B) A Blagay család czímere.
B) A Blagay család czímere.
Fentebb idézett tanulmányunk eredményeképen megállapitottuk, hogy a Blagayak eredeti nemzetsége a szlavón Goriczai nemzetségben keresendő, melyből a vodicsai s a szlavón ág vált ki. A szlavón ág feje II. István,* kinek III. István nevezetű fia* legelőbb 1278-ban van bánnak említve.
5 I. sz. szárm. tábla 4. sz.
6 U. ott. 12. sz.
A bánságban megelőzte testvérét I. Radoszlót,* ki csak 1292-ben szerepel e minőségben, de bátyja Dénes,* a ki már 1285-ben néhai, 1274-bon állítólag egész Szlavónia bánja.
1 A bécsi titkos levéltár pecsétlenyomat-gyűjteményében, 11. sz.
2 Vitás voltáról l. a LXXXVI. 1. 2. j.
A (II). István ispán ivadékainak családi czímere ekkor «még csak pólyákkal metszett pajzs», írja Pauler,* a föntebb említett Dénesé, kinek családi hová tartozandósága kérdés tárgya, ugyancsak szerinte* oroszlán, tehát a Babonikok s később a Blagayak czímerének egyik alkatrésze.
3 A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. II. k. 702. 1.
4 U. ott.
Ez itt kisebbítve közölt pecsét (MODL. 845) köriratából mi teljes biztossággal csak az:
sort tudjuk kiolvasni. A pecsétbeli pajzs képe csak nagyon elmosódottan látszik, némi képzeléssel jobbra fordult ágaskodó oroszlán is lehet. Jellemző azonban a jobb oldalon látható félhold s a baloldali hatágú csillag. Ez a pecsétdísz okvetetlenül szlavóniai vonatkozást jelent. Adtuk e czímert, mert a sorozatot kiegészíti s a Györgyfi származása kutatásánál irányt adhat.
A legelőbb 1278-ban említett István bán 861295-iki pecsétében három-három jobbról balra harántos gerenda (2–4–6 damascirozott) vagy ha ú. t. metsző pólya a czímer, tehát ez tekintendő a Goriczai-nemzetség alapczímerének.
Egyezés nincs e harántgerendák s a görzi grófok pólyái közt, mindamellett a genealogiai összeköttetés következtében hasonlóságot nem csak lehet, de míg czáfolata nem akad, kell is feltételeznünk.
III. Vodicsai, illetőleg Goriczai István bán 1295-iki pecsétjének körirata:
Czímere három rostélydíszítésü, jobbról balra forduló harántgerendával (pantallér) szelt háromszegletü pajzs, fölötte kereszt, alant a czímer talpától balra hatágu csillag, jobbra kereszt. Átmérője 6 cm. Eredetije a krajnai múzeum 1295 január 13-ikán kelt oklevelén függ.*
Közölve az Okltár CLXXXIV. lapján, Okl. függ. I. sz. a. V. ö. Pauler, id. m. II. k. 229. 1. Schumi, Archiv. I. k. 62. 1. Truhelka C., Glasnik (Sarajevo, 1897.) I. 75. 1. A pecsét ábráját felényire kicsinyítve adjuk.
Végleg eldöntené a kérdést, ha az 1278 november 6-ikán Zágrábban kelt békeoklevélről függő tíz pecsét épen megmaradt volna.* Így azonban csak hozzá vethetünk, a mennyiben a körirat olvasásánál csak a találgatásra vagyunk utalva. Ugyanis a fentebb említett III. István testvérének, I. Radoszlónak a pecsétjét véljük mi rejleni az 5. sz. ábrában, melyet itt közlünk. A körirat egyes betűinek az összefüggését az oklevélben említett sorrend szerint konstruáltuk meg s ez esetben megkapjuk a czímerfejlődésnek is a nyitját.
Okltár, XV. 29. 1. A Goriczaiak e békeoklevélben: István bán és Radoszló (II.) István fiai, Babonek fiai Miklós István és testvéreik a Jelenk, Gárdony és Arlandfiak. A pecsétek gondosan be vannak varrva, de kibontatván, a közbe tett puha szövetre rászáradt a czímerkép s a legenda. Ezért kellene a konzerválandó pecséteket időnként beolajozni. Szerencsére legalább egy megmaradt reprodukálható állapotban.
A pecsét körirata:
– Czímere jobbról balra két, illetőleg négy harántgerendával szelt háromszögletű pajzs, a melyen a gerendák jobbra fordult oroszlánt födnek. Átmérője 4. cm. Eredetije 1278 november 6-ikán kelt oklevélről zöld selyemzsinóron függ.*
Oklevéltár, 29. lap.
Ezen a pecséten a család alapczímerének megtaláljuk a főalkatrészét, t. i. a harántgerendákat jobbról balra menő irányban, csak a harmadik, illetőleg a hatodik maradt el s ebbe a térbe illesztették az osztás vonalából kinövő helyzetben az oroszlánt. Ez az oroszlán, meglehet, valószinű, s föltevésként mindenesetre úgy értelmezendő, hogy a görzi atyafiság révén átvett czímerbővités. Ha Istvánnak, a Radoszló testvérének a czímere is megmarad ez oklevélen, az esetben a Goriczai, illetőleg későbbi Glabay-család czímerének ezt a tipusát minden kétséget kizárólag 1278, illetőleg a XIII. század 70-es éveire tehetnők. Így azonban csak a Radoszló pecsétjéből indulhatunk ki. Mindamellett bízvást feltehető, hogy a hatalmassá lett I. Radoszló czímere maradt meg a családra nézve vezérlő tipusnak, mert hisz testvére István még 1295-ben is használja a bővités híjával való czímert.
I. Radoszlónak fia nem maradt, s a családi hatalom a II. Babonik fiaira, jelesül a hires Stenisnyáki IV: Istvánra, I. Jánosra, II. Radoszlóra s Ottóra szállott.
Ezek közül ismerjük a Stenisnyáki (IV.) István és az (I.) János pecsétjét.
(IV.) István czímerében nagybátyjának (I.) Radoszlónak czímer-alkatrészei annyiban módosúlnak, hogy a jobb-bal irányu harántgerendák balról jobbra szelik a pajzsot, de az oroszlán, melyet előbb a gerendák úgyszólván födtek, most a harántgerendákból kinövő helyzetbe jutott. A pajzsban a (III.) goriczai István pecsétje mezejére a kereszt helyett hatágú csillag jutott, míg a sisakdíszként* egy gombos diszitésű virág szerepel, IV. István pecsétjét tehát két csillag van, ezek felületesen vagy czélzatosan szemlélve, rózsáknak is nézhetők, de nem azok. A pecsét vésője nem élezte ki a csillagnak az ágait, hanem domboruan véste, ugy hogy sziromnak is beválik. Pedig nem is lehet egyéb csillagnál. Ugyanis a szlavón báni pénzeken, jelesen a IV. László és III. Babonik fia, István báni veretein csillag és kereszt szerepelnek a mellső lap balra fordúlt nyestje fölött. Ezt a diszítést látjuk a pecséten is.* IV. István bán elhagyja a keresztet s két csillagot tétet oda. a csillag s a kereszt, valamint a félhold s a csillag, majd ez utóbbinak gömbös diszítésű formája a báni pénzek vereteinek a jelvénydíszei, vagyis ez a dísz jele annak, hogy báni veret van előttünk. Ezt a rózsának vésett csillagot, mely a pecsét mezejének a dísze, czímer-alkatrésznek tekinték s bevették a pajzsba: nem csillagnak, 87hanem rózsának, s ebből támad az Orsini atyafiság főérve!
1 Egykoru magyar pecséten (1304) az Igmándi Lőrincz sisakdísze három pávatoll, a pecsét mezejét pedig folyondáros dísz ékíti. Arch. Ért., 1879. évf. 23. 1.
2 Truhelka C., Slavonski banovci. Glasnik (Sarajevo, 1897.) 104. 1.
De lássuk a pecsétet magát:
Körirata:
Ezt eddig úgy olvasták, hogy:
Ez azonban, bár az elmosódott betűkből könnyen megmagyarázható a tévedés, nem lehetséges, mert I. Radoszlónak fiát nem ismerjük, II. Radoszlónak pedig nem volt István nevű fia. Egyébként előttünk a pecsétlenyomatból a végső EG világosan kitűnik, a minthogy IV. István II. Babonik (Baboneg) fia volt. Czímere jobbra dőlt háromszögletű pajzs, balról jobbra harántosan szelve, az alsószelvényben négy haránt pólya, a felső szelvény osztó vonalából jobbra fordult koronás oroszlán kinövő alakja. A pajzstól balra s fölötte a sisakdísztől jobbra ötágú csillag. A pajzs bal csücskére helyezett csöbörsisak dísze pontozott diszítésű pávatollforgó, jobbról, balról mellette virágos galyak. Átmérője 5 cm. Eredetije 1308 márczius 15-iki oklevélről függ a bécsi titkos levéltárban. (Rep. I.)*
Ez azonban, bár az elmosódott betűkből könnyen megmagyarázható a tévedés, nem lehetséges, mert I. Radoszlónak fiát nem ismerjük, II. Radoszlónak pedig nem volt István nevű fia. Egyébként előttünk a pecsétlenyomatból a végső EG világosan kitűnik, a minthogy IV. István II. Babonik (Baboneg) fia volt. Czímere jobbra dőlt háromszögletű pajzs, balról jobbra harántosan szelve, az alsószelvényben négy haránt pólya, a felső szelvény osztó vonalából jobbra fordult koronás oroszlán kinövő alakja. A pajzstól balra s fölötte a sisakdísztől jobbra ötágú csillag. A pajzs bal csücskére helyezett csöbörsisak dísze pontozott diszítésű pávatollforgó, jobbról, balról mellette virágos galyak. Átmérője 5 cm. Eredetije 1308 márczius 15-iki oklevélről függ a bécsi titkos levéltárban. (Rep. I.)*
1 Leírta s közölte Varjú Elemér: Turul, 1896. évf. 148. 1. Czímertani és sphrag. eml. az ezr. orsz. kiállításon, I. tábla, III. sz. Leírása ekképen szól: «A kerek pecsét mezején jobbra dőlt, csúcsíves, balról ferdén vágott pajzs felső osztályában a metszés vonalából kinövő jobbra fordult koronás oroszlán, az alsó rész háromszor vágva, a pajzson kis csöbörsisak, pávatollforgóval s e mellé tűzött hét leveles és virágos galylyal. A pajzs mellett jb. 1–1 ötszirmú rózsa.» A derék szerző megtévedt a köriratban, tévedés továbbá, a mit a Babonikok eredetéről ír, mondván, hogy azok dalmácziai eredetűek, holott szlavóniaiak; írja, hogy első ismert ősük Baboneg, holott István; nem világos az sem, a mit a család nevéről ír, hogy «Baboneg a XIII. sz. első felében, mint tehetős nemes építi hasonnevű folyó mellett azon várat, melyről a család nevét vette». Baboneg folyó nincs, ha pedig Blagaj várát érti, az sem épült a XIII. sz. első felében, legalább is nincs róla adatunk.
IV. István testvérének, I. Jánosnak pecsétje oly homályos lenyomatban maradt meg, hogy a czímert biztosan meghatározni nem lehet. Bizonyos, hogy a pajzs négyelt, a 2. és 3. mezőben I. Radoszló (5. ábra) czímeralakja van, az 1. és 4. alakja bizonytalan. A sisakdísz elüt a IV. Istvánétól, a mennyiben két sasszárny közé foglalt három pávatoll van rajta. Az eredetiről konstatálta ezt Károlyi Árpád, mi a gyönge lanyomatról eredetileg csak három szárra tűzött karikát látunk rajta.
Nyilt kérdés marad, hogy a Subićok sasszárnyát vette-e föl János, vagy teljesen a maga kedvére választotta ki sisakja díszét. Tudomásunk van arról, hogy János olyan gyűrűpecsétet használt, mint sógora vagy rokona, Henrik görzi gróf.* Ámde ezt magunk nem láttuk, s így csak Joppit nevezzük meg, ki látván a pecsétet, azt mindenben egyezőnek vette a görzivel.*
1 Joppi V. udinei jeles történetíró magánközlése.
2 II. Radoszló (Ladislaus) és Ottó testvéreinek pecséteit nem ismerjük. Ottóról azt gyanítók, hogy Krajnában maradt, s bírta krajnai felsőség alatt Sichelberg várát. Kezünkbe kerülvén azonban a Schumi-féle Archiv (I. k. 47. 1.) közölte 1285-iki oklevél, a pecsétről immár konstatálhatjuk, hogy a Sichelbergi urak (domini de Sihirberk) nem goriczaiak.
Ez alkalommal újból meg kell említenünk a IV. István és I. János báni pénzeiből folyó czímertani tanuságokat.
Ugyanis míg Goriczai III. István bán pénzein csak Szlavónia jelvényét – fölötte s alatta csillaggal – látjuk a mellső lapon, IV. Stenisnyáki István veretén a nyest fölött látjuk családi czímerének fődarabját, a növő oroszlánt, a nyest alatt pedig az Anjou-liljomot.*
3 Truhelka, id. m. 112. lap. Két tipuson fölül a (Goricza-Vodicsai) Babonik-czímer oroszlána, alól csillag, a közlöttön liliom; nincs kizárva, hogy a szövegünkben közlött már a IV. István öcscséé, Jánosé.
I. János, a föntebbi IV. István öcscse ugyancsak veretett denárokat, melyeken ugyanez a képveret látható. Sajnos, hogy megmaradt pecsétje rendkivül homályos, s így nem is elemezhető kellőképen.
II. Babonik fia I. János 1316-iki pecsétjének körirata:
– Czímere jobbra dőlt háromszögletű négyelt pajzs; az 1. és 4. elmosódott, a 2. és 3. mezőben jobbra fordúlt oroszlán alakja. (Nem biztos.) Pecsétmezeje j. b. a pajzs mellett szögletes és köralaku, váltakozó, szegélybe foglalt virágos lombdísz, (a virágok rózsák). A sisakdísz a pajzs jobb csücskére illesztett csöbörsisak jobb s bal oldalán sas szárny, közepén három 88pávatoll. Átmérője 7 cm. Eredetije a bécsi titkos levéltárban őrzött, 1316 február 18-ikán kelt oklevélről függ pergamenszalagon.*
1 V. ö. Turul, 1896. évf. I. tábla, IV: sz. Varjú az 1. és 4. mezőben rózsát gyanít; a sisakdíszről: «A cöbörsisakon nyitott szárnypár között három pálczára tűzött karika.» U. ott. 148. 1.
Stenisnyáki (IV.) István bán († 1316.) fiainak, jelesül II. János,* György,* II. Dénes* és II. Pálnak* 1321 szeptember 22-ikén Zágrábban kiállított oklevelén* három pecsét függ: a Jánosé, a Györgyé s a Dénesé.
2 I. szárm. tábla, 25. sz.
3 U. ott. 26. sz.
4 U. ott, 27. sz.
5 U. ott, 24. sz.
6 Oklev. függ. IV. sz. Az oklevél eredetije a laibachi múzeumban.
II. János pecsétjének körirata:
Az oklevél első kiadója Schumi (Archiv, I. k. 64. 1.) így olvasta: 
Czímere jobbra dőlt háromszegletű pajzsban balról jobbra szelő alsó gernda. A pajzs jobb s bal oldalán leveles dísz (öt levelű). Sisakdísze csöbörsisakból kinövő jobbról fordult ágaskodó oroszlán. Átmérője 6.5 cm.
Czímere jobbra dőlt háromszegletű pajzsban balról jobbra szelő alsó gernda. A pajzs jobb s bal oldalán leveles dísz (öt levelű). Sisakdísze csöbörsisakból kinövő jobbról fordult ágaskodó oroszlán. Átmérője 6.5 cm.
György pecsétjének körirata:
Czímere balról jobbra két harántgerenda alkotta szelvényből kinövő balra fordult oroszlán. A pajzs jobb és baloldalán leveles dísz. A sisakdísz finomabb kivitelben ugyanaz, mint az I. János báné. Átmérője 4.5 cm.
Dénes pecsétjének körirata:
Czímere és sisakdísze mint a Györgyé.*
1 E leirás a Schumié, tehát megbizhatatlan.
Az oklevélben emlitett negyedik fiúnak, Pálnak a pecsétje hiányzik. Megvan azonban egy 1336-ban kelt oklevelén, melyről ime közölhetjük s ekképen Stenisnyáki (IV.) István bán leszármazói pecsétjeinek sorozata teljes.
Az 1336-iki pecsét körirata:
Czímere: Háromszögletű pajzs, balról jobbra harántosan szelve, az alsó szelvényben négy haránt pólya, az 1. és 3. x x x díszszel, a felső szelvényben, az alsó szelvény osztó vonalából jobbra fordult, (sejthetőleg) koronás oroszlán kinövő alakja. A czímer s a köriratot tartalmazó szegély közti felső térben csillag (4 vagy 5 águ?). Méretei a felső szélességben 3.5 cm., a pecsétfészek szélességében 4 cm. Eredetije a bécsi cs. és kir. titkos levéltár 1336 január 7-ikén kelt 89okleveléről pergamen-szalagon függ. Rep. I.) Az oklevél kivonata Lichnovskynál: Gesch. des Hauses Habsburg, III. k. 1060. 1. egész terjedelmében kiadta Pór A.: Századok, 1894. évf. 23. 1.*
1 Pór Antal (Turul, 1894. évf. 179. 1.) ekkép írja le ezt a pecsétet: «A pecsét sárga viasz, fészke vörös viasz, pajzsa háromszögü.» A kinövő alakot – szerinte két b. j. harántgerendából – medvének tartja. Medvét semmi esetre sem ábrázol, tény azonban, hogy ezen a pecséten a kinövő állat feje farkashoz hasonlit inkább, mint oroszlánhoz. Ezt a körülményt azonban inkább a pecsétvéső stilizálásának tudjuk be, mint czímeralakváltozásnak. Varjú Elemér (Turul, XIV. évf. 149. 1.) konstatálja, hogy a czímer azonos az István bánéval, (I. tábla. IX. sz.) de fölveti azt a kérdést: «Ki volt ez, azonos-e a fentebbi István bánnal, adatok híjján megállapítani nem tudjuk.» Már pedig ugyancsak a Turul 1894. évf. 179. 1. s a Századok id. évfolyamában Pór A. megállapította, hogy ez a Pál Stenisnyáki István bán fia.
A közlöttük czímerleirásokból kiderül, hogy az I. Radoszló használata czímer, mely megforditott rendben s az oroszlánra nézve más nagyságban tartalmazza a görzi czímert, immár állandóvá lesz a családban. Csak a pecsétmezőnek a dísze meg a sisakdísz változik. II. János oroszlánt használ sisakdísznek, György és Dénes megtartják az I. János sasszárnyait. E részben tehát bizvást kimondhatjuk, hogy a sisakdísz külső formája egyéni ízlés dolga volt.
Kár, hogy nem ismerjük a XIV. és XV. századbeli családtagok többi pecséteit, mert ez időben került belé az eredetileg csillagos pecsétdiszités rózsa formájában a pajzsba, így forrt össze a heraldikai legenda a származás kérdésével, egyikkel érveltek a másik mellett. A szlavóniai csillagból Orsini-rózsa lett, a harántgerendákból az Orsiniaknak immár harántpólyái, az oroszlánból medve. Blagay István gyűrűpecsétén már Orsini czímert használ. 1492-ben* a rózsa már czímeralkatrészszé vált benne. 1527-ből pedig Blagay Istvánnak egy nagy függő pecsétjét ismerjük. Körirata:
2 Az 1492-iki békekötés oklevele a bécsi udv. levéltárban; az 1527 január 1-én tartott czetini gyűlés oklevele (Okl. függ. XVI.sz.) Ugyanily czímer van Blagay Mihálynak egy 1498-iki gyűrűpecsétjén. (Okl. CCXXIII.sz.) Ha a XV. századbeli összes Blagay-pecséteket ismernők, bizonyára megmondhatnók az Orsini-czímer végleges átvételének az idejét is.
kifelé fordított betűkkel, «czigány munkája», mint Károlyi Árpád megjegyzi. A stilizált háromszögletü pajzs metszett, felül a rózsa, alól hat balról jobbra lefelé irányuló harántpólya. A pajzs két oldalán S. B. betűk. Átm. 7 cm. Kétségtelen tehát, hogy a XVI. század elején már eljutottak az Orsini-czímerhez.
Ez az Orsini-rózsa ugyancsak komoly bizonyítékká lett a Rosenbergek Orsini atyafiságának a megállapításánál is. A teljesség kedvéért adjuk a Rosenbergek czímeres pecsétjét is, mint egyikét amaz ágaknak, melyek az Orsiniakkal való atyafiságot elismerték.
E pecsét körirata:
Pecsétalak: jobbról-balról, s fönt a köriratba domborúan benyomuló virágos alapú, sárga viasz-fészekbe foglalt vörös viaszpecsétmezőben balra vágtató, baljában pajzsot védőleg maga elé, jobbjában hegyes tőrt tartó pánczélos vitéz. Czímere és a sisakdísz ötszirmú rózsa, a Rosenbergek beszélő jelvénye. Átmérője 4.5 cm. Eredetije Wittingauban, a herczeg schwarzenberg-féle levéltárban, fehér selyemszalagról függ egy 1556 ápril 4-ikén kiállított fazekas-czéh-kiváltság-levelen.
Mindezekből kitünik, hogy a Blagay-család czímerében az egyes alkatrészek – eltérő elhelyezésben* – azonosak a görzi grófok pecsétein látható czímerekéivel; bizonyos az is,hogy rokonság is volt közöttük, mindazonáltal csakis hipothezis-számba megy, hogy a görzi grófok czímerével bővítették ki a magok alapczímerét, lehetetlen azonban a heraldikai hatást eltagadnunk, ha a két család történelmét párhuzamosan tárgyaljuk.
1 A hirhedt Ritter-Vitezović, Banologiájában, a Babonikok czímerét akkép adja, hogy a jobbra fordult oroszlán pólyából nő ki.
A Blagay család történelmi tudata a XV. és XVI. században nem erre a görzi összeköttetésre 90irányult, ők már akkor – mint előbb fejtegettük – Ursiniaknak tartották magokat s ez a vélelem köztudattá lett. Blagay Ferenczet, a Blagay István Krajnába szakadt fiát már Ursininak hívják széltében s midőn I. Miksa 1571 november 7-ikén czímerbővítés adományoz neki, csakis a közismeretes élő hagyomány szellemében járt el.
Az 1571-iki grófi czímer hivatalos leirása:
«Scutum videlicet militare in quatuor coćquales areas seu spatia in modum crucis partitum, in cuius dextra binarum arearum parte per medium scilicet perpendiculariter distincta, superior illarum aureo colore expressa continet erectum ursum clavam militarem gestantem, inferior autem pars, quae est albi se[u ol]ivei coloris, superstrata est tribus lineis rubicundis obliquo modo sursum ad lćvam ćquo ordine tendentibus, licet longitudine disparibus, quas una rosa rubea in alba superficie posita… et terminat; caeterum in sinistra ora supernus campus omnino est inferiori dextro conformis, atque is, qui subtus illum est, nigro depictus co[lore] fulvum leonem integrum erectum faucibus adapertis et cauda sursum reflexa conspicuum ac dextro anteriori pede districtum gladium tenentem continere cernitur; scuto super impendent duć] apertć cassides coronatć, exadverso invicem oppositć quarum dextra dimidiatum ursum tnentem galeam auream pennis ardearum qu[od v]ocant refertam, sinistra vero leonem similiter dimidium rubeum banderium cum insigni albć pennć struthionis sustinentem, ambos coronis decoros (igy) et invicem torvis oculis aspicientes protulise visuntur; a summitatibus galearum laciniis seu teniis hinc nigri et aurei, illinc vero albi et rubei colorum in utramque scuti ambagem deffuentibus illudque decentissime exornantibus.»*
1 Okltár. 514–15. 1.
A négyelt pajzs I. mezejében aranyban balra fordult álló fekete medve, jobb mancsában buzogányt, (kelevézt) tart. A 2. és 3. mezők ezüstben (sötétebb színezetü) három balról jobbra irányult vörös harántgerendával párhuzamosan szelve, a felső szelvényben öt szirmu, ezüst magvu piros rózsa. A 4. mezőben feketében sötétsárga (arany) jobbra fordult kimeresztett karmu oroszlán, jobb lábával görbe kardot visel. A sisakdísz: A pajzs két csücskére illesztett koronás szembe állított rostélysisak, a jobb sisakból balra fordult kinövő fekete aranykoronás medve két mancsával kócsagtollas süvegformáju aranyos sisakot tart; balról szembe fordulva kinövő természetes szinű aranykoronás oroszlán vörös lovas zászlót tart, melynek közepét fehér strucztollbokréta ékíti. A foszlányok jobbról: fekete-arany, balról ezüst-vörös.
A bővités abból állott, hogy az Orsini-medve s a rózsa belékerültek a czímerbe s a növő oroszlán teljes alakjában kardot kapott a kezébe. A medve beleillesztésére is meg volt a heraldikai tradiczió. Ugyanis a régi IV. István-féle pecséten s fiának Pálnak pecsétén az oroszlán alakját bármi vadállaténak tulajdoníthatta a XVI. századbeli tág lelkiismeretü heraldikus, a bizonyitás alkalmával nem birált senki, akkor csak hittek, vagy nem akartak hinni.
A régi czímerből csak a bal-jobb harántgerendák maradtak meg. A sisakdísz a czímeralakok szerint módosult.
Történt pedig ez a czímerbővítés és elismerés magyar jogon, a magyar kanczellária útján, s a kitüntetett Krajnában birtokos, de honn született, magyarul nevelt Blagay Ferenczet még éltette a remény, hogy az ő idegen földre vándorlása csak megpróbáltatás. Azalatt pusztulásnak indultak az ősi birtokok, ősi várában idegenek: pogányok ültenek el. Legutolsó sarjáig: Blagay Lajosig mindegyik családtag hitte a bosnyák birtokok visszaszerzésének a lehetőségét s a régi fénynek újra felragyogását. A sírig hitték. Ma már rom a régi Blagaj vára, azonkép pusztúl, mint az az ősi család, melynek neve hozzá füződik.
THALLÓCZY LAJOS.
