BETHLEN GÁBOR ERDÉLYI FEJEDELEM ŐSEI
49BETHLEN GÁBOR ERDÉLYI FEJEDELEM ŐSEI
A hirtelen magasra, esetleg világtörténelmi jelentőségre emelkedett férfiak származását meghatározni rendesen vajmi nehéz. Már az illetők életében megered egyrészről az irigyek, másrészről a hizelgők nyelve; az egyik befeketiteni, a másik kifényesiteni akarja a bámult férfi származását s a kettő eredménye: a történeti igazság elhomályositása. Igy történt ez Macedo Bazil császárnál, igy I. Napoleonnál vagy, hogy közelebbi példát vessünk föl, Eszterházy Miklósnál.
Bethlen Gábor, Erdély nagynevű fejedelme (1613–29.) sem volt kivétel. Ócsárlói mellett neki is akadt hizelgő iródeákja Bojti Veres Gáspár személyében s ez mindjárt megkezdte az Iktári Bethlenekről való tudatlanságát a Betleni Bethlenekről szerzett tudásával takargatni, megkezdette a Betleni Bethlenek őseinek érdemeit az Iktári Bethlenek őseire átruházni s igy a két család multját összezavarni.* Nyomába léptek aztán a többi genealogusok és, noha fölvitték a család eredetét egész Szent-Istvánig, lassan-lassan annyi tévedést, annyi mesét halmoztak össze, hogy munkájuknak a XVII. századig terjedő része teljesen hasznavehetetlen.*
1 Engel, Monum. Ungrica, 240–42. 11.
2 Ismerteti ezeket s ellenmondásaikat kiemeli Nagy Iván, Magyarorsz. családai. I. k. 48–49. 11. II. k.68–69. 11.
Nem untatom szives olvasóimat e tévedések és mesék részletes czáfolgatásával, hanem a legvilágosabb, a legérthetőbb czáfolatot, a végre nagynehezen megállapitott történeti valót terjesztem elő.
Bethlen Gábor fejedelem őseinek nemzedékrendje a következő:
N.N. (a Bethlen-ág őse); I. Bethlen; I. Lőkös (a Lőkös-ág őse) Domokos; Maczonka (szül. 1233 körül) a Neczpály-ág őse; II. Lőkös 1347; Márton 1364; Miklós 1347; János 1273–95; Imre † 1350; György 1350–1412; Domokos; Miklós 1347–64; László 1421–25; Demeter 1406–26; Balázs 1441–79 † 1479; I. Miklós 1347; II. Bethlen másként I. Gergely 1397–1413 † 1418 előtt (– Zsuzsánna); I. István 1347; Mihály 1364; I. Demeter 1347; I. Péter 1347–64; I. János 1364; II. Miklós 1421;25; II. Péter 1421–25; II. Gergely 1443–78 a szörényi bán; I. Domokos (Folytatását lásd a következő lapon.); III. Gergely 1488 †; Katalin 1494 (– Lélfy István); Krisztina 1494;
50I. Domokos 1443–79 † 1479 (1. – Ábránfy Anna, 2. – Margit utóbb Dóczyné); IV: Gergely 1496–1500 † 1517 előtt – Lélfy Krisztina; Adviga 1520–28 (– Justh Menyhért; II. István 1489; II. János 1489–1507; II. Domokos 1489–1507 † 1520 előtt (– Krisztina utóbb Dombayné); Sára 1494 (Tárczay János III. János 1517–20 (– Zarándi Horváth Katalin); III. Péter 1517–24; I. Gábor 1517–24 (– Toldy Erzsébet); I. Farkas a fejedelem atyja 1530–90 (– Lázár Drusiánna); V. Gergely 1548–67 a karánsebesi bán; I. György 1536–53; Anna 1552–68 (1. – Mándy Kelemen, 2. –Glésán Miklós)
A mint e nemzedékrend mutatja, az Iktári vagy Bethlenősi Bethlen családnak azon, sajnos, ismeretlen nevü őse, kinek révén e család a Neczpály családdal s a gyorsan kihalt Lőkös-ággal vérségi összeköttetésben állott, a tatárjárás előtt élt. Ez ismeretlen nevü ősnek Maczonka nevü fia és ettől származó unokái elszakadtak szülőföldjüktől; előbb Hevesmegye északi részén, majd Nógrádmegyében, végül pedig Turóczban szerveztek maguknak új birtokokat, s Túróczban alapítottak új, Neczpály nevü családot. Amde Károly és Nagy-Lajos királyaink uralkodásának békésebb napjaiban eszükbe jutott a közös ős szépunokáinak, hogy még nem vették ki részüket az ősi vagyonból s e végből 1347-ben egyszer csak megjelentek Békés- és Zaránd-megyék együttes nádori gyűlésén és ott bejelentették a nádor előtt követelésüket Bethlen fiai: I. Miklós, I. István, Demeter és I. Péter ellen, a kik az ősi jószágokat tettleg kezükbe tartották.*
1 Haan és Zsilinszky, Békésmegyei okltár, 23. 1.
E száraz, hivatalos keresetlevél lapjain bukkan elő először az ismeretlenség homályából az Iktári Bethlen család.
Abból, hogy a Neczpály és Lőkös-ág Gyoma békésmegyei faluból s a hozzácsatolt Miklóslaka, Őzed és Téglás pusztákból, továbbá Bethlen-Ősi, Seprős és Bodon zarándmegyei falvakból és az ezekhez tartozó Csókástelek pusztákból kapott örökrészt, következik, hogy éppen ezek voltak az ősi, még a közös őstől bírt falvak; s így a Bethlen család árpádkori fészkét e falvak valamelyikében kell keresnünk. A földrajzi helyzet s a Gerlai Ábránfy család példája arra utalnak, hogy Gyomát tartsuk a legelső, legrégibb lakóhelynek. S ha ez áll, akkor az Iktári Bethlen és Neczpály családok ősei Gyomáról kiindulva szerezték meg, a ma is Erdőhátnak nevezett vidéken, a Szartos folyó mellett, azon földterületet, melyen aztán idővel Bethlen-Ősi, Seprős, Bodon és (a gyorsan megszünt) Csókástelek falvak alakultak. Megjegyezzük, hogy a régi Bethlen-Ősi is a mai Seprős falu határán állott s neve, bár elferdítve, még ma is él, mert a seprősi oláhok határuk egy részét Boklonos-nak hívják.*
1 Mogyorósy, Gyula hajdan és most, 206. 1.
Abból pedig, hogy Iktárból (Temesm.) és tömérdek apró tartozékaiból a Neczpály- és Lőkös-ág (ha csak csereképen nem) nem kapott, nyilvánvaló, hogy Iktár már nem a közös ősnek, hanem csak a Bethlen-ág megalapítójának szerzeménye. Sőt e szerzemény alig régibb a XIV. század elejénél, mert tartozékai már túlnyomó részben oláh falvak, s oláhokra e vidéken a magyar csak a tatárjárás után szorult.
Megállapítván ekkép a szinhelyet, hogy az Iktári Bethlen család XIV–XVI. századbeli tagjainak története végbe megy, átmehetünk a családfán feltüntetett tagok egyenként való ismertetésére.
I. Bethlen fiai közül I. Miklóst, I. Istvánt, I. Demetert és I. Pétert 1347-ben azért említi föl Filitfi nádor levele, mert Neczpály Imre törvénybe idézte őket az ősi jószág megosztása végett.*
2 Békésmegyei okltár, 23. 1.
I. Péter 1355-ben krassómegyei alispán és galambóczi várnagy vala.*
3 Pesty, Krassóm. tört. III. k. Okltár, 31. 1.
Ez időtájt, vagy nem sokkal későbben, I. Pétert és I. Jánost a Lőkös-ág, továbbá Maczonkának az alföldön maradt unokája, Domokos fia Miklós, nagyon szorongatták az ősi vagyonból való osztály végett s a biróság előtt el is nyerték tőlük többek közt Bethlen-Ősi és Seprős felét. Azonban a Bethlen-fiúk, továbbá unokaöcscsük I. István fia, Mihály, nem akartak Bethlen-Ősiben és Seprősön magukon kívül más földesurat tudni, s azért rászánták magukat, hogy csere utján az elveszett fele részeket visszaveszik s felajánlották atyafiaknak iktári uradalmuk egyes falvait cserébe. 51Ezek elfogadták az ajánlatot s igy 1364 szent-Mihály napján az aradi káptalan előtt megkötötték a szerződést. E szerint Lőkös, Márton fia a Lökös-ágból és Miklós, Domokos fia, a Neczpály-ágból, visszaadták Bethlen fiainak I. Péternek és I. Jánosnak Bethlen-Ősi é Seprős elperelt felét, ezek pedig cserébe adták a Temes folyó mellett Iktártól keletre, Iktár és Enisztő közt eső Andocsfalva és Dragonfalva nevű helységeket az ott levő két hiddal együtt továbbá a Rékas patak fejénél ezen falvakat: Pósafalvát, Bratiszlófalvát és Rádéfalvát.* Később e falvak megint a Bethlen-család kezére jutottak.*
1 Temesmegyei oklevelek, I. k. 561–62 11.
2 1517-iki oklevél a Neczpáli Justh család levéltárában, a Magyar Nemzeti Muzeumban.
A család továbbterjesztője nem az 1364-ben már említett Mihály, hanem I. Miklós fia, II. Bethlen lőn. Keresztneve Gergely vala s ezért őt jelöljük másként I. Gergelynek. E Bethlen I. Gergelyt 1397–1402. években Bebek Detre nádor elé idéztette Neczpály György, hogy perrel is kényszeritse őt az ősi vagyonból őt illető rész kiadására. A per aztán a szokásos kifogások, halasztások útján folyt rendesen 1407-ig. Ez év őszén Bethlen I. Gergely is részt vett a boszniai hadjáratban s ott a hadakozás közben rátalált Neczpály György fiára, Demeterre. Miért, miért nem? most egyszerre úgy föllobogott az atyafi-szeretet I. Gergelyben és Neczpály Demeterben, hogy még ott Boszniában a Verbász folyó mellett táborozó király elé mentek s egymást okt. 4-én kiállított levél szerint kölcsönösen nemcsak ősi, hanem összes bármikép szerzett javaikban is osztályos atyafiakká fogadták. Meg is igérték melegiben, hogy 1408 Vizkereszt nyolczadán mindketten, vagy esetleg Demeter helyett, atyja, György, megjelennek a váradi káptalan előtt és ott kiválasztott nyolcz jámbor nemes ember itéletére rábizzák magukat s a hogy azok őket az oklevelek megvizsgálása után megosztoztatják, úgy lesz jó. 40 márka büntetés érje azt, a ki szavát meg nem állja.
