veszteségeket tekintjük, melyeket társaságunk halálozások által szenvedett. Választmányunk tagjai közül elvesztettük gr. Andrássy Manó örökös alapító és Haán Lajos évdíjas tagjainkat, alapító tagjaink sorából gr. Csáky Lászlót, évdíjas tagjaink közül Beliczay Jónást, Benedek Lajost, Bartosságh Imrét, Glósz Kálmánt, Hradszky Antalt, Sárkány Miklóst stb., kiknek halálát a közélet és társadalom számos ága gyászolja. Fogyott tagjaink száma a kilépések által is, mit az újak megválasztása csak részben pótol.
Tisztviselöink köréből Szádeczky Lajos társ. jegyző, csaknem kilencz évi buzgó működés után, új hivatása őt elszólítván körünkből, tőlünk megválni volt kénytelen, társulatunk elismerését vivén magával annak fennállása óta kifejtett önfeláldozó munkásságáért. A választmány legközelebbi ülésén lesz hivatva a megürült tisztet betölteni.
Jelentésem végéhez érve, még meg kell említenem azt, hogy a választmányunkban megürült helyek hazái genealogiánk és czímertanunk két buzgó és szakavatott művelőjével Dr. Schönherr Gyula és Dr. Wertner Mór évdíjas tagokkal töltettek be, kiknek eddig a szakunkba vágó tudományok terén kifejtett eredményes működése iránt érzett méltó elismerését fejezte ki a választmány akkor, midőn őket tagjai sorába választá.
Kérem a t. Nagygyűlést, hogy társulatunk mult évi működéséről szóló részletes jelentésemet tudomásúl venni méltóztassék.
A titkári jelentés tudomásúl vétetvén, a titkár előterjeszté a pénztárnok kimutatását, mely szerint a nagygyűlés napján, decz. 10-én, a pénztári állás a következő képet tünteti föl:
Bevétel.
| 1. Pénztári maradvány az 1890. évről | 541 frt 78 kr: |
| 2. Értékpapirok kamatai | 394 " – " |
| 3. Alapítvány-befizetés | 200 " – " |
| 4. Alapítványi kamatok | 195 " – " |
| 5. Pártoló tagdíjak | 1820 " – " |
| 6. Évdíjak | 1259 " – " |
| 7. A Turul egyes füzeteinek eladásából | 34 " 75 " |
| 8. Takarékpénztári kamatok | 20 " 10 " |
| Összes bevétel | 4464 frt 63 kr. |
Kiadás.
| 1. Személyi, irodai stb. költségek | 719 frt 53 kr. |
2. A Turul és Névkönyv költségei:
| a) Nyomda | 1646 frt 97 kr. |
| b) Metszetek, fényképek stb. | 534 " 97 " |
| c) Expediálás | 43 " 25 " |
| d) Írói díjak | 638 " 15 " |
| Együtt | 2863 frt 34 kr. |
| 3. Tőkésítés | 204 " – " |
| 4. Átruházás a Nemzetségi Zsebkönyvre | 200 " – " |
| 5. A Turul régi évfolyamainak visszaváltása és hasonlók | 17 " – " |
| Összes kiadás | 4003 frt 87 kr. |
| Pénztári készlet | 460 " 76 " |
Alaptőke.
| 1. Értékpapirok névszerinti értékben | 8000 frt – kr. |
| 2. Alapítványi kötelezvények | 3100 " – " |
| 3. Kötelezvény nélküli alapítványok | 700 " – " |
| Összesen | 11800 frt – kr. |
Minthogy a választmány a pénztár megvizsgálása felől már intézkedett, a pénztárnok jelentése ideiglenesen tudomásul vétetett.
A jegyzőkönyv hitelesítésére Majláth Béla és Szendrei János vál. tagok kéretvén meg, a nagygyűlés véget ért.
