BÁRTFA VÁROS LEGRÉGIBB PECSÉTJEI ÉS CZÍMERE.
BÁRTFA VÁROS LEGRÉGIBB PECSÉTJEI ÉS CZÍMERE.
A «Bártfa középkori műemlékei» czímű művem I. részében, – IV. Béla királyunk 1247. évben kiadott határjárási okmánya alapján – kimutattam, hogy a bártfai cistercita zárdatemplom már a XIII. század első felében létezett, s hogy a mostani plébánia-templom némely részlete még azon korból való; ezen feltevésemet igazolni látszanak azon kora gót műrészletek, melyek a templom jelenlegi restauratiója alkalmával napfényre jöttek, nevezetesen a szentély északi falában talált még romanizáló triforium, úgy nemkülönben a főhajó nyugati – eddig befalazott – díszkapuzata, melynek stilje, különösen pedig bélletének körtealakú tagozatai – ez utóbbiak feltünően hasonlítanak a kassai Szt.-Mihály-kápolna kapuzatának schémájához – még erre a korra utalnak.
Miután pedig említett okmányban csak a cistercita apátsági templom – «Ecclesia sancti Egidii de Bardfa» – említtetik, Bártfa városa mint «divitas» azonban még elő nem fordul, kétséget nem szenved, hogy Bártfa városa csak későbben – nevezetesen a XIII. század második felében – keletkezett. – Ezen feltevés bizonyságául szolgál Róbert Károlynak az 1312. évben kiadott okmánya, melynek alapján az őt 126Olaszhonból hazánkba kisérő vezérek egyikének, a római származású Lőrincznek, az elpusztult cistercita-zárda mellett fekvő «Széphely» helyet ajándékozza oly czélból, hogy a néptelen Bártfa városát új telepítvényesekkel lássa el.
Ezen cistercita-zárda képezé tehát e vad és zordon vidéken azon köz- s mintegy jegeczedési pontot, mely körül a XIII. század második felében a telepítvényesek házai csoportosultak. Általában véve felsővidéki városaink tulajdonképen csak az 1241-iki tatárpusztítás után kezdtek alakulni, szervezkedni és épülni.
Bártfa mint királyi város legelőször Róbert Károly által 1320. évben kiállított okmányában fordul elő mint civitas nostra Bardfa.*
Wagner, Diplomatarium Sarosiense, 97. l.
Bártfa elnevezésének eredetére nézve három, egymástól meglehetősen eltérő vélemény uralkodik. Ugyanis
1-ször vannak történeti írók, kik Bártfa – Bartfeld – elnevezését, a cisterciták által a telepítvényeseknek hűbérbe adott Barátfölde szóból származtatják; későbben a bevándorolt német telepítvényesek a Barátfölde elnevezést, miután a német az ő betüt rendesen e-nek mondja ki, Barátfeldre vagy németesen Bartfeldre változtatták volna meg.
2. A második versio szerint a Bartfeld elnevezés a német Barfeld szóból eredne, ugyanis a német szógyök «Bar» olyasmit jelent, a mi a nap fényén, tisztán fekszik: Das alte Teutsche Wort «Bar» bedeutet etwas, das am Licht, am Tag und offenbar ist; daher kommen die Wörter: gebähren, barhäuptig, barfusz, barschaft, und dergleichen.* S miután a német telepítvényesek a cistercita-zárda körüli földet az erdőnek kiirtása által nyerték, az így támadt tisztást Barfeldnek, vagyis a fáktól megtisztított földnek, mezőnek nevezték el.
Sandart Jakab, Der Donau-Strand (Nürnberg 1680), 10. lapján.
Ezen származtatás azonban téves, és pedig már az oknál fogva is, mert – a mint későbben okmányilag kimutatom, – Bártfa és vidékének legelső telepítvényesei magyarok valának.
3. Végre a harmadik vélemény szerint Bárdfa magyar elnevezése annak a körülménynek tulajdonítható, hogy a Bártfa város vidékének rengeteg erdőségeiben azelőtt gyakrabban előforduló tiszafa (Taxus baccáta) fiatal, egyenes, kemény, de könnyű hajtásait bárdok nyelének használták fel.
A harmadik vélemény hívei csakugyan legközelebb jártak a valósághoz, már az oknál fogva is, mert Bártfa legrégibb pecsétjén a bárd mint czímerkép csakugyan előfordul.
Bártfa város régi pecsétjeinek ismertetése s leírása előtt szükségesnek láttam a város elnevezésére vonatkozó véleményeket előrebocsátani, mert a város elnevezése szorosan összefügg a pecsétek czímerképeivel.
Most már kétséget nem szenved, kivált mióta ez év nyarán a város legrégibb egybárdos pecsétje napfényre került, hogy Bárdfa város elnevezése a magyar bárd-tól ered. És pedig a következő okoknál fogva:
1. Bárdfa város és vidékének legelső telepítvényesei már a XIII. században – a tatárpusztítás előtt – magyarok voltak; ezen állítás bizonyságául szolgálnak Bárdfa vidékének, helységeinek, folyóinak és düllőinek azon magyar elnevezései, melyek az említett 1247-iki határjárási okmányban már előfordulnak, s nagyobbrészt még most is léteznek, nevezetesen: «Kysthopul» (Kis-Tapoly), «Oronnospatak» (a mostani Aranypatak falu), «Burkúth» (Borkút, a mostani savanyúvíz-források), «Chellewmező» (Keselymező), «Delnafew» (Delnafő), «Huzyumezeu» (Hosszúmező), «Hujfalu» (Újfalu), «Saarpotok» (Sárpatak), «Kouruspotok» (Kőröspatak), «Rekettyebucur» (Rekettyebokor).
Ha tehát Bártfa város még szomszédos falvait is – tekintve magyar elnevezésüket – magyarok lakták, biztosan feltehető, hogy Bártfa városa is annál inkább magyar lakossággal birt.
2. Bártfa város legrégibb – valószínüleg kis – pecsétjének belső mezején egy rövidnyelű bárd képe foglaltatik.
Ezen legrégibb pecsét bárdja, jelen esetben a Bárdfa város beszélő czímerének (redendes Wappen) tekinthető, ép oly módon mint Eperjes (Fragopolis) czímerének három epervirága vagy mint a Rozsnyó (Rosenau) czímerében előforduló rózsa.
Tudjuk, hogy a czímertanban egyes családok is birtak ily beszélő czímerekkel, melyektől az illető család elnevezését nyeré.
127A bárdot mint fegyvert a magyarok is használták, így a régi pénzeken, valamint a régi frescoképeken Szt. László alakja is többnyire egy bárddal a kezében van ábrázolva.
3. Hogy Bártfa városa elnevezését csakugyan a bárdtól nyeré, kitünik abból is, hogy a legrégibb okmányokban, nevezetesen az 1247., 1320., 1340., 1376. és 1406. évből származó királyi oklevelekben a város mindenütt Bárdfa elnevezés alatt fordul elő.
4. A «bárd» régi német elnevezése Barte alapján későbben, nevezetesen a tatárpusztítás után és a XIV. század elején Róbert Károly által Bártfára Némethonból telepített németek e várost Bartenfeldnek vagy rövidítve Bartfeldnek elnevezték.
Azóta Bárdfa város elnevezése sokféle változáson ment keresztül, így az 1325. évi okmányban Bárdfalva, 1420-ban Barthfa, 1499-ben Barthpha, 1434-ben lengyelül Bardiow, 1534-ben Barthva, Barthffa és jelenleg Bártfa.
Tekintve tehát, hogy a város legrégibb pecsétjén bárd látható, és a legrégibb pecsétjén bárd látható, és a legrégibb okmányokban a város Bárdfa név alatt fordulelő, bizonyosnak vehető, hogy Bárdfa városa első elnevezését a bárdtól nyeré.
