Az Ilosvay család leszármazása. (Harmadik befejező közlemény, egy czímerrajzzal)
97Az Ilosvay család leszármazása.
(Harmadik befejező közlemény, egy czímerrajzzal)
(Harmadik befejező közlemény, egy czímerrajzzal)
Mielőtt előadásunkban tovább haladnánk, bemutatjuk a leszármazási táblákat Tatamértól, a legelső ismert őstől kezdve s levezetve Karácson I. László fiának, II. Lászlónak ágát a kihalásig, I. Miklósét pedig napjainkig.
(A táblákat l. a következő lapokon.)
S most folytatva előadásunkat, visszatérünk I. Jánosnak Morvay Annától született harmadik fiához, III. Ferenczhez, a ki Beregmegyében 1626, 1635, 1638, és 1639-ben esküdt, 1640-ben szolgabiró, 1649-ben táblabiró, 1642-ben Kisfalusy Péter alispán országgyűlési követül küldetvén, távolléte idejére helyettes alispán,* 1649-től 1651-ig pedig rendszerint alispán volt,* de már a következő évben nem volt életben. 1631-ben mint királyi ember is szerepelt. Első nejétől Dolhay Annától két fia és egy leánya maradt: II. Gábor, VI. Ferencz, és Erzsébet Lipcsey Ferenczné. Második nejétől, Vay Fruzinától, – ki utóbb 1676-ban mint Gulácsy Ambrus beregmegyei alispán felesége említtetik,* – nem voltak gyermekei.
* Beregmegye jegyzőkönyve, 688. l. 153. sz.
* U. ott, 727. l. 2. sz.
* Széll Farkas úr levéltárában.
VI. Ferencz 1684-ben munkácsi alvárnagy, 1685 és 1689-ben beregmegyei esküdt volt. Mint Thököly híve ő is elvesztette birtokait, de utóbb visszakapta, s 1695-ben helyettes alispán lett.* Neje, Csernelházi Csernel Mária, Csernel Pál és Tarnóczy Zsuzsánna leánya volt, kitől három fia maradt: János, Dénes és VII. László.*
* Beregmegye jegyzőkönyve, 356. l. 102. sz.
* Eredeti év nélkül az Ilosvay cs. levéltárában
***
A sokféle zaklatás, nyomás és zsarolás miatt forrongó magyar nép fegyvert fogott, s haza hívta a Lengyelországba menekült Rákóczy Ferenczet, a ki elébb «Cum Deo pro Patria et Libertate» (Istennel a hazáért és szabadságért) feliratú zászlókat küldött a felkelőknek, utóbb maga is megindúlt s 1703 június 16-án megérkezett a Beszkid hegység aljába Klineczre, a hol a báró Károlyi Sándor által Dolhánál borba és álomba merült, s így könnyen széjjel vert sereg újból összegyült maradványai végtelen örömmel fogadták; s hadait rendbe szedvén, június 26-án Munkácsra vonult be, de itt a német lovassággal történt összeütközésnél nem volt szerencséje s visszahúzódni kényszerült a hegyek közé, a hol a Lengyelországból gróf Bercsényi Miklós által segélyére vezetett mintegy 200 gyalogos- és 400 lovassal egyesülvén, újból leszállott a síkságra és Munkács elkerülésével Beregszászban szállott meg. Julius 14-én kiostromolván Becsnél az elsánczolt tiszai révet, Esze Tamás ezredes kapitányt előre küldötte, s utána maga is átkelt a Tiszán. Hadai eddig leginkább munkácsi herczegségének jobbágyaiból kerültek ki, de a tisza-becsi győzelem után kezdett már táborába szállingózni az ugocsa- és 101beregmegyei szegényebb nemesség is, «a főbbek közül azonban csak az Ilosvayak állottak melléje személye iránti szeretetből és a hazához való különös ragaszkodástól vezéreltetve,»* egyik közülük, Imre, Huszt várába vonta magát azon szándékkal, hogy a helyőrséget Rákóczy pártjára hódítsa, a többi Ilosvay pedig kardot kötve, jelent meg a táborban.*
* Rákóczy saját szavai, a Ráth Károly és Thay Kálmán által kiadott emlékirata 31. lapján
* U. ott, 32. l.
98I. tábla.
Tatamér; Miklós; Maxim de Ilosva 1341. 1342; Simon 1370; István de Ilosva 1380; Kelemen 1366–1383; János de Kisfalu 1366-1419; István (Nán) de Ilosva (1370–1417); I. György de Ilosva 1408; Miklós (Mik) 1412-1460; Karácson de Ilosva 1412-1433; N; N; Leány (Dávidházy Gáspár 1406.); György de Kisfalu 1410-1457 (Komlósy Ilona özvegy 1458 1460;) Kelemenffy Kelemen 1428; Kelemenffy István 1482; Demeter 1454; Jakab 1454-1460; I. László dictus Karácson 1451 † 1476 dictus Nagy, de Kisfalu de Ilosva (1. N. N.; 2. Bilkey Anna 1460–1469); I András 1447–1464 dictus Karácson a Kisfalusy család őse; II. György 1447–1464; Margit özvegy 1470 (Leordinay Orda János); 1-től II. László dictus Karácson 1458–1489 dictus Kis, de Ilosva; I. János 1470–1476 Folytatása a IV. táblán; 2–tól I. Miklós Folytatása a II. táblán; Ilona (Komlósy Mihály); I. István 1470–1530 (1. N. N. 2. Dolhay Hedvig); 1-től; II. András 1505–1552 beregmegyei alispán (Bégányi Dóra 1551); I. Péter 1505–1518; I. Jakab 1505–1528; 2-tól I. Ferencz 1523–1551 Ilosvay Karácson (Nagymihályi Tibai Ágnes); II. István 1528–1547; Anna 1550 (Arachy, vagy Arachay Miklós 1550); V. Miklós 1557–1572 beregmegyei alispán 1570 Nagy-Bégányi Ilosvay (Csepei Zoltán Anna 1557 özvegy 1575); Zsófia 1557–1575 (Kölcsei Kende Márton 1557–1575); III. István 1546–1600 (Thernyei Bornemisza Zsuzsánna özvegy 1602); Erzsébet 1580–1600 (Resthei Nádasdy Miklós 1580–82); Anna 1580 (Rákóczy Morvay István 1580); Dora 1557; Anna 1557 özvegy 1615 1616 (Nagy-Bégányi, Ilosvai, Simai Mező Gáspár); Katalin 1602 özvegy 1614–1628 (Nagymihályi, Vinnai Eödönffy György 1602); Margit 1602 özvegy 1625 (Tereszteni Szényi János); Dora özvegy 1602 (Semsey Ferencz); Morvay Anna 1602–34 (Nagy-Ilosvai idb. Ilosvai János 1602–34); Mező Péter 1616; Eödönffy István 1618–1625; Szényi Miklós 1618–1625; Szényi András † 1656 előtt; Borbála † 1658-ban (Gőcze István 1656 1658); Gábor 1656–1666 (Debreczeni Judit 1659); Jusztina 1657 † 1685-ben (Pálóczi Horváth György 1657 † 1692)
Tatamér; Miklós; Maxim de Ilosva 1341. 1342; Simon 1370; István de Ilosva 1380; Kelemen 1366–1383; János de Kisfalu 1366-1419; István (Nán) de Ilosva (1370–1417); I. György de Ilosva 1408; Miklós (Mik) 1412-1460; Karácson de Ilosva 1412-1433; N; N; Leány (Dávidházy Gáspár 1406.); György de Kisfalu 1410-1457 (Komlósy Ilona özvegy 1458 1460;) Kelemenffy Kelemen 1428; Kelemenffy István 1482; Demeter 1454; Jakab 1454-1460; I. László dictus Karácson 1451 † 1476 dictus Nagy, de Kisfalu de Ilosva (1. N. N.; 2. Bilkey Anna 1460–1469); I András 1447–1464 dictus Karácson a Kisfalusy család őse; II. György 1447–1464; Margit özvegy 1470 (Leordinay Orda János); 1-től II. László dictus Karácson 1458–1489 dictus Kis, de Ilosva; I. János 1470–1476 Folytatása a IV. táblán; 2–tól I. Miklós Folytatása a II. táblán; Ilona (Komlósy Mihály); I. István 1470–1530 (1. N. N. 2. Dolhay Hedvig); 1-től; II. András 1505–1552 beregmegyei alispán (Bégányi Dóra 1551); I. Péter 1505–1518; I. Jakab 1505–1528; 2-tól I. Ferencz 1523–1551 Ilosvay Karácson (Nagymihályi Tibai Ágnes); II. István 1528–1547; Anna 1550 (Arachy, vagy Arachay Miklós 1550); V. Miklós 1557–1572 beregmegyei alispán 1570 Nagy-Bégányi Ilosvay (Csepei Zoltán Anna 1557 özvegy 1575); Zsófia 1557–1575 (Kölcsei Kende Márton 1557–1575); III. István 1546–1600 (Thernyei Bornemisza Zsuzsánna özvegy 1602); Erzsébet 1580–1600 (Resthei Nádasdy Miklós 1580–82); Anna 1580 (Rákóczy Morvay István 1580); Dora 1557; Anna 1557 özvegy 1615 1616 (Nagy-Bégányi, Ilosvai, Simai Mező Gáspár); Katalin 1602 özvegy 1614–1628 (Nagymihályi, Vinnai Eödönffy György 1602); Margit 1602 özvegy 1625 (Tereszteni Szényi János); Dora özvegy 1602 (Semsey Ferencz); Morvay Anna 1602–34 (Nagy-Ilosvai idb. Ilosvai János 1602–34); Mező Péter 1616; Eödönffy István 1618–1625; Szényi Miklós 1618–1625; Szényi András † 1656 előtt; Borbála † 1658-ban (Gőcze István 1656 1658); Gábor 1656–1666 (Debreczeni Judit 1659); Jusztina 1657 † 1685-ben (Pálóczi Horváth György 1657 † 1692)
99II. tábl.
I. Miklós de Ilosva 1471–1493 a ki az I. táblán (1. N. N. 2. Vitkay Zsófia, özvegy 1500. 1503); 1-től II. Miklós 1493–1535 (Komoróczy Dorottya özvegy 1550); I. Máté 1496–1510; III. György 1500 Vitkai Ilosvay; I. Tamás 1500–1518 Vitkai Ilosvay; Orbán 1538–1551 Dobrókai Ilosvay (Lipcsey Anna); I. Gábor 1548–1559; Katalin 1548–1550 (1. Tarnóczy Lázár 1548 2. Korcsvay N. † 1550 előtt); Egyed 1548–1550; IV. Miklós 1546–1570 (Surányi Csernavoday Fruzina); I. Márton 1548–1550; IV. György 1568–1589 (Kisfalusy Erzsébet); IV. Miklós † 1585 előtt; III. János † 1585 előtt; Klára 1585 (Horváth Péter 1585); IV. János 1588 † 1634 előtt Nagy Ilosvai Ilosvay (Rákóczy Morvay Anna 1602–1634); Borbála (Ráthóthy Gyulaffy Mihály); I. Pál (Kölcsei Nagy Zsófia) †; Erzsébet 1611–1631 (Kis és Ó-Bégányi Bégányi András 1611); Zsófia 1589 özvegy 1649–1658 (1. Pósaházy János 1611 2. Váratkay András 1631); II. Péter 1625–1640 (Kellemesi Melczer Erzsébet); Anna (Ráthóthi Gyulaffy László 1652); III. Ferencz 1626–1651 alispán 1649–1651 1631 † 1652 előtt. (1. Dolhay Anna 2. Vay Fruzina, utóbb Gulácsy Ambrusné); VI. János szül 1616-ban † 1652 előtt. (1. Tibay Anna 2. Szakadáthy Fruzina); III. Péter 1636–1681 1665-ben követ, 1670-ben alispán (1. Rhédey Erzsébet † 1660 2. Tibay Borbála 1666. özvegy, 1696. 1702); VII. János 1640–1681 † a kurucz világban; Zsuzsanna 1640–1681 (1. Bárczay Sámuel. 2. Berzeviczy István.); Anna 1640–1681 (1. Kemecsey László 1662 2. Patay Sámuel 1675); 1-től Klára, özvegy 1719 (Szemere László); 1-től II. Gábor Folytatása a III. táblán; VI. Ferencz 1684 munkácsi alvárnagy, 1695 helyettes alispán (Csernel Mária); Erzsébet (Lipcsey Ferencz); 1-től III. Zsigmond 1660. 1679 †; I. Ádám 1656 alispán 1688–91 követ 1688 (Ónody Erzsébet özvegy 1702) †; Éva 1660; 2-tól V. Péter 1685. 1702 (1. Csomaközy Katalin 2. Frater Borbála özvegy 1705); Mária 1683 özvegy 1712 (1. Rhédey Zsigmond † 1683 2. Sóvári Soós János 1703. 1707); IX. János 1706–1740 †; Dénes 1709; VII. László 1709–1720 követ 1720 (Komlósy Julia 1720); 1-től V. Zsigmond 1717 † 1754 előtt (Gúthy Zsuzsánna); Borbála 1719. 1728 (Szaplonczay Gábor 1719); Julianna 1717 (Horthy István); Judit 1707; Anna 1717 (Várady Ádám); Zsuzsánna 1719 (Nagyiday Mihály); Juliánna 1722 özv. 1774 (Komlósy László); Borbála 1724 (1. Komlósy Mihály 2. Bogárdy György 1763); Klára 1726 † Ilosván mint hajadon 1805. ápril 28; Éva 1729; Krisztina 1732 (Korda György); VII. Péter 1736 † 1807 jan. 22 Ilosván
I. Miklós de Ilosva 1471–1493 a ki az I. táblán (1. N. N. 2. Vitkay Zsófia, özvegy 1500. 1503); 1-től II. Miklós 1493–1535 (Komoróczy Dorottya özvegy 1550); I. Máté 1496–1510; III. György 1500 Vitkai Ilosvay; I. Tamás 1500–1518 Vitkai Ilosvay; Orbán 1538–1551 Dobrókai Ilosvay (Lipcsey Anna); I. Gábor 1548–1559; Katalin 1548–1550 (1. Tarnóczy Lázár 1548 2. Korcsvay N. † 1550 előtt); Egyed 1548–1550; IV. Miklós 1546–1570 (Surányi Csernavoday Fruzina); I. Márton 1548–1550; IV. György 1568–1589 (Kisfalusy Erzsébet); IV. Miklós † 1585 előtt; III. János † 1585 előtt; Klára 1585 (Horváth Péter 1585); IV. János 1588 † 1634 előtt Nagy Ilosvai Ilosvay (Rákóczy Morvay Anna 1602–1634); Borbála (Ráthóthy Gyulaffy Mihály); I. Pál (Kölcsei Nagy Zsófia) †; Erzsébet 1611–1631 (Kis és Ó-Bégányi Bégányi András 1611); Zsófia 1589 özvegy 1649–1658 (1. Pósaházy János 1611 2. Váratkay András 1631); II. Péter 1625–1640 (Kellemesi Melczer Erzsébet); Anna (Ráthóthi Gyulaffy László 1652); III. Ferencz 1626–1651 alispán 1649–1651 1631 † 1652 előtt. (1. Dolhay Anna 2. Vay Fruzina, utóbb Gulácsy Ambrusné); VI. János szül 1616-ban † 1652 előtt. (1. Tibay Anna 2. Szakadáthy Fruzina); III. Péter 1636–1681 1665-ben követ, 1670-ben alispán (1. Rhédey Erzsébet † 1660 2. Tibay Borbála 1666. özvegy, 1696. 1702); VII. János 1640–1681 † a kurucz világban; Zsuzsanna 1640–1681 (1. Bárczay Sámuel. 2. Berzeviczy István.); Anna 1640–1681 (1. Kemecsey László 1662 2. Patay Sámuel 1675); 1-től Klára, özvegy 1719 (Szemere László); 1-től II. Gábor Folytatása a III. táblán; VI. Ferencz 1684 munkácsi alvárnagy, 1695 helyettes alispán (Csernel Mária); Erzsébet (Lipcsey Ferencz); 1-től III. Zsigmond 1660. 1679 †; I. Ádám 1656 alispán 1688–91 követ 1688 (Ónody Erzsébet özvegy 1702) †; Éva 1660; 2-tól V. Péter 1685. 1702 (1. Csomaközy Katalin 2. Frater Borbála özvegy 1705); Mária 1683 özvegy 1712 (1. Rhédey Zsigmond † 1683 2. Sóvári Soós János 1703. 1707); IX. János 1706–1740 †; Dénes 1709; VII. László 1709–1720 követ 1720 (Komlósy Julia 1720); 1-től V. Zsigmond 1717 † 1754 előtt (Gúthy Zsuzsánna); Borbála 1719. 1728 (Szaplonczay Gábor 1719); Julianna 1717 (Horthy István); Judit 1707; Anna 1717 (Várady Ádám); Zsuzsánna 1719 (Nagyiday Mihály); Juliánna 1722 özv. 1774 (Komlósy László); Borbála 1724 (1. Komlósy Mihály 2. Bogárdy György 1763); Klára 1726 † Ilosván mint hajadon 1805. ápril 28; Éva 1729; Krisztina 1732 (Korda György); VII. Péter 1736 † 1807 jan. 22 Ilosván
100III. Tábla.
