A DOLHAY CSALÁD EREDETE, LESZÁRMAZÁSA ÉS TÖRTÉNETE. (1366-1708.) (Harmadik és befejező közlemény, egy czímerrajzzal.)

Teljes szövegű keresés

161A DOLHAY CSALÁD EREDETE, LESZÁRMAZÁSA ÉS TÖRTÉNETE.
(1366-1708.)
(Harmadik és befejező közlemény, egy czímerrajzzal.)
Dolhay Szaniszló halála után fiainak Mihálynak és Ambrusnak csakhamar meggyűlt a baja a munkácsi uradalommal; a várnagyok annyiféle hatalmaskodást követtek el Sarkadon, Makarján és Románpatakon, hogy végre is megunták a Dolhayak a sok zaklatást, s nevezett birtokaikat 1451-ben elcserélték Hunyady János kormányzónak munkácsi uradalmához tartozó Kereczke és Kusnicza nevű falvaiért.* Ezen csere igen előnyös volt a Dolhayakra nézve, mert Sarkad, Makarja és Románpatak messze feküdt Dolhától, s még hozzá közbűl estek a Bilkeyek, Ilosvayak és Komlóssyak birtokai, ezen szomszédokkal pedig többnyire hadilábon állottak; – Kereczke és Kusnicza ellenben tőszomszédos volt Dolhával s kiterjedése sokszorosan fölülmúlta az érte cserébe adott jószágokat. A csere azonban nem egykönnyen sikerűlt, sok költségbe is került, mert habár Hunyady János külön levélben is megparancsolta munkácsi várnagyának, Kenderes bereghi főispánnak, hogy a két falut a vár kötelékéből eressze ki, kezeit vegye le rólok s adja át a Dolhayaknak:* a várnagy ezen parancs daczára is addig akadékoskodott, mig csak 100 nyest bőrrel és 50 arany forinttal el nem hallgattatták. Ezen felül a jegyzőnek a cserelevél kiállításáért 16, a káptalan kiküldöttének a beiktatásért 3, s végre a prépostnak a beiktatásról szóló bizonylat kiadásaért 9 arany forintot kellett fizetni. Mindezen költségeket egészen Ambrus fedezte s bátyja, Mihály, beleegyezett, hogy mindaddig míg a reája eső összeget meg nem téríti, Ambrus egyedül birhassa Kereczkét és Kusniczát.* A beiktatás, még a cserelevél kiállítása évében, 1451-ben, történt meg tisztán, azaz ellentmondás nélkül.* Azonban daczára annak, hogy Mátyás király Hunyady János cserelevelét és a leleszi conventnek a tiszta beiktatásról szóló bizonyítványát 1458-ban szóról szóra átírta, helybe hagyta és megerősítette*, 1463-ban pedig új adományt adott a Kereczke és Kusniczában netalán lappangó királyi jogokra,* s daczára, hogy ezen levelek alapján Ambrus és fiai ellentmondás nélkül újból is be lettek iktatva,* még sem birhatták a Dolhayak háborítlanúl a cserélt két falut, mert Szilágyi Erzsébet, Munkács asszonya, pert indított, állítván, az ő munkácsi uradalmához tartozó Kereczkét és Kusniczát jogtalanúl foglalta el Dolhay Ambrus. Kerepeczy János, Ambrus ügyvéde előmutatta ugyan Hunyady János cserelevelét s a beiktatásról szóló bizonyítványt. Szilágyi Erzsébet azonban kijelentette, hogy a cseréhez sem ő, sem pedig fiai nem adták beleegyezésöket,* erre aztán Országh Mihály 162nádorispán Kereczkét és Kusniczát, – Sarkad, Makarja és Románpatak visszabocsátása mellett – Szilágyi Erzsébetnek itéli 1466-ban, s kiküldi a leleszi conventet, hogy a két falu birtokába ikassa is be.* Megtörtént-e a visszacserélés, aról nincsenek adataink, de ha megtörtént is, nem sokáig nélkülözték a Dolhayak az annyira óhajtott két falut, mert 1471-ben újból átírta és ismételten megerősítette Mátyás király Hunyadi János cserelevelét és a tiszta beiktatásról szóló káptalani bizonyítványt.* Ettől fogva aztán mind végig a Dolhayak kezeinél maradt a sok bajjal és nagy költséggel megszerzett két falu.
Gr. Teleki, Hunyadiak kora X. 280.
U. o. X. 296.
Gr. Teleki, Hunyadyak kora X. 284.
Lelesz. Statut. Litt. D. Nro 255. Anni 1451.
Gr. Teleki, Hunyadyak kora X. 596.
U. o. XI. 48.
Lelesz. Statut. Litt. D. Nro 47.
Pedig láttuk, hogy Mátyás király két izben is megerősítette a cserét.
Gr. Teleki, Hunyadyak kora XI. 167.
U. o. XI. 431.
Dolhay IV. Mihály részt vett ugyan Zsigmond és Albert királyok hadjárataiban, de máskülönben nem igen szerepelt, nem ártott senkinek, nem is idézte őt perbe senki sem; öcscse Ambrus járatta birtokaik határát, szerezte az új adományleveleket és eszközöltette a beiktatásokat. Pert is csak egyszer indított Mihály, de akkor sem önszántából, a Fancsikayak társaságában idézteti 1455-ben Újhelyi Pétert, a ki Verbőczön négy ökröt, és egy fejszét erővel elvett s egy jobbágyukat a dobi pusztán keményen megverte.* A kereczkei és kusniczai csere költségeinél reá eső felerészét, úgy látszik, sohasem fizette meg Ambrusnak, mert ebben a két faluban nem volt része. Birt Dolhán, Rozsályán, Szurdokon, Kis- és Nagy-Polyánán Máramarosban, Verbőczön és a dobi pusztán Ugocsamegyében. Neje valószínűleg Fancsikay leány volt s hozománya lehetett a verbőczi és dobi részbirtok. Még 1466-ban élt, de rövidesen elhalálozott, s öcscse Ambrus azonnal elfoglalta összes máramarosi birtokait. Egy fiát ismerjük, III. Miklóst, a ki valószínűleg zsenge korában maradt árván, mert csak 18 év múlva, 1485-ben indított pert atyai jószágai végett, a már akkor szintén elhalt nagybátyjának, Ambrusnak, fiai ellen.* III. Miklósról nem adnak többé hírt okleveleink, sorsa teljesen ismeretlen, lehet, hogy utódok nélkül halt el, vagy pedig nem juthatván máramarosi birtokaihoz, Ugocsán telepedett le, maradékai pedig szűkebb anyagi viszonyok között élvén, egészen homályban maradtak, ez esetben tőle eredhetett azon Dolhay József, a ki a Cseleji és Nagy Bessenyői Ferenczy család leszármazási táblája szerint Ferenczy Borbálát vette nőűl s kitől Julianna és Mária nevű leányai születtek e század eleje táján, ha ugyan nem tévesen iratott a Dolhay név Dolinay vagy talán Dolhinay helyett.
Lelesz. Actor. Nro 4. Anni 1455.
Lelesz. Actor. Nro 7. Anni 1485.
Ambrus, bátyjának ellentéte, igen tevékeny férfi, s harcz kedvelő bátor vitéz volt, de szilaj vére sok bajba keverte. Midőn 1446-ban Kenderes huszthi és Kende munkácsi várnagyok vezénylete alatt többed magával Ausztria ellen hadba indúlt, Kisvárday Miklós és László Szentgyörgymonostor és Gelényes nevű birtokait teljesen felprédálták, a jobbágyokat kifosztották, s minden élelmi szert elvittek,* még ugyanazon évben Komplósi (Komlósi?) Kormos János idézteti valami ügyben,* 1450-ben a Barczánfalvyak tiltakoznak a leleszi convent előtt Ambrus, testvére Mihály és István vajda fia Mihály eljárása ellen, kik az ő igaz birtokukba – Barczánfalva nyolczad részébe – magokat titokban beikattatták.* 1448-ban Ilosvay András és Lászlóval tűzött össze Ambrus elfoglalván ilosvai, ilonczai, kisfalusi, révi (ma Bród) és négyforrási* birtokaikat, 1454-ben felgyújtotta ilosvai házukat, tisztartójukat elfoagatta és mindkét szermére megvakítatta, 1451-ben Bilkéről hajtatott le 16 ökröt, Ilosvay Andrást pedig Szőllősön elő találván, megverette és megsebesítette,* 1469-ben egy darab szántóföldet foglalt el a Bilkeyek lukovai birtokából.* Végre 1471-ben Ilosvay ifj. László ilosvai birtokáról hajtatta el a jobbágyok marháit.* Mi volt oka ezen erőszakoskodásoknak, arra adatok hiányában nem felelhetünk, annak sincs nyoma, hogy mindezekért Ambrus biróságilag elmarasztaltatott volna, lehet, hogy ezen hatalmaskodások kölcsön fejébe mentek, s hogy egyességgel vetettek véget a viszálynak.
Lelesz. Actor. Nro 26. Anni 1447.
U. o. Nro 9. Anni 1447.
U. o. Nro 44. Anni 1450.
Más néven Polyánka. Téved Lehoczky, midőn többször idézett műve III. 658. lapján azt állítja, hogy ezen birtok a Polyánkai Csapy családé volt s hogy Csapy Apollonia (helyeseben Potentiana) kezével jutott Dolhay Ambrushoz. A Csapyak Polyánkája Zemplénmegyében feküdt.
Lelesz. Actor. Nro 21. Anni 1458.
U. o. Nro fasc. 24. Anni 1469.
U. o. Vetustor. Actor. fasc. 9. Nro 16.
163Unokatestvéreikkel is, a Szarvaszói Gerhesekkel, régtől fogva feszült viszonyban állottak a Dolhayak, – már elmondottuk volt, hogy jánosvajdafalvi János vajda halála után birtokai idegen kezekbe kerültek s azokat idők múltán 1411-ben, egyik leányának fiai, a Dolhay testvérek szerezték vissza, de a Szarvaszói Gerheseket csak 1430-ban részesítették közös ősük javaiból, s akkor sem önként, nem is éppen sokat adtak unokatestvéreiknek, igaz, hogy nem igen tartoztak vele, mert vérök hullásával szerezték meg a birtokokat, de a Gerhesek másként gondolkozhattak, s újabb követelésekkel állhattak elé, – ez lehetett oka aztán, hogy Ambrus Szarvaszói Gerhes Ostást 1465-ben a Tiszába fojtotta. Ez a gyilkosság már nagyon felháborította a közvéleményt, s Mátyás király nem tehette, hogy kedvelt vitézét, kinek eddig is bizonyosan sokat elnézett már, keményen meg ne fenyítse, – hűtlenség bélyegével sújtotta tehát s Dolha, Zádnya, Bronka, Kereczke, Kusnicza, Lisicza,* Rozsálya, Szurdok, Polyána, Sajó és minden más bárhol található birtokait édes anyjának, Szilágyi Erzsébetnek adományozta.* Még ugyanazon 1465. évben be is vezettette magát Szilágyi Erzsébet a nevezett birtokokba, de a beiktatásnak Ambrus tisztje, Cristel, ura nevében ellentmondott. Erre Ambrus ellentmondásának okát adandó, a királyi személyes jelenlét elébe idéztetett, a kitűzött határidőn azonban nem jelent meg, a beiktatás tehát újból elrendeltetett, de most sem foganatosíttathatott, mert Briccius áldozár, Ambrus udvari papja, ura és ennek testvére Mihály nevében tett ellentmondásával az eljárást ismét megakadályozta, – mindkettő megidéztetett, de sem Ambrus, sem Mihály nem jelent meg, s Szilágyi Erzsébet beiktatása harmadszor is elrendeltett, ekkor Ambrus személyesen mondott ellent, újolag megidéztetett tehát, de – bár majdnem folytonosan a király mellett tartózkodott – a kitűzött helyen és időben most sem jelent meg, az ügy azonban nélküle is letárgyaltatott s itéletében kifejti az országbiró, hogy ámbár Szilágyi Erzsébetnek háromszor megkisérlett beiktatásánál Dolhay Ambrus mindannyiszor ellentmondott, de ellentmondásának okadatolása végett a királyi személyes jelenlét elé idézve, soha meg nem jelent, sem maga helyett megbizottat nem küldött, – ennek következtében az ország régi törvényes szokása szerint birtokai az adományozott tulajdonává váltak, – utasítja is egyúttal a leleszi conventet, hogy tekintet nélkül bárki ellentmondására, a beiktatást hajtsa végre.* A beiktatás azonban még sem lett végrehajtva, mert 39 nappal az országbiró ítéletének kelte előtt visszaadományozta Szilágyi Erzsébet* Dolhay Ambrusnak s általa fiai és örököseinek az összes jószágokat azon hű szolgálatok tekintetéből, melyeket Ambrus Hunyady János és Mátyás király irányában teljesített volt, semmisnek és érvénytelennek nyilvánítva minden ez ügyben nyert itélet-leveleket.* Úgy látszik, hogy Szilágyi Ezsébetnél maga Mátyás király járt közbe híve érdekében, de különben sem igen vette komolyan a jószágvesztési itéletet, mert éppen végrehajtása közben 1467-ben parancsolja meg Máramarosmegye alispánja és szolgabiráinak, külön levélben pedig Kinizsy Pál főispánnak, hogy Dolhay Ambrust, kit minden törvényes birtokaival együtt,* különös védelme és pártfogása alá vett, minden törvénytelen megtámadó ellen* oltalmazni, pártolni, védelmezni és segélyezni kötelességöknek ismerjék,* s meghagyja a király az ország minden hatóságának, hogy Dolhay Ambrus jobbágyait, a bűnügyeket kivéve, senki panaszára se merjék megidézni, és elmarasztalni, hanem utasítsák a panaszosokat Ambrus úr vagy tisztje elibe.* Ambrus úr sem sokat törődött a jószágvesztési ítélettel, mert végrehajtatásának folyama alatt egész nyugodtan egyezkedik 1466-ban egyszer a leleszi convent, máskor Zapolyai Imre előtt, unokatestvéreivel Petrovay Mihálylyal és Leordinai Orda Mihálylyal Rozsálya, Kis-Lonka, 164Polyána és Dolha iránt, – ezen birtokok végett ugyanis bizonyos idők óta perben állottak egymással, de végre választott birák közbejöttével abban egyeztek meg, hogy Rozsályát, Kis-Lonkát és Polyánát abban az arányban birják ezentúl is, a minőben atyáik Szaniszló, Bogdán és János birták volt, Dolha azonban tisztán Ambrusé legyen élte fogytáig.* 1467-ben pedig, szintén jószágvesztése idején, megveszi a Bilkey, Lipcsey és Gorzó családoktól Ökörmező, Kelecsény, Ripinye és Vizköz (ma Szolyma) rengeteg kiterjedésü falvak felét 400 arany forinton.*
Más néven Rókamező. Ezen falut téveszti össze Lehoczky III. 383. lapján Nagyleányfalvával, ez utóbbit azonban Dolhay Ambrus sohasem birta.
Gr. Teleki, Hunyadyak kora XI. 118.
Gr. Teleki, Hunyadyak kora XI. 321.
Nem nagyobbította tehát Szilágyi Erzsébet munkácsi uradalmát Dolhay Ambrus birtokaival, mint Lehoczky III. 546. lapon állítja.
Gr. Teleki, Hunyadyak kora XI. 373
Pedig talpalatnyi törvényes birtoka sem volt.
Mint láttuk, nagyon is törvényesen lett megtámadva.
Gr. Teleki, Hunyadyak kora XI. 286. és 293.
U. o. XI. 291.
Lelesz. Actor. Nro. 9. Anni 1466.
U. o. Nro 40. Anni 1467.
A mint láttuk, Ambrus úr sok embernek adott okot panaszra, de egyik-másik vele is kikötött; 1459-ben Dolhay János elfoglalta rozsályai és polyánai részbirtokait, – Farkasrévy Péter, Vancsfalvy György, Kányafalvy Gyurka, Gyulafalvi Ficze György, Rudfalvy Bud és Sugatagi Mikle János Batizát rohanták meg, a jobbágyokra adót vetettek s azok ingóságait elhordatták,* Petrovay Mihály és Leordinai Orda Mihály pedig nem nyugodtak bele az 1466-ban kötött egyességbe s többféle hatalmaskodásra ragadtatták magokat, a mikért aztán fejvesztésre is itéltettek, azonban 1470-ben megbékélvén, fejök váltságért dolhai és rozsályai részbirtokaikat örökre átengedték Ambrusnak és fiainak. Így vesztették el a Petrovayak és Leordinayak dolhai részöket, így lettek a Dolhayak egész Dolha egyedüli urai.
U. o. Nro 2. Anni 1459.
Ambrus úr részt vett már a Zsigmond és Albert királyok alatti háborúkban, Hunyady Jánosnak és Mátyás királynak pedig állandó kisérője volt dicsőséges hadjárataikban, ott volt, midőn Hunyady János 1446-ban Ausztriát pusztította, ott volt Mátyás király oldala mellett az erdélyi és moldvai hadakban. Vitézségéért különféle jutalmakban részesűlt: 1454-ben elszakítja László király, Hunyady János főkapitány kérelmére, Dolhay Ambrus birtokait, Dolhát, Zádnyát, Kereczkét, Kusniczát és Bronkát Bereghmegyétől és Máramaroshoz csatolja, hol Ambrus többi birtokai is feküdtek, hogy így jószágait könnyebben használhassa,* 1456-ban új adományt kap a maga és rokona Rozsályai (illetve Dolhai) Vajda Mihály részére Kohnyára (ma Konyha), melyet őseik békében birtak volt, de ekkor Bocskóy Simon elfoglalva tartott,* 1450-ben Hunyady Jánostól kap adományt rokonaival, Dolhay István vajda fia Mihály, Bogdán fia Mihály, Porkoláb György fia János, Orda Mihály és Pétermán Györgygyel együtt Mojszinra;* ezt a falut azonban nem sokáig birhatták, mert Hunyady János megértvén, hogy Mojszin Grád fiait Mihályt, és mindkét Jánost, Szelistyey Vlád fiait Jugát, Radult, Ivánt és Zay-Mayt, nemkülönben Gráda Györgyöt illeti, – Mojszint a Dolhayaktól visszaveszi és 1453-ban a fennt nevezetteknek adományozza illetve visszaadja,* – de Ambrus nem nyugodott bele Mojszin elvesztésébe, s addig járt utána, mig 1465-ben Mátyás király parancsára, Zapolyay Imre szepesi gróf megbizásából Máramarosmegye alispánjai Nagy László és Byzó Simon s a szolgabirák Nemes János, Ficze Mihály, Bedőy Miklós és Sztojka Mihály által újból be nem iktattatott Mojszin falu birtokába,* azonban a Mojszinra igényt tartók sem engedték igazukat. 1467-ben Vissóy Simon és István Alsó-Vissói Pap Miklós, Szelistyey Juga fia Iváskó, valamint Alsó-Vissóy Miklós és Ladván segítségével visszafoglalták Mojszint, de az alispánok Úrmezey János és Lőrincz deák és a szolgabirák Barczánfalvy Balázs, Deszefalvy Sándor, Szlatinay László és Szaplonczai Hosszú Mihály, – miután a megyegyűlésen a szomszéd birtokosok Ambrus joga mellett tanúskodtak, a hatalmaskodókat a birtokból kivetették s Dolhay Ambrust 1468-ban ismét és újból beiktatták, a királyhoz küldött jelentésökben pedig ígérik – Mátyás királynak 1467-iki már említett parancsa következtében, – hogy Ambrus urat mindenki, de különösen a Vissóyak ellen pártolni, oltalmazni és védelmezni fogják, nevezett Vissóyakat pedig, eljárásuknak okát adandó, a királyi személyes jelenlét elé idézik.* A törvényszéken aztán felmutatta Ambrus ügyvéde, Péczely Benedek, a megyei tisztviselők jelentését a tanúkihallgatásról 165és beiktatásról és a nagyváradi káptalannak ugyanazon tárgyról szóló leveleit is, a Vissóyak ügyvéde: Zirmay Flóris azonban tagadta, hogy védenczei erőszakkal foglalták volna el Mojszint, erre az ország zászlósai úgy itéltek, hogy ha Dolhay Ambrus a helyszinén ötvenedmagával, hozzá hasonló nemesekkel, esküt tesz a Vissóyak fejére, – újból iktattassék be Mojszin falu birtokába.* Ambrus az esküt 1468 augusztus 20-án tette le, vele esküdtek Bilkey Miklós, Majthey Pál, Dávidházy Albert, Bilkey András, Dávidházy Péter, Zychy Benedek, Miszticsei Zékán Mihály, Komlóssy Gergely, Dávidházy István, llosvay László, Fancsikay Ágoston, Csomay Demeter, Keszy Balázs, Kalocsaszeghy Péter, Halábory Sándor, Dávidházy Antal, Mándy Ferencz, Komlóssy András, Fancsikay lstván, Borsvai Thoboly Mihály, Fancsikay Imre, Szirmay Egyed, Pósaházy Gergely, Borsvay János, Farnosy János, Sarolyány István, Komlóssy János, Kalocsaszeghy Mihály, Dávidházy János, Gulácsy László, Komlóssy Pál, Baghy György, Udvary Mihály, Csily Benedek fia János, Hethey Gerard, Monyorósi Thompa Márton, Gecsey Bálint, Hethényi Mihály, Sarolyány Gergely, Hethényi Kántor, Bessenyődy Lóránd, másik Hethényi Mihály, Kércsy Tamás, Tibafalvi Eördeögh Ambrus, Homoki Szabó László, Kércsy Demeter, Homoky Balázs, Hethey Demjén és Kércsy Mihály,* az eskütételre következő beiktatásnál azonban a Vissóyak ismét ellentmondottak, s most már összes ingó és ingatlan javaik elvesztésére itéltettek és pedig két harmad részben a király, egyharmad részben pedig Dolhay Ambrus javára, Ambrus beiktatása pedig újolag is elrendeltetett, de midőn Gyapoly György királyi ember a leleszi convent tanúja jelenlétében az itéletet végrehajtani akarta volna, a Vissóyak és Szelistyeyek, valamint Alsó-Vissóy Bilkei pap fia András,* Felső-Vissóy Glyga és Alsó-Vissóy Koszta fia Mandra fegyveres népek sokaságával a küldöttséget megrohanták és visszaűzték; erre aztán, minthogy eljárásuknak okát adni elmulasztották, Mátyás király az említett erőszakoskodók mindegyikét egy-egy 72 arany forinttal számított nehéz márka birságban marasztalta el s egyszersmind elrendelte, hogy az elébbeni itélet is hajtassék végre.* Miképen végződött a hosszas perlekedés, arról hallgatnak adataink, de, úgy látszik, mégis csak a Vissóyaknak volt igazuk, mert utóbb azok birtokában találjuk Mojszint.
Gr. Teleki, Hunyadyak kora X. 418.
Lelesz. Statut. Litt. D. Nro 49. Anni 1456.
U. o. Statut. Litt. D. Nro 56. Anni 1450.
Gr. Teleki, Hunyadyak kora X. 395.
U. o. XI. 146.
U. o. XI. 308.
Gr. Teleki, Hunyadyak kora XI. 314.
Eredeti. Kelt 1468 augusztus 21-én.
Úgy értendő, hogy Alsó-Vissóy András atyja pap volt Bilkén.
Gr. Teleki, Hunyadyak kora XI. 420.
1457-ben új adományt kap Ambrus a maga, testvére Mihály és rokona Szentmiklósy (helyesebben Dolhay) István fia Mihály nevére Dolha, Rozsálya, Szurdok, Leordina, Ruszko-Polyána, Mojszin, Sajó, Szlatina (ma Szlatinka-Sóspatak) és Batiza egész faluk és Sajó-Polyána háromnegyed részére.* 1460-ban Zapolyay Imre kincstartó közbenjárására megengedi Mátyás király, hogy Dolhay Ambrus egy kőházat építtethessen a saját birtokán, ott, a hol legalkalmasabbnak találandja.* 1463-ban Alsó-Vissóra kap adományt Ambrus és testvére Mihály,* azonban nem jutott ehhez a faluhoz, mert ennek birtokába Mátyás királynak ugyanazon évi adománya alapján Nagy-Dolhai Vajda Mihály, Pap Miklós, Alsó-Vissóy Koszta fia Mandra és Dragojesthy Miklós lettek és pedig ellentmondás nélkül beiktatva.*
Gyömrői levéltár II. 25.
Gr. Teleki, Hunyadyak kora X. 641.
Lelesz. Statutor. Litt. D. Nro 254.
U. o. Statutor. Litt. D. Nro 50.
Birtokjogait féltékenyen őrizte Ambrus úr. 1463-ban testvére Mihály, Dolhay János, Petrovay Bogdán fia Mihály, Leordinai Orda Mihály és Dolhai Fancsikay Mihály* nevében még a király ellen is óvást emel, nehogy Kohnyát eladományozza, Bocskói Kohnyay Simont és Vanát pedig letiltja annak elfoglalásától,* végre 1473-ban Drágffy Miklósnak Rozsályába való beiktatása ellen tiltakozik.* Azt már láttuk, miként csoportosította birtokait, mint cserélte el a távol fekvő Sarkadot, Makarját és Románpatakot a Dolhával hattáros Kereczke és Kusniczáért s mint szerezte meg Petrovay Mihály és Leordinai Orda Mihály dolhai és rozsályai részbirtokait. Birtokai 166határát sem hanyagolta el, 1463-ban ünnepélyesen megjáratta Dolha, Zádnya, Bronka, Kereczke, Kusnicza és Polyána határait.* Az 1460-ban engedélyezett kőház helyett várat építtetett Ambrus úr, azt azonban az 1471-iki országgyűlés leromboltatni rendelte,* s valószínűleg azért engedte át Mátyás király Ambrusnak a birtokaiból járó 1472. évi állami adókat,* hogy azon összegen magának új lakást építtethessen.
Ki légyen ez a Dolhay Fancsikay Mihály, nem tudjuk, valószínű, hogy valamely Dolhay leány fia, egy Fancsikay, vette fel a dolhai előnevet, mint ezt utóbb a Csorba és a Sarolyáni Márton család egy-egy tagja is megtette.
Gyömrői levéltár II. 36.
Lelesz. Statutor. Litt. D. Nro 224.
Gr. Teleki, Hunyadyak kora XI. 53.
Corpus Decretorum Juris Hungarici 1471. 29. §.
Gr. Teleki, Hunyadyak kora XI. 468.
Dolhay Ambrus több izben volt királyi ember, 1442-ben pedig a máramarosi alispánságot viselte; hogy milyen hatalmas ember volt, bizonyítja László király, a ki 1457-ben őtet bizta meg azzal, hogy a Lengyelországból Máramarosba becsempészett sót ott, a hol találja, foglalja le, s bizonyítja Mátyás király, a ki őt Egregius* és Dominus czímmel illette. Halála 1473. május 20. és deczember 18-ika között következett be; fiai Demeter, II. György, II. László, VI. János IV. Miklós és III. Péter, s egyetlen leánya Cecilia, első nejétől, Margittól születtek, második neje Csapy Potentiana Eszenyi Csapy Ákos és Álmosdi Csire Erzsébet leánya volt.
Nagy czím, a főispánt is így czímezték, ebben a korban csak a zászlós úr volt magnificus.
IV. Miklósról mindössze annyit tudunk, hogy segített a Lipcseyeknek, kik majdnem félszázadig viszálykodtak a Perényiekkel a Borsa és Latorcza folyók között fekvő havasok miatt, s annyi hatalmaskodást követtek el, hogy végre úgy a Lipcseyek, mint Dolhay Miklós és testvérei Demeter, László, György, János és Péter elmarasztaltattak és fejvesztésre itéltettek, – azonban választott birák közbenjárására 1474-ben kiegyeztek Perényi ifju János fia Jánossal, ki is minden nyert itéletleveleit semmisnek nyilvánította a leleszi convent előtt. 1487-ben élt még Miklós, gyermekei nem maradtak.
II. Lászlóról is kevés adat maradt reánk, 1483-ban elzálogosította dolhai udvarházát az ahhoz tartozó földekkel együtt 50 forintért testvér öcsesének Péternek, – 1488-ban valami kihágásért elfogatta Horváth János máramarosi sókamarás és a huszthi várba záratta. Neje Hencziday Mihály leánya Ilona volt, kitől egyetlen fia maradt.
Kálmán, a ki visszaváltotta az atyja által elzálogosított dolhai udvarházat, birt a dolhai uradalmi jószágokban lévő részén kívül Penészleken is Szabolcsmegyében és anyja után Biharban Sálhidán, Henczidán, Okányban, Zsadányon és Balkányban; többnyire Henczidán lakott s ezért Henczidai Dolhaynak is neveztetett. Neje, Ártándy Kata, birtokos volt Bereghmegyében Csarodán, Szathmárban: Lázári, Darócz és Homokon, Ugocsában pedig: Kökényesden, Halmiban, Várallyán, Turczon és Bábonyban. Kálmán 1520-ban halt el, gyermekei nem maradtak, özvegye rövidesen Ztrittey Gáborhoz ment nőül.
II. György 1475–80 és 1484-ben királyi ember volt, 1476-ban pedig választott biró az Ilosvayak és Bilkeyek közötti perben.
1481-ben beiktattatik örökség czímén néhai Vancsfalvi György fia János, vancsfalvi részbirtokába, ezen örökségi czím alapja ismeretlen. 1480-ban ellentmond Drághffy Bertalannak Batiza, 1484-ben pedig ismét Batiza, valamint Sajó és Oroszfalu (Ruszkova) birtokában történt beiktatásának.*
Lelesz. Actor. Nro. 8. Anni 1487.
1485-ben perbe idézi Györgyöt és testvéreit Dolhay III. Miklós ősi birtokainak kiadása végett, melyeket atyja IV. Mihály halála után 1467 táján Dolhay Ambrus elfoglalt volt.* Miként folyt e per, nem tudjuk, de az bizonyos, hogy a megperelt birtokok Dolhay György és testvérei kezeiben maradtak.
U. o. Nro 7. Anni 1485.
György neje Vámos-Atyai Atyay Ágota volt, Atyay György és Darahy Ilona leánya. Darahy Ilona másodszor Kirvai Thatol Mihályhoz ment nőül. Az ugocsamegyei Salánk felét és az ottani két szőllőt, valamint Szathmárban az uszkai részbirtokot a Bátori folyón lévő malommal együtt, hitbére s jegyajándék fejében kaphatta Darahy Ilona első férje birtokaiból s azok birtokába magát, férjét, leányát és vejét 1473-ban be is vezettette.*
U. o. Statutor. Litt. T. Nro. 154.
Atyay* Györgyben családjának magva szakadt; 167birtokait a vele egy törzstől származó Rozsályi Kúnok örökölték, kik is 1477-ben elégítették ki Atyay Ágotát leánynegyedére nézve.*
Ismeretes, hogy az Atyai család a Gutkeled nemzetségből eredett, leszármazását nem lesz érdektelen, ha töredékesen is, ide jegyezni:
Farkas de genere Guthkeled 1200 körül. Nándor a Balkányi és az idősb Atyay-család őse. Tiba. János. Elek a Gúthy és a Gúthi Országh-család őse. Tiba 1250–53. Péter 1295. Miklós comes 1275–95. A Rozsályi Kún és a Gacsályi-család őse. Tiba mester 1278–80. Mihály. Tamás comes 1299–1352. Péter 1352. Boldizsár 1417–54. Gáspár 1417. István. János 1365–1409 de Salánk. Tiba 1365–1409 de Salánk. István 1475. (neje Bora.) László 1414–22 de Atya. György 1414–22 de Salánk. János 1422. Magda 1512–20. (Kerecsenyi Barnabás.) Bóra 1520. Zsófia 1520. Demeter János 1455. János de Atya. Ferencz. (neje Anna.) György 1454–55. (Darahy Ilona, utóbb Kirvai Thatol Mihályné.) Dora 1520. Ágota 1477. (1. Dolhay György 1477. 2. Kirvai Németh János.)
Lelesz. Protoc. Parv. Fol. 107.
Thatol Mihály, kinek Darahy* Ilonától gyermekei nem születtek, családjának utolsó sarja lévén, összes javait: Taraczköz, Kirva, Kökényes, Nereznicze, Gányafalva, Irholcz, Bocskó, Lonka, Karácsonyfalva és Kis-Técső egész birtokokat 7800 arany forintért eladta mostoha leányának Atyay Ágotának, a ki azokból sógorait Dolhay Demetert, Lászlót, Jánost, Miklóst és Pétert is részesítette, mert valószínűleg azok is hozzá járúltak a vételári összeghez, – azonban Thatol Mihály Kirva, Lonka, Bocskó és Ráhómező egész falvakat, valamint Szaploncza és Szarvaszó egy negyedét már elébb eladta volt Forintverő 168János nagybányai polgárnak, a ki magát 1478-ban be is akarta iktattatni, de a Dolhayak nemcsak hogy ellentmondottak,* hanem Thatol Mihály biztatására Deésy Péter máramarosi sókamarás, Petrovay Mihály, Vissóy Mikola fia Miklós és Sajóy Pál segítségével Forintverő János bocskói házát megrohanták, Bocskóra és Lonkára vonatkozó irományait és minden ingóságait elvitték, a jobbágyoktól pedig 200 arany forint adót szedtek be.* A pernek valószínűleg az volt a vége, hogy a szaplonczai és szarvaszói részbirtok Forintvevő Jánosé maradt, a többi pedig a Dolhayaké lett.
Hogy a Darahy család a Csák nemzetségből eredt, még eddig ismeretlen, leszármazása így áll:
Baarch comes de genere Csák 1281 Baarch 1281–91. Ugrin mester 1281. Mihály de Darah 1281–92. János 1292. Skolasztika özvegy 1320. (Demjén fia László.) Péter 1320–39. Csák 1339. (Olaszy Marót leánya.) András. Jakcs (Jakab) 1371. (Margit özvegy 1406.) Domokos 1371. Klára 1371. (Ugray Lukács.) Miklós 1354–71. Megöletett Újfaluban. Tamás 1406–15. (neje Ilona.) Miklós 1406. János 1406. Demjén 1406. Lukács 1406 Ilona 1476. (1. Atyay György. 2. Kirvai Thatol Mih.) Kristóf 1498. János 1498. Máté 1400 táján. (neje Klára.) Klára. (Irinyiné.)
Lelesz. Statutor. Litt. F. Nro. 85.
U. o. Actor. Nro 35. Anni 1479.
1486-ban már nem élt Dolhay György*, más valaki volt tehát az, a kit Bornemisza János kincstárnok 1501-ben a II. Ulászló király esküvőjére a székelyek által adott ökrök átvételével megbizott,* III. György nem lehetett, mert ha élt is már akkor, egy-két évesnél nem volt idősebb; valószínűleg tévesen irtak Györgyöt Péter helyett, a ki abban az időben, mint majd látni fogjuk, királyi udvarnok volt.
E szerint a leszármazási táblán (Turul XI. 78. 1.) II. György életkora 1463–1486-ra javítandó.
Székely okmánytár III. 151.
II. Györgynek nem maradt fia, leányait, kiknek férjei a táblázaton olvashatók, 1486-ban elégítették ki nagybátyjaik és unokatestvéreik leánynegyedi illetőségükre nézve. – Az özvegy Kirvai* Németh Jánoshoz ment nőül.
A leszármazási táblán a Kirsai nyomdahiba.
VI. János mindig együtt szerepel testvéreivel, mást nem tudunk róla, nejének nevét sem ismerjük,* 1485-ben még élt, egy fia és egy leánya maradt: Tamás és Hedvig*, Ilosvay Karácson Istvánné.
A Hedvig név tévesen került a táblázatra.
Neve lemaradt a tábláról.
Tamás 1496-ban királyi ember volt. 1508-ban ellentmond Drághffy György és János beiktatásának Szurdok és Rozsálya falvak birtokába. Első neje Fruzina, Mátyfalvi Zovárdffy György leányának, Erzsébetnek volt a leánya, atyja nevét nem ismerjük. Második nejét Dorottyát,* kinek családi nevét szintén nem tudjuk, s kit mint özvegyet s egy férjes leány, Uray Ferenczné anyját, Perényi Gábor özvegye Frangepán Kata adott volt hozzá nőűl, előttünk ismeretlen okból 1535-ben megölette, miért is Kávássy Kristóf huszthi várnagy elfogatta s az Ilosvay Miklós Dobrókai Palkó Péter, Bilkey György, Szarvaszói Bank András, Kricsfalusi Sztojka Péter, Bedői Sándor János, Uglyai Voloz Tamás, Fancsikay István, Egry Lőrincz és János, Öszödfalvi Göde László, Gödényházi Csobod Bálint, Pesti Kulcsár Lukács, Eszéky Ádám deák, Nagyváthy János Huszthi Bodó Albert, és Huszthy Gáspár deákból álló biróság – fejvesztésre ítélte s rajta az ítéletet végre is hajtatta, birtokait pedig János király rendeletéből Kávássy Kristóf Huszth várához csatolta.
Szintén lemaradt a neve.
Tamásnak második nejétől nem voltak gyermekei, az elsőtől egy fia maradt: III. György.
III. György, – atyai birtokai el lévén foglalva, – ifjúságát anyai rokonai Zóvárdffy György, Zirmay Lajos, Ráthonyi Gáspár vagy Oroszy Boldizsár házánál tölthette, midőn azonban Báthory András Szabolcs és Szathmár megyék főispánja, tárnokmester és országos főkapitány Huszth várát elfoglalta, Dolhay György sorsa is jobbra fordúlt, mert birtokait I. Ferdinánd királytól új adomány czímén visszakapta s azokba magát 1548-ban ellentmondás nélkül be is iktattatta.*
Lelesz. Statutor. Litt. D. Nro 46.
Több izben volt királyi ember, 1557-ben pedig a máramarosi alispánságot viselte. 1559-ben beperli Györgyöt Petrovay Lőrinc, bizonyos rozsályai részbirtok elfoglalása miatt.
1571-ben Kis-Muzsajban egy fél udvarházat vett meg a hozzá tartozó földekkel együtt Oroszy Györgytől 400 magyar forinton.*
U. o. Protocol. 18. fol. 202.
A Zóvárdffy család fiága Ferencz fiában Istvánban megszakadt s a mátyfalvi birtokot 1543-ban Mucsey Pál a királyi nagyobb kanczellária jegyzője, Bogárdi Nagyváthy János és Újlaki Rácz Miklós kapták adományba, de a beikta- tásnak Dolhay György ellentmondott. A Zóvárdffy leányági utódok 1545-ben felosztották magok között a mátyfalvi, rákóczi, rakaszi, rákosi, szőllősvégardói, újlaki, bilkei, miszticzei és lukovai jószágokat, kizárva azokból a fiúági örökös Újhelyi családot, miért is 1573-ban perbe idézi 169Újhelyi id. János az összes leányágat.* 1574-ben Thernei Keszthelyi György szerzett adományt a mátyfalvi, szőllősvégardói, rákóczi, rakaszi, újlaki, rákosi, bilkei és miszticzei részbirtokokra, – de beiktatásának a leányág ellentmondott. Igényt tartott Dolhay György a Bilkey Máté-féle bilkei, rákóczi és dobrókai részekhez, valamint a magvaszakadt Bilkey Iváskó fia András bilkei, miszticzei, lukovai és dobrókai birtokaihoz, miért is ellentmond 1580-ban Komlósy Albert beiktatásának a Bilkey Máté- és Daróczy Szerafin beiktatásának az Iváskó fia András-féle jószágokba.*
A rokonság így áll:
Marcellus comes de gre Hunt-Pázmán. Mikó mester 1275–1304. Csépán 1281–1300. Miklós de Verbőcz 1304–34. Zóvárd de Mátyfalva 1323–26. Márton. Dávid de Verbőcz 1393. György de Ardó 1393. Pál 1420. Péter. György. György 1504. Ferencz. Ujhelyi idősb János 1573. Klára. (Zirmay Bernát.) Anna. (Ráthony Gáspár 1534.) Erzsébet. Ferencz. (Krisztina, utóbb Petrovay Péterné.) Borbála. (Oroszy Boldizsár.) Fruzina. (Dolhay Tamás.) Zirmay Lajos 1534. (Bódy Bora özvegy 1573.) Zóvárdffy István † 1545 előtt Oroszy Kata. (Egressyné.) Dolhay György 1573. E. Gáspár 1573. Bertalan 1573. Ráthony Pál 1573. Ferencz 1573. (Vethéssy Dora.) Kata 1573. (Thetey Lőrincz.) Anna 1573. (Csepei Ákos Miklós.)
Lelesz. Statutor. Littera. D. Nro 142.
1569-ben kiegyezik György és másod unokatestvére II. Imre, Dolhay Ilonával és férjével Ruszkai Kornis Gáspárral s minden eddigi pereiket beszüntetik oly móddal, hogy egész Kirva, Taraczköz, Kökényes, Irholcz, Nereznicze, Gányafalva, Kalinfalva és Dombó, valamint az ökörmezei, kelecsényi és ripinyei részjószágok Kornis Gáspárnak, feleségének és mindkét ágú utódainak véglegesen átadatnak, ellenben egész Dolha, Zádnya, Bronka, Ravaszmező, Kereczke, Kusnicza, Szurdok és Batiza, úgy a rozsályai, leordinai, ruszkovai és ruszko-polyánai részek Dolhay György és Imrének jutnak szintén mindkét ágra, kihalás esetére fentartva a kölcsönös örökösödést. A nevezett birtokokon 1572-ben osztoztak meg III. György és II. Imre.*
U. o. Protocoll. 19 folio 2.
Élt még György 1585-ben is, s birt a fentnevezett jószágokon kívül Vajnághon egy udvarházat és részbirtokokat Vajnághon, Darván, Kricsfaluban, Kövesligeten, Herincsén, Zerfalván, Ökörmezőn, Vizközön, Kelecsényben, és mindkét Holyatinban; ezen birtokok neje hozományát képezték. Felesége Sztojka Klára volt, Sztojka Simon alispán és Mircse Anna leánya. Sztojka Simon fia volt Sztojka Miklós alispánnak és Kricsfalusy Krisztinának, Mircse Anna atyja Vajnághi Mircse Jakab alispán, anyja pedig Petrovay Margit volt. Dolhay Györgynek egy fia maradt IV. 170Péter, és egy leánya Zsófia, kiknek gyámjai Kornis Gáspár, Sztojka György és Bilkey Máté voltak. Zsófia 1588. január 14-én ment nőül Hotykai Bejczy Balázs zemplénmegyei birtokoshoz, utóbb pedig 1597-ben Zokoly Györgyhöz. Bejczy Balázs utódait a következő tábla mutatja:
Bejczy Balázs. (Dolhay Zsófia.) Erzsébet 1609. (Szarvaskendi Sibrik Gábor 1609.) Balázs † 1609 előtt. István. 1609. Dora 1609. (1. Káldy Péter. 2. Csemetey István.) Sibrik Gáspár 1609. Káldy Ferencz 1609. István. János 1690–95. Mária. (Baksa Ferencz.) Mária. (Hotykai Josvay Pál 1695.) Baksa Gábor 1690–95. Erzsébet. (Persi Mihály.) Persi István 1695.
IV. Pétert 1588-ban osztoztatták meg nénjével, Zsófiával, a volt gyámok s az ezek által felkért becsüsök Kölcsey Gáspár és János, Ilosvay György, Dolhay János, Lipcsei Ferencz, Darvay Péter, Bilkey Ferencz, Hethényi Fejes János és Dolhai Csorba Gáspár.*
Csorba Gáspár valamely ismeretlen Dolhay leány fia lehetett.
Péter apródonként 775 forintot vett fel kölcsön Bejczy Balázstól, s ezen összegért 1594-ben Hatvan mellett kelt levelében leköti sógorának összes birtokait, – már a következő évben elhalálozott, valószínűleg hadban esett el, gyermekei nem maradtak.
Ezek után visszatérünk Dolhay Ambrus legifjabb fiához, III. Péterhez.
Azt már tudjuk, hogy bátyjának II. Györgynek neje, Atyay Ágota, megvette volt Kirvai Thatol Mihály összes javait, s hogy azokból sógorait is részesítette, utóbb 1489-ben Mátyás király adománylevelet is állított ki a Dolhayak részére a megvett birtokokról, azonban II. Ulászló király Drágffy Bertalannak adományozta Kirvát, Kis-Técsőt, Bocskót, Lonkát, Karácsonyfalvát, Veresmartot és Hosszúmezőt, de ez ellen 1492-ben tiltakozott III. Péter, s úgy látszik, eredménynyel, mert 1495-ben a Dolhayak lettek beiktatva Thatol Mihály birtokaiba, azonban Úrmezey Tamás Karácsonfalva, Drágffy Bertalan Bocskó és Lonka, Dolhay II. György özvegye Atyay Ágota pedig a többi birtokok végett ellentmondottak.* Atyay Ágota bizonyosan azért tiltakozott, mert ő volt a főszerző, neve mégis kihagyatott az iktatási parancsból. Bocskóra, Lonkára és Karácsonyfalvára erősebb igazuk volt Úrmezey Tamásnak és Drágffy Bertalannak, mert bárha 1501-ben királyi beleegyezést is szerzett volt III. Péter Thatol Mihály javaira, a nevezett három falu mások kezébe került, a többi birtokok azonban végleg a Dolhayak tulajdonai lettek.
Lelesz. Statut. Litt. D. Nro 45.
III. Péter korán a királyi udvarba kerűlt, Mátyás király alatt mint apród kezdhette pályáját, II. Ulászlónak 1490–1501. udvarnoka, 1503–1510. al-lovászmestere, 1513–1518. pedig kamarása volt, s bizonyosan érdemeket is szerzett, s ezek jutalmáúl nyerte 1499-ben a rablás és fosztogatás miatt elitélt Dragomérfalvi Demeter összes javait,* 1506-ban élte fogytáig 100 arany forint értékű kősót utalványozott részére a király, 1510-ben Pestyéni Tárnok Ozvald Nógrádmegye alispánjával együtt adományba kapta Taaby Gergely birtokait, a ki unokatestvérét, Taaby Istvánt megölte volt,* 1518-ban pedig Buda Tamás és István nógrádmegyei Sylemeek nevű birtokára kapott adománylevelet, s abba magát be is iktattatta.
Lelesz. Statutor. Litt. D. Nro 43.
U. o. Nro 56.
1514-ben unokaöcscsével, Tamással, egész Polyána (valószinűleg Sajó-Polyána), Sóspatak, Sajó és Kis-Técső birtokába vezetteti be magát,* de birtokait vétel útján is igyekezett szaporítani, még 1511-ben zálogba vette Ruszkovai Dolhay Mihálytól 700 arany forinton egész Ruszkovát és a ruszkopolyánai, leordinai és rozsályai részjószágokat s azokba magát 1513-ban be is iktattatta,* azonban nem birhatta békében, mert Dolhay Mihály nővére, Veronika, Vancsfalvy Györgyné leánynegyedi illetőségét, Petrovay János pedig mint osztályos atyafi, a birtokok felét követelte s e végett 1514-ben pert is indítottak. A per hosszan elhúzódott, közben erőszakoskodások sem maradtak el, végre több mint tíz év után választott birák intézték el az ügyet, Veronika hat jobbágytelket és Rozsályán egy malom felét kapta, a többi birtok pedig egy részről Petrovay János, más részről a Dolhayak között egyenlő két részre osztatott.
U. o. Nro 53 és 54.
U. o. Nro 52.
1493-ban Horváth János sókamarással volt pere Dolhay Péternek, mert Ökörmezőről és Ripinyéről nagyszámú sertést és lovat hajtatott el Horváth János, szurdoki, rozsályai, leordinai és ruszko-polyánai határokhoz tartozó három havast pedig Huszt várához foglalt.* 1500-ban Derencsényi Péterrel is volt valami baja.*
Lelesz. Actor. Nro 6. Anni 1493.
U. o. Nro 34 és 35. Anni 1500.
Mostoha anyja, Csapy Potentiana hitbérének és jegyajándékának reá eső részét 1505-ben fizette ki Eszenyi Csapy Gergelynek.*
U. o. Nro 21. Anni 1505.
A Petneházyakkal és a Bessenyődi Apagyiakkal valami atyafiságot tartott,* s ezért kér 1504-ben vizsgálatot Petneházy Mátyás fia Tamással együtt Dengeleghy János leánya Borbála ellen, a kire az a gyanú volt, hogy férjét Apagyi Tamást megölette.*
Valószínűleg Dolhay Szaniszló egyik ismeretlen leánya Petneházyné, s egy másik Apagyiné volt.
Lelesz. Actor. Nro 25. Anni 1504.
Igényt tartott Penészlek falu, Szent-Miklós és Szent-Vid pusztákhoz s 1518-ban neje és fiai 171nevében ellentmond Báthory György, István és András – Ártánházy Demeter magvaszakadtán örökös vétel czímén történt beiktatásának.*
U. o. Statutor. Litt. B. Nro 353.
Mint udvari ember megyei hivatalt nem viselt, de 1496–1510 között több beiktatásnál volt a király képe. 1520-ban már nincs az élők között, iratott néha Nagy Dolhay Péternek is, de minthogy csak egy Dolha falu volt, Nagy- és Kis-Dolha pedig sohasem létezett, ezen kifejezést Dolhay Nagy Péternek kell érteni, megkülönböztetésűl mint öregebbiket avagy nagyobbikat, unokaöcscsétől Demeter fia Pétertől, az ifjabb vagy kisebbiktől, a ki vele egyidőben élt, s a kit Kis Dolhay Péternek is irtak, de kit Dolhay Kis Péternek kellett volna nevezni.
III. Péter nejének, Dorottyának, családi nevét nem közlik okleveleink, de birtokigényei oda mutatnak, hogy a nagyhírű Losonczy család ivadéka volt, talán Zsigmond leánya, – özvegységre jutván, Tholdy László királyi udvarnokhoz ment nőül s ezen házasságából egy leánya született: Tholdy Anna.
III. Péternek négy fia maradt: VII. János, II. Ambrus, Farkas és I. Imre.
VII. Jánost és testvéreit, valamint az egész Dolhay családot 1520-ban megintetik a Bilkey, Lipcsey és Gorzó családok, hogy a nálok zálogban lévő Ökörmező, Kelecsény, Ripinye és Vizköz nevű birtokaikat, felvéve a zálogösszeget, kezeikből bocsássák ki.*
Lelesz. Actor. Nro 7. Anni 1520.
Farkas 1524-ben beperli unokatestvére Dolhay Kálmán özvegyét, ekkor már Ztrittey Gábornét, Ártándy Katát, a ki néhai férje dolhai udvarházából minden ingóságot és a jószágokra vonatkozó leveleket elvitette, bárha nászajándéka és hozományára nézve teljesen ki volt elégítve.*
Lelesz. Actor. Nro 25. Anni 1524.
II. Ambrus perbe idézteti 1525-ben az Alsó-Apsay családbelieket, a kik az ő Kirva nevű birtoka határában, a Taraczvize mellett fekvő, Körösbércz, Istvánbércz, Zapodrina és Lassúpatak nevű erdeiből a kirvai és kökényesdi jobbágyok sertéseit erőszakkal elhajtatták,* ellenben 1526-ban a Középső-Apsayak perlik be Ambrust, a miért a Bükkerdő nevű birtokukon legelő nyájaikat megtizedelvén, 60 sertést és 100 juhot elhajtatott.*
U. o. Nro 38. Anni 1525.
U. o. Nro 5. Anni 1526.
VII. János, Farkas és II. Ambrus neveit 1526-on túl nem olvassuk okleveleinkben, lehet, hogy annyi mással ők is a mohácsi mezőn vérzettek el, gyermeke egyiknek sem maradt.
I. Imre állandóan a kirvai várkastélyban lakott, s azt a hozzá tartozó falukkal, valamint a dolhai uradalomban lévő részjószágaival együtt 1549-ben elzálogosította feleségének Sztojka Ilonának 2000 forintban.* 1550-ben pert indított, mostoha nővérével Tholdy Annával, Kozárdy Ferencznével együtt Gúthi Országh Kristóf ellen Divénvára, Losoncz, Bussa, Divénallja, Tamási, Tossoncza, Podrecsán, Gergelyfalva, Sztravistya, Udvornya, Lónyabánya, Doborcsa, Vámosfalu, Budalehota, Polichna, Fürész és Kotmanlehota nógrádmegyei, valamint Kislám, máskép Dacholám hontmegyei birtokok elfoglalása miatt.* Több ízben volt királyi ember, 1553-ban már néhainak iratik; neje Ilona, Sztojka Miklós alispán és Kricsfalusy Krisztina leánya volt, fia nem maradt, egyetlen leánya Ilona gyámjaiúl Szigethi György deák alispánt, és Szigethi Vas Antal deákot rendelte.
U. o. Protocoll. 3. fol. 155 és 156.
Lelesz. Protocoll. 3. fol. 71.
Dolhay Ilona Ruszkai Kornis Gáspár huszti főkapitányhoz ment nőűl, hozománya volt egész Kirva a kastélylyal, Taraczköz, Kökényes, Irholcz, Nereznicze, Gányafalva, Kalinfalva és Dombó, valamint az ökörmezei, kelecsényi és ripinyei részbirtokok. Leszármazóit a következő táblázat mutatja:
172Dolhay Ilona (Ruszkai Kornis Gáspár.) Kornis Kata. (Köröstarcsai Vér Mihály.) György. Anna. (1. Csebi Pogány Menyhért. 2. Thetey Boldizsár.) Péter 1575–79. Zsófia. (Rozsályi Kún Péter.) Vér Anna. (Pekry Ferencz.) Kún Anna. (Sulyok István.) Gróf Pekry Lőrincz* (Petrőczy Kata-Szidónia.) Pogány György. Péter. Thethey Anna. (Dolhay János.) Imre. Boldizsár. Sulyok Kata. (Újhelyi János.) Újhelyi Mária. (Perneszy Gábor.) Kata. (Gróf Bethlen Elek 1716.) Szidonia. (1. Révay Imre. 2. Monsperg Zsigmond 1716.) Polixena. (Dániel István 1716.) Erzsébet (Radák Ádám 1716.) Perneszy Bora. (Bay Ferencz.) Bay Ferencz. Bay Erzsébet. (Szuhay Gáspár.) Szuhay Erzsébet. (Báji Patay Sámuel 1763.)
Téved Gróf Lázár Miklós, midőn (Századok 1887. 424. lap) Gróf Pekry Lőrincz anyját Fricsi Fekete Klárának nevezi.
Dolhay Ambrus első szülött fiának, Demeternek ága legtovább terjedt, testvéreié, mint láttuk, két-három nemzedék után megszakadt.
Demeter és öcscsei, valamint Bilkey András és Kirvai Thatol Mihály* elfoglalták 1472-ben, másod unokatestvérük Leordinai Orda János halála után annak összes rozsályai, kis-lonkai és ruszko-polyánai jószágait, miért is Orda János özvegye Ilosvay Karácson Margit pert indít ellenök hitbére, jegyajándéka és leányai öröksége iránt.* 1475-ben kiegyeznek. Dolhay Demeter, Petneházy Mátyás és György mester váradi kanonok, valamint Bessenyődi Apagyi István és János Bessenyődy Gállal és annak rokonaival,* kik is minden szenvedett káraikra nézve kielégíttetvén, a Dolhay Demeter és társai ellen indított keresetöket visszavonják.*
Valószínűleg Dolhay Ambrus ismeretlen leányainak férjei.
Jászó. Hab. ooo. Fasc 1°. Nro 1°.
Az egyezkedő Bessenyődyek családfája így áll:
Bessenyődy. Gál 1475. (Veronika 1475.) Lóránd 1475. Kelemen 1475. Péter 1475. Márton 1475. Bessenyődy. Bálint 1475. (Erzsébet 1475.) Elek. Benedek 1475. György 1475. Tamás 1475. Gergely 1475.
Lelesz. Prot. Parvi fol. 72.
Demetert és öcscseit Bilkey Mihály megölése miatt jószágvesztéssel sújtotta Mátyás király s birtokaikat 1476-ban Báthory István országbirónak, s testvéreinek Andrásnak és Horváth János máramarosi főispánnak adományozta, de a Dolhayak bizonyosan ártatlanok voltak, mert magok kértek vizsgálatot, a mit a király parancsára Bereghmegye tisztikara tartott meg,* a vizsgálati irományok nem maradtak ugyan reánk, de az eredmény kedvező volt a Dolhayakra nézve, mert birtokaikat nem vesztették el.
Lelesz. Actor. Nro 14. Anni 1476.
Azt már láttuk, hogy Petrovay Mihály és Leordinay Mihály dolhai, zádnyai és bronkai részjószágaikat, a nevezett faluknak felét, Dolhay Ambrusnak adták át, azonban elébb már Ilosvay Lászlónak és Zirmay Florisnak zálogosították el, ezért aztán, minthogy a zálogtulajdonosok a birtokokhoz nem juthattak, 1476-ban pert indítanak Dolhay Demeter, testvéröcscsei, Petrovay Mihály és néhai Leordinay Mihály leánya Kata ellen; Mátyás király úgy itél, hogy vagy ereszszék a birtokba a felpereseket, vagy fizessék vissza a zálogösszeget.*
U. o. Nro 13. Anni 1476.
1480-ban ellentmondott Demeter Drágffy Bertalan beiktatásának Bélavár és Bedőháza birtokába, 1479 és 1480-ban mint királyi ember 173működött. Kata nevű nejétől két fiát ismerünk, II. Pétert és VIII. Jánost, de valószinű, hogy Ferencz, a ki 1510-ben királyi ember volt, és Mihály szintén az ő fiai voltak, mert Ferencz és Mihály után örökölt utóbb Demeter fia V. Péter.
VIII. János 1496, 1500, 1504 és 1508-ban mint királyi ember működött, 1512-ben dolhai, zádnyai és bronkai birtokait Giczei Nagy Tamásnak vallotta be.* 1523-ban pedig szurdoki, rozsályai, batizai és polyánai részeit Bilkei Lipcsey Györgynek adta át, de, úgy látszik csakhamar visszaszerezte, vagy talán éppen azért, mert jószágait zálogba vetette volt, – osztozik meg 1525-ben testvérbátyjával, V. Péterrel, id. Bilkey György és fia György, Bilkey ifjú György, Bilkey Miklós, Lipcsey János, Dolhai Márton Tamás és Damián kusniczai pap jelenlétében.* Mária nevű nejétől egy fia maradt IX. János, a ki 1564-ben élt, de róla egyéb adat sem maradt reánk.
U.o. Protocoll. 2. fol. 193.
Gyömrői levéltár II. 6.
V. Péter visszabocsájtott 1501-ben egy ökörmezei jobbágytelket, melyen Demko lakott, 16 arany forintért Miszticzei Zékán Györgynek, a kinek őseitől vették volt zálogba a Dolhayak Ökörmezőt.* 1508-ban ellentmond Dragffy György és János beiktatásának Szurdok és Rozsálya birtokába. – Fiú örököse nem lévén, dolhai, zádnyai, bronkai, kereczkei, kusniczai, ravaszmezei, ripinyei, vizközi és ökörmezei jószágait 1512-ben leányának Katának és vejének Ramocsaházy Miklósnak vallotta be 600 arany forintban. 1517-ben pedig a Dolhay Ferencz és Mihály után öröklött birtokait adta el leányainak Katának, Zsófiának és Erzsébetnek szintén 600 arany forintért,* 1523-ban szurdoki, rozsályai, leordinai és ruszkovai javait Goriczai Barilovith Miklósnak adta zálogba 50 forintért,* de visszaváltotta s utóbb a Gyulafalvyaknak vallotta be, – azonban 1533-ban fia született, utóbb még kettő, s Péter azonnal visszavonta úgy a leányai, valamint a Gyulafalvyak javára tett minden bevallását.* Élt még 1545-ben is, három fia maradt: II. Imre, Menyhért és Boldizsár, leányainak férjei a leszármazási táblán láthatók.
Lelesz. Actor. Nro 34. Anni 1501.
U.o. Protocoll 2. folio 192.
U.o. Protocoll 5. fol. 191.
Lelesz. Protocoll. 6. fol. 46.
Menyhért és testvére Boldizsár, tiltakoztak 1552-ben Dolhay I. Imre ellen a zádnyai, dolhai, bronkai, kereczkei, kusniczai, ravaszmezői, ökörmezei, kelecsényi és ripinyei részjószágok elidegenítése miatt.*
U. o. 12. fol. 9.
II. Imre és másod unokatestvére III. György, 1569-ban egyezett ki János Zsigmond király előtt Dolhay Ilonával, Kornis Gáspárnéval, s az ezen egyesség szerint nekik jutott birtokokon 1572-ben osztoztak meg.* Az ősi jószágokon kívül birt II. Imre Kövesden és Dobrókán is Beregmegyében, az utóbbi faluban Komlósy Gáspártól szerzett volt egy jobbágy telket. Egyetlen fia X. János első házasságából született, második neje Megyery Anna volt, elébb Almásy Miklós özvegye.
U. o. 19. fol. 2.
X. Jánosnak kiskorúsága alatt Dolhay III. György volt a gyámja, 1575-ben elégítette ki mostoha testvérét Almásy Margitot, Fertő-Almási Almásy Istvánnét, anyjának, Megyery Annának hitbérére és jegyajándékára nézve.* 1579-ben tiltakozik Bűdy Mihály ellen Bocskó, Lonka, Ráhómező és Körösmező elfoglalása miatt.* 1595-ben pedig Kornis Gáspárral, neje nagyatyjával perel a kirvai vár és uradalom visszatartása miatt,* talán ezen per következtében engedte át neki anyósa, Kornis Anna, azon jószágokat, melyeket hitbére és nászajándéka fejében első férjétől, Pogány Menyhérttől született fiaitól kapott volt 400 forint értékben. 1588-ban tagja volt X. János azon bizottságnak, a mely Dolhay IV. Pétert és nénjét Zsófiát az atyjokról maradt ingóságokon megosztoztatta.* Nejétől Annától, Bekényi Thetey Boldizsár és Kornis Anna leányától, kivel lakodalmát 1587 február 22-én tartotta, négy fia maradt: Zsigmond, IV. György, XI. János és VI. Péter.
U. o. 25. fol. 41. és Lib. Sig. 5. fol. 3.
U. o. Lib. Sig. 6. fol. 41.
Lelesz. Protocoll. 41 fol. 39.
Eredeti. Kelt Dolhán 1588. márczius 25-én.
Zsigmond és testvéröcscsei megvették 1608-ban Bejczy Istvántól és Szarvaskendi Sibrik Gábortól anyja, illetve anyósa Dolhay Zsófia 174kelecsényi, vizközi, ökörmezei és alsó- s felsőholyatini örökségét 500 magyar forinton. Zsigmondról és öcscséről, XI. Jánosról, egyéb adat nem maradt fel.
IV. György 1627-ben tett végrendeletet s gyermekei egyik gyámjává Petrovay Jánost rendelte, élt még 1631-ben is, a mikor tyuszkai, ökörmezei és vizközi részbirtokait 500 magyar forintért zálogba adta Pap Mihálykónak és Jaczkónak (Jakab). Nejétől, Bölcsei Buday Erzsébettől, egy fia III. Imre és három leánya maradt: Kata, Fancsikay Ferenczné, Anna, Ilosvay Ferenczné és Fruzina, Bilkei Lipcsey Péterné.
III. Imre, úgy látszik, nem nősült meg, s birtokait kezdette elidegeníteni, de ez ellen unokatestvére, Pál, óvást tett.*
Máramarosi megyei levéltár.
VI. Péter és testvérbátyja, IV. György, valami egyességet kötöttek volt Lipcsey András, Bilkey János, valamint Pap Mihály, György és Jakabbal egész Tyuszka falu iránt, úgy látszik, átengedték a nevezetteknek, de utóbb, 1614-ben, visszavonták a kötést s 1615 julius 2-ka körül elfoglalták Tyuszkát,* Lipcsey András fia, Gergely, csak 1639-ben indított pert Tyuszka végett a már akkor elhalt két Dolhay fiai ellen.*
Lelesz. Protocoll. 56. fol 58.
Máramarosi megyei levéltár.
VI. Péter ifjan halt el, nejétől, Pethry Annától csak egyetlen fia maradt, Pál. Pethry Anna utóbb ifjú Bölcsei Buday Istvánhoz ment nőűl, s 1629-ben már egy fia is volt, Buday Zsigmond, a kinek, valamint Dolhay Pálnak nevében tiltakozik a leleszi convent előtt Vitkay János ellen, egy udvarház és 35 hold szántóföld, és két rét elfoglalása miatt,* de melyik faluban feküdt ezen birtok, az nem tűnik ki a tiltakozásból.
Lelesz. Actor. Nro 43 Anni 1629.
Pál letiltja 1639-ben Lipcsey Sándort kereczkei és ravaszmezői részbirtokai eladásától, minthogy azokat leánynegyedképen birja s a visszaváltás őtet illeti, kész is letenni az inscribált összeget,* 1649-ben a Szukna-patak mellé egy új falut szállított. 1651-ben tiltakozik minden egyesség ellen, melyet Lipcsey Gergely és neje Szuhay Anna bárkivel is kötöttek az ökörmezei, hidegpataki, hiszkai, vizközi, ripinyei, sebespataki és rosztokai részbirtokok iránt.* Az új-holyatini birtokot Pogány Menyhérttől és Gáspártól szerezte volt Pálnak neje Kökényesdy Borbála, kit mint Bellényi János özvegyét, 1642-ben vett nőül. 1651-ben tiltakoznak Szilágyi Ferenczné, Kökényesdy Zsuzsanna, Dolhay Pálné, Kökényesdy Borbála és Duka Józsefné, Kökényesdy Judit, – testvéreik Kökényesdy György és Zsigmond ellen, a kik szatmármegyei birtokaikat nejeikre akarták átruházni.* Dolhay Pál 1652-ben halt el, csak két fia és leánya maradt: Gábor, V. György és Mária, a leány volt az idősebb, a fiúk 7–8 évesek lehettek, s a leányág, – valószinűleg IV. György leányainak utódai, – azonnal fellépett igényeivel, részt követelve az összes jószágokból, de ez ellen a Petrovay család, mint a Dolhayak fiúági osztályos atyafia, tiltakozott.* Kökényesdy Borbála harmadszor Osgyáni Bakos Gábor, kállói főkapitányhoz, hét hajdú város tábornokához és hadi birájához ment nőűl, őseit és utódait a következő táblázat mutatja:
Máramarosi megyei levéltár.
Lelesz. Protocoll. 89. fol. 66.
Lelesz. Actor. Nro 13 Anni 1651.
Máramarosi megyei levéltár.
Kökényesdy Pál. Vetéssy Potentiana. Kökényesdy Péter. Deregnyey Borbála. Kökényesdy Borbála (1. Bellényi János. 2. Dolhay Pál. 3. Bakos Gábor.) Bellényi Zsigmond. (Vitéz Anna 1678.) Dolhay Mária. Gábor. György. Bakos Judit. (Géczy Zsigmond.) Garamszeghi Géczy Julianna. a Jókai regénye által hiressé lett Korponayné.
Dolhay Mária Losonczi Bánffy Gáborhoz, a későbbi (1678–1681) dobokai főispánhoz ment nőül 1662-ben, 1682 julius elején lett özvegy, leszármazói a következők:
175Dolhay Mária. (Bánffy Gábor.) Borbála. (Marczelházi, máskép Szathmáry Gyulay Mihály.) Ágnes. (Szuhay Márton.) Erzsébet. (Csebi Pogány Gábor 1709.) † Gyulay Sándor 1752. (Szuhay Gáspár. (Ludányi Bay Erzsébet.) Szuhay Erzsébet. (Báji Patay ifj. Sámuel. 1763.)
Dolhay Gábor kiskorában halt el. V. György nénjének, Bánffy Gábornénak 100 ház jobbágyot engedett át Batizán és Ruszkován, de ez ellen tiltakoztak Dolhay Ilona és Kornis Gáspár utódai,* ezen adományát azonban 1663-ban maga V. György is visszavonta, minthogy nénje minden javait felkérte s egyéb más módokon is egyre háborgatta őt, s a jobbágyokat különben is még kiskorúságában adta volt nénjének,* utóbb 1666-ban kiegyeztek, de Bánffyné nem tartotta meg a feltételeket s e miatt 1679-ben újra pereltek.*
Máramarosi megyei levéltár.
U. o.
U. o.
Úgy látszik, bár az oklevelekből nem tűnik ki tisztán, hogy V. György valami főben járó vétséget követett el, – lehet, hogy nénje is ennek alapján kérte fel jószágait, s lehet, hogy a következményektől menekülendő, egyezett bele, hogy halála után összes birtokai Teleki Mihályra szálljanak. Ezen egyességet megerősítette Apafi fejedelem és 1700-ban Leopold császár is, bárha 1692-ben Petrovay János, mint fiúági leszármazó, tiltakozott, 1700-ban pedig maga Dolhay György kezdett pert Teleki özvegye, Vér Judit ellen, a rá nézve sérelmes egyesség miatt.*
Eredeti.
Kezességet vállalt mostoha bátyjáért, Bellényi Zsigmondért, s ennek következtében 1000 tallért kellett fizetni, mit Borosjenői Korda Ferencztöl vett fel, zálogba adván érte 30 jobbágyot Rozsályán; Teleki azonban az örökösödésre támaszkodva, Kordát kifizette s a jobbágyokat elfoglalta.*
U. o.
Birtokait nem igen igyekezett szaporítani; csak Bilkén vett egy kertet zálogba 50 magyar forintért ifj. Lipcsey Jánostól 1689-ben, és Dobrokán nehány telket idősb Ilosvay Pétertől,* Új-Holyatint pedig, melyet még édes anyja, Kökényesdy Borbála szerzett volt Pogány Menyhérttől és Gáspártól, de melyet ezek utóbb elfoglaltak, igyekezett 1666-ban visszaperelni.* Azonban nem is vesztegette el jószágait, a rozsályai 30 jobbágyon kívül csak valami csekély telket adott Nemes Györgynek, – Petrovay Istvánnak pedig ruszkovai malmát zálogosította el 30 magy. frtig 1676-ban, és 1677-ben leordinai részét 400 m. frtért adta át.*
U. o.
U. o.
U. o.
Birt Szigeten és Munkácson is egy-egy szabad, adómentes házat.
Thököly Imrének bizalmas híve volt, 1686-ban nagyobb összeg pénzt őrzött magánál, mit a fejedelem tett volt le nála.* 1703–5-ig huszti főkapitány volt, ő szedette össze és temettette el a Károlyi Sándor által Dolhánál szétvert kurucz felkelő sereg halottait.
Történelmi Tár 1880. 422. lap.
Első neje, Szuhafői Szuhay Erzsébet, Szuhay Mátyás és Battik Zsófia leánya volt 1666–1702-ig, 1704-ben már nem élt, gyermekei nem maradtak, – másodszor Csebi Pogány Krisztinát, Pogány Menyhért és Sarmasághy Katalin leányát, Ippi Frater István huszti kapitány fiatal özvegyét vette nőűl, kitől azonban csak egyetlen leánya, Borbála született.
Dolhay György 1708 elején halt el, febr. 27. már nincs az élők között.* Özvegye nagy fénynyel temettette el a huszti református templom sírboltjába, rézbe metszett sírirata és czímere 1848-ban még ott függött a templomban,* azóta eltünt. Melléje helyezték örök nyugalomra Petrőczy Kata Szidóniát, a ki 1708-ban a vár alatti udvarházban halt el Dolhay György özvegyénél és férjét, gróf Pekry Lőrincz tábornagyot, a ki 1709-ben végezte be életét. A negyvenes években a sírboltban talált ékszerek és bársony ruhafoszlányok a Pekry páré és Dolhay Györgyé lehettek. Az özvegy rövid időn báró Perényi Imréhez ment nőűl, kit is II. Rákóczy Ferencz fejedelem azonnal kinevezett a kis Dolhay Borbála gyámjáúl,* de az árva alig egy év múlva elhalálozott s a Dolhay nevet sírba vitte.
Máramarosi megyei levéltár.
Szilágyi István úr közlése.
Eredeti.
176Hamarosan Dolhay György halála után 1709 junius 20-án a jószágok iránt igényt adtak be Ilosvay Ferencz és Dolhay Anna unokái: Ábrahám, Bálint, Imre és Gábor,Lázár Tamás gyermekei: Tamás, Katalin, Zsuzsanna és Borbála, kiknek anyjok Fancsikay Ferencz leánya, Zsuzsanna volt, ennek anyja pedig Dolhay Katalin, – és Lipcsey Péternek Dolhay Fruzinától született gyermekei: Mihály, Ambrus és Judit*, – de csak csekély eredményt érhettek el.
Eredeti.
A Taraczközön lévő jószágokat később 1744-ben Pálffy János nádor Ráthonyi Zsigmondnak adományozta, de a beiktatásnak a Dolhay leányág ellentmondott, utóbb, 1747-ben, Ráthonyi Ferencz szerzett adomány-levelet a bisztrai és makrai részbirtokokra.
A Dolhay család czímerét a mellékelt metszet mutatja, mit szükségesnek látunk közölni annál is inkább, mert a Siebmacher’s Wappenbuch pótkötetében lévő czímer hiányos és ferdített. Így a mint itt bemutatjuk, használta (a sisak és az oromdísz nélkül) II. Szaniszló 1415-ben, III. György 1557-ben, X. János 1595-ben és Zsigmond 1608-ban, sőt V. Györgynek is maradtak fel 1695 és 1696-ból ilyen helyes czímerű pecsétjei, de más 1667–1677. és 1704., 1705. évi pecsétein az átlőtt félhold kézíjj és nyilra van ferdítve.
A dolhai nép ma is szivesen regél régi urairól. A hagyomány szerint Dolha falu elébb a Szvinka-patak völgyében feküdt, de egy földrengés alkalmával mindenestől elsülyedt, husvét ünnepén azonban most is hallani a harangok kongását a patak mélyéből. Egyik Dolhay kemény bánásmódja miatt fellázadtak a jobbágyok a ma is ott élő Kukla család ősének vezérlete alatt, de legyőzettek, egy Dánéló nevű pedig többször felgyújtotta a kastélyt, – egy másik Dolhay nagyon kedvelte a szépnemet s igen víg életet élt, folyton muzsikáltatta magát, tavasz táján halt meg, s ilyenkor most is megjelenik a régi vár helyén s húzatja magának.
A bronykai várról felmaradt rege még a Dolhayak ideje előtti korból eredhet. Kegyetlen rablók laktak a várban s addig sanyargatták a vidéket, míg végre megunta a nép a sok zaklatást s egy pünkösd vasárnapján este összeszedte minden lábas jószágát, ökröt, tehenet, lovat, juhot, kecskét és sertést, sőt még a libákat, kacsákat és tyukokat is, s mindegyiknek fejére égő gyertyát erősítvén, úgy hajtotta a vár felé; a rablók a sok apró lángtól igen megijedtek, úgy hogy egy részök leugrott a mélységbe, a vezér lova patkójának nyomát ma is mutogatják a völgyben egy szikladarabon, – más részök védelemhez készült, de a vár felgyújtatván benne égtek.*
Dr. Demjanovich Emil úr szives közlése.
Azon dolhai vár, melyet Ambrus építtetett, s utóbb az országgyűlés lerontatott, bizonyosan ott feküdt, hol most is fennáll egy kápolna, melyet a reformátusok használnak azóta, mióta a Dolhayak is erre a vallásra tértek. Tudjuk, hogy Ambrus udvari káplánt tartott s az építési modor is a XV. századra vall. A vár lerombolásakor meghagyatott a felszentelt imaház s a Dolhayak alája temetkeztek, a sirboltban ma is sok emberi csont és koporsó-szög található. Ide a kápolna mellé takaríttatta az utolsó Dolhay az elhullott kuruczokat, azok pihennek a mintegy hat méter hosszú és két méter széles sirhalom alatt, s nem tatárok, mint a nép hiszi, – valamint a kápolna mellett húsz év előtt pinczeásás közben talált sok csont is bizonyosan a kuruczok maradványa.
Érdekes még feljegyezni, hogy azon helyet, melyre Károlyi a felkelőket szorította, s hol nagy részök bele is fúlt, a nép ma is «Lemácski»-nak nevezi, a kuruczok ugyanis többnyire felső bereghmegyeiek voltak s ezeket a dolhai nép «Lemák»-nak hivja.*
Igazítandók és javítandók a II. füzetben:
71. lap I hasáb 6. sor. Petrovay nevet fel helyett: Petrovay nevet vett fel.
71. lap 14. sor. élő Lipcsei és Bilkey Gorzó családokkal helyett: élő Lipcsey és a Bilkey Gorzó családokkal.
80. lap. II. hasáb a Makarjay családfán: Bereczk dictus Becse helyett: dictus Bercse.
80. lap. II. hasáb a jegyzetben: 1460-ban élt két Ilosvay László édes testvér – egészen törlendő.
81. lap. II. hasáb a jegyzet utolsó előtti sorában: király úrnak ő felesége helyett: király urunk ő felsége.
A családfán igazítandó:
Dolhay Kálmán életkora 1495–1520-ra.
Dolhay II. György életkora 1463–1486-ra.
Dolhay III. György életkora 1545–1585-re.
Dolhay IV. Péter életkora 1588–1594-re.
Dolhay I. Imre életkora 1526–1552-re.
Dolhay II. Imre életkora 1545–1572-re.
Dolhay IV. György életkora 1608–1631-re.
Dolhay Pál életkora 1629–1652-re.
Czeczilia férje nem Koroly, hanem Károly.
PETROVAY GYÖRGY.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages