Bethlen Gábor fejedelem nemeslevele református papjai részére.

Teljes szövegű keresés

Bethlen Gábor fejedelem nemeslevele református papjai részére.
Történelmünk tanusága szerint a magyar nemesség intézménye nálunk oly régi, minő hazánk fennállásának kora; eredete a honfoglaló ősök táborából indul ki, mennyiben mindazok, kik akkor a hazáért harczoltak s a nemzet megállapításában részt vettek, nemesekké lettek. S ez intézmény azután némi változtatással korunkig ezer éven át föntartá magát, még pedig azon elv mellett, hogy a magyar nemesség csak egy s bár annak tagjai, mint a zászlósok, grófok és bárók, főpapok s más országnagyok különböző czimeket viseltek, nemesi szabadságaik mind személyökre, mind javaikra nézve: egyenlőknek tekintettek. Egyéneken kivül voltak testületi nemesek is, egyes ily kiváltságos s nemesitett községek, a minthogy előbb csak a római katholikus egyház papjai, később pedig a többi reczipiált vallás egyházi lelkészei is nemesekül tekintettek.
Érdekes e tekintetben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem intézkedése, ki Gyulafehérváron 1629. évi július hó 13-ikán kelt levelével az Erdélyben és ahhoz kapcsolt magyarországi részekben levő helvét hitvallásu lelkészeket s azok utódait, fiait és leányait nemesekké tette s azokat külön megállapitott nemesi czimerrel is ellátta.
Szól pedig e sajátos czimeres nemeslevél következően:
Nos Gabriel dei gratia sacri Romani imperii et Transilvanić princeps, partium regni Hungarić dominus, Siculorum comes, ac Opulić et Ratiborić dux. Excelsa principum consvevit dignitas inter cćtera suorum operum gesta, hanc curam habere prćcipuam, ad idque studiosius intentionem suam dirigere, ut suorum subjectorum conditione et statu pensatis, unumquemque juxta labores meritos ad altiores honores, gradus, felicioresque provehat successus, sed et ad uberiorem honestć dignitatis attollat famam, ex hoc enim principum augetur fastigium, quo dignioribus conspiciuntur prć sidere personis. Ea propter cum jam inde ab origine felicis inaugurationis et suscepti regiminis nostri, nihil magis in votis habeamus, quam út primum omnium nostram in deum rebus in omnibus testari pietatem, dei ecclesias modis omnibus ampliare, ex eoque divini numinis gloriam propagare, atque in seros transfundere posteritates valeamus: dignum sane justitićque et ćquitati omnino consentaneum fore judicavimus, út eos etiam, qui rebus divinis vacarent, ac ad salutem et vitam ć ternam consequendam pacem veluti prć ferent hominibus omni honore ac prć mio cumularemus. Quć madmodum enim in universorum et singulorum in regni nostri Transilvaniae eidem annexis Hungariae ditionum nostrarum verbi dei preconum, seu ministrorum, filiis et filiabus, ipsorumque hć redibus et posteritatibus utriusque sexus universis ornandis, nunc id ipsum ostendere voluimus, út silicet non ipsi tantum, sed posteri quoque universi per jam fatos sacrorum administratores 193hunc virtutis et industrić caperent fructum, ad singularem itaque et fide dignam nonullorum fidelium consilliariorum nostrorum relationen ac intercessionem, dictorum universorum et singulorum in regni nostri GTransilvanić , eidem annexis Hungarić ditionum nostrarum partibus existentium verbi dei preconum seu ministrorum omnes filios et filias de principalis nostrć potestatis plenitudine et gratia speciali, antea etiam non ex obscuris oriundos parentibus, eximendos ac in cśet numerum verorum natorum et indubitatorum regni nostri Transilvanić et partium Hungarić eidem annexarum nobilium annumerandos, aggregandos cooptandos et adscribendos duximus; decernentes, et ex certa scientia nostra animoque deliberato concedentes, ut iidem prć fatorum universorum et singulorum in regno nostro Tansilvanić eidem annexis Hungarić ditionum nostrarum patribus existentium verbi dei preconum seu ministrorum filii et filić omnes, ipsorumque hć redes et posteritates utriusque sexus universć a modo in posterum quoque omnibus istis