Ezeket előrebocsátva, tekintsük már most közelebbről a város legrégibb pecsétjeit és czímerét.
Az 1. sz. alatt ábrázolt, s csak nemrég napfényre került pecsét a város egyik legrégibb pecsétjének tekintendő. Kora a XIV. század végére tehető.
1. szám.
A pecsét 22 millimeter átmérőjű, a gyöngysorral körített belső mezőben egy rövid nyelű bárd látható, melynek nyele a legendába benyúl. A bárd alakjánál fogva úgynevezett Hellebarte, bisacuta, mely nemcsak lándzsával, de a hátulsó részén hegyes nyujtványnyal is van ellátva.* Az ily alakítású bárdok a XIII. és XIV. században használtattak. A pecsét körirata (legendája) csinos minuskula betükből áll s így hangzik:
Dr. Oskar Mothes, Illustrirtes Archaeologisches Wörterbuch 513. l.: Hellebarte oder halbe Barte eine am langen Schaft befestigte Axt (Barte), die an der Rückseite einen Hacken hat, während sie in Fortsetzung des Schaftes in eine Lanzenspitze ausläuft.
mely két szó három négyszirmú rózsa vagy virág által van elválasztva. – Ezen pecsét Bartfa város legrégibb okmányán fordul elő, de eddig még csak három példányban találtatott. Csekély méreteinél fogva a város kis pecsétjeül tekinthetjük.
A 2. sz. alatti városi nagy pecsét szintén még ezen korszakból származik; itt mint pecsétkép szent Egidius apát, mint az apátsági s plébánia-templom, valamint a város védszentjének alakja van alkalmazva.
2. szám.
A XIV. században gyakran előfordult az a szokás, hogy a plébánia-templom védszentje az illető város nagy pecsétjén is előfordul, mint például Nagybánya város legrégibb pecsétjén Szent István király, s a XIV. századból származó kassai nagy pecséten a kassai plébánia-templom védszentje: Szent Erzsébet alakja van pecsétképül ábrázolva.
Ezen pecsét nemcsak sphragistikai, de művészies kivitelénél fogva is figyelemre méltó. A pecsét mezejének négyszirmú rozettákkal behintett belső alapján Szent Egyed (Egidius), 128mint a plébánia-templom és Bártfa város védszentjének, egyszerű, de magasztos alakja domborodik ki a síkból. Szakál- és bajusztalan síma arcza, valamint egész alakja – en face – a néző felé van fordítva; testének tartása merev, stylizált és inkább egy álló szoborhoz hasonlít, a pecsétkép ezen alakítása is még a XIV. századra utal. Körnimbussal diszített fején alacsony, háromszögletű infulát visel, a még álló gallérral ellátott casula szép s festői redőzetben simul testéhez. A casula alatt levő ruházata, albánja, hosszú s dús redőzetével lábáig ér, s míg félig felemelt baljában a csinos stylszerű s még romanizáló alakú pastorale rúdját tartja, addig leeresztett jobbjával a casula redőzetes szegélyét fogja. Az alak a határolt pecsétmezőn túlterjeszkedve, infulájával s lábaival a körirat, legenda, szalagját töri át. A keskeny két szalagvonal (Stufenlinie) által egyszerűen szegélyezett körirat minuskula betükből álló tartalma a következő:
azaz Bártfa város nagy pecsétje.
Ezen nagy pecsét ezüstből készült massiv nyomója (Siegelstock) mai napig őriztetik a bártfai levéltárban, körlapjának átmérője épen 4 centimeter. Pecsétünk vésete tiszta, pontos, a rajz korrekt, a Szt. Egyed ruharedőzetének mintázása a XIV. században nálunk divó korai gót jellegre utal.
A bártfai 1428. évi számadásokban szintén említés tétetik egy pecsétről: Item solvimus Nicolao Jewer 1 marcam Polonic. gross. et 3 gross. quod solvit Cracoviae aurifabro pro sculptura sigilli civitatis in die Thomae apostoli.* E feljegyzés szerint a város Jawer Miklósnak, a város akkori birájának, egy lengyel márka ezüstöt adott át oly czélból, hogy ezen összeget a város pecsétjének metszésért egy krakói aranyművesnek fizesse ki.
Fejérpataky, Városi számadások 268. l.
Ezen pecséten is bizonyára a bárdos czímer volt alkalmazva.
Egy 1433. évből származó eredeti feljegyzés szerint Bártfa városa a Zudar Jánosnak, a szomszédos makoviczai vagy zborói vár urának, ajándékozott ezüstserlegre a város czímerét metszette be. Ezen czímer nem lehetett más, mint az egy bárdos, vagy pedig a későbbi – Szent Egyed alakjával diszített – pecsét.
Bártfa városa ezen itt említett két pecsétjét használta mindaddig, míg az 1453. évben V. László királyunk által adományozott czímeres levelet nyerte. Ugyanis V. László 1453. évben Bécsben kiállított okmányában magasztalván és elismervén Bártfa városának iránta mindenkor tanusított ragaszkodását, s minden cselekedetében bebizonyított erényeit, – az okmány szavai szerint: …vobis tamen et vestre communitati, tanto propensius afficimur, quanto magis vos plurime tribulationis igne probatos, in fide constantes, fidelitate integros, et in omni operum virture prestantes cognovimus, – elismerése s jutalmazása jeléül az okmány homlokzatán művészi ízléssel festett czímert adományoz, megengedvén egyszersmind, hogy azt zászlóján, pecsétjén minden alkalommal s úgy használhassa, a mint az Kassa városában szokásban vagyon.
A csinos minuskula betükkel irott okmány hártyalapjának felső balsarkán foglal helyet a négyzetalakú kerettel szegélyzett czímerkép. A külső vörös keret egy belső zöldszínű keretet fog be, mely utóbbinak alakját a négyes karámból képezett körívezetek alkotják; ezen belső zöld keret által határolt biborszínü alapra van festve Bártfa város czímere.
A XV. századbeli czímerpaizs ketté osztott mezejének felső kék alapú részén két keresztbe tett aranynyelű bárd felett egy liliomos nyilt arany korona, a bárdok alatt pedig aranyliliom látható; ellenben a paizs alsó mezeje vörössel-ezüsttel hétszer vágva, hazánk czímerének egyik nevezetes részletét tünteti fel. A mint látjuk tehát, Bártfa város régi pecsétképe, a bárd, az új czímerbe is felvétetett, és pedig symmetrikus elrendezés miatt két példányban.
A czímert tartó angyal felálló gallérú, bő redőzetű öltönyt visel, melynek alsó szegélye, szépen idomított redőzetével, a czímerpaizs alsó szélén kilátszik. Az angyal élénk kifejezésű fiatal arcza, szőke színű göndör hajzata aranyozott hajszálaival, megfelel a XV. századbeli angyal-alakok ábrázolási módszerének. Ezen aranyozott szőke hajzat valószínűleg arra szolgáltatott okot, hogy a városi czímerpaizst tartó angyal feje, későbbi alakításoknál, sőt a legújabb időben is, arany dicsfénynyel – nimbussal – vétetett körül, holott ily nimbusnak, sem ezen eredeti czímerképen, sem pedig az ennek alapján készített városi nagy pecséten, legkisebb nyoma sem vehető észre.
1293. szám.
A czímert befoglaló két keret közti sötétkék színű alap csinos gótstilű arany levélornamentikával van diszítve. Bártfa városának czímerét tehát úgy heraldikai tekintetben, mint művészies kidolgozása által kiváló alkotásnak tekinthetjük.
4. szám.
A czímer alatt látható Hnyiczow Lénárd akkori városi jegyzőnek jelvénye. A pajzs fehér mezején egy makkgyümölcs zöld leveleivel és virágával van ábrázolva, a czímerpaizs mellett a következő felirattal:
Ezen városi czímer után, és pedig egy nem rég felfedezett okmány szerint, még ugyanazon évben (1453) készült a város nagy pecsétje, melynek vésezete mesteri kezekre utal. ezen pecsétnyomó, a fogóval együtt, tömör ezüstből, mint mindjárt látni fogjuk, Kézsmárkon készült, átmérője 54 mm., belső mezején egy gótstilű hármas karajhoz hasonló keretben Bártfa város czímerképe foglaltatik, és pedig ép oly alakításban, mint az okmányon, csupán avval a lényegtelen különbséggel, hogy itt a czímerpaizs alsó része – valószínüleg az üres hely kitöltésére szolgáló – sugarakkal van körülvéve.
5. szám.
A pecsét csinos minuskulákból álló s ötlevelű rózsákkal félbeszakított körirata így hanzik:
Bárfa város ezen nagy pecséte hivatalos okiratoknál még most is használtatik.
Műtörténeti tekintetben azonban felette érdekes azon levél, mely újabb időben a város levéltárában felfedeztetett, s mely bizonyságul szolgál arra nézve, hogy e bártfai nagy pecsétet Olomuczi Miklós kézsmárki mester 1453. évben készíté. A levél szövegében találunk még azonkívül több érdekes történeti adatot is közölve, mely Giskra hadjáratára s az akkori háborús viszonyokra vonatkozik. Szövege az akkori német irásmodorban következőkép hangzik:
136Czím: Den erbaren und weysen herrn rychter und rathsmann der stadt Barthfa seinen lieben herrn und gunnern.
Ersamen lieben herrn und gunnern nach entpithung meynes dynstes geruht tzu wyssen, dass der ewer brieff an mich heut komen yst durch dy dritte hant, den Kleyn Jorgn, der mir denselben sold haben geben, sach ych nie.
Das sygil yst berait und mir es wol also gefellet, aber ewre ersamkeyt, so ir ewer apgedruckt geschawt habt, schreybet mir, op es euch also wol gefyl, oder op ych wandylls daran zu bessern were. Denach ych het es ewch gesandt, aber gewissen bot hat ich nycht, und yn demselben must ych mit dem Herrn uffs kloster Schawnyck rayten.
Noch send ych ewer ersamkeyt dy apgedruckt figur, das yr dy dem herrn Leonardo, der es aufgap, gebt tzu beschawen. Lyben herrn, dy klaglich tzeitung, dy ir von hyr begert tzu wyssen, ych noch kainer ewch derzelen mag, es yst layder übelgestalt, arger wenn ye ward. Dy frommen halten sych also, sy nemen und raumen überall was sy bestraychen von beyd theyl. Der herr Bazal wy wol das ym czudem herz trit, nicht mag wandeln, und dy feyndt rauben, schatzen, halden, brennen und schaden weniger nix nicht, noch sich wol got dyrbarmen yammer not und klag der armen betrubten leuten. Domyt got geb euch seligt yar. Datum in Kesemarkt am sunnabend in vigilia der hayligen czwelffpaten Simonis und Jude, ym yar von der gebort 1453.
Nicolaus von Olomucz.
A levél alsó szélén még a következő jegyzet olvasható:
Dy czeytung, dy wir von Wien haben, werden euch durch ewre herrn, dy von dan kommend sind, das gesagt: Ich hoff wyr mussen auch kürtzlich do selbst zu sein, wenn unser sach mit dem herrn Giskra noch nicht geendt ist.
A nagy pecsét conceptiója és művészies kivitele Olomuczi Miklós mester becsületére válik. E levélben megnevezett Herr Leonard nem más, mint Hnyiczow Lénárd, Bártfa város akkori jegyzője.
E XV. századbeli levél, mely egy városi pecsét készítésére vonatkozik, hazánkban, legalább eddig, unicumnak tekinthető, s ezért szükségesnek láttam ennek közlését.
MYSKOVISZKY VIKTOR.
