A BORSODI ÉS UGOCSAI SZIRMAYAK. (Negyedik és befejező közlemény.)
A BORSODI ÉS UGOCSAI SZIRMAYAK.
(Negyedik és befejező közlemény.)
(Negyedik és befejező közlemény.)
Az előadottak után nincs más kötelességünk, mint hogy összeállítván a Szirmayak leszármazásrendjét, bebizonyítsuk, hogy a nemzetség két ágra szakadásának története közönséges koholmány, és hogy azok a jeles férfiak, a kik Nagy Iván alapvető munkájában pávatollakkal felékesítve a borsodi és ugocsai ágazat közös ősei gyanánt szerepelnek, a mesebeli Rák kivételével, mindnyájan éltek ugyan, de valamint névre, úgy vérségre nézve is teljesen idegen családok törzsökei voltak.
Ez a második még elég könnyű feladat, 184mert a sajómenti és tiszaparti Szirmayak összeköttetéséről – mint e sorok folyamán már érintettük – Szirmay Antalig soha senki se tudott, sőt régi íróink határozottan tiltakoztak a névazonosságból származható félreértések ellen, hangsulyozván a két Szirmay család különböző eredetét.* És a mennyiben föl merjük tenni, hogy Rák vitéz létezését s viselt dolgait komolyan most már senki se hiszi, nem fog kerülni valami nagy fáradságunkba kiküszöbölni genealogiai irodalmunkból ezt az ide s tova százados tévedést, vagyis inkább teljes rosszhiszeműséggel gyártott mesét, mely a szerző tudományos tekintélyénél fogva egész a legújabb időkig való igazságnak vagy legalább is tiszteletre méltó hagyománynak tekintetett.
«Szirmay de Tisza-Szirma gens priscć nobilitatis . . . sed quć cum familia Szirmay de Szirma Borsod confundenda haud est, cujus origines in comitatu Borsodiensi pro more nostro producta ejusdem gentis tabella genealogia dabimus». Bél Mátyás: Notitia Ugochensis kézirat a nemzeti muzeum könyvtárában.
Sokkal nehezebb, szinte lehetetlen dolog a Szirmayaknak teljesen összefüggő hiteles nemzedékrendjét adni, mert oklevelek, kivált az Anjouk korától kezdve, bőségesen maradtak ugyan reánk, de minthogy az ősök már a XIII. század közepén éltek s rövid idő alatt hihetetlenűl elsokasodott maradékaik valamennyien Szirmában laktak, ember legyen a talpán, a ki el tud igazodni a firól-fira szállott János, György és Miklós nevek között. Hogy többet ne említsek p. o. 1409-ben a Sásváryakkal folytatott pörben 15 Szirmay szerepel, névszerint János a Mihály fia; György a György, másik György a Miklós, Tamás a János, László a másik János, Mihály és István a Márton, András és János másik Miklós, János a Benedek, István harmadik Miklós, Péter és László harmadik György, János a második Márton, végre Szirmay András a harmadik János fia.* Legalább nagyatyját ösmernők valamelyiknek, hogy ezen a nyomon a genealogiai kapcsolatot tovább kutathatnók, de a legritkább esetek közé tartozik, mikor az oklevél három egymásután következő nemzedéket felsorol, bár ezzel is kevésre megyünk, mert ismét Jánossal, Györgygyel vagy Miklóssal állunk szemközt, úgy hogy a személyazonosság megállapításának lehetősége sokszor teljesen ki van zárva.
Process. Tab. 4–3749. Országos Levéltár. Nagy Iván szerint az ugocsai és szathmári Szirmayak egyenes őse az 1409-ben élő János volt, látjuk azonban, hogy 1409-ben négy János élt: Mihály, Miklós, Benedek és Márton fiai és semmi sem bizonyítja hogy épen Mihály fia János volt a Szirmayak őse.
Igaz, hogy combinatiók és valószinűségek alapján össze tudnók állítani a Szirmay család leszármazását, főleg ha rubrikát nyitnánk az ugynevezett «Határozatlan tagok» számára, a mint ezt egyik írótársunk nem rég igen elmésen kitalálta, de attól tartunk, hogy ebben aztán kevés köszönet is volna. Szerencsére a család legrégibb őseit s egy-két ágnak hiteles nemzedékrendjét ösmerjük, és így czélunkat mégis elérhetjük.
Mert ha tudjuk, jobban mondva, elfogadjuk azt, hogy a borsodi illetőleg Zemplén vármegyei Szirmayak legelső őse Saul, esetleg Lehotzky szerint (Stemmat. II. 379.) János volt, a ki 1290 körül állítólag a sajóparti Szirmát szerzette, szakadatlan leszármazásuk pedig a családi hagyomány szerint 1350-ben Záránál elesett Balázson kezdődik; az ugocsai Szirmayak ősei ellenben farkas «dictus Hadnagh» fiai: Dénes és Mihalcz, illetőleg Botheus a Mylethe fia, már 1251-ben fölosztották egymás között Szirmát: annak a bizonyítgatására, hogy a két Szirmay család egymásra nézve teljesen idegen, sok szót vesztegetni felesleges.
Meg kell itt jegyeznünk, hogy a Nagy Ivánnál olvasható leszármazás, az érdemes szerző saját adatain kívül, három ember műve. No de meg is látszik rajta.
Szirmay Tamás ezredes, a mult század első felében megszerkesztette a borsod-zempléni vonalat, melyből maga is származott, Balázson kezdve, Domokoson folytatva, kinek maradékai a szirmai és szirma-bessenyői predikatumot használó Szirmayak, adoptálás útján grófi és nemesi ágon, mai napig virágoznak.*
Wagner Mss. Tom. LXX. p. 313. A nemzeti muzeum könyvtárában.
A családi levéltár adataiból készült genealogiát aztán Wagner legelsőben is megtoldotta III. János ágazatával és úgy látszik oklevelekből dolgozott, fölhasználván természetesen a Szirmayak bárói és grófi diplomáját, bár az innen 185merített adatok nem voltak alkalmasak arra, hogy a táblázat hitelét emeljék. Később érintkezésbe lépvén Szirmay Antallal, Otthobor szolnoki, Miklós ugocsai főispánoknak, a borsodi Szirma falut alapító Jánosnak, továbbá az Öszödfalvi és Bekényi családok őseinek is helyet szorított, elfogadván ekkép a nemzetség két ágra szakadásának ügyetlen meséjét.
Végre Szirmay Antal fölfedezte Rákot, ügygyel-bajjal kifundálta a borsodi és ugocsai ág között való kapcsolatot; a pöriratokból összeállította a Szatmár vármegyébe költözködött Szirmayak és az ősfészekben maradt Szirmai Kalósok nemzedékrendjét s megadván savát-borsát, rendelkezésére bocsátotta Wagnernek, kinek kéziratából aztán Nagy Iván hűségesen átvette a maga munkájába.*
A Wagner-féle kéziratban Ráknak még semmi nyoma sincsen, hanem a család az Ottobor nemzetségből származtatik. Az eredeti tábla szerint az ugocsai Szirmayak őse Miklós; nevéhez Wagner betoldá a következő sorokat: «Comes comitatus de Ugocsa, in Heten ćdificat possessionem Zirma, fuit filius Stephani, filii Zirma, de genere Ottobor, qui vixit sub Bela IV. et dicitur dominus terrć Zantho.» A borsodi ágazat őse János «filius Jannus, filii Zirma de genere Ottobor». Kozma és Mikó Ottobor szolnoki főispán fiai, és az Ottobor nemzetségből származó Zirma unokái. Hogy Wagner Szirmay Antal közlése szerint toldotta-foldotta a genealógiát, az elmondottak után kétséget nem szenved. U. o. pag. 182. 313.
A Szirmay Tamás ezredes által szerkesztett leszármazási tábla adatai – legalább is a filiatióra nézve – Domokostól fogva jobbára oklevelekkel igazolhatók, a Dalmátiában elesett Balázsról azonban fenmaradt emlékeink semmit se tudnak. Látjuk azt is, hogy a család ősei az Anjouk korában már Borsod vármegyei birtokosok voltak,* de szakadatlan genealogiai összefüggésbe csakis azok hozhatók, a kik Zsigmond királytól 1417-ben a sajóparti Szirmát nova donatióba kapták, t. i. Szirmay Domokos fiai, meg Simonnak és Fábiánnak unokái; ezeknek leszármazása pedig ösmeretes. Nem szenved kétséget, hogy a Szirmay ősök Zsigmond korában – mikor állítólag a rákos czímert is nyerték – már előkelő emberek voltak, de a család eredetét s legelső törzsökét a rájuk vonatkozó különben is csekély számú oklevelekben hasztalan kutatjuk, sőt úgy látszik, hogy a családi levéltár adatai szerint is csak Domokosig lehet fölvinni a borsodi Szirmayak nemzedékrendjét.*
Péter 1364-ben borsodi szolgabiró s valószinűleg atyja volt azon Szirmay Péter fia Pálnak, a ki 1394-ben együtt Szirma határait megjáratta. Péter (Fábián fia) és Márk 1343-ban, Benedek 1356-ban (Szendrei, Miskolcz tört. II. k. 49. l.) homo regiusok, Benedek már 1344-ben is említtetik. (Fejér. Cod. Dipl. IV. 3. p. 381. és X. 8. p. 383. Anjou-okmtár IV. k. 379. és 397. l.)
L. Kovács József halotti beszédét (id. m.), mely kétségtelenül a levéltár fölhasználásával készült.
De forduljunk ismét az ugocsai Szirmayakhoz, a kiknek egyik ágazatát épen abban az időben látjuk elenyészni, mikor a borsodiak Zsigmond király jóvoltából emelkedni kezdenek. A pör, melyet az érdekeltek a deficiens javai felett folytattak, rendkívül tanulságos s azt hiszszük, hogy a két Szirmay család közös eredetének vitás kérdését magában véve is eldöntheti.
Történt ugyanis, hogy ugocsai nemes Szirmay Györgynek magva szakadván, birtoka, mint urafogyott vagyon, a koronára szállott. Szép kis birtok volt, egész Szirma falunak fele; Zsigmond király azonban nem tagadta meg Bekényi Andrástól, a ki, mint néhai Szirmay György Anastasia nevű testvérének fia, legtöbb jogot formált hozzá, s 1427-ben hű szolgálatai fejében neki adományozta, az esetleg benne lappangó a «király igazságával» együtt. Mikor azonban András úr az adományos jószág birodalmába be akarta magát vezettetni, Csatóházi Csató Benedek, Sásvári Miklós és Szirmai András (parvus) ellentmondásukkal a statutiót megakadályozták. Ebből természetesen hosszú pör támadt, melyből Szirmai András kihalván, Csathó és Sásvári hiába bizonyították a nádor előtt, hogy ők Bekényi Andrással anyai ágon egy őstül származtak s a mennyiben Szirma nem kizárólag fiágat illető vagyon, Zsigmond királynak nem állott jogában azt eladományozni: Garay Miklós nádor 1433-ban Bekényi javára döntötte el az ügyet és alpereseknek anyjok után csak a törvényes quartalitiumot itélte meg.*
Szirmai András már nem allegálhatott a pörben s így határozottan meg nem mondhatjuk, hogy a deficiens nemzetségből származott-e vagy csak leányági utód volt, mint a többi alperesek? Ez az utolsó különben valóbbszinű, mert ellenkező esetben nem mondhatta volna a király, hogy György birtoka tökéletesen urafogyott vagyon. Az adománylevél Havasalföldön, Hosszúmezőn, 1427-ben «feria 5-a proxima ante festum b. Ambrosii episcopi et confessoris» kelt és Garay Miklós nádornak Budán 1433 «50 die octavarum festi b. Michaelis archangeli» kiadott levelében foglaltatik, melynek eredetije az Ujhelyi család tisza-ujhelyi levéltárában található.
186Felperes annak igazolására, hogy magbanszakadt Szirmai György jussán, illetőleg Zsigmond király adománya alapján, Szirmának fele birodalmához vagyon törvényes igaza, fölmutatta a váradhegyfoki conventnek 1251-ben a «in octavis festi Penthecostes» kelt bizonyságlevelét arról, hogy Botheus a Mylete fia, Dénes és Mihálcz a Farkas «dictus Hadnagh» fiai, Ugocsa vármegyében fekvő Szirma birtokukat «possessionem ipsorum Z˙rma vocatam in comitatu Ugucha existentem», közös megegyezéssel két egyenlő részre osztották.*
«prima meta ipsius possessionis Zyrma incipit a quadam arbore Baros alma vocata a parte orientali et tenderet per medium eiusdem ville ad unum puteum, qui esset in medio eiusdem ville, deinde per modicum spatium tenderet versus occidentem ad unam arborem Prodalmaya vocatam et iste mete distingerent ipsam possessionem Zyrma, partem videlicet a parte meridionali Botheus filio M˙lete predicto et partem que esset a septemtrionali Dionisio et Myhaltz filiis Farkas supradictis; et sicut ipsam possessionem Zyrma cum metis divisissent, sic etiam terram arabilem, prata, silvas aquas et alias utilitates eiusdem in duas similiter equales partes absque distinctione metarum divisissent» etc. Az oklevél Márton prépost neve alatt kelt, a ki a váradhegyfoki convent prépostjai között idáig nem szerepel. A «dictus Hadnagh» kifejezés nyilván a régi várszerkezet emlékét tartotta fenn s így valószinű, hogy az osztozkodó felek várjobbágy családból származtak. Csupán az a bökkenő, hogy Ugocsa területén a XIII-ik században se királyi várat, se oly birtokot nem találunk, melyről ki tudnók mutatni, hogy valamikor várföld volt volna. Különben ez genealogiai szempontból tökéletesen alárendelt kérdés, csakis annyi fontossággal bir, hogy ha Zirma csakugyan várföld volt, akkor az osztozkodó felek között vérségi kapcsolatnak szükségképen nem kellett fennforogni. Garai nádor levele id. h.
Minthogy pedig Botheus nemzetségének utolsó sarjadéka a deficiens volt, világos hogy őt Szirmának fele illette. Végre, s ez érdekel bennünket legközelebbről, a leszármazás bizonyítására a következő stemmát terjesztette a biróság elé: *
Évszámokkal mi láttuk el a stemmát.
M˙lete. Botheus 1251. János. András. Márton 1337–1339. Miklós 1388–1419. György 1399–1420. Anastasia. Bekényi Mihályné. II. György † 1427.
Mielőtt e táblázathoz szólanánk, lássuk, mire taníthat bennünket Garay Miklós nádor itélete ?
Legelőször is arra, hogy az Ugocsa vármegyei Szirma falu 1251-ben már állott, tehát mesebeszéd az, hogy Ottobor unokája Miklós Hetenföldén 1300 körül építette volna, mint a nemzetség ugocsai ágazatának alapítója.
Továbbá igaz ugyan, hogy a most közölt nemzedékrend a Szirmayakat csupán egyik, a XV. század első felében már kipusztult ágazatában tünteti föl, de az 1251-ik osztálylevélből nyilván kitetszik, hogy a család ősei korántsem Ottobor, János, Cseburka és a többiek voltak. Ennélfogva végsőképen kijelenthetjük, hogy a történetíró Szirmay Antal adataiból összeállított leszármazási tábla hamis. Hamis általában a nemzetség közös eredetének és kétágra szakadásának története, hamis külön-külön az úgynevezett borsodi és ugocsai vonal régibb genealogiája, mert a sajóparti Szirmayaknak Domokos, vagy a bárói diplomára való hivatkozással, mondjuk, az 1290-ben élő Szirmai Saul, a tiszamentieknek pedig – Mylete ágazatát figyelmen kívül hagyva – Farkas hadnagy volt az ősük.
Szó sincs róla, a Garay Miklós nádor elé terjesztett nemzedékrend fölöttébb hiányos, mert csak az egyenes ágra való leszármazásról tanuskodik, de annyi érdeme még is van, hogy nem merő combination és valószinűségeken, de minden bizonynyal positiv tényeken alapul és a Szirmay nemzetségnek egy eddigelé teljesen ösmeretlen ágával önmertet meg bennünket.
Egy pár adattal magunk is járulhatunk kibővítéséhez.
187A táblázaton látható Szirmai Andrásnak, Mártonon kívül, a ki 1337-ben Csepe és Ardó határjárásánál Róbert Károly király által Szirmai Ábrámfi Jakabbal együtt homo regiusnak jelöltetett,* még két fia volt: János és Miklós. A várad-hegyfoki conventnek 1339-ben kiadott bizonyságleveléből ugyanis arról értesülünk, hogy Szirmai Márton, János és Miklós az András fiai egyrészről, Szirmai István a Mihály fia, megint Szirmay János és Mihály a Miklós fiai másrészről, Szirma birtok felett folytatott perüket a conventben összeülő választott biróság itélete alá bocsátották.*
Leleszi convent levéltára.
Process. Tab. 4–3749.
A következő esztendőben ismét Váradon találjuk a Szirmayakat. Miklós az András fia (de Schyrma) Szirmai Rufus István ellen folytatott pörében Edelényi Sándor ugocsai alispán által «convictus et captus fuisset et portionem suam possessionariam in eadem Zyrma habitam perdidisset ac eadem ad manus eiusdem Alexandri vicecomitis . . . devoluta extitisset.» Testvére János azonban 8 márkával úgy őt, mint elfoglalt jószágát visszaváltotta, melynek fejében 1340. ápril 24-én az említett birtokot azzal a föltétellel vette zálogba, hogy ha Miklós a váltságösszeget a kitűzött határidőre le nem teszi, örökre az övé marad.*
Garay nádor 1433-iki itélet-leveléből id. h.
Szirmai Mártonnak a táblázaton álló Miklóson kívül még János, Mihály és István nevű fiai is voltak, a kik 1409-ben a Sásvári család tagjaival Szirma és Sásvár határai felett folyó perüknek barátságos egyességgel vetettek véget.*
Hiteles másolat a pörben.
Miklós konok, perlekedő és erőszakos ember, 1388-ban, majd ismét 1391-ben a váradi káptalan bizonysága mellett mint homo regius szerepelt, mikor az Ujhelyi és Zowárdffy család tagjai ardai és rakaszi birtokaikban statuáltattak.* Az oklevelek 1419-ben említik őt utoljára, mikor György fia és több rokonai társaságában a sásvári nemesek földét hatalmasan elfoglalta.* Természetét, úgy látszik, életben maradt egyetlen fia, György, is örökölte, a ki vérrokonát, Szirmai Andrást (Ábrahám fia), megölvén, fő- és jószágvesztésben marasztaltatott; minthogy azonban a vérontás állítólag véletlenűl történt, Zsigmond királytól 1397-ben kegyelmet nyert.* 1420-ban még pöröl, de ezután nincs többé emlékezet róla. Fia, hasonlóképen György, nem sokáig élte túl, mert, mint tudjuk, 1427-ben már magva szakadt.*
Az Ujhelyi család levéltárából.
A pörből.
Kelt Budán «feria 5-a prox. ante dominicam Ramispalmarum». Hártyára írott eredetije a Kalós család leveles ládájában.
Egy 1426. kelt oklevél (Ujhelyi ltár) még élőnek mondja. Lelesz. Act. Anni. 1402. m. 16. – Zsigmond király grationalisa a Kolós családnál.
Szirmai András második fia, János, a ki 1340-ben testvére birtokát magához váltotta, a család legközönségesebb nevét viseli, s így jó lélekkel nem merjük állítani, hogy a sok Jánosfiak közűl, az ő ágyékából kik származtak. Ágazata különben már 1426 előtt deficziált.
