A Báznai család czímeres-levele 1434-ből. (Színes czímerképpel.)
A Báznai család czímeres-levele 1434-ből.
(Színes czímerképpel.)
(Színes czímerképpel.)
A BÁZNAI CSALÁD CZÍMERE 1434-BŐL.
Zsigmond király számos, eredetiben reánk maradt czímeradományos levelei közül immár a harminczharmadikat mutatjuk be e helyen t. olvasóinknak, Báznai János és Antal armálisában, melyet e két testvér Baselben, 1434 április 20-ikán kapott Zsigmondtól, mint római császártól.
Az armális eredetije Sopron város múzeumában őriztetik, és több más érdekes középkori czímereslevéllel együtt – mik közül nehánynyal már volt alkalmunk e folyóirat hasábjain megismerkedhetni – néhai Paur Iván hagyatékából került oda.
Szövege a következő:
Sigismundus divina favente clementia Romanorum imperator semper augustus ac Hungarie, Bohemie, Dalmatie, Croatie etc. rex, providis Johanni de Baszna et Anthonio fratri suo, fidelibus nostris dilectis, gratiam suam et omne bonum. Fideles dilecti. Quamvis imperialis celsitudinis magnificentiam cum sole deceat quottidie relucere et iugiter aliquid agere, ex quo cesarea nostra gloria possit attolli, illud tamen thesauris eius signanter opponitur, per quod personis ydoneis circumspectionis industria et morum honestate preditis honor impenditur et digna meritorum premia tribuuntur. Sane attendentes multiplicia merita probitatis, quibus nos et sacrum Romanum imperium ac coronam regni nostri Hungarie diligentibus studiis honorastis necnon sincere fidelitatis obsequia nobis et sacro Romano imperio ac corone regni nostri Hungarie exhibita et futuris temporibus per vos et heredes vestros ferventius exhibenda, idcirco animo deliberato sanoque fidelium nostrorum accedente consilio et de certa nostra scientia vobis, predictis Johanni et Anthonio et heredibus vestris legittimis arma sive nobilitatis insignia, videlicet clipeum cum campo diviso seu bipartito a cornu sinistro partis superioris eiusdem clipei per medium et usque deorsum blavei et albi colorum, in quo unicornis fin parte anteriori albi et parte posteriori blavei seu lazurei colorum continetur, et super clipeum galeam seu cassidem cum tectura, super qua ale blavei et albi colorum habentur, dedimus, concessimus, damus, concedimus et auctoritate Romana cesarea vigore presentium gratiosius elargimur, prout hec pictoris magisterio figuris et coloribus congruis in presentis littere medio clarius et distinctius sunt depicta, decernentes et hoc Romano cesareo statuentes edicto, quod eadem arma et nobilitatis insignia gestare et deferre possitis et ipsis more aliorum nobilium militarium uti ac frui in preliis, bellis, duellis, hastitudiis, anulis, sigillis, signetis et alias ubique locorum ac terrarum tam ad serium quam ad iocum iuxta vestre beneplacitum voluntatis impedimentis quorumlibet penitus procul motis. Nolumus tamen ut per presentem armorum concessionem alicui hominum quantum ad arma sua preiudicium aliquod generetur. Gaudeatis igitur favore cesareo et de tanto pietatis munere etiam proles, posteritas et heredes vestri exultent et tanto fideliori studio ad nostrum et imperii sacri ac corone regni nostri Hungarie honorem vestra et heredum vestrorum semper solidetur intentio, quanto ampliori preventos vos conspicitis munere gratiarum. Nulli ergo omnino hominum liceat hanc nostre donationis, largitionis, concessionis .et gratie paginam infringere aut vi quavis cursu temerario contraire, prout nostram indignationem gravissimam voluerit omnimode evitare. In cuius rei memoriam et robur presentes fieri iussimus et sigillo imperialis nostre maiestatis communiri. Datum in civitate Basiliensi, anno domini millesimo . quadragentesimo tricesimo quarto, proxima feria tertia ante festum sancti Georgii martiris, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. quadragesimo octavo, Romanorum vigesimo quarto, Bohemie decimo quarto, imperii vero primo.