gratiis, honoribus, indultis, libertatibus et immunitatibus, quibus cćteri veri nati et indubitati regni nostri Transilvania et partium Hungaria eidem annexarum nobiles, quomodolibet de jure et ab antiqua consvetudine usi sunt et gavisi, utunturque et gaudeant, úti, frui et gaudere perpetuis semper temporibus valeant atque possint. In cujus quidem nostrć erga ipsos exhibitć gratić ac clementić principalisque munificentić testimonium et simbolum verć que et indubitatć nobilitatis signum hć c arma seu nobilitatis insignia: scutum videlicet militare erectum cślestini coloris, in cuius campo sive area leo dimidius ex nubibus tumultuantibus emergens, uno sinistro altari removens biblia, alteri dextro pedibus anterioribus angelus descendens acinacem, cui ad latus sinistrum hć c verba aurea scripta leguntur: «Arte et Marte dimicandum», prć bere visitur. Scuto incumbentem galeam militarem contegit diadema regium variis unionibus prćciossisimisque margaritis exornatum. A summitate vero galeć tenić sive lemnisci hinc inde ad utramque scuti oram pulcherrime defluentes illud decenter ambiunt et exornant, prout hć c omnia in principio sive capite prć sentium litterarum nostrarum pictoris manu et artificio propriis suis coloribus recte et decenter depicta esse cernuntur, eisdem prć nnotatorum verbi dei preconum seu ministrorum filiis et filiabus ipsorumque hć redibus et posteritatibus utriusque sexus universis benigne danda duximus et conferenda. Annuentes et ex certa scientia nostro animoque deliberato concedentes, út iidem a modo in posterum futuris et perpetuis semper temporibus eadem arma sive nobilitatis insignia more aliorum regni nostri Transilvanić et partium Hungarić eidem annexarum nobilium sub iisdem juribus et prć rogativis, indultis, libertatibus et immunitatibus, quibus cćteri veri, nati et indubitati regni nostri Transilvanić et partium Hungarić eidem annexarum nobiles vel natura et consuetudine hactenus quomodolibet de jure usi sunt et gavisi, utunturque et gaudent, ubique in prćliis, certaminibus, hastiludiis, torneamenti, duellis, monomachiis ac aliis omnibus et quibuscunque exercitiis militaribus et nobilitaribus, nec non sigillis, velis, aulć is, annulis, vexillis, clipeis, tentoriis, domibus, generaliter vero quorumlibet rerum et expeditionum generibus, sub v erćac sincerć nobilitatis titulo, quo ipsos ac hćredes et posteritates ipsorum utriusque sexus universos ab omnibus cujuscunque status et prćminentić homines existant insignitos dici, nominari, haberique et reputari volumus, ferre, gestare, illisque úti, frui et gaudere, hć redesque et posteritates ipsorum utriusque sexus universi valeant atque possint. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam prć sentes litteras nostras pendentis et authentici sigilli nostri munimine roboratas memoratis filiis et filiabus modernorum et futurorum verbi dei ministrorum seu preconum, haeredibusque et posteritatibus ipsorum utriusque sexus universis clementer dandas duximus et concedendas. Datum in civitate nostra Alba Julia, die decimatertia mensis Julii, anno Domini millesimo sexcentesimo vigesimo novo. Gabriel mp. Stephanus Kovácsóczy, cancellarius.
Ezen hártyán és függő pecséttel ellátva kibocsátott czimeres nemeslevél kihirdettetett Szolnok-, Kraszna- és Biharmegyék közgyülésein még azon évben, bemutattatván Keresztszeghi István, szilágy-kerületi szenior által.
A czimer az előlapon van kifestve, mely e szerint katonai pajzs, melynek kék mezején veres márványszinü oltár látszik s azon nyitott biblia, melyre egy háborgó fellegekből kiemelkedő kettősfarku fél oroszlán bal lábát helyezi, mig jobbjában egy meztelen görbe kardot nyujt egy az oltár felett lebegő angyalnak, a kard pengéje felett pedig e mondat olvasható arany betükben: Arte et marte dimicandum. A pajzs felett áll zárt vértessisak s a felett hármas levelü és öt águ korona; mig a czimert jobbról kék és arany és balról veres és ezüst foszlányok diszitik.
