I. A család származásrendje.
I.
A család származásrendje.
A család származásrendje.
A Blagay család – mint a Blagay-oklevéltár élén közölt első tanulmányban* kifejtettük, egyike azoknak a családoknak, melyeknek származási legendája köztudattá vált s a fejedelem részéről közjogi elismerésben részesült. Megmutattuk, hogy szlavón eredetűek, kétségtelen hitelű oklevelek alapján igazolván állításunkat. Tény azonban, hogy már a XV. század folyamában a római származás divatja korában – az Orsiniakkal való összeköttetés kölcsönös elismerésére vezetett az atyafiságnak, úgy hogy a Blagayak a XVI-ik század elején már mint Ursiniak szerepelnek s I. Miksa király ezt az atyafiságot egy álművel megbéllelt oklevél alakjában úgyszólván adományba iktatja 1571 november hó 7-ikén.*
2 Bevezetés. VII. s köv. ll.
3 Oklevéltár, CCLXIII. sz.
A kérdés a hagyományszerű atyafiság keletkezésére nézve azon fordúl meg, hogy miképen jutottak Orsiniék s Blagayék a kölcsönös rokonság eszméjéhez?
Blagayak a XIV. század derekán már jártak Rómában, nevezetesen Blagay Duimnak két fia: Miklós és János, meg ennek a fia Péter részt vettek Lajos király nápolyi hadjáratában. Mindez azonban még nem ok annak a föltevésnek az igazolására, hogy az atyafiságot már ekkor pedzették volna. Sokkalta valóbbszinü, hogy az emlitett Miklósnak a fia László (élt körülbelül 1437-ig), Zsigmond királynak vitéz testőre, külföldi vállalataiban hű kisérője, 1414–1417 között személyesen érintkezett Ursini Bertholddal, a kiről tudjuk, hogy 1416 június 21-én Garay Miklóssal együtt indult Párisba.* Ebből legalább is annyi következik, hogy a Blagayak s az Orsiniak a XV. század elején szinről-szinre látták egymást. Minthogy pedig a Blagayaknak a görzi grófokkal való kétségtelen atyafisága Észak-Olaszországban ismeretes volt, Velencze révén a híre Rómába is eljutott. A XV. század végén az Orsini-czímer főalkatrésze, á rózsa díszlik a Blagay-czímerben, s a XVI. század polyhistorai csak azt mondják el, a mit Orsiniék s Blagayék maguk hittek kölcsönös atyafiságukról.*
1 Windeck krónikájának legújabb (1893.) kritikai kiadásában a 67. lapon.
2 J. Sansovino, Degli uomini illustri della casa Orsini. Velencze, 1565. –Ferrari J. B., Orat. 35. Mikor Sansovino munkáját megírta, a Blagayak már Orsiniaknak érezték magukat; munkája egykorú kötésben IX. 31 1/4 jelzet alatt megvan könyvtárukban.
Munkánkban kifejeztük abbeli nézetünket, hogy az Orsiniak római levéltárában ez atyafiságra vonatkozólag lenni kell valamelyes feljegyzéseknek, de hogy ez atyafiságnak történeti alapja nincs.* Munkánk írása közben nem fektettünk nagy súlyt e tétel megokolására, annyival inkább, mert az Orsini-levéltár zárva lévén, be kellett érnünk a levéltárnok vázlatos értesítésével. Most azonban a Blagay család levéltára krajnai részének átvizsgálása alkalmával megtaláltuk ugyanazt a csomagot, melyet Rómában az Orsiniaknál másolatban őriznek, mint a két család atyafiságának igazoló iratait. Ebből kitűnik, hogy az atyafiságot Imre király megbővített új szerkesztésű oklevelére alapítják, s hogy ez iratok a XVII. századból valók. Azt állítják ugyanis, hogy Mattheus Orsinus római szenátor 1150 táján élt s ennek a testvére volt Nicolottus Orsinus ugyancsak római szenátor, a ki «pertaesus turbarum, quć Romć contra pontificem erant concitatć, discessit Roma anno 1160, uti diploma regis Henrici regis Hungarić insinuat.» a Megjegyzi azonban a genealogus: «An fuerit hic Nicolottus frater vel patruelis Matthić, mihi 80nondum constat.» Tehát a XVII. századbeli genealogus sem tudta bizonyítani az atyafiságot.
3 Bevezetés, XLI. 1.
Mindez azonban nem volt akadálya a két család atyafiságos – jóhiszeműségen alapuló érzésének. A XVII. s XVIII. század folyamán alig volt névnap, újesztendő, a mikor a két család vezérlő tagjai ne váltottak volna barátságos leveleket,* látogatták egymást, ajánlgatták rokonaikat. 1657 január 20-ikán a braccianoi Orsini megküldötte a család genealogiáját gróf Orsini-Blagay Eberhard Lipótnak s levelezésükben kétségtelennek tarták a közös leszármazást. 1679-ben Blagay Ferencz krajnai kincstartó dr. Schönleben János Lajosnak megengedte, hogy a családi iratok és levelezések alapján összeállitsa az Orsiniakkal rokon családok, tehát a Blagay s a Rosenberg családok vónatkozásait. Így keletkezett 1680-ban az ismeretes: Rosa Ursina czímü összeállítás.* Azt hiszszük, hogy Schönleben volt az első, a ki a levéltárat rendezte. A mi munkájának a becsét illeti, kétségtelen; hogy több oly darabot ismert, mely ma már nincs meg a levéltárban s így figyelembe kell vennünk, mindamellett, hogy kritikátlansága s az oklevelek olvasásában való járatlansága most már nyilvánvaló. Kitűnik ez abból, hogy komponál neveket, mikor az eredeti máig is fennmaradt oklevelet idézi, melyben nyoma sincs a névnek. Klasszikus nevelésű ember, a ki a régi humanizmus meséit mind elfogadja ott, a hol a régibb korról van szó,* s abból a szempontból nézte az okleveleket, hogy az Orsini-féle atyafiságot igazolja. Eljárását menti, hogy előtte királyi privilegiumok (1571) feküdtek, melyek az atyafiságot elismerték, olvasta a nagyhírű Orsini család bibornokainak leveleit, s az immár kétszázéves atyafiságos egybeköttetés, az akkori színvonalat értvén alatta, tudományos köztudattá vált. Schönleben e munkáját teljes hitelűnek vette a genealogiai irodalom s a család. A Rosa Ursina alapján írta meg munkáját 1684-ben Zennegg György Kristóf,* s ennek az adatait ugyancsak recipiálta a Blagay család.
1 E csomag a Magyar Nemz. Múzeum levéltárában, a családi letétek közt.
2 Laibach, 1680. 35. 1.
3 Annales Carniolić sacro-profani ab orbe condito usque ad annum Christi 1000. Laibach, 1681. 2-rét. E munkája még zavarosabb szerkezetű, mint a XVI. század compilatoraié.
4 Ursinische Rosen oder Beschreibung deren vornehmbsten Zweygl des Uhralten vnd Welt-berühmten Ursinischen Rosen-Stocks. Ajánlva gr. Ursini-Rosenberg Farkasnak. 44. 1. A nyomtatás helye ismeretlen.
Bevégződvén ugyanis a török ellen vivott győzedelmes háboru (1716–1710), melyben Savoyai Eugen hadai a Balkán félszegeten, jelesül Boszniában is diadalmasan törtek előre, a győzelmek hatása alatt folyamodott gróf Blagay Weikard Lipót a maga és Zsigmond öcscse nevében a császárhoz, hogy a családnak a töröktől visszavett területen lévő egykori birtokait adassa vissza nekik, jogutódjaiknak. A származás igazolására Schönleben munkáját idézik a folyamodók. A folyamodásnak nem lett ugyan eredménye, mert a vodicsai régi kerületnek visszakerült részét katonailag igazgatták 1739-ig, de a család származásának a tudata, melynek immár az 1680-iki összeállítás lett az alapja, ébren megmaradt Orsiniaknak és magyar főuraknak tartották magokat.
A Blagay családnak ez az Orsini-atyafisága érdekes genealogiai tünet, mely meggyőződésünk szerint teljes jóhiszeműségen alapul s az oklevéltár közzététele után nem is szorúl czáfolatra. Előre bocsátottuk mindezeket annak az igazolására, hogy miért írtuk az alábbi I. számú származási tábla élére a mesés Nicolottust, a ki lehetett ugyan Miklós, de nem volt Orsini. Az első történetileg igazolható ős: Goriczai István, a ki 1209 előtt halt meg. E nemzékrendben 20. és 22. szám alatt az oklevéltár II. Miklóst és I. Pált közli III. István fiaiul. Jelen összeállitásunkból azonban elhagyjuk e két tagot: mert a hazai Okmánytár VIII. k. 295. lapján közölt oklevélből meggyőződtünk, hogy Gút-Keledek, s nem Goriczai-Vodicsaiak.*
1 V. ö. Oklevéltár, CIV. sz. 1. jegyz.
(A családfákat 1. a 81. és 82. lapokon.)
