I. Demeter esztergomi biboros érsek (1379–1387) pecsétjei.
I.
Demeter esztergomi biboros érsek (1379–1387) pecsétjei.
Demeter esztergomi biboros érsek (1379–1387) pecsétjei.
Jóllehet a jeles főpapot, ki a sorban második az esztergomi érsekség biborosai közt, beható tanulmányunk tárgyává kiszemeltük, anynyira még nem jutánk, hogy nyomára jöttünk volna származásának, családjának vagy nemzetségének.
Nagy-Lajos király ugyan írva hagyta felőle, hogy a magyar királyi udvarban született és nevelkedett (ab exordio sue nativitatis in aula regia educatus), és gyermeksége óta Istentől nyert méltóságokban eltöltött agg koráig folyton ott forogván, hűséggel szolgálta őt. Ez alkalommal megemlékezik unokaöcscséről (germano suo) is, Fülöp udvari vitézről, kit némely nógrádmegyei birtokkal megadományoz,* de egyebet családjáról, mely – nem lehetetlen – lengyel volt, és mint Erzsébet királyné udvari népe, vele jött Magyarországba, nem említ.
1 1381 augusztus 28., fejér, Cod. dipl. IX/V. k. 482. 1.
E benső viszonynál fogva, mely közbe és a királyi udvar közt fönállott, valószínűnek tartom, hogy Demeterünk már tizenöt éves korában javadalmas esztergomi kanonok volt, és hogy ő az, kiért Nagy Lajos király, követe, Garai János veszprémi püspök által, 1352 január 15-ikén az iránt folyamodott VI. Kelemen pápához, hogy őt barsi főesperesnek kinevezni méltóztassék.*
1 Vatikáni levéltár, Supplicationes Clementis VI. anno IX, fol. 23/b.
A magyar király e kérelmét a pápa teljesítette.*
2 Clemens episcopus Demetrio Thome, canonico Strigoniensi confert archidiaconatum Borsiensem in ecclesia Strigoniensi, quem Conradus Scultetus archidiaconus Nitriensis obtinebat. Datum Avinione XVIII. Kal. Februarii anno IX. Theiner, Monum. Hung. I. k. 813. 1.
Ha ezen föltevésünk, mint hiszszük, helyes, akkor Demeter atyját Tamásnak hítták, ő pedig 1336 körül született.
11Schmitth,* ki egyébként jó forrásokból merített, azt állítja felőle, hogy mielőtt az esztergomi székre kinevezték, egymás után a szerémi, váradi és a zágrábi püspöki megyéket kormányozta. Hogy Demeterünk váradi püspök volt valaha, abban Schmitth határozottan tévedett, éppúgy, mint Gánóczy;* de nem valószínűtlen, hogy szerémi püspök, és bizonyos, hogy erdélyi és zágrábi püspök volt.
1 Archiepiscopi Strigon. I. k. 204. 1.
2 Episcopi Varadienses, I. k. 194. 1.
Ugyanis választott és megerősített szerémi püspökül 1365 januárius 17-ikén előkerül egy Demeter, ki még 1368 május 23-ikán is szerémi püspöknek említtetik a királyi levelek záradékában; de még ugyanazon évben Demeter helyét a szerémi püspöki széken István választott és megerősített püspök foglalja el, Erdélyben ugyanekkor Domokos püspök helyet ad Demeterünknek.*
3 Fejér, id. m. IX/III. k. 469. 1. és IX/IV. k. 122., 134. 11.
Mert hogy csakugyan Demeterünk ült 1368-tól 1376-ig az erdélyi püspöki széken, arról a pápa, Mária királynő, meg ő maga tesznek tanúságot.*
4 Theiner, Monum. Hung. II. k. 159. 1. Szereday, Series eppor. Transsilv. 115. 1. Beke, Az erd. kápt. levéltára, 209. szám.
Zágrábba 1376 februárius közepe előtt helyezték át; Zágrábból pedig Esztergomba 1379 februáriusban; mint esztergomi érseket csakhamar kinevezte őt VI. Orbán pápa biborosnak, a szentszék magyarországi követének és továbbra is megbízta a főegyházmegye kormányzatával. Teljes czíme ez időben: Demetrius miseratione divina tituli sanctorum quatuor coronatorum presbiter cardinalis, in Hungaria sedis apostolice legatus, perpetuus Strigoniensis ecclesie gubernator et summus regni Hungariae cancellarius.*
5 Diplomatarium Posoniense (kézirat) I. k. 627. 1.
Hogy Demeternek, mint főesperesnek volt hivatalos pecsétje, valószínű; hogy ilyent mint szerémi, erdélyi, zágrábi püspöknek, és mint esztergomi érseknek, még mielőtt biborossá lett, használnia kellett, kétségtelen. De mi ezen pecsétek közül csak egyet, a zágrábi püspökit ismerjük és adjuk a következőkben:
A pecsét 1379 április 4-én kelt hártya okiratról függ, melyben Demeter esztergomi érsek, e hely örökös ispánja és királyi udvari kanczellár Rusint veszprémvölgyi apátnő kérésére néhány oklevelet átír és megerősít. A pecsétre vonatkozólag ez áll az okiratban: eo quod sigillum nostrum de predicto nostro archiepiscopatu mondum est ordinatum, appensione sigilli nostri autentici, quo eo tempore, dum episcopatui Zagrabiensi preeramus, utebamur, – ezt függeszti az oklevélre. Tehát esztergomi érseki hivatalos pecsétje még ekkorig nem készült el.