Bethlen fejedelem elhunytával néhány év multán Szántai Molnár Mihály, a tiszáninneni egyházak superintendense és Gönczy Milipao János, misztótfalusi lelkész, az Erdélyhez kapcsolt magyarországi részek összes lelkészei nevében kérték Rákóczy György erdélyi fejedelmet s a kapcsolt részek urát, hogy a fönnebb leirt Bethlen-féle czimeres nemeslevelet részökre erősitené meg; ki is ennek következtében az eredeti oklevelet kibocsátványába foglalván, azt minden részeiben jóváhagyta és megerősité és pecsétjével ünnepélyesitteté Gyulafejérváron, 1642 május hó 10-ik napján. Aláirván azt ő maga, nemkülönben Szalárdy János altitkár is.
Majd huszonhat év multán, 1668. évben, midőn Apaffy Mihály ült az erdélyi fejedelmi széken, elébe járultak Nógrádi Mátyás püspök, Mirlei Mihály érmelléki és Kisfalvi Tamás bihar-kerületi egyházak szeniórai és kérték a kapcsolt magyar részekbeli összes református egyházak lelkészei nevében, hogy a Bethlen-féle czimeres nemeslevelet részökre erősitené meg. Ki is a kérelmet teljesitvén, a nemességet a lelkészek s azok fiai és leányai és mindkét nemű utódaik részére megerősité, átiratván szóról-szóra az 1629-iki oklevelet megerősitő okmányába, mely 194kelt Radnóth várában 1668. évi július hó 6-ikán; aláirván azt a fejedelem maga, úgy Bethlen János kanczellár is s ünnepélyesittetvén a diszes fatokban levő függő pecséttel.
Ismét elfolyt nyolczvannyolcz év, midőn 1756. évben Mária Terézia királynő elé járult Zoványi József, a szilágy-kerületi református egyházak szenióra az összes lelkészek nevében s kérte a Bethlen-féle czimeres nemeslevelet a Rákóczy György és Apaffy Mihály megerősitő leveleivel együtt hiteles alakban való kiadatását; ennek eszközlésével legfelsőbbleg a marosvásárhelyi királyi itélőtábla, melynek élén losonczi Bánffy Farkas báró királyi kormánytanácsos állott, megbizatván, az azon évi május hó 16-ikán mind a három okmányt hiteles alakban a nevezett kérelmezőnek pecsét alatt kiadatta és kihirdettetett Közép-Szolnoknak 1756. évi június hó 24-ikén tartatott közgyülésén.
Végre 1803-ban fürtösalmási Debreczeni Dániel, varsolczi ref. lelkész kérelmére II. Ferencz császár és király meghagyta a szilágykerületi református tractus előljáróinak, hogy a levéltárukban állitólag meglevő azon nemeslevelet, mely a szilágysági református lelkészek nemesitésére vonatkozik, keressék ki s azt a kérelmezőnek jogai érvényesitése végett hiteles és hű másolatban adják ki. E parancs következtében tehát Fagygyas István, a szilágyi kerület főesperese és Dombi János azon kerület jegyzője, Magyar-Keczelen 1803. február hó 5-ikén az összes iratokat, melyek az erdélyi és kapcsolt magyar részeinek lelkészei nemesitésére vonatkoznak, egy füzetbe foglalván, azt kérelmező Debreczeni Dánielnek kiadták.
Vajjon ezen Debreczeni Dániel, kinek az okmány szerint atyja József és ennek atyja szintén József nevü volt, azon lelkészek közül származik, kik 1629-ik évben, midőn tudniillik Bethlen Gábor az összes erdélyi és kapcsolt részekbeli református papokat s azok mindkét nemü utódait megnemesité, okmányilag nem emlittetik, de feltehető, mert csak igy vonatkozhatik utódaira és reá az örökös nemesi kiváltság, mennyiben időközben a törvényszékek úgy magyarázták és állapiták meg a Bethlen-féle nemeslevél értelmét, hogy az csupán azok utódaira hathat ki, kik a nemesi okmány kiadásakor lelkészi állásban voltak.
LEHOCZKY TIVADAR.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages