A Meliórisz család. (Egy czímerrajzzal.)
A Meliórisz család.
(Egy czímerrajzzal.)
(Egy czímerrajzzal.)
Midőn jelen dolgozatom szűk keretében családom multját vázolni iparkodom, nem családi húság vagy elfogultság, hanem tisztán azon meggyőződés vezet, hogy nemcsak akkor tesz az ember a heraldika és genealogia tudományának szolgálatot, ha országos szerepet vitt nemzetségek fényes történetével ismerteti meg a közönséget, hanem akkor is, ha szerényebb, de ismeretlen adatokat kutat fel és tesz ösmertekké.
A Meliórisz családról a nemességi czímeres könyvek, genealógiai munkák nem igen emlékeznek meg: Siebmacher nem említi, Nagy Iván foglalkozik ugyan vele, de igen röviden és hézagosan; ennek pótlásáúl szolgáljanak jelen soraim.
A Meliórisz család felvidéki, liptói eredetű. A hybbei anyakönyvek fentartották Melioris Mátyásnak, nejének, Anna asszonynak és nővérének, Katalinnak emlékét; Mátyás hybbei postamester volt 1675 körűl; fia Márton I. Lipóttól nyer 1687deczember 16-án Pozsonyban kiállított, és 1688 július 12-én Liptó-Szentmiklóson kihirdetett czimeres nemes levelet a maga, valamint apósa Dianis János és ennek Elizaeus nevű fia részére.
Az oklevél élére festett czímer a következő: hasított katonai pajzs alja zöld színű; a jobboldali aranymezőben kiterjesztett szárnyú egyfejű fekete sas áll, a bal kék mezőben három fehér halom van, melyeknek középsőjén vörös mezű, arany póstakürtöt tartó jobb felkar könyököl. A pajzson jobbra fordúlt rostélyos, nyitott sikak, ezen királyi korona, melyből a czímerképhez mindenben hasonló, kürtöt tartó kar emelkedik ki sisakdísz gyanánt. A foszlányok jobbról veres és arany, balról veres és kék szinűek. A czímer háttere arany négyszögű keret, melynek sarkaiban Magyar-, Cseh-, Dalmát- és Horvátországok czímerei láthatók; ezen kereten belül zöld koszorúból körített lilaszínű damaszkolt alapon van a fentebb leírt czímer. A zöld koszorút megtöri a császári koronával ellátott pajzsban a kétfejű sas.
122Ime ez a czímer is szimbolizál! A fehér hegyen nyugvó, s póstakürtöt tartó kar világos utalás a nemességszerző Márton apjának – az akkori időkben tekintélyes – állására.
Meliórisz Márton Hybbéról átköltözött a Liptó-Szent Miklós melletti Deménfalvára, hol emlékét ma is őrzi lakóházának gerendáján e felírás: « Fieri curavit C. B. Martini Melioris Sacr. Caesare. Maie. Si. Po. Et Hib. Ad. M. 1719.» Utódait szakadatlanúl mint birtokosokat találjuk Deménfalván – melynek nevét praedicatumul is használták – egész a jelen század közepéig, mikor a deménfalvi részjószág a Povolnyakra, mint Meliórisz László örököseire szállt.
Mártonnak első neje a czímeres nemeslevél szerint Dianis János leánya volt; erről többi okmányaink említést nem tesznek, de annál sűrűbben wmlékeznek meg második felségéről, Nádasdi Baán Helenáról, Baán Ádám s Turiki és Komjátnai Thuránszky Magdolna leányáról, kinek nyagyanyja Thuránszky Jánosné, született Neczpáli Justh Anna volt. Ezen a néven bírt a Meliórisz család a túróczmegyei T.-Kastyánon, Blazsoveczen, Ábrahámfalván s a komárommegyei Nagy-Léelen a Baán, Csemniczky, Reviczky, Kiszely és Mattyasovszky családokkal egyenlő részben.