Testvére, Miklós, Andrást és Jánost nemzette, a kik Csomafalvi István fiát, Ilyést, megrabolván, 1402-ben a leleszi convent előtt azzal kiegyeztek, de nemsokára azon is főben járó hatalmaskodást követtek el, de szerencséjükre Zsigmond király kegyelme 1405-ben megmentette őket a büntetéstől.* Fiu maradék nélkül haltak el.
U. o.
Az elmondottak kiegészítik ugyan némileg a biróság előtt fölmutatott családfát, teljessé azonban korántsem teszik, de azt tartjuk, legyen inkább hézagos, csak hamis adatok ne kerüljenek belé.
Most tehát térjünk át a Szirmay nemzetségnek másik, Farkas hadnagyról származott főágazatára. Előre is kijelentjük, hogy teljesen összefüggő nemzedékrendet senki se várjon tőlünk. Nincs olyan genealogus, – föltéve hogy komoly munkása a tudománynak, – a ki ennek összeállítására jóhiszeműleg vállalkoznék. És pedig nemcsak azért, mert 1251-től fogva egész 1339-ig egyetlen egy oklevéllel se rendelkezünk, mert utóvégre itt is lehetne kezdeni a dolgot s még mindig szép családfa kerülne ki az adatokból, de legfőképen azért, mert a Szirmay had, kivált a XV. századtól fogva, valóságos nomenclaturája a «dictus» vagy ragadvány neveknek. Volt közöttük Barla, Barthos, Fodor, Kalós, Kenéz, Kis, Kósa, Pázmán, Szaniszló, Veres, Vyd stb. a mi ugyan nagy előny a genealogusra nézve, ha az illetők állandóan és következetesen használják, 188mert igazán Ariadne-fonalat szolgáltat kezébe, igen ám, de a jeles urak csak odahaza falujokban vagy legfeljebb a vármegyén éltek ezekkel a nevekkel, mert máskülönben egymásközött se tudtak volna eligazodni s György fia Jánost, Miklós fia Jánosért bizony könnyedén megexaminálták volna; és valahányszor ünnepélyesebb actusokban vettek részt, joggyökös pereket folytattak, hiteles helyeken fontosabb bevallásokat tettek vagy plane – a mi ugyan ritkán történt – adományokban részesültek, mindannyiszor csak a Szirmay névvel tündököltek. Kivételt csak a Kalósok és Barthosok képeznek, a kik ragadvány nevüket majd mindig használják, innen van, hogy genealogiájuk legkönnyebben is összeállítható.*
Mátyás királynak e pör folyamán már idézett 1469-iki nova donatiójában Szirmai Forisnak Kalós mellékneve is előfordul, azonban Mátyus csak Szirmainak mondatik, holott a közönséges életben Bartos volt.
Ehhez járul még, hogy idők folytán leányágon sok idegen származott a faluba, p. o. Varga, Kerecsed, Csákány, Szabó stb., a kik előbb csak predikatumnak, majd rendes vezetéknévnek használták a Szirmay nevet s utódjaikat nem igen lehet megkülönböztetni az igaz vérektől. Idegennek tartjuk különben a Fodor, Baranyi és Barla családot is, mert őseiket sehol se tudjuk kimutatni a régi Szirmayak között.
Mikor Zsigmond király néhai György birtokait Bekényi András deáknak adományozta, a Szirmay hadból csak egyetlen egy ember akadt, a ki megtámadta az adományt s ennek halála után a többiek nyugton maradtak, s békén tűrték, hogy idegen ember férkőzött közéjük. De úgy látszik bölcsen tudták, hogy mit cselekesznek. Avagy talán föltesszük-e róluk, föltehetjük-e általában a középkori emberről, ki egy ekealja földért évek hosszú során keresztül perlekedett, míg végre a sok költség és felszaporodott birság gyakran egész örökségét elnyelte s nemzedékről nemzedékre üldözte, gyakran vérét is ontotta annak, a ki valódi vagy képzelt jussában megrövidítette őt, föltehetjük-e, mondjuk, a pörre mindig kész s birtokaikat alkalomadtán erőszakosan is gyarapító Szirmay nemesekről, hogy igazságukat tudván, jogaik sérelmét semmibe vették? Bizonyára nem! Hallgatásuknak tehát csak egy elfogadható magyarázata lehet, t. i. hogy magban szakadt György nem az ő nemzetükből származott és a mennyiben Zsigmond király adománylevele világosan és félremagyarázhatlanul állítja, hogy nevezett György birtoka a koronára háramló urafogyott vagyon: bizonyosra vehetjük, hogy Szirmai Kis András a Csathókkal és Sásváriakkat együtt leányági ivadék vala.*
«Quandam portionem posessionariam in possessione Zyrma vocata in comitatu de Ugocha situata habitam, que condam Georgii filii Georgii de dicta Zyrma, hominis absque heredum solatio defuncti prefuisset et per defectum seminis eiusdem Georgii, ad manus suas regias devoluta extitisset etc.» Garay nádor leveléből.
Az elmondottakból pedig szükségképen következik, hogy az 1251-ben Szirmán osztozkodó Mylete és Farkas fiai idegen vérek, külön nemzetség tagjai s nem egy bizonyos őstől származó atyafiak voltak.
Kitünő példát szolgáltatnak erre nézve a Hont vármegyei Palástiak, a kik a középkorban együtt laktak, együtt éltek, osztozkodtak, perlekedtek, közös nevet viseltek, mindazonáltal eredetüket tekintve, legtöbb esetben egymásra nézve teljesen idegenek voltak, és korántsem a vérség, a közös származás, de pusztán az a körülmény kapcsolta őket össze, hogy eleik a zólyomi, bolondóczi, kiváltképen pedig a honti vár Paláston lakó jobbágyai vagy szolgái voltak.*
L. a «Palásthyak»-ról írott könyvismertetésemet. Turul VIII. k. 132. l.
Az ugocsai Szirmáról nem lehet ugyan kétségtelenül bizonyítani, hogy várföld volt, de az a körülmény, hogy az 1251-ben osztozkodó felek egyik őse «dictus Hadnagh» nevet viselt, határozottan mutatja, hogy várjobbágyok utódjaival van dolgunk s ekép Szirmának is valamikor várföldnek, vagy conditionatus emberekkel benépesített királyi birtoknak kellett lenni. Mikor aztán a földdel együtt a lakók is fölszabadultak és független birtokosokká, nemesekké lettek – akár volt közöttük vérséges összeköttetés, akár nem – a középkor rendes szokása szerint mindannyian Szirmaiaknak «nobiles de Zyrma» neveztettek.*
Igy nevezi már őket a váradhegyfoki conventnek 1339-ben kiadott bizonyságlevele, arról, hogy Szirmai András fiai a maguk választott bíráit a kitűzött határnapra elő nem állították.
189Bizony, ha a szirmai nemesek a deficiens Györgygyel egy őstül származtak volna, mint p. o. – hogy Ugocsában maradjunk – az Öszödfalviak a Bekényiekkel, az Ujhelyiek a Zowárdffyakkal stb., András deák uram valószinűleg soha sem teszi be a lábát Szirmába, mert nem használhatott volna neki a király igazsága (jus regium).
Mint már eddig is hangsúlyoztuk, legfőbb czélunk az volt, hogy a borsodi és ugocsai Szirmay család közös eredetének valótlanságát kimutassuk. Mennyire sikerült ezt elérnünk? az elfogulatlan olvasóra bizzuk. Most tehát összeállítjuk az ugucsamegyei Szirmay nemzetség egy pár ágazatának genealogiáját, töredékesen bár, de azt hiszszük híven.
Farkas hadnagynak két fia maradt: Dénes és Mihálcz, de hogy az utolsó azonos-e azzal a Mihálylyal, kinek fia 1339-ben Mylete maradékaival Szirmán pöröl, határozottan meg nem mondhatjuk, s ennélfogva nem is kapcsoljuk össze őket.
Mihály a XIV. század elején Szirmai Rufus István 1339–1340. János 1382. Rufus Mihály 1381. István 1404–1426. II. János. Péter 1404. László 1404.* Antal 1404. Ambrus 1468–1470.
Találunk ugyan olyan Szirmaiakat, a kiknek Péter vagy László volt az atyjuk, de a táblázatunkon állókkal bizonyos összeköttetésbe nem hozhatjuk őket.
Ezek voltak a Szirmay nemzetségnek, hogy úgy mondjuk, legcsöndesebb tagjai. Rufus Istvánon kívül, a ki, mint láttuk, 1340-ben a Botheus ágán álló András fia Miklóst az ugocsai alispán előtt meggyőzte, jóformán nem is perlekedtek, annál kevésbbé vettek részt a napirenden lévő hatalmaskodásokban. Legalább is az oklevelek hallgatnak erről. Bizonyos leánynegyed felett összevesztek ugyan, de meggondolván atyafiságukat, 1404-ben a tasnádi vicarius előtt szép egyességre léptek.* II. Mihály 1381-ben homo regius volt, I. János 1382-ben Erzsébet asszonynak Szirmából leánynegyedet adott, Péter és László az erre nézve kötött egyességben szerepelnek; Ambrust 1470-ben említik utoljára a levelek s úgy látszik ágazata benne ki is halt.*
Csarnanodai Crisogon tasnádi vicarius levele a Sz. Kalósoknál.
U. o. valamint a leleszi convent és az Ujhelyi cs. Lt.
Valamivel tovább terjesztette a maga nemzedékét az a Benedek, ki a XIV. század közepe táján élt s az 1570-ben már leányágra jutott Szirmai Kenéz család őse vala.
Leszármazása pedig a következő:
Szirmai Benedek. János 1381–1409. II. Benedek dictus Kenéz él még 1474-ben felesége Margit. Máté 1461. Katalin Szabó Balázsné. Bernát deák 1478–1508. Dorottya Péterfalvi Zsupán Pálné. Lajos † 1570 kávási várnagy Bódy Borka magtalanul.
A táblázat élén álló Benedekről a nevén kívül egyebet se tudunk, fia János 1381-ben homo regius volt, 1409-ben pedig rokonaival együtt Szirma és Sásvár között határt igazított.* II. Benedek örökösen perben állott a családnak hol egyik, hol másik tagjával. 1457-ben Szirmai Szaniszló és Barthos fiaitól két nemes ülést hatalmasan elfoglalt;* 1461-ben, mikor nevezetteket a Szirmai Kalósokkal és Pázmánokkal együtt bizonyos sásvári jószágok birodalmába akarták statuálni, ellentmondásával az eljárást megakadályozta s mint később értesülünk, Kalós Tamás árva gyermekeitől el is vette azt a birtokot. 1474-ben a Szirmai Csákánokkal fenforgó pörét választott biróság itélete alá bocsátotta,* de a szép békességet úgy látszik nem sokáig élte túl, mert az oklevelek többé nem emlékeznek róla.
Leleszi conv. és az Ujhelyi cs. lt.
Horvát István: Verbőczy Emlékezete II. k. 103. l. Kalós család leveles ládája Fancsikay László, Zowárdffy György, Csepei Ákos Márton békebiráknak 1474-ben kelt levele az Ujhelyi ltban.
U. o.
190Egyetlen életben maradt fia, Bernát, nagy szerző volt, de afféle litteratus ember lévén, – mert az oklevelek deáknak nevezik, – nem követte hatalmaskodó atyja példáját s mint mondani szokás, inkább észszel, mint erővel dolgozott. Többre is vitte.
A Hunt Pázmán nemzetségből származó Zowárdffy családba házasodván, – mely már abban az időben kihaló félben vala – feleségének a leányágat követő birtokokból tekintélyes hozománya volt, egyetlen fiára pedig gazdag örökség nézett. Másfelől mindent elkövetett, hogy őseinek elharácsolt javait visszaszerezhesse. Ugy látszik, volt pénze elég s így könnyen boldogult; alig tíz esztendő alatt el is érte czélját. Az eladósodott, a sok osztály következtében elszegényedett kis nemesek egymásután adogatták el neki részbirtokaikat s minthogy ebben az időben már nemcsak a környékbeli nemes legények, de becsületes városi polgárok, mesteremberek gyermekei is eljártak Szirmába háztűznézőbe, nem egyszer megtörtént, hogy az ős udvarházakon circumspectus sarjadékok osztozkodtak.* Bernát deák nem sajnálta az aranyat, hogy kitudhassa őket apáinak örökéből. Ugy hogy mikor a magtalanul elhalt Bekényi András és Tamás javaira 1504-ben Bekényi Miklóssal együtt királyi adományt szerzett, Szirmának csaknem 2/3-át birta.* A most említett Bekényiek annak az Andrásnak ivadékai voltak, a ki, mint tudjuk, 1433-ban Zsigmond király adománya alapján Szirmának fele birodalmába statuáltatott. Igy tehát az 1251-ben osztozkodó Mylete fia Botheus öröksége végtére is a Farkas hadnagy törzsökéből származó Szirmayakra szállott.
Nemes Azthalos Ferencz Szőlős városában lakó circumspectus Azthalos Gergelynek Z˙rmai Thérdes Dorottyától származott curiája felét Szirmay Bernát deáknak eladja. Nemzeti muzeum. Kállay lt.
Leleszi conv. lt. mandat. statut.
Bernát deák 1507-ben még perlekedik, de már úgy látszik a következő évben meghalt, mert 1509-ben végrendeletének végrehajtói, Zowárdffy Ferencz és Oroszy Boldizsár, a kik különben sógorai voltak, az árva érdekeit védelmezik.*
Zowárdffy György leányai közűl Klárát Szirmay Bernát, Annát adorjáni Ráthonyi György, Borbálát Oroszy Boldizsár vette nőül. L. u. o., továbbá az Ujhelyi család levéltára.
Egyetlen fia, Lajos, a ki a Kenéz nevet végkép letette, anyja halálakor még gyermek volt, mert gyámjai 1511-ben a leleszi conventből időtálló levelet szereztek neki, de 1520-ban már maga intézte sorsát. Megbecsülte, gyarapította öröklött vagyonát és mikor a Zowárdffy javakra a többi leányági successorokkal együtt 1545-ben donatiót kapott, már a vármegye legelső birtokosai közé tartozott. Az Ardóban, Ujlakon, Mágyfalván, Rakaszon, Rákóczon, Bilkén, Misticzén fekvő Zowárdffy javak különben sok gondot okoztak neki, mert az Ujhelyiek pörrel támadták meg, bebizonyítván, hogy ők a törvényes örökösök, nem pedig Szirmay Lajos, a Ráthonyiak s a többi leányági utódok. Minthogy azonban az 1545-iki statutio alkalmával, hogy, hogy nem – a szabályszerű tiltakozást elmulasztották, bár jobbágyaik az eljárásnál jelen voltak, – végre is ki kellett egyezniök.*
Statutionalis és osztálylevél az Ujhelyi cs. levéltárában. Más vonatkozó iratok Leleszen. Ujhelyi János ugocsai alispán 1545–50 között a Szirmay Lajossal folyó pörben instuctiót készített prókátorának, melynek gyökeres magyarsággal írott töredéke fenmaradt: «Azt mondom, hogy semmiképen az Zowárd István jószágát magva szakatt néven ő klgmek meg nem kérhették volna én ellenem, mert jól tutták azt hogy Zowárd Estvánnak magva nem szakadott az fiu ágról, azt is tutták hogy a Zowárd jószágban én voltam fiuág, és semmi igassága az királnak az Zowárd jószágban… meg kell ő felségének énnekem törvény szerint tell˙es az Zowárd jószágot adatni» stb.
Nem ült odahaza, mint atyja, hanem kardot kötvén, szétnézett a világban. Mikor Báthory András ország kapitánya Kávássy Kristóf huszti várnagytól az ugocsai Halmi város közelében épült Kávás várát Ferdinánd parancsára 1545-ben a beregmegyei Kovászával együtt visszafoglalta, Szirmay Lajost tette meg várnagynak. Három év mulva, az 1548-iki pozsonyi országgyűlés határozata szerint, lerontatván a vár,* Lajos Báthory András udvarába került s állítólag Ecsed várának kapitánya lett;* erről ugyan nekünk nincs tudomásunk, de bizonyos dolog, hogy Ferdinándnak buzgó híve, az országbirónak pedig bizodalmas embere volt, kit fontos 191tisztségekre is alkalmazott.* 1569-ben még életben találjuk, de 1571-ben felesége, Bódy Borbála, (első férje Buttkay Lajos) már mint özvegy említtetik. Mag nélkül halván el, birtokait szétkapdosták a rokonok, mely alkalommal a Zowárdffy jószágok vissza szállottak az Ujhelyiekre.*
L. erre vonatkozólag a Kállay ltár okleveleit (Nemzeti Muzeum), továbbá Tört. Tár. 1893. évf. 250. l.
Szirmay Antal: Szatmármegye tört. II. k. 70. 282. l., hol fölöttébb regényes történetet olvashatunk a vár ostromának idejéből.
Báthory András országbiró 1505. nov. 13-án megparancsolta magyar- és tótországi összes várnagyainak, hogy Lekcsei Sulyok Ferencznek és Szirmay Lajosnak mindenben engedelmeskedjenek. Szabó Károly, Erdélyi Muzeum okl. 93. l., de kétségtelenűl hibás datum alatt.
Igy kerülhettek a reá vonatkozó levelek is a családhoz.
Hátra volna még a nemzetség manapság virágzó ágának öregebb hajtásairól szólanunk, minthogy a törzsököt már úgyis ösmerjük, mert kutatásunk eredménye a Szirmay Antal által vagy legalább is az ő tudósításai nyomán összeállított családfa adataival ellenkezik s a hiteles oklevelekből készült, szóval positiv alapokon álló leszármazás, mint tüstént látni fogjuk, lényegesen eltér attól a genealogiától, mit az atya praktikus czélokra, jószágvevési mániából prókátori furfanggal combinált, a fiu pedig önmagának és másoknak hizelkedni akarván, tudományos apparatussal földolgozott.
I. Tábla.
Szirmay János a XIV. század végén. Simon dictus Kalós 1428–1458. Bertalan dictus Bartos 1426–1444. László 1428. Foris 1457–1490 donatarius. 1. Bulcsui Veronika. 2. Szeretvai Majos Apollonia 1493-ban özvegy. Tamás dictus Kalós. 1456–1471. A Szirmai Kalós család egyenes őse. (l. folytatását Nagy Ivánnál.) Máté 1456–1478. (Bartos Mátyus.) 1469-ben Szirmára nova donatiot kap. András 1453–1472 dictus Bartos. Dénes 1504–1517. Pál 1504. György 1545. György 1590. Antal mag nélkül. Dorottya 1512-ben id. Lónyay Jánosné. Imre 1471 † Miklós 1471–1500. Mihály 1471. Péter 1471. János (Bartos) 1471–1498. Egressy Ilona, l. II. Tábl. Kata 1548. Bencze Péterné. Kata 1548. Péterfalvi Keöbe Jánosné. Erzse 1548. Tormáné.
