A HOMORÓD-SZENTPÁLI SZENTPÁLI CSALÁD.
A HOMORÓD-SZENTPÁLI SZENTPÁLI CSALÁD.
(Kiegészítésűl Dr. Komáromy András úrnak a Turul f. évi 3-ik füzetében e családról megjelent közleményéhez.)
Ha már régebben be nem küldtem volna azon közleményeimet, melyek a Turul legutóbbi számában napvilágot láttak, s így nem gondoltam volna, hogy a tér, mely társulatunk folyóiratában czikksorozatomnak juthat, ez alkalommal már a beküldöttek által igénybe lesz véve: sajátságos összetalálkozás történt volna a Turul t. szerkesztősége előtt.
Egyszerre két czikk, különböző oldalról, külön kutatások és levéltári buvárlatok alapján, érkezett volna be ugyanazon család felől.
Ugyanis csaknem egy éve, hogy a Szentpáli családot én is tanulmányozás alá vettem, erdélyi ágának levéltárát átnéztem, s kutatásaim eredményét, valamint a családnak ez adatokból jelentkező nemzedékrendjét összeállítottam; csak épen egy czikk alakjába kellett volna hozni azt, a mi jegyzeteimből közlésre érdemes, s a Turul számára beküldeni.
De azt véltem, hogy erre, a már régebben beküldött közleményeim mellett, ez alkalommal nem lesz tér, s ez akadályozta meg, hogy Dr. Komáromy András tisztelt tagtársammal össze nem találkozánk, hanem ő engem megelőzött a Szentpáliak bemutatásával.
Azonban őszintén örülök e megkésésen, mert azon tapasztalásra vezet, hogy a mi adatot e család, annak eredete és leszármazása felől, az István vizaknai királybirótól származott erdélyi ág levéltárából összegyűjthettem, azt mind megerősítve láthatom Dr. Komáromy András úrnak az ugocsai ág levéltára alapján kidolgozott nagybecsű dolgozata által; viszont pedig mindazt, mi tisztelt tagtársam e munkájában van, az én 178más levéltári kútfőkből merített adataim is minden módosítás nélkül mind megerősítik, s a család eredete s a másik Szentpáli családtól különböző volta iránt is nézeteink teljesen megegyezők.
Igy tehát, az e család ugocsai és erdélyi levéltárból két különböző kutató által összegyűjtött adatok összhangzatában s ezekre alapított egyező következtetéseinkben nagy biztosítéka van annak, hogy e család genealogiája alaposan és helyesen van már tisztába hozva.
Kutatásaink alapjánál fogva azonban természetes az, hogy Dr. Komáromy András úr teljesebben tárgyalhatta a Szentpáli Benjamin ágát, mint a hogy én tehettem volna; másfelől pedig én vagyok azon szerencsés helyzetben, hogy az István vizaknai királybíró ágát illetőleg tisztelt tagtársunk közleményét kiegészíthetem.
Mielőtt azonban e kiegészítéseket előadnám, a genealogusok figyelmét felhivandó, én is meg akarok emlékezni azon Szentpáliakról, kik nem az általunk tárgyalt homoród-szentpáli Szentpáliak közé tartoztak.
E részben az általunk tárgyalt család itteni levéltára is szolgáltat adatot, a mennyiben 1777-ben Szentpáli Elek itélőmester a gyulafehérvári káptalantól a családjára vonatkozó iratok másolatát kivette, s ekkor nemcsak a homoród-szentpáli, hanem a más családokhoz tartozó Szentpáliakat érdeklő káptalani okmányok is bele kerültek a transsumptumba.
Igy egy 1376-ban kelt s az Ugra helységbeli ősi birtok elidegenítését tiltó okmányból összeállítható a Szentpáliak következő nemzedékrendje, melynél azonban a három ág összekötő kapcsa nem tünik ki:
Barnabus de Szentpál.; Stephanus 1376.; Barnabas de Szentpál.; Ladislaus.; Barnabas 1376.; Thomas 1376.; Stephanus de Szentpál.; Thomas.; Paulus 1376.; Petrus 1376.
Ezek azonban a marosmenti Kerellő-Szentpál helységről voltak elnevezve, melyet a szomszédos Ugrával együtt birtak.
Ugyane család ivadékainak látszanak az 1473-iki iktató parancsból kiderülő következő Szentpáliak:
Szentpáli Mihály † 1473 előtt; István.; Miklós.; Anna 1473. (Hosszuaszói Györgyné.)
Az utóbb nevezett Anna akarta magát az említett okmány szerint beiktattatni a szintén Kerellő-Szentpál közelében fekvő küküllőmegyei Besenyő birtokba, melyet kivéreitől leánynegyedben kapott.
Ezen Annának fivérei azonban a fennjelölt okirat kelte után csakhamar elhalhattak, vagy talán birtokba sem jutott ezen utolsó nemzedék, mert Mátyás király 1479 október 21-én Kerellő-Szentpált, Besenyőt, Ugrát, Gyérest, Laczkódot, melyek Szentpáli Mihályé voltak, fiának Corvin Jánosnak adományozta. (Gr. Kemény József App. dipl. Trans. VIII. 58.)
Ebből láthatólag a fennjelölt Szentpáliak mind Kerellő-Szent-Pál urai voltak, csakhogy a két nemzedékrend között csaknem egy századnyi hézag van, melynek kitöltésére s egyáltalán ezen Szentpáli család történetére és leszármazására adatokat keresni genealogusaink részére igen érdekes feladat volna.
Egy volt-e e család a novaji Szentpáliakkal, arra adataim nincsenek.
Azonban a fennemlített 1777-iki transumptum két más okmánya már határozottan a Dr. Komáromy András úr által összeállított novaji Szentpáli leszármazás tagjairól szól.
Ezek egyike 1602 deczember 17-én kelt s Szentpáli Jánosnak Alamor és Csanád fehérmegyei birtokokba történt beiktatásáról szól; melyek neki tizenegyezer forintban inscribáltattak, és pedig a mint a csonka okmány szövegéből kivehető, beiktatását valószínűleg Basta rendelte el.
A másik okmány pedig Koncz Gábor ügyében lett bemutatva és Szentpáli Andrásnak 1647 junius 9-én kelt elismervényét tartalmazza, miszerint a csanádi és alamori birtokért járó 11000 frt inscriptiós összeg fejében őt Rákóczy fejedelem a 3000 frtba átadott Oroszmező és 8000 frt készpénz által kielégítette.
E két okmány már kétségtelenül a Dr. Komáromy András úr táblázatán látható novaji Szentpáli Jánosra és fiára, Andrásra vonatkozik.
De most már rátérünk oly Szentpáliakra, kiket csakugyan lehetne (noha kétségtelennek 179nem állíthatjuk) a homoród-szentpáliak őseiül tekintenünk, s kikre utalva a Bethlen Gábor nemeslevelében foglalt amaz állítását, hogy Szentpáli István, habár vagyontalan, de azelőtt is nemes eredetű volt, megerősítve találhatjuk.
Ezeket Szabó Károly Székely Oklevéltára I. 157–159. lapjairól ismerjük meg, hol két okmány, egymással való kapcsolatukban tekintve, csakugyan a homoród-szentpáli Szentpáliakra vezet, és pedig a következő leszármazással:
Sebestyén.; Antal de Zenthpal 1448.; Tamás 1448.; Becze 1448.; Mihály 1448.
Az első okmány Hunyadi János 1448 január 22-ről kelt oklevele, melyben a Jánosfalván, Udvarhelyszéken a Homoród vizénél levő malomhely iránt Antalnak a Sebestyén fiának és az ő fiai: Tamás, Becze és Mihálynak részére tett adományozást a Véczkei András és társai által leteendő eskütől teszi függővé.
Ez okmányban ugyan csakis keresztnevek említtetnek, de a vele kapcsolatos és ugyanazon évi február 6-án Rudai György aláírásával kelt okmányban, mely az említett Véczkei András eskütételére vonatkozik, az ezzel perlekedő ellenfél már «Thomas filius Antonii de Zenthpal» gyanánt van megjelölve. Igy tehát a fennebbi kis nemzedékrenden kétségkívül homoród-szentpáliakat látunk, kik az 1627-iki Szentpáli alias Németh Istvánnak elődei – legalább is – lehettek.
Még egy kis kiegészítést az ennek nemeslevélben foglalt másik testvérnek, Németh Jánosnak ivadékait illetőleg is közölhetünk az itteni családi levéltárból.
Egy 1776-iki perirat szerint ugyanis homoród-szentpáli Németi István, József és Izsák 1763 óta pert folytattak a Szentpáliak ellen a homoród-szentpáli és karácsonyfalvi ősi javakért; de utóbbiak a név különbségére hivatkozva, míg közös eredetöket be nem bizonyítják, nem akarták őket osztozó atyafiakul elismerni.
Most pedig áttérek azon kiegészítésekre, melyeket a homoród-szentpáli Szentpáliaknak Dr. Komáromy András tagtársunk által összeállított családfájához az erdélyi családi levéltár adataiból közölhetek.
A törzsnek, Szentpáli Istvánnak a táblán látható gyermekei közül a két első leány első nejétől, a három utóbbi gyermek a másodiktól született; és Zsuzsánna a fricsi Fekete Péter nejévé lett, ki után a fricsi Feketék sövényfalvi birtokukat örökölték, Mária pedig nagy-nyujtódi Dónáth Mátyás neje volt.
Szentpáli Ferencz nejének, Boér Sárának elsőnevét én az iteni levéltárban nem találtam meg; Bakk Endre tagtársunk azonban, ki a Szentpáli család leszármazásával szintén behatólag foglalkozott, récsei Boér Sárának írja.
E nején kívül azonban, kitől gyermekei származtak, Szentpáli Ferencznek még egy második neje is volt, Sarlotta Kata-Anna nevű német asszony, kivel kevéssel halála előtt kelt össze, s kinek aztán mostohagyermekeivel sok viszálya volt.
Ferencznek azonban több gyermeke volt, mint kiket a Dr. Komáromy András úr táblája felsorol, ennélfogva tőle kezdődőleg az alábbi táblán bemutatjuk mindazokat, kiket az erdélyi levéltár adataiból leszármazói közül megismerhettünk, kivéve a Benjamin ágát, melyre nézve Dr. Komáromy András úr táblája úgy is teljesebb, mint a mennyire tudomásunk terjedt, s ez ágra nézve csak azon megjegyzésünk van, hogy Ádámnak Miske Ágnestől Lőrincz és Károly fiai voltak, s ezek közül az utóbbi 1802–25 közt Hosszúaszón lakott, Eleknek pedig gr. Bethlen Karolinától maradt egy fia: Sándor, ki kalandos életet élt, s vagyonának romjaival együtt ágát is enyészetre juttatta.
Alább látható táblázatunkhoz csak azon megjegyzést fűzzük, hogy Józsefnek Pongrácz Katától származó ágán az újabb nemzedék azon tagjaira nézve, kiknek nevénél nincs okmányokra utaló évszám kitéve, forrásunk a Bakk Endre tisztelt tagtársunk által összeállított nemzedékrend volt, mely szintén a család levéltárában özv. Albert Elekné Szentpáli Ida úrnőnél őriztetik, kinek szivességéből ez érdekes levéltárt áttanulmányozni alkalmunk volt.
180Szentpáli Ferencz sz. 1651. vizaknai királybiró, † 1713. (a. Boér Sára † 1699 után.) (b. Sarlotta Kata-Anna.) a)-tól; István sz. 1679 előtt 1715 vizaknai királybiró, 1716 az ugyanott kiállitott huszárok kapitánya. (a. nagy-berivói Boér Zsófia.) (b. Horváth Krisztina, 1735-ben özvegy.); Sára 1713–18 (kislóczi Pogádi János.); János sz. 1675 † 1702.; Klára 1713 (vizaknai Bogáthi János.); Zsigmond sz. 1679 † 1710.; Ágnes mint kis leány † 1710.; Sámuel bárgyu 1713–30 (harczói Gálfalvi Mária.); János 1764–76.; István 1764–76.; László 1713–20.; Ferencz 1760–76.; Pál 1764–76. (Váradi Zsuzsa.); Zsigmond 1788 (vizaknai Bogáthi Zsuzsa); Benjamin (osztopáni Perneszi Mária) l. ágát a Turul 1892. III. f. 143. lapján Dr. Komáromy Andor ur közleménye szerint.; Ábrahám † 1691.; Mária; József † 1699.; a)-tól József 1722–39 † 1766 előtt (a. sz.-miklósi és óvári Pongrácz Kata.) (b. Karsai Julia.) a)-tól; a) vagy b)-től Sándor †; b)-től István †; b)-től Ádám †; b)-től Krisztina † 1731–35 közt (imecsfalvi Imecs Antal.); József 1759–76.; Éva.; Zsófia.; Sámuel 1805.; Sándor 1764–78 † 1799 előtt (maros-gezsei Mohai Jusztina.); László 1764. 1776.; Zsigmond.; Ákos.; Krisztina 1764 (ó-ivánfalvi Eperjesi Ferencz.); Teréz 1764–76 (viz-sz.-györgyi Makrai János.); Sándor 1807 (fekete-gyergyói Fogarassi Zsuzsa.); István sz. 1777 1843 ezredes †; Dániel.; László.; Eszter (Márk István.); Julia (n.-ernyei Szőcs Farkas.); Dániel †; Ignácz (a. Nagy Róza. b. Szabó Róza.) a)-tól; József.; Kata (váradi Csóka Sámuel.); Miklós †; Zsuzsa (tolcsvai Kászonyi Ferencz.); Mária (Márk László.); Mihály (géresi Balogh Julia.); Zsigmond (Kéthelyi Róza de ead.); Ottó.; Vilma.; Géza.; Claudine.; Sándor.; N. N.; Béla †; Emma (Ungerpek N.); Ákos †; Ida (a. karatnai Könczei Károly.) (b. Albert Elek.); Kázmér (a. Merstiz Antonia) (b. Churawy Anna); a)-tól Sándor.; b)-től Géza
KIS BÁLINT.
