II. Az óvári és vöröskői Wolfart család.
69II. Az óvári és vöröskői Wolfart család.
Történetíróink beszélik, hogy egy Wolfard nevű német ember I. Lajos magyar király hadvezéreinek egyike volt. Egy német hadosztály élén vonult 1348-ban a királylyal együtt Nápolyba, hol a király Laczkfi Istvánnal együtt visszahagyta, hogy úgy a magyar őrség parancsnokságát, mint az ország közigazgatását átvegye; de a nápolyiak nem sokára Lajos elvonulása után Wolfardot a városból elűzték.
Konrád, e Wolfard fivére egy 4000 németből álló sereg parancsnoka volt, mely 1350-ben Lajos királylyal Nápolyba vonulván, ott Barlet bevette, de Bari városában a király s a magyar hadsereg ellen fellázadt; szándéka azonban nem sikerült. A király azután Konrádot Kont Miklós nádorral együtt Aversa ostromlására küldte.
Okiratilag egy Wolfard nevű, vasmegyei főispánra akadunk 1327-ben,* a nélkül, hogy meghatározhatnók, vajjon a fent nevezettek egyikével azonos-e vagy nem?
Anjoukori okmánytár V. k. 487. l.
1351 május 4-én Wolfarti Ulrik, Mosony-, Vas- és Sopronmegye főispánja a soproni városi polgároknak megengedi, hogy a szökevényeket, fosztogatókat s más kártevőket az általa kormányzott megyék területén üldözhessék és megbüntethessék.*
Sopronmegyei oklevéltár I. k. 223. l.
1359 május 2-án tanusítja a győri káptalan, hogy Rudolf és Konrád fivérek, Mosonymegye főispánjai, familiariusoknak, Rábaközi Péternek, a nekik tett szolgálatai elismeréseül, Mayád nevű birtokukban néhány telket adományoznak.*
i. h. 299. l.
1364 május 19-én e fivérek harmadikára akadunk.*
i. h. 354. l.
A nevezett napon tanusítja t. i. Lajos király, hogy Wolfurthi Eglolf testvérének, Konrádnak Vöröskő várára való igényeit, melyet Eglolf királyi adományként kapott, oly módon elégítette ki, hogy ahhoz a szarvkői vár eladásáért és Óvár kiváltásáért befolyott pénzt felhasználta. Óvárt pedig a király e Konrádnak adta zálogba.
Szarvkő eladásáról közelebbi adatokat szolgáltat egy 1365 nov. 13-án kelt okirat,* melyben Kanizsai István és fivére János kijelentik a király előtt, hogy Wlfurdi Eglolph és testvére Konrád, akkor midőn Szarvkőt a Kanizsaiaknak eladták, ezeknek egyúttal minden ez eladásból eredő kár ellen oltalmat igértek. Ugyanezen Eglolph ezután vöröskői várát az Ákos nemzetségbeli Mykch volt bán fiainak, István és Ákosnak akarta eladni, hogy az ezért befolyó összeggel az országot elhagyván, ennek kötelékéből kiléphessen; miután azonban Eglolfnak Magyarországban más ősi birtokai nincsenek, melyek segítségével Szarvkő eladása alkalmával magára vállalt kötelességeinek eleget tehetne, a király Vöröskő eladását s Mykch bán fiai általi netáni megvételét megtiltotta.
i. h. 361. l.
Már korábban látjuk, hogy a Wolfartiak a Kanizsaiakkal üzleti összeköttetésbe léptek. 1363 okt. 23-án kötelezik magukat Kanizsai István, János és Benedek, hogy a király beleegyezését kieszközlik ahhoz, hogy a köpcsényi vár 6000 forintért Walfarthi Rudolf és Egloff testvéreknek adassék zálogba.*
Hazai okmánytár VII. k. 410. l.
Wolfurthi Konráddal még 1360–1369 között jul. elején találkozunk, midőn Peryngarni Pál nevű tisztviselője Jakab volt pozsonyi biró fiaival egynéhány pozsonyi és mosonyi háztelket elcserél.*
Hazai oklevéltár VII. k. 288. l.
1414 ápr. 16-án vöröskői Ulrikra akadunk, kinek perét Scharfenecki Frigyes ellen Zsigmond király elhalasztja.* Ulrik képviselője Deák Seraphin volt.
Sopronmegyei oklevéltár II. k. 13. l.
1440 nov. 20-án jelenti a pozsonyi káptalan Erzsébet királynénak, hogy Weys Jánost, Gythka, óvári és vöröskői Wollfurti Pál özvegyének jegyzőjét beigtatta azokba a háztelkekbe, melyeket a nevezett úrnő mosonymegyei Szentivány nevű birtokában neki adományozott.*
Hazai oklevéltár VII. k. 403. l.
Nem sokára erre említik Githkának második férjhezmenetelét.
1441 nov. 2-án* helybenhagyja Erzsébet királyné a bazini György gróf és a fenséges Gitka, troppaui Vilmos herczeg nővére és Wollfurti Pál özvegye között kötött házassági szerződést. Gitka ez okirat értelmében férjének a pozsonymegyei Vöröskőt tartozékaival együtt hozta hozományul, míg viszont György ugyane Vöröskőt a pozsonymegyei Detrekővel, továbbá egész birtokrészét a csallóközi Csütörtökben (Lewpoldsdorff) s a sopronmegyei Rustot (a Fertő mellett) nejének adta. A szerződésnek egyik pontja szerint megállapították, hogy Githka férje halála esetében összes birtokaival szabadon rendelkezhessék, Csütörtököt pedig 1000 arany forintért György családjának tartozzék visszaadni. Ha Githka találna korábban elhalni, akkor az összes birtokok Györgyre szállnak át.
Sopronmegyei oklevéltár II. k. 307. l.
Githka (= Judit) troppaui Premko herczeg leánya a Przemyslidák természetes ágából származik. Hogy miképen jutott Wolfarti Pál e fejedelmi nejéhez s mikor kötötték e házasságot, nem tudjuk.
70Githkának egybekelése szentgyörgyi és bazini Györgygyel hosszadalmas és heves birtokjogi pörök kiinduló pontja lett.
Wolfarti Pál fiörökös nélkül halt ugyan meg, de volt elég örököse női ágon. Susko (= Zsuzsánna) nevű nővére t. i. első házasságban egy monyorókeréki Elderbach, – második házasságban pedig Balog nemzetségbeli Széchy Miklósnak volt a neje. Első férjének Elderbachi Bertoldot, második férjének Széchy Miklóst szülte.
1450-ben* Suskónak e két fia (Miklós még kiskorú volt) bazini György és fiai János és Zsigmond ellen felperesekként lépnek fel.
Sopronmegyei oklevéltár II. k. 349. l.
Periratukban elmondják, hogy anyjuk fivérének, Pálnak, halála után, mely zajos, háborús időben következett be, a vöröskői, óvári és scharfenecki várak rájok szálltak s hogy Pál özvegye, akkor, midőn bazini Györgygyel második házasságra lépett, ez ősi birtokaikat Susko halála után férjével, Györgygyel együtt, tőlük elragadta s azóta erőszakosan elfoglalva tartja.
György képviselője, Dobrogazi János, tagadta ez erőszakos elfoglalást s előadta, hogy György e birtokokat nejének kezével kapta s hogy neje a békés idők alatt folytonosan e birtokokban tartózkodott; Susko pedig, miután másodszor ment férjhez, sem a háborús, sem a békés idők alatt nem tartózkodott ottan.
Felperesek erre azt feleltek, hogy Széchy Miklós, a felperes atyja, Suskoval a békés időben kelt egybe, hogy nejét a nevezett birtokokból vezette házába, hogy Susko halála után leánya Margit (hogy melyik házasságból való, azt az okirat meg nem mondja) a háborús idők alatt ezen anyai birtokokban tartózkodott, hogy itt végezte be életét, továbbá, hogy a felperesek Margit halála után anyai örökségük birtokába jöttek s hogy ebbeli igényeiket nem pör, hanem az alperesek által el is fogadott párviadal útján kivánták érvényesíteni.
Az országbiró ennek alapján el is rendelte a párviadalt.
A kitűzött határidő lejárta előtt azonban mind a két fél ujolag megjelent az országbiró előtt s a párviadal halasztását kérték, mert egynéhány főúr közvetítésére akként egyezkedtek, hogy peres ügyüket választott békebiróság elé hozzák.
A párviadalra kitűzöt határnapon megjelentek a felperesek személyesen, az alperesek csak képviseletben s átadták az országbirónak a választott biróságról szóló, a győri káptalan által felvett jegyzőkönyvet, melyből a következők derültek ki:
Széchi Miklós, az egyik felperes, Debrentei Tamást, a sz. mártoni apátság főnökét, továbbá Mohorai Vid fia Jánost, Gösfalvai Tamást és Némai Kolozst szemelte ki választott biráknak; ellenfeleinek képviselői (Podafalvai Kálmán és módi Marczell László) pedig Csitvándi Egyedet, Kempnei Lászlót, Theedi Gyujtó Jánost és Chenkzethy Sebestyént választották. De midőn Miklós a választott biróság elnökeül Ágoston győri püspököt hozta ajánlatba, az alperesek ez ellen tiltakoztak s helyébe Hédervári György fiát Pált ajánlották. Azonkívül abba sem egyeztek bele, hogy Debrentei Tamás és Mohorai János a választott birák között legyenek; azt hozták fel ürügyül, hogy Debrentei Tamás e pör alkalmával egyszer már ellene volt az alpereseknek s hogy papi hivatása ilyféle birósággal össze nem férne, – Mohorai János pedig (Ujlaki) Miklós vajdának a familiariusa, a ki neje által jelen ügyben épen annyira van érdekelve, mint felperesek.
Széchy Miklós, a ki kezdetben Héderváry Pál elnökségébe nem egyezett bele, végre elfogadta azt, de most maga Pál utasította vissza az elnöki tisztet, melyet ily körülmények között nem tartott maga részére nagy megtiszteltetésnek.
Széchy Miklós most Hédervári helyébe Imre esztergomi kanonokot, a visszautasított választott birák helyébe pedig Chatári Lőrinczet és Zalay Pétert ajánlotta. Az ellenfél ezeket sem fogadta el, állítván, hogy Imre Dénes esztergomi érseknek káplánja és tanácsosa, Lőrincz szintén tanácsosa és különös familiáriusa, Péter pedig Miklósnak a familiáriusa. – Annak daczára tehát, hogy Széchy Miklós az alperesek által kijelölt összes birákat elfogadta, a választott biróság alakulása lehetetlen volt.
A felperesek erre, egy korábbi országbirói itélet alapján, 100 ezüst márkányi birságot kértek és készeknek nyilatkoztatták magukat arra, hogy ellenfelükkel párviadalra lépnek; a mire az alperesek egyszerűen azt felelték, hogy a mindkét oldali választott biróság annak idején nem hozván itéletet, ilyformán a 100 márkát fizetni nem kötelesek.
Az országbiró erre a párviadal határidejét kitűzte s mivel az alperesek a kitűzött napon nem jelentek meg, a vöröskői, óvári és scharfenecki várak elvesztésében marasztalta el őket, a felpereseknek itélve azok egy részét.
Ezen országbirói itélet alapján a budai káptalan 1451 ápr. 7-én* a fentnevezett felpereseket a következő jószágokba igtatta be:
i. h. 364. l.
a) Mosonymegyében: Óvár vár és város, Mosony, Bezenye, Rajka, Swndorf, Irrendorf, Halaz, Kalnok, Somorja (Hegyehalm), Niclasdorf, Chanigh, Szentpéter, Szentjános, Theten, Fyntzthagmark, Neusiedel, Jews, Zaran, Radendorf 71birtokaiba és Pemen, Rust, Purpach, Büdöskút és Kemne fele részeibe;
b) Sopronmegyében: Scharfeneck vár, Manesdorf, Hof és Au birtokaiba és Somorján 12 sessióba;
c) Pozsonymegyében: Vöröskő vára, Wermesdorf, Salmandorf, Ottental, Német Diós, Gayzlesdorf, Szellendorf, Wusesdorf, Durempoh, Longdorf, Pudmericz, Latindorf, Scemaw, Wysdach birtokokba.
1455-ben az erre vonatkozó per még mindig folyt,* mert ifj. Rozgonyi István volt pozsonyi főispán gyermekei: Sebestyén, Margit (Ujlaki Miklós erdélyi vajda neje), Magdolna és Anglis 1455 szept. 3-án a győri káptalan ellen óvást jelentenek be a miatt, hogy bazini György fiai János és Zsigmond az Óvár, Vöröskő és Scharfeneck miatt folyó pör tárgyalására nem jelentek meg.
i. h. 366. l.
E pör mozzanatait egészen 1481-ig ismerjük.* Ez évi ápril 2-án jelentik ki György fiai János és Zsigmond és e Zsigmond fia Tamás, – továbbá Susko fia Széchy Miklós, királyi főlovászmester saját, úgy mint gyermekei Miklós, István, Tamás, Erzsébet és Margit nevében Báthory István országbiró előtt, hogy az apáik között folyt hosszadalmas pöröknek véget akarnak vetni. A Szentgyörgyiek kötelezik magukat, hogy a Széchyeknek 3000 arany forintot fizetnek és négy ezüst tált kiszolgáltatnak; a Széchyek pedig Óvár, Vöröskő és Scharfeneck várakra való igényeikről egyszer s mindenkorra lemondanak a Szentgyörgyiek kedveért. Genealogiai fontossággal bir ezen okirat azon adata, hogy Susko néhai Wereskewi Bolthfforth Ulrik leányául van megnevezve.
i. h. 534. l.
Utoljára találjuk e pört említve 1499-ben,* midőn a győri káptalan tanusítja, hogy szentgyörgyi és bazini Zsigmond fia Tamás, Katalin, lindvai Bánffy Jakab nejének «ex condam domina Magdalena filia domine Elene filie olim Pauli Bollforth de Owar alias consortis condam Stephani Rozghon procreate» Óvár, Vöröskő és Scharfeneckre való igényeit 900 arany forinttal kielégítette.
i. h. 537. l.
A genealogiai összefüggést a felemlített családtagok közöt – sajnos – a rendelkezésemre állt okiratokból nem lehet megállapítani; az eredmény csupán nehány nemzedékrendi töredék. A krónikák által csak «Wolphard»-nak említett nápolyi vezért Ulrik főispánnak véve minden valószinűség szerint azonosnak, e töredékek a következő képet nyujtják a család elágazásáról:
a)
N.; I. Ulrik (Wolfart) 1351 Mosony-, Vas- és Sopronmegye főisp.; Rudolf 1359–1363. 1359 mosonyi főispán.; Konrád 1359–1365. 1359 mosonyi főispán.; Eglolf 1363–1365.
b)
II. Ulrik 1414.; Pál † 1440 előtt. – Judit (Githka) Premko, troppaui herczeg leánya 1440. (2. férje Hunt-Pázmán nb. Szentgyörgyi és Bazini György gróf 1441.); Zsuzsanna † 1450 e. – 1. Monyorókeréki Elderbach N. 2. Balog nb. Széchy Miklós 1450.; I. Bertold 1450.; 2. Miklós 1450–1481. 1481 kir. főlovászmester.; Margit † 1450 előtt.; Ilona. – Bastech nb. Rozgonyi István, pozsonyi főispán.; Miklós 1481.; István 1481.; Tamás 1481.; Erzsébet 1481.; Margit 1481.; Sebestyén 1455.; Margit 1455. – Ujlaki Miklós erdélyi vajda 1450–1455.; Magdolna 1455.; Angela 1455.; Katalin 1499. – Buzád-Hahold nb. alsó-lendvai Bánffy Jakab.
A Wolfart családnak az eddigiek szerint következő birtokai voltak:
Au, Sopronmegyében, 1451-ben okiratilag említve.
Bezenye, Mosonym., 1451.
Büdöskút, Mosonym., 1451.
Chanigh, Mosonym., 1451.
Cseszte, Pozsonym., 1451 (l. Schattmansdorf).
Csuny, Mosonym., 1451 (l. Schandorf).
Diós (Német-), Pozsonym., 1451.
Dürrenbach, Pozsonym., 1451 (l. Szuha).
Fyntzthagmark (Pfingstagmarkt?), Mosonymegye, 1451.
Gayzlesdorf, Pozsonym., 1451.
Halászi, Mosonym., 1451.
Hegyeshalom (al. Somorja), Mosonym., 1451.
Hof, Sopronm., 1451.
Hosszúfalu, Pozsonym., 1451 (l. Langdorf).
Irrendorf, Mosonym., 1451.
Jews, Mosonym., 1451.
Kálnok, Mosonym., 1451.
Kemne, Mosonym., 1451.
Latindorf, Pozsonym., 1451.
Langdorf, Pozsonym., 1451 (l. Hosszúfalu).
Manesdorf, Sopronm., 1451.
Mayád, Sopronm., 1359, részben Rábaközi Péternek adva.
Nezsider, Mosonym., 1451.
Niklasdorf, Mosonym., 1451.
Ompital (Ottental), Pozsonym., 1451.
Óvár, Mosonym., 1364, királyi adomány.
72Pemen, Mosonym., 1451.
Pudmericz, Pozsonym., 1451.
Purparh, Mosonym., 1451.
Radendorf, Mosonym., 1451.
Rajka, Mosonym., 1451.
Rust, Mosonym., 1451.
Schandorf (= Csuny), Mosonym., 1451.
Scharfeneck, Sopronm., 1450, házasság útján a Szentgyörgyi és Bazini grófokhoz került.
Schattmansdorf, Pozsonym., 1451 (l. Cseszte).
Somorja (= Hegyeshalom), Mosonym., 1451.
Szarvkő, Sopronm., 1364, a Kanizsayaknak eladva.
Szellendorf, Pozsonym., 1451.
Szemaw, Pozsonym., 1451.
Szentivány, Mosonym., 1440, részben Weys Jánosé.
Szentjános, Mosonym., 1451.
Szentpéter, Mosonym., 1451.
Tétény, Mosonym., 1451.
Vöröskő (Bibersburg), Pozsonym., 1364, királyi adomány. 1441 házasság útján Szentgyörgyi és Bazini grófokhoz került.
Wermesdorf, Pozsonym., 1451.
Wusesdorf, Pozsonym., 1451.
Wysdach (Vistuk?), Pozsonym., 1451.
Zaran, Mosonym., 1451.
Dr. WERTNER MÓR.
