I. Gergely választott esztergomi érsek (1298–1303) származása.
I.
Gergely választott esztergomi érsek (1298–1303) származása.
Gergely választott esztergomi érsek (1298–1303) származása.
A fejetlenség és romlottság azon korában, mely a XIII. századból a XIV. századba átkisértett, Gergely választott esztergomi érsek egyike volt a tiszteletre méltóbb jellemeknek.
Bővebben értekeztem róla nehány év előtt,* a mikor már erősen hangsúlyoztam azon kételyemet, mintha a nevezett Gergely a Katpánok nemzetségéből való volna.
Lásd az Uj Magyar Sion XVII. kötetében megjelent ily czímű értekezésemet: «Miklós, ostiai püspök, követsége Magyarországon».
Pray György volt az első, ki fölállította a tételt, hogy Gergely valószínüleg a Katpánok sarja.* E tételt aztán a Monumenta Ecclesiae Strigoniensis nagyérdemű szerkesztője széles tudományával bőven kifejtette.
Pray, Specimen Hierarch. Hung. I. 164, d) jegyzet: «Probabiliter frater comitis Ceeney de genere Katapany».
Okoskodásának menete így indul meg: Gergely, mielőtt esztergomi érsekké megválasztották, esztergomi kanonok volt. Igy van ez megírva XI. Benedek pápa levelében.* És csakugyan épp azon időtájt, 1294-ben, valamint 1297-ben III. Endre király említ Gergely nevű esztergomi kanonokot, a Cene ispán testvérét a Katpán nemzetségből, kinek atyjául András ispánt nevezi.*
Theiner, Monum. Hung. I. 406.
Árpádk. új Okmt. V. 168. X. 139.
Ez úton jutott Gergely érsek nemzetséghez, atyához és testvérhez, kikhez leszármazásának semmi köze.
A föntebbiekkel szemben, ugyanis, a pozsonyi krónika azt állítja a választott esztergomi érsekről, hogy Botond fia, s akkor, midőn megválaszták, a székesfehérvári egyháznak volt kincsőrzője.*
M. Florianus, Fontes domest. IV. 41: «Electus… ecclesie (Strigoniensis) erat Gregorius, filius Wotend, custos tunc Albensis ecclesie».
A pápa Bodod (helyesen: Botond, helyesebben: Botond fia) Gergelynek nevezi őt.*
Theiner i. h.
A Monumenták éleselméjű szerkesztője is észrevette, hogy «inextricabilem contra descendentiam hanc dificultatem obmovent Chronicon Posoniense et Benedictus papa; primum nempe Gregorium filium Wotend seu rectius Botond, alter Bodod… rectius… filium Botond appellant. Papa ergo patrem Gregorii Botond, Andreas vero rex Andream appellat. Ambo autem coaevi et maxime auctoritatis; quis ergo horum aberravit et cui credundum?»
E kérdésre nem nehéz a felelet. Hisz Endre király sehol se mondja, hogy az általa említett Gergely kanonok egy személy a választott esztergomi érsekkel. Ellenben a krónikás és a pápa egyenesen magáról az érsekről beszélnek és atyját Botondnak nevezik.
Ez úton kellett tehát megindúlnom és Botond-fia Gergelyt keresnem, ha Gergely érsek leszármazását megtalálni akartam. Találtam pedig a következőket:
1274 szeptember 11-én megjelent a székesfehérvári káptalan előtt nemes Csapoli Kázmér fia, János, és kijelenté, minthogy örökösei nincsenek, Csapol (ma: Csapdi) nevű birtokának 25 márka értékű részletét feleségének, Botond ispán nővérének hitbér czímén átadta. A nemes asszony pedig ugyanezen részbirtokot testvére, Botond ispán fiainak: Péter és János ispánoknak, nemkülönben Gergely mester-nek rokoni szeretetből ajándékozta. Ugyanez alkalommal a nevezett Péter, János és Gergely, a Botond fiai, a csapoli birtok egyéb, 45–60 márkát érő részeit is megvették Csapoli Jánostól, azzal a kötelezettséggel, hogy őt és nejét éltök fogytáig mindennemű szükségessel ellátják.
Ismétlődik ezen adás-vevési szerződés ugyancsak a székes-fehérvári káptalan előtt 1291 augusztus 2-án és szeptember 23-án, és kiterjed Csapolon kívűl Halmadra is, azaz Csapoli János összes birtokaira. Azonban Gergely mester ekkor már nem a szerződő felek, hanem az oklevelet kiállító káptalanbeliek közt, mint a székes-fehérvári egyház kincsőrzője, custosa szerepel, míg János ispán mellett Péter bánnak czímeztetik.*
Hazai Okmt. VI. 198, 369. VII. 223.
