BOR MIHÁLY CZÍMERLEVELE 1415-IK ÉVBŐL.
BOR MIHÁLY CZÍMERLEVELE 1415-IK ÉVBŐL.
(Színes czímerképpel.)
A BOR CSALÁD CZÍMERE 1415-BŐL.
A Siebmacher Magyarországra vonatkozó része pótkötetének 25. lapján, illetve 16. tábláján, a halmai Bor család czímerét közöltem, Bor László 1436. évi pecséte után, melyet a kassai városi levéltárban találtam. A kezdetleges vésés, kis alak és a pecsétnek papiroson át történt nyomása; homályossá tették a czímerábrázolatot, minek következtében, annak leírását a fent idézett helyen, következőleg adtam „balra fordult, repülésre kész gólya (?) egy buzogányt czölöpösen tart». – Akkor ezen bizonytalan pecséttani adatot is örömmel üdvözöltem, mint a mely közelébb hozott egy régi családunk eddig ösmeretlen czímerének megismeréséhez. Azóta szerencsés irányban eszközölt kutatásaim által sikerült Abaúj vármegye ezen törzsökös, egykor előkelő családjának egyik ivadékát, nagyon szerény körülmények között feltalálnom, ki – bár elődei apránként elvesztették mindama birtokaikat, honnan hajdanában előneveiket írták: Halmajt és Gibártot – a czímerlevelet ma is féltékenyen őrzi, kunyhójának szalmafedele alatt.
A rendelkezésemre bocsájtott eredeti czímerlevél alapján siettem kijavítani a Siebmacherben közzétett téves adatot, mely a pótkötet utolsó füzetében a 93. táblán még sikerült is, s e czímert, érdekességénél fogva, az alábbiakban folyóiratunk t. olvasóinak is bemutatjuk.
A czímerlevelet Zsigmond király adományozta Constanzban 1415-ben július 2-án Halmai Mihály fiának, a Bornak nevezett Mihálynak, allovászmesterének (s általa testvéreinek s unokatestvéreinek), a bosnyákok s Velencze elleni hadjáratokban szerzett érdemeiért s hűséges kitartásáért, melylyel őt a római császári korona és méltóság elnyerése végett Lombardiában s Németországban tett útjaiban követte.
Teljes szövege következő:
Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus, ac Hungarie, Dalmatie, Croatie etc. rex. Omnibus Christi fidelibus tam presentibus quam futuris 72presentium notitiam habituris salutem in eo, qui regibus dat regnare et victoriose triumphare. Regalis excellentie dignitas eo laudum titulis sublimatur inmensis, quo fidelium suorum merita dignis premiorum prosequitur inerementis. Est enim inter alia, que per regiam munificentiam impenduntur gratia retributionis acceptior, que tanto potius mentes fidelium in fidei soliditate corroborat, quanto liberalius regia gratis premiis eorum merita recompensat maiestas. Proinde ad universorum tam presentium quam futurorum notitiam volumus pervenire, quod coram celsitudine nostre maiestatis personaliter constituto nobili famoso ac egregio Michaele dicto Bor, filio quondam Michaelis de Halma vicemagistro regalium agazonum nostrorum pro eo et [eius] nomine ac in personis nobilium virorum Jacobi, Nicolai, Ladislai, Johannis, Andree, Thome, Benedicti, Sigismundi et Petri carnalium seu uterinorum, necnon Stephani filii quondam Thome, Osvaldi filii Sigismundi, Stephani filii quondam Jacobi et Petri filii eiusdem de predicta Halma, patruelium fratrum suorum, ipsorumque proximorum et amicorum, propositisque per eundem nobilem Michaelem . . . . . . . . de predicta Halma vicemagistrum agazonum regalium nostrorum fidelibus suis servitiis et servitiorum gratuitis meritis sincerisque et laudandis nostre maiestati complacentiis a sue . . . . . . usque in presentem diem in prosperis nostris agendis . . . . indefesse ac intrepide exhibitis et impensis, exhibuit nobis quandam cartam arma seu nobilitatis insignia . . . . . . . clarius continentem, in qua quidem charta scutum . . . . . campo coloris coelestini seu lazurini et eius medio: . . . [grifus?] . . . . anterioris . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . quasi divisis seu separatis, ore aperto et lingva extensa aparebat . . . . . . . pennis pavonis in forma arcularii tene . . . . . . . . sumitate quantum ad unam aciem forma cassidis seu galee tectura etiam coloris celestini ab infra . . . . . . . . . . . . . . per modum . . . seu subducture cooperte . . . . . . . pendentibus per modum venti, seu motus fortis impressi, hint inde dispersus videbatur . . . . . . . . . . . . pro crista formam griphonis superius clarius de . . . . . . in coloribus figuris atque picturis continebat. Supplicavitque obhoc celsitudini nostre maiestatis predictus Michael dictus Bor filius quondam Michaelis de Halma, vicemagister agazonum regalium nostrorum nominibus et in personis quibus supra humiIiter atque devote, ut predicta arma seu nobilitatis insignia, sibi et eius fratribus carnalibus seu uterinis ipsorumque heredibus proximis et