A pecsét monorú alakú. Hossza 7.5, legnagyobb szélessége 4.2 centiméter. A pecsét két harmadát gót menyezet alatt álló, impozáns alakú szent király (Szent-István) foglalja el, ki fején koronát visel, jobbjában liliomba végződő jogart, baljában mellére szorítva alighanem templomot tart. Jobb czombja mellett D(emetrius), balczombja mellett E(piscopus) betűk láthatók. Ez alatt különben keretben maga Demeter püspök pedummal kezében térdel.
12Köriratát némi hozzávetéssel ekképpen olvassuk:
azaz: Sigillum Demetrii episcopi Sagrabiensis.
Az okmány és pecsét eredetije az országos levéltárban őriztetik; másolatát Csánki Dezső barátomnak köszönöm.
Demeternek bíboros korában készített pecsétei közül azonban többeket ismerünk. E pecsétek egyikének igen hiányos, töredezett lenyomatról vett másolatát Dörre Tivadar rajzában már közöltük Nagy Lajos czímű művünk 521. lapján. Azonban e pecsét annyira hiányos, hogy azon élénk kívánságot kelté a szemlélőben, vajha mielőbb egy teljesebbel pótoltatnék. Íme egy ilyen majdnem egészen teljeset, mely alúl csak némileg hiányos, közlünk.
Meg kell jegyeznünk, hogy Demeter bíborosnak két nagy pecsétnyomója (typarionja) volt, melyek lényegesen csak nagyságuk által különböztek egymástól valamit. Mindkettő alakjára nézve monorú.
Az egyik hossza 9, a másiké 9˙5; amaz legnagyobb szélessége 5˙5, emezé 5˙6 centiméter.
Igaz ugyan, hogy a kisebbet az okiratban, melyen függ, sigillum autenticumnak nevezi, a nagyobbikat pedig sigillum maiusnak; mégis azt vélem, ezen megjelölésekre nem éppen kell súlyt fektetnünk. Minthogy ez okirat, melyen a kisebbik pecsét függ, 1382 július 11-ikén kelt, a nagyobb pecséttel megerősített oklevelek pedig 1384–85-ben keltezvék, könnyen lehetséges, hogy a kisebbik és idősbik pecsétnyomónak baja esett és Demeter bíboros ugyanazon pecsétlyukasztónál (ma vésnöknek mondanók) újat készíttetett, mely azon kívül, hogy valamivel nagyobb lett, mindenben megegyezve az előbbivel. Erre látszik mutatni a terjedelemre vonatkozó csekély eltérés. Azonban az se lehetetlen, hogy Demeter egy időben készítette mindakét typariont.
A vörös viaszkba nyomott pecsétek gazdagon díszített gót stilű oltártáblát ábrázolnak, melynek körirata a következő:
Azaz: Sigillum Demetrii tituli sanctorum quatuor coronatorum presbiteri cardinalis.
Az oltártábla széltében is, hosszábn is három részre osztható. A középső rész felső fülkéjében a boldogságos Szűz ülő alakja, baljában a kis Jézussal, kit jobbról, balról egy-egy szárnyas angyal imád, ábrázoltatik. A közbülső legnagyobb fülkében talpas edény, (keresztkút, mely alkalmas volt az azon időben még divatozott bemártás által való keresztelésre) látható, ebben egy férfias alakja gloriolával, összetett kezekkel térdel. Ez alak mezítlen felső teste kimagaslik az edényből. Tőle balra egy szent (mert feje szintén gloriával van kerítve) püspök áll teljes ornátuban és egy négyágu liliomos koronát tart, csaknem tesz a mezítelen szentnek fejére. Mit ábrázol e jelenet, nem nehéz meghatározni. Valószínűleg Szent- Isván király keresztelését, mely esetben a mellette álló püspök Szent-Béla, az esztergomi főegyház védőszentje. Ezen főábrától jobbra Szent-Péter áll a kulcsokkal, balra Szent-Pál a karddal, vértanúsága jelvényével. A pecsét alsó csúcsában maga Demeter bíboros térdel, bíbornoki díszben, kalappal a fején és imára kulcsolt kezekkel. Jobbról 13balról czímere: egy-egy jobbra fordúlt, térdelő angyal, ki kezében valamit tart.
Hogy mit tartanak ezen angyalok, azt világosabban megfejti a következő pecsét, melyet Demeter bíboros apostoli követsége tisztében használt: sigillum, quo in officio legationis utabamur, mint maga magyarázza.
A szintén vörös viaszkba nyomott köralaku pecsétnek átmérője 4 centiméter. A köriraton beül fekvő 3 centiméter átmérőjű körben egy kárpitozott falú, háromszögletű czímeres pajzs látható. Benne egy jobb lábával térdelő, kiterjesztett szárnyú angyal, ki mindakét kezével a bibornoki kalapot mintegy fölajánlólag tartja; a kalap két botja egyenesen lelóg. A pecsét körirata:
azaz: Sigillum Demetrii cardinalis, legati in Hungaria.
Ezen angyal és a nagy pecséteken előforduló angyalok közt az a különbség, hogy míg ez balra néz, amazok jobbra fordított arczczal ábrázolvák.
Nyilván ezen képlet mutatja Domokos bíboros czímerét, melyet, mint ez a dolog természetéből foly, önmaga választott magának és nem családjától öröklött.
A leírt pecsétek az esztergomi főkáptalan magánlevéltárában őriztetnek: a nagyobbak lad. 45. fasc. 1. nro 8. és lad. 72. fasc. 2. nro 1. alatt; a kisebb négyszer is megvan e jelzet alatt: Fundationalia nro 2-do c. d. e. g.