Alul a hártya hajtásán, a jobb szegletben: Ad mandatum domini imperatoris, domino Casparo cancellario referente, Petrus Kalde prepositus Northusensis. Hátán a birodalmi regrestratura jele : Rta.
A czímerkép: jobbra dőlt, balról jobbra harántosan kékkel és fehérrel osztott, pajzsban jobbfelé néző, ágaskodó egyszarvu, a pajzs váltakozó színeinek megfelelőlelt fehér felső- és kék alsótesttel, a pajzs bal csucsán aczélsisak,* kékfehér turbánszerűleg összecsavart fejkendőből kiemelkedő két (jobbról kék, balról fehér) sasszárnynyal és fehérrel bélelt kék takaróval aranykeretbe foglalt, halvány lilával damaszkolt sötétlila-színű alapra festve, a czímeres-levél közepét foglalja el, mint az a római birodalmi czímeresleveleknél rendesen szokás. Összeállítása stilizálása, a mily egyszerű, ép oly korrekt; az egyedüli eltérés a rendes konvenczióktól, hogy a heraldikai ezüstöt az egész czímerben a fehér szin helyettesíti.
1 A mellékelt hasonmás tévesen aranysisakot tünte fel; a tévedésre a Paur Iván hagyatékából kezünk közé került, egyébként hajszálig pontos másolat adott okot, melyről hasonmásunk készült; ez ismertetés alkalmával azonban, Sopron város levéltári hivatala szivességéből, módunk volt az eredeti oklevelet láthatni s a tévedést így könnyü volt konstatálnunk.
Az armális egy újabb adattal gyarapítja Zsigmond király azon, magyar alattvalóinak osztott római birodalmi czímeradományait, melyekről, a folyóiratunkban e kérdésben felmerült csöndes vita tanúsága szerint,* különböző formulázással ugyan, de általánosan el van ismerve, hogy ha szoros czímerjogi tekintetből nem is, minden más czímertani szempontból azonban hazánk középkori heraldikája becses forrásai közé sorozandók. Hogy a czímeradományos Báznai János és 92Antal magyar emberek, vagy legalább is Zsigmond magyarországi alattvalói voltak, bizonyítja maga a czímeres-levél, midőn kétszer is említi a magyar szent korona szolgálatában szerzett érdemeiket. Sajnos, ez érdemek mibenlétéről, s a czimeradományosok származásáról, családi és egyéb viszonyaikról nemcsak az armális, de összes reánk maradt hazai emlékeink is hallgatnak. Maga Bázna, mint helynév, egyetlen egyszer, 1257-ben jön elő, mint a zalavári apátsághoz tartozó föld,* Mirag folyó közelében, tehát valószínűleg Zala vármegyében, a hol azonban ma sem e helynek, sem a folyónak nyoma sincs. E névről pedig egyetlen családot sem ismerünk. Egy évvel armálisunk kelte előtt, 1433-ban taíálkozunk egy Báznai Jánossal, Pálóczy György esztergomi érsek kanczellárjával, a ki Budán volt, mikor a magyar főurak Zsigmond távolléte idején, nyár elején, országos ügyekben tanácskoztak, és e tanácskozások folyamatáról igen érdekes jelentést küldött Pozsony városának.* Az ügyekről való tájékozottságából itélve, melyet e levele elárul, a kormány benső emberei közé kellett tartoznia, s így, bár az esztergomi érsek kanczellárjában inkább papot keresnénk, míg az armalis szövege határozottan világi egyénre utal, nem nehéz feltételeznünk a személyazonosságot a czímerszerző Báznai Jánossal, a ki, a mint látszik, a Rómából Baselbe utazó Zsigmond környezetében volt, mikor testvérével, Antallal a római birodalmi nemességet és czímert elnyerte.
2 V. ö. Turul, 1896. évf. 36. és 94. 11.
1 «Bazna, terra ecclesie b. Adriani de Zala.» Wenzel, Árpádkori új okmánytár, II. k. 296. 1.
2 1433 július 25-ikén kelt levele Fraknói Vilmos gyűjteményében. V. ö. e sorok irójának «Az Anjou ház örökösei» cz. művét: A Magyar Nemzet Története, III. k. 580. 1.
SCHÖNHERR GYULA.
