105A GRÓF CSÁKYAK ÉS BECSKYEK ŐSEI.
105A GRÓF CSÁKYAK ÉS BECSKYEK ŐSEI.
A «kezdetben állj ellent»-féle elvet tartván, szükségesnek látom, hogy felszólaljak azon hibás vélemény ellen, mely két régi és nagy családunk származására és rokonságára nézve éppen mostanában kezd lábrakapni.
Már Nagy Iván úgy tünteti föl a dolgot a Csákyakról szóló, különben becses és jórészt okleveleken alapuló czikkében, mintha az első, országos hírnévre szerttevő Csákynak: I. Miklósnak, a vajdának, testvére II. István, III. Istvánnak és Bekynek jelzett fiakat hagyott volna maga után s ezeket valamint Bekynek gyermekeit a Csákyakhoz sorozza.*
Magyarország családai III. 71. 86. ll.
A Sváby Frigyestől közlött, s az első ízekre nézve még a mult században készített családfa* már tovább megy és határozottan I. Miklós vajda, I. István nevű testvérének unokáit mondja a tasnád-szántai Becsky-család őseinek.
Turul 1891. 36.
Megkisértem e tévedés eloszlatását, és hogy okoskodásom annál világosabb legyen, haladjunk nyomról-nyomra.
Ismeretes történettudósaink előtt, hogy Csáky Miklós, temesi főispán, a későbbi vajda és testvérei György meg István 1401. jan. 18-án kapták a temesmegyei Csák (ma Csákova) várost.* Birták ugyan már 1395 előtt is pár évig, de ekkor cserébe odaadták Adorján váráért* s csak 1401-ben szerezték meg állandó jószágukul.
Fejér. Cod. Dip. X/IV. 69.
Csáky levéltár Lőcsén fasc. 10. no. 11.
Világos tehát, hogy e család tagjai a Csáky nevet előbb nem viselhették.
S valóban azon oklevélben, melylyel ugyanezen Miklós és György a ma előnevet adó Keres-szeget (és nem Keresztszeget) öt évvel előbb, 1396-ban, megkapják, «magister Nicolaus, comes Themesiensis et Georgius filiii videlivet magistri Stephani de Zcydow» néven fordúlnak elő.*
U. o. X/2. 349.
Hogy ezen «Zydow» mai irással Zsidó helység, melyről a két országos hírnévre vergődött testvér, továbbá atyjuk és Péter nevű testvérük 1401 előtt neveztettek, hol s merre esett? általában ismeretes ugyan, de még ha volna is kétség, eloszlatja azt egy 1389-iki oklevél, a mely szerint: «Stephanus filius Ladislai, Nicolaus, Petrus et Georgiiu filii ipsius Stephani de Zydo» a nézsai és csövi (ma csővári) nemesekkel perelnek.* Kitünik ebből, hogy csakis a pestmegyei Zsidó helységről nevezhették őket «de Zydo» – jómagyarsággal Zsidayaknak.
Becsky-levéltár a nemzeti múzeumban. Az e levéltárból idézett levelek mindig az illető évszámok alatt lelhetők föl.
De még más neveket is viseltek a gr. Csáky család ősei.
1405. okt. 8-án a váczi káptalan Miklós vajda testvérét: «magister Georgius filius Stephani de Macha pridem comes Siculorum»-nak nevezi. Nevezték tehát e család őseit Mácsayaknak is, még pedig, mint a váczi káptalan itt említett levele mutatja a szintén pestmegyei, 106Zsidó mellett eső Mácsáról.* Másról, mint Csáky Györgyről itt szó sem lehet.* Ezzel teljesen egybe vág a váczi káptalan 1379-iki oklevele, a melyben már György székely ispán atyja nagybátyja és két testvére: «magistri Stephanus et Ladislaus filii Ladislai de Macha necnon Nicolaus et Petrus filii ipsius Stephani»-nak vagyis Mácsayaknak neveztetnek.*
Hazai okmánytár III. 261–3.
Századok 1880. 736–44.
Becsky levéltár.