Mártonnak és Baán Helénának leszármazóit a következő táblázatok mutatják:
I. Tábla.
N. Mátyás neje Anna 1675 postamester; Katalin; Márton 1687-ben czímeres nemeslevelet kap 1. Dianis N. 2. Nádasdiné Baán Heléna; János ; József l. a II. táblát; Éva Palugyai és Bodafalvi Palugyai Gáspár alispán neje; Magdolna Benedekfalvi Kiszely Mátyásné
N. Mátyás neje Anna 1675 postamester; Katalin; Márton 1687-ben czímeres nemeslevelet kap 1. Dianis N. 2. Nádasdiné Baán Heléna; János ; József l. a II. táblát; Éva Palugyai és Bodafalvi Palugyai Gáspár alispán neje; Magdolna Benedekfalvi Kiszely Mátyásné
A legidősebb ág tehát fiágban kihalt; családi feljegyzések, hagyomány, sőt a család idősebb tagjainak visszaemlékezése szerint is Méliórisz Juliannának lánya Teréz egy báró Gureczkyhez és ennek egy Antonia nevű lánya egy Thurn és Taxis herczeghez ment nőül és özvegységében a szepesi káptalanban lakott.
II. Tábla.
I. József ki az I. táblán † 1770 Roxer Katalin sz. 1724 Kézsmárkon; Mária sz. Hibben 1740 körül; Ignácz; László árvai főügyész Ambrózy Erzsébet; II. József; Mihály; Katalin (l III. táblát); János; Klára; Gábor; Antal; I. Lajos; Dániel, Elek-Farkas (l. a IV. táblán); Zsuzsanna Lestini Domanoveczy Zmeskál László; II. János; Pál; Judith 1. Reviczkyné 2. Palugyainé; Erzsébet; II. László; Zsófia Benedekfalvi Detrich Flóriánné; Péter; Therézia Párniczai Párniczkyné; Klára Kubini Kubinyi Imréné; Karolina Povolny Jánosné; II. Lajos 1796; III. József
I. József ki az I. táblán † 1770 Roxer Katalin sz. 1724 Kézsmárkon; Mária sz. Hibben 1740 körül; Ignácz; László árvai főügyész Ambrózy Erzsébet; II. József; Mihály; Katalin (l III. táblát); János; Klára; Gábor; Antal; I. Lajos; Dániel, Elek-Farkas (l. a IV. táblán); Zsuzsanna Lestini Domanoveczy Zmeskál László; II. János; Pál; Judith 1. Reviczkyné 2. Palugyainé; Erzsébet; II. László; Zsófia Benedekfalvi Detrich Flóriánné; Péter; Therézia Párniczai Párniczkyné; Klára Kubini Kubinyi Imréné; Karolina Povolny Jánosné; II. Lajos 1796; III. József
A nemességszerző Mártonnak gyermekei közül I. József folytatta ágát; neje Roxer Katalin volt, nemes Roxer János és Mudrányi Katalin 1724 márczius 22-én Késmárkon született lánya. Tizennégy gyermekük közül három: Mária, Ignácz és József Hybbén, a többi Deménfalván született és Nagy–Palugyán kereszteltett meg1746 és 1749 között. I. László Nagy Iván szerint 1775-ben árvamegyei alügyész, 1781-ben főügyész, később az árvai uradalom ügyésze s mint ilyen Árva-Váralján lakott. 1814-ben már özvegyével, született Ambrózy Erzsébettel perel a deménfalvi birtok 1776–iki elosztásából kifolyólag unokaöccse, Meliórisz János; Szentiványi Pál liptói alispán 1814 nov. 3–iki idézési rendeletében mondja: «expositum est mihi nomine et in persona generosi domini Joanni Meliórisz, filii Michaelis, filii Josephi, filii Martini, filii condam Mathiae Meliórisz de Deménfalva» stb.
Tizenegy gyermeküket s a legfiatalabbnak, Lajos volt árvamegyei szolgabiró s porubai birtokosnak József nevű fiát a fenti táblázat mutatja.
123III. Tábla.
Mihály (ki a II. táblán)1746–1786 Csemniczei Csemniczky Anna; Júlia; III. János Okrucsai Okruczky Erzsébet; Anna; Zsuzsanna; Konstanczia † 1881; Amália † 1887 Jeszeni Jeszenszky Lászlóné; Lujza Sághy Péterné
Mihály (ki a II. táblán)1746–1786 Csemniczei Csemniczky Anna; Júlia; III. János Okrucsai Okruczky Erzsébet; Anna; Zsuzsanna; Konstanczia † 1881; Amália † 1887 Jeszeni Jeszenszky Lászlóné; Lujza Sághy Péterné
Az ezen táblázat élén álló Mihályt az 1777–iki liptói nemesi összeírás deménfalvi birtokos nemesként tünteti fel. Testvére Gábor 1779-ben ügyvédi diplomát kap. Mihálynak és Csemniczei Csemniczky Annának fia IV. Lajos tevékeny mozgalmas életű ember; ügyvéd, udvari ágens (agens aulicus) s mint ilyen, hosszú ideig Bécsben tartózkodik; majd sokat utazik; az alsó ausztriai országos kormány 1809-ben állít ki részére («für Johann v. Meliorisz de Deménfalva») útlevelet. Mint deménfalvi birtokos és a közbirtokosság igazgatója, sokat perel. Neje Okrutai Okrutczky Sámuel és Szinyei Merse Anna Mária lánya Erzsébet vol, kivel az abaujmegyei Vajkóczon, Harasztin és Felső-Kemenczén kapott részjószágokat.
IV. Tábla.
I. Dániel (ki a II. táblán) 1759–1813 görgői Görgey Dorothea; II. László 1792–1855 Lestini s Domanoveczy Zmeskál Rozália 1795–1881; István sz. 1795; Sándor 1798–1841; Gergely 1800–1887; l. az V. táblát II. Dániel sz. 1804; Anna 1808–1896 nemes Ganzaugh Istvánné † 1896 jún. 26; Dénes 1820–1883 (Mérey) Lestini s Domanoveczi Zmeskál Bertha; I. Kálmán sz. 1823 júl. 25 Gánóczy Keczkés Bertha sz. 1831; Aurél sz. 1826 (Mérey) Lucskai és Kükemezei Bánó Georgine; I. Árpád 1836–1848; II. Árpád 1852–1853; Ilka sz. 1855 Meliórisz Józsefné; II. Kálmán sz. 1858 Lucskai és Kükemezei Bánó Mariska; Béla sz. 1875; Lenke sz. 1884; Jenő sz. 1886; Kálmán sz. 1894
I. Dániel (ki a II. táblán) 1759–1813 görgői Görgey Dorothea; II. László 1792–1855 Lestini s Domanoveczy Zmeskál Rozália 1795–1881; István sz. 1795; Sándor 1798–1841; Gergely 1800–1887; l. az V. táblát II. Dániel sz. 1804; Anna 1808–1896 nemes Ganzaugh Istvánné † 1896 jún. 26; Dénes 1820–1883 (Mérey) Lestini s Domanoveczi Zmeskál Bertha; I. Kálmán sz. 1823 júl. 25 Gánóczy Keczkés Bertha sz. 1831; Aurél sz. 1826 (Mérey) Lucskai és Kükemezei Bánó Georgine; I. Árpád 1836–1848; II. Árpád 1852–1853; Ilka sz. 1855 Meliórisz Józsefné; II. Kálmán sz. 1858 Lucskai és Kükemezei Bánó Mariska; Béla sz. 1875; Lenke sz. 1884; Jenő sz. 1886; Kálmán sz. 1894
Meliórisz Dániel 1759-ben született Deménfalván; megszerezvén az ügyvédi diplomát, 1780 körül Sárosmegyébe, Eperjesre költözött, megalapítva a család ma is élő sárosi ágát. Mint híres ügyvéd s táblabiró jelentékeny szerepet játszott a közéletben. Szerzett Kis-Sáros, Zsebfalva, Radács, Berzenke, Fricske, Harságh sárosmegyei községekben, Epersejen, továbbá a felesége révén, ki a Görgői Görgey család már kihalt tornamegyei ágából származott Görgey Jánosnak és Iglói és Zabari Szontagh Dorothea leánya, Görgey Dorottya volt, Szögligeten és Felső-Nyárádon bírt részjószágot; Bodrog-Keresztúron szőllőket vett. Meghalt Eperjesen 1813 február 17-én. Legidősebb fia II. László 1792-ben született; Radácson gazdálkodott; táblabiró; az árvamegyei Geczelben szerzett. Neje Lestini és Domenoveczi Zmeskal Rosalia volt, Zmeskal József tiszáninneni kerületi táblai ülnök és Lőcsei Pfannschmiedt Theresia leánya.
Négy fia volt: Dénes, Kálmán, Aurél és Árpád, ki fiatalon halt el 1848-ban.
Dénes (született 1820-ban, meghalt 1883-ban) hosszú éveken át sárosmegyei főszolgabiró; Lestini és Domanoveczi Zmeskal Móricz árvai főispán, cs. és kir. kamarás és Pelsüczi Hámos Jeanette leámyát, Berthát birta nőül; testvéröcscsével Auréllal együtt – ki előbb megyei főjegyző, majd törvényszéki biró volt – 1876-ban királyi engedélylyel nevét «Nagy selmeczi Mérey»-re változtatta: I. Kálmán (született 1823 július 25-én Eperjesen; él) táblabiró stb. az 1848/49–iki szabadságharcz 26 csatájában vett részt mint honvédfőhadnagy; 1851-ben megnősült, nőül vette Gánóczy Keczkés Berthát (szülei Keczkés Pál és nemes Engel Eugénia, Engel Keresztély János udvari tanácsos és híres történetíró lánya) s Kis-Sároson gazdálkodott köztiszteletnek örvendve. Nagyobbítá a kis-sárosi és radácsi birtokot.
Gyermekei a kis korában elhalt Árpád, továbbá Ilka és II. Kálmán, Ilka (sz. 1855 július 7-én Kis-Sároson; él) férjhez ment Meliórisz Józsefhez 1874-ben, kitől 1877-ben elvált. II. Kálmán (sz. 1858 Kis-Sároson) kis-sárosi és ináncsi földbirtokos, neje Lucskai és Kükemezei Bánó József volt képviselőházi alelnök és báró Jeszenszky Therézia lánya, Mariska.
124V. Tábla.
Gergely (ki a IV, táblán) 1800–1887 1. Görgői Görgey Rozália 2. nemes Maléter Nathália; Miklós sz. 1840. Hlatky Olga; Etelka; IV. József sz. 1845 Meliórisz Ilka; II. Lajos sz. 1855.; Miletta sz. 1876; Béla sz. 1875 aug. 23
Gergely (ki a IV, táblán) 1800–1887 1. Görgői Görgey Rozália 2. nemes Maléter Nathália; Miklós sz. 1840. Hlatky Olga; Etelka; IV. József sz. 1845 Meliórisz Ilka; II. Lajos sz. 1855.; Miletta sz. 1876; Béla sz. 1875 aug. 23
Melórisz Gergely (született 1800 Radácson, meghalt 1887 Eperjesen) radácsi földbirtokos, az eperjesi evangélikus egyház főfelügyelője, táblabiró. Első neje Görgői Görgey Rozália, Görgey Sándor és nemes Palzmann Rozália lánya volt, kinek halála után nőül vette a ma is élő nemes Maléter Natháliát (szülei Maláter János Sámuel és Lestini és Domanoveczi Zmeskál Teréz), kitől gyermekei: Miklós (sz. 1840, él) – lakik Bereg-Vég-Ardón; neje Hlatky Olga, lánya Miletta, – Etelka (él), IV. József és II. Lajos. IV. József (sz. 1845 Radácson, él), földbirtokos; 1874-ben nőül vette Meliórisz Ilkát; elváltak 1877-ben. Fia Béla (sz. 1875 augusztus 23-án Kis-Sároson, él) joghallgató.
A fentebbiekben akartam vázolni egy felvidéki nemes család múltját és jelenét.
Meliórisz Béla.