II. Tábla.
Szirmai Bartos János (ki az I. Táblán.) Miklós alias Csomai 1560. 1. péterfalvi Zsupán Anna. 2. Bácsy Anna 1574-ben özvegy. Dorottya 1560–1574. Székely Jánosné. Mátyás 1574. Tamás 1574. György alias Csomai Egribe, Szathmár megyébe költözködik. 1574–1624. Báthory Gábor fejdelem jószágfelügyelője 1610-ben, Tardi Vörös Zsófia 1625-ben özvegy. Ilona 1591. Bácsmegyei Lászlóné. Erzse 1591. Péterfalvi Nagy Tamásné. Mihály 1592 Szatmárban. Kata 1591. György alias Csomai 1619–1650. Öszödfalvi Göde Anna. 1656-ban özvegy. Margit 1619–1648. Uray Gáspárné. András 1628–1647. Ferencz 1628–1650. Kapossy Zsófia. 1666-ban Vetéssy Istvánné. (L. folytatását Nagy Ivánnál.)
192A mint láthatjuk, a mi táblázatunk élén nem Miklós áll «a kiváló törzs ős, 1300-ban Ugocsa megye főispánja és Ugocsa várnagya»*, hanem János, kitől szakadatlan összefüggésben jő le a család egész napjainkig. Ráfoghattuk volna ugyan mi is, hogy ez a János, Miklósnak, Györgynek, Mihálynak vagy Benedeknek a fia volt, s akkor nem kellett volna egy teljes századot elrabolnunk a Szirmayak dicsőségéből, de hát mi csak a tudománynak akarunk szolgálni, bár reméljük, hogy akadnak az utódok között olyanok is, a kik a kendőzetlen igazságot többre becsülik a czifra hazugságnál.
A családi levéltár megmaradt részét Szirmai Kalós Bertalan őrzi.
Jánosnak 1328-ban említett fiai közül Simon a szirmai Kalós család törzse volt, melynek hiteles leszármazása Tamáson kezdve Nagy Ivánnál (X. k. 754. l.) olvasható. Maradékai jelenleg is birnak az Ugocsa vármegyei Szirmában.* László ágazatának magva szakadt, mert az oklevelek határozottan azt mutatják, hogy a végső izen álló s 1590-ben élő Györgynek se fiu maradéka, se testvére vagy közelebbi rokona nem volt és a Kalósok örököltek utánna. A harmadik, Bertalan «dictus Bartos», (Bartholomeus = Bartos, a nép ma is Bertusnak mondja) az Ugocsa vármegyéből Szathmárba költözködött Szirmayaknak őse volt.
U. o.
Ez a legfőbb eltérés a mi összeállításunk s a Nagy Iván munkájában látható genealogia között. Ugyanis Szirmay Antal az 1469-ben nova donatiót szerző Miklóstól származtatja magát és szathmári rokonait, de a dolog nem így áll. A fentebb gáncsolt «dictus» vagy ragadvány név, most az egyszer jó szolgálatot tett nekünk. Mikor ugyanis Szirmay György az ősi birtokok visszaszerzésére nézve a szatmári atyafiakkal szövetségre lépett, az erről szóló oklevélben világosan mondatik, hogy szerződő felek néhai Szirmay Jánostól és Egressy Ilonától származnak.* Az a János pedig, a kinek felesége Egressy Gergely leánya Ilona volt, Szirmai Bartos Jánosnak hivatott s a táblázatunkon álló Bertalannak unokája vala.*
Szirmay György és István 1723. január 7-én a többek között arra is kötelezték magukat, hogy ősanyjuk Egri Borbála javait – «kinek is néhai férjétől Sásvári Jánostól származott Erzsébet leányától néhai Egressy Gergely férjétől való Egressy Ilona, néhai Szirmai János házastársától való «hćresek» voltak» – kikeresvén, atyafiságosan megosztják. Process. Tab. 4–5617 nr. 3 et A. A sásvári nemesek 1498-ban panaszolják, hogy annak előtte 12 esztendővel Szirmai Barthos János és felesége az Egressy Gergelytől rájuk szállott birtokot hatalmasan elfoglalták (Leleszi convent ltára). A Kállay család levéltárában megtalálható az Egressyek pörbeli genealógiája:
Egressy Pál László Gergely Ilona Bartos Jánosné
(Nemzeti Muzeum Kállay lt. é n. XVI. sz.)
Leleszi convent lt. Horvát István: Verbőczy emlékezete II. k. 103. l. Ujhelyi cs. ltára.
Annak a Mátyusnak ugyanis, a ki, mint említettük, szirmai birtokára 1469-ben nova donatiót szerzett, az oklevelek tanusága szerint volt még egy András nevű testvére is. Erről ugyan Szirmay Antal mélységesen hallgat s így a Nagy Iván féle táblázaton nem találhatjuk föl, de ez nem tesz semmit, 1458-ban Szirmai András és Mátyus, a Barthos fiai, rokonaikkal együtt panaszolják Mátyás királynak, hogy a Perényiek emberei Dacsó László és Fancsikay Mojzes nyalábi várnagyok vezetése alatt éjszakának idején Szirmára ütöttek s ott többrendbeli hatalmaskodást követvén el, Szirmai Simont, Forist és Dénest Nyaláb várába vitték.* Más oklevelekben nevezett Szirmai Mátyus és András «dicti Barthws» mint Bertalan fiai szerepelnek, szóval személyazonosságuk teljes bizonysággal megállapítható.
U. o.
Bartos Andrást 1471-ben még életben találjuk, mikor Imre, Miklós, Mihály, Péter és János fiaival együtt bizonyos régibb hatalmaskodási ügyben a Bekényiekkel concordál.*
Process. Tab. 4–3749. nr. 6
Ez a János a mi emberünk. Testvéreinek a XVI. század első felében magvuk szakadt, ő azonban tovább terjesztette nemzedékét. Fia Miklós szirmai birtokait eladogatván, Csornába költözködött s ettől az időtől kezdve Csomainak is nevezik őt az oklevelek. Első felesége péterfalvi Zsupán Anna, a második Bácsy vagy helyesebben Bácsmegyey Anna volt. 1560-ban 193Dorottya leányát, csomai Székely János hitvesét, a birtokain elkövetett hatalmaskodások miatt pörölte* s 1574-ben Báthory Miklós országbiró parancsára maradékai u. m. Dorottya, Mátyás, Tamás, Mihály, György, továbbá Erzsébet, Katalin, Ilona és az özvegy, csumai birtokán Ugocsa vármegye birái által megosztoztattak.*
Eredeti oklevelek Szirmay Kalósoknál.
U. o.
Fiai közűl egyedül Györgynek további sorsáról van tudomásunk, a többi azonban nem is igen érdekel bennünket. Mikor Szirmay Lajosnak magva szakadt, javainak egy részét a leányági utódok örökölték, még pedig péterfalvi Zsupán Pálnak Szirmai Kenéz Dorottyától származott ivadékai. Özvegyével Body Borbálával, a ki a deficiens javait első házasságából származott fiainak Buttkay Lászlónak és Péternek akarta megkaparítani, sokáig perlekedtek ugyan, de végre 1587-ben feloszthatták egymás között a szirmai és sásvári birtokokat.* De voltak is elegen hozzá, úgy hegy Szirmay Györgynek, mint Zsupán Anna egyik fiának, bizony nem sok juthatott abból. Elköltözködött tehát Ugocsa vármegyéből Szatmárba, hol Egriben ősanyja Szirmai Barthos Jánosné Egressy Ilona, illetőleg még Egry Borbála jussán reá néző javakat visszaváltogatván, csakhamar meg is nősült, Tardi Vörös Orbánnak Zsófia leányával lépvén házasságra. 1608-ban Báthory Gábor erdélyi fejedelem aranyos-medgyesi jószágának gondviselője volt, kitől Medgyesen házat, Kis- és Nagy-Mogyoróson szép jószágokat nyert adományba, s ezekre II. Mátyás király consensusát is megszerezte.* 1613-ban Perényi Gáborné Salgay Katalintól néhai őse Egry Kelemen elzálogosított javait 800 frtért visszaváltotta, úgy hogy mikor 1624-ben meghalt, gyermekeire gazdag örökség szállott. A XVI. században – főleg ha Ugocsa vármegyei birtokok forogtak szóban – még rendesen használta a Csomai nevet is (Georgius Z˙rmay alias Chomai de Egri in Zathmariensi), később azonban inkább csak Szirmaynak mondotta és írta magát, maradékai pedig a Csomai nevet végkép letették.*
Összeköttetésüket a következő tábla mutatja:
Péterfalvi Zsupán Pál Szirmai Kenéz Dorottya. Lőrincz Fancsikay Kata. II. Lőrincz. Gáspár. Menyhért. Erzse. Komlóssy Péter. Kata. Bikky Ferencz. Dorkó. Tyukody András. Anna. Szirmay alias Csomai Miklósné. Szirmay alias Csomai György.
Az osztálylevél Szirmában 1587. Szent Jakab napján kelt és csak Szirmay György említettik benne, lehet, hogy a többiek kiskorúak vagy Miklósnak második házasságából származott fiai voltak. (Proc. Tab. 4–5617.)
A beikatás 1610-ben történt (Proc. Tab. 4–5617. nr. I et A.)
U. o. nr. 60. és a leleszi conv. lt – 1619-ben id. György, hasonnevű fiával és Margit leányával együtt, öt egri jobbágyhely birodalmában statuáltatván, az erről szóló jelentésben még mind a két néven szerepelnek. Ifjabb György 1638-ban anyai ágon való leszármazásáról egy kis jegyzést csinált, írván hogy: «Csupán Anna volt az atyámnak az anyja, én csupán Annának unokája vagyok.» Ezt nagyon jól ösmerte Szirmay Antal, mondazonáltal figyelmen kivül hagyá.
Ennyit tartottunk okvetetlenül szükségesnek elmondani táblázatunk igazolására. Láthatjuk tehát, hogy Szirmay Antal és a többiek nem az erdélyi vajdák és szolnoki főispánok, hanem azoknak az Ugocsa vármegyében élő becsületes nemes embereknek ivadékai, a kik közönségesen Barthosoknak, majd két generatión keresztül Csomaiaknak neveztetnek és legfeljebb homo regiusok vagy szolgabirák voltak. Alispánt is csak egyet ösmerünk a Szirmay ősök között, a Kalósok ágából; de hát a Zemplén vármegyei Szirmayak «a gazdagok s ragyogók», az egykori szolgadeák feltörekvő fiát «nem nézték rokonjoknak s szerették volna gátlani szerencséjét,»* 194ezért volt szüksége a későbbi udvari tanácsosnak fényes nevű ősökre.
L. Kazinczy életrajzát Szirmay Antalról: Felsőmagyarországi Minerva. 1825. évf. 351. l.
Sapienti sat.
A mennyire Szirmay Antalt az elmondottakból s a legújabban napfényre került adatokból ösmerjük, látjuk, hogy jellemének legfőbb vonásai határtalan hiuság és lealázó hizelkedés voltak, fortélyos ravaszsággal párosulva, a mint ez többnyire együtt szokott járni. A zempléni Szirmayak gőgje nem csak hiuságát sértette mód nélkül, de emelkedésének is akadályul szolgált, úgy hogy alig volt képes a vármegyénél valamire vergődni, míg Kazinczy András a Szirmayak ellen pártját nem fogta.
Gazdag ember, nagy kiterjedésű jószágok ura volt Zemplénben is, igyekezete után magas méltóságot, második házasságával fényes összeköttetéseket szerzett magának, a gőgös névrokonok mégis parvenu-nek tekintették, noha tudniok kellett, hogy az Ugocsa vármegyei szintén régi, előkelő Szirmay családból való származása már legfelsőbb helyről is elösmertetett. Kijátszotta tehát utolsó kártyáját és hozzá fogott, hogy bebizonyítsa a Szirmay nemzetség közös eredetének és két ágra szakadásának költött meséjét, hogy a «gazdagok és ragyogók»-nak annál kevesebb joguk legyen lenézni és megtagadni őt. Avagy nem ott van-e az ő czímerében is a rák s nem bizonyítja-e a király pecsétes levele, hogy ősei már Nagy Lajos korában viselték azt ?
De az atyjától öröklött levelek nem voltak elegendők czéljához, fölfedezte tehát mindenek előtt Rákot s aztán, hogy a borsod-zempléni ág ősei ne szégyeljék magukat az ugocsai hét szilvafás nemesek között, nagy dologra szánta fejét. Az istenfélő ember, a ki «olvasóját minden szombaton elimádkozta, husvétkor és a parancsolt ünnepnapokon áldozatjait buzgón megtette»,* a történetíró, a kit legújabb időkig tekintélynek tartottak: oklevél-hamisításra vetemedett. Nyugodjék békével.
Id. m. 352. l.
Végezetre kijelentjük, hogy a sokszor említett Ottobor, János és Cheburka, a kik IV. László királytól Szántó birtokért az Ugocsa vármegyei Heten földét kapták, melyre fiaiknak a várföldek s más királyi birtokok visszaszerzése alkalmából III. Endre 1295-ben megerősítő nova donatiót adott: a XVI. században már elenyészett Hetenyi; továbbá a Hetenyi Bedő, Márton és Feyes, valamint a szintén elpusztult Sásváry családok ősei voltak, de leszármazásuk bizonyítgatása már nem ide tartozik.
DR. KOMÁROMY ANDRÁS.