Ha azonban nem a váczi káptalan beszél, hanem a szatmármegyei tisztikar vagy a leleszi konvent és a váradi káptalan, akkor ugyanazon «Stephanus et Ladislaus filii Ladislai» folytonosan «de Pelyske», «de Pyliske» olykor «de Pyriske» néven neveztetnek a szatmármegyei Peleske helységről. Így pl. 1369-ben «Stephanus et Ladislaus filii Ladislai de Piliske» a Zajtayakkal (de Zahta) perelnek*; 1370-ben pedig «Stephanus et Ladislaus filii Ladislai de Peleske» a Zajtayakkal és Atyayakkal kibékülnek.* Nem lehet tehát kétség benne, hogy a szatmármegyei Peleskéről van szó. De épp oly bizonyos az is, hogy e Peleskeyek ugyanazok a Zsiday és Mácsay néven emlegetettekkel és így a gróf Csáky család ősei. Ott van pl. egy 1382-iki, a szatmári főispántól kiállított oklevél, a melyben Zsiday Tamás tiltakozik «contra Stephanum filium Ladislai de Peleske et filium suum Petrum», a miért őt saját házában megtámadták.* Már pedig ez a keres-szegi uradalomról szóló adománylevéllel, a melyben Miklós erdélyi vajdának atyja Istvánnak, édes testvére Péternek neveztetik, teljesen egybevág.
Becsky levéltár.
U. o.
U. o.
Ezeket megállapítva nem lesz nehéz a gróf Csáky és a vele rokon családnak, Zsiday, Mácsay és Peleskey néven szereplő, s a XIV. században élő tagjait föllelni, birtokait és működésüket kimutatni.
Lássuk először is a Csáky család őseit.
1352-ben «Stephanus filius Ladislai dicti Adas de Pylyske» a Peleskével határos Pete helység miatt perelt Kisvárday Jánossal. E helységet ugyanis akkor ügyekezett kezére keríteni Kisvárday, de Peleskey István nem egyezett bele, mert neki, mint szomszédnak, több joga volt annak megvételéhez, mint Kisvárdaynak.*
Becsky levéltár.
Ugyancsak 1352 végén jelenti ki Peleskey (de Pilyske) István, Adas László fia, a nádor előtt, hogy Kisvárday János a kiszabott birságot neki megfizette.*
Zichy cs. okmánytára II. 494.
Három év mulva megkezdődött a perlekedés Peleskey István és Kisvárday János között Pete helység miatt. 1355 nagybőjtben a váradi, húsvét után pedig az egri káptalannal tartat vizsgálatot Várday János Peleskey István ellen, a ki Pete helységet lefoglalva tartotta.* Ez év szeptemberében pedig Peleskey István (Stephanus filius Ladislai dicti Adaas de Pyryske) személyesen fárad fel Budára, hogy lássa a Várdaytól ez ügyben fölmutatandó okiratokat. De hiában járt ott, mert a nádor, a ki úgytetszik a feleket szerette volna békés egyességre birni, elhalasztotta a perdöntést a következő évi hamvazó szerda nyolczadán tartandó törvényszéki ülésre.*
U. o. II. 598, 609.
U. o. II. 623.
Mire az így kitüzött időpont elérkezett, Gilétfy Miklós nádor már nem volt az élők között, az új nádornak, Kont Miklósnak, pedig még nem volt jegyzője és pecsétje, maradt tehát a pör eldöntése Szent-György nyolczadára.* Innen pedig még bizonytalanabb időre halasztá el az új nádor, mert időközben megharsant a csatakürt és Peleskey Istvánnak a velenczei háborúba kellett vonulnia.* El is ment és 1357 nagybőjt közepéig pörbe nem foghatták.* Azontúl pedig valamikép csakugyan kiegyezett Várday Jánossal, mert többé nem fordúl elő neve a Várday család pörös leveleiben.
Zichy cs. okm. III. 26.
U. o. III. 27.
U. o. III. 60.
1369-ben már mások ellen védelmezi Adás László fia peleskei birtokát. Erre mutat, hogy 1369-ben Széchy Miklós országbiró «Stephanus et Ladislaus filii Ladislai 107de Piliske» Zajtay Tamás fia János ellen indított pörét elhalasztja,* 1370-ben pedig ugyancsak e két testvér (ekkor «de Peleske»-t ír az oklevél) a Zajtayakkal és Atyayakkal kibékül.*
Becsky levéltár.
