A BUTHKAI WICZMÁNDY-CSALÁD.

Teljes szövegű keresés

A BUTHKAI WICZMÁNDY-CSALÁD.
(Egy czímerrajzzal.)
A Turul VII. évfolyamában a Gutkeled nemzetség czímeréről értekezve, a buthkai Wiczmándy családról úgy emlékeztem meg, mint a mely nőágon, a Buthkay-család útján állott e nemzetséggel vérségi kapcsolatban.
Buthkai Wiczmándy Ödön tagtársunk most rendelkezésemre bocsátotta a családja történetére vonatkozó adatokat, melyekből kiviláglik, hogy a Wiczmándy-család a Buthkayakkal együtt valóságos fiági leszármazója a Gutkeled nemzetségnek. Adatait, melyek összeállításánál egy 1792-diki családi levéltári jegyzék szolgált forrásul, a következőkben hozom nyilvánosságra.
A Buthkay-család első ismert őse, a családi hagyomány szerint, a XIII. század elején élő Buthkai bán, kitől három fiú származott, u. m. Tiborcz, István és Pongrácz. Tiborcz mester családja a dédunokákban kihalt. I. Istvánnak két fia volt: II. István és Ibrahim; ez utóbbinak már unokáiban magva szakadt II. István fia volt III. István; ezé Buthkai Pál bán, kinek utódairól alább lesz szó.
Az említett Pongrácz fia volt: Buthkai Simon. Simonnak fia I. László, ennek a fia I. Miklós (1260 körül), kinek Palágyi Margittól három fia született: II. László, Pál és II. Miklós.
II. László magtalanúl halt el. II. Miklósnak négy fia volt: III. László, Péter, a kit Málczai Keszegnek is hivtak, András és III. Miklós.
III. Miklós utódai közül említést érdemel unokája, Buthkay András országbiró. Ez a XVI. század elején élt és Csáholi Magdolnától nemzette Zsófiát, a ki Tibay Lászlóhoz ment nőül, Jánost, Pétert, a tárnokmestert és Mihályt, a kinek Semsey Margittól született fia, Péter, szintén tárnokmester volt. Az idősebb Péter Kende Magdolnától született fiának, Lajosnak, négy fia volt: Ferencz, a kinek Wiczmándy Annától, Wiczmándy Mátyás leányától való egyetlen leánya, Katalin, Csapy Ferenczhez ment nőül; Péter, György és László. Ez utóbbinak a Wiczmándy Klárával való házasságából született egyetlen fia, István, Zemplén vármegye alispánja és követe, nőül birta Szirmay Sárát, a kitől született fia, András, magtalanúl elhalt, két leánya közül pedig az egyik, Anna, Desewffy Ferenczhez, a másik, Margit, Desewffy Ádámhoz ment nőül.
Miután András mag nélkül halt el, Buthkay 147István javait I. Lipót király 1671-ben 15,000 forintért Gersei Petheő Gáspárnak adományozta. A beigtatást megakadályozta Szirmay Sára, akkor már Székely Andrásnénak, mint leányai gyámanyjának ellenmondása, és az e miatt támadt pert Petheő a nádori biróság előtt 1680-ban elvesztette, minek folytán Buthkay István javai a Desewffyekre szállottak. A szabolcs-vármegyebeli birtokokat ma is az ottani gróf Desewffyek birják, a buthkai birtok és az ahhoz tartozott jószágok pedig az 1847-ik évben eladatván, jelenleg Lobkowitz Lajos herczeg tulajdonát képezik.
I. Miklós harmadik fiának Pálnak Solymosy Dorottyától öt fia született: László, Miklós, Péter és János, a kiket Keszegnek is neveztek, és István. Ez utóbbinak Berzeviczy Margittól egy fia született, Sándor, a ki Frank nevet is viselt.
Sándornak négy fia volt: Benedek, kinek neje Károlyi Margit (ennek fia volt István, Istvánnak a fia, Lajos, a kit Pazdicsinak is neveztek); György, Miklós, a kit Sándornak is hivtak, és Tamás.
Miklósnak Nagymihályi László leányától négy fia volt: Pál, a kit Franknak is hivtak, János, László és Balázs.
László fia Ferencz magtalanúl halt el; ennek a Lászlónak leányát Zsófiát vette el 1540 körül Buthkai Wiczmándy Mátyás (s nem, mint idézett dolgozatomban írtam, Tamás), s e házassági összeköttetés adott alkalmat a Wiczmándy családnak arra, hogy ősi czímerét a Buthkayak czímerével bővítse.
Az alábbiakból azonban kitünik, hogy Wiczmándy Mátyás a Buthkayakkal egy törzsből vette eredetét, s a Buthkay Zsófiával kötött házasság egy és ugyanazon család két különböző ágát egyesítette.
I. István dédunokája, a mint fentebb láttuk, Pál volt, III. István fia. Pálnak Pazdicsi Erzsébettől három fia született, u. m.: Buthkay Miklós, Ráskay Vid és Málczay István.
Ez utóbbi fiutódai az ötödik ízben kihaltak és a Málczay-családról csak annyi tudomásom van, hogy Málczay István dédunokájának, Benedeknek egy leánya volt, a ki Zrittey Lászlóhoz ment nőül, és két leánya születvén, az egyik, Erzsébet, Deregnyei Lászlóhoz, a másik, Ágnes, Eöry Somogyi Lászlóhoz ment nőűl.
Ráskay Boldizsárnak és Ráskay Gáspárnak fiúleszármazói nincsenek.
Ráskay Vidnek leszármazói már nevezetesebb szerepet vittek a hazai történelemben.
Ennek négy fia volt: Miklós, Loránd, Vid és Lukács. Loránd az erdélyi vajdai méltóságot viselte és három fiút hagyott hátra: Lászlót (ez mag nélkül halt el), Videt és Lukácsot.
Vidnek szintén három fia maradt és pedig: Antal, László és János.
Jánosnak a dédunokája volt Ráskay Balázs tárnokmester, a ki Ráskai Gazdag Balázsnak is neveztetett, ennek volt a fia Gáspár; mindketten kitünő alakjai hazai történetünknek.
Ráskay Vidnek László fiától leszármazó ágában még az 1668-ik évben is élnek Ráskayak, István és Ferencz.
Vid fiának Lászlónak dédunokája volt id. Ráskay Ferencz, kinek Wiczmándy Katalintól származott Judit leánya egy Palajtayhoz ment nőűl s Pál harmadik fiának, Buthkay Miklósnak egyik fia, Pál, a Márky nevet veszi fel, tehát Buthkayból lesz Márky de Buthka.
Buthkai Márky Pálnak öt fia volt: Péter, István, János, András és László.
Jánosnak négy fia közül Domonkos mester 1411-ben maga és testvérei, valamint a Buthkay, Ráskay és Márky családok férfi tagjai részére, Zsigmond királytól a Buthka, Ráska, Dubroka, Falkus, Kamonya, Szelepka, Hegyi, Kisráska, Málcza és Radesthen (Zemplén vm.), Varsány, Ilk és Bervay (Szatmár vm.), Hardicsa (Ung vm.), Gáva és Hugyaj (Szabolcs vm.) és Csatár, Ötvösfalva, Bothfalva és Apati (Zala vm.) ősi birtokokra új adománylevelet szerzett.
Domonkosnak egy fia volt, Zsigmond; ennek Vingnad Margittól négy fia született.
A négy fiú közül az egyik, Tamás mester, a családi okiratok szerint, azonos azon Buthkai Wiczmándy Tamással, a ki mint Kővár kapitánya, a várnak a törökök elleni védelmében hősi halált szenvedett.
Mindezeket kissé részletesebben azért említém fel, mert ezekből egyfelől látható, hogy a Buthka de genere Guthkeled nemzetség tagjai idők folyamán különböző neveket vettek bár fel, de előneveikben a Buthkay férfiágból való leszármazásukat nem csak fenntartották, de mint alább látni fogjuk, per útján is igazolták.
Idézett dolgozatomban azt állítottam, hogy Wiczmándy Tamás, Kővár kapitánya, a mohácsi vész után Zemplénbe származván át, itten Buthkay Zsófiát vette nőűl és a Buthkai-Izbogyai előnevet vette fel.
A most közölt adatok szerint Wiczmándy Tamás Kővárnál elesvén, nem ő jött Buthkára, hanem fia Mátyás, a ki délvidéki javait a török hódítások következtében elvesztvén, ide rokonai közé költözött, Buthkai Zsófiát vévén feleségül; s az Izbogyai előnevet nem ő vette fel, hanem egyik fia, András, ki Zbugyai leányt vett nőűl és Izbogyára tette át lakását. Hogy pedig a Wiczmándyak a Buthkayaknak nem, mint előbb írtam, nőági leszármazói, hanem velök egy törzsből, a Buthkai de genere Guthkeled családból származnak, és hogy Wiczmándy Mátyást a Buthkayak férfiágon leszármazó rokonúl elfogadták, azt bővebben igazolja a Zrittey Lászlónak Málczay Erzsébettől származott két leánya, 148Deregnyey Lászlóné és Eöry Somogyi Lászlóné által Málczay László magszakadása folytán Málcza, Márk, Petrik és Kottány puszta iránt 1549-ben megindított örökösödési per kimenetele, melyben a nádori biróság 1568-ban kelt ítéletlevelében a felpereseket a leánynegyedi illetőségre szorítván, a birtokokat a fiágnak ítélte oda.
Hasonló elintézést nyert Buthkay Péter magszakadása után a Csapy Ferencz és társai által Buthka, Dubroka, Szelloka és Falkus felett megindított per. A nyertes fiúágbeli családtagokat az ítéletlevél mindkét esetben következőleg sorolja fel: Málczay Pál, Palaticz Lukács és fia György, Ráskay Ferencz és Mihály, Buthkay György, László és Péter, Wiczmándy Mátyás és két fia: Miklós és András.
Nem kisebb bizonyító erővel bir e kérdésben Buthkay Ferencznek a leleszi konvent előtt 1553-ban tett bevallása, melyben nemesi kuriáját és összes vagyonát a törökök által birtokaiból kiüzött Wiczmándy Mátyással és nejével Buthkay Zsófiával részint ennek leánynegyedi illetősége, részint Wiczmándynak ősiségi jogigénye czímén megosztotta. Ez örökvallás beigtatás útján még ugyanazon évben végre lett hajtva, s midőn Buthkay Lajos az osztálynak ellenmondott, Wiczmándy Mátyás a leleszi konvent előtt oklevelekkel igazolta Buthkai Márky Domonkostól való leszármazását.
1566-ban pedig Pazdicsi Buthkai Lajos Sándor, Istvánnak fia és Benedek unokája, a szepesi káptalan előtt tett örökbevallásában Wiczmándy Mátyást vérbeli rokonának elfogadván, az 1411-diki adománylevélben felsorolt ősi javaihoz való jogát és szalóki öt jobbágytelkét ősi örökösödés czímén 300 frtért reá és fiaira: Miklósra és Andrásra ruházza át.
Mindezekből kiviláglik, hogy Buthkay Wiczmándy Mátyás, a midőn otthonából a törökök által elüzetett, nem mint idegen jött Zemplén vármegyébe Buthkára, de mint a Buthkayak fiúágbeli rokona és minden jogaikban osztályosa.
Mint ilyen kapott 1553-ban Buthkay Ferenczczel együtt I. Ferdinánd királytól nova donatiot a Málczay László után maradt málczai, márki, petriki és kottányi ősi birtokokra, melyek, mint fentebb láttuk, a leányágon való örökösök részéről pereltettek; s ugyan ily jogczímen nyert I. Ferdinánd királytól, 1558-ban, a Buthkay Keszegtől és Franktól szerzett javakra királyi jóváhagyást.
Ugyanez évben (1558. júl. 26. Bécsben) kelt I. Ferdinánd czímerbővítő levele, melyben Wiczmándy Mátyás ősi czímerét neje Buthkay Zsófia czímerével egyesítette és czímertartókul két pallostartó apróddal bővítette. Ez oklevélben Wiczmándy Mátyás Zemplén vármegye főispáni helytartójának és Homonnai Drugeth Miklós örökös főispán gyámjának neveztetik; mely tisztséget 1570 január 2-ig, Drugeth nagykorúságáig gyakorolta.
