III. A Német-Ujváriak két ismeretlen pecsétje 1336-ból.
181III.
A Német-Ujváriak két ismeretlen pecsétje 1336-ból.
A Német-Ujváriak két ismeretlen pecsétje 1336-ból.
Hosszú küzdelmébe került I. Károly királynak, míg a Német-Ujváriak ép oly hatalmas, mint garázda fajzatát ismételve megverte és Köcski Sándor országbiró segítségével «megpuhította». De ha meg is nyirbálta hatalmokat, hűséget maga iránt és hazaszeretetet nem birt beléjök oltani. Mert alig kezdettek I. Károly király ügyei II. Albert és Otto osztrák herczegekkel kuszálódni, az összes akkori hazaáruló Német-Ujváriakat a magyar nemzet ellenségeinek táborában találjuk. Erről egyéb történeti adatok mellett egy érdekes, eddig kiadatlan oklevél áll rendelkezésünkre, mely így hangzik:
Nus Johannes comes de Levkenhaus pro nobis et pro Ladizlao ac Heinrico fratribus nostris, et nos Elyzabeth relicta quondam Nicolai comitis de eodem pro nobis et vice ac nomine eorumdem Ladizlai et Heinrici filiorum nostrorum presentibus publice profitemur quod nos illustrissimorum principum dominorum nostrorum gratiosorum, domini Alberti et Ottonis ducum Austrie, Styrie et Karinthie servitores spontanei facti sumus, tali videlicet modo, quod nos ipsis et ipsorum heredibus cum omnibus castris, civitatibus et aliis munitionibus ac hominibus et servitoribus nostris, que vel quos in nostra potestate habemus vel in antea cum eorumdem dominorum nostrorum au(t) servitorum suorum auxilio, seu per nos ipsos et nostros servitores vel homines expugnaverimus aut quovis alio modo obtinuerimus, attendere et fideliter servire astringimur et debemus. Promittimus etiam eisdem dominis nostris et heredibus eorum bona fide nostra, nomine iuramenti prestiti, quod cum magnifico domino, domino Karulo rege Ungarie, domina regina conthorali sua et ipsorum heredibus, amicis, serviloribus, fautoribus et ad cos pertinentibus, predictorum dominorum nostrorum ducum Austrie et nostris adversariis, quocunque nomine nuncupentur, non debemus sine scitu, iussu et bona voluntate eorumdem dominorum nostrorum ducum Austrie seu heredum eorum unquam ad aliquam pacis unionem vel concordiam pervenire. Et ut hec omnia et singula, sicut prescripta sunt, per nos omnes et quemlibet nostrum et heredes nostros rata, grata et firma permaneant et inviolabiliter observentur, sepedictis dominis nostris ducibus Austrie heredibusque ipsorum has nostras literas dedimus pro nobis et pro supradictis Ladizlao et Heinrico necnon pro heredibus eorumdem et nostris, sigillorum nostrorum, puta nostri comitis Johannis et nostri Elyzabeth comitisse predictorum munimine roboratas. Datum et actum Wienne, die sabbati ante festum beate Agnetis anno domini millesimo tercentesimo tricesimo sexto. (1336. januárius 20.)
A hártyán irt oklevél a bécsi államlevéltárban őriztetik, honnét másolatát a mellékelt pecsétekkel együtt ugyancsak dr. Károlyi Árpád eléggé meg nem hálálható szivességéből kaptam.
Függ pedig az oklevélen egy-egy hártyacsíkon két, sárga viaszfészekbe nyomott, kerek pecsét. Az első körirata ez:
A köriraton belül háromszögű pajzson, melyet két nyestféle czímertartó állat környez, a Német-Ujváriak ismert czímere, a három párhuzamosan függő gerenda látható. Kakas Miklósfia János pecsétje egészben hasonlít atyjának, még inkább Német-Ujvári Henrik bánnak pecsétjéhez.*
Pór A., Trencsényi Csák Máté, 24. 151. lap
A másik, szintén körkerek pecsét körirata pedig ez:
A czímerpajzs és czímer hasonló az első pecsétéhez, azzal a különbséggel mégis, hogy itt a telamonok hiányzanak.
Érdekes e pecsét azért, mert talán, a királynékét kivéve, az első asszonyi pecsét; azért is, mert Kakas Miklós feleségének nevét tartalmazza, melyet eddig nem ismertünk,* valaminthogy maig se tudjuk, kinek volt leánya.
L. Wertner, Magyar nemzetségek, II, 12.
182Ezen Lékai Német-Ujváriakból váltak a Kemendiek és Rohoncziak, minthogy Lékavárát (Leukenhaus) ugyanezen 1336. évben elfoglalta a királyi seregek hadnagya, Laczkfi Miklós, és I. Károly király azt többé vissza nem adta a Kakas fiainak. Mivel azonban megint visszafordultak I. Károly király kegyelméhez, csereképpen kemendvárat adta nekik tartozékával együtt, mely cserét utóbb Nagy Lajos király megjavította azzal, hogy Rohonczot is nekik adta,* mi arra mutat, hogy végre valahára mégis jobb útra tértek.
Zalam. oklt. II, 40 és köv.