Becsky levéltár.
Kitünik az oklevelekből az is, hogy Adás László fiai nem birták az egész Peleskét. Nevezetesen egy 1372-iki oklevél arról tudósít bennünket, hogy «Stephanus filius Ladislai, Nicolaus, Petrus et Georgiiu filii Bekch de Sydow» peleskei részét elzálogosította Peleskey Lászlófia Lászlónak és édes testvérének Csomafalvy Istvánnak «Ladislao filio Ladislai de Pelyske Stephano de Chomafalva (ma Csoma Beregm.) fratri eiusdem uterino»* 1376-ban pedig ugyancsak «Stephanus filius Bekch de Sydow» Peleske elzálogosított felét a vázi káptalan előtt ugyanazoktól («a Ladislao et Stephano filiis Ladislai de eadem Sydow») visszaváltja.*
U. o.
U. o.
Ezen oklevél egyúttal kapcsúl szolgálhat arra, hogy áttérjünk a Csáky család őseinek pestmegyei birtokaira. Mint látjuk, ugyanazon testvéreket, kiket az eddig fölsorolt oklevelek Peleskeyeknek neveznek, 1376-ban a váczi káptalan Zsidayaknak írja. Így őket egy 1389-iki, a család valamennyi, akkor élő tagját fölsoroló levél is, a mely szerint «Johannes filius Ladislai de Zydo, Stephanus filius ipsius Stephani de Zydo» (továbbá «Thomas, Stephanus et Bechk filii alterius Stephani de Macha») a Nézsayakkal és Csövyekkel perelnek.* De elég sűrűn fordúl elő Adás László fia István Mácsay néven is. Így pl. 1371-ben, midőn a Nézsayakkal pöröl,* és 1376-ban, midőn a Mácsához közeleső Batthyánt birta s annak megtartása miatt Zsiday Becsk fia Istvánnal némi viszályba keveredett.*
U. o.
U. o.
U. o.
Mint ez adatokból untig kitűnik, a Csáky nevet fölvevő Miklós vajdának és György székely ispánnak atyja Peleskey, másként Zsiday vagy Mácsay I. István, az 1352–96. években élt. Ennek atyja pedig László volt, a kit kortársai az «Adás» ragadványnévvel különböztettek meg a többi Lászlóktól. Emlegetik az oklevelek Miklós vajda atyjának édes testvérét s ennek fiát; fölsorolják testvéreit is: Györgyöt, a ki vele együtt közszerző volt, továbbá Pétert és legutóljára, mikor már Péterről elhallgatnak, II. Istvánt.
Ezen II. István az, a kit a régi családfakészítők a Becsky-család ősének tesznek meg. De hibásan.
Észrevehették volna ezt mindjárt azon oklevélből is, melyre állításukat alapítják: az 1422-iki cserelevélből. E szerint Zsigmond király Zsidó, Mácsa pestmegyei falvakért és azok tartozékaiért cserében adja a margitai uradalmat (Bihar m.) «Nicolao de Chaak vojvode ac Georgio, pridem comiti Siculorum, fratri suo carnali, item Stephano et Bekch filiis Stephani de Sydou patruelibus fratribus ipsius».* Ha az itt említett «Stephanus de Sydow» Miklós vajda édes testvére, akkor annak fiai «Stephanus et Bekch» nem nevezhetők a vajda «fratres patrueles»-einek, hanem a «nepos» vagy a «frater fratruelis» név illette meg őket.
Gr. Csáky levéltár f. 5. nr. 2.
De még inkább észrevehették volna a hibát, ha végig nézik a család levéltárában levő másolatokat. Ott könnyen meglelhették volna a leleszi konvent 1435-iki levelét, mely szerint «Catharina relicta et Elisabeth filia condam Stephani de Chak» tiltakoztak Csáky I. Miklós és I. György fiainak azon tette ellen, hogy ezek férjének, illetőleg atyjának birtokait (nevezetesen a szatmárnémeti malmot) erőszakosan magukhoz ragadták, mielőtt Katalinnak hozományát kiadták és Erzsébetet kiházasították volna.* Ennél világosabb bizonyíték arra, hogy Csáky II. Istvánnak fiágon magvaszakadt, nem kell.
Gr. Csáky levéltár fasc. Transumpt. nr. 13. 7–9. ll.
Sőt még ennyi utánjárás sem kellett volna. A kronologia még hamarább útbaigazít. Az 1422-iki oklevél az ott említett «Beckh» atyját néhainak mondja. Ámde Miklós vajda testvére (Stephanus filius Stephani filii Ladislai de Chak) még 1424-ben is él és a Csaholyiaktól Szárazberek (Szatmár m.) egy részét zálogba veszi.*
Gr. Csáky levéltár. Kassai fasc. 350. nr. 1.
Kézzelfogható ennélfogva, hogy Csáky Miklós vajdának II. István nevű testvére a Becskyeknek őse nem lehetett.
Ki volt tehát? És miféle rokonságban állott az a Csákyak ősével? – A Csákyak régi genealogusainak mentségére ki kell mondanunk, 108hogy ezt magából a Csáky levéltár adataiból nem lehetett megállapítani. E végből más levéltárak okleveleit is segítségűl kell hívni.
Ugyanakkor, midőn az oklevelek a gr. Csákyak őseit Zsiday vagy Mácsay néven emlegetik, beszélnek egy másik Zsiday- vagy Mácsay-családról is.
Így idéztünk már egy 1372-iki oklevelet, mely szerint «Stephanus filius Bekch de Sydow» peleskei birtokát elzálogosítja; ismét egy 1376-ikit, a mely szerint ő ugyanazt a váczi káptalan előtt visszaváltja. Ugyancsak 1376-ban perlekedik «Stephanus filius Bekch de Sydow» a pestmegyei Batthyányért.*
Becsky levéltár.
Zsiday néven fordúl még elő 1333-ban, midőn nővérének Margitnak, Pomázy Benedek nejének, leánynegyed fejében odaadja a pestmegyei Szada máskép Iklód nevű falut (possessionem suam hereditariam Zoda alio nomine Iklod vocatam in comitatu Pest iuxta fluvium Rakus)* és 1358-ban, midőn Szécsy Miklós országbiró Kazsoky (de Gasok) Pető fia Jánost meg nem jelenés miatt az ő javára birságolja.*
U. o.
U. o.
De valamint Adás László fia Istvánt nevezik az oklevelek Mácsaynak is, éppen úgy Becsk fia Istvánt is írják Mácsaynak. És pedig joggal, mert birtokos volt Mácsán. Kitűnik ez Ujlaky Miklós országbiró 1359-iki leveléből, a mely szerint «Dominicus et Johannes filii Stephani filii Bekch de Sydo» még kiskorú gyermekek (pueri in tenera etate constituti) tiltakoztak atyjuk ellen, a ki az ő pestmegyei Al-Mácsa nevű birtokát Szántai Petőfy Jánosnak és Istvánnak elzálogosítá.*
U. o.
Ő tehát azon Mácsay Becsk fia István, a ki 1371-ben a Csöviekkel perel,* és a ki 1379-ben Domokos nevű fiával együtt a váczi káptalan előtt Adás László fiaival és unokáival kibékül.*
U. o.
U. o.
Ezen Becsk fiának, Zsidy vagy Mácsay Istvánnak fiai szintén e két néven fordúlnak elő a XIV. században. Így fentebb a Csákyak őseinél idéztünk egy 1389-iki oklevelet, mely őket: «Thomas, Stephanus et Bechk filii alterius Stephani de Macha»-nak nevezi s egyúttal atyjukat Adás László fia Istvántól határozottan megkülönbözteti.* 1394-ben «Stephanus, Bekch et Thomas filii Stephani de Sydo» Báthory János nejével perelnek.* 1399-ben «Stephanus filius Stephani filii Bekch de Sydow» Kaplay Dezsővel viszálykodik.* Ugyanazon évben a másik két fiú: «Bekch et Thomas filii Bekch de Macha», mint mácsai és zsidai földbirtokosok említtetnek.*
Becsky levéltár.
U. o.
U. o.
U. o.
A mint ez adatokból láthatjuk Adás László fia Zsiday Istvánnal egy időben élt egy másik Zsiday István is. De ez teljesen különböző személy volt akár Csáky I. Istvántól, akár ennek fiától, II. Istvántól, mert az ő atyja Becsk (Bekch) nevet viselt.
Megismervén ekkép a két egymástól különböző Zsiday és Mácsay családot (a gróf Csáky- és a Becsky-családoknak XIV. században élő őseit), áttérhetünk a második kérdésre, mennyiben rokon-e ezen két család?
Hogy a két család rokon, az kétségtelen. Az erre vonatkozó régi, mind a gr. Csáky- mind a Becsky-családnál meglevő hagyományt fényesen igazolja az, hogy valaha a két család ősei közösen és osztatlanúl birták jószágaikat, még pedig szokatlanúl késői ideig: 1359-ig. 1357 elején «Stephanus filius Bekch de Sydo», tehát a Becskyek őse kezdte sürgetni az osztozkodást és Peleskey László fia Istvánnal vagyis a gróf Csáky-család ősével a királyi kápolna igazgatója és csázmai prépost előtt megigérte, hogy a harmadik velök osztályos család tagjait («Johannem et Stephanum filios Peteu de Zantho») a Szántai Petőfyeket Szent-György nyolczadán a váczi káptalan elé vezeti és ott majd birtokaikon becsületesen megosztoznak.* – Azonban valami közbejött s az osztozkodás nem ment végbe sem 1357-ben, sem 1358 elején, mert ez évben Pomázy Benedekné, Margit, eltiltja ugyan összes rokonait (Stephanum filium Bekch de Sydo fratrem suum carnalem, Johannem et Stephanum filios Peteu, Stephanum et Ladislaum filios Ladislai dicti Adaas) a javaikban való örök osztálytételtől (a divisione perhempnali), de 109nem említi, hogy az osztály már megtörtént volna.*
Becskey levéltár.
Zichy cs. okm. III. 114. Azért tiltakozott az osztozkodás ellen, mert neki még nem adták ki a leánynegyedet és az atyjától ráhagyott jövedelmeket. Különben Pomázynénak bajosan volt igaza.
Ellenben, hogy 1358 végén vagy 1359-ben végbement a birtokfelosztás, annak ékes bizonyítéka azon már idézett 1359-iki oklevél, mely szerint a birtokaival most már szabadon rendelkező Becsk fia István Al-Mácsát mindjárt elzálogosította a Szántai Petőfyeknek. Nem ok nékűl sürgette ő az osztozkodást!
Sajnos az osztályra vonatkozó levelekből éppen nem tűnik ki, mily fokon rokon az így osztozkodó Zsiday (= Becsky), Peleskey (= gróf Csáky) és Szántai Petőfy-család? Későbbi levelekre vagyunk tehát utalva. Az összes eddig e végből átkutatott levelekben csak két adatot találtam, a mely erre vonatkozik. Az első szerint 1378-ban I. Becsknek unokája István fia Domokos tiltakozik «contra Stephanum et Ladislaum filios Ladislai de Pelyske fratres suos patrueles», a kik az ő peleskei részét elfoglalták.*
Becsky levéltár.
Ez adat azonban noha régibb, ingadozó.
A «frater patruelis» rendesen másodízi rokonságot vagyis unokatestvért, néha pedig harmadízi rokonságot, másodunokatestvért jelent,* távolabbit már nem. Ha az 1378-iki oklevél «frater patruelis»-ét itt is annak gyakrabbi jelentésében vennők, akkor ebből az következnék, hogy Zsiday Domokos unokatestvére volt Peleskey I. Istvánnak és így az ő nagyatyja, Becsk, nagyatyja volt Peleskey Istvánnak is. Az ám, csakhogy ez a chronologiával összeegyeztethetetlen. Akkor ugyanis el kellene fogadnunk azt is, hogy Domokosnak az atyja Zsiday I. István nagybátyja volt Peleskey Istvánnak. Pedig az adatok ezt a Zsiday I. Istvánt teljesen egykorúnak mutatják Peleskey I. Istvánnal, sőt még tán fiatalabbnak; hiszen 1359-ben még kiskorú gyermekei vannak s ez időtájt születik még három fia és egy leánya; s a mi döntő, ha ő a nagybátyja Peleskey I. Istvánnak és Petőfy Istvánnak, akkor az ő kezében vannak a birtokok, s akkor nem ő sürgette volna 1357-ben az osztozkodást, hanem inkább a Peleskeyek és Petőfyek. Az 1378-iki oklevél «frater patruelis»-ét, tehát annak második jelentésében kell vennünk, s így Domokost Peleskey I. István másodunokaöcscsének, atyját Zsiday Becskfy Istvánt pedig unokatestvérének kell tartanunk.
Pl. Fejér Cod. Dip. X/3. 315. Anjoukori okmánytár VI. 443.
Szerencsére, ha még volna kétségünk, azt a második adat ezzel egybevetve, teljesen eloszlatja. Az 1422-iki (már idézett) cserelevél szerint Zsiday I. Becsk fia Istvánnak fiai II. István és II. Becsk «fratres patrueles»-ei Csáky I. Miklós vajdának és I. György volt székely Istvánnak. Itt nem lehet szó másodfokú rokonságról, mert hiszen látjuk, hogy Csáky I. Miklós és Györgynek a nagyatyja más személy (Adás Lászó), mint Zsiday II. István és II. Becsk nagyatyja (I. Becsk). Világos tehát, hogy Miklós vajda és I. Becsk unoka- és másodunokatestvérek voltak.
Megalakúl ekként a következő biztos adatokon épülő családfa:
N. Adás I. László a gróf Csákyak őse. Pető. I. Becsk a Becskyek őse. I. István 1352–1396. II. László 1358–79. István 1357–87 János 1357–93 Szántai Petőfyek. István 1333–79. Margit 1333–58. Pomázy Benedek. János 1389. Katalin* 1393–95. Báthory János. I. Miklós 1379–1426 az erdélyi vajda. Péter 1379–96 † György 1389–1430 a székely ispán. II. István 1401–24 † Domokos 1359–79. János 1359. Tamás 1389–99. II. István 1389–1429. II. Becsk 1389–1429. Orsolya 1392. Zovárdfy Dávid. János 1435. I. László 1435.
Századok. 1893. 224. l.
110Ezen a gr. Csáky és Becsky levéltárak, továbbá a Zichy cs. okmánytára adataiból összeállított családfa világosan feltűnteti a gr. Csáky- és Becsky-család rokonságát, egyszersmind mutatja, hogy az sokkal régibb keletű, mint eddig gondoltuk. Maga a Becskfy és az ebből alakúlt Becsky név is régibb a XV. századnál, mert hiszen Becsky Tamás és II. Becsk már 1399-ben «filii Bekch» neveztetnek,* a mi nem egyéb, mint a magyar Becskfynek latin fordítása.
Becsky levéltár.
De megértjük a családfából azt is, hogyan jutottak a XV. század elején a gr. Csákyak és a Becskyek Tasnád-Szántóhoz. A Szántai Petőfy család vérrokon volt velük s annak magvaszakadtával a két, vele egyenlő fokon rokon családra szállottak át nemcsak Szántó, hanem egyéb javai is.
Ennyi az, a mit a két nagy és jeles család őseiről az előttem ismert oklevelekből megállapíthattam.
De már önkéntelenűl is azon kérdés merűl föl, ki volt a két, illetőleg három család névtelennek jelzett őse?
Azt felelhetnők erre, hogy nem tudjuk. Ez volna a legkönnyebb, de a legkevésbé kielégítő felelet. Megkisértem tehát, hogy más, valamivel többet érő feleletet adjak. Igaz, hogy ez a felelet még most csak hypothesis számba mehet, de azért jónak látom azt is előadni.
Nem tetszik-e különösnek, hogy annak az ismeretlen ősnek három unokája István nevet visel? Adás László, Pető és I. Becsk egy-egy fiúkat Istvánnak kereszteltetik. A ki ismeri a családok szokását a nevek megválasztásánál, a ki tudja, hogy egy-egy keresztnév mily szívósan ismétlődik a nagy családfákon, a három unoka István keresztnevét nem fogja merő véletlenségnek tulajdonítani.
Természetesen ezen hozzávetés magában véve nagyon csekély értékű. Keresnünk kell még más adatokat is.
Láttuk, hogy I. Becsk fia I. István az 1333–79-iki években fordúl elő okleveleinkben, Peleskey vagy Csáky I. István pedig az 1352–96-iki években élt és már 1356-ban háborúban vettek részt. Ebből aztán következik, hogy atyáik I. Becsk és Adás László a XIV. század első felében éltek, nagyatyjuk, az ismeretlen ős, pedig a XIII. század második felében, s így még az Árpádkorban élt.
Ezzel megkaptuk az ismeretlen ősnek a korát, nézzük már a birtokait. A már kétszer idézett 1422-iki cserelevél erre is derít némi fényt. E levél kiállításakor a Csákyak és Becskyek azt állítják, hogy ők Alsó- és Felső-Mácsát, Zsidót, továbbá a Mácsához tartozó Tas és Iklad pusztákat még Szent-István adományából birják (vigore collationis sanctissimi Stephani regis, sicuti asseritur, possedissent)* Ez persze nagyítás. De annyit nyugodtan elfogadhatunk s el is kell fogadnunk belőle, hogy a felsorolt birtokokat még a közös őstől örökölték, mert hiszen, akár I. Becsk, akár Adás László szerzik meg, mindjárt nem lehet a Csákyak és Becskyek közös, egyenlő jogon birt jószága.
Gr. Csáky levéltár fasc. 5. nr. 2.
Ha pedig ez így van, akkor azon ismeretlen ős senki más, mint István, Erzsébet királynénak, Kún László nejének tárnokmestere, 1284-ben ő kapja meg a pestmegyei Tas (Thos) földet,* s annak határjárásából (pl. a hatvani és a pásztóhi útak említéséből) világosan kitűnik, hogy e Tasföld nem más, mint az 1422-ben ősi birtoknak mondott Tas puszta. Mivel pedig ugyanezen 1284-iki oklevél szerint István tárnokmester gyermekkorát V. István király udvarában töltötte, 1284-ben alig volt több 40–45 évesnél, és így életkora is teljesen egybevág a gr. Csákyak és Becskyek közös ősének korával.
Wenzel Árp. okm. IV. 265.
Szólanunk kell végűl arról, miféle nemzetségből ágazott ki e két család? Annyiszor emlegetik e kérdést, hogy annak, a ki a gr. Csákyak és Becskyek őseivel foglalkozik, lehetetlen a hozzászólást elkerűlnie.
Hogy a gr. Csákyak magukat a Csák nemzetség ivadékának tartják és Szabolcs vezérnél alább meg nem állnak, az untig ismeretes. Tudvalevő az is, hogy e vélemény teljesen alaptalan. Kár volna megczáfolására a szót vesztegetni. Az olyan okoskodás révén az Abaffyakat az Aba, a Gyulayakat a Gyula-Zombor, a rimaszécsi Széchyeket a Szécs nemből kellene származtatnunk.
A Becskyek közt egy magyar történettudós 111más véleményt terjesztett el. Nagy Iván alapvető munkájában kétszer is fölemlíti, hogy Podhráczky József szerint a két rokon család az Ákos nemből ágazott ki.*
I. m. I. 265. III. 70. ll.
Nem mondjuk, hogy e második vélemény is csak olyan szójátékon alapuló, mint az első, ám ennek szerzője sem találta el az igazat. Már maga Nagy Iván észrevette az ő kritikus szemével e vélemény ingadozó voltát s helyesen jegyzé meg: «En oklevélgyűjteményeinkben sem a de genere Csák, sem de genere Akus kitételt e családra vonatkozólag nem olvastam».* Én pedig éppen e végből különösen végig néztem a Becsky levéltár 1410-ig terjedő leveleit, de azokban – noha Podhráczky rájuk hivatkozik – az Ákos nemből való származásnak nyomára sem találtam.
U. o. III. 70. l.
Nem is származott a két család abból. Világos ez mindjárt a heraldikából. Sem a gróf Csáky, sema Becsky-család czímere nem egyezik az Ákos nemzetségével. Pedig lehetetlen, hogy azt teljesen megváltoztatták s legalább egyes részeit meg ne tartották volna.
Ez ellen bizonyít Tasföldnek fent említett 1284-iki határjárása is. Ez fölemlíti ugyan az Ákos nemzetségnek e Tassal határos birtokait, de egy szónyi utalást sem tesz arra, hogy a megajándékozott István tárnokmester abból származott volna.
Más irányban kell tehát kutatnunk.
Kiindulunk abból, a mi az előadottakból világos, hogy a gr. Csákyak és Becskyek ősei Pestmegye északi részein Zsidón és Mácsán laktak. Hogy Zsidó valamely kiválóbb nemzetségnek fészke volt, következik abból, hogy ott Szent-Balázs tiszteletére épült s már 1284-ben létező premontrei prépostság állott.*
V. ö. Csánky: Magyarország történ. földrajza I. 37. Wenzel Árp. okm. IV. 265.
Hogy miféle nemzetség volt az? arra csaknem bíztosan felel a váczi káptalannak 1237-iki levele. E szerint a Zsidó (Ziday) nembeli Achilles az említett káptalan előtt adja el gyámfiának, az ugyancsak e nemből való II. Mácsának, I. Mácsa unokájának Turul nevű birtokát a pécsi káptalannak.* Létezett tehát az Árpád-korban egy Zsidó nevű nemzetség. Hogy ez Pestmegye északi részén lakott, mutatja, hogy Achilles a váczi káptalan előtt jelenik meg, noha baranyamegyei birtok eladásáról van szó. Ugyanezt támogatja egy 1257-iki oklevél, a mely szerint a Zsidó nemzetségnek női tagja, Hellyn leánya, hevesmegyei főúrhoz, I. Kompolthoz (a Nánai Kompolthy-család őséhez) ment férjhez.
Wenzel Árp. okm. VII. 47.
Nem vakmerőség ezek után e Zsidó nemzetséget éppen a pestmegyei a zsidai monostor alapítójának tartanunk, annál kevésbé, mert hiszen látjuk, hogy e nemzetség tagjai közűl a tatárjárás előtt többen Mácsa nevet viseltek – s íme Zsidó mellett ma is ott találjuk Mácsa helységet. Már pedig a személy- és helynevek ilyen összetalálkozása véletlenség műve nem lehet.
De vajjon össze lehet-e kötni a gr. Csákyakat és Becskyeket eme Zsidó nevű nemzetséggel?
Erre is van némi, halvány adatunk. Ilyen, hogy a gr. Csákyak és Becskyek vélelmezett közös ősének testvére «Zsidó» nevet visel. De ez magában nagyon kétséges. Mert egy-egy nemzetség neveit (pl. Aba, Csák, Apa stb.) más nembeliek is fölvehették és föl is vették. Hanem annál fontosabb adat az, hogy a zsidai nemzetségi monostornak a gr. Csákyak és Becskyek ősei még 1421-ben is kegyurai (patronusai). Vagy teljesen alaptalan tehát ez ősöknek 1422-iki dicsekvése, hogy ők Zsidót nagyon régi időtől fogva (állítólag még Szent-István adományából) birják, vagy pedig ezen két, illetőleg (a Szántai Petőfyekkel) három család a rég feledésbe merűlt Zsidó nemzetségnek sarjadéka.
Lehet, hogy e származtatás nem oly hízelgő, mint a régi genealogusok meséje Szabolcs vezérről, de nem is egyszerű megokolatlan ráfogás s mindenesetre közelebb áll ahhoz, a mi kutatásomnak egyetlen czélja volt: a történeti igazsághoz.
Dr. KARÁCSONYI JÁNOS.
