Nagybaráthi Huszár János czímerlevele. 1572. (Egy czímerrajzzal.)
Nagybaráthi Huszár János czímerlevele. 1572.
(Egy czímerrajzzal.)
(Egy czímerrajzzal.)
Miksa király 1572 október 27-én Pozsonyban kelt oklevelével czímert adományoz nagybaráthi Huszár Jánosnak, és fivérének, Ferencznek, az előbbi – ki Szathmárban katonáskodott – által tanusított hűség, és hű szolgálatok jutalmául (…consyderatis fidelitate, ac fidelibus servitiis fidelis nostri, nobilis Joannis Hwszár de Nagybaráty, militis in Zathmar).
Ezen 1572-ben adományozott czímer teljesen elüt attól, melyet a baráth Huszár család 19 évvel később – 1591-ben* kapott. E két család között összefüggést kimutatni nem lehet; Baráthi helység Nógrád vármegyében fekszik, Nagybaráthi pedig Győr vármegyében.
A baráthi Huszár család (beszélő) czímere; Veres pajzsban zöld téren fehér lovon ülő kék öltözetű huszár, hátra fordult arczczal, kardját hátra vágja. – Sisakdísz: növő fehér ló. – Takarók: kék-arany; veres-ezüst.
Mindkét czímer megvan Nagy Iván munkájában (VI. 201, 204.)
Az armalis szövegéből látjuk, hogy nagybaráthi Huszár János és Ferencz, kik állításuk szerint nemes ősöktől származtak, már korábban is élvezték a nemesi kiváltságokat, azonban az erre vonatkozó okleveleket a mohácsi vész után elvesztették, miért a királyi kegyelem őket most újra az ország igaz és kétségtelen nemesei sorába emeli, és nekik czímert adományoz.*
Eundem Ioannem Hwszár de dicta Nagybaráty, cum fratre suo Francisco similiter Hwszaar, de eadem Nagybaráty, quos etiam alioquin de nobili prosapia originem ducere, et praerogativa nobilitari gavisos fuisse, privilegiaque superinde sufficientia habuisse, sed ea ab ipsis malo casu post cladem Mohachiensem deperdita, et abalienata esse asserunt, de regiae nostrae potestatis plenitudine, et gratia speciali, in coetum, et numerum verorum, atque indubitatorum regni nostri Hungariae nobilium, denuo et ex novo duximus aggregandos, annumeandos, incorporandos, et adscribendos.
102A czímerfestmény, mely az armalist díszíti, némi eltéréseket mutat a szövegbe foglalt leirástól. A leírás szerint a kék pajzs lábában hármas zöld domb van, a középső domb mögől egy természetesen ábrázolt oroszlán emelkedik ki, jobb lábában kivont pallost tartva. A pajzson rostélyos sisak, gyöngyökkel és drágakövekkel diszített koronával, melyből az előbbihez teljesen hasonló sárga oroszlán nő ki, jobb lábában magyar kardot tartva. – A pajzsot mindkét oldalról fehér-kék – veres-arany takarók veszik körül.*
Scutum videlicet militare, coelestini coloris, tricipitem collem viridem in fundo habens, ex quorum medio dimidius leo naturali colore effigiatus, cum gladio ancipiti dextro pede arrepto, torvus prodire cernitur. Scuto superimposita est galea militaris craticulata, corona regia margaritis, et lapidibus preciosis parem priori per omnia fulvum leonem cum gladio Hungarico proferente, exornata; a summitate scuti (sic) laciniis, sive lemniscis, albo, coelestino, rubeo item et aureo coloribus distinctis, in ambas scuti ambages diffluitantibus, illudque apposite illustrantibus.
A festmény leírása pedig következő:
Fehérrel damaszkolt kék pajzs lábában hármas zöld halom, mögötte természetesen ábrázolt, növő oroszlános leopárd* jobb lábában hosszú keresztvasú, egyenes pallost tartva. Sisakdísz: a sisak arany koronájából növő természetes oroszlán, jobb lábában görbe, elvágott végű magyar kard. Takaró: veres-ezüst, kék-arany; mihez még jobbra veres, balra kék, bojtban végződő lebegő szalag járul. – Az egész arany keretes, aranynyal damaszkolt megyszín alapon; az alsó jobb sarokban az évszám: 1572.
Az oroszlán és leopárd közötti külömbséget a fej állása határozza meg. Az oroszlán profilban, a leopárdé szemben ábrázoltatik. – Menő oroszlán leopárdos oroszlánnak (lion léopardé, – lion passant – leopardirter Löwe); ágaskodó leopárd pedig oroszlános leopárdnak (léopard lionné – lion rampant guardant – gelöwter Leopard) mondatik.
Az eltérés a festmény és a leírás között tehát abban van, hogy a szöveg a pajzsba oroszlánt helyez, a művész pedig oroszlános leopárdot ábrázolt; a takarókat pedig nem kék-ezüst – veres aranyra, de veres-ezüst – kék-aranyra festette. Ilyen eltérések gyakran fordulnak elő ott, hol a czímert az okmány kiadása után festették meg; itt azonban nincs okunk ezen esetet feltételezni, és a külömbséget csak a festő gondatlanságának tulajdonítjuk. – Külömben a művész igen helyes felfogására vall a czímerállat naturalisticus ábrázolása; mert ámbár szabály nincs rá, mégis jobban felel meg a dolog természetének, ha a valamely tárgyat tartó állat – oroszlán, leopárd, sas stb. – nem stilizálva, de természetesen ábrázoltatik.
A jól conservált armalis a czímerszerző utódja, nagybaráthi Huszár Imre úr tulajdona.
GHYCZY PÁL.
