Lónyay család. Nagylónyai és vásárosnaményi gróf, báró és nemes.
Lónyay család. Nagylónyai és vásárosnaményi gróf, báró és nemes.
Irta: feöldi Doby Antal. Budapest, 1895.
Magyarország egyik legrégibb családjának történetével ismertet meg minket az előttünk fekvő munka. Kevés család dicsekedhetik azzal, hogy eredetét egész az első foglalású nemzetségekig viszi föl, mint a történetünk minden korszakában szerepelt Lónyay család, melynek okmányilag ismert első törzse Lóna Gurg volt a Keme nemzetégéből, mely utóbbi eredete a honfoglalással azonos. Lóna Gurg Bélának 1245. évi okmányában szerepel először, hol az mondatik róla, miszerint I. Béla idejében 1032 előtt már birta a családi birtokok egy nagy részét. A IV. Béla idézett oklevelében említett László unokája Jakab volt a család további leszármaztatója. Öt fia közül csak kettőnek, Jakab és Benczének maradtak utódai, de Jakab ágazata már a XVII. század első felében kihal, míg Bencze ágazatából a család a legújabb időkig származott le. Ez ágnak egyik legkiválóbb férfitagja volt Lónyay Zsigmond, kit a linczi békekötés körül kifejtett fáradalmai jutalmáúl II. Ferdinánd 1627. évi január 27-én bárói rangra emelt. Dicsőségének tetőpontját érte el a család Lónyay Annában, ki Kemény János erdélyi fejedelem hitvese volt. A család fenntartója Zsigmond testvére, X. János lett, Rákóczy Zsigmond alatt dévai várkapitány. Fiától, IX. Istvántól származott unokái I. Gábor és V. István voltak, kik közül az utóbbi utód nélkül halt el, I. Gábor fiai Ferencz és István két külön vonalat alapítottak. István vonalából származott L. Menyhért magyar pénzügyminister, utóbb ministerelnök, kiben a család grófi rangra emeltetett. Vele, az ősök közűl pedig Zsigmonddal és Annával foglalkozik szerző legbehatóbban.
Doby Antal neve olvasóink előtt, mint genealogiánk egyik régi, alapos művelője, már rég ismeretes. Valamint pár évvel ezelőtt megjelent munkája a Podmaniczky családról, úgy jelen műve is mutatvány nagyszabású magyarországi mágnás családokat ismertető munkájából, mely a viszonyok folytán, sajnos még mindig kiadatlan. Örömmel üdvözöljük azért ez újabb mutatvány kötetet, mely szerző munkájának legalább egy csekély töredékét teszi hozzáférhetővé. A források pontos, s mint látszik lehetőleg teljes felhasználásával írt munka genealogiai irodalmunkra nézve valódi nyereség, s csak sajnálható, hogy töredék az egészből. A kötetet több melléklet zárja be, melyek közül kétségkívül legérdekesebb Lónyay Zsigmondnak 1650-ről kelt végrendelete, melyből látjuk, hogy a család akkoriban az ország leggazdagabb családai közé tartozott. Azonkívül még L. Zsigmond arczképét, valamint L. Anna fejedelmi czímerét, továbbá a család nemesi és grófi czímerét közli. Hét genealogiai tábla zárja be a nagyérdekű munkát, melyről csak a legnagyobb elismerés s dicsérettel szólhatunk, főleg ha tekintetbe vesszük, hogy szerző munkáját a fővárostól és annak gazdag tudományos segédforrásaitól távol írta meg.
Á–Y.