Az itt látható czímert e czímerlevél eredetije után közöljük.
1559-ben Csömöri Zay Ferencz, Liszty János és Wiczmándy Mátyás a magvaszakadt Martonyosi Veseny János javaira kaptak királyi adományt. A Veseny-hagyaték a következő birtokokat foglalta magában: Hegyesbort, Szent-Ivánt, Szászberket és a szurdoki, püspöki és nagyrhédei birtokrészeket Heves vármegyében; Györgyét Nógrádban, Martonyost a nemesi kuriával, Byketheőt, Pölthöt és Csongrád városát s a hódmezővásárhelyi, rárosi, koppánczi birtokrészeket, Themerkény, Szent-György és Zer birtokokat s a felgyeői, szentesi, berekegyházi (máskép deögegyházi), bekényi, márnai és zelevényi (máskép zelentheöi) birtokrészeket Csongrád vármegyében; Bala-Szent-Miklós felét, a szenttamási, nagy- és kis-pói részeket, s végűl Thengőt és Algyőt Külső-Szolnok vármegyében. E királyi adomány Wiczmándy Mátyást az I. Ferdinánd által birt országrész leggazdagabb vidékének teszi tekintélyes birtokosává. A beigtatás 1560-ban meg is történt, s hogy a Wiczmándy-család e jószágokat tényleg birta, azt a hódmezővásárhelyi városi levéltár adatai igazolják. A török hódítás azonban a Wiczmándyakat is elűzte e vidékről, s a XVIII. század elején a «commissio neoacquistica» a család jogigényeit nem fogadta el érvényeseknek, s ez uradalmakat a kincstár részére foglalta le, melytől azok nagyobb részét királyi adomány útján 149a báró Harruckerek, s később a gr. Károlyiak és gr. Almássyak szerezték meg.

A SZECSŐDY CSALÁD CZÍMERE 1418. ÉVBŐL.
A Wiczmándyak e birtokokat perrel támadták meg, és a br. Zayakkal 1792 február 1-én kötött szerződésben a Zay-család igényeit is magukhoz váltották, úgy hogy az uradalmaknak 2/3-ad részére tartottak igényt, a per azonban 1800-ban egyezséggel végződött, melyben a Wiczmándy-család bizonyos összegért lemondott jogairól gr. Károlyi József javára.
Visszatérve Wiczmándy Mátyás ügyeire, megemlítjük, hogy fia, Miklós, 1557-ben Bajory Lénárd javaira, u. m. Lenke és Zékó ungvármegyei helységekre, a zemplénmegyei Lasztomérra s a buthkai és zelepkai birtokrészekre kapott királyi adományt; ő maga pedig 1568-ban Miksa királytól pallosjogot nyert, melyet örökösei e század 40-es éveiig gyakoroltak.
Buthkai Wiczmándy Mátyás a Zemplén vármegyei Buthkán családot alapítván, azóta Buthka és a hozzá tartozandó javaknak azon része, a mely a Buthkay István leányaival a Dessewffyek kezébe nem jutott, az ő családjának tulajdonát képezte s részben képezi ma is.
Buthkai Wiczmándy Mátyásnak, mint láttuk, két fia volt: András és Miklós.
Miklóstól a családnak ma is virágzó ága következőkép származik le:
Buthkai Wiczmándy Miklós. n. Loránd Orsolya. Kristóf n. Székely Margit. Lajos. n. Pósay Erzsébet. Kristóf. n. Borsi Erzsébet. László. n. Cható Erzsébet. László. József. n. legenyei Pintér Zsófia. Mátyás. Viktoria. f. Kossuth József. Tamás. Eleonora. f. Péterffy Károly tábornok. István. Ung vm. főjegyzője. József. olasz-liszkai plebános. János. n. szent-léleky Mészáros Jozefa. Gusztáv. Hermina f. Végess Gyula. Viktor 1848–49-iki huszárszázados. Ödön. Zemplén vm. volt főjegyzője. n. nagykanizsai Szerviczky Izabella. Mór. János. Gyula. Jenő. István. Vincze.
CSERGHEŐ GÉZA.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages