Az erdélyi nemesség czimeres könyve.
Az erdélyi nemesség czimeres könyve.
Siebmacher nagy vállalata «Siebenbürger Adel» czimet viselő sorozatának szerkesztését Csergheő Géza elhunytával, mint tudjuk, az eddigi szerkesztőtárs, Bárczay Oszkár tagtársunk vette át. Az ő hivatott szerkesztésében legutóbb három füzet hagyta el a sajtót. E három (8–10.) füzetben a Makrai névtől az Ugray-ig terjedő anyag nyert nagy gonddal járó nagy feldolgozást. Igaz ugyan, hogy ez óriási anyag egy részét a magyar Siebmacherben is feltaláljuk, de meg kell jegyeznünk, hogy e füzetek érdemes szerkesztője, – a hol csak tehette – jelentékeny javitásokkal pótolta az abban elhibázott, vagy téves adatokat. A füzetek érdekes voltát emelik a négy genus, u. m. a Nádasd, Nána-Beszter, Teköle (Teköly) és Tomay nemzetségek czimerére vonatkozó adatok. Középkori czimereslevéllel mindössze csak négygyel találkozunk; ezek: a Tamásfalviaké 1415-ből (Nagy Iván gyüjteményében), Pogányoké 1447-ből (a M. Nemz. Múzeum gróf Bethlen cs. levéltárában), Schirmer Jánosé 1507-ből (az erdélyi múzeum-egylet könyvtárában), és végül a Salczer családé 1525-ből (az orsz. levéltárban; valamennyit már korábbi közlésekből ismerjük. Jóval több azon középkori czimerek száma, melyek közléséhez az alapot egykoru pecsétek vagy más emlékek szolgáltatták. Végig tekintve az egész anyagon, heraldikai szempontból (az előbb emlitett középkoriakat kivéve), alig találunk figyelemre méltót, ellenben nagy számmal meglehetős izléstelen tultömött czimert; ritkább heraldikai alkotásként megemlithetjük a Bethlen Gábor által 1625-ben adományozott Radák-czimert (kétfejü leopárd); a Szapolyay-czimerrel a főmotivumban teljesen megegyező kevendi és ormósdi Székely, azonkivül a bályoki Szénási-Hegen czimert.
Adományozók szerint csoportositva a czimeranyagot, következő számarányt kapjuk: János Zsigmondtól van 3, I. Ferdinándtól 1, Miksától 2, Báthory Istvántól 4, Báthory Zsigmondtól 30, Rudolftól 1, Báthory Endrétől 1 czimeradomány; a XVII. századból Bocskay István 20, Rákóczy Zsigmond 17, Báthory Gábor 38, II. Mátyás 3, Bethlen Gábor 70, II. Ferdinánd 4, Brandenburgi Katalin 4, I. Rákóczy György 44, III. Ferdinánd 2, II. Rákóczy György 185, I. Lipót 18, Barcsay Ákos 10, I. Apaffy Mihály 49, a XVIII. századból III. Károly 9, Mária Terézia 5, II. Lipót 2 és I. Ferencz 2 adományozással szerepelnek a füzetben.
E főbb vonásokban röviden ismertetve a három füzet gazdag anyagát, meg kellene emlékeznem néhány kisebb-nagyobb hibáról is, minők a keltezések megoldásában, egyes nevek irásában elkövetett tévedések, a fejedelmek (Báthory és Bethlen Gábor, I. és II. Rákóczy György) neveinek felcserélése stb.; de ezek olyan hibák, melyeket ily óriási anyag egybeállitásánál majdnem lehetetlen kikerülni, s melyeket a figyelmes olvasó amugy is magától könnyen kijavithat. Komolyabb kifogás alá eshetik már, a munka könnyebb használhatósága szempontjából, a tudós szerkesztőnek az az eljárása, hogy tömeges czimeradományoknál, a hol (pl. a Máng, Márián, killyéni Molnár, IV. Nagy családoknál) 200-nál több adományostárs is szerepel, ezekre nem utal; ez okvetlenül a sorozat teljességének rovására megy.
Két határozott adatbeli tévedést pedig kötelességemnek tartom e helyütt kijavitani: A III. Mikó név alatt a szerkesztő oly czimert közöl, melyet II. Mátyás 1613 márczius 10-ikén egy ma már ismeretlen vézetéknevü Jánosnak és véreinek adományozott, s melybe az eredeti név helyett a Mikó nevet később, meglehetős ügyetlenül hamisitották bele. Az eredeti armális nem Fejér vármegye, hanem a Magyar Nemz. Múzeum levéltárában van; kihirdették Abauj vármegye 1613 június 10-iki és Sáros vármegye 1629 július 4-iki közgyülésein. A Szőke család neve alatt pedig nem két, hanem egy czimeres levél őriztetik: a Magyar Történelmi Társulat gyüjteményében, mely ez idő szerint a Magyar Nemz. Muzeum levéltárában van elhelyezve; és igy a II. jelzetü Szőke czimert, mely az I-től csak is az oroszlán előlábaiban tartott kard, és nyilak helyzetének fölcserélésében különbözik, mint nem létezőt, törülnünk kell a czimertárból.
H. S.
