Smaragd vajda és utódai.
Smaragd vajda és utódai.
Kézai krónikája mondja: «A Sumbukiak Francziaországból, a champagnei grófok családjából származnak.»
Miután e család bejövetele legkésőbb a XII. század második felében történhetett, alig lehetne ma már kimutatni, vajjon az ősrégi champagnei grófok egy ága valóban kivándorolt-e Magyarországba, nem-e? – valószínűbb azonban, hogy ez esetben csak egyszerű champagnei lovaggal van dolgunk, kinek magyarországbeli ivadékai 190leszármazásuk dicsfényét eredeti hazájuk dynastiájával való összekapcsolása által emelni akarták. Hogy pedig Sumbuk (a mai pestmegyei Zsámbék) a «Champagne» szónak ferdített alakja, több mint valószínű.
Már I. Smaragd, e nemzetség első magyarországbeli képviselője, 1166 október 24-ikétől 1167-ig az országnagyok sorában fordul elő, a nélkül, hogy a «comes»-i méltóságát közelebbről ismernők.* Magas állásáról eltekintve, mit sem tudunk felőle.
1 Hazai Okmánytár, VII. k. 1. l.; Kubinyi, Árpádk. eml., I. k. 4. l.
Minden valószínűség a mellett szól, hogy Egyed és II. Smaragd nevű fiakat hagyott maga után. A veszprémi egyházmegyéhez tartozó, Szent-Jánosról nevezett zsámbéki premontrei apátság kegyurai ők. Egyed adományozza neki Szerdahelyt (azelőtt Kenézrekesze, Temesmegyében), Pátkát (Hódhalom mellett); Smaragd Répást, Szörént és zsámbéki birtokának harmadát; mind a két adományozást IV. Béla király a kegyurak ivadékai kérelmére 1258-ban megerősíti.*
2 Fejér, Cod. Dipl., IV/II. k. 482. l.
II. Smaragd szerepet visz a közéletben, a mennyiben felette magas országos méltóságokat visel. 1205-ben már országbíró és szolnoki ispán,* mely két méltóságban 1206-ig találkozunk vele. – 1206-ban erdélyi vajda;* 1208–1209 években bihari ispán;* 1213–1222 között pozsonyi,* 1222-ben azonban még bácsmegyei ispán,* 1222 után már nem szerepel az országnagyok sorában.
3 Hazai Okmánytár, I. k. 3. l., VII. k. 4. l.; Fejér, III/I. k. 22., 32. ll.; Wenzel, VI. k. 300. l., XI. k. 85. l.
4 Wenzel, VI. k. 308. l.
5 Fejér, III/I. 166. l. és III/II. k. 470. l.; Wenzel, VI. k. 325. l.
6 Fejér, III/I. k. 163., 170., 272., 287., 320., 323. ll.; Wenzel, VI. k. 368., 402., 408. ll. és XI. k. 129., 156., 173. ll. (tévesen 1223.); Hazai Okmánytár, VI. k. 15. l.
7 Fejér, III/I. k. 370. l.
Ezeken kívül csak még azt tudjuk felőle, hogy a pannonhalmi apátságnak egynehány, a pozsonymegyei Galantha s a jelenleg nyitramegyei Sempte közelében feküdt szántóföldet és erdőrészeket adományozott, mely utóbbi adományozás 1235 táján a pannonhalmi apát és a semptei várjobbágyok között pör tárgyát képezte, mely avval végződött, hogy az apát részére az apátságának Smaragdtól adományozott földeket a várjobbágyokéitől elkülönítve, Smaragdnak a Vágon túl feküdt kastélya közelében, megítélték.*
8 Wenzel, I. k. 315. l. (tévesen 1233). II. k. 20. l.
Vajjon Egyed vagy II. Smaragd folytatta-e a családot? – nem tudjuk; valószinű, hogy Smaragd tette, s ez esetben az 1258-ban említett testvérek: III. Smaragd, I. Ajnárd és Gilét az ő fiai.
III. Smaragd a papi pályát szemelte ki magának. 1244 márczius 30-ikán a veszprémi egyházmegyéhez tartozott hantai káptalan prépostja, mellette még pozsonyi prépost és a király alkanczellárja.* 1248-ban székesfehérvári prépost és királyi alkanczellár.* 1253 januárban hantai és pozsonyi prépost; ez évben megengedi neki III. Incze pápa, hogy más egyházi méltóságért is folyamodhat, de ez esetben egyik prépostságról le kell mondania.* 1255–1256. években székesfejérvári prépost és királyi alkanczellár.* 1257 első fele óta választott kalocsai érsek. Mint ilyen, a IV. Béla és István trónörökös közt kitört viszályok alkalmával az utóbbi pártjára állt, s így történt, hogy az 1262–1263-ig Istvánnak kanczellárjaként működik. 1254 szeptember 16-ikán (akkor még pozsonyi prépost volt) küldte őt IV. Béla III. Incze pápához, hogy ezt unokanővérének IV. Béla ifjabb fiával, Bélával kötendő házasságára rábírja.* 1265-ben saját szolgái keze által mult ki.
1 Wenzel, II. k. 151. l., VII. k. 181. l.
2 Wenzel, VII. k. 261. l.
3 Fejér, IV/II. k. 177. ll.
4 Wenzel, II. k. 266. l., VII. k. 382., 410. ll.
5 Fejér, IV/II. k. 242. l.
Fivére, I. Ajnárd, 1244-től 1246 január 15-ig Valkómegye ispánja,* 1257-ben Mária királyné lovászmestere és galgóczi ispán;* 1258-ban szolgagyőri ispán. 1244-ben megveszi a bácsmegyei Szentmiklóst; 1272-ben azonban fiai Miklós, IV. Smaragd és fiának II. Ajnárd fia I. János a Valkómegyében feküdt racsai, atyai, görögmezői (ma a szerémmegyei Grk) és kükei (ma a szerémmegyei Kukujevczi) főbirtokokat osztják fel maguk között.*
6 Wenzel, VII. k. 181., 209. ll.
7 Wenzel, VII. k. 467. l.
8 Csánki: Századok, 1893. évf. 218. l.
I. Ajnárdnak ez ivadékai három ág alapítói.
a) Miklós ága.
b) Smaragd ága.
c) János ága.
Bethlen Gábor fejedelem nemeslevele református papjai részére.
