A derczeni Dercsényi-család.
A derczeni Dercsényi-család.
Ha az utas Munkácstól Beregszász felé halad, Gát helységen innen a Szernye tó északi szélén Derczen falunál egy szép alakú kerek hegy tünik szemébe; ennek tetején egy hat dóriai oszlopon nyugvó kőkupola látszik, ez alatt egy sírbolt rejlik, melyben az 1837. junius hó 27-kén itt elhunyt Dercsényi János hamvai nyugszanak, ki az itt most is virágzó Dercsényi nevezetű családnak alapítója vala, jóllehet atyja és nagyatyja szintén már nemességgel birtak. A család hagyománya szerint elődei, kik a török hódítás idején az alföldről a Szepességbe költöztek, Fejér nevet viseltek s állítólag nemességgel birtak; a szepesi németek közt azonban családi nevöket Weisz-ra változtatván, ott evangelikus lelkészi hivatalt folytattak. Annyi bizonyos, hogy Weisz János 1687. szept. 27-kén I. Leopold cs. és királytól, hűséges és sikeres szolgálatai jutalmazásául nemesi rangra emeltetett, családja, mint az okmány* mondja, eddig a közrendhez tartozván. Ugyanakkor czímereűl megállapíttatott: egy fennálló katonai pajzs sárga mezején jobbról álló koronás márvány oszlop, melynek közepét három piros rózsaszerű jelvény díszíti; bal felől pedig egy ágaskodó sárga oroszlán, mely ballábával az oszlopot tartja, míg jobbjában kardot villogtat; a pajzst koronával díszített hadi sisak fedi, melynek rostélyzata vörös; ezen bal lábán álló daru látszik, mely jobbjában szürkés kövecset tart éberség jeléül. Takaró: jobbról fejér-piros, balról sárga-kék.
Eredetije Dercsényi László kir. tanácsos urnál Beregszászon; kihirdettetett Eperjesen 1688-ban, a sárosmegyei közgyűlésen.
Ezen, hazánkban a legválságosabb időben, a vérszomjuhozó Caraffa idejében nemességet szerző Weisz János hasonnevű fia szepesmegyei Szombathely városban lelkészkedett, midőn 1755. márczius 16-kán ott született azon szintén Weisz János nevű fia, ki később a Dercsényieknek alapítója lőn. Ez a természettől élénk észszel és még nagyobb erdélylyel megáldatván, orvosi pályára lépett s már 1782. évben tehát 27 éves korában Zemplénmegyében megyei főorvossá megválasztatott, hol S.-A.-Ujhelyben lakván, a megbetegedett s általa gyógykezelt Kazinczy Juliannával – Kazinczy Ferencz hugával – megismerkedvén, őt 1785-ben nőül is vevé. Weisz János az orvosi tudományon kívül a természettudományokkal, különösen a vegyészettel és geologiával is szenvedélyesen foglalkozván, ez irányban beutazta a felvidéket s Beregmegyében a gróf Schönborn-féle selesztói vasgyárnál figyelmeztetvén a lebontott olvasztó kohóból kikerült beregszászi ryolitkő savanykás ízére, ez ötletet csakhamar a maga hasznára kiaknázni óhajtá. S e végből a beregszászi muzsaji hegyen szabad kutatási tereket s később timsógyártásra tíz évre szóló kiváltságos szabadalmat szerze s így alapítója lőn a hazánkban keletkezett timsógyártásnak, mely végből gróf Schönborn Ervin Jenővel szövetkezvén, előbb Podheringen majd Derczen közelében Pusztakerepeczen állíttatott timsógyárakat, melyek neki bő jövedelmet nyujtottak.
A király 1793. nov. 28-kán Bécsben kelt okirattal* azon érdemekért, melyeket a korona és ő felsége s az ausztriai ház iránt tanusított s hű szolgálatai által szerzett, jutalmazásul a Bégányi Lénárd magvaszakadtával a kincstárra szállt nagybégányi és barabási részjószágot s a Thököly-féle forradalom következtében Bay Mihálytól hűtlenségi bélyegen elkobzott derczeni részeket az összes azokhoz tartozó nemesi jogokkal együtt Weisz János orvostudornak s fiörököseinek örökjoggal; a női utódoknak pedig oly módon adományozta, hogy ezektől a kamara által becslés útján megállapított s Weisz János által a magyar kincstárnak tényleg megfizetett 1900 forint s a fiörökösök által netalán tett beruházások és javítások értékének megtérítése mellett visszavehesse. Egyszersmind megengedte ő felsége, hogy innen a család derczeni Dercsényi-nek neveztessék.
Eredetije szintén Dercsényi László urnál.
Ez okmány bevezettetett az I. oszt. királyi könyvbe 331. lapján 57. szám alatt; s kihirdettetett S.-Ujhelyben a zemplénmegyei gyűlésen 1794. szept. 18., úgy a nagyváradi káptalan azon évi május 31-kén kelt beiktatási igazolása is. Ez iratok bemutattattak Dercsényi János, neje Kazinczy Julianna, fiaik Károly és Ferencz és leányok Teréz által.
Dercsényi János később 1814-ben királyi tanácsosi rangot és czímet is nyert s élt 1837-ig, míg neje 1844. évben hunyt el… Itt megjegyzem, hogy ezen birtokot a szerzőnek 1837. márczius 11-kén kelt végakaratához képest utódai hitbizományilag kezelték, 1853. április 26-kán azonban gróf Schönborn Károlynak 136,000 pengő forintért eladták, ki nekik később a bégányi és barabási részeket 8000 frt visszaengedé, a derczeni s nagyterjedelmű pusztakerepeczi birtokot a timsógyárral együtt azonban maiglan magán birtokúl használja.
147Ezen Dercsényi János gyermekei s illetőleg utódai következők:
I. Károly, született 1787. május 5-kén s meghalt 1848. febr. 26-kán utódok nélkül. Szolgált előbb a Kinmayer, később a Vilmos-féle huszár ezredben, viselte a lipcsei emlékkeresztet s 1830-ban mint kapitány nyugdíjaztatott.
II. Ferencz, született 1789. márczius 28-kán s meghalt 1825. julius 22. Ő a bányászati tanfolyamot elvégezvén, timsógyári igazgatóúl működött; neje Szemere Klárától született:
A) István, született 1815. febr. 28-kán s meghalt Nagybégányban 1872. febr. 23-kán, hol mióta Kis-Ázsiából, hová mint 1848/9-ki guerillakapitány a forradalom után menekült, a hatvanas években visszatért, gazdászattal foglalkozott.
Ennek gyermekei első neje Ilosvai Krisztinától: Ilka Elek Béláné, szül. 1847. május 1., él szabolcsmegyei Pazonyban. Második neje Szabó Teréztől: Ferencz, született 1860., neje Jóó Jolán Nagy-Bégányban; Miklós, szül. 1863. végzett jogász és tartalékos honvédhuszár hadnagy; Béla, szül. 1865. jogász; Margit, szül. 1867. hajadon.
B) László, született 1822. julius 16., királyi tanácsos és törvényszéki biró Beregszászon, volt honvédhuszár százados 1848/9-ben. Első neje báró Sztojka Juliától születtek: a) Aladár 1854. kir. aljárásbiró Velső-Visón, neje Dercsényi Anna; fiok László 1887.; b) Katalin, szül. 1855. Szilágyi Gábor budapesti királyi táblabiró neje; c) Erzsébet, 1845.; d) János, 1860. gyakornok; e) Emma, 1861. Második neje tasnádi Nagy Etelkától születtek: f) Julia, 1868., Ida, 1869., Izabella, 1871.
C) Klára, született 1817., férjhez ment Mesko Arisztideszhez Liptómegyébe 1844.
D) Kálmán, született 1824. február 28-án, 1848/9-ben lovas főhadnagy, most birtokos és királyi közjegyző Homonnán. Neje Boronkay Teklától gyermekei ezek: a) Mariska, 1856. Nemthy Ödön zemplénmegyei birtokos neje; b) Anna, 1857. Dercsényi Aladár neje; c) Klára, 1859. †; d) Bertalan, 1861. gazdászati gyakornok; e) Klára, szül. 1865.
III. Terézia, született 1791. november 22. Dessewffy János sárosmegyei margonyai földbirtokoshoz ment nőűl; meghalt 1814.
IV. Pál, született 1798. április hó 28. meghalt 1844. Előbb a 8. huszárezredben mint főhadnagy szolgált, majd Pestmegyében mint földbirtokos megtelepedett. 1839. évben báróságot nyert. Neje Geymüller Henriette-től születtek:
1. Jakab, 1827. előbb katona, most gazdász.
2. Henriette, 1824. lakik Jakabnál Budapesten.
3. Klára, 1830. él férje Pelicioli Józsefnél Velenczében.
4. Rudolf, 1832. előbb katonáskodott, most magánzó és cs. k. kamarás, neje báró Redwitz Mária Bajorországból.
V. János, született Tokajban 1802. okt. 6., meghalt 1863. aug. 23. Állami szolgálatba lépvén, jeles képzettségénél fogva fokonkint emelkedett, annál inkább, mert több államtudományi, bölcsészeti és neveléstani műveivel s értekezéseivel nevét ismeretessé tevé. Különösen feltünt a «Communismus és ellenszeei» czímű munkája, melyért 1838. évben Ferencz királytól aranyérdemkeresztet, 1839-ben pedig Pál testvérével együtt báróságot nyert. 1845-ben feldiszíttetett a belga Lipótrenddel. 1848-ban mint a bécsi cs. k. kamarának tanácsosa a Schotten-negyedben nemzetőri századossá kineveztetett. Neje báró Eichoff Erzsébettől született 1844-ben fia József, ki 1863-ban meghalt; 1848-ban febr. 6-kán Béla, ki báró Menstengen Laura alsó-ausztriai tartományi kerületi főnök leányát nőűl vevén, magánzóúl Csehországban Pozemiczen és Alsó-Ausztriában Krems mellett él.*
A család bárói ágának nemzedékeit l. bővebben M. Nemz. Zsebkönyv 315. l.
LEHOCZKY TIVADAR.