amicis universis ex plenitudine potestatis nostre regie maiestatis, atque liberalitate regfa dare et concedere dignaremur. Nos itaque, qui ex gratiarum plenitudine ac . . . . . . . munificentie, largitate regale fastigium augemus, dum supplicantium votis gratiose condesceremus et . . . . . . animos subiectorum incalescentes devotius animamus . . . . . . . . attendentes et in animo nostro regio reminiscendo revolventes, ac ad mentem reducentes, multiplicia servitia et probitatis merita ac fidelitatis opera, quibus ipse nobilis Michael Bor dictus vicemagister agazonum regalium nostrorum, noster utique fidelis grate, sincereque dilectus cum predictis suis fratribus et consanguineis, dum in regno Bosne contra Bosnenses ac in Hystria, Foro Julii et in aliis terris contra Venetos, tunc nostros notorios emulos et inimicos magnifice ac gloriose castra metati per regalia tentoria fuissemus, dumque per Lombardiam et Alemanniam pro Romane regie maiestatis ac imperialis dignitatis coronis recipiendis ac aliis nostris imo sacro sancte Romane et universalis ecclesie orthodoxe unione facienda dudum sperata inter amicos et inimicos feliciter proficiscentes [gressus] nostros direxissemus unacum aliis fidelibus nostris in armorum virtutibus studuit complacere, personis et rebus non parcendo, sed periculis se continuo et sponte submittendo . . . . . . nostre regie maiestatis et sic pro ceteris suis coetaneis proximis et consanguineis velut aurum puritatis suo splendore ceterorum metallorum precellens nitorem gratum se reddidit et acceptum; volentes et ex animo nostro regio desiderantes eidem fideli nostro nobili Michaeli dicto Bor, filio quondam Michaelis de predicta Halma vicemagistro agazonum regalium nostrorum et per eum similiter fidelibus nostris nobilibus Jacobo, Nicolao, Ladislao, Joanni, [Andree],Thome, Benedicto, Sigismundo, Petro, eiusdem Michaelis fratribus uterinis ac Stephano . . . . . . Osvaldo Sigismundi ac Stephano Jacobi, et Petro filio eiusdem de predicta Halma patruelibus suis et [amicis pro premissis et aliis fidelium servitiorum suorum meritis de potestatis plenitudine nostre regie maiestatis et ex nostra liberalitate predicta] arma seu nobilitatis insignia, prout presentibus circa principium inserta litteris appropriatis coloribus pictura denotat et declarat, dare duximus et concedere gratiose presentiumque damus et concedimus vigore. Sicque, quod idem fidelis noster nobilis Michael Bor et per eum eius fratres uterini et consanguinei supradicti, totaque eorum posteritas, nata et nascitura universa, a modo et in antea ubique locorum et bellorum ac pacis tempore ipsa arma habere ac licite et secure portare valeant atque deferre, ipsisque armis seu nobilitatis insigniis in proeliis, torneamentis, hastiludiis et generaliter omni exercitio militari uti poterint perpetuo et gaudere. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam presentes literas nostras damus et concedimus secreti nostri sigilli minoris, quo utimur ut Hungarie rex, appensione munitas et roboratas. Datum Constancie . . . . . . . visitationis gloriosissime Marie virginis anno domini millesimo quadringentesimo quinto decimo, regnorum nostrorum Hungarie etc. anno vicesimo nono, Romanorum vero electionis quinto et coronationis primo.
(Pecsétje zöld selyem zsinóron függ.)
Ezen czímerlevél tehát a teljes szövegű czímerlevelek közé tartozik, mely a czímerleírást is adja. De az oklevél épen azon a helyen a legkopottabb s legkevésbbé olvasható. Egy múlt század első feléből, talán 1725-ből származó hiteles másolatában is csak egyes töredékes szavak jelzik a czímerleírást.
A czímerlevélen azonban a festett czímer még jól kivehető, habár eredeti mázai részben lekoptak, részben elmosódtak. A mellékelt színes hasonmás hűen adja vissza az eredetit ilyen rongált állapotában. E czímer kékben, fekete s aranyban hasított fél grif, karmaiban hosszúnyelű, sárga színű, kerek, pávatollas legyezőt 73tart. Sisakdísz: a pajzs-alak, takarók: kék-arany.
E feltűnő nagy arányokban festett czímer kivitelére nézve nem tartozik a gondosabb technikájú czímerek közé. Erőteljes, merész, inkább durva vonásokkal van az a pergamenre vetve, háttere is egyszerű, dísztelen veres, vékony fekete vonallal keretelt, festőjét nem korlátozta a heraldikában dívó amaz udvariassági szabály sem, mely a czímert a király nevéhez szembe fordítja. Alapgondolata nem annyira sikerűlt, mint a szép Szecsődy-czímeré, de szép arányai, a részletek összhangja, lendületes merész kivitele, hibátlan compositiója által mindezek daczára czímerünk a Zsigmondkori heraldikának talán legszebb alkotása.
A Bor családról okleveles adataink nagyon hiányosak. A család elzüllött, s ennek következtében elkallódtak, elvesztek régi okleveleik is. A fennmaradott gyér adatokból hosszabb, összefüggő családfát összeállítani vagy a család régibb múltját felderíteni, egyaránt nem volt lehetséges. Valószínűleg az első ősök Halmaj falunak első birtokosai voltak s ettől vették fel a «Halmai» nevet, midőn a tulajdonnév maradandóvá vált.
A család múltjára vonatkozó legrégibb oklevél: czímerlevelünk. Ennek ezen kifejezése: «a Bornak nevezett Mihály, az elhúnyt Halmai Mihály fia», egyrészt azt adja tudtunkra, hogy a család régibb neve Halmai volt, másrészt azt, hogy Mihály: Zsigmond király allovászmestere volt az első, kit a «Bor» ragadványnévvel illettek, mely aztán a család állandó nevévé változott.
A Bor család hanyatlását már a czímerlevél szövegében feltüntetett családfából érezhetjük, Bor Mihály kilencz férfitestvérével s négy unokatestvérével együtt nyeri a czímert s ezenkívül lehettek nőtestvérek is, kiknek nevei armalisokban, a mohácsi vész előtti időkben sohasem fordulnak elő, de azért a leánynegyedre azok is igényt tartottak. A nem nagy ősi vagyon ily sokfelé oszlása s az ebből következő elszegényedés volt oka a család gyors hanyatlásának.
A jászói conventnek a Bor családra vonatkozó legrégibb oklevele 1481-ben kelt, melyben gibárti Bor György, Leonard és Kelemen fiaival együtt, kércsi birtokát 50 magyar forintért elzálogosítja szentmihályfalvi Pelbárt Mihálynak.* Ez időtájban a család két ágra oszlott. Egyik az ősi fészekben maradt s halmaji előnévvel élt, másik Gibártra származott s innen írta magát. A XVI. századból származó okleveles adatok, elzálogosítások és eladások sorozata. Így Bor Pál 1553-ban eladja bolcsárdi portióját Mindszenti Imrének 50 frtért;* Bor János vécsei birtokát Predéni Bertalannénak és Kornis Jánosnénak 150 frtért;* ennek fiai: György és Ferencz, gibárti, büdi, papi birtokaikat 1578-ban Járay Jánosnak;* ugyanezek egymásközt összeveszvén, összevagdalták egymást, minek következtében nótáztatván, gibárti, büdi és fancsali összes javaikat 1588-ban Fayn Lukács kapja a királyi helytartótól adományban;* Halmaji Bor Simon, hogy Miklós nevű fiát a török fogságból kiszabadítsa, elzálogosítja fia összes halmaji, balajti és nádudvari birtokait 300 tallérért Devényi Andrásnak és Tornallyai Pálnak;* Bor Sára 1595-ben papi birtokrészét Fáy Istvánnak;* Bor Anna, legyesbényei, fügedi, fancsali, fúlókércsi és gibárti részeit 1603-ban férjének Török Mihálynak;* Bor Istvánné: páni Chehy Sófia, halmaji és nagy-kinyisi részeit 1612-ben Szuhay Gáspárnak.*
Jászói conv. ltár fc. A. nr. 94.
U. o. fc. D. nr. 135.
U. o. fc. D. nr. 148.
U. o. Prot. H. fol. 74.
U. o. Prot. F. fc. 2. nr. 49.
U. o. Pr. E. fol. 112.
U. o. Pr. N. fol. 11.
U. o. Pr. N. fol. 420.
U. o. Pr. O. fol. 92.
A XVII. század elején eltűnt a család a megyei urak sorából. Bor György és Ferencz ága 1590-ben, Istváné 1599-ben kihalt. Az életben maradottak elvonultak Szikszó mezővárosba, hol a Sz. Miklós és Sz. János utczában, több mint harmadfél évszázadon keresztül szőllőműveléssel és kézművességből tartották fenn magukat s lassanként úgy elfeledték öket, hogy az 1725. évi nemesi nyomozat alkalmával, ősi nemességüket be kellett bizonyítaniok s a már ekkor több mint 300 éves czímerlevelüket a Kassán tartott vármegyegyűlésen újra kihirdették.*
Abaujm. ltár. Nemes iratok. I. 43.
74A család mai képviselője Szikszón, az öreg Bor István; két keze munkájával, napszámmal és kezével keresi meg a mindennapit, szegényen él kicsiny szalmafedelű házikójában s fogalma sincs arról, hogy őse egykor Zsigmond király lovászmestere volt, annak kíséretében utazta be Közép-Európát s részt vett a konstanczi fényes harczjátékokban.
CSOMA JÓZSEF.