A kinek 1408 január 13-ikán Váradon szinét sem látták, az Bethlen I. Gergely vala. Sőt még azt is megtette, hogy ujra a régi huzavonához fogott, halasztásokat nyert, az idéztetésekre nem jelent meg, úgy, hogy utoljára a nádor 1412 Szent-Jakab nyolczada előtt három piaczon kikiáltatta. Kifogyván minden ürügyből, végre 1412 Szent-Mihály nyolczadán Kóváry Pál itélőmester és más jámborok közvetítésével egyezségre lépett a Neczpályakkal. Az ősi vagyonnak felét átengedte a Neczpályaknak, csak azt kötötte ki, hogy Gyomán a jobbágyok kétharmadát neki hagyják. Ezután nyugodtan nézte, hogy 1412 deczember 8-ikán és a következő napokon Szederkényi János mint nádori kiküldött az aradi káptalan bizonysága jelenlétében Bethlen-Ősit, Seprőst, Bodont és Gyomát 2 részre osztja s az egyik felét Neczpály Györgynek s örököseinek átadja, Bethlen-Ősiben levő udvarházáért pedig a Neczpályaknak 15 és fél öl nagyságú telket kiszakít. Nem szólt az ellen sem, hogy erről az aradi káptalan hivatalosan jelentést tett s Garay Miklós nádor 1413 Vizkereszt nyolczadán itéletlevelet s az egész pör lefolyását összefoglaló itéletlevelet adott ki.*
1 Békésmegyei okltár, 22–28. 1.
Bethlen I. Gergely 1418-ban már nem élt. Özvegye, Zsuzsánna, alkalmasint Szeri Pósaleány, ez évben Szeri Pósa Péterrel együtt adja ki a mai Féregyháza (Temesm.) mellett eső Veresegyháza egy részét Fejéregyházy Benedek nevü nemes szolgájuknak betelepítés végett.*
2 Gr. Sztáray cs. okltára, II. k. 192. 1.
I. Gergely fiait, II. Miklóst és II. Pétert 1421- és 1425-iki oklevelek sorolják föl. 1421-ben a Neczpályakkal együtt új adománylevelet szereznek az ősi, még adománylevél nélkül bírt Gyoma, Bethlen-Ősi, Seprős és Bodon helységekre,* 1425-ben pedig Gyoma szomszédjaival, az endrődi nemesekkel a határvillongások ügyében kibékülnek s egyszersmind Gyoma határait megjáratják.*
3 Békésm. okltár, 46–48. 11.
4 Justh cs. ltára.
II. Péternek, az eddigi adatok szerint, magva szakadt.
II. Miklós korán elhalt, úgy hogy 2 fiát: II. Gergelyt és I. Domokost, mint kiskoruakat hagyta hátra. A kiskoru fiuk gyámja Szokolyi Péter, temesmegye későbbi jeles főispánja vala, s 1443-ban, midőn a Biczerey-családot a Rékas birtokába iktaták, gyámfiai nevében Iktár határaira vigyázott.*
5 Forgách cs. ltára a Magyar Nemzeti Muzeumban.
52Szakolyi Péter keze alatt II. Gergely és II. Domokos jeles férfiakká növekedtek s országos hivatalokra emelkedtek. II. Gergely 1458-ban szörényi bán, 1464-ben zsidóvári várnagy vala,* I. Domokos előbb az 1468–76. években az erdélyi alvajdaságot viselte,* 1478-ban pedig a szörényi báni méltóságot nyerte el.* I. Domokos első neje, Ábránfy Anna, a törökverő hősnek, Ábránfy Tamásnak leánya,* második pedig Margit nevű vala.*
1 Pesty, A szörényi bánság története, I. k. 283. 1. Krassóm. tört. III. k. 416. 1.
2 Pesty, Krassóm. tört. III. k. 438. 1.
3 Gr. Teleki cs. oklt. II. k., 106–130 11. és Pesty, A szörényi bánság tört. I. k. 285. 1.
4 1467-iki oklevél a Justh cs. ltárában.
5 Orsz. lt. D1. 19535.
A két testvér élte vége felé a törökök beütéseinek inkább kitett Iktár helyett Bethlen-Ősit tette állandó lakásává s itt szorosabb ismeretségbe jutott a szintén ott lakó, utolsó Neczpályval, Balázszsal. E Balázs szerencsétlen is, meg tán tékozló is volt, s így mindig pénzhiányban szenvedett. Így történt, hogy 1466 július 3-ikán az aradi káptalan előtt seprősi birtokából 10 telket Bethlen I. Domokosnak zálogosított el 37 forintért;* nemsokára, vagy tán ugyanakkor bethlenősi birtokának felét is zálogba tette 100 forintért I. Domokos apósánál. Ábránfy Tamásnál, ez pedig tovább adta a zálogot vejének I. Domokosnak.* Mindamellett régi magyar szokás szerint összezördültek az atyafiak 1466 őszén. Neczpály Balázs panasza szerint Ábránfy Tamás I. Domokosnak, továbbá leányának, I. Domokos nejének buzditására és sürgetésére 1466 Szent-Mihály napja táján elküldötte 3 fiát, 6 nemes tisztjét és a maga meg veje bethlenősii jobbágyait s ezek Balázs úr makkos erdejéből 28 darab hízott sertést elhajtottak, aztán bethlenősi malmát feltörték, egyik szolgáját nyíllal megsebesítették, sőt őt magát is meg akarták ölni. Neczpály Balázs ezért elégtételt követelt. El is ment az országbírói törvényszék elé s ott vádat emelt hatalmaskodás szerzői és elkövetői ellen. A törvényszék 1467 január 20-ikán elrendelte a nyomozást, de Zarándmegye tisztikara csak későn, május 4-ikén állítja ki a bizonyítványt, hogy Neczpály Balázs panasza való.*
6 Justh cs. ltára.
7 1467. évi oklevél u. ott.
1 Justh cs. ltára.
Már ebből is sejthető, hogy a rendes, birói úton való elégtételadásból nem lett semmi. Az egyetértés I. Domokos és Neczpály Balázs közt teljesen helyreállott, 1469 elején Balázs úr azt a 100 forintot, melyért bethlenősii birtokának fele le volt kötve, valahogyan lefizette s I. Domokos 1469 május 13-ikán személyesen ment el az aradi káptalan elé, hogy ott kedves atyafiát minden további kötelezettségtől fölmentettnek nyilvánitsa s a zálogot okiratilag is visszaadja.*
2 U. ott.
Később még inkább kedveztek a Bethlen-testvérek Neczpály Balázsnak. Lassan-lassan eljárt az idő Balázs fölött s mindinkább bizonyosnak látszott, hogy nem lesz fiu-örököse. Kire szálljon már most a szép vagyon? A Bethlenek könnyen bebizonyitották Balázs úrnak, hogy sokkal jobb lesz, ha rájuk, egy törzsökből fakadt atyafiaira hagyja, mintha az a királyra száll. Balázs úr tehát ráállott, hogy egymást kölcsönösen örökösökké tegyék. 1478 ápril 18-ikán létrejött a szerződés* és a Bethlen testvérek a királyi udvarnál csakhamar kivitték, hogy azt I. Mátyás király 1478 június 10-ikén megerősítette, illetőleg a maga részéről is elfogadta.*
3 Békésmegye okltára, 90–91, 11.
4 U. ott, 92–93. 11.
Most azonban a Bethleneknek jól kellett volna vigyázniok Neczpály Balázsra. Csakhogy nem vigyáztak s kerekedett belőle nagy baj, hogy 18 évig nyögtek belé. Neczpály Balázs a szerződés megkötése után fölment Turóczmegyébe s ott miért – miért nem? egyszer csak megmásította szavát. 1479 márczius 8-ikán megjelent a turóczi konvent előtt s visszavonta a Bethlenekkel kötött 1478-iki szerződést, azt vevén ürügyül, hogy a Bethlenek nem tartották meg igéretüket s különben is tőle messze laknak.* Aztán pedig ugyanaz nap összes birtokait 2000 kézhez vett forintért elzálogosította kussavi Justh Andrásnak.* Egy hét mulva, márczius 15-ikén még régebbi, 4000 forintot adósságát is rátábláztatta 53vagyonára, úgy, hogy az most már 6000 forintig volt elzálogosítva.*
5 Justh cs. ltára.
6 U. ott. kiadva némi hibákkal: Békésmegyei okltár, 98. 1.
1 Békésmegyei okltár, 94–97. 1.
Justh András már most gyorsan birtokba szerette volna venni Neczpály vagyonát. Egy hét mulva már beiktató parancsot szerzett a királyi kanczelláriától s ápril 10-ikén ott volt Bethlen-Ősiben a királyi ember, meg a budai káptalan bizonysága, hogy Neczpály Balázs részét Justhnak átadják. Bethlen II. Gergely akkor már nem élt, I. Domokos pedig nem készült el a meglepetésre, talán nem is volt éppen otthon, úgy hogy a hely szinén ellenmondani sem tudott; Budára küldötte tehát egyik emberét s ott utólag jelentette be a káptalan előtt tiltakozását Justh András beiktatása ellen.*
2 U.ott, 101.
Nem sokára (1479 novemberben) Neczpály Balázs meghalt. Ugyanez időtájt I. Domokos is bevégezte földi pályafutását, özvegyen hagyván maga után második nejét, Margitot, és árván 4 gyermekét. A Bethlenek szerencséjére Bethlen I. Domokos özvegye kardos magyar aszszony volt s gyermekeinek meg sógora árváinak jogait keményen védelmezte. Neczpály Balázs halála után annak alföldi birtokait azonnal lefoglalta gyermekei és sógora árvái számára, s fölvette a keztyűt Justh Andrással és Onofrynéval, Neczpály Balázs unokahugával szemben. Onofryné leánynegyedet követelt Neczpály Balázs vagyonából. A felvidéki birtokok negyedrészébe be is iktattatá magát, de Bethlen-Ősiből a király emberét és a káptalani bizonyságot özvegy Bethlen I. Domokosné udvarbirájával és egyéb embereivel erőszakosan kikergetteté, úgy hogy azok az alföldi birtokok negyedét le nem foglalhaták.*
3 U. ott, oklt. 103. 1.
I. Domokos özvegye nemsokára Nagylucsei Dóczy Imréhez, I. Mátyás király egyik kapitányához ment férjhez, s ebben ő támaszt, a Bethlen-fiuk pedig hatalmas pártfogót nyertek.* Időközben folyt a pör Justh Andrással. Ez 600 forintos követelése fejében tettleg lefoglalta Neczpály Balázs felvidéki jószágait, de, mint láttuk, szerette volna megkaparitani ugyanannak (tettleg már a Bethlenek kezére jutott) alvidéki birtokait is. Viszonzásul II. Gergelynek fia, III. Gergely 1488-ban hivatalosan be akarta magát iktatni Neczpály Balázs fölvidéki (turócz-, liptó- és árvamegyei) javaiba, mint a melyek az 1478-iki szerződés szerint szintén a Bethlen-családot illették volna. Ezt meg természetesen Justh András akadályozta meg.* A Bethlenek Neczpály Balázs egyetlen leányát is hibásnak tartották a felvidéki jószágok visszatartásában s őt III. Gergely és II. István 1489-ben egész komolyan fölszólították, hogy atyja túrócz-, liptó- és árvamegyei birtokait nekik adja át. Mint előre látható volt, Neczpály Zsófia ezt megtagadta.*
4 Orsz. lt. D1. 19535.
1 Justh cs. ltára.
2 U. ott.
Justh András 1488-ban, vagy még azelőtt, újra megkísérlette a zarándmegyei birtokok lefoglalását, de Bethlen I. Domokos özvegye fegyveres emberekkel űzette el a hivatalos személyeket. Erre aztán új per keletkezett «erőszakos elűzés» (violenta repulsio) czímén. 1489 február 18-ikán a királyi törvényszék az özvegyet a pörben való meg nem jelenés miatt megbírságolta.* 1492-ben Szent-Mihály nyolczadán a törvényszék újra csak azt állapithatja meg, hogy az alperes özvegy nincs jelen s ennélfogva őt egy arany márkányi, vagyis 72 forintnyi bírsággal sújtja. Ennek a királyt illető kétharmadát Justh András mindjárt ki is fizette, hogy így aztán az egész bírságra nézve egyedül ő legyen a követelő fél.*
3 U. ott.
4 Két darab oklevél u. ott.
1493 január 31-ikén Justh másodízben akarta magát a zarándmegyei volt Neczpály-részekbe iktattatni, de az özvegy másodszor is fegyveres erővel állott ellen. E miatt aztán az özvegyet és a Bethlen-fiúkat 1494 február 18-ikán a királyi törvény 2 arany márka, vagyis 144 forint bírsággal rótta meg s elrendelte Justhnak harmadszori beiktatását.* Ez év julius 3-ikán meg is jelent a királyi ember a káptalani bizonysággal együtt Bethlen-Ősiben, most azonban nem csupán Bethlen I. Domokos özvegye, hanem leánya, Sára, Tárczay János későbbi székely ispán neje, fia II. János, továbbá II. Gergelynek 54leányai: Katalin (Lélfy vagy Léli István neje) és Krisztina is adtak megbizást tisztjeiknek a beiktatás erőszakos megakadályozására.*
5 U. ott.
1 Justh cs. ltára.
Ez volt az utolsó fogás. Már most aztán jó volt egyességre fogni a dolgot, mert különben a Neczpály-vagyonnak zarándmegyei része is elúszik. Belátták ezt Bethlen I. Domokosnak életben maradt fiai: IV: Gergely, II. Domokos és II. János és 1496 júniusban fölküldték maguk közül II. Domokost Budára egyezkedés végett. Az egyezség Geréb Péter országbiró előtt létre is jött az «uti possidetis» alapján. Justh megkapta a Neczpályak fölvidéki birtokait s a Bethlenek lemondtak minden azokhoz való jogukról, viszont a Bethlenek megtartották a délvidéki jószágokat és Justh elengedte minden ezekre vonatkozó követelését.* Ez egyezséget 1499-ben a király is megerősitette* s ezt többé nem is sértették meg.
2 Békésm. okltár, 114–16 11.
3 U. ott. 132–33. 11.
Jogfentartásról s egész pernek elintézéséről lévén szó, az 1496-iki szerződésbe belevették azt is, hogy Gyoma békésmegyei község Miklóslaka, Őzed és Téglás pusztákkal együtt a Bethleneké marad. Tettleg azonban Gyoma 1496-ban már nem volt a Bethlen-családé. Eladták, vagy tán leánynegyed fejében átadták azt 1493 előtt Szegi Dóczy Gergelynek.*
4 V. ö. Karácsonyi, Békésvármegye története, II. k. 131. 1.
Pár évvel az 1496-iki szerződés után Justh Andrást háborgatták némelyek a Neczpály-vagyonban. Ő erre a Bethlenekhez fordult s fölszólította őket, hogy segitsék őt, a mint hogy igérték is, a Neczpály-vagyon védelmezésében. A királyi ember e felszólitást III. Domokosnak és II. Jánosnak, az ő bethlenősii birtokukon, IV: Gergelynek pedig az ő seprősi birtokán 1500 márczius 30-ikán adta tudtul.* Kitünik ebből, hogy I. Domokos nagykoruságot ért fiai közül az osztozkodáskor II. Domokos és II. János Bethlen-Ősit, IV. Gergely ellenben Seprőst kapta.
5 Justh cs. ltára.
II. Domokos és II. János 1507-ben mint szomszédok jelen voltak, midőn a ződi uradalom felét a Gersei Pethőknek átadták.*
6 Hazai Okmánytár, V. k. 401. 1.
Az eddig előadottak túlnyomó része a Neczpáli Justh-család levéltárában levő adatokon alapul. Az 1496-iki szerződés után azt várhatnók, hogy már mos a Justh-levéltár régi irásairól eltünik az Iktári és Bethlenősi Bethlenek neve, mert hiszen az összeköttetés a két család közt megszakadni látszik. Azonban a birtokviszály megszünése után csakhamar rokoni kapocs keletkezett volt haragosok között. Mint a családfán látható, IV. Gergely Lélfy Krisztinát, Lélfy Istvánnak Iktári Bethlen Katalintól származó leányát, vagyis harmadfokú rokonát vette nőül. Ettől csak egy leánya született, Bethlen Adviga (vagy Hedvig). Ezt pedig Justh Menyhért, András fia, a most élő Justhok közös őse, vette el.* E réven aztán megint került egy csomó olyan oklevél a Justh-levéltárba, mely az Iktári Bethleneket emlegeti és szerencsésen kipótolja a XV. és XVII. században élő Bethlenek közt eddig fennálló hézagot.
1 1520., 1522. és 1524. évi levelek a Justh cs. ltárában.
IV. Gergely fiörökös nélkül halván el, unokaöcscsei, II. Domokos fiai: III. János, III. Péter és I. Gábor mindjárt kérték az özvegyet, hogy adja át nekik férje birtokait, annál is inkább, mert ők készek az ő hozományát készpénzben visszafizetni. Azonban az özvegynek még több joga is volt férje birtokrészeihez, mint csupán a hozomány értéke, mert férje előzőleg összes javait 130 forintért elzálogosította apósának, Lélfy Istvánnak, halála után pedig a zálogjog leányára szállott.* Erről a Bethlen-fiuk semmit sem akartak tudni s a törvény útjára terelték a dolgot. 1517 augusztus 28-ikán kelt a nádor rendelete, hogy IV. Gergely özvegyét hivatalosan is föl kell szólítani hozománya értékének fölvételére s volt férje birtokainak visszaadására, ha pedig nem engedelmeskednék, a nádori törvényszék elé kell idézni. Kolthy Lukács királyi ember szeptember 20-ikán, vasárnap, az aradi káptalan bizonyságának jelenlétében adta tudtúl az özvegynek a nádor rendeletét s mivel az visszautasította a pénzt, megidézte a nádor elé. Megtudjuk ez idézőlevélből, hogy az özvegy Seprősön lakott s hogy elhúnyt férjének részei voltak Bethlen-Ősi, Seprős, Bodonzarándmegyei, Iktár, Kistelek, Susvafalva, alsó-Rékács, Felső-Rékács, 55Balotafalva, Kápolnásfalva, Királykuta, Zalafalva, Jakabfalva, Harabócz, Andocsfalva, Draganfalva és Enyésztő temesmegyei falvakban.* Az utóbb felsorolt 14 faluból állott tehát a később, még az országgyüléseken is annyiszor emlegetett iktári uradalom. A 14 faluból csak az urdalom feje, Iktár maradt fenn épen napjainkig, Susvafalvát ma Susanovecznek, Királykutát ma már Kralovecznek (Kralyevácz) hívják (mindkettő Iktár szomszédságában esik); a két Rékács nevére emlékeztet a Kralovecz felett eső Rechesicza hegy, a többi falvakéra meg semmi.
2 1520-iki levél u. ott.
1 Justh cs. ltára.
Még ezzel sincs vége ezen idézőlevél érdekes tartalmának, mert ha megfordítjuk, láthatjuk, hogy a külsején valaki a XVI. század végén, vagy a XVII. század elején rájegyezte ezen, az oklevelektől is támogatott kis nemzedékrendet:
Dominici; Joannis; Dominici; Gregorii; Joannis; Petri; Gabrielis; Gregorii; Wolgangi
Visszatérve már most a IV. Gergely özvegye és II. Domokos fiai közt támadt perre, III. János abbanhagyta a viszálykodást, de III. Péter és I. Gábor folytatták azt s a nádori törvényszék az ő sürgetésükre IV. Gergely özvegyét, mint makacsot elmarasztalta, férje vagyonát pedig a Bethlen-fiuknak itélte.* Erre ezek erőszakhoz nyultak és IV. Gergelynek bethlenősi-i részét lefoglalták. Szaladt most az özvegy a királyhoz s a nádor itéletét fölfüggesztő rendeletet szerzett, de egyszersmind kijelentette, hogy a királyi személyes jelenléti törvényszék előtt elmondja okait, miért nem akarja volt férje vagyonát visszabocsátani. A váradi káptalan volt megbizva, hogy e fölfüggesztő rendelet kihirdetéséről s azzal kapcsolatosan a Bethlen-fiúknak személyes jelenléti törvényszék elé való idéztetéséről jelentést tegyen. Ez teljesitette is a megbizást s bizonyitványt adott arról, hogy az ő kiküldöttje jelenlétében Soklyai Kis Imre zarándmegyei nemes 1519 szeptember 13-ikán az aradi káptalant a nádoritélet végrehajtásától eltiltotta, szeptember 14-ikén pedig Bethlen-Ősiben Bethlen III. Pétert és I. Gábort a király elé idézte.*
2 1519-iki levél u. ott.
1 Justh cs. ltára.
Azonban a 2 Bethlen-fiu semmit sem adott a királyi fölfüggesztő rendeletre (közönséges dolog volt ez akkor), hanem folytatta a foglalást s 1519 Szent-Mihály-nap táján az özvegynek iktári udvarházára tette rá a kezét.*
2 U. ott.
Ez utóbbit s a hozzácsatolt részeket aztán végleg meg is tartották, mert az özvegy látván, hogy máskép velük nem boldogul, 1520-ban kibékült a Bethlen-családdal. E végből. május 8-ikán megjelent az aradi káptalan előtt a Bethlen-fiuk mostohaatyja, Kenézi Dombay Pál, Bethlen II. Domokos özvegyének, szintén Krisztina nevűnek második férje, édes anyjuk, meg III. Péter és Gábor, és kijelentették, hogy IV. Gergely özvegyének hozománya fejében fizetnek 70 forintot s egyelőre szintén 130 forintért zálogban hagyják nála IV. Gergelynek bethlenősi, seprősi és bodoni részeit.*
3 U. ott.
Nem valami fényesen állhattak ekkor a Bethlen-család pénzügyei, mert biztos, hogy azt a 130 forintot négy év alatt sem fizették le és 1524-ben III. Péter és I. Gábor mint szomszédok keservesen nézték, a mint a zálogos birtokok felét IV. Gergely özvegye átengedi testvérének, özvegy Nadányi Mihálynénak, született Lélfy Katalinnak.*
4 U. ott.
III. Jánost, mint említők, az 1519-iki erőszakos foglalásokkor nem emlegetik; de emlitik 1520 novemberben és IV. Gergely özvegyének a Sámoly-Keszi Vajda-család ellen folytatott perében az özvegy javára királyi emberül jelölik ki.*
5 U. ott.
Hogyan jutott III. János testvéreivel ellentétben ily nagy barátságba özvegy Bethlen IV. Gergelynével, megmagyarázza az, hogy IV. Gergely özvegye első férje halála után másodszor Zarándi Horváth Andráshoz ment férjhez, III. János pedig éppen e Horváth Andrásnak első nejétől, Palotai Czibak Margittól született 56leányát, Katalint vette nőül.* Így tehát kétszeres atyafiság kapcsolta őt nagybátyja özvegyéhez.
1 A gróf Csáky család levéltára Lőcsén. f. 22. nr. 10.
II. Domokos második fiát, I. Gábort, nemcsak a nagybátyja özvegyével folyt perekben emlegetik. Ő, mint nagyatyja, kilépett a politikai küzdőtérre s ha hivatalt nem is nyert (eddigelé legalább nincs róla tudomásunk), mint ellenzéki vezér országos hírre tett szert. 1536-ban mint a szentandrási uradalom negyedének földesurát sorolják föl, de minden jel szerint csak mint testvére, III. János kiskorú gyermekeinek gyámja rendelkezett ő ottan.* Nejével, Nagyfalusi Toldy Erzsébettel a mai Szent-Anna (Arad-m.) mellett eső Tövisegyháza és Ujfalu helységek (ma puszták) részeit kapta.* Temesvár elvesztése után ő lett egyik leglelkesebb vezére azoknak, kik Izabellát, illetőleg fiát, János Zsigmondot újra Erdély és Tisztántúl fejedelmévé akarták avatni. A Ferdinánd-pártiak műár 1552 deczemberben tudták, hogy I. Gábor része az erre irányuló mozgalomban* I. Ferdinánd ezért 1553 február 3-ikán megparancsolja, hogy a váradi várkormányzó az összeesküvés 2 főkolomposát, I. Gábort és Artándy Kelement fogja el és váradon tömlöczbe vesse.* Csakhogy a parancsot végrehajtani nem lehetett. I. Gábor szabadon maradt, embereivel Nagy-Kereki alá szállott s részt vett 1563 nyarán Petrovich Péternek Várad elfoglalására czélzó támadásában. A támadás meghiusulása és Petrovich menekülése után I. Gábor fejének és jószágainak megmentése végett kénytelen volt kegyelmet kérni. Ezt meg is nyerte.* 1556-ban azonban ujra János Zsigmond pártjára állott s e miatt 1557 deczember 9-ikén tövisegyházi és ujfalusi birtokait a Ferdinánd-pártiak elkobozták.* Nemsokára ezután meghalt. Özvegye a királytól kegyelmet nyert s innen van, hogy a királyi adórovó 1562-ben I. Gábor özvegyét írja a bethlenősi, seprősi és bodoni birtokrészek tulajdonosának.*
2 Karácsonyi, Békés vármegye története. I. k. 225. 1.
3 Századok, 1884. évf. 199. 1. V. ö. Liber Regius, II. k. 137. 1., az orsz. ltban.
4 Történelmi Tár, 1892. évf. 658. 1.
5 U. ott, 669. 1.
6 Karácsonyi, id. m. 130–32. 1. Liber Regius, 1. k. 54. 1.
7 Liber Regius, II. k. 137 1. Ugyanott olvasható egy adománylevél, mely szerint Iktári Bethlen Gábornak Eleken, Gyula-Varsányban és Ságon is lettek volna részbirtokai. Ebből az következnék, hogy III. Jánosnak is volt Gábor nevű fia. Ámde ennek másutt semmi nyoma s az 1562-iki adórovás szerint ugyanazon részeket III. János leánya, Anna, illetőleg ennek férje, Glésán Miklós birja. Ebből tehát az következik, hogy a kérvényezők rosszul voltak értesülve, mert az 1557-ben fölkért eleki, gyula-varsányi és sági részek nem Gáboréi hanem I. Györgyéi, ennek halála után pedig testvéreéi, Annáéi valának.
1 Fábián, Aradmegye leirása, 33. 1.
II. Domokos legifjabb fiát, V. Gergelyt, az 1517–20-iki peri iratok nem említik, hanem csak az 1517-iki idézőlevélre jegyzett genealogia sorolja föl. Pedig nagyra volt hivatva. 1548-ban királyi emberül jelöli őt ki Izabella királyné kanczelláriája, hogy Petrovich Péter Csálya és Zsidóvár birtokába beiktassa.* 1553-ban, bátyjával, I. Gáborral együtt részt vett Petrovich támadásában.* 1557-ben már jutalmat kap Izabella királynétól: Majsay Lászlóval együtt nyeri el a biharmegyei Szentjánosfalut.* Megölték az ónodi királypárti katonák Mező-Túron 1567-ben, éppen midőn János Zsigmond őt a budai pasához követül küldötte.*
2 Pesty, Krassó-m. története, III. k. Oklt. 46.
3 Történelmi lapok, II. k. 659–60. 11.
4 Bunyitay, A váradi püspökség tört. 11. k. 500. 1.
6 Nagy Iván, id. m. II. k. 73. 1.
III. János gyermekei, anyjuk, illetőleg nagyanyjuk után a Palotai Czibak-család vagyonának egy részét örökölték a zaránd- (most arad-) megyei Eleken, Gyula-Varsányban és a már elpusztult Ságon (Oltlaka és Nagy-Püly közt). Birták azonkívül még a szentandrási (Békésm.) uradalom negyedét is.
E gyermekek közül I. György 1536-ban nagynénjének, Horváth Borbálának, férjével, Nadányi Gyárfással, bethlenősi-i birtokára nézve lép egyezségre.* 1553-ban ő is teljes igyekezettel szolgálta Izabella és János Zsigmond ügyét, sőt Majsay László zarándmegyei nemessel együtt ő járt követségben 1553 első negyedében Izabella királynénál s ő hozott tőle levelet meg üzenetet.* a vállalat meghiusulta után I. György nem sokáig élt. 1556-ban már nem ő, hanem 57özvegye bírja a szentandrási uradalom negyedének felét.*
7 A Nadányi-család levéltára Puszta-Kovácsiban. f. 18.
8 Történelmi Tár, 1892. évf. 682. 1.
1 Dicales conscriptiones comitatus Békés, az országos ltárban.
A szentandrási uradalom Bethlen-féle negyedének másik fele ugyancsak 1556-ban Mándy Kelemen nevén áll.* E Mándy Kelemen, oltlakai nemes, birtokos ember úgy jutott Bethlen-vagyonhoz, hogy még 1552 előtt nőül vette Bethlen I. György leánytestvérét, Annát. Mándy azonban 1356 után meghalt; Anna tehát mint özvegy bírta 1560-ban a szentandrási uradalom negyedét,* (I. György özvegyét bizonyosan kifizette) és mint özvegy szerzett arra 1560 márczius 8-án új adománylevelet I. Ferdinánd királytól.* 1561-ben ujra férjhez ment Tótfalusi Glésán II. Miklóshoz s birtokai kedvéért Ferdinánd-párti maradt.*
2 U. ott.
3 U. ott.
4 Harruckern-levelek a gr. Károlyi cs. ltárában Budapesten, f. V. 29.
5 Csáky cs. lt. Lőcsén, f. 22. nr. 10. Dical. conscriptiones cot. Békés. Ez Annát Békésvármegye történetében (I. k. 225. 1.) I. Gábor leányának irtam, de hibásan, mert a Csáky levéltár itt idézett adatát nem vettem figyelembe.
Még csak a fejedelem atyjáról, I. Farkasról kell pár szót szólanunk. Ő az 1517-iki idézőlevélre jegyzett genealogia szerint I. Gábornak fia volt. Bojti Veres Gáspár szerint 1566-ban hősiesen védte Gyula várát a törökök ellen s onnan több sebbel szabadult meg. Ez azonban hihetetlen. Az Iktári Bethlen-család összes hagyományai atyjának, unokaöcscsének és nagybátyjának, János Zsigmond visszahozataláért folytatott küzdelmei, a gyulai vitézek névsora, az ő későbbi életpályája mind-mind ellene szólnak Bojti tudósításának. Továbbá Bojti szerint Gyula elfoglalása után I. Farkas, előbb Bethlenősibe bujdokolt s onnan Boros-Jenőbe menekült. Csakhogy 1566-ban Gyula elfoglalása után rögtön elfoglalta a török Boros-Jenőt is, tehát I. Farkas csöbörből-vederbe lépett volna. Inkább hihető, hogy I. Farkas regeszerű kalandja 1556-ban történt. Ekkor ugyanis boros-Jenő egy kis ideig a jános Zsigmond-pártiak kezére került. Ha tehát I. Farkas Gyuláról a János Zsigmond pártiakhoz Boros-Jenőbe akart szökni, könnyen megeshetett, hogy a nádasokban bujdosva ért előbb Bethlen-Ősibe és aztán Boros-Jenőbe.
I. Farkas érte meg azt a szomorú időt, hogy őseinek jószágain nem hajthatta le fejét álomra. Iktáron 1552, vagyis Temesvár elvesztése óta, Bethlen-Ősiben 1566, azaz Gyula és Boros-Jenő török kézre jutása óta nem lakhatott. Új otthont kellett tehát szereznie s ezt meg is szerezte Báthory István fejedelemhez való ragaszkodásával s a kerelő-szentpáli ütközetben tanusított vitézségével. 1576 február 1-én kiállította Báthory fejedelem kanczelláriája a parancsolatot, hogy Iktári Bethlen Farkast iktassák be a marosilyei uradalomba.*
1 Pesty, Krassó vármegye tört. IV. k. 97–100. 11.
Ezzel vetette meg lábát Erdélyben az Iktári Bethlen-család. Méltán kért egy kis fészekhelyet azon országrészről, melynek fenmaradásáért legjobb meggyőződése szerint már előbb is annyit küzdött, s a belőle származott fejedelem élete a megmondhatója, hogy nem rosszul hálálta meg azt a kis fészket.
Nem mondom, hogy az itt elmondottakat majd idővel ki nem egészíthetik vagy jobban elő nem adhatják mások, kivált azok, a kik az Iktári Bethlen-család levelesládáját átvizsgálják. Tegyék is. Én csak azt akartam, hogy azt a három százados zavart, azt a tömérdek tévedést, mely Bethlen Gábor ősei tekintetében uralkodott, hiteles okiratok segítségével már most is eloszlassam, mert az vélem, nagyobb szégyenére válik a magyar történetirónak, ha ol nagy nevű, világtörténelmi jelentőségre emelkedett férfiunak, minő volt Bethlen Gábor, származását továbbra is függőben, a tudatlanság és tévedések zsákmányául hagyja, mintha előadja, ha nem is egész tökéletesen, a mi e tekintetben már eddig is biztosan megállapítható.
Dr. KARÁCSONYI JÁNOS.