Ezek után, ha nem is apodiktikus hitelességgel, de nagy valószínüséggel állíthatom, hogy Botond-fia Gergelyre, ugyanarra, ki mint választott esztergomi érsek Anagniban, 1303 szeptember 7-én, VIII. Bonifacius pápa védelmében vérét ontotta, rátaláltam.
Lássuk immár, ki volt Botond és mik fiai?
I. Károly király Egerben, 1306 május 6-án kiadott levelében, tekintetbe vevén Botond fiainak: Péter bánnak és János ispánnak hadi érdemeit, megengedi nekik, hogy Bikcse nevű helységökben vámot szedjenek, s egyúttal a szedendő vámpénz mennyiségét is meghatározza.* Kitetszik ebből, hogy a Botond fiai Bikcse birtokosai.
Anjouk. Okm. I. 111.
Ugyanezen király 1318 januárius 17-én kelt levelében Botond-fia Péter bánnak és fiának Mihály mesternek, a kik az országba érkeztekor hűségesen hozzácsatlakoztak s azóta el nem hagyták, a birtokaikkal szomszédos Szent-László földét adta.*
Hazai Okltár, 191.
1338 október 1-én pedig ugyancsak I. Károly király Bikcsei Péter bán fiainak, a patvarkodásban elitélt Mihálynak, idősb és ifjabb Miklósnak birságait 30 márkára szállította le.*
Anjouk. Okmt. III. 506.
1344-ben néhai Péter bán fiai: Bikcsei Mihály és a két Miklós, azonképpen János ispán fia, Bikcsei Veres Mihály, összes birtokaikon: Szent-Lászlón, Csapolon és Bikcsén megosztoztak.*
Anjouk. Okmt. IV. 436. – Fejér, CD. IX/I. 268.
1354-ben végre Bikcsei Darabos Miklós Bikcse őt illető harmadrészének felét, nemkülönben a bikcsei vám harmadát Veres Mihály, trencsényi várnagynak zálogba adta.*
Anjouk. Okmt. VI. 170.
Mindezekből világos, hogy Botond és fiai ősi birtoka az akkor esztergommegyei, ma fehérmegyei Bikcse volt, melytől vezeték nevöket kölcsönözték.
A Bikcsei név illeti meg tehát Gergely érseket is, mint (erősen hiszem) e család sarjadékát, egyszer azért, mert az időben más Botond fiaival, kik előkelő szerepet játszottak, nem találkozunk; aztán mert Botond két másik fia, Péter bán, tudniillik és János ispán épp oly törhetlen hűséggel csatlakoztak Károly Róberthez, mindjárt annak az országba jövetelekor, mint Gergely választott esztergomi érsek; végre azt se kell egészen figyelmen kívűl hagynunk, hogy Gergely papi pályáját a szomszédos székesfehérvári káptalannál kezdette.
Bikcse a XIII. és XIV. században nem ritkán szolgál keresztnévül. Minthogy pedig némely Bikcseiek levelében Bekecs is előfordúl, azt vélem, hogy a Bikcse név Bekcse-, Beke-, Benedekből származik. – Bikcséből hangcsere által lett a mai Bicske.
Volt egy, nagyon szétágazott Bikcse nemzetség (genus Bycchey) is.* De vajjon az esztergommegyei Bikcseiek e nemzetséghez tartoztak-e? annak nyomát nem találtam.
Hazai Okmt. VIII. 69. – Árpádk. új Okmt. IX. 138, 319.
Azt se tudom, ha vajjon a maig virágzó Bicskeyek, kikről Nagy Iván töredékes közléseket ad,* ezen fehérmegyeiektől származtatják-e magokat?*
MO. családai, II. 100.
Egykori országos képviselőtársam, Bicskey Kálmán, a pestmegyei Bicskéből származtatta magát.
Végül álljon itt Gergely mester családjának e kis leszármazási táblája:
N.; Botond.; Csapoli Jánosné, 1274.; Péter, bán, 1274–1318.; János, ispán, 1274–1318. Neje Boztehi Anna.; Gergely mester, vál. esztergomi érsek 1274–1303.; Veres Mihály, trencsényi várnagy, 1344–1354.; Mihály, 1318–1344.; Darabos Miklós, 1338–1354.; Miklós 1338–1344.