II. Gábor 1660–1666 a ki a II. táblán (Bilkey Anna 1660, özvegy 1676); I. Ábrahám 1689 † 1713 előtt máramarosi alispán, palotás kapitány 1704, a czigányok fővajdája 1704 (Várady Mária 1702); Mária (Vincze N.); I. Bálint 1691–1747 ezredes 1703, másod alispán 1718–1720-ig (Ignéczy Nagy Krisztina) 1707–1747 özv. 1753); Fruzina 1722 (Darvay Gábor); I. Imre 1703–1711 ezredes 1703–1711 (Darvay Erzsébet 1706–1710); IV. Gábor 1709–1736 (Báró Perényi Erzsébet özvegy 1753); Borbála (1. Galgóczy Pál 2. Motó Ferencz); V Gábor; Galgóczy Anna (Szigethi Tóth József); Szigethi Tóth Erzséb. (1. Ilosvay XII. János 2. Ilosvay VII. Gábor); Zsuzsanna 1768, 1770 (Lővey Ádám 1768); Mária 1750–1768 (Bessenyey Zsigmond 1768); Klára 1738 (Hetényi Szintay Zsigmond); III. Imre 1736–1780 (Kende Erzsébet); II. Bálint 1731. 1738 (Zerdahelyi Klára); Zsuzsanna 1738. 1756 (Zolthay Ferencz); Katalin 1738 (Zerdahelyiné); Szintay András 1771 † 1784 előtt; Péter 1778–1784; VI. Zsigmond; IV. Mihály 1766–1770 (Szakadáthy Fruzina 1770); V. Imre 1750 † 1817 (Lővey Anna); Klára (Kürthy Miklós); Mária (Jékey László); IX. Péter 1792; VIII. Gábor 1792; Antal 1792; Fruzina (Trencsényi Ferencz); VI. Péter 1768 †; IV. Ádám 1768–1779 (Vigh Terézia); II. József 1768 †; VII. Gábor 1777–1832 (Szigethy Tóth Erzsébet); Leány (Ajtayné); I. Károly 1800 † 1852-ben (1. Megyery Anna 2. Hankus Klára 1821–27); Menyhért 1796–1839 beregmegyei főszolgabiró 1825 lovassági hadbiró, százados (Lászlófalvy és Mikeföldi Eördögh Anna); 1-től Ferdinánd 1841 † (Bagossy Amália); II. Károly † 1873 (Németh Rozália); Ilona (Székely Lajos); IV. Lajos sz. 1826 él 1896 nőtlen; II. Bertalan 1896; Erzsébet 1896 (Vufka Ernő); Karolina 1896 (Zsitkovszky); Eulalia (Zerdahelyi Pál); Kristóf † 1893 nőtlen; I. Ágoston (1. Ilosvay Amália 2. Újhelyi Krisztina); Gáspár (Jékey Erzsébet); Boldizsár †; Lőrincz (Jékey Terézia); Ágoston † 1856; Izabella † 1867; Zoltán † 1880; Szerena (Újhelyi Mihály); Izabella † 1873; XI. Ferencz (Wouvermanns Leona); Hermina (Jeszenszky Sándor); V. Sándor (Roznauer Zsófia); Julia (Szabó Antal); IV. Endre (Jeszenszky Erzsébet); XII. Ferencz; Gusztáv; Jenő; Mariska; X. Péter; V. Lajos–Leó; VI. Sándor; Blanka; II. Aladár; Erzsébet; V. Endre; XIII. György; Ilona (Ilniczky Sándor); Erzsébet (Theodorovits János); Klementina (Gáthy Dezső)
II. Gábor 1660–1666 a ki a II. táblán (Bilkey Anna 1660, özvegy 1676); I. Ábrahám 1689 † 1713 előtt máramarosi alispán, palotás kapitány 1704, a czigányok fővajdája 1704 (Várady Mária 1702); Mária (Vincze N.); I. Bálint 1691–1747 ezredes 1703, másod alispán 1718–1720-ig (Ignéczy Nagy Krisztina) 1707–1747 özv. 1753); Fruzina 1722 (Darvay Gábor); I. Imre 1703–1711 ezredes 1703–1711 (Darvay Erzsébet 1706–1710); IV. Gábor 1709–1736 (Báró Perényi Erzsébet özvegy 1753); Borbála (1. Galgóczy Pál 2. Motó Ferencz); V Gábor; Galgóczy Anna (Szigethi Tóth József); Szigethi Tóth Erzséb. (1. Ilosvay XII. János 2. Ilosvay VII. Gábor); Zsuzsanna 1768, 1770 (Lővey Ádám 1768); Mária 1750–1768 (Bessenyey Zsigmond 1768); Klára 1738 (Hetényi Szintay Zsigmond); III. Imre 1736–1780 (Kende Erzsébet); II. Bálint 1731. 1738 (Zerdahelyi Klára); Zsuzsanna 1738. 1756 (Zolthay Ferencz); Katalin 1738 (Zerdahelyiné); Szintay András 1771 † 1784 előtt; Péter 1778–1784; VI. Zsigmond; IV. Mihály 1766–1770 (Szakadáthy Fruzina 1770); V. Imre 1750 † 1817 (Lővey Anna); Klára (Kürthy Miklós); Mária (Jékey László); IX. Péter 1792; VIII. Gábor 1792; Antal 1792; Fruzina (Trencsényi Ferencz); VI. Péter 1768 †; IV. Ádám 1768–1779 (Vigh Terézia); II. József 1768 †; VII. Gábor 1777–1832 (Szigethy Tóth Erzsébet); Leány (Ajtayné); I. Károly 1800 † 1852-ben (1. Megyery Anna 2. Hankus Klára 1821–27); Menyhért 1796–1839 beregmegyei főszolgabiró 1825 lovassági hadbiró, százados (Lászlófalvy és Mikeföldi Eördögh Anna); 1-től Ferdinánd 1841 † (Bagossy Amália); II. Károly † 1873 (Németh Rozália); Ilona (Székely Lajos); IV. Lajos sz. 1826 él 1896 nőtlen; II. Bertalan 1896; Erzsébet 1896 (Vufka Ernő); Karolina 1896 (Zsitkovszky); Eulalia (Zerdahelyi Pál); Kristóf † 1893 nőtlen; I. Ágoston (1. Ilosvay Amália 2. Újhelyi Krisztina); Gáspár (Jékey Erzsébet); Boldizsár †; Lőrincz (Jékey Terézia); Ágoston † 1856; Izabella † 1867; Zoltán † 1880; Szerena (Újhelyi Mihály); Izabella † 1873; XI. Ferencz (Wouvermanns Leona); Hermina (Jeszenszky Sándor); V. Sándor (Roznauer Zsófia); Julia (Szabó Antal); IV. Endre (Jeszenszky Erzsébet); XII. Ferencz; Gusztáv; Jenő; Mariska; X. Péter; V. Lajos–Leó; VI. Sándor; Blanka; II. Aladár; Erzsébet; V. Endre; XIII. György; Ilona (Ilniczky Sándor); Erzsébet (Theodorovits János); Klementina (Gáthy Dezső)
Rákóczy legelsőbben is Kálló várát fogatta körül, s innét 200 vagy 300 emberrel Máramarosba küldette Ilosvay Bálintot, a ki ott oly szerencsével járt, hogy a nemesség letette a hűség esküjét, miután a huszti várba vonult Ilosvay Imre a már több éve elmaradt zsoldjuk miatt elégedetlen német őrséget tisztjök ellen fellázítván, azt velök megölette s a katonaságot Rákóczy szolgálatára feleskette.* Ez alatt Rabutin erdélyi császári tábornok Zsibóhoz küldötte Bethlen Sámuel vezérlete alatt a székelyeket és a megyék nemességét a határt őrizni Rákóczy hadai ellen, a melyek ekkor már Szatmár várát ostromolták, s Rákóczy Ilosvay Imrét küldötte kémszemlére mintegy 2000 válogatott lovassal, hogy hírt hozzon az állítólag 6000 főből álló erdélyi táborról; Ilosvay azonban kitudván a lakosoktól annak fekvését s felhasználva a sűrű ködöt, oly nagy vitézséggel támadta meg Bethlen seregét, hogy az több zászlót cserbe hagyva, futásban keresett menedéket.*
* U. ott, 34. l.
* U. ott, 44. l.
Ilosvay Dénes eleinte főhadi tiszt, talán alezredes volt, utóbb a fejedelemmé választott Rákóczy fegyvernöke lett.* Egyebet nem tudunk róla.
* Thaly Kálmán t. barátom szíves közlése
VII. László 1709-ben még mint igen fiatal ember a fejedelem udvarnoka,* 1710-ben pedig pohárnoka volt,* 1711-ben követte Rákóczyt Lengyelországba és elkísérte Danczkáig, ott vett tőle búcsút 1712 május 12-én,* s haza térve 1720-ban Beregmegye táblabirája és országgyűlési követe lett. Nejétől, Komlósy Júliától gyermekei nem maradtak.
* Történelmi Tár, 1883. évf. 198. l.
* Rákóczy-Tár, III. k. 535. l.
* Rákóczy-Tár, I. k. 260. l.
IX. János szintén igen ifjan került a fejedelem udvarába, 1706,* 1707* és 1708-ban* alfegyverhordozó volt, a mikor mint titkár is alkalmaztatott,* 1709-ben pedig már udvari főtiszt lett.* 1710 szeptember vége felé oly szerencsétlenül bukott le a lováról Tardoson, hogy eleinte szólani sem tudott, később javuló állapotban gyógyulás végett Munkácsra küldetett.* 1711-ben elkísérte a fejedelmet Lengyelországba s onnét Danczkába; itt tette le, a hagyomány szerint, a magával vitt családi irományait a püspöki levéltárban, a berlini császári királyi követségnek Ilosvay László úr kérelmére adott válasza szerint azonban ma már sem ott, sem pedig a városi levéltárban fel nem találhatók, de nem lehetetlen, hogy a püspöki levéltárnak Wlacklavekbe történt átszállításakor az Ilosvayak levelei is oda kerültek.
* Történelmi Tár, 1882. évf. 564. l.
* Rákóczy-Tár, I. k. 62. l.
* U. ott, I. k. 118. l.
* U. ott, I. k. 118. l.
* Történelmi Tár 1883. évf. 186. l.
* U. ott, 386 és 387. l.
Danczkából 1712 november 12-én indúlt Rákóczy Mikes Kelemennel és Kisfaludy Boldizsárral, hajón Angliába és onnan Francziaországba, még október 25-én előre küldvén Sibrik Miklóssal Ilosvay Jánost,* a ki azután is folyvást a fejedelem oldala mellett maradt, s 1716 január 6-án a katholikus vallásra tért* Grosboisban a camalduli szerzetesek templomában, nagy ünnepélyességek között, melynek fényét Rákóczy jelenléte is emelte. 1717-ben követte a fejedelmet Törökországba, de hogy meddig maradt ott, azt nem tudjuk, 1735 február 13-án Lengyelországban Zuwaniczén tartózkodott.* 1738 október 14-én azonban, mint Rákóczy József fejedelem híve, Rodostóban lakott,* s ott halt el valahol a török földön nőtlenül 1740 és 1750 között.*
* Rákóczy-Tár I. k. 262. l.
* U. ott, I. k. 375. l.
* Századok 1888. évf. 312. l.
* U. ott, 315. l.
* Thaly Kálmán szíves közlése
II. Gábor Ilosván tartotta lakását. 1663-ban beregmegyei esküdt, 1666-ban pedig táblabiró volt, a mikor zálogba adta Ilonczai részbirtokát 200 magyar forintért és 70 tallérért unokatestvérének 102Ilosvay III. Péternek és nejének Tibay Borbálának.* Utóbb, mivel Thököly pártjához csatlakozott volt, szintén elkobozták birtokait. Nem élt már 1676-ban, a midőn özvegye Bilkey Anna, Bilkey Bálint és Csebi Pogány Zsuzsánna leánya,* nagybátyjaival Pogány Boldizsárral és Imrével keresetet indított Homonnai Gróf Drugeth György özvegye Gróf Eszterházy Mária ellen a csicsvai, varannói, mogyorósi, rozgonyi, szepsi, bujáki, cselépi és szalánczi uradalmakból az őket örökségi jogon illető részek kiadása végett, melyeket nagyatyja, illetve atyjok ifjabb Pogány György adott volt 1626-ban 10,000 forintért zálogba Bedeghy Báró Nyáry Istvánnak és feleségének Thelegdy Annának, a kik után elébb gróf Eszterházy Miklós nádorispán kezébe kerültek, utóbb pedig leánya a megperelt özvegy Homonnai Drugeth grófné birtokába jutottak. A peres felek közötti rokonság így áll:
* Széll Farkas úr levéltárában.
* Eredeti az Ilosvai cs. levéltárában.
Báthory Klára (Losonczy Antal); Losonczy Klára (Drugeth Gáspár); Losonczy Dorottya (Kisvárday Várday Miklós); Drugeth Krisztina (Noszvaji Figedy János); Várday Katalin (1. Thelegdy Pál 2. Bedeghy Báró Nyáry Pál); Figedy Borbála (Csebi Pogány idb. György); Thelegdy Anna 1626. (Bedeghy Nyáry István 1626); Báró Nyáry Krisztina (Gróf Eszterházy Miklós nádor; ifjú Pogány György 1626; Pogány Zsuzsánna (Bilkey Bálint); Boldizsár 1676; Imre 1676; Bilkey Anna özvegy 1676 (Ilosvay Gábor); Gróf Eszterházy Mária özvegy 1676 (Gróf Homonnai Drugeth György)
Ilosvay II. Gábornak, a már említett nejétől Bilkey Annától négy fia és három leánya maradt: I. Ábrahám, I. Bálint, I. Imre, IV. Gábor, Mária Vinczéné, Fruzina Darvay Gáborné és Borbála, a ki elébb Galgóczy Pálhoz, utóbb pedig Motó Ferenczhez ment férjhez. Első házasságából született leányát Galgóczy Annát Szigethy Tóth János vette nőül, leányuk Tóth Erzsébet pedig elébb Ilosvay XIII. Jánosnak, utóbb Ilosvay VII. Gábornak lett házastársa.
I. Ábrahám 1689-ben Beregmegye táblabirája, 1689–1690-ig számvevője, 1691-ben pedig katonai biztosa volt. Utóbb Máramarosmegye választotta meg az alispáni székre. 1702-ben a felállítandó három magyar ezred költségeiből 12 forint esett rája.* 1704-ben százados kapitány volt a palotás ezredben, midőn a fejedelem a Dunán innen lévő egész czigány nemzet fővajdájává nevezte ki.* 1709 szeptember 1-ig kezelte a máramarosi harminczadot, a mikor azt haszonbérbe adta a fejedelem, Ilosvaynak azonban évenként 200 rhénes forintot rendelt kiadatni a haszonbéri összegből.* Ugyanazon évben kérvényt adott be testvéreivel együtt a fejedelemhez nagyanyjok Dolhay Anna jogán, a magvaszakadt Dolhay György összes jószágai végett.* Hűséges szolgálatai jutalmául adományba kapta Rákóczytól nemes Nagy Pál minden máramarosmegyei birtokait és ingóságait.* 1713-ban már nem volt életben. Nejétől Várady Máriától gyermekei nem maradtak.
* Lehoczky Tivadar, id. m. l. k. 198. l.
* Történelmi Tár 1880. évf 607. l.
* Rákóczy-Tár, II. k. 641. l.
* Eredeti az Ilosvay cs. levéltárában.
* Az évszám hiányzik, valószínüleg 1710-ben.
I. Bálint 1691-ben Beregmegye katonai biztosa volt, 1701 és 1702-ben pedig főszolgabiróságot viselt.* Azt már elmondottuk, hogy 1703-ban Rákóczy hűségére eskette a máramarosi nemességet. 1704-ben márcziusban összegyüjtvén a munkácsi és ungi várakat megszálló lovas és gyalog hadakat Szatmár ostromára vezette Buday István tábornok parancsnoksága alá.* Munkács várához pedig 400 főnyi őrző sereget rendelt.* Bátor, elszánt és vitéz férfiú volt ugyan, de a hadi fegyelmet sem maga megszokni, sem ezredében a kellő szigorral fentartani nem tudta, s ezzel, bár kedveltje volt, oly mérvben magára haragította a fejedelmet, hogy 1705 deczember 20-án megparancsolta gróf Barkóczy Ferencz tábornoknak, mustráltatná meg Ilosvay ezredét s ne nézzen el neki magának se semmi rendetlenséget, hatalmában állván vasat is tétetni a lábára,* s minthogy az ezred igen hiányosnak találtatott, meghagyta a fejedelem a tiszteknek, 103hogy gyüjtsék össze a legénységet, mert másként fizetésök vissza fog tartatni,* azonban még 1706 márczius 3-án sem volt teljes a létszám,* mire aztán április 4-én katonai rangja megtartásával lemondott ezredéről s a fejedelem a jövedelmező nagyszöllősi harminczadossággal kárpótolta,* az ezredet pedig Vay Lászlónak adatta át.* 1707-ben kiváltotta Ilosvay Péter özvegyétől Frater Borbálától azon ilonczai birtokot, melyet még atyja Gábor adott volt zálogba 1666-ban.* 1708 május 10-én 200 forintot kapott volt a fejedelemtől,* s lehet, hogy ezen összegen vette zálogba még ugyanazon évben Frater Borbálának egy dobrókai puszta jobbágy telkét.* 1710-ben ismét hadi szolgálatot vállalt s április 4-én megbizást kapott Ugocsa- Bereg- és Máramarosmegyékből egy várőrző ezredet gyűjteni a munkácsi várba.* 1710 szeptember 24-én adományt kapott a fejedelemtől három elhalt beregszászi jobbágy szőlőjére és Köntös István ottani házára olyan joggal, a milyennel azok a jobbágyok bírták volt.* 1713-ban és 1720-ban mint beregmegyei táblabiró említtetik, 1718–1720-ig pedig 2-od alispán volt. Neje Ignéczy Nagy Krisztina leszármazását ezen kis táblázat mutatja:
* Eredeti az Ilosvay-levéltárban.
* Rákóczy-Tár, I. k. 88. és 166. l.
* U. ott, I. k. 220. l.
* U. ott, I. k. 440. l.
* Rákóczy-Tár, I. k. 441. l.
* U. ott, II. k. 31. l.
* Thaly Kálmán szíves közlése.
* Rákóczi-Tár, II. k. 70. l.
* Széll Farkas úr levéltára.
* Rákóczy-Tár, II. k. 611. l.
* Széll Farkas úr levéltára.
* Rákóczy-Tár, II. k. 231. 233 és 234. l.
* U. ott, III. k. 542. l.
Bilkey Ferencz (Fornosy Fruzina); Bilkey Fruzina, özvegy 1688 (1. Lipcsey ifjú Péter 2. Horváth János); Lipcsey Dániel 1688 1689; Borbála 1688 1692 (Ignéczy Nagy István 1688 1692); Ignéczy Nagy Krisztina 1707 (Ilosvay Bálint 1707)
Az Ignéczy Nagy család eddig kiadatlan czímerét is bemutatjuk itt. Nagy Istvánnak 1689. évi pecsétjéről.
Ilosvay I. Bálintnak csak két leánya maradt: Zsuzsánna Lővey Ádámné és Mária, Nagy Bessenyői Bessenyey Zsigmondné, – a költő Bessenyey György édes anyja, – a kik 1768-ban óvást emeltek atyjok birtokainak Ilosvay idősebb Ferencz, ifjabb Ferencz, László, Imre, József, Ádám, Péter és János által történt elfoglalása ellen.
I. Imréről már elmondottuk, hogy Husztvára német őrségét 1703 nyarán Rákóczy hűségére térítette, s hogy az erdélyi hadakat Zsibónál széjjel verte. 1704 januárjában átkelt a keményen befagyott Duna jegén Deák Ferencz ezredes társával együtt, s a Duna vonalát a budai őrséggel és a ráczokkal, – a magyarok ezen természetes ellenségeivel, – védő Kraicz császári őrnagy seregét szétvervén, magát foglyul vitte Miskolczra a fejedelem elibe.* Az év vége felé Bercsényi alatt vitézkedett a morva határon, pusztítva Morvaországot és Ausztriát s csipkedve a Magyarországból kiszorított gróf Heister Szigbert császári tábornok hadait. Deczember 26-án a nagy-szombati mezőn a jobb szárnyra állíttatott, s midőn a szemben álló Heister harcz nélkül akart tovább indulni a kuruczok által ostromlott Lipótvár felé, rá küldé Bercsényi az Ebeczky s ez legázolván a németek gyalog osztályait, keresztül tört a zárt oszlopokon s elfoglalá az ágyúkat és társzekereket. Az Ebeczky mellett álló Ilosvay Imre látván a nagyszerű rohamot, tüzétől elragadtatva, parancsot sem várva, beregmegyei huszár ezredével Ebeczky után vágtatott, s követte őt még több utána álló ezred is, az idő előtti támadás azonban nagy hiba volt, mert ez által a még meg nem indult gyalogság 104és huszárok között nagy hézag támadt, s ezt észrevéve Heister, két lovas osztályt indított a nyílás elfoglalására, hogy a kuruczok jobb szárnyát elvágja a közép seregtől, Rákóczy azonnal átlátott az ellenség tervén, s a tartalékban lévő két karabélyos ezreddel oda akart rohanni, de körülötte lévő hívei a fejedelem életét féltve, ebben megakadályozták. E közben a magyar sereg bal szárnyán lévő huszárok is áttörték Heister jobb szárnyának hadsorait, s azokba oly rettentő hévvel vágtak be, hogy a németek holttestei egész garmadákban feküdtek, a midőn a fejedelem serege közepének bal szélén az ágyúk fedezetére felállított szökevény németekből alakított 500 főnyi zászlóalj parancsnoka Saródi János, egy őrmesterből ezredesi rangra emelt szintén német szökevény, az ágyúkat ott hagyva az ellenséghez pártolt és sortüzet adott a közvetlen szomszédságában rohanó Nyárády András gyalog ezredére és a csallóközi hajdúkra, mire ezek megzavarodván megfutottak, magokkal rántván a tartalék hadakat is. Heister hadvonalai ugyan minden ponton át voltak már törve s a bal szárnyon Ebeczky, Ilosvay, Deák Ferencz, Ónódy János, deák Somogyi Ferencz és Sréter János ezredei a vármegyei lovassággal együtt még mindig csodás vitézséggel harczoltak, s a németeknek már ezer halottja és 600 sebesültje volt, de minthogy a jobb szárny középtől el volt vágva, az ágyúk fedezet nélkül állottak, s a tartalék is, megfutott a sereg, nem működhetvén szervesen, általános hátrálót fúvatott a fejedelem s a Nagy-Szombat melletti magaslatra vonult fel. A magyarság aránylag keveset vesztett, 180 vitéz és egy jelesebb tiszt Dúló Ádám nagy-szombati parancsnok maradt a harczmezőn, de nem tudjuk a sebesültek számát, a kiket Heister Nagy-Szombat városában egytől-egyig lekonczoltatott.*
* Rákóczy emlékirata, 75. l.
* Thaly Kálmán, A nagyszombati harcz.
Csata után, akár győzelemmel, akár veszteséggel végződött is az, haza szokott széledni a kuruczok nagy része, így történt most is, a nagyszombati ütközet után ötöd napra csak 238 emberből állott Ilosvay Imre ezrede,* újévre azonban már 400 főre szaporodott,* melylyel a Vág vonalán táborozott. 1705 január 14-én szabó Máté ezredes hadaival Mocsonokon volt elszállásolva, de oly vigyázatlanok voltak, hogy a rájok eresztett mintegy 300 német lovas észrevétlenül meglepte, őket s minthogy teljesen készületlenek voltak, kénytelenek voltak előle elmenekülni, miközben egy hadnagyja és két közembere el is esett, kettő pedig megsebesült, sőt egy zászlója is az ellenség kezébe került. Deák Ferencz ezredes még jókor érkezett ugyan a futókat felfogni, de a németet nem merte megtámadni s csak Goda István ezredes és egy jászsági zászlóalj szalasztotta vissza, megölvén közülük négyet, kettejét Girács hadnagy verte le, s ő foglalta vissza az elvesztett zászlót is.* Február 15-én a Czétény vize mellett állomásozott,* de még márczius 9-én sem volt teljes számú az ezrede, s csak nyolcz századból állott* tíz helyett, 29-én pedig hét századdal vett részt gróf Eszterházy Dániel tábornok vezénylete alatt Bazin kiostromlásánál,* április 16-án már alig volt 400 embere, 22-én pedig 200–ra fogyott le a létszám, szökdöstek haza s ezt meggátolni nem volt benne elég erélyesség. Maradék hadával és a szegediekkel április 27-én a Dunám túlra küldötte a fővezér, de május 13-án már a fejedelem mellé rendeltetett,* 18-án azonban lóhalálában Ócskay segélyére indíttatott.* Június 12-én Kéménd körül táborozott, midőn parancsot kapott Bercsényitől, hogy a zsámbéki Nagy István ezredessel Szalkához szálljanak, a központra Vácz és Esztergom között, hogy így mindkét helyre segélyt nyujthassanak.* Utóbb Bottyán János tábornok mellé rendeltetett, de hada elszéledvén, Czeglédre, Kecskemétre és Nagy–Kőrösre húzódott, ezért aztán a tábornok keményen rá írt a városok biráira, hogy a szökevényeket küldjék a táborba, a ki pedig nem akarnak jönni, azt kötözve hozzák elibe,* Szeptember 25-én a törteli pusztán állott Ilosvay ezrede, s onnét Nyúzó Mihály ezredessel Csongrád felé indult a német elibe, a 105ki akkor Nagy-kőrösről Szeged irányában húzódott lefelé*, hada azonban ismét szétoszlott; október 17-én csak 40 ember volt már a zászlók körül.* Innen túl egy egész esztendeig semmit sem hallunk felőle. 1706 szeptember 19-én a Sajó mellé rendeltetett Réthey János és Bikk László ezredesekkel gróf Rabutin császári tábornok ellen,* s a szeptember 24én Forrónál vívott harczban ezredének négy százada vett részt,* de maga úgy látszik nem volt jelen, október 2-án azonban már Jászó mellett táborozott.* November 15-én megindult, hogy báró Károlyi Sándor tábornok Újvárosnál lévő hadaival egyesüljön, s onnan Bikk László és Kenyheczy János ezredesekkel gróf Perky Lőrincz tábornok seregeinek erősítésére Erdélybe siessen,* de hogy eljutott-e Erdélybe, arról már nincs tudomásunk.
* Rákóczy-Tár, IV. k.259. l.
* U. ott, IV. k. 268. l.
* Rákóczy-Tár, IX. k. 245. és 298. l.
* U. ott, IV. k. 371. l.
* U. ott, IV. k. 397. l.
* U. ott, IV. k. 464. l.
* U. ott, IV. k. 509. l.
* U. ott, IV. k. 523. l.
* U. ott, IV. k. 563. l.
* U. ott, IX. k. 222. l.
* Rákóczy-Tár, IX. k. 245. l.
* U. ott, IV. k. 703. l.
* U. ott, V. k. 258. l.
* U. ott, V. k. 274. l.
* U. ott, V. k. 280. l.
* U. ott, I. k. 648. l.
A fővezér gróf Bercsényi Miklós nem kedvelte a különben bátor, vitéz, sőt vakmerő de erélytelen huszár ezredest, már 1705 április 16-án azt írta a fejedelemnek, hogy Ilosvay nem való vezényelni, hacsak más jobb embert nem adhat melléje, s aztán szégyenli is, hogy báró Andrásy György tábornoknak alá van rendelve, s ez Andrásyra nézve sem jó,* pedig a fejedelem egész seregében két jobb ezred sincs az Ilosvayénál, de neki egy század is sok volna,* nem is arra való, hogy hadakat szoktasson, mert pajzán, fecse-locsa, kapzsi, zendülő, pattogó, értetlen, s ha szólni hagyják, Plutó kezéből is kibeszéli magát.* Jó had volna ez, – írja Bercsényi egy másik levelében, – de rossz a vezetője, ő neki nincsen ugyan haragja rája, csak nem dícsérheti, mert rossz a nyelve és értetlen,* a hadat másnak kell adni, s őt magát zabola alá vetni, mert rettenetes a fecsegése és értetlen a parancsnoksághoz,* Gencsy Zsigmondnak kellene adni az ezredet.* Végre 1707-ben április elején lemondott ezredéről,* s katonai rangja megtartásával «udvari főember»-ré nevezte ki a fejedelem.*
* U. ott, IV. k. 407. l.
* U. ott, IV. k. 467. l.
* U. ott, IV. k. 477. l.
* U. ott, IV. k. 483. l.
* U. ott, V. k. 537. l.
* Rákóczy-Tár, IV. k. 561. l.
* U. ott, V. k. 398. l.
* Thaly Kálmán szíves közlése.
Ezen közben, de legkivált az 1706 április 16–tól július 24-ig tartott fegyverszünet alatt folytatta Rákóczy Béccsel a békealkudozásokat, melyeket még 1705-ben kezdett volt meg vele a császári kormány Anglia és a hollandi rendek követeinek közvetítésével, de az, – bárha úgy a fejedelem, mint Bercsényi és az egész kormánytanács is őszintén törekedtek a békére, – eredményre még sem vezetett, mert a haszonleső bécsi minisztereknek és a zsákmányra vágyó bécsi tábornokoknak, – a kik a magyar nemzetet fegyverrel akarták leigázni, – sikerült döntő befolyásukkal a tárgyalásokat megakasztani, s minthogy az őszinte béke soha eszök ágába sem jutott, csak azért alkudoztak, hogy a fegyverszünet alatt ismét rendbe szedhessék kifárasztott, összezilált és megfogyott seregeiket, a császári várakat pedig élelemmel elláthassák. Ezek megtörténvén julius végén újból megindult a háború. S most a bécsi udvar konoksága feletti általános elkeseredést felhasználva, igyekezett a franczia követ rábirni a magyarokat az ausztriai háztól való határozott elszakadásra azzal biztatva őket, hogy akkor XIV. Lajos király szövetséget fog velök kötni. De Rákóczy még most sem hirtelenkedte el a dolgot, s ámbár egész erejével folytatta a hadviselést, az alkudozásokat még sem szakította meg Bécscsel, s azokban az angol királyné és a hollandi rendek követei erélyesen is támogatták.* A bécsi udvarnak a magyarok iránt érzett vak gyűlölete miatt azonban minden fáradozás teljesen haszontalannak bizonyulván, deczember 13–ára összehívta a fejedelem a kormánytanácsot Rozsnyóra, de csak heten jelenhettek meg, a többiek részint későn kapták a meghivót, részint a járhatatlan útak miatt nem birtak eljönni,* így semmit sem végezhetvén, 1707 január 15–re újból összehívta Rozsnyóra a kormánytanácsot, s az akkor már 106Teljes számban jelen lévők január 22-én a Habsburg-házat egyhangúlag trónvesztettnek nyilvánítván,* május első napjára Ónód mellé a sajókörömi mezőre országgyülést hirdettek, hogy ott, – addig titokban tartandó ezen határozatjok, – nyilvános ülésben az összes szövetkezett rendeknek elfogadásra ajánltassék, s elfogadva az arról kiállítandó törvényczikk, a megyék pecsétjeinek rányomásával is megerősittessék.* Rakovszky Menyhért turóczmegyei táblabirónak és a vele egy követ fújó Okolicsányi Kristóf alispánnak azonban valahogy tudomására jutott a rozsnyói kormánytanács határozata, mert már január 31-én körlevelet küldöttek hat vagy hét vármegyéhez, a melyben azt állítottak, hogy a fejedelem az ország szabadsága ellen való törvénytelen rendeleteket ad ki, s míg ennek előtte a császár parancsait megvitathatták, s a sérelmesek visszavonását kérelmezhették is, most akármilyen súlyos teher vettessék rájok, csak fohászkodva nyögnek alatta, oly soknemű költségek is sújtják már az országot a mostani hadakozás miatt, hogy a szegénység tavaszig sem fog megélhetni, ehhez képest, hogy a fejedelemhez benyujtott s az ország törvényei és nemesi szabadsága megtartását illető kérvényök, – melynek párját mellékelik is, – annál erősebb és állandóbb legyen, kérik a vármegyéket, hogy azt velük egyesülten hathatósan támogassák.* Magában a fejedelemhez benyujtottnak állított, de tényleg be nem adott emlékiratban pedig már nyiltan sürgették a béke minden áron való megkötését s a fejedelmet nem kevesebbel vádolták, mint azzal, hogy a saját érdekében keverte háborúba az országot, hogy a nemesség szabadságait nem tartja meg, s hogy a közjövedelmeket a maga czéljaira használja fel. Rakovszkyéknak az volt a czéljok, hogy a vármegyéket Rákóczy ellen felbújtván, kierőszakolják a béke minden áron való megkötését s így a trónvesztés kihirdetését megakadályozzák. De tervük nem sikerült, mert a vármegyék nem mentek bele a túróczy körlevél tárgyalásába, hanem mellékletével együtt beküldötték a fejedelemnek éppen az ónodi országgyülés megnyitása előtt, azon biztosítással, hogy az országos ügyeket csakis országgyüléseken tartják elintézhetőnek.
* Thaly Kálmán. Századok, 1896. évf. 3. l.
* U. ott. 8. l.
* Thaly Kálmán. Századok, 1896. évf. 13. l.
* Aldásy Antal, az 1707. évi ónódi országgyülés története. Századok, 1895. 711–713. l.
* Thaly Kálmán. Századok, 1896. évf. 13. l.
A fejedelmet mélyen sértették a túróczy iratok, s midőn azokat felemlítette Bercsényi a július 6-án tartott ülésen, szót emelt és követelte, hogy Túróczvármegye feleljen meg a gyanúsításokért. Az erre keletkezett óriási zajban Rakovszky és Okolicsányi beszéde nem volt megérthető, hogy jobban hallhassa, maga elé hivatta őket a fejedelem, ott aztán szemtől szembe ismételték nagy bőbeszédűséggel mind ama vádakat, melyeket a körlevélbe és az emlékiratba foglaltak volt.* Erre mind a két iratot felolvastatá a fejedelem s nyomban válaszolt is reá, elmondván, hogy a felpanaszolt bajok szükségképeni következményei a háborúnak, melyet a bécsi udvar nyakassága miatt még most is kénytelenek folytatni, s melyet a rendet határoztak el megindítani elveszett szabadságuk visszaszerzése végett, s hogy Túrócznak legkevesebb oka van panaszra, mert ott még nem láttak más ellenséget, csak Schlick tábornok futó hadait, a magyar seregből pedig még nem fordúlt meg nagyobb hadtest a megyéjökben. Úgy érti a beszédjökből, hogy Túróczban azt hiszik, miszerint a hadviselésből egyesek hasznot húznak, s leginkább őt magát vádolják ezzel. Ami pedig a rendetlenségeket illeti, nem nézte ő el soha, ha olyanról értesítették a vármegyék, de Túrócz ezt nem tette, hanem más vármegyéknél vádaskodott ellene, s ebből nyilván kitünik, hogy azért nem fordúltak hozzá, mert vagy részesnek, vagy részre hajlónak tartják. Ezt érdemelte-e a haza ügye mellet való sok szíves fáradtságai után? Inkább öljék meg, vagy a föld nyelje el, mintsem a reménylett köszönet helyett zsarnoknak tartassék.*
* Aldásy Antal, id. m. Századok, 1895. évfolyam, 715. l.
* U. ott, 716, 717. l.
Erre Báró Sennyei István kanczellár az országgyűlés elé indítványt terjesztett, melyben a törvényes eljárás megindításának elrendelését kérte Túróczvármegye ellen. Rakovszky és Okolicsányi azonban újból szót emelve ismételgették elébbeni vádjaikat, a mi a fejedelmet indulatba hozta, s azon kifakadásra bírta, hogy 107Túrócz ezen eljárása a merénylettel egyértelmű és a kötött szövetséggel merőben ellenkező s ez által Túrócz nyiltan kijelenti, hogy nem bízik meg ő benne, mert nem ő elibe terjesztette a panaszait, hanem olyan utakat és módokat választott, melyek tökéletesen ellenkeznek a közegyetértéssel s oly sérelmek orvoslását kereste, a melyek nem is tekinthetők annak, mert mindnyájokkal közösek, a háborúra pedig mindaddig kötelezték magokat a rendek míg szabadságaikat vissza nem szerezik. Igazságot és elégtételt kér tehát a rendektől ezen méltatlan és becsületsértő eljárásért, melyet Túróczvármegye ellene elkövetett.
A fejedelem ezen szavaira mély csend lett az országgyülési sátorban, mert a rendek azt várták, hogy a kormánytanács fog felszólalni, ez pedig úgy vélekedett, hogy az országgyülésen a rendeket illeti meg a kezdeményezés, különben is báró Sennyei megtette volt már az indítványt. De a fejedelem félreértette ezen tétovázás szülte pár percznyi némaságot, s azon gyanú támadván fel lelkében, hogy a rendek helyeslik a túrócziak fellépését, viharos erővel tört ki a fájdalom szívéből, melyet az alacsony gyanúsítások már csordúltig töltöttek meg keserűséggel, szemére hányta a rendeknek hálátlanságukat s a fejedelemségről lemondva, kifelé indúlt a sátorból; Klobusiczky Ferencz azonban útját állotta s erővel visszavezette a fejedelmi székbe,* Bercsényi pedig túlharsogva az óriási zajt, odakiáltotta a rendeknek, hogy szabadítójuk iránt ilyen hálátlanságba nem eshetnek, inkább haljanak meg a gazok s kardja lapjával vállon sujtotta Rakovszkyt, a ki aztán Károlyi Sándor, Ilosvay Bálint, Ilosvay Imre és Ilosvay János csapásai alatt összerogyott, Okolicsányi Kristóf pedig súlyosan megsebesíttetett, s miután a vizsgálat kiderítette, hogy a két vádiratot Túrócz vármegye közönségének nevében, annak tudta és beleegyezése nélkül ő szerkesztette Rakovszkyval együtt, az országgyülés által halálra itéltetvén negyednapjára le is fejeztetett.* Ezek után egyéb sürgős ügyeket végezvén el, az országgyülés junius 13-án kimondotta a trónvesztést egy szívvel-lélekkel kiáltván fel: «Eb ura a fakó, mai napságtól fogvást József nem királyunk, s inkább egy óra alatt elveszünk, semmint örökös jobbágyságot viseljünk.*
* Áldásy Antal, id. m. Századok, 1895. évfolyam, 719. l.
* U. ott, 722. l.
* Áldásy Antal, id. m. Századok, 1895. évfolyam, 742. l.
Áldásy Antal nem említi meg idézett kitünő dolgozatában,* Ilosvay Jánost, s csak Bálintról és Imréről mondja, hogy részt vettek Rakovszky levágásában. Thaly Kálmán ellenben Imrét, Ábrahámot és Dénest nevezi meg, mert Jánosról azt hiszi, hogy akkor még igen gyermeteg ember volt.* De Ábrahámnak, mint a palotás ezred századosának, nem igen volt helye az országgyűlés sátorában, mert a vérengzés nem volt előre kicsinált dolog, Dénes sem volt még fegyverhordozója a fejedelemnek, s ha volt is, csak a hadak között lehetett valahol a mezőkön, János pedig még sem volt valami zsenge korú, mert Beniczky Gáspár már akkor «vitézlő»-nek czimezi,* s ez oly czím, melyet gyermeknek még nem adtak meg, de különben is már legalább két év óta viselte az alfegyverhordozói tisztséget. Ünnepélyes alkalmakkor, – tehát minden bizonynyal az ónódi országgyűlésen is, – a fejedelem piros bársony széke mellett egyik felől a főfegyverhordozó szokott állani az aranyos buzogánynyal, másik felől pedig az alfegyverhordozó tartotta az aranyos, rubintos kivont kardot, s így Ilosvay Jánosnak kezében készen is volt a fegyver, a melylyel megvagdalta az áruló Rakovszkyt.
* U. ott, 719. l.
* Thaly Kálmán 1895 deczember 18–ról kelt magán levelében.
* Rákóczy-Tár, I. k. 62. l.
Rákóczy külföldi ügynöke Vetésy László, a ki utóbb szintén árulóvá lett és iratait is eladta Savoyai Eugen herczegnek, egy a tényeket czélzatosan elferdítő emlékiratban megemlékezett az ónódi országgyűlésről és a két túróczy nemes levágásáról, s szt Károlyi Sándoron kívül három Ilosvaynak, név szerint Bálintnak, Imrének és Jánosnak tulajdonította, s bár Thaly Kálmán szerint Bálint jelenléte nem bizonyos,* Vetésy állítását mégis elhihetjük, mert szatmármegyei ember lévén bizonyosan jól ismerte a Szatmárban szintén birtokos Ilosvayakat, de már abban 108határozottan téved, – ez azonban a fordító hibája is lehet, – hogy az Ilosvayak egyike nagybátyja lett volna a másik kettőnek,* mert János atyafigyermek volt Bálinttal és Imrével atyáik édes testvérek lévén.
* Thaly Kálmán idézett levelében.
* Századok, 1895. évf. 723 és 724. l.
Imrét 1708 végén a fegyverszünet megkötése végett a Dunán túlra gróf Eszterházy Antal tábornokhoz küldötte a fejedelem, s erre egy 1709 január – 11-én Bécsben keltezett útlevelet is kapott a maga, Szalay István hadi titkár, Kärner György és kíséretök részére,* de 19-én még Újvárban időzött, mert Saltzer komáromi német parancsnoktól nem kaptak engedélyt a Dunán való átkelésre.* Utóbb ismét a hadseregnél alkalmaztatott, s 1710 április elején a meg szökött lengyel zsoldosok után küldötte a fejedelem, meghagyván neki, hogy úgy bánjék el velök, mint nyilván való ellenséggel,* de még sem ő, hanem Vay László zabolázta meg a szökevényeket.* 1710-ben adományba kapta a fejedelemtől Husztvára megvételekor s más alkalmakkor is kitüntetett hűséges szolgálataiért, 3000 rhénes forintnyi beiratképen néhai Váginak Huszton lévő puszta telkét, annak minden tartozékával együtt.* 1711-ben aláírta a szatmári békekötést. Bírt a beregmegyei jószágokon kívül Szatmármegyében Fehérgyarmaton, Penyigén, Kömörőben, Istvándiban és Dányádon is és ez utóbbi faluban volt lakása. 1711-ben felszabadította Kerecsenyi István nevű dányádi jobbágyát.* Neje Darvay István és kölcsei Kende Éva leánya Darvay Erzsébet volt, Torma Pál özvegye,* kitől két fia és három leánya maradt: III. Imre, II. Bálint, Klára, hetényi Szintay Zsigmondné, Zsuzsánna Zolthay Ferenczné és Katalin Zerdahelyiné.
* Eredeti az Ilosvay cs. levéltárában.
* Rákóczy-Tár, IX. k. 588. l.
* U. ott, II. k. 96. l.
* U. ott, III. k. 252. l.
* U. ott, II. k. 647. l.
* Szatmármegye levéltára, Fasc. 1. Act. 15. Anni 1711.
* Eredeti az Ilosvay cs. levéltárában.
II. Bálint 1731 és 1738-ban említtetik, Dányádon lakott Szatmármegyében, neje Zerdahelyi Klára volt, de gyermekei nem maradtak.
III. Imre nevét 1736-ban olvassuk először; 1768-ban zálogba adja Sztűlnik nevű polyánkai jobbágyát Ilosvay Lászlónak 40 forintért és 10 forintra becsült 3 köböl búzáért. Élt még 1780-ban is. Nejétől kölcsei Kende Erzsébettől három fia és két leánya született: VI. Zsigmond, V. Imre, IV. Mihály, Klára Kürthy Miklósné és Mária Jékey Lászlóné.
VI. Zsigmondról semmi adattal nem rendelkezünk.
V. Imre 1750-ben született és 1817 márczius 27-én halt meg Czégény-Dányádon.* 1796-ban a dányádi szent eklézsia kurátorának választatott.* 1808-ban felmentetett a nemesi felkelésben való személyes részvételtől, de 30 forint költséggel rovatott meg.* Nejével lővei Lővey Annával 1794 április 1-én lépett házasságra, de gyermekeik nem maradtak.*
* Czégényi-dányádi ev. ref. egyház anyakönyve.
* Czégényi-dányádi egyháztanács jegyzőkönyve.
* Szatmármegye levéltára.
* Czégényi-dányádi ev. ref. egyház anyakönyve.
IV. Mihály neve 1766 és 1770-ben fordúl elő. Nejétől, Szakadáthy Fruzinától, három fia maradt: IX. Péter, VIII. Gábor és Antal, a kik 1792-ben az iránt folyamodtak Beregmegyéhez, hogy irattassék össze néhai atyjok bereg-, szatmár- és ugocsamegyei jószága, nehogy anyjok azokat megterhelje.*
* Szatmármegye levéltára, Fasc. 9. Act. 75. Anni 1792.
Péter utóbb Tokajban telepedett le, s ott halt el gyermektelenül, testvéreinek sem maradtak utódai.
IV. Gábor 1709-ben említtetik először, 1736-ban pedig utólszor, 1714-ben Beregmegye táblabirája volt. A szabadságharczokban nem vett részt, talán valami testi fogyatkozás gátolta. Nejétől báró Perényi Erzsébettől, ki mint özvegy még 1753-ban is életben volt, csak egy fia maradt:
V. Gábor, de róla semmit sem tudunk, felesége nevét sem ismerjük, de az bizonyos, hogy négy fia és két leánya maradt: VI. Péter, III. Ádám, II. József, VII. Gábor, Fruzina Trencséni Ferenczné és egy ismeretlen nevű Ajtayné.
VI. Péter és II. József 1768-ban említtetnek, midőn néhai Ilosvay I. Bálint birtokait, több atyafiaikkal együtt, annak leányaitól elfoglalták, utóbb nem hallunk rólok semmit, gyermekeik sem maradtak.
VII. Gábor Ilosván lakott, 1780-ban és 1091790-ben Beregmegye táblabirájának iratik, 1784-ben őrmester volt a felkelt gyalog nemes seregben, 1797-ben pedig hadnagygyá neveztetett ki.* Élt még 1832-ben is. Neje szigethy Tóth Erzsébet, elébb Ilosvay XII. János özvegye volt, s 1832 február 16-án halt el Ilosván.* Gyermekeik nem maradtak.
* Lehoczky id. m.
* A bilkei ev. ref. anyakönyvben.
III. Ádám 1770-ben beregmegyei esküdt, 1775-ben alszolgabiró, 1778-ban tiszteletbeli alpénztárnok, 1779-ben pedig ismét alszolgabiró és táblabiró volt Nejétől, Vigh Teréziától két fia maradt: I. Károly és Menyhért.
I. Károly Fancsikán született. 1803-ban Beregmegye táblabírája, 1805-ben alpénztárnoka, 1812-ben alszolgabirája, 1814–1816-ig pedig ismét pénztárnoka volt. Késő agg korában 1852-ben halt el. Első nejétől Megyery Annától egy fia maradt: Ferdinánd, második nejétől Hankus Klárától, kit mint Ilosvay Ádám özvegyét vett volt nőül, két fia és egy leánya született: II. Károly, IV. Lajos és Ilona (Helena).
Ferdinánd 1841-ben Beregmegye táblabirája volt, meghalt 1756-ban. Nejétől Bagossy Amáliától nem maradtak utódai.
IV. Lajos 1826-ban született, jelenleg (1896) Ilonczán él nőtlenül, 1484-ban nemzetőr hadnagy volt.
Ilona 1844-ben ment nőül Székely (Barbély) Lajos ugocsamegyei birtokoshoz.
II. Károly 1873-ban halt el, neje Németh Rozália volt, kitől egy fia és két leánya maradt: II. Bertalan, Erzsébet és Karolina.
Bertalan gépész.
Erzsébet Wufka Ernő kultúrmérnök neje lőcsén, Karolina pedig Zsitkovszky bankkönyvelő házastársa Kassán.
Menyhért 1796-ban Kassán járta a II. grammatikai osztályt, melyről szeptember 7-én elsőrendű bizonyítványt kapott.* 1805-ben az általános nemesi felkeléskor lovassági hadbiróvá választatott századosi ranggal,* 1806-ban beregmegyei táblabiró, 1812-ben számvevő 1814-ben a munkácsi járásban alszolgabiró, 1825-ben pedig főszolgabiró volt a felvidéki járásban. 1809-ben katholizált, midőn nejét Eördögh Annát lászlófalvi és mikeföldi Eördögh Dániel és vid-irinyi Irinyi Terézia leányát május 21-én oltárhoz vezette,* kitől öt fia és egy leánya született: Kristóf, Ágoston, Gáspár, Boldizsár, Lőrincz és Eulalia, a ki Zerdahelyi Pálhoz ment nőül Vetésre Szatmármegyében.
* Eredeti az Ilosvay cs, levéltárában.
* Lehoczky id. m.
* Kopolcs-apáthi róm. kath. egyház anyakönyve.
Kristóf 1841-ben Beregmegye táblabirája volt, utóbb állandóan Kopolcs-Apáthiban lakott Szabolcsmegyében, s ott halt el nőtlenül 1893 szeptember 5-én.*
* U. ott.
Ágoston 1837-ben Beregmegyénél tiszteletbeli jegyző, 1841-ben táblabiró és központi alszolgabiró, 1845–től 1848-ig pedig munkácsjárási alszolgabiró volt, a midőn 1848 május 26-án az önkéntes sereg minél rövidebb idő alatt való felállításával bizatott meg.* 1849-ben főszolgabiróvá választatott. Jelenleg kopolcs-apáthi birtokán gazdálkodik. Első nejétől Ilosvay Amáliától, Ilosvay György és zalakopolcsi Domonkos Zsuzsánna leányától nem maradtak gyermekei. Második neje Ujhelyi Krisztina volt tiszaújhelyi Újhelyi János és Ilosvay Eleonora leánya, meghalt 1894 június 27-én, élete 57–ik évében, Kopolcs-Apáthiban.* Két fiú és három leány gyermekök született:
* Lehoczky id. m.
* Kopolcs-apáthi róm. kath. egyház anyakönyve.
1. Ágoston (Dániel, Ákos.) született 1856 november 23-án, meghalt ugyanazon év deczember 3-án.*
* U. ott.
2. Izabella született 1858-ban, meghalt 1867 január 15-én.*
* U. ott.
3. Zoltán (Árpád, Gyula, Dezső) született 1860 márczius 8-án, meghalt Pozsonyban 1880 június 26-án.*
* U. ott.
4. Szeréna (Eulalia, Ida) született 1865 október 10-én, férjhez ment 1883 augusztus 21-én tiszaújhelyi Újhelyi Mihályhoz.*
* U. ott.
5. Izabella (Anna, Sárika, Aranka.) született 1872 június 20-án, meghalt 1873 szeptember 16-án.*
* U. ott.
110Boldizsár ifjú korában halt el.
Lőrincz Ilosván lakott és Beregmegyénél viselt hivatalt, 1842-ben tiszteletbeli esküdt, 1845-ben pedig rendszerinti esküdt volt, 1848-ban június 14-én a X. honvéd zászlóaljba állván, utóbb főhadnagy lett s részt vett a ráczok elleni, valamint Görgey alatt a téli és tavaszi hadjáratokban, ott volt Kápolnánál, Kövesdnél, Buda ostrománál, a csornai, temesvári és lugosi ütközetekben is.* Nejétől búji Jékely Teréziától három leánya született:
* Lehoczky id. m.
1. Ilona, Ilniczky Sándor kir. ügyész neje Beregszászon.
2. Erzsébet, Theodorovits János gyógyszerész neje Beregszászon, és
3. Klementina, Gáthy Dezső takarékpénztári könyvvezető neje Munkácson.
Gáspár 1841-ben tiszteletbeli jegyző volt, 1843-ban pedig tiszteletbeli ügyész Beregmegye tisztikarában. Nejétől búji Jékey Erzsébettől három fia és két leánya maradt:
I. Ferencz hites ügyvéd, Szatmármegye árvaszéki ülnöke volt 1895 deczember 20-ig, a midőn árvaszéki elnökké választatott: Nejét, kinek leszármazását az alábbi táblázat mutatja, 1872-ben vezette oltárhoz Szent György-Ábrányban.
Lászlófalvy (Eördögh) Ábrányi Alajos Nagy Kállói Kállai Terézia; Ábrányi Ida Wouvermanns Ferencz lovag; Wouvermanns Leona
Gyermekeik:
a) Ferencz okleveles gazda.
b) Gusztáv 3-ad éves jogász s az egyetemi kör rhetorikai és irodalmi szakának elnöke Budapesten.
c) Jenő cs. és kir. hadapród.
d) Mariska.
e) Péter tanuló.
f) Lajos (Leó) tanuló.
2. Hermina kis-jeszenei Jeszenszky Sándorné.
3. Sándor huszár kapitány, neje Roznauer Zsófia, egyetlen fiok Sándor tanuló.
4. Julia Szabó Antalné.
5. Endre főszolgabiró Szatmármegyében a máté-szalkai járásban. Neje kis-jeszenei Jeszenszky Erzsébet, gyermekeik:
a) Blanka.
b) Aladár, tanuló.
c) Erzsébet.
d) Endre.
e) György.
Petrovay György.
