A magyarhoni örmény családok genealogiája, tekintettel ezeknek egymás között levő rokonságára, s a vezeték- és keresztnevek etymo…
A magyarhoni örmény családok genealogiája, tekintettel ezeknek egymás között levő rokonságára, s a vezeték- és keresztnevek etymologiai értelmére.
Eredeti, kiadatlan kútforrások felhasználásával irta Szongott Kristóf.
Ez lesz a czime annak a könyvnek, melyben a hazai örménység multjának lelkes és hivatott buvára, Szongott Kristóf ujabb kutatásainak és tanulmányainak eredményeit összfoglalja s mely előzetesen az «Armenia», magyar-örmény havi szemle hasábjain jelenik meg folyó év augusztus hava óta. Szerző már 1884-ben kiadott egy kis munkát «A hazai örmények vezeték- és keresztnevei» czimen, melynek hiányosságát ő maga érezte legjobban. Mint a most megjelenő munkának előszavában olvassuk, azóta szakadatlanul folytatta ebben az irányban a kutatásokat. Átolvasta gondosan szamosujvári anyakönyveket s ezeken kivül alaposan megvizsgálta a többi hazai örmény községek – Erzsébetváros, Gyergyó-Szt-Miklós, Csik-Szépviz – anyakönyveit is. Nagybecsü adatoknak egész tömegét szolgáltatta a Szamosujvár városi gazdag levéltár is, melyet Szongott határt nem ismerő lelkiismeretességgel áttanulmányozott. Nagy hasznát vette a szamosujvári kereskedő-társaság és timártársulat «poros aktá»-inak is, sőt a gunynevekre nézve a lehetőségig összegyüjtötte a szájhagyományban élő adatokat is.
Szongott műve nem is lesz genealogia a szónak szoros értelmében. Nem annyira a családok leszármazásával foglalkozik, mint inkább az örmény családnevek eredetének és jelentésének kideritésével. – S alighanem becsesebb munkát is végez ezáltal. Mert az örmény családok leszármazási története igen szük kört érdekelne (s különben is a nemes családokkal dr. Temesváry János érdemes munkában végezett), mig a családnevek eredetének kinyomozása elsőrangu nyelvészeti érdekesség s a hazai örménység történetére nézve is kiváló fontosságu. Már pedig a magyarországi örmény nyelv és általában az örmény filologia szakemberei között alig van valakinek oly kitünő alkalma a filologiai ismereteket a szükséges történeti tudással oly szerencsésen egyesiteni, mint Szongottnak. Mi nem ellenőrizhetjük állitásainak nyelvészeti igazolásait s csupán általános szempontjaihoz szólhatunk. S itt első sorban is helyeselnünk kell azt, hogy családnevekre vonatkozó kutatásait magasabb rendü történeti kérdések megvilágitására használja. Ugyanezen a téren becses munkásságot folytat dr. Pátrubány Lukács is, csakhogy mig Szongott mindent az örménység magyarországi története szempontjából néz, ő előtte egy-egy örmény családnév az indogermán nyelvészet beláthatatlan perspektiváját nyitja meg.
Szongott műve előszavában, mely bátran fölvehetné a Bevezetés többet mondó czimét, a magyarországi örmény családnevek révén végig vezet az örménység történetén Ani pusztulásától kezdve egészen a Magyarországon való letelepülésig. Érdekes közleményeinek genealogiai érdekességü adatairól még meg fogunk emlékezni, most még csak azt említjük meg, hogy az eddig megjelent közlemények az Angyal-Szjévmitkó családok közti részt tartalmazzák.
(E.